Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

^cSCtrlap 1967. JANUAR 26., CSÜTÖRTÖK Készülődés a hó alatt A 66. Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár augusz­tus végi megnyitója még mesz- sze van, de ha az ember be­járja hóborította területét, most a téli fagyban is mozgást, készülődést lát. A realitásra épül A szigorú időjárás miatt kénytelenek voltak egy időre leállni a tereprendezés, a ta­lajcsere, az útépítés munkála­taival. Mihelyt azonban az idő engedi, újból nekilátnak az emberek, akik ez idő szerint belső munkákat végeznek. Több új állandó épülettel bő­vül a kiállítás s ezek a létesít­mények — például az új nö­vendékmarha istálló — felsze­relés tekintetében a légkor^ szerűbb színvonalat képviselik. Teljes apparátussal dolgozik az a kilenc szakbizottság, amely szakemberek irányítá­sával fő ágazatok szerint elő­készíti a bemutatásra kerülő anyagot. A kiállítás anyaga a reali­tásra épül. Nem a távoli jö­vőt akarják bemutatni. Arra hívják fel a figyelmet amit a legjobb gazdaságok már elér­tek, s amit a következő két- három évben általánosan meg­valósíthatnak a mezőgazdasági üzemek. Nem az ideiglenesen alkalmazható módszerek, el­gondolások bemutatása a cél, mint ahogy ez a korábbi évek­ben például a szerfás épületek vonatkozásában történt, ha­„KGST“-alumímum díszítőlécek A székesfehérvári Könnyű­fémmű nagy mennyiségű alu­mínium díszítőlécet gyárt KGST-megrendelésre, az épü­lő moszkvai KGST-palotához. A különböző profilú lécek­ből összesen 60 tonnát gyárta­nak az első negyedévben. A székesfehérvári alumínium­léceket a KGST-palota folyo­sóin és belső termeiben építik be díszítő szegélyként. nem a hosszú időre szóló, tar­tós, modern kivitelezésű léte­sítmények megismertetése. A rendezők sokat várnak a kenyérgabona termelési bemu­tatótól. Ugyanakkor az a tö­rekvés, hogy a növénytermesz­tésen belül a takarmányter­mesztésre helyezzék a fő súlyt, így a kukoricára elsősorban, a szálas takarmányok közül a lu­cernára, továbbá a rét- és legelőgazdálkodás megjavítá­sára. A legelőhasznosításnál a tartalékok feltárására igyekez­nek mozgósítani. A takarmány- gazdálkodás bemutatásánál az alapgondolat az, hogy miként lehet és kell a hozamokat emelni s a megtermelt értéket megóvni, hasznosítani. Hasonló célt szolgál a ko­rábbinál lényegesen több szak­mai bemutató, amelyet a kiál­lítás idején tizenegy gazda­szövetkezetet most nem talá­lunk a kiállításra készülődök között, ugyanakkor új, eddig ismeretlen közösségek hallat­nak magukról, amelyek az el­múlt év folyamán zárkóztak fel a kimagasló eredményeket elért legjobb gazdaságok kö­zé. A kiállítás a maga eszközei­vel honorálni fogja a legjob­bak igyekezetét. Az előző ki­állításokon hagyományossá vált vándordíjak, oklevelek mellé most először, komoly, a termelést segítő tárgyjutal­mak — traktorok, különféle értékes felszerelések is ki­osztásra kerülnek. Háztáji gazdaságok, figyelem! Már elkezdték az üzemekben kiállítás állattenyésztési ságban rendeznek majd előre- j anyagának kiválogatását. A BUDAPEST FÉNYÉI 1963 elején Budapesten ösz- szesen 69 713 kandeláberről, falikarról, oszlopról, az úttes­teken átfeszített lámpatartók­ból 114 249 lámpa szórta a fényt. A kandeláberek, fali­karok, oszlopok, lámpatestek — az úgynevezett lámpahe­lyek — száma 1966. december végéig 80 273-ra, a lámpák száma 144 660-ra növekedett. láthatóan mintegy 25 ezer szakember részvételével. A gé­pesítési, a kemizálási bemu­tató, a szárítás, a tárolás be­mutatói jól szemléltetik majd az ipari módszerek elterjedését a gazdálkodásban. Emellett minden bizonnyal felkelti az érdeklődők figyelmét a kertészeti és borkezelésd ta­pasztalatcsere is. Felsőfokú tapasztalatcsere A korábbi gyakorlathoz hí­ven ezen a kiállításon sem az árubemutató jelleg dominál majd, hanem a jó módszerek elterjesztése, a kiállítási jel­leg. Fontos ez annál inkább, mi­vel szövetkezeteink jelentős részében, több száz közös gazdaságban nía sincs ké­pesítéssel rendelkező szak­ember, felsőfokú képzettségű szakemberek tekintetében pe­dig még nehezebb a helyzet. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a gazdálkodás sokhelyütt túlhaladott hagyományok sze­rint folyik. Fontos küldetést teljesítenek tehát a rendezők, amikor arra törekszenek, hogy az idei kiállítás valóban felsőfokú tapasztalatcsere le­gyen. Űj vonás ugyanakkor, hogy az idei seregszemlén az előb­biekhez viszonyítva lényege­sen nagvobb hangsúlyt kap a termelőszövetkezetek értéke­sítő, feldolgozó tevékenységé­nek bemutatása. A tsz-ek árusíthatják is termékeiket a kiállításon. Január 31-ével — amint az ismeretes — lezárul a hazai résztvevők jelentkezési ha­tárideje. A nevezésekben vég­zett „tallózás” ezúttal is bő­ven tartogat meglepetéseket, Számos nagy hírű termelő kiállítás rendezőinek örömé­re szolgálna, ha minél több kiváló példa lenne látható a kiállításon a háztáji gazda­ságokból. Mint láthatjuk, nagy a ké­szülődés a hó alatt. Jelezték részvételüket többen a külföl­diek közül is. Már most biz­tosra vehető, hogy a KGST- országok mellett itt lesznek a franciák, a nyugatnémetek, a dánok, a svédek. K. I. Premierek Két férfi az ágy alatt A császár álarcában Erdő — Trisztán Országjáró színházunk, a Déryné egyszerre több darab bemutatójára is készül. Dosz­tojevszkijei gjáték Szerepel a lista élén, „Két férfi az ágy alatt” címmel. Szinetár György és Vincze Ottó zenés vígjáté­ka, „A császár álarcában” Csé- csén hangzik fel majd először, s már „szereposztott” a követ­kező két darabjuk is: Oszt- rovszkij „Erdő”-je és Vass—Il­lés: „Trisztánja”. FEBRUAR Kilenc filmújdonság Hét ország kilenc filmújdon­sága kerül a mozik vásznára februárban. A magyar film­stúdió terméséből műsorra tű­zik Fábry Zoltán rendezte Utószezont. Főbb szerepeit Payer Antal, Tolnay Klári, Kőműves Sán­dor, Balázs Samu és Básti La­jos játssza. A hónap másik magyar bemutatója az „Édes és keserű” Török Sándor Jó éjszakát cí­mű elbeszélésének filmváltoza­ta. Két híressé vált Cannes-ban SZERENCS Hazánk első képeslevelezőlap-múzeuma A nyári hónapokban érdekes kiállítás nyílik Szerencsen, a Rákóczi várkastélyban. Dr. Petrikovits László főorvos á községnek ajándékozta mint­egy . 409 ezer képeslapból álló gyűjteményét. A nagy mennyiségű anyag legszebb darabjaiból rendezik be hazánk első képeslevele­zőlap múzeumát. Az állandó kiállítás a kas­télyépület egyik ősi ter­mében kap helyet. Bemutatnak különféle ritka­ságokat: szarvasbőrből, cel­luloidból, fakéregből készült élő virággal és szalmabera­kással díszített képeslapokat. A múzeumot júliusban nyit­ják meg, és ebből az alkalom­ból Szerencsen rendezik meg hazánk képeslapgyűjtőinek találkozóját. díjat nyert alkotás is megje­lenik hamarosan a filmszín­házakban, Pietro Germi műve a Hölgyek és urak, valamint Orson Welles Falstaff ja, amelyben a rendező-címsze­replő mellett Jeanne Moreau, Marina Vlady és Walter Chia- ri játszik főbb szerepet. A je­les spanyol rendező, Luis Belanga komédiájának címe a Hóhér. Többszörösen kitüntetett francia vígjáték Jean-Paul Rapeneau „Élet. a kastélyban” című filmje, amely a norman­diai partraszállás napjaiban játszódik. Az „Autót loptam” című szovjet-krimi vígjáték, a híres Hamlet-színész In- nokentyij Szmoktunovszkij új oldaláról mutatkozik be. A nagy Hamlet-színész mulat- ' ságos öniróniával játssza el a dán királyfi szerepét, egy, a filmbe illesztett műkedvelő előadáson, A kalandfilmek kedvelőinek ígér jó szórako­zást a Láthatatlanok cjmű szovjet, s a Betyárok című román alkotás. Kvarcoi a majom Kvarclámpával pótolják télen a napfényt a Fővárosi Állat­kertben. Csimpi, a népszerű „majomsztár” a kvarclámpa előtt. (MTI foto) értekezlet AZ ESEMÉNYT az indította el, hogy bejött hoz­zám Csipkerekiné a földszint tizen­kettőből. — Sehogyan sem boldogulok ezzel a számítással — kezdte mondóká- ját, és az orrom alá dugott egy sza­kácskönyvet. — Itt az áll — mu­tatta a sorokat —, hogy vegyek a tú­rógombóc készíté­séhez hatvan deka túrót és tíz deka darát. — Hát vegyen — szakítottam fél­be —, mert a tú­rógombócot csak enni szeretem, de olvasni nem. — Ha ilyen egy­szerű lenne, nem jöttem volna ma­gához — folytat­ta Csipkerekiné. — A helyzet ugyanis az, hogy én egy kiló túró­ból akarok gom­bócot csinálni, s nem tudom kiszá­mítani, hogy ah­hoz mennyi dara kell. — Pedig egy­szerű a számítás — vágtam köz­be fölényesen. — Ez egy egyszerű egyismeretlenes izé... \ Akarom mondani arány­pár. Ki kell szá­mítani az ikszet, ami jelen esetben a dara ... Csipkerekiné olyan esengve né­zett rám, hogy ki­vettem kezéből a papírt, ceruzát és számolni kezdtem. Lássuk csak ho­gyan is van ez? Tehát hatvan de­ka túróhoz tíz de­ka dara, akkor egy kiló túróhoz?... Igen, ahhoz meny­nyi kell? CSAK NÉHÁNY pillanatig töpreng­tem, aztán egy mozdulattal félre- tóltam Csipkere- kinét, s nekiáll­tam megkeresni c gyerek tavalyi számtankönyvét, hátha abban talá­lok valami utalást a megoldásra. — Csak kezdje ícymMkucc mo I. Ma diktátori teljhatalom­mal átvettem a csapatot, a fiúk engedélyem nélkül lé­legzetet se vehetnek s csu­pán ajkukon imába foglalt nevemmel feküdhetnek le. A vezetőség mindenben szabad kezet ad, ha akarom, beállít­hatom a szertáros lányát, mind velük, mind a játéko­sokkal szemben botbüntetést alkalmazhatok, az egészen re­nitenseket magánzárkába csu- kathatom a két mérkőzés közötti időre. II. Tevékenységem máris érez­teti hatását, tegnap a máso­dik emeletről csaknem a fe­jemre esett egy bolti mér­leg. Tudom, ki próbált meg­mérni — Bódog II, aki sza­botálni akarja az erős meg­terheléseket! Pedig igazán hálás lehetne, hogy edzés után kétszer lefuttattam vele a maratoni távot, százszor kinyomattam két zsák sót, s hogy a gyorsasága javuljon, megitattam vele egy liter ri­cinusolajat. III. Érik a gyümölcs, a fiúk zárt rendben vonulnak még az illemhelyre is, vezényszóra emelik a kanalat szkjukhoz. Fontos is a fegyelem — va­sárnap bemutatkozó mérkő­zés, a nősek csupán küldene útján élhetnek házaséletet, a nőtlenek közjegyző előtt le­tették a szüzességi fogadal­mat. IV. Minden úgy történt volna, ahogy elterveztem, ha nem kapunk ki néhány gól miatt. A vezetőség mindamellett szó­ban és írásban kifejezte elis­merését, fizetésemelési javas­latomat zokszó nélkül elfo­gadták s helybenhagyták a négy gólt kapott Ricset ka­pus kétnapi kalodáját is. V. Eddigi mérlegünk kissé el­gondolkoztató — négy mér­kőzés, négy vereség — de így sem osztom Bombor vez. tag véleményét, aki szerint nem kellene minden összecsapás előtt ezerszer leíratni a játé­kosokkal: „Győzni fogunk, mert győzni kell re a vezetőség osztva néze temet, Bombort ott helyben fölpofoztatta egy másik el­nökségi taggal, s büntetésül két hétig ő cipeli a szerelést. Sajnos, a játékosok között 'SSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSS/SSS/SSS/J is akadnak rendbontók — Ká- ma IV. ma otthagyta a spe­nótot — megtorlásul az egész csapat adagját neki kellett megennie. VI. A legutóbb elvesztett baj­noki mérkőzés után a vezető­ség 12:11 arányban megsza­vazta*, hogy megnyerhetjük a bajnokságot. Ehhez csak az kell — elemeztem a tényál­lást —, hogy legalább ketten- hárman visszalépjenek, a lis­tavezetőket töröljék s a játék­vezető a még hátramaradó együttesből a legjobbakat ál­lítsa ki. VII. Bonyolódik a helyzet — sorsdöntő mérkőzés előtt a vezetőség három tagja né­hány jelöltemet elraboltatta és a saját rokonaikkal egé­szítették ki a csíapatot! így nem csuda, ha a mindkét lá­bára és fejére sánta kakukk­fióka, a nyugdíjkorhatár előtt álló Sebba potyagóljával csu­pán l:0-ra tudtunk győzni. Is­tenem, pont most, mikor ne­veltem, Gagyás lábába vég­re beleagitáltam a gólarőny- javítást. VIII. Mérkőzés után azonnal rendkívüli vezetőségi gyűlést hivattam egybe, vagy én vagy ők! — mutattam rá, akikre kellett s már telefonálni akar­tam a karhatalomért, amikor két gyermekemre, egy édes, két mostoha szülőmre való te­kintettel a családosok mellém kimérni otthon a túrót, addig ki­számolom — tá­volítottam el a közelemből Csip- kerekinét, s ahogy kihúzta a lábát a lakásomból, átro­hantam a szom­szédba, ahol egy tanár ismerősöm lakott. Sajnos, nem ta­láltam otthon, de hazafelé menet találkoztam a la■> kóbyzottság elnö­kével. Neki is mondtam miről van szó, mire ő azonnal tűzbe jött. — Tudja mit? lelkendezett. — összehívom a la­kóbizottságot. A kollektív bölcses­ség. Az majd se­gít... Állta is a sza­vát, mert fél óra múlva tálcásomon ült az egész lakó­bizottság. Kiszól­tam a feleségem­nek, hogy főzzön két kör kávét és senkinek nem va­gyok itthon — a lakóbizottság elnö­ke pedig megnyi­totta az értekezle­tet, s átadta ne­kem o szót, hogy ismertessem a pél­dát. AZ ELSŐ hoz­zászóló Huzlicsek bácsi volt, aki azt javasolta, hogy az adott számokat helyettesítsük be a színusztételbe. — Hogy képzel ilyet, Huzlicsek kartárs! — emel­kedett szólásra Czvekedli Béla. — Ha a szinusztételt alkalmazzuk, ak­kor fokban kap­juk meg az ered­ményt nekünk pe­dig darában kell. — Akkor talán az Avogadro-tör- vényből kellene kiindulni — java­solta valaki, de őt is leszaxxLzták, mert Csupor Jenő kifejtette, misze­rint neki úgy rém­lik, hogy az öreg Avogadro a gá­zokkal kapcsolat­ban csinált valami ilyen izét. További másfél óra múlva már csak azon folyt a vita, hogy egyenes vagy fordított arányról van-e szó, aztán szótöbb­séggel az egyenes arány javára bil­lent a mérleg. EZUTÁN már gyorsan haladtunk előre; sőt egy fél óra múltán sor kerülhetett az aránypár felállítá­sára is, bár egy darabig elvitáz­tunk azon, hogy az iksz az kültag vagy beltag le­gyen. Pontban éjfél­kor diadalüvöl­tésben törtünk ki, mert megvolt a végeredmény: az egy kiló túróhoz tizenhat deka és hat gramm dara keil. Az egész lakóbi­zottság dalolva vo­nult le az ered­ménnyel Csiplce- rekiékhez. — Mi van, ké­rem? — nyitotta ki az ajtót álmos szemekkel a lakás úrnője. — Itt a megol­dás — kezdett szó­nokolni a lakóbi­zottság elnöke. — Miféle meg­oldás? — Hát, hogy mennyi dara kell a túrógombóchoz. — Köszönöm a szívességüket — hálálkodott Csip­kerekiné, — de az a helyzet, hogy nem győztem vár­ni, így aztán úgi körülbelül adtam hozzá darát. Már meg is ettük. Ki­tűnő volt. LEFORRÁZVA távoztunk Csipke- rekiék lakása elől, csak a lakóbizott­ság elnöke igye­kezett lelket önte­ni belénk: — Vigasztalja a lakótársakat, hogy végre egyszer tar­tottunk legalább egy remek opera­tív értekezletet. Igaz — tette hoz­zá —, hogy az ud­var rendjéről is kellene tárgyal­nunk, de az ráér. Majd legközelebb. Baloghy Zoltán álltak. Sajnos, Gagyás meg­sértődött, hogy lángszóróval nem vágtam ki a petróleumos hordóból, ahol fogva tartot­ták s kiújult szemölcsére hi­vatkozva következő vasár­nap levonult a pályáról. Kö­vette őt Bódog II is — aki- pek legutóbb felére masszí- roztattam a combját és Ká- ma IV, aki azóta is zöld volt a spenóttól. Két hátvédet a játékvezető küldött le, mert engem szidtak, a többiek pe­dig azt nézték, miféle gólo­kat lő az ellenfél. El lehet képzelni érzései­met, s akkor ráadásul otthon este a csukott ablakon sörös­üveggel kombinált névtelen levelet vágtak a fejemhez, melyen írva vagyon: „Ha sze- reded a családoddad, monggy le! Eggy nem jó agaród!” IX. Ilyen állapot és — itt van­nak a csapatösszeállítási gon­dok! Ugyanis kellene egy csa­pat, amit összeállíthatnék, mert korábbi egyesületem csupán labdaszedői státusban kívánt tovább foglalkoztatni, és még azért is nekem kellett volna fizetni. Hát azt azért nem — mikor zsebemben az új szerződés! Azt a csapatot vállaltam, amelyet egy MÉH-től ki­mustrált edző juttatott a ki­esési zónába. Különben az utódom — szerencsétlen fló- tás — nem volt neki elég! Egyszerre két csapatot akar a lejtőre juttatni... Nagy S. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom