Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-26 / 22. szám
1967. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK KST MíGYF.t hírlap Mindennapjaink demakráciájtB (3) Tájékozódás és döntés Budapesten a; egyetlen... Reggeltől estis Kilométereket gyalogol a Pasaréten és a Rózsadombon Gróf Ilona kéményseprő. Budapesten ö az egyetlen asszony, aki ezit a „férfifoglalkozást” vállalta. Tizenöt éve ugyanolyan fekete ruhában, mint kollégái, 670 ház kéményét ellenőrzi, tartja tisztán. Napi „fejadagja” 110—170 kémény ellenőrzése. Ma még nem általánosan jellemző, de a jövőt jól mutató utasítást adott ki a Híradástechnikai Anyagok Gyára igazgatója. Csakis akkor írja alá végső jóváhagyásként a gépmegrendelő lapokat — akár belföldi gyártmányú, akár import gépről van szó — ha a műszaki fejlesztés és a beruházás szakreferensei mellett azok a dolgozók is véleményezték, akik a gépekkel majd termelni fognak. A gyakorlati tapasztalatok késztették erre az igazgatót: korábban megtörtént ugyanis, hogy a megrendelt és leszállított gépek hónapokig álltak a raktárban, mert kiderült — utólag —, hogy bár műszaki adataikat tekintve jobbak a jelenlegi masináknál, beállításukhoz át kell rendezni az üzemrészt, kialakítani egy másféle technológiai sorrendet, változtatni az anyagáramlást stb. Ha mindezt előzetesen számításba veszik — s ehhez „csak” annyi kellett volna, hogy az üzemvezetőkkel, szakmány vezetők kel megbeszéljék, s kikérjék a gépkezelők véleményét — elkerülhetik a fiaskót, a sok, s legtöbbször jogos bírálatot. Az eset apró példa arra, milyen jelentősége van a kellő tájékozódásnak, a döntések előtti tanácskozásnak, véleménykérésnek, az ügyben érintettek fokozott bevonásának. A szocialista demokrácia — mert hisz’ erről van szó — erősödése, kiteljesedése bonyolult, összetett dolog. Az említett esetben az emberek véleményét sem kérték ki; máskor ez ugyan megtörténik, csak éppen nem veszik azt figyelembe, s érthető, ha emiatt a végrehajtáskor a lehetségesnél jóval kisebb a támogatás: a dolgozók nem érzik a maguk ügyének a feladatot, pusztán kényszerű kötelességet látnak benne. A szocialista demokrácia erősítésében, a mindennapok valamennyi területén való megszilárdításában történelmi jelentőségű állomás a gazdaságirányítás új rendszerének megvalósítása. Az új gazdasági mechanizmus tág teret biztosit a helyi önállóságinak, tehát annak, hogy helyben, a körülményeket legjobban ismerők döntsenek céljaikról, feladataikról — természetesen az országos, társadalmi méretű érdekekkel összhangban. Az önállóan meghozott döntés csakis akkor lehet helyes, megalapozott, ha kellő felmérés, tájékozódás előzi meg, ha a kollektíva véleménye kristályosodik ki benne, más szóval •— — ha valóban demokratikusan hozzák meg. Lenin szavaival: „A megvitatás — közös, a -felelősség — egyszemélyiAz ilyen döntés egyben biztosítósa is annak, hogy mindenki magáénak érezze a feladatot: irtelmi :és érzelmi szálak kötik hozzá, hiszen a maga véleménye, nézete is hozzájárult i végső döntés meghozásához. A döntési jogkörök nagyfokú decentralizálása — az új gazdasági mechanizmus egyik .egfőbb jellemzője — a szocia- .ista demokrácia érvényesülésének biztosítéka: tág lehetőségek nyílnak a helyi kezdeményezésre, az alkotókedv, a rugalmasság, az ötletesség kamatoztatására. Az eddigiekhez nérten ugyanakkor összehasonlíthatatlanul egyértelműbb esz a helyi vezetők felelőssé- je — nem hangzik el únos- intalan, hogy „felülről ren- lelték el”. Ezzel megteremtőnk a dolgozók, az állampolgárok döntő demokratikus iosáFokozódó érdeklődés, növekvő tekintély A szakszervezeti választások tapasztalatai két váci nagyüzemben Négyesben beszélgetünk, a szakszervezeti választások tapasztalatairól: Simák István, a váci képcsőgyár szakszervezeti bizottságának titkára, Ko- vancz Antal, a képcsőgyár egy másik szí,irszcrvezeti tisztség- viselője, Sári János, a Híradástechnikai Anyagok Gyára szb-titkára <»> az újságíró. A képcsőgyárban 148 bizalmit, 47 vezető bizalmit és öt ''rttü- heiébizo-tíságot " 1 Választatták még, a Híradástechnikában ugyancsak lezajlott a választások zöme. — Az említett számokhoz — mondja Simák elvtárs — hozzá kell tenni, hogy 20 bizalmi és öt vezető bizalmi új ember a tisztségviselők között, mert ahol a régiek nem dolgoztak megfelelően, ott azokat nem is választották újjá. Az igényesség növekedése rendkívül pozitív vonás. — Akárcsak az — folytatja Kovencz Antal —, hogy a szakszervezeti tagok 92—95 százaléka részt vett a választásokon, s nem egy helyen kemény, de jogos bírálatok hangzottak el. — Vége van annak, hogy — mint korábban — negyed óra alatt „leadtuk” a bizalmiválasztást — mondja Sári elvtárs. Vita van, érdekes kérdéseket tesznek fel, a megválasztottaknak pedig azt adják út- ravalónak, hogy nemcsak beszéljenek a szakszervezetek jogairól, hanem éljenek is azokkal. Mindkét gyárban általános vonás, hogy a szakszervezeti tagság örömmel állapítja meg a szakszervezetek növekvő súlyát, gyarapodó tekintélyét, de éppen ezért egészséges türelmetlenséggel bírálják a negatív jelenségeket, így például azt, hogy a gazdasági vezetők egy része lebecsüli a műhelybizottságok, a bizalmiak tevékenységét, nem kéri véleményüket. Van jónéhány olyan bizalmi, mint például a képcsőgyárban Szlimák Béla, Győrvári Jánosné vagy dr. Vonák Károlyné, akik tekintélyt szereztek maguknak, de a bizalmialt egy része beletörődik abba. hogy művezetője, üzemvezetője nem tart igényt közreműködésére. A mérce magasabbra került — Az emberek mind szigorúbban mérlegelnek — mondja Simák István. — A párt IX. kongresszusa, az új gazdasági mechanizmus arra ösztönöz, hogy cselekvőén szóljanak bele a dolgozók a helyi ügyekbe. Nos. nem lehet panaszunk erre. Egyetlen helyen, a képcsőüzem egyik bizalmiválarztá- sán tévedt csak személy torzsalkodásba a vita, mindenütt mósútt lényeges elvi-gyakorlati kérdéseket vitatlak meg. — Sajnos azonban sok tekintetben mi magunk sem tudunk többet mondani a2 embereknek — hangzik Ko- vencz elvtárs véleménye — a lapokból, beszédekből ismerteknél. Sok a találgatás, a ferdítés, s olykor a rosszindulatú vélekedés. A tájékoztatás "további javítása, s a mechanizmus' előkészületek meggyorsítása keli ahhoz, hogy munkánk eredményesebbé lehessen. — Az új mechanizmus — kapcsolódik a gondolathoz Sári János — nálunk is rendkívül érdekli az embereket, már csak azért is, mert termékeink korszerűségének fejlesztése üzemünk esetében valóban élet-halál kérdés. A rossz, a drága termék — bukás. A választásokon sok érdekes vélemény is fórumot kap. A képcsőgyárban például felvetették, mi értelme annak, hogy a gyár dolgozói 49 helységből (!) járnak be, s ugyanakkor helybeli lakosoknak másutt kell keresniök munkát. A híradástechnikában elhangzott olyan felszólalás, amelynek lényege az volt, hogyan harcolhat a szak- szervezeti jogok érvényesítéséért az a bizalmi, főbizalmi, aki kenyere, béremelése, jutalma attól függ, akivel — vitatkozik?! Megfelelő partnerek legyenek A bizalmiválasztásokon, s még inkább a műhelybizottságok tagjaira való szavazáskor a tagok igen gondosan mérlegeltek. Az új mechanizmusban — fogalmazták meg az indoklást — a szakszervezeti tisztségviselő a gazdasági vezető megfelelő partnere kell, hogy legyen. A megfelelő partnerség feltétele a hozzáértés, a következetesség, a kritika bátorság. Így azután nem egy helyen, például a képcsőgyárban, az üveggyárban, s a főmechanikának nevezett részlegnél a tagság több helyen is megváltoztatta a jelölő bizottság javaslatát, s másoknak szavazott bizalmat. — A szakszervezeti demokrácia erősödésének bizonyítéka, hogy a szavazások korábbi sematikussága szinte teljes sgészében eltűnt — mondja Simák elvtárs —, valóban válogatnak, választanak a szakszervezeti tagok. Sári János folytatja: — Már az előkészületek ideién igyekeztünk nagy gondot fordítani arra, hogy jó felkéSzókimondást minden kérdésben — Igen nagy hatást gyakorolt dolgozóinkra a párt IX. kongresszusa — mondja Ko- vencz elvtárs. — Annak őszinte hangja, a nyíltság arra ösztönözte a tagokat, hogy maguk is kendőzetlenül beszéljenek a gondokról, b ugyanakkor — sokan megfogalmazták ezt — igényeljék is ugyanezt minden kérdésben. Nemcsak a nagy, hanem a helyi, a gyáron belüli kérdések esetében is. — Hozzátehetjük ehhez azt a tapasztalatot is — folytatja a gondolatsort Simák István —, hogy az emberek, közöttük is elsősorban a fizikai dolgozók a bírálat személyre szóló voltának fontosságát, azaz a kritika konkrétságát hangsúlyozták. Ne általában bíráljon a szakszervezet, hanem név szerint, A bizalmi és műhelybizottsági választáson természetesen sok szó esett szociális, kulturális kérdésekről is. A képcsőgyárban például arról, hogy a jelentős létszámnövekedéssel nem tartott lépést a szociális létesítmények bővítése, s ma nem egy területen elviselhetetlen a zsúfoltság, amit a rövidesen megkezdődő, jelentős összegű bővítésből remélhetőleg megszüntetnek. Igen sok kérdés hangzott el a két gyár előtt álló távlati feladatokról, a fejlesztés kilátásairól is, s nagy érdeklődés nyilvánul meg a megválasztandó szakszervezeti tanácsok szerepe iránt. — Ügy hiszem — mondja befejezésül Simák elvtárs —. hogy közös a kérés: a mostanihoz hasonló aktivitással, érdeklődéssel vegyen részt a tagság mindkét gyárban a választások befejezése után is a munkában, mert ez a döntő feltétele annak, hogy az eredmények tartósak és állandóan gyarapodók legyenek. Mészáros Ottó nak, a kellő ellenőrzésnek fokozott lehetősége is. Pártunk politikájában a szocialista demokrácia fejlesztése kezdettől fogva szerepel a feladatok között. Napjainkban arról van szó, hogy a szocialista demokrácia következetes továbbfejlesztése útján adott lehetőségeink jobb kihasználásával egyidőben új formákat, gazdagabb tartalmat teremtünk. A túlzott centralizmus, az adminisztratív irányítási módszerek a gazdasági életben, az anyagi érdekeltség elvének nem kellő érvényesülése, a demokrácia túl közvetett, különböző szervezeteken keresztüli gyakorlása sok tekintetben formálissá tette a szocialista demokrácia jelenlétét, fékezője volt a gyorsabb halódásnak, az alkotóerők maximális kibontakoztatásának. Hasonló akadályok nehezítették a választott szervek és választóik kapcsolatát; s bár volt rá példa, a választók alig éltek a visszahívás jógával. Jogos a feltételezés: mindebben pozitív változást hoz a gazdasági mechanizmus reformja, növeli az érdekeltséget és a felelősséget, áttekinthetővé teszi mind a gazdasági élet különböző folyamatait, mind a társadalmi életre ható erőket, s ezzel a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének újabb, bőven búzgó forrásait nyitja meg. M. 0. Villanófény Két papír Két papír: tervrajz mindkettő, csakhogy — 308 ezer forint közöttük a különbség. Mindkettő megyénk állami építőipari vállalatánál található. Az első: hivatalos terv, több épület távfűtési nyomvonalának kialakításáról, a csőcsatiakozó helyekről. A másik terven is ugyanezek szerepelnek, de a már említett „leszállított áron”. A vállalat két dolgozója — Doszpod Béla és Németh Ferenc — tiszteli a terveket, de nem annyira, hogy ne változtasson azokon, ha előnyösebb, olcsóbb, s mégis a korábbival azonos minőségű megoldást tudnak az eredeti helyett. Ezt tették az említett tervvel is: nekiláttak, áttervezték a nyomvonalakat, egyszerűsítettek, s megkerestek a vállalatnak 308 ezer forintot. A vállalat meg — a népgazdaságnak. Mert ilyen megbonthatatlan az összefüggés: nincs külön kassza. Aki pocsékol, aki rest arra, hogy törje a fejét, alaposabban szemügyre vegye a kezébe nyomott tervet, az nemcsak az állam pénzét pocsékolja, hanem a magáét is. Amennyivel több pocsékolódik, annyival kevesebbet adhat az állam erre meg arra: iskolára, lakásra, s még sok mindenre. Nem általános még a Doszpod—Németh kettőshöz hasonló eset. Nem általános még — sajnos —, hogy az emberek, bármilyen beosztásúak legyenek is, ne nyugodjanak meg valamiben, ha azon rajta van a jóváhagyó aláírás és pecsét, bár látják, hogy jobban is, ésszerűbben is lehetne csinálni mindazt, ami a papíron szerepel. A két papír, a két terv kétféle magatartás jelzője is. És hogy melyik a kívánatosabb, a társadalmilag hasznosabb, s éppen ezért üdvözlendő, nem lehet kétséges. — mottó — SZÁZMILLIÓÉRT Fabódékból konzervnagyiizem -— Beteszik a barackot — kijön a kompot Még ma is megtalálni a fa- | dés, hogy mennyire lesz kor•őri,)’' firom n Morva 1 rry-»»~/7 n a ^ Ä ^ bódé üzem nyomát. Nem lehet másként nevezni a Dunakeszi Konzervgyár összeeszká- bált, "időtől feketített, készít-, menyeknek és. embereknek hajlékot adó épületek sorát. Most már tünedezik, de az igazi csak ezután jön. Ez év derekától gyorsan csúcsra vivő diadalmenetnek nevezhetjük a kisüzem nagy rátörő életútját. Az állam erszényéből kiemelt első ötmillióért nő ki egy jövőre már használható gyümölcsfeldolgozó üzem. Hogy mennyit jelent, azt a rögtönzött összehasonlítás árulja el: a ma még évi 180 vagon konzerváru előállítására képes gárda jövőre megháromszorozhatja az áruk mennyiségét. f Ma már természetes, űj létesítményekkel együtt járó kér6zerű? A felépítendő automata- őszibaracksor minden tekintetben megfelel a XX. század követelményeinek. Itt valóban gépbe öntik az őszibarackot, s a végén kijön a megtisztított, üvegbe, dobozba zárt barackkompót. Az ember dolga — ugyancsak a kor szellemének megfelelően — az irányítás. Amit eddig elmondtunk, az a felfeié vezető lépcsősor első fokozata. Követi a szállításokhoz nélkülözhetetlen iparvágány lefektetése, a konzer- vek tárolásához szükséges új raktárépület felhúzása, s így tovább. Nem kevesebb, mint százmilliót vetnek el, hogy belőle kihajtson egy évi 2200— 2300 vagon tartósított árut produkáló modern konzervüzem. zetősége összeverődött és el mentek a kert- helyiségbe. Meghívták őt is, az idegen kiküldöttet, töltsön velük néhány baráti percet. Zónapörköltet rendeltek, ilyenkor nem szabad sokat enni, vár otthon az ebéd. Az asszonyok hazamentek főzni, de az is lehet, hogy már kora hajnalban megfőzték a finom ünnepi ételeket. Mindegy, jól esik egy kicsit lazítani a nagy munkák után: Valaki szellemeskedni akart és meg is jegyezte, egyszer esik esztendőben május 1. — nemcsak vízkereszt. Szóval a sör előtt kell valamit harapni, viszont a perec május elsején is száraz. Ettek, ittak, vicceket meséltek aztán valaki megkérdezte az idegentől. — És az elvtársnak? Magának hogy tetszett a felvonulás? Mit szól az „Előttünk nincs akadály” téeszcsé disznóihoz? Meg a friss primőrökhöz? Az volt a miénk! Ezt két órakor kérdezték, tőle, aki mégiscsak idegen volt, ezért megérdemelt néhány baráti szót. Négy órakor már az1 asszonyok és a gyermekek is az asztalnál ültek, nem győzték, az embereket várni otthon. Már veszekedni sem volt kedvük, minek a szó. úgyis nehezen jut el az agyig. Aztán miért rontanák a szép ünnepet is? — Igyál, pajtás, ne bánkódjál! Ezt öt órakor mondták az idegennek, amikor már búcsúzni akart. Hat órakor mégegyszer visz- szanyomíák a székbe. A gyerekek már pilledtek voltak, a sörnek is keserű lett az íze, az agyak is más rugókra jártak. Valószínű innét a megjegyzés: — Hagyjátok a fenébe. — Fz neki szólt. — Inni se tud. Nem a ml fajtánk. ★ December végén újra leküldték N.-be az Előttünk nincs akadály zárszámadó köz?vű lésére. Egy kissé korán érkezett, az elnökség is csak most szállingózott, de kezdés előtt fél órával már ott volt a szövetkezet minden számításba jöhető embere. Tisztes- ségtudóan odamentek az idegenhez, kezet ráztak vele és bemutatkoztak: „Nagy, Kovács, Cibere, Lovász ...” Csak nézett. Hiszen május elsején együtt voltunk, gondolta. Aztán az a férfi, aki akkor, május elsején bíztatta őt, hogy igyál, pajtás, ne bánkódjál. az most megkérdezte tőle: — Az elvtárs először van nálunk N.-ben? — Nem ... — válaszolta, de többet nem mondott, mert tudta, hosy önnön bűnét az ember nehezen bocsátja meg. Suha Andor A görögök bölcsek voltak és tudták, hogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, mert minden állandó mozgásban van. ★ Május elsejére leküldték N-be. N. kisváros, már, kora röggel föl volt ajzva. Mint egy nagy májusfa! Vörös és nemzeti színű lobogók virítottak mindenütt, és virágok ékesí tettéle a házakat, az emberek gomblyukát és hogy még vidámabb legyen minden, az akácfák is üdén zöldelltek. Hamisítatlan ünnepi hangulat volt. Boldog, mosolygós emberekkel találkozott. A kisfiúk már egy kissé maszato- sak voltak, de a kislányokon még habos volt a szoknya és kézenfogva édesanyjukat várták a fölvonulást. Némely asszony viszont kézenfogva gyermekét, várta a férjét, aki a söntésben, vagy a sátraknál kóstolgatta a jó, keményhabú pincehideg sört. A férjek viszont arra esküdte'- akármivé legyenek, ha életükben ittak már ilyen finom sört. Hiába ünnepi sör volt. Később a fölvonulás után. amikor már a nemzeti színű traktorokat is megtapsolta a nép, a termelőcszö vetkezet veszullsegu, a magUK leruieiei I kiválóan ismerő szaktársakat javasoljanak a jelölő bizottságok. (Ögy azután jó néhány műszaki ember, technikus, mérnök is a javasoltak közé került. E problémakörrel kapcsolatban több helyen is elhangzott az a vélemény, hogy a műhelybizottságok kétéves működési ideje túl rövid ahhoz. hogy valóban gazdái legyenek területüknek. Voltak, akik javaslatot is tettek a , megbízatási idő meghosszabbítására, azzal, hogy e kérdést továbbítsák a felsőbb szakszervezeti szervekhez.
