Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-24 / 20. szám

1961. JANUAR 24., KEDD

rear MECVKJ

kJCMod

Az asztal két oldala

A társadalmi ellentmondásokról folyt a vita a marxizmus—leninizmus esti egyetemének első évfolyamán. Egy köpcös férfi kért szót. „És az milyen ellentmondás — emelte fel a hangját '—, hogy a múltkor bejön hozzám valaki és beszélgetés közben azt mondja nekem, mi nem érthetjük meg egymást, mert én igazgató vagyok, ő meg munkás!?”

Mintha csak követ dobott volua a tó vizébe, úgy gyűrűzted kérdése nyomán a vita hullámai. Érthető, hiszen élő problémát vetett fel: a vezetők és a vezetettek viszonyát. Olyan probléma ez, amely különféle módon naponta jelentkezik, mégpedig nemcsak — és nem is elsősorban — a szemináriumokon, hanem mindenekelőtt a gyakorlati életben, az üzemekben, gazdaságokban, szövetkezetekben.

Valóban megtalálhatók ebben a viszonyban, a vezetők és vezetettek kapcsolatának az ellentmondás elemei? Aligha lehet ezt kétségbe vonni. A vezető ugyanis vitathatatlanul más helyet foglal el a munkamegosztás struktúrájában, mint a beosztott, a fizikai munkás. Az „asztal más-más oldalán” foglalnak helyet, s ezért egyes dolgokat olykor különböző szemszögből látnak, vizsgálnak. A munkafegyelftn, a munkarend, a bérezés, az ösztönzés problémáit — és még lehetne sorolni — emiatt gyakran más oldalról, más irányból közelítik meg.

De ha más irányú is a megközelítés, tartalmában, jellegében nem kell szükségszerűen különböznie. S a dologban éppen ez a legfontosabb, ez a lényeg. A nézetek, sőt a pillanatnyi érdekek is eltérhetnek, vagy akár össze is ütközhetnek egy-egy esetben, de az alapvető érdekekben nincs eltérés. Vitát válthat ki egy- egy bértétel megállapítása, a munka elosztása, vagy mondjuk az, hogy az üzemvezető éppen azon a héten nem akarja ikszet vagy ipszilont szabadságra elengedni. Végeredményben azonban egyaránt érdekeltek az üzem — s tá- gabb értelemben az egész népgazdaság — eredményes fejlődésében. A kapitalizmusban az üzemek irányítói és tulajdonosai. a társadalom vezető csoportjai csak a dolgozók rovására érvényesíthetik érdekeiket, s ugyanígy áll fordítva is. Ezért itt az ellentmondás megoldhatatlan, illetve csupán az egész társadalmi rend megváltoztatásával oldható meg. Nálunk viszont, legyen bármilyen heves is egy-egy esetben a vita. az alapvető érdekközösség talaján végeredményben mindig közös nevezőre lehet jutni.

E lehetőség azonban önmagától nem válik valósággá. Nagy szerep jut itt a szubjektív tényezőknek. Ha egyikmásik üzemi vagy hivatali vezető „hitbizománynak” tekinti beosztását, lebecsüli, durva hangnemével megsérti a munkásokat, nem veszi figyelembe a véleményűiket, ezzel szükségtelen konfliktusokat teremthet a vezetők és vezetettek viszonyában. Am az ellenkező oldalról is okozhatnak ellentétet. A szűklátókörű demagógia, a fegyelmezetlenség, a társadalmi kötelezettségek megsértése, az oktalan követelődzés ugyancsak akadálya lehet a helyes viszony kialakításának.

Szemináriumon és a gyakorlatban tehát egyaránt megtudjuk adni a választ a kérdésre, hogy van-e, lehetséges-e ellentmondás a szocializmusban vezetők és vezetettek közölt. S nemcsak az okait, de a megoldás módját is ismerjük. Ez pedig nem más, mint a tudatos és felelősségérzettel párosuló, arra épülő, eleven demokratizmus.

Gy. L,

3MinHcr»netpj*ginh demokráciája

Miért szocialista?

Középiskolás diákokkal beszélgettem Vácott arról, mi is az „igazi” demokrácia? A fe- szélyezetten, de kényelmesen induló beszélgetés végül is parázs vitába fúlt, s a jegyzet- füzetbe olyan vélemények kerültek be. hogy: mindenki azt csinál, amit akar; nem parancsolnak az embernek; nem alázzák meg; mindenki egyformán jól élhet, ha becsületesen dolgozik; a nép van uralmon; ha nincs magántulajdon. Ugyanerre a kérdésre Százhalombattán, a Dunamen- ti Hőerőmű építőinek egyik munkásszállásán, bizony elég mostoha körülmények között, már sokkal leegyszerűsítet- tebb, konkrétabb válaszokat kaptam. Például olyat, hogy: ha nem kellene tízszer szólni azért, hogy egyszer elegendő fürdővíz legyen. Mindkét helyen azonban meghökkentő volt az azonosság: jogokról és ismét csak jogokról esett szó, kötelességekről nem. És a megye másik részén, ahol fel sem tettem kérdésemet, a Csepel Autógyárban, a pártbizottság titkára ugyanasak döntő feladatukként jelölte meg, hogy megértessék munkásokkal és vezetőkkel: a szocialista demokrácia jogok és kötelességek egysége.

Demokrácia: a politikatörténet egyik legvitatottabb fogalma. Mítoszok, félreértések, szándékos félremagyarázások, történelmi ferdítések — mi- minden kavarog egyetlen szó körül! Marx már 1848-ban világosan meghatározza, hogy nem létezik „tiszta” demokrácia: ameddig osztályok léteznek, addig a demokrácia is osztály-tartalmú! Lenin ezt továbbfejlesztve, már a proletár- ! demokrácia létrejöttének, s gyakorlásának feltételeit határozza meg. Bárki nézeteivel j vitatkozzék is — Akszelrodé- I

tépek - negyedmillióért I farsangi ismerkedés a klubban

Eredményes esztendőt zárt ez érdi Barackvirág Termelőszövetkezeti Csoport. Kem- «v.atk a tagok jövedelme emelkedett, a közös tulajdon értéke is. Az elmúlt napokban például több, mint negyed- millió forintért vásároltak új gépeket. Többek között vásároltak egy MTZ—50-es traktort, egy 4K10-es csehszlovák gyártmányú kerti. traktort, teljes felszereléssel, két román gyártmányú pótkocsit és egy bálázógépet. Az 1966-os esztendő teljes mérlegét megvonó közgyűlésre a tervek szerint két hét múlva kerül sor.

Noha mindössze másfél hónapos múltra tékint vissza, többször hírt adtunk már lapunkban arról az eleven vitaszellemről, azokról a színvonalas előadásokról, melyeknek színhelye a gödöllői szocialista brigádvezetők klubja volt. Most más természetű híradást kaptunk: következő estjüket a szórakozásnak szentelik a klub tagjai.

Január 28-án ismerkedési estet rendeznek, melyre a klubtagok hozzátartozóit is

meghívják. Ez alkalommal mutatja be új műsorát az Agrártudományi Egyetem népi együttese. Az éjszaka folyamán a klubnak otthont adó művelődési ház fotoszakköre „gyorsfoto” szolgálatot tart. A művelődési ház vezetőt kedves meglepetéssel, egy házilag szerkesztett humoros újság külön kiadásával szolgálnak a farsangi est részvevőinek. S ha mindez sem lenne elég a jó hangulathoz — a többi a Metronom tánczenekar dolga.

val, Martinovéval, Kautskyé- val — újra és újra hangsúlyozza. hogy a proletárdiktatúra egyben a történelem legteljesebb demokráciája is, mert a többség gyakorolja és élvezi.

A szocialista demokrácia magasabbrendűségét, tartalmának lényegét valóban ez határozza mag: a munkásosztály, a megszerzett hatalommal a legszélesebb néptömegek jogait biztosítja. Olyan választási rendszert teremt, amelyben a nép maga határozza meg a hatalom gyakorlásának formáit, s az azokban helyet foglalók személyét. A legteljesebben érvényesül az alulról jövő ellenőrzés, s bárki — bármilyen tisztségből visszahívható. A dolgozók a maguk soraiból választják képviselőiket, s ezért jobban a sajátjuknak érzik államhatalmi és államigazgatási intézményeinket. Az egész nép mindinkább részt vesz a kormányzásban, s a történelemben először teremtődött meg a nemzetet átfogó akarategység, ami alapvető feltétele a szocializmus teljes felépítésének.

A párt, mint a munkásosz- j tály élcsapata, mindenkor kö- ; vetkezetes harcot folytatott a szocialista demokrácia kibon- : takoztatásáért. A Lenin által „o legnagyobb szabású törté- I nelrtii találmánynak” nevezett proletárállam hazánkban for- I máiban- és tartalmában egy- 1 aránt a legdemokratikusabb államrendet építette ki, megszüntette a ki zsák mán.'olást, minden állampolgárnak

I egyenlő jogokat biztosított.

; Nagyszerű múlt ez, s legjobb j biztosítéka, hogv az eddigiek- ! nél is gyorsabban, hatékonyabban érvényesítsük a társadalmi és gazdasági életben | egyaránt a szocialista demokráciát; a választási rendszer továbbfejlesztésével, az új gazdasági mechanizmus megvalósításával, a helyi szervek önállóságának fokozásával. És azzal, hogy mindezek következményeként a legszélesebb néptömegek ne csak sajátjuknak érezzék, hanem cselekvőén közreműködve f orrnál ják- alakítsák is a „legnagyobb szabású történelmi találmány”, a proletárállam mindennapjainak demokráciáját. A párt IX. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója joggal állapította meg: „Szocialista törekvéseink, rendszerünk demokratizmusa csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, a visszásságok és azok előfordulásának lehetősége csak akkor irtható ki gyökeresen, ha a szocializmus és a demokrácia központi és helyi erői egyaránt megalkuvás nélkül és

határozottan lépnek fel. Intézményeink, vezetési módszereink fejlesztése, a hatáskörök jobb rendezése mellett ez a kulcsa az igazi megoldásnak.” M. O.

Direktóriumi

bélyegző

Jászladányban a tanácsháza udvarán álló régi épület bontása közben a falból faládikó került elő, amelyben megtalálták az 1919-es Tanács- köztársaság jászladányi direktóriumának bélyegzőjét,

s

KÖDBEN

Foto: Kotroczó

A

z énekesnő nagyon szép volt. Szőke, nagy kék szemekkel és a hangja gyönyörű. Hogy milyen énekes volt? Hát nem opera-, de nem is dzsesszénekes. Dalénékes. És az énekesnő jó hazafi is volt. Ezért minden délután azt énekelte a Hungária-parkban és az Alpesi faluban, hogy Kívül a kaszárnyán... és a repertoár végén, közkívánatra: „Es geht tri'es Vorüber”.

Ennivaló volt. Ismerte az egész ország. Az igazsághoz tartozik még, hogy néha az Ama- polát, valamint a Szenyorok és szenyeriták című. akkoriban közkedvelt dalokat is előadta a művésznő.

A fiúk számára nem volt könnyű a művésznőt élőben hallgatni. A Hungária-parkba beugrót kellett fizetni, az Ajpesi faluba szintén. Aztán még enni is, inni is. a lányoknak fagylalt, nem ment. Maradt a rádió, melyne« reggeli- és esti adásában akkoriban akár nyár volt, akár tél, azt hallhatta az ember, hogy Es geht alles Vorüber.

Egyszer mégis bejutottak. Húszévesek voltak. és természetesen önzőek. A lányokat otthon hagyták, és most ők ingyen mentek, mert az este itt dolgoztak.

„Statisztéria” — ez volt egy kartonra nyomva. amelyet úgy mutattak fel a kapuban álló jegyszedőnek, amint a Scotland Yard emberei mindenható igazolványaikat mutogatják Londonban. Az igazolványra szezám kinyílt s kerestek a fiúk az este két pengőt.

Sanyi egy kissé szemtelen, tolakodó fickó volt. Ez részint korával, részint politikai tájékozatlanságával magyarázható. A szünetben megszólította az énekesnőt. Pimasz volt. Se művésznő, se kisnagyságos. csak úgy.

— Anna, vagyunk itt néhányan fiatal srácok, akik imádjuk magát. Énekelje el nekünk a Szenyorok és szenyoriták című dalt.

A német tisztnek monoklija volt és raccsolt, ahogyan akkoriban az ilyen német tisztek raccsoltak, mintha mindnek összebeszélt volna szülőanyja. A fiúval nem állt szóba, csak bámulta. mintha a másik bolygóról érkezett kis

Választási sanzon

állat volna. Az énekesnőhöz szólt, aki mindent megmagyarázott a fiúknak. Nem szolgai módon történt a fordítás, a művésznő is hozzátette a maga véleményét.

— Vegyék tudomásul, töröltem repertoáromból ezeket a számokat. Csak német dalokat éneklek mától. Legfeljebb még a Jóska lelkemet. Tudják, az olyan muzikális, szép dallam.

Es geht alles Vorüber .. .

N

egyveriöt őszén Sanyi és Imre már saját kis fatornyos hazájukban borotválták a legénytollat állukról. Sanyi a bajuszával nem bajlódott és meghagyta, hadd burjánozzon férfiassá a fekete szőrzet.

Nem válogathattak a munkában, amikor megérkeztek, az útépítőkhöz szegődtek Ott viszont hálából szombatonként étolajjal, sóval és liszttel mérték munkájukat. Mutterék örültek, ők nem. De becsülettel megtanulták a szurkolást.

Jött a választás, keveredett az előcsatákban minden: korteskedés, igaz és hazug propaganda, verekedés, részegeskedés, kultúrmun- ka. Megváltozott a kisváros. Mindenki ellenálló volt, mindenki segítette a partizánokat, a szovjet katonákat, de legtöbben kommunista és zsidó üldözötteket bújtattak. Egy jópofa ládagyáros a gyűlésen a mellét verte, majd a rongyos nadrágját mutogatta és fölkérte a nagyérdemű közönséget, hogy szívesen cserél bárkivel, akinek rongyosabb a nadrágja. Alkalmi nadrágja valóban rongyos volt. s a hatalmas lyukakból elővillant jól táplált, szőrös combja.

A fiúk föl kiabáltak, hogy tessék ezt abbahagyni, Kovács úr.

Szóval mindenki bizonyította, hogy becsületes kis ország volt a miénk.

És Anna is eljött. Ide, ebbe az ócska, sötét faluba. Szombat este a Kioszkban lépett fel, elment mindenki, aki tehette. Vajon most mit énekel Anna?

Dalos estjének repertoárját a Szentimenti Johni című közkedvelt amerikai dallal kezdte, majd áttért egy bús orosz dalra és csücsörítve előadta az Ocsiny Csornát. A produkciót nagy taps fogadta, az énekesnő hajlongott, csókot intett a közönségnek, boldog volt. Akkor meglátta Sándort és Imrét. De a bajusz, vagy ki tudja, mi miatt, (tán, hogy sok férfit látott már életében), nem ismerte fel a fiúkat.

Ö

k a söntés nyitott ajtajában álltak, amely a nagyteremtől választotta el az ivót. Pénzük most sem volt beugróra és ezek a szegény édesanyák azt hitték, hogy aranyos lakli fiuk a levegőből is megél. Ámbátor itt a Kioszkban, jó volt a helyzet, mert pénz nélkül is műélvezetet nyújtott a nagy termi előadás, ha az ember jól helyezkedett a söntés nyitott ajtajában.

Anna abbahagyta hát az éneket és odasietett hozzájuk.

— Kérem, felügyelő úr, már csak két számom van. Engedjék ezeket elénekelni, kérem, addig ne vigyenek be.

Imre Sándorra nézett, elég bamba volt a szeme. Sándor azonnal elértette a dolgot.

— Kérem, művésznő, csak tessék nyugodtan befejezni, nekünk van időnk. Megvárjuk önt.

Az énekesnő visszament a dobogóra és szép hangján elénekelte még eredeti orosz szöveggel a Na paziciju gyevuská-t. Aztán ismét visszajött a fiúkhoz.

— Uraim, itt vagyok, mehetünk. Bár engem már Budapesten igazoltak és megállapították, hogy nem vagyok háborús bűnös.

S

zavait hallgatás fogadta, ettől még beszédesebb lett. Amíg csacsogott, a fiúk megállapították, egy kissé lefogyott a művésznő, és valamicskét öregedett is. Hiába, senkinek sem tett jót a hosszú front. Azért a hangja még a régi, gondolták. A repertoárja, no, persze, az egy kissé megváltozott.

Imre félbeszakította a nőt:

— Felügyelő úr, nincs már időnk, menjünk.

— Maradunk, főhadnagy elvtárs — válaszolt Sándor. >■

— Szeretném, ha a művésznő éneke.lne nekünk, és a választópolgároknak. Ugye, tudja Anna, hogy három nap múlva választás lesz nálunk. Hát, akkor legyen szives a Toborzót, meg ilyeneket.

Éjfélkor már mindenki a söntésben volt. Anna közben berúgott és a Toborzót a Lilly Marlen hangszerelésében énekelte. Aztán észrevette. hogy Sándorék meg akarnak lépni, karon kapta a fiúkat:

— Ne hagyjatok itt. a haramiák kezében. Vigyetek magatokkal, fiúk!

— Ö, drágám... — és a fiúk megszöktek. Az a rongyos nadrágos úr, aki most jól szabott ruhában feszített, azt kérdezte,Annától. „mit evett ezeken az ócska trógerokon a művésznő?”

— Hát nem komcsi detektívek voltak? — csuklott vissza az énekesnő.

Es geht alles Vorüber, es geht alles Vorbei.

S

ándoréknál lófasírozott volt vacsorára, de már kihűlt, a krumpli ganca is meredt volt, de Imrével, aki eljött hozzájuk aludni, kétszer annyit meg tudtak volna enni ebből a rossz ételből. Imre teliszájjal dicsérte az etelt, és mondta, hogy jó ez a lózsir, olyan, mint a libáé, nem alszik meg.

Suha Andor