Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
1967. JANUAR lő.. VASÁRNAP "fsMMap 9 Doktor úr - az író mi változó, forrongó világunkat ma még jellemzi. A dráma kicsengése nem pesszimista. Bár Márta pillanatnyilag egyedül marad, de nem ismeri el. hogy elbukott (gyereket vár új szerelmétől), mert nem akar elbukni, a maga útját akarja járni tovább. A vőlegénye így is visszafogadná, új szerelme is elvenné feleségül, de Márta kényszer nélkül akar élni és érzi, hogy ehhez van még ideje és ereje is ... ★ Az asztalon kéziratok. Géppel és tintával írva, vegyesen. — Most fejeztem be harmadik darabomat. A szegedi Nemzeti Színház mutatja be, még az idén tavasszal. A címe: Viktor és felebarátai. Műfaja: musical. Egyébként társadalmi szatíra. A hősei negatív figurák, szélhámosok, munkakerülők, nem alapjában véve gazemberek, csak éppen nem találják életük értelmét, egészen addig míg össze nem találkoznak a bajbajutott tudóssal. A tudós új gépén dolgozik, a realizáto- ron, de a hivatalos fórumok nem támogatják sem anyagilag, sem erkölcsileg. Viktor és felebarátai ájlnak melléje s megalakítanak egy szolgáltatóipari kombinátot, amely megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért mindenre kapható: vállalnak halottsiratást, kutyasétáltatást, magánnyomozást a hűtlen feleseg után, színjátszók exportját. Dől a pénz. elkészül a realizátor, de az illetékesek szabványellenes volta miatt nem fogadják el, mire a tudós külföldön adja el mindent tudó masináját A hivatalos szervek csak akkor ébrednek fel. amikor külföldről egyre-másra érkeznek a hírek a csodás találmányról s szinte kényszerítik a tudóst hogy szerezze vissza gyártási jogát. A tudós megdicsőül, Viktor és felebarátai elvesztik életkedvüket, hogy nincs többé értelme az életüknek ... egészen addig, míg a tudós új találmányának tervét be nem nyújtja az illetékeseknek. Visszautasítják. Viktor és felebarátai újra kezdhetik áldásos tevékenységüket, hogy ismét életre segítsék a nagy művet... — Azt mondta, a műfaja musical. Ki írta a zenéjét? — Olyan zeneszerző, aki eddig még . egyetlen művét sem publikálta A neve: dr. Vokoun Iván. Körzeti orvos Szigetszentmiklóson. Az első hat dalt magnetofonról lehallgatták Szegeden. Nagyon tetszett mindenkinek... — Viszontlátásra a tavaszi bemutatón! Prukner Pál MŰTEREMBEN (Foto: Kotroczó) I 11 ármn iíi í<i I ^ártak együtt, s ezalatt bebarangolták a I HarOIfl Cl lj| I budai hegyekben az összes, szerelmesek- _ ' nek való zugot. A város minden moziját nyilvántartották: rendszeresen látogatták a villamossal megközelíthető filmszínházakat. Ismerték az aránylag csendes eszpresszókat, sőt, azt is tudták: melyik napon legkisebb a forgalom, mikor nem zavarják túlságosan a hozzájuk hasonló fiatalokat. Három év alatt bőségesen volt idejük kitapasztalni mindazt, amit fiatal szerelmeseknek tudniuk kell. Laci egyébként technikusként dolgozott, Ica pedig óvónő volt. De egyelőre önálló lakásról csak álmodozhattak. Pedig egyszobás lakásnak is úgy örültek volna, mint valami főnyereménynek. Még a konyhát és fürdőszobát se tartották nélkülözhetetlennek. Csupán egyhez ragaszkodtak. Az egyedülléthez. Kettesben akartak maradni, hogy szerethessék egymást illetéktelen szemek ellenőrzése nélkül. Hiszen ezért menekültek otthonról is.' A tanács nem tudott lakást adni — a lakásűzérekre pedig gondolni sem mertek. Ica félárván nőtt fel, most járt először rászabott télikabátban, csináltatott ruhában. Futott a pénz a kezükből, és nem is tehettek róla. Pedig a lakás nagyon kellett, mert még albérlőnek se mehettek el. Mindenütt magánosokat kerestek, fiatal házasokról hallani se akartgk. Attól féltek a boldog háztulajdonosok, hogy kettő helyett három albérlőjük lesz hamarosan, ha fiatel párt vesznek a lakásukba. A kis harmadik pedig tudvalévőén lármás, öreá az utcán illik rámosolyogni, odagügyögni a babakocsihoz, de otthon: azt már nem! Hallgassa mindenki a táját gyereke sírását... Belefáradtok a kilátástalannak látszó küzdelembe. De szerelmük változatlan tűzzel lobogott, s elhatározták, hogy egybekelnek. Még akkor is, ha egyelőre külön-külön laknak. Ez utóbbira mégse került sor. Icáékhoz költöztek. Igaz ugyan, hogy szoba-konyha volt mindössze, mégis idehúzódtak, mert Icu-anyuval jobban ki lehetett jönni, mint Laci szüleivel, ök nem könyörögtek, Icu-anyu hívta őket. Annyi történt mindössze, hogy látva vágyakozásukat és kálváriájukat, megsajnálta a gyerekeket. jj - ■ , i I ezelőtt meg se hallották volna ezt a I Három rV >Cl | csendesen elhangzó hívó szót. Az idő------------------------ azonban megtanította őket sokmindenre. Most már örültek ennek is. Icu-anyu olyan figyelmesnek bizonyult, hogy igazán hálásnak kellett lenni érte. Igyekezett minél többet magára hagyni a fiatal párt. Régi barátnőit, pedagógus kollégáit sorra látogatta, és ha mód kínálkozott, az iskolában javította a dolgozatokat, amikor az irodában akadt egy-egy csendes este. De még a mozira is egészen rászokott. Alig akadt olyan film, amit nem nézett meg A fiatalok is igyekeztek alkalmazkodni. Főzni nemigen főztek, a rádiót csak az anyu engedélyével szólaltatták, s barátokat is ritkán hívtok. Arra pedig — Laci minden álmodozása ellenére is — nagyon vigyáztak, hogy kis jövevénynyel ne zavarják meg a család nyugalmát. Ahogy teltek a hónapok, Icu-anyu mégis egyre komo- rabb lett. Sokszor ingerülten szólt, és ha tehette, igyekezett ügyes trükkökkel elküldeni hazulról a fiatalokat. Ha kérdezték, mi baja, csak a vállát húzogatta és hümmögött, hogy semmi baja sincs, hagyják békében __ T alán maga se tudta volna pontosan megmondani, mi tette ingerlékennyé. Az ötven éven még jóval alul volt. és a világháború óta egyedül élt. özvegyen. Csak nevetett, ha barátnői vagy kollégái a férjhez menésre biztatták. — Megélek én bosszantó nélkül'is. Minek főzzek, mossak másra, amikor magamra se igen szeretek? — ilyeneket mondogatott, amikor a kényes téma szóbakerült Amióta Laciék ideköltöztek, egészen furcsa érzései támadtak. Különösen este későn, ha nem tudott elaludni és az ágyban az életéről, a hátralevő évekről gondolkozott. Meg se moccant, nehogy a fiatalok észrevegyék ébrenlétét. És bármennyire haragudott magára, akárhogy tiltakozott a kínzó érzések ellen, mégis ezeken az estéken járta át egész énjét újra meg újra a tudat, hogy ő is asszony .. ■ R . I TT , I gyűrött arccal, kényszeredetten kelt I Kíggeienkeni l Már nem melegítette meg a fiatalok ká------------------------ véját, csak magának készített reggelit Aztán gyorsan összeszedte a holmiját és visszaszólt: — Ti még maradhattok egy picit... Tiétek a világ* 1 — Anyu teljesen megváltozott. Nem értem, mi bújt bele? — mondogatta Icu egyre gyakrabban. Minek hívta őket ide, ha ilyen hamar megunta a vendéglátást? Nem akarták elfogadni, megmondták előre, hogy kellemetlen lesz. Most itt van, tessék! Éppencsak nem dobja ki az utcára a saját gyerekét. Icu-anyu szintén elégedetlen volt a helyzettel. Egyre többet töprengett, sokszor a hajnal is ébren találta. Mindinkább érett benne az elhatározás: változtat ezen a tűrhetetlenné váló helyzeten. A legnagyobb áldozat árán is... A hangulat napról napra rosszabbodott. Végképp békétlenség, ingerültség lett úrrá a házon. Már ott tartottak, hogy egyik este Laci elhatározta: beszél anyuval. — Mondja meg nyíltan, ha megunt bennünket — hajtogatta, és leste az ajtónyílást elszántan. Kissé tovább kellett várni a szokásosnál. Anya később jött. A kabátját még le se tette, Laci elébe állt: — Beszélni akarok magával! Anyu alig hallhatóan válaszolt: — Én is veletek ... De előbb visszament az előszobába, hogy a kabátját levesse. Laci addig is harciasán járkált a szobában, el volt készülve a csatára. Magában már pontosan megfogalmazta a mondatokat: „Ez így nem mehet tovább. Mondja meg. mi baja, mondja a szemünkbe. Elmegyünk mi, majd akad egy albérlet. Ezt akarja, úgyis!” . ■ ; j nagysokára belépett. Szeme könnyes volt, zseb- I All} 3 I kendőjét szorongatta. Alig lehetett hallani a -------------hangját: — Áthelyeztettem magam vidékre. Adnak lakást is... És hangosan sírva fakadt. — És az írás szenvedélye? — Az korábbi keletű. Egyetemi hallgató koromban jelentek meg első verseim, novelláim. Sőt... — mosolyog — abban az időben írtam első színdarabomat. A mi kollégiumunknak szerződése volt a színművészeti főiskolások kollégiumával. így kerülhetett sor néhány alkalommal, kollégiumokban és tiszti iskolákon a Mi, diákok című darabom bemutatására. Ezek voltak a kezdeti lépések. — És a folytatás? — ötvenkét januárjában kerültem Szigetszentmiklósra, körzefi orvosnak. Hét esztendeig dolgoztam ott. Az új lakótelep építésének, a gyár nagyarányú fejlődésének időszakában. Az utolsó két esztendőben már hatezer ember tartozott a körzetembe. Se estéim, se vasárnapjaim. Azokban az esztendőkben szinte semmi energiám nem maradt az írásra. Mégis hasznos volt, nagyon hasznos ... A Bottlár ügy című darabom hősei,'"hu nem is egy az egy arányban, élő figurák, ott ismertem meg őket a lakótelepen. ★ (Csak zárójelben: az elmúlt évben a filmgyár I-es stúdiója felkérte, írjon forgatókönyvet sikeres darabjából, ötezer forint előleget is kapott, biztatóul. Három hónapig dolgozott a forgatókönyvön. Amikor beadta, az első olvasás után azt mondták: kitűnő. Néhány hét múlva azonban visszakapta a kéziratot. Az összes megjegyzés, bírálat r csak ennyi: köszönjük ... $ Furcsa eljárás. Fogadkozik is: $ soha többet nem dolgozik a $ filmgyárnak.) * $ Díjnyertes pályaműve, az % Emberek között egyedül, tár- | sadalmi dráma. Főhőse Már- ^ ta, a csendes, szerény vidéki I lány. aki Pestre kerül az egyetemre. Konvencionális vi- I délei környezetben nevelke- ^ dett, a vőlegénye is hasonló $ környezetben élő vidéki ta- ^ nárember. Márta azonban ^ Pesten belekerül egy idősebb, § vezető állású emberekből álló \ társaságba s annak egyik tagiját, egy külkereskedelmi utánzót őszinte szerelemmel meg- ^ szeret. És itt kezdődik Márta § drámája. Úgy érzi, otthona, § vőlegénye már nem köti, az ő | világukhoz többé már nem ^tartozik, de nem tartozik még ^ ahhoz a világhoz sem, amely- § be belecsöppent, mert abban J a világban is a maga érzelmi 5 világát keresi. ^ — A dráma itt nő túl Már^ ta életén és válik két olyan i réteg összecsapásává, amely a Dr. Bágyoni Attila nevét i tavaly kapta szárnyra a hír, amikor a szegedi Nemzeti Színház bemutatta Bottlár í ügy című színdarabját Hu- ; szonhat sikeres előadás Sze- ; geden, négy a környező vá- : rosokban. A Művelődésügyi • Minisztérium nívódíja — a ! szerzőnek és a színháznak I egyaránt — következett ez- ; után, majd meghívás a buda- I pesti művészeti hetekre, i amelynek keretében két alka- i lommal a fővárosban is szín- i re került a szegediek előadá- ; sában dr. Bágyoni Attila első I színdarabja. A második nagy siker alig : néhány hetes. Karácsony előtt : hirdették ki az írószövetség és ; a Művelődésügyi Miniszté- ; rium drámapályázatát, ame- j lyen harmincezer forinttal ' jutalmazták dr. Bágyoni Attila Emberek között egyedül • című drámáját. ★ — Halló! Pest megyei Köz- : ‘’gészségügyi Járványügyi Al- : lomás? Dr. Bágyoni Attilát | keresem... . i — Nem tudom kapcsolni. | Nem tartózkodik idebenn. i — Mikor találhatom meg? ■ — Szaktanfolyamon van. i Júniusban vizsgázik, mint hi- j giénikus orvos. De talán ke- ; resse este, odahaza. Sziget- \ szentmiklóson lakik... ★ : — Mióta orvos? ; — ötvenháromban végezS lem. Katonaorvosként kezd• tem pályafutásomat. Három • esztendő csapatnál. Sok mun• ka, sok tapasztalat... s — Na még egy kortyocskát, § ío • ebben a hidegben! ^ ki Ette nyúlt. CsipSZ.i 0dalépett és kivet- ^ te a kezéből. Letette az asztal- i Ji • ra. S Oi Ez volt az a mozdulat, amit \ Anyu egész életében nem mert § megtenni. A világrend csak § úgy billegett a fejük felett. § . s — Na gyerünk! — mondta ^ I Csipszi. | te Senki nem mert neki ellent- ^ eí i mondani. s k ^ IV//////////////////////////////////////AW//// 8 „ Öcsi —— vigyorgott, kísértetiesen csikorgatta a kulcsot a zárban. — Kezüket csókolom — állt az ajtóban a fiú illedelmesen. — Jó estét kívánok — tette aztán hozzá ijedten, amikor meglátta Aput. — Kimegy a meleg — figyelmeztette öcsi. — Jaj, bocsánat! A fejét egy kicsit meg kellett hajtania. Nehézsúlyú bok- szolónak látszott, de minden vadság nélkül. Haj, nyakkendő, semmi huligánkodás, öcsi bekalandozta az arcokat, hogy vajon kire hogy hat a srác. — Jöjjön beljebb, fiam — hívta Apu olyan szelíden, hogy az egész családnak elakadt a szava a meglepetéstől. — Na, menj csak be, menj! — szólt rá Csipszi — mindjárt kész leszek. Mivel még, mivel lesz kész? ölték a tekintetek. Bevonultak, Apu, Anyu és a Partner. — Megsajnálta, úgy látszik, mert olyan idétlen! — morfondírozott öcsi. — Mondtam már, hogy ló vagy? — kérdezte Csipszi. — Bemenjek utánuk? — Menj a víz alá! — Mit tudsz még csinálni j magaddal? Állt, zsebre dugott kézzel, i Végre Csipszi kezdte elrakni a I 'szerszámait. — Jó vagy te így is. Akár i megmosakodhatsz. Csipszi nem ment. Lehúzta : a lábáról az idomítani felvett i körömeipöt és szatyorba rakta. : Végre felhúzta a csizmát. Aztán bement, hogy kész l van. Öcsi a nyomában. Pálinkaszag. Apu most töl- ! főtt másodszor a fiúnak. i ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Csak az előszobában volt olyan hosszú álló tükör, ntely megmutatta a teljes alakot. — Csipszi, nem veszed észre, hogy akadályozod a forgalmat? — Mert ha én egyszer öltözöm, rögtön az egész család nyüzsögni kezd! — Már így is gyönyörű vagy — mondta Apu — el lehet vinni kiállítani! — Ne bántsátok már — sóhajtott Anyu — hadd legyen kész, és menjen. — Még, úgyse megy. — öcsi az ajtó közelében állt, hogy ő nyissa ki, ha csengetnek. — Meg kell.várni a ... partnerét. Partner, partner, milyen nyelven van ez? — Menj már arrébb, kis hülye — sziszegte Csipszi, de közben higgadtan tovább igazgatta a frizuráját. — Istenem, legalább egyetlen egyszer járt volna már itt az a fiú — panaszolta század- szőr Anyu — csak úgy beállít érte és kész. — Nem nászúira viszi. Táncolni! — nyugtatta az anyját öcsi. Ez volt az első segítség- nyújtási mozdulata. Kapott Csipszitől egy röpke hálás simogatást a fejére. — Csak vidd a parolid, most hülyéztél! — Nézzétek, a szemét, még mindig a szemét suvickolja! — hördült fel Apu. — Hát hogy egy anya ezt tűri! Az ész megáll! — Mért én tűröm mindig Jézusom?! Te nem tűröd? — Én? Ezt a szemet?! Én el- keiiném a szemealját, fogadom! Nem mindig te csimpaszkodtál a kezembe? Egy lánygyereket megütni, mi?! Tessék, most gyönyörködj benne! Ki van dekorálva, mint egy varázsló! — Csipszi a lejtőn! — mondta öcsi. — A dzsungel réme, avagy vámpír a harmadik emelet négyben. — Kapsz egy olyat, öcsi! — indult meg Apu. — Tudom, én mindig kéznél vagyok! — Jó reflexszel ugrott el, de nekiesett az ajtónak. Abban a pillanatban csengettek. Riadt kis csengetés volt, talán a döbbenés miatt. — Istenem — sóhajtottak egyszerre, de egészen más hangsúllyal anya és lánya. trSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs
