Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

1967. JANUAR 28., SZOMBAT «ST MEcrei kJCMov Új táskarádió CARORION 1 A Székesfehérvári Rádió- Televízió és Rádiókészülékek Gyárában nullsorozatban ké­szül a legújabb táskarádió, amely a Carorion nevet kap­ja. A tíztranzisztoros gép kor­szerűbb elődeinél. Ujrendsze­rü hullámváltójának kezeié- ] eszközöltet. Erről beszélt a se könnyebb, hangereje nagy, [ Forte-gyár igazgatója éppúgy, a hangszín szabályozása váltó- j mint a Dunai Kőolajipari Vál- zatos. Az új táskarádió ovális ! lalat szakszervezeti biaottságá- hangszóróval készül, s közép-, nak titkára, a Dl ósdi Csapágy­rövid-, valamint URH-hullá- mon működik. Az URH-vé- telhez automatikus frekvencia­szabályozót szereltek be. Van póthangszóró és lemezjátszó csatlakozása is, ezenkívül magnófelvételre is alkalmas. A sorozatgyártását a negyed­év végén kezdi meg a székes- fehérvári gyár. Mindennapjaink demokráciája (5) Nem cél: eszköz Érdekes módon újra és újra visszatért egy gondolat a leg­különbözőbb emberekkel foly­tatott beszélgetésekkor: a gaz­daságirányítás új rendszere | kapcsán az emberek egy része \ összetéveszti a célokat és az gyár kutató-fejlesztő csoport­jának vezetője s mások. Üjra és újra magyarázni kell, hogy céljainkban semmiféle vál­tozás nincsen, hogy az új me­chanizmus csak jobb, haté­konyabb eszköz céljainak meg­valósítására. A párt politikája, az abban foglalt gazdasági-társadalmi célok immár hosszú esztendők óta változatlanak. Eszközeink „öregedtek el”, váltak korsze­rűtlenné, azok az eszközök, amelyekkel a célok megvalósí­tásárt szolgáltuk. A megszokott felcserélése az újjal soha nem könnyű, s főként nem akkor, ha ilyen, társadalmi méretű „eszközökről” van szó. Ám ha­mar közel került az emberek­hez, értelmileg és érzelmileg egyaránt, ha sikerül világo­san, áttekinthetően megfogal­mazni feladatainkat. A gazda­sági mechanizmus esetében ez történt: a vállalati munka jö­vedelmezőségének fokozása, az egyén anyagi érdekeltségé­nek kiemelése, az önálló mun­ka lehetőségének biztosítása — mindenki számára vonzó. Hatás és kölcsönhatás tör­vényszerű folyamata ez: az új mechanizmus erősítője, kiszé- lesítője a szocialista demokrá­ciának, s ugyanakkor a növek­vő demokratizmus, a dolgozók fokozott bekapcsolódása a feladatok meghatározásába és megvalósításába termékenyí­tőén visszahat mind a gazda­sági, mind a társadalmi élet­re, ösztönözve annak maga­sabb szintjét, tartalmi és for­mai gazdagodását. Téved tehát az — és vannak ilyenek — aki azt hiszi, hogy a vállalati nyereség szorgalmazása, az egyén anyagi érdekeltségének hangsúlyozása, a vezetők önál­lóságának fokozása valamiféle anyagias, semmi mással nem törődő szemléiéihez vezet. A leglényegesebbet, története­sen azt nem érzékelik éppen e nézet vallói, hogy — kiszólás­sal élve — csak „lovat” cse­réltünk: új paripáikon tovább­ra is eredeti célunkhoz, a szo­cializmus teljes felépítéséhez igyekszünk. Mi köze a demokráciának ahhoz, hogy egyik vagy máűók üzem milyen nyereséggel dol­gozik? — vetheti közbe vala­ki. Nos, nagyon is sok köze van. Ahol megteremtődik az élő, aktív üzemi demottrácia légköre, ahol valóiban a kol­lektíva határoz, s cselekszik, ott a siker nem maradhat el. És az első eredmény még in­kább serkent, hogy a dolgo­zók feltárják a nehézségeket, az akadályokat, új megoldáso­kat, jövedelmezőbb eljáráso­kat keressenek, hatékonyabb szervezéisi-irányítási módszere­ket alkalmazzanak. És mind­ez nemcsak az üzemek falain belül érvényes, hanem másutt is. A lajstromos rend­szer helyett a név szerinti sza­vazás például elösegüője vá­lasztók és képviselőjük közvet­len kapcsolatának, s ugyanak­kor jelentős mértékben növeli a megválasztottak felelősség­érzetét, a számadás köteles­ségének tudatát is. Lenin, több mint ötven esz­tendeje, az októberi forrada­lom előestéjén látnoki erővel állapította meg: a dolgozó tö­megek számára a hatalom tel­jességét csakis a proletárdik­tatúra biztosíthatja. E teljes­ség azonban csak fokról fokra, hatás és kölcsönhatás állan­dó dinamikájában valósulhat meg. M. O. NEHÉZ ESZTENDŐ UTÁN larszamadó közgyűlés az üllői Kossuth Tsz-ben A monori járás mezőgazda- sági termelőszövetkezetei kö­zül elsőként, péntek délelőtt tartották zárszámadó közgyű­lésüket az üllői Kossuth Tsz tagjai. Sok gonddal-bajjal járó, nehéz esztendőről adott számot a szövetkezet gazdái­nak Göbölyös Mihály megbí­zott elnök. Háromszáz hold termését, illetve bevételét vette ki zsebükből a tavalyi belvíz és súlyosan éreztette hatását a rossz időjárás is. A gyakori esőzés miatt fellépett fitoftora fertőzés jelentős terméskiesést okozott a paradicsomban: a tervezett 120 mázsa helyett 85 . mázsát adott holdanként. S bár a kukorica a . tervezett 16 helyett 18,7 mázsát adott — májusi morzsoltban — hol­danként, többet is adhatott volna, ha a belvíz miatt nem kényszerülnek későbben vet­ni. Ez az évek óta egyenletesen fejlődő szövetkezet tehát idén a reméltnél gyengébb gazdál­kodási eredményeket tud fel­mutatni. — Bruttó jövedelmünk — mondotta a többi között Göbö­lyös Mihály — 86,3 százalékát érte el az 1965. évinek. Emiatt csökkent a tagok összrészese- dése, s az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés: 15 502 forint helyett 15 165 forint lett. A legszorgalmasabbak azért így sem jártak rosz- szui: Deák Imre sertésgondozó több mint 48 ezer, Kovács Sán- dorné tehenész 43 ezer, Gud- mann János traktoros — tsz- tag és nem alkalmazott! — 32 150, Horváth István fogatos pedig 27 ezer forintot kapott összesen, múlt évi munkájá- órt. Arra is vigyáztak a szövet­kezet vezetői, hogy biztosít­sák az utat a közös gazdaság további fejlődéséhez: a tsz for­góalapja egy esztendő alatt 5, tiszta vagyona 9 százalék­kal nőtt. Néhány órával a zárszámadó közgyűlés előtt, részt vettünk a legnagyobb létszámú, nö­vénytermesztési brigád érte­kezletén, ahol sokan foglal­koztak a jövedelemelosztás­sal. Ehhez tudni kell, hogy a Kossuth Tsz-ben tavaly új bérezési formát vezettek be: a hagyományos munkaegység helyett — amelyet az utóbbi években már csak a növény- termesztési brigádban, s az aratásnál, szénagyűjtésnél kézzel végzett munkák díja­zásánál alkalmaztak — rátértek a munkanap el­számolásra. A jövedelemelosztásnak ez a formája kétségtelenül fejlet­tebb, s a nyugdíjmegállapítás­nál célszerűbb, mint a mun­kaegység. Hibát követett el azonban a vezetőség, amikor nem magyarázta meg a tagság­nak közérthetően az új elosz­tási rendszer lényegét. Csakis így történhetett, hogy egyesek azt panaszolták: sosem tud­ják, mennyiért dolgoznak, má­sok pedig a munkaegységhez való visszatérést javasolták. Ez utóbbi visszalépést jelen­tene. ez kétségtelen* De az is kétségtelen, hogy nem lehet, nem szabad gépiesen le­másolni a jövedelemelosztás Nádudva­ron jól bevált módszerét. A helyes út valahol, ott van, ahol Horváth Árpád főmező­gazdász keresi: a munkanap szerinti bérezés javasolt nor­matíváinak a helyi adottságok­ra való kidolgozásában, fino­mításában. ny. é. Aiapkelme: műbőr Beruházások a Váci Kötöttárugyárban Jelentősen fejlesztik a Váci Kötöttárugyárban a műbőr- alapkeíme 'gyártást. Ennek ér­dekében számottevő beruhá­zással — a tervek szerint — még az év első felében hat iker-körhurkológépet állíta­nak munkába és nagyarányú lesz az üzemek belső átrende­zése is. Ezenkívül új kikészí­tőüzemet építenek, melyet még az idén átadnak rendel­tetésének. A nők, a család védelmében Tapasztalatok és javaslatok A megyei és járási nőtaná­csok mellett működő jogi és családvédelmi bizottságok az egész országot behálózzák. E bizottságok népszerűek. Az emberek — általában a nő — olyan 1 ügyekben fordulnak hozzájuk, amelyekben saját erejükből nem tudnak célt érni. Nézzük, mik ezek a — többségükben családi — prob­lémák. nézzük, mit javasolt megoldásuk érdekében a fenti bizottságok legutóbbi, orszá­gos értekezlete? Itt vannak például a válások előtt elég gyakori „gyerekrab­lások” — vagy amikor az egyik" fél héíh engédi' találkoz­ni , gy errne* két xal^ - házas,táfsá - _val. A javaslat: á gyámügyi 'osztályok ne óvakodjanak ilyen­kor a rendőrséghez fordulni, ugyanis ezek az esetek azért szaporodtak el, mert elterjedt, hogy a rendőrség úgysem lép közbe. Sok panasz érkezik a család- védelmi bizottságokhoz idős, munkaképtelen elvált asszo­nyoktól, hogy a házastársi tar­tásdíjból nem lehet rendesen megélni. Baj az is, hogy még akik öreg korban váltak el, azok sem kaphatnak özve­gyi nyugdíjat. A megoldást itt anyagi okok késleltetik, — egyelőre nincs mit java­solni. Viszonylag gyakori az el­maradt tartásdíjak miatti pa­nasz. Azok a férfiak, akik nem fizetik a tartásdíjat gyerme­keik után, két típusba so­rolhatók. Az egyik csoport tagjai gyakran változtatják munkahelyüket, egyik vá­rosból a másikba vándorol­nak, és a tanács felszólító le­vele sehol sem éri őket utol. Köröztetni pedig nem lehet őket. A javaslat itt: váljék lehetővé, hogy ifjúság elleni bűntett címén a rendőrség körözhessen... A másik típus csak alkalmi, párszáz forint jövedelmet hozó mun­kát vállal — ebből pedig nem lehet levonni a tartásdíjat. A bíróság még nem szíveden ítél börtönre, mondván, hogy ak­kor még kevesebb pénzt látna a család. Javaslat: ítéljen gyakrabban vállalathoz kö­tött javító-nevelő munkára. (Az értekezlet elvetette egyik tagjának azt a javaslatát, hogy vezessék be valami­lyen formában a munkakény­szert. Indok: a kikényszerí- tett munka nem sok haszon­nal jár, s azonkívül a drasz­tikus eszközök elzárnák az utat a cél humánus tartalma elől.) •A) A következő, gyakran visz- szatérő probléma: Kié marad a lakás válás után? Ha a bí­róság az egyik félnek ítéli meg — a másiknak sokszor nincs hova mennie. Éopen ezért újabban inkább a lakás megosztására születik határo­zat. Nagy baj akkor van, ha gondot a szabályok betartásá­ét volt férj a közös lakásban garázdálkodik, üti-veri fele­ségét, gyerekeit. A tanács egy dolgot tudna ilyenkor tenni: kényszeríteni a szükséglakás­ba való kiköltözésre. (Közbe- vetőleg: megyénkben a mo­nori járásban pl. két szükség- lakás áll üresen.) Ezt csak ilyen értelmű bírói határozat után tehetné meg, ilyen hatá­rozat pedig nem születik. A jogi és családvédelmi bizott­ságok javaslata: indokolt eset­ben — szülessen! Probléma, hogy gyakran, mielőtt a bíróság megosztaná a közös vagyont, az egyik fél valósággal kifosztja a lakást. Utólag aztán nehéz rekonstru­álni a közös vagyon értékét. Javaslat: a különélés megkez­désekor, ha az egyik házastárs kéri, vegyenek fel hatósági lel­tárt a háztartás ingóságairól. Mint minden olyan intéz­mény, amely egyének általá­nos panaszaival foglalkozik, a jogi és családvédelmi bizott­ságokhoz is áradnak a lakás- kérelmek. Tudjuk, az elmúlt pártkongresszus kimondta: a jövőben az, aki megfelelő ke­resettel rendelkezik, állami la­kás igénylése helyett vegye meg maga a lakást. Ez a ja­vaslat már eleve, messzeme­nően a szociális szempontokat helyezi előtérbe. A családvé­delmi bizottságok országos ér­tekezletén hozzátették: hozza­nak határozatot arra, hogy bi­zonyos gyermeklétszám után jár lakás a családnak. • Viszonylag csekély a mun­kahelyek elleni bejelentések száma: jogilag, úgy látszik, elég erős a nők védelme az iparban, s ez a gyakorlatban is érvényesül. Kivétel: a szer­ződéses munkaviszony. Gyako­ri panasz ugyanis, hogyha egy asszony állapotos lesz és lejár a szerződése, azt nem hosz- szabbítják meg ... Javaslat: terjesszék ki a terhesek elbo­csátását tiltó törvényt a szer­ződésesekre is. Ezenkívül sok, mezőgazdaságban dolgozó asz- szony él panasszal. Gyakori, hogy hiába teljesíti a női tsz- tag a kötelező munkamennyi­séget, csak nyolcszáz négy­szögöl háztáji földet kap a szabályzat értelmében járó egy hold helyett. Ugyancsak sűrűn előfordul, hogy a tsz-tag özvegyét nem veszik fel tag­nak, mert így nem keif neki háztájit adni. Egészen általá­nos. hogy az idős tsz-tag szü­lőktől. ha szintén szövetkezeti tag fiaikkal együtt laknak, el­vonják a háztáji földet. Azt meg a fiatalabb — igényesebb — mezőgazdaságban dolgozó nők panaszolják, hogy nem épül számukra öltöző, mosdó. Igaz, van tsz-rendelet szociális épületek kötelező létesítésére, de az a gyakorlatban nem ér­vényesül. Javaslat: a jövőben a termelőszövetkezetek gazda­sági irányításától mentesülő tanácsok fordítsanak nagyóbb Rendeleti módosításokat is javasolt az értekezlet. Például: a büntető törvénykönyv minő­sítse külön az állapotos asz- szonyok testi sértését. Vagy: a rendőrség előbb is avatkozzon be a feleségét verő férj „csa­ládi természetű magánügyé­be”, ne csak akkor, ha „köz­vetlen életveszélyt lát fennfo­rogni”. Más: Az abortusz­bizottságok munkája terjedjen ki a vércsoportvizsgálatra is és legalább az RIT-osztályba tartozó asszonyokat figyelmez­tessék külön nyomatékkai, mi­lyen veszélyes esetükben az abortusz a későbbi években születendő gyermekre nézve. A nőtanácsok családvédelmi bizottságainál: országos háló­zata mintegy 6—7 éve alakult ki. E népszerű bizottságok te­mérdek üggyel foglalkoznak, s nemcsak az egyéneknek adnak tanácsot, de országos javasla­tokkal is élnek olyan téma­körökben, ahol nemcsak anya­gi nehézségek, de rossz rende­letek is akadályozzák a kedve­zőbb megoldást. V álasztási tervet készítettem, aztán elaludtam. Álmomban otthon jár­tam, rengeteg volt a munkám, válasz­tásra készültünk és én vqltam a járási titkár. Eligazítottam mindenkit, terveket ké­szítettem, szempontokat adtam, utasí­tottam, kértem, teljes gőzzel dolgoz­tunk. — Jóska fiam, vidd ki ezt az ezer darab plakátot Kisnánára, ne lustál­kodj, eleget lazsáltál az éjszaka, min­dég csak alszol, nem lehet veletek együtt dolgozni. Jóska meg azt válaszolta nekem, hogy az a vacak 40 kilométer neki sem­mi se volna, de kilyukadt a járási párt- bizottság biciklijén az első kerék belső gumija. És a pártnak, szégyenszemre annyi pénze sincs, hogy a Farkas gu­misnak kifizesse a ragasztást Ezért nem viszi, szájait velem, a járás első emberével. Ezt a címet velem délelőtt a megyetitkár tudatta és lelkemre kö­tötte, hogy ezt vegyem tudomásul. Ebédnél elmondtam a feleségemnek is, aki azt válaszolta, hogy ne dilizzek. Nincs tekintélyem. Ezzel a Jóskával is együtt voltam inas. Semmibe se vesz, azt mondja ne játsszam a főnököt és a plakátot az istennek se viszi, amíg nincs beragasztva a gumi. A polgári pártoknak meg tele a bukszájuk pénz­zel. Hogy fogunk mi itt győzni? Ez a Jóska meg nyafog itt nekem, mint afféle kispolgár. Nem új ez nála, ilyen volt inaskorában is. B ehívatom a szakmaközi bizottság elnökét, hátha annak van pénze. Esernyővel jön, azt mondja, odakint szakad. — Mi vagy te elvtárs, forradalmár, vagy Chamberlain? Vedd tudomásul. hogy egy bolsevik nem hord esernyőt. Jól néztek volna ki 1917-ben a mi elv­társaink. Esernyővel! — Akkor hideg volt és Oroszország­ban nem esett az eső — szemtelenke- dik az elnök. — Egyébként mennyi pénzetek van? Adjatok valamit a pártnak! Hagyjatok fel ezzel a szinüikalista hülyeséggel. Lyukas a biciklink. A szakmaközi bizottság elnökét mi raktuk a zsírosfazék mellé, 400 forint volt a fizetése, joggal vártam, hogy a zsebébe nyúl. Adott is, aztán eltávo­zott. Délután átsattyogtam a városi párt- bizottságra. A városi titkár bokszoló volt és jó barátom. — Csak a küzdő érti meg a küzdőt — köszöntöttem őt, és mert nem értet­te, hogy mi bajom, mondtam neki, hogy éppen most olvastam egy klasszikustól. Esetleg a választási gyűlésen ő is fel­használhatja a szép gondolatot. — Nincs egy kis pénzed Feri? — kérdeztem tőle. — Egy huncut vasam sincs — vála­szolta. Közbe bejött egy asszony és azt mondta: — A titkár elvtársnak küldött egy kis disznóaprólékot kóstolónak N. elv­társ. Tudja, akinek elintézte ... i épült az asszony, a hurka, a tál, minden. — Ezek a polgárok állandóan kör­nyékezik a forradalmárokat — dühön­gött Feri. Csörgött a nyálam, de egyet­értettem vele. Átmentünk az előadóte­rembe, levetettünk kabátot, inget, min­dent, ott álltunk egy szál gatyában, bokszkesztyűt húztunk és megdolgoztuk egymás képét. Később elmentem hoz­zájuk vacsorázni. Ruszlit ettünk, desz­kasovány feleségének már csak a hagy­mából jutott, azt mondta ő már evett. Otthon elzavart az asszony a hagy­maszaggal együtt. A konyhában az anyósom és feleségem előtt levágtam egy jó kis szektás dumát, hogy hagy­ják abba ezt a kispolgári finnyásságot. — A feleségednek magasszárú cipő R‘ londta az anyósom. — Ha győzünk a választáson, az is lesz. Addig viszont szeretném leszögez­ni, hogy az én feleségem fiatal. Azon­kívül arról is tudok, hogy nagyanyám 13 éves volt, mikor először szült, az­után tizennégyszer egymásután. És mindig mezítláb hordta ki a gyereke­ket, az apámat is. Feleségem nevetett, anyósom azt mondta, hogy ő nem így képzelte. Azután háromszor túlvilág! hangon zörgött agyamon a szó. Aztán búgott, aztán sikoitott: — Neeem ... ííígy ... Repüitem a fel­hők fölött. Í r észülünk a választásra. Korán kel- ^ tem. Hatalmas fekete kocsi jött értem a lakásomra. Dühös voltam, mert a háromszobás összkomfortos kis­lakásomban valami lehetetlen hülye túlméretezte a távfűtést. A feleségem­re is dühös voltam, mert bár jó idő volt, ő nem az olasz orkánját vette fel, hanem a jugoszláv bőrkabátját. A Millenáris pályánál megálltunk, meg-’ néztem Jóskát, aki legújabb 500-as Puch-jával körözött a salakon. Csak intett felénk, hiába, nevétől visszhang­zik az ország. Délután átmentem a városi titkár­hoz, az iroda ajtajára az volt ráírva: Miniszter. Ferit miniszter elvtársnak szólítottam. Azt mondta: marha vagy és hurkával kínált. — öltünk — mondta — és jókat csámcsogtunk. Hű, ha az emberek ezt megtudják, hogy a miniszterrel egy tál­ból hurkáztam. A szakmaközi bizottság elnöke is át­jött Ferihez, hozott a SZOT-ból, ahol most titkár, két tiszteletjegyet a me­xikói olimpiára és hozta az esernyőjét is. Megkérdeztem, hol lehet ilyen klassz bambusznyeles esernyőt vásárolni. A címet gondosan felírtam. R öhögve ébredtem. Micsoda botor álmom volt. A sofőrt letoltam, mert késett 10 percet. Nekem sietnem kell, választásra készülünk. Suha Andor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom