Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

1967. JANUAR lő.. VASÁRNAP "fsMMap 9 Doktor úr - az író mi változó, forrongó világun­kat ma még jellemzi. A dráma kicsengése nem pesszimista. Bár Márta pilla­natnyilag egyedül marad, de nem ismeri el. hogy elbukott (gyereket vár új szerelmétől), mert nem akar elbukni, a maga útját akarja járni to­vább. A vőlegénye így is visszafogadná, új szerelme is elvenné feleségül, de Márta kényszer nélkül akar élni és érzi, hogy ehhez van még ide­je és ereje is ... ★ Az asztalon kéziratok. Gép­pel és tintával írva, vegyesen. — Most fejeztem be harma­dik darabomat. A szegedi Nemzeti Színház mutatja be, még az idén tavasszal. A cí­me: Viktor és felebarátai. Műfaja: musical. Egyébként társadalmi szatíra. A hősei negatív figurák, szélhámosok, munkakerülők, nem alapjá­ban véve gazemberek, csak éppen nem találják életük ér­telmét, egészen addig míg össze nem találkoznak a baj­bajutott tudóssal. A tudós új gépén dolgozik, a realizáto- ron, de a hivatalos fórumok nem támogatják sem anyagi­lag, sem erkölcsileg. Viktor és felebarátai ájlnak melléje s megalakítanak egy szolgálta­tóipari kombinátot, amely megfelelő anyagi ellenszolgál­tatásért mindenre kapható: vállalnak halottsiratást, ku­tyasétáltatást, magánnyomo­zást a hűtlen feleseg után, színjátszók exportját. Dől a pénz. elkészül a realizátor, de az illetékesek szabványelle­nes volta miatt nem fogadják el, mire a tudós külföldön ad­ja el mindent tudó masináját A hivatalos szervek csak ak­kor ébrednek fel. amikor kül­földről egyre-másra érkeznek a hírek a csodás találmányról s szinte kényszerítik a tudóst hogy szerezze vissza gyártási jogát. A tudós megdicsőül, Viktor és felebarátai elvesztik életkedvüket, hogy nincs töb­bé értelme az életüknek ... egészen addig, míg a tudós új találmányának tervét be nem nyújtja az illetékeseknek. Visszautasítják. Viktor és fe­lebarátai újra kezdhetik áldá­sos tevékenységüket, hogy is­mét életre segítsék a nagy művet... — Azt mondta, a műfaja musical. Ki írta a zenéjét? — Olyan zeneszerző, aki eddig még . egyetlen művét sem publikálta A neve: dr. Vokoun Iván. Körzeti orvos Szigetszentmiklóson. Az első hat dalt magnetofonról lehall­gatták Szegeden. Nagyon tet­szett mindenkinek... — Viszontlátásra a tavaszi bemutatón! Prukner Pál MŰTEREMBEN (Foto: Kotroczó) I 11 ármn iíi í<i I ^ártak együtt, s ezalatt bebarangolták a I HarOIfl Cl lj| I budai hegyekben az összes, szerelmesek- _ ' nek való zugot. A város minden moziját nyilvántartották: rendszeresen látogatták a villamossal meg­közelíthető filmszínházakat. Ismerték az aránylag csendes eszpresszókat, sőt, azt is tudták: melyik napon legkisebb a forgalom, mikor nem zavarják túlságosan a hozzájuk ha­sonló fiatalokat. Három év alatt bőségesen volt idejük kitapasztalni mindazt, amit fiatal szerelmeseknek tudniuk kell. Laci egyébként technikusként dolgozott, Ica pedig óvó­nő volt. De egyelőre önálló lakásról csak álmodozhattak. Pedig egyszobás lakásnak is úgy örültek volna, mint vala­mi főnyereménynek. Még a konyhát és fürdőszobát se tar­tották nélkülözhetetlennek. Csupán egyhez ragaszkodtak. Az egyedülléthez. Kettesben akartak maradni, hogy szerethes­sék egymást illetéktelen szemek ellenőrzése nélkül. Hiszen ezért menekültek otthonról is.' A tanács nem tudott lakást adni — a lakásűzérekre pe­dig gondolni sem mertek. Ica félárván nőtt fel, most járt először rászabott télikabátban, csináltatott ruhában. Futott a pénz a kezükből, és nem is tehettek róla. Pedig a lakás nagyon kellett, mert még albérlőnek se mehettek el. Min­denütt magánosokat kerestek, fiatal házasokról hallani se akartgk. Attól féltek a boldog háztulajdonosok, hogy kettő helyett három albérlőjük lesz hamarosan, ha fiatel párt vesznek a lakásukba. A kis harmadik pedig tudvalévőén lármás, öreá az utcán illik rámosolyogni, odagügyögni a ba­bakocsihoz, de otthon: azt már nem! Hallgassa mindenki a táját gyereke sírását... Belefáradtok a kilátástalannak látszó küzdelembe. De szerelmük változatlan tűzzel lobogott, s elhatározták, hogy egybekelnek. Még akkor is, ha egyelőre külön-külön laknak. Ez utóbbira mégse került sor. Icáékhoz költöztek. Igaz ugyan, hogy szoba-konyha volt mindössze, mégis idehúzód­tak, mert Icu-anyuval jobban ki lehetett jönni, mint Laci szüleivel, ök nem könyörögtek, Icu-anyu hívta őket. Annyi történt mindössze, hogy látva vágyakozásukat és kálváriá­jukat, megsajnálta a gyerekeket. jj - ■ , i I ezelőtt meg se hallották volna ezt a I Három rV >Cl | csendesen elhangzó hívó szót. Az idő------------------------ azonban megtanította őket sokmindenre. Most már örültek ennek is. Icu-anyu olyan figyelmesnek bizonyult, hogy igazán hálásnak kellett lenni érte. Igyekezett minél többet magára hagyni a fiatal párt. Régi barátnőit, pedagógus kollégáit sor­ra látogatta, és ha mód kínálkozott, az iskolában javította a dolgozatokat, amikor az irodában akadt egy-egy csendes este. De még a mozira is egészen rászokott. Alig akadt olyan film, amit nem nézett meg A fiatalok is igyekeztek alkalmazkodni. Főzni nemigen főztek, a rádiót csak az anyu engedélyével szólaltatták, s barátokat is ritkán hívtok. Arra pedig — Laci minden álmo­dozása ellenére is — nagyon vigyáztak, hogy kis jövevény­nyel ne zavarják meg a család nyugalmát. Ahogy teltek a hónapok, Icu-anyu mégis egyre komo- rabb lett. Sokszor ingerülten szólt, és ha tehette, igyekezett ügyes trükkökkel elküldeni hazulról a fiatalokat. Ha kérdez­ték, mi baja, csak a vállát húzogatta és hümmögött, hogy semmi baja sincs, hagyják békében __ T alán maga se tudta volna pontosan megmondani, mi tette ingerlékennyé. Az ötven éven még jóval alul volt. és a világháború óta egyedül élt. özvegyen. Csak nevetett, ha barátnői vagy kollégái a férjhez menésre biztatták. — Meg­élek én bosszantó nélkül'is. Minek főzzek, mossak másra, amikor magamra se igen szeretek? — ilyeneket mondoga­tott, amikor a kényes téma szóbakerült Amióta Laciék ide­költöztek, egészen furcsa érzései támadtak. Különösen este későn, ha nem tudott elaludni és az ágyban az életéről, a hátralevő évekről gondolkozott. Meg se moccant, nehogy a fiatalok észrevegyék ébren­létét. És bármennyire haragudott magára, akárhogy tiltako­zott a kínzó érzések ellen, mégis ezeken az estéken járta át egész énjét újra meg újra a tudat, hogy ő is asszony .. ■ R . I TT , I gyűrött arccal, kényszeredetten kelt I Kíggeienkeni l Már nem melegítette meg a fiatalok ká­------------------------ véját, csak magának készített reggelit Aztán gyorsan összeszedte a holmiját és visszaszólt: — Ti még maradhattok egy picit... Tiétek a világ* 1 — Anyu teljesen megváltozott. Nem értem, mi bújt be­le? — mondogatta Icu egyre gyakrabban. Minek hívta őket ide, ha ilyen hamar megunta a vendéglátást? Nem akarták elfogadni, megmondták előre, hogy kellemetlen lesz. Most itt van, tessék! Éppencsak nem dobja ki az utcára a saját gyerekét. Icu-anyu szintén elégedetlen volt a helyzettel. Egyre többet töprengett, sokszor a hajnal is ébren találta. Mindin­kább érett benne az elhatározás: változtat ezen a tűrhetet­lenné váló helyzeten. A legnagyobb áldozat árán is... A hangulat napról napra rosszabbodott. Végképp békét­lenség, ingerültség lett úrrá a házon. Már ott tartottak, hogy egyik este Laci elhatározta: beszél anyuval. — Mondja meg nyíltan, ha megunt bennünket — hajto­gatta, és leste az ajtónyílást elszántan. Kissé tovább kellett várni a szokásosnál. Anya később jött. A kabátját még le se tette, Laci elébe állt: — Beszélni akarok magával! Anyu alig hallhatóan válaszolt: — Én is veletek ... De előbb visszament az előszobába, hogy a kabátját le­vesse. Laci addig is harciasán járkált a szobában, el volt ké­szülve a csatára. Magában már pontosan megfogalmazta a mondatokat: „Ez így nem mehet tovább. Mondja meg. mi baja, mondja a szemünkbe. Elmegyünk mi, majd akad egy albérlet. Ezt akarja, úgyis!” . ■ ; j nagysokára belépett. Szeme könnyes volt, zseb- I All} 3 I kendőjét szorongatta. Alig lehetett hallani a -------------hangját: — Áthelyeztettem magam vidékre. Adnak lakást is... És hangosan sírva fakadt. — És az írás szenvedélye? — Az korábbi keletű. Egye­temi hallgató koromban je­lentek meg első verseim, no­velláim. Sőt... — mosolyog — abban az időben írtam első színdarabomat. A mi kollé­giumunknak szerződése volt a színművészeti főiskolások kol­légiumával. így kerülhetett sor néhány alkalommal, kol­légiumokban és tiszti iskolá­kon a Mi, diákok című dara­bom bemutatására. Ezek voltak a kezdeti lépések. — És a folytatás? — ötvenkét januárjában kerültem Szigetszentmiklósra, körzefi orvosnak. Hét eszten­deig dolgoztam ott. Az új la­kótelep építésének, a gyár nagyarányú fejlődésének idő­szakában. Az utolsó két esz­tendőben már hatezer ember tartozott a körzetembe. Se es­téim, se vasárnapjaim. Azok­ban az esztendőkben szinte semmi energiám nem ma­radt az írásra. Mégis hasz­nos volt, nagyon hasznos ... A Bottlár ügy című darabom hősei,'"hu nem is egy az egy arányban, élő figurák, ott is­mertem meg őket a lakótele­pen. ★ (Csak zárójelben: az elmúlt évben a filmgyár I-es stúdió­ja felkérte, írjon forgatóköny­vet sikeres darabjából, ötezer forint előleget is kapott, biz­tatóul. Három hónapig dolgo­zott a forgatókönyvön. Ami­kor beadta, az első olvasás után azt mondták: kitűnő. Néhány hét múlva azonban visszakapta a kéziratot. Az összes megjegyzés, bírálat r csak ennyi: köszönjük ... $ Furcsa eljárás. Fogadkozik is: $ soha többet nem dolgozik a $ filmgyárnak.) * $ Díjnyertes pályaműve, az % Emberek között egyedül, tár- | sadalmi dráma. Főhőse Már- ^ ta, a csendes, szerény vidéki I lány. aki Pestre kerül az egyetemre. Konvencionális vi- I délei környezetben nevelke- ^ dett, a vőlegénye is hasonló $ környezetben élő vidéki ta- ^ nárember. Márta azonban ^ Pesten belekerül egy idősebb, § vezető állású emberekből álló \ társaságba s annak egyik tag­iját, egy külkereskedelmi utá­nzót őszinte szerelemmel meg- ^ szeret. És itt kezdődik Márta § drámája. Úgy érzi, otthona, § vőlegénye már nem köti, az ő | világukhoz többé már nem ^tartozik, de nem tartozik még ^ ahhoz a világhoz sem, amely- § be belecsöppent, mert abban J a világban is a maga érzelmi 5 világát keresi. ^ — A dráma itt nő túl Már­^ ta életén és válik két olyan i réteg összecsapásává, amely a Dr. Bágyoni Attila nevét i tavaly kapta szárnyra a hír, amikor a szegedi Nemzeti Színház bemutatta Bottlár í ügy című színdarabját Hu- ; szonhat sikeres előadás Sze- ; geden, négy a környező vá- : rosokban. A Művelődésügyi • Minisztérium nívódíja — a ! szerzőnek és a színháznak I egyaránt — következett ez- ; után, majd meghívás a buda- I pesti művészeti hetekre, i amelynek keretében két alka- i lommal a fővárosban is szín- i re került a szegediek előadá- ; sában dr. Bágyoni Attila első I színdarabja. A második nagy siker alig : néhány hetes. Karácsony előtt : hirdették ki az írószövetség és ; a Művelődésügyi Miniszté- ; rium drámapályázatát, ame- j lyen harmincezer forinttal ' jutalmazták dr. Bágyoni Atti­la Emberek között egyedül • című drámáját. ★ — Halló! Pest megyei Köz- : ‘’gészségügyi Járványügyi Al- : lomás? Dr. Bágyoni Attilát | keresem... . i — Nem tudom kapcsolni. | Nem tartózkodik idebenn. i — Mikor találhatom meg? ■ — Szaktanfolyamon van. i Júniusban vizsgázik, mint hi- j giénikus orvos. De talán ke- ; resse este, odahaza. Sziget- \ szentmiklóson lakik... ★ : — Mióta orvos? ; — ötvenháromban végez­S lem. Katonaorvosként kezd­• tem pályafutásomat. Három • esztendő csapatnál. Sok mun­• ka, sok tapasztalat... s — Na még egy kortyocskát, § ío • ebben a hidegben! ^ ki Ette nyúlt. CsipSZ.i 0dalépett és kivet- ^ te a kezéből. Letette az asztal- i Ji • ra. S Oi Ez volt az a mozdulat, amit \ Anyu egész életében nem mert § megtenni. A világrend csak § úgy billegett a fejük felett. § . s — Na gyerünk! — mondta ^ I Csipszi. | te Senki nem mert neki ellent- ^ eí i mondani. s k ^ IV//////////////////////////////////////AW//// 8 „ Öcsi —— vigyorgott, kísérte­tiesen csikorgatta a kulcsot a zárban. — Kezüket csókolom — állt az ajtóban a fiú illedelmesen. — Jó estét kívánok — tette az­tán hozzá ijedten, amikor meglátta Aput. — Kimegy a meleg — fi­gyelmeztette öcsi. — Jaj, bocsánat! A fejét egy kicsit meg kel­lett hajtania. Nehézsúlyú bok- szolónak látszott, de minden vadság nélkül. Haj, nyakken­dő, semmi huligánkodás, öcsi bekalandozta az arcokat, hogy vajon kire hogy hat a srác. — Jöjjön beljebb, fiam — hívta Apu olyan szelíden, hogy az egész családnak elakadt a szava a meglepetéstől. — Na, menj csak be, menj! — szólt rá Csipszi — mindjárt kész leszek. Mivel még, mivel lesz kész? ölték a tekintetek. Bevonultak, Apu, Anyu és a Partner. — Megsajnálta, úgy látszik, mert olyan idétlen! — mor­fondírozott öcsi. — Mondtam már, hogy ló vagy? — kérdezte Csipszi. — Bemenjek utánuk? — Menj a víz alá! — Mit tudsz még csinálni j magaddal? Állt, zsebre dugott kézzel, i Végre Csipszi kezdte elrakni a I 'szerszámait. — Jó vagy te így is. Akár i megmosakodhatsz. Csipszi nem ment. Lehúzta : a lábáról az idomítani felvett i körömeipöt és szatyorba rakta. : Végre felhúzta a csizmát. Aztán bement, hogy kész l van. Öcsi a nyomában. Pálinkaszag. Apu most töl- ! főtt másodszor a fiúnak. i ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Csak az előszobában volt olyan hosszú álló tükör, ntely megmutatta a teljes ala­kot. — Csipszi, nem veszed ész­re, hogy akadályozod a forgal­mat? — Mert ha én egyszer öltö­zöm, rögtön az egész család nyüzsögni kezd! — Már így is gyönyörű vagy — mondta Apu — el lehet vin­ni kiállítani! — Ne bántsátok már — só­hajtott Anyu — hadd legyen kész, és menjen. — Még, úgyse megy. — öcsi az ajtó közelében állt, hogy ő nyissa ki, ha csengetnek. — Meg kell.várni a ... partnerét. Partner, partner, milyen nyel­ven van ez? — Menj már arrébb, kis hü­lye — sziszegte Csipszi, de közben higgadtan tovább igaz­gatta a frizuráját. — Istenem, legalább egyet­len egyszer járt volna már itt az a fiú — panaszolta század- szőr Anyu — csak úgy beállít érte és kész. — Nem nászúira viszi. Tán­colni! — nyugtatta az anyját öcsi. Ez volt az első segítség- nyújtási mozdulata. Kapott Csipszitől egy röpke hálás simogatást a fejére. — Csak vidd a parolid, most hülyéztél! — Nézzétek, a szemét, még mindig a szemét suvickolja! — hördült fel Apu. — Hát hogy egy anya ezt tűri! Az ész megáll! — Mért én tűröm mindig Jézusom?! Te nem tűröd? — Én? Ezt a szemet?! Én el- keiiném a szemealját, foga­dom! Nem mindig te csim­paszkodtál a kezembe? Egy lánygyereket megütni, mi?! Tessék, most gyönyörködj ben­ne! Ki van dekorálva, mint egy varázsló! — Csipszi a lejtőn! — mondta öcsi. — A dzsungel réme, avagy vámpír a harma­dik emelet négyben. — Kapsz egy olyat, öcsi! — indult meg Apu. — Tudom, én mindig kéznél vagyok! — Jó reflexszel ug­rott el, de nekiesett az ajtó­nak. Abban a pillanatban csen­gettek. Riadt kis csengetés volt, ta­lán a döbbenés miatt. — Istenem — sóhajtottak egyszerre, de egészen más hangsúllyal anya és lánya. trSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs

Next

/
Oldalképek
Tartalom