Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

rial »tscvr.i <cJ£írlap 1961. JANUÁR 28.. SZOMBAT Folytatta munkáiát az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) tanak vietnami testvé­reinknek, végrülis nem ma­rad hatástalan. A magyar nép és kormánya — és azt hiszem, határozottan kijelenthetem; a magyar or­szággyűlés is — újból és mély­ségesen elitéli ezt az agresz- sziót. A világ valamennyi népével együtt követeljük, hogy az Egyesült Államok kormánya vessen véget a vietnami hábo­rúnak, amely a világbékét ve­szélyezteti. A magyar nép ezekben az években történelmének leg­szebb és legígéretesebb felada­Az ebédszünet titán első­ként dr. Lévárdi Ferenc ne­hézipari miniszter emelke­dett szólásra. — Az állami költségvetés­ről. szóló 1967. évi törvényja­vaslat meggyőzően bizónyít- ja, gazdasági életünk stabili­tását, hazánk politikai rend­jének erősségét, a párt céljai­nak realitását — mondotta. Ezután a nehézipar néhány fontos kérdését elemezte. — Már az elmúlt évben mindenki tapasztalhatta, hogy a korábbi időszakban jelent­kező, időnként az ipari ter­melés korlátozására vezető energi'ahiányt teljes mérték­ben sikerült felszámolni. Ki­jelenthetem, hogy a gazdasági irányítás új rendszerében várhatóan növekvő ütemű ipari, építőipari és mezőgaz­dasági termelésnek az ener­giaellátás nem szab gátat. Erre biztosítékot nyújt a töb­bi között hazai szénhidrogén- termelésünk folyamatos növe­kedése. Jóllehet a kőolajter­melést 1937-re is tavalyinál azonos szinten, mintegy 1,7 millió tonnára irányoztuk elő, a íöldgáztermelés azonban a tavalyi 1,3 milliárd köbmé­terről 1,7 milliárd köbméterre emelkedik. Az elvégzett földtani ku­tatások lehetőséget nyúj­tanak arra, hogy a föld- gáztermelés 1970-re három milliárd, 1975-re 4,5 mil­liárd köbméterre emel­kedjék. Az idén már 670—680 ezer háztartást kívánnak propán­butángázzal ellátni, a két év előtti 235 ezerrel szemben. Az energiellátás stabilizá­lására hazai adottságaink nem elegendőek, ezért a jövő­ben is támaszkodni kívánunk a szocialista táboron belüli együttműködés előnyeire. A Szovjetunióból importált kő­olaj és kőolajtermék meny- nyiségét a tavalyihoz képest félmillió tonnával növeljük, s ezzel 3,4 millió tonnára emel­jük. 1970-ben már 4,5 millió, 1975-ben pedig hétmillió ton­na kőolajterméket importá­lunk a Szovjetunióból. Az ország javuló energia- helyzete lehetővé teszi a korábban szükségszerűen erőltetett, a kedvezőtlen természeti adottságok mi­att gazdaságtalan szénbá­nyák termelésének csök­kentését, s egyben a gaz­daságos hazai szénbányá­szat feltételeinek megte­remtését. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a magyar szénbányászat termékeire az országnak még hosszú Ideig szüksége lesz, ezért feladatunk a szénbá­nyászat gazdaságosságának és az egyéb energiahordozókhoz viszonyított versenyképessé­gének fokozása. A rendkívül különböző természeti adottsá­gokkal rendelkező szénbá­nyák termelő erőit a jobb mi­nőségű szenet termelő és ala­csonyabb költségű bányákba kell koncentrálni. Egyidejűleg lényegesen ki kell terjeszteni a korszerűbb gépesített bá­nyaművelési technológiákat, s tovább kell javítani a munka- szervezést. Bányáink egv ré­szében az említett intézkedé­sekkel számottevő mértékben fokozhatják a gazdaságos széntermelést, s az így nyert többlettel pótolhatják a ked­vezőtlen adottságú, tehát fel­számolásra kerülő bányák el­maradó termelését. A hazai széntermelést elsősorban a kedvezőbb adottságú dunán­tán, a szocializmus teljes fel­építésén dolgozik. Ezért kellő figyelemmel tekintünk a nem­zetközi helyzet valamennyi nyugtalanító, a békére és az európai biztonságra nézve ve­szélyes elemére. A magyar kormány diplo­máciai úton is azon fáradozik, hogy hozzájáruljon az euró­pai biztonság megszilárdításéi­hoz. Az európai biztonság szá­munkra konkrétan azt jelenti, hogy itthon nyugodtan és si­keresen dolgozhatunk és mun­kánk eredményeit biztonság­ban tudhatjuk. Az 1967-es év nagy felada­tokat tartogat mindany- nyiunk számára és rend­kívül fontos állomása a magyar nép előrehaladá­sának. Az idei állami költ­ségvetésünk — meggyőző­désem szerint — jól fogja szolgálni és elősegíteni ezt a nagy munkák Biszku Béla nagy tapssal fo­gadott beszéde után Klujber László, Fejér megyei, dr. Nosz- kay Aurél budapesti, Ollári István Borsod megyei, Major Tamás színművész budapesti, Gombaszögi Jenő Somogy me­gyei, Bodonyi Pdiné budapesti és Ognyenovics Milan Bara­nya megyei képviselő szólalt fel. Ezt ebédszünet követte. Dr. Lévárdi Ferenc felszólalása túli, továbbá a külművelésű szénbányászatra kell kon­centrálni. A népgazdasági szempont­ból szükséges intézkedések megszervezése természetesen túlnő a gazdasági műszaki intézkedések keretein. Érvé­nyesülnie kell a szocialista ál­lamunk lényegéből fakadó hu­manitásnak is. Foglalkozni kell azokkal a szociális problémákkal, amelyek a szénbányászat gazdaságosságának meg­teremtésével egyidejűleg napirendre kerülnek, kü­lönösen Eszak-Magyaror- szágon, ahol viszonylagos létszámfelesleg jelentke­zik. Elsőrendű feladatunk, hogy a helyileg felszabaduló mun­kaerőt új munkahelyeken zök­kenőmentesen elhelyezzük, sa lehetőség szerint a dolgozók egyéni érdekeit is figyelembe vegyük. A kormány két nappal ez­előtt tartott ülésén tárgyal­ta a szénbányászat távlati kér­déseivel foglalkozó előterjesz­tést, és nagy fontosságú hatá­rozatokat hozott az érintett szénbányászati trösztöknél fel­szabaduló munkaerő célszerű átcsoportosításával kapcso­latban. A kormányhatározat többek között kedvezménye­ket biztosít a bányászati szak- képzettséggel rendelkező és továbbra is a bányászatban foglalkoztatható, de más bá­nyamedencébe kerülő dolgo­zók letelepítéséhez. Az állam jelentős hozzájárulással tá­mogatja az áttelepülő bányá­szok saját erőből történő szö­vetkezeti társasház, vagy csa­ládiház építését, indokolt esetben megtéríti az átköltözés költségeit, illetve lakáscsere esetén anyagi hozzájárulást nyújt. A kormányhatározat foglal­kozik az át nem helyezhető dolgozók helyzetével is. A he­lyi illetékes szervek és a szén- bányászati trösztök feladatá­vá teszi, hogy együttes erővel a bányászatban felszabaduló üzemi létesítményeket tegyék alkalmassá ipari, vagy szol­gáltató üzemek létrehozására, s ezáltal az át nem települők­nek nyújtsanak munkalehető­séget. A nyugdíjrendszer kereté­ben kívánja a kormány a megszüntetésre kerülő üzemekben eddig foglal­koztatott idős, hosszú szol­gálati idővel rendelkező, továbbá a rokkant és csök­kent munkaképességű dol­gozókat társadalombizto­sítási kedvezményekben részesíteni. Meghatározott feltételek ese­tén lehetőség nyűik korked­vezmény nyújtására is. Azok a dolgozók pedig, akik a bánya­üzem működésének megszűné­si időpontjáig legalább 15 évet dolgoztak a bányában, és utá­na bányászaton kívüli munka­körben helyezkednek el, nyugJ díjra j~gosí tó életkoruk eléré­sekor, vagy esetleges megrok­kanásukkor az utolsó bánya- üzemi munkakör alapján kér­hetik nyugdíjuk megállapítá­sát, ha ez számukra kedve­zőbb. Azok a bányászok, akik a megszűnő, illetve fokozatos termeléscsökkentésre kijelölt bányában a föld alatti munkán csökkent munkaképességűvé váltak és a jövőben más mun­kakörben nem helyezhetők el, indokolt esetben 50 százalékos munkaképességcsökkenés ese­tén is rokkantsági nyugdíjban részesülhetnek. Arra az esetre, ha a bá­nyászoknak szakmán belül csak úgy tudnak munkát biztosítani, hogy föld alatti munkahelyről külszíni • munkára helyezik vagy más szakmára képezik át őket, mód van arra, hogy átmeneti időre meghatá­rozott mértékű pótlékot kapjanak. Ezután a miniszter elmon­dotta, hogy a villamosenergia­szolgáltatásban további fejlő­dést várhatunk. A villany- áramfeihasznáiás az idén kö­rülbelül egymilliárd kilo­wattórával, ezen beiül az im­port 235 millió kilowattórá­val növekszik. A villamosener- giatermeiés korszerűsítését nagymértékben segíti majd a 800 megawattos atomerőmű, amelyet a Szovjetunió szállít. Bár ezt az erőművet 1975-ben helyezik üzembe, az előkészítő munkákat már ebben az év­ben meg kell kezdeni. Az ország energia-helyze­tének és alumínium-ellá­tásának további javítását teszi lehetővé az 1962. november 15-én aláírt magyar—szovjet timföld- alumínium egyezmény. Az egyezmény realizálásának előkészületei 1966-ban megtör­téntek. A Szovjetunióba szál­lított timföld mennyisége 1970-re 120 000, 1975-ben 240 000 és 1930-ban 330 000 tonnára növekszik. E kiszál­lított timföldből előállítható teljes alumíniummennyiséget, vagyis 1970-ben ötvenezer, 1975-ben 120 000, 1980-ban 165 000 tonnát vásárolunk vissza. A vegyipar helyzetét ismer­tetve a miniszter több új be­ruházásról szólt. Az idén a többi között üzembe helyezik a kazincbarcikai karbamid- üzemet, segítségével a hazai nitrogénműtrágyatermelés ha­tóanyagban számítva 23 száza­lékkal nő és eléri az egymil­lió tonnát. A foszforműtrágya­gyártás nyolc százalékkal fo­kozódik. Az egy katasztrális hold mezőgazdasági művelt területre jutó műtrágya meny- nyisége a tavalyi 143 kilóról 171 kilóra emelkedik. A vegyipar átlagához vi­szonyítva gyorsabb ütem­ben emelkedik a gumiipar termelése. Mindenekelőtt a nagy méretű gumiab­roncsok és a traktorokhoz való abroncsköpenyek termelését növelik. Lévárdi Ferenc nagy taps­sal fogadott beszéde után dr, Mihály fi Ernő Nógrád megyei, Molnár Ernő budapesti, Csűrös János Szabolcs megyei, dr. Várkonyi Imre és Mészöly Gyula Bács-Kiskun megyei, valamint Papp József Borsod megyei képviselő mondotta el hozzászólását. Ezután az elnöklő Beresztó- czy Miklós berekesztette az ülést. Az országgyűlés, szom­baton folytatja munkáját. Koreai nyilatkozat A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság központi távirati Irodáját felhatalmaz­ták a következő nyilatkozat megtételére. „Az utóbbi napokban Kína- szerte, de különösen Peking- ben a vörösgárdista lapokban, faliújságokon és röpíratokon hazug propagandát folytat­nak, azt állítják, hogy orszá­gunkban fordulat állt be és ennek következtében politikai bizonytalanság alakult ki. Egyes kapitalista országok hírügynökségei, rádiói és sajtó­termékei is felhasználják eze­ket a hazug propaganda­anyagokat. A koreai köz­ponti távirati iroda ezzel kap­csolatban kijelenti, hogy a kínai vörösgárdisták által ter­jesztett propaganda — alap­talan koholmány. Mindez nem egyéb, mint pártunk, kormányunk, népünk és nép­hadseregünk tűrhetetlen meg- rágalmazása. Pártunk mind szervezetileg, mind eszmeileg egységes és sziklaszilárd. A párt és a kor­mány vezetői, az egész nép és a néphadsereg — ideológiai­lag egységes. A koreai nép — Kim ír Szén elvtárs vezette pártunk irányításával — egy- emberként vesz részt a szocia­lizmus felépítésének meg­gyorsításáért., a haza önálló egyesítéséért vívott harcban. A dicső koreai néphadsereg pár­tunk vezetésével kitartóan védelmezi a szocializmus vív­mányait és kész arra, hogy visszaverjen bármilyen ag­ressziót. Kincs az a hazug pro­paganda, amely országunkat illetően megtéveszthetné a vi­lág közvéleményét.” Tízméteres csónakkal a világ körül Leonid Telega 49 éves var­sói író és újságíró Opty nevű tízméteres csónakján csütör­tökön Casablancából kihajó­zott az Atlanti-óceánra, hogy megkezdje egyszemélyes vi­lágkörüli útját. Első állomás­helye a Kanári-szigetek. DJAKARTA AZ ELNÖKI PALOTA MEGKÖZELÍTHETETLEN Sugih Arto tábornok a kongresszus rendelkezésére bocsátotta a Sukarno elnök „bűnrészességét bizonyító” ok­mányokat. Az elnöki palota és a középületek megközelítse tét­lenek, az újságírókat minden­honnan kitiltották. SAN REMO-I DALFESZTIVÁL • • Öngyilkos lett Dalida partner' Csütörtökön este megkez­dődtek a hagyományos San Remo-i dalfesztivál selejtezői, amelyen kiesett a francia— olasz Dalida — aki a fiatal olasz énekessel, Luigi Tencó- val együtt énekelte az utóbbi versenyző által írt számot. Dalida az éjszakai órák­ban tért haza szállodájá­ba és telefonon felszólt énekes­társa, Luigi Tenco szobájába. Nem vették fel a kagylót, Da­lida ezután személyesen né- zeitt utána partnerének. Idegösszeomlást kapott, ■ amikor szobájába benyit­va, meglátta, hogy Tenco vérbefagyva fekszik az ágyán. A 27 éves énekes feltevések szerint.a kudarc feletti bána­tában mondott búcsút az élet­nek. Revolverrel lőtte fejbe magát. PEKING Meghalt Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára? A BTA jelentése szerint a pekingi vasutasok „forradalmi lázadóinak” sajtóorgánuma, a Tie Tao Hunéi, Teng Hsziao- ping-nek, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga főtitkárának halálhírét kö­zölte. Ábel ezredes elmondja történetét 3, Lelkierő és szabadulás Ám így sem maradt semmi kétségem vagy illúzióm a to­vábbi sorsom felől. Tudtam, hogy a két legfőbb bizonyíték megsemmisítése még nem elég, a többi is elegendő lesz, hogy valljon ellenem. Azt is élén­ken el tudtam képzelni, ho­gyan jutott nyomomra az FBI. Az ügynökök oly nagy buz­galommal akartak meggyőz­ni róla, hogy mindent tudnak, hogy eközben leleplezték előt­tem információik forrását, az árulót Sokan úgy képzelik, hogy a hírszerző előbb-utóbb meg­szokja az esetleges lebukás és bebörtönzés gondolatát, s et­től kezdve már nem is gondol rá és csökkenti éberségét. Nos, az igazat megvallva va­lóban nem jó állandóan a börtönbejutás lehetőségén töprengeni, mert az állandó idegfeszültség megmutatkoz­na, s így azonnal elárulná a hírszerzőt. A frontkatonához hasonlóan a hírszerző is tuda­tában van a veszélynek, de ha van benne egy kis böl­csesség, nem engedi meg, hogy a gondolat úrrá legyen rajta. Betartja az óvatossági rendszabályokat, hogy a koc­kázatot a lehető legkisebbre csökkentse és ezen túlmenően nem foglalkozik a kérdés­sel. Azóta is sokat gondolkod­tam rajta, hogyan lehet az, hogy a letartóztatásom napján és a rákövetkező hónapokban annyira kevéssé rettegtem, kevéssé aggódtam önmagá­mért. A legfőbb ok talán az lehet, hogy az FBI-ügynökök megjelenésének pillanatában rögtön arra kellett gondol­nom, hogyan mentsem meg segítőtársaimat a letartóztatás­tól. Megbilincselve vittek le az autóba és a sofőr mögé ültet­tek. Mellém egy INS-tiszt ke­rült, elébem is egy másik, idő­sebb tiszt, valószínűleg előbbi­nek a főnöke. A kocsiban még egy fontos bizonyítéktól si­került megszabadulnom. A nyakkendőtűmben őriztem egy igen fontos jelentés mik­rofilmmásolatát. Amikor el­kezdtem a tűmmel babrálni, a tiszt felfigyelt mozdulatom­ra és kikapta a kezemből. Ám ahelyett, hogy alaposan és nyugodtan megvizsgálta vol­na, szétszedte apró darabok­ra. S amikor nagynehezen boldogult az aprólékos szer­kezettel, a film észrevétlenül a földre hullott. Ö . még so­káig forgatta, nézegette a tűt, de nem talált semmit s ekkor visszaadta. Annyira felvidí­tott a siker, hogy gúnyosan odaszóltam: — Uram, önök igazán telve vannak a legfurcsább gyanak­vással. Nem tudtam mire vélni, hogy egyetlen riportert sem láttam magunk körül. Nyil­vánvalóan az FBI és a CIA abban reménykedtek, hogy sikerül engem együttműkö­désre bírniok és akkor nem hozzák nyilvánosságra az ügyet. Az INS csupán azokat tartóztathatja le, akik tör­vénytelen módon jutottak be az országba, ezért a sajtó nem ad hírt az INS akcióiról. Az FBI viszont nagy propaganda közepette folytatja tevékeny­ségét. Az INS székházában le­fényképeztek szemből és profilból, ujjlenyomatot vet­tek, majd bevezettek a ki­hallgató helyiségbe. Őreim egyike az INS sajtóosztályának vezetője volt. Az ő feladatai közé tartozott, hogy a sajtót megfelelő módon informálja, a riporterek előtt minden lehető eszközzel hangsúlyoz­za szervezetének fontosságát. Emberem igen beszédes voLt, lelkesen és önmagát vállon­veregetve szónokolt nekem az INS-ről. Egy másik őrrel pedig a fiatalkori bűnözés elle­ni harc módszereiről beszél­gettünk. Négy óra után valamivel két férfi lépett a szobába. Az INS tisztviselőiként mutatkoz­tak be és közölték, hogy velük kell mennem — hogy hová és miért, azt nem tették hozzá. Ismét megbilincseltek és a re­pülőtérre szállítottak, ahol őreim kíséretében gépre ültem. Hosszú ideig repültünk. Este 11-kor ötórás repülés után le­szálltunk egy kis repülőtéren, üzemanyagot vételeztünk, majd ismét felszálltunk. Haj­nali négykor a gép ablakából fényfoltok ezreit pillantottam meg, s rájöttem, hogy ezek az olajtornyok éjjeli reflektorai. Texasban voltunk. Őreim meglepődtek, amikor közöltem velük, hogy szerin­tem először Alabamában száll­tunk le, most pedig Dél-Texas­hoz közeledünk. Ugyanis a csillagok állásából következ­tetni tudtam a repülés irányá­ra, a távolságot pedig a se­besség alapján kiszámítottam. Ezek az őrök egyébként igye­keztek figyelmesen és udvaria­san viselkedni, de leghatáro­zottabban elzárkóztak attól, hogy valamiről is pontos fel­világosítást adjanak. Hajnali fél ötkor tehát le­szálltunk Brownsville-ben, ahonnan kocsival hajtottunk az INS macalen-i büntetőtáborá­ba. A nap még nem kelt fel. Bezártak egy cellába és meg­engedték, hogy aludni térjek. Reggtl 9-kor azonban már felkeltettek, megparancsolták, hogy öltözzem fel, mert azon­nal visznek kihallgatásra. A kihallgatások ezután egymást követtek hat héten át, amikor- is határozott kérésemre a le­tartóztatásom hírét nyilvános­ságra hozták, engem pedig át­szállítottak egy New Ycrk-5 börtönbe. A többi már Ismert, hiszen tárgyalásom jegyző­könyve azóta napvilágot látott. Mindent összevetve négy évet és nyolc hónapot töltöt­tem börtönben. Ekkor, hála a szovjet kormány erőfeszítései­nek, hazatérhettem. A börtön­évek alatt is szilárdan élt ben­nem a meggyőződés, hogy egy­kor majd visszanyerem a sza­badságomat, s ez erőt adott a nehézségek elviseléséhez. Az életem legválságosa'ob pilisua- taiban is vigaszt leltvm a fes­tésben, á szépirodalomban és a természettudományos művek­ben, az ezermesterked sben és a hangszerekben, amelyeken muzsikáié«. Mindez képessé tett rá, hogy lelkievőmet, ki­egyensúlyozottságomat még az amerikai börtönökben ve­szítsem p\ I Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom