Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

I«) FEST tlEOlEI kJŰ'i'lap 1967. JANUÁR 15., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Az örökösödésről... Az eltartási szerződésről.. A perköltségekről. . . A törvényes örökös ] elsősorban az örökha- { gyó gyermeke. Z. K.-né kétszer kötött há- ] zasságot. Első házasságából két gyermeke maradt, és ne­kik ajándékozta minden in­gatlan vagyonát. Amikor má­sodszorra házasságot kötött, a házastársa házába költözött. Férjével — akinek ez a házas­ság ugyancsak a második — közösen nagyobb összeget megtakarítottak keresmé­nyükből és azt bankba tették. A betétkönyv férje nevén van és ezért olvasónk azt kérdezi, hogy házastársának esetleges előbbi elhalálozása esetén nem kell-e tartania attól, hogy férjének korábbi házasságából származó gyermekei öröklik a vagyont? A Polgári Törvénykönyv szerint örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Ha az örökhagyó végrendelet hátrahagyása nélkül hal meg, beáll a törvényes' öröklés. A törvényes örökös pedig első­sorban az örökhagyó gyerme­ke. Bármelyik házastárs elhalá­lozása esetén a hagyatéki el­járásban elsőrendű kérdés an­nak tisztázása, hogy vannak-e örökösök, illetve az örökha­gyó készített-e végrendeletet. A túlélő házastárs pedig közös ' szerzemény címén jogosan támaszthat igényt azokra a vagyontárgyakra, amelyeket a házastársi együttélés alatt szereztek, így a takarékbetét­könyvben levő pénzösszeg fe­lére is. A pénzösszeg másik fele végrendelet hiányában az elhunyt házastárs törvényes örököseit, gyermekeit illeti. Olvasónk aggodalma alapta­lanamért abban az esetben is jogos az igénye a házassági együttélés alatt szerzett va­gyon felére, ha azt nem is két néven szerepeltetik a taka­rékbetétben. Eltartási szerződés in­gatlan ellenében. Kétségbeesett hangú levelet írt hozzánk egy nyugdíjas ol­vasónk. írja, hogy feleségével, saját házukban laknak, és velük együtt nős gyermekük. A ház egyik szobáját átadták az ifjú házaspárnak, remélve, hogy öreg napjaikra gondozóik lesznek. Remélt számításuk azonban nem vált be. Menyük gorombáskodik és tettleges- ségtől sem riad vissza. Még a bútoruk egy részét is az ud­varra tette. Szívesen szaba-i dúlnának már a háztól is, de menyük ezt is akadályozza. Olvasónk kérdezi: mit te­gyen? Nem lehet eléggé elítélni a gyermekek ilyen magatartá­sát. Nehéz azonban egy csa­ládi körben a törvény szigorá­val fellépni, ha azonban más lehetőség nincs, erre az útra kell lépni. Szocialista társa­dalmunk jogszabályai egyfor­mán védenek minden állam­polgárt és éppen ezért meg­van a lehetősége annak, hogy rendre tanítsák a magukról megfeledkezett, tiszteletlen gyermekeket. A bútoroknak a lakásból való önkényes kitéte­le, a lakásba való engedély nélkül való behatolás, magán­laksértés, ami bíróságra tarto­zik. A lakás békés birtoklásá­ban való akadályoztatásuk pedig birtokháborítás, amivel a tanácshoz kell fordulni. A tettlegesség miatt szintén a bí­rósági út vehető igénybe, és ha orvosi látleletük is van, té­gy' enek feljelentést a járásbí­róságnál. Tudjuk, hogy nehéz pereskedni szülőnek a gyerme­kével, mert a szülők, a hálá- datlanság ellenére is szgretik gyermeküket. Ezért előzőleg tanácsos lenne a társadalmi szerveket (Nőtanács, gyerme­kük, menyük munkahelyének KISZ-bizottsága, lakóbizottság elnöke stb.) megkérni, segít­senek áldatlan helyzetükben. De ha nem ér a sok jó szó, és nem szólal meg bennük a lel­kiismeret, ne féljenek a tör­vényes útra terelni az ügyet. A ház eladását pedig szintén nem akadályozhatják meg de azt sem, hogy a ház ellenében olyan személlyel kössenek el­tartási szerződést, akire nyu­godtan rábízhatják öreg nap­jaikat Olvasónk kérésének eleget tettünk, nevének még kezdő­betűjét sem jelöltük meg, ne­hogy emiatt is kellemetlensé­gük legyen. Azonban helyes lett volna ha nevét és pontos címét közli velünk, mert mi is megtettük volna a szükséges intézkedéseket. Kérjük, ha úgy gondolják, utólag pótolják ezt. Általában a pervesztes félnek kell fizetni a perköltséget. P. P. olvasónk írja, hogy há­zasságát felbontották, s a bí­róság perköltség viselésére kö­telezte öt. Volt házastársának jogi képviselője kétezer forint­ban állapodott meg volt házas­társával, de a bíróság csak ezerötszáz forintot ítélt meg részére. Olvasónk kérdezi: kötelez­hető-e 6 a teljes kétezer forint megfizetésére, vagy a különbö- zetet a volt házastársának kell rendeznie ügyvédjével? Másik kérdése illetékfizetési kötelezettségre vonatkozik. ír­ja, hogy a vagyonközösség megosztása iránti perben a bí­róság több tárgyalást tartott, de mielőtt ítéletet hozott vol­na, a peres felek a bíróság előtt egyességet kötöttek. Ol­vasónk sérelmezi, hogy közel kétezer forint illeték megtérí­tésére kötelezte őket a bíró­ság. Kérdezi: jogos-e a bíró­ságnak illeték megfizetésére való kötelezése, amikor nem is hozott ítéletet? Első kérdésére azt válaszol­juk, hogy olvasónk csak azt köteles megfizetni volt házas­társa ügyvédjének, eljárási költség címén, amit a bíróság az ügyvéd részére megítélt. A különbözetet a megbízó ren­dezze ügyvédjével. Illeték problémájára közöl­jük, hogy azt nem azért kell fizetni, mert a bíróság ítéletet hoz, hanem a kereset benyúj­tásakor már fennáll az ille­tékfizetési kötelezettség, miég pedig a pertárgy értékének hat százaléka erejéig. Vonatkozik ez arra is, ha a bíróság nem hoz ítéletet, hanem jóváhagy­ja a felek egyességét. Dr. M. J. Igazi krimi Végre egy igazi krimi. Még­hozzá a javából. Bár a fordu­latos és fölöttébb fondorlatos események nem a tv képer­nyőjén, vagy a mozi vásznán elevenednek meg; ezt a forga­tókönyvet az ügyészség készí­tette el, és éppen most kerül előadásra a Monori Járásbíró­ságon. Gondolják el: a tárgyalásra nyolcvanötén kaptak meghí­vót, közülük tizenegyen vád- lotti minőségben. És Vecsésről, Üllőről, \Friból, Gyömrőről, Maglódról s a járás úgyszól­ván valamennyi községéből összesen 67 személyt értesítet­tek arról, hogy tanúként fog­ják kihallgatni. Már ez önma gában sejteti: nem ügyről van szó. De nézzük a krimit. Perges sük le: mi, hogyan történt. Vasárnaptól II. osztályú a Zöldfa Háztáji biztosítás — „kollektív" módra 1963, Monor, Állami Bizto­sító járási kirendeltsége. Nagy Károly szervezőt, Szikora Já­nos, Kadenszki János és Ma­rosvári József felügyelőket — az új típusú sokat ígérő, biz­tosítási forma széles körű el­terjesztéséiül. Akkor már minden ÁB-dolgozó tudta: a háztáji biztosítás csak az érin­tett termelőszövetkezeti taggal köthető személyesen és önkén­tes alapon. Szigorú utasítást kaptak err,e, hogy csak így, függetlenül a biztosítást álta­lánosságban elfogadó tsz-köz- gyűléstől. Sőt az ÁB megyei igazgatósága külön is felhívta a fiókvezetők figyelmét: ellen­őrizzék, hogy a háztáji biztosí­tást-kötő tsz-tagok személye­sen, maguk írtálc-e alá a ne­vükre szóló ajánlatokat. Ha­sonló előírások szerint kellett eljárniuk az önsegélyező biz­tosítások esetében is. A monori ÁB-főnök nyilván hosszadalmasnak és túlságo­san körülményesnek tarthatta ért az eljárást. Ugyanis éppen ellenkezőjére adott határozott utasítást, be'osztottjai pedig fel­tétel nélkül engedelmeskedtek neki. Így történt meg, hogy a négy „kiváló” munkatárs: Miskolczi, Szikora, Kadenszki és Marosvári, „ragyogó” sike­reket értek el a szervezésnél. Néhány hónap leforgása alatt a monori, vecsési, úri, maglódi, ecseri, mendei és üllői közös gazdaságok 487 tagjának nevét írták alá a biztosítási ajánlatokra. No, nem a tagok, hanem ők ma­guk. S mivel a szövetkezetek egy összegben előlegezték a díjakat, nem állott semmi út­jában — a ma már meg nem állapítható összegű — jutalé­kok folyósításának. Az érde­kelt tsz-gazdák csak a zár­számadáskor tudták meg, hogy be vannak biztosítva, ugyanis akkor vonták le tőlük a díja­kat. Okirathamisítás, mégpedig nagyüzemben. Az ötletekben gazdag biz­tosítási szakemberek számára igazán nem okozott gondot más újítások bevezetése sem. [ Nagy és Miskolczi „bürokrá­ciamentesen” intézték a juta­lékok folyósítását: nemegy­szer, nem is kétszer, maguk vették fel az egyes megbízot­tak részére utalványozott ösz- szegeket, azon a címen, hogy ők majd továbbítják a pénzt. Ilyenkor — igazolván Pavlov tudományos felfedezését — feltételes reflexeik kitűnően működtek; maguk kanyarítot- ták alá mások nevét a papí­rokra. A forgatókönyvírókat minden kis, lényegtelen rész­let érdekelte, így hát utána­jártak; vajon megkapták-e az utalványon szereplők a juta­lékokat? Lehet tippelni: igen vagy nem. Aki a tagadó szócs­kát választotta, 31:1 arány­ban nyert. Egyébként ez a vizsgálódás kínos helyzetet teremtett Nagy, Miskolczi és segítő partnerei között: ugyan­is a két derék férfiú ellenére utóbbiak többsége határozot­tan állította, hogy nem kapott egy fillért sem. (A kisebbség pedig már nem emlékezett.) A jutalék variációt színesí­tették még az egyes tsz-elnö- köknek, főkönyvelőknek és más önkéntes, „önzetlen” kö: reműködőknek juttatott ajái dékok. Szerepelt közöttük n< mi készpénzecske, kétezer f< rintos OTP-takarékkönyv, ii gyenes moszkvai utazás fék ségestül és még sok írótol készlet. Lám, milyen bőséges jut< lék- és ajándékforrás lehet tsz-tagokkal kötött „kollektn háztáji biztosítás. tétlennek találta. A többi mái csupán formalitás, a kártérí­tési igény a maga szabályos útján elindulhatott. El is in­dult, s ment, mendegélt, míg tavaly március végén a mono­ri fiók értesítést kapott az Ál­lami Biztosító Pest megye: Igazgatóságától: dr. Takács János címére, gépkocsija ká­rának ' teljes kiegyenlítéséül 30 ezer 998 forintot megküld­ték. Most már jöhetett a „hála” Illetve, csak jöhetett volna ha ... Ez a ha, hiába, mim legtöbbször közbelépett. Mos ezúttal, Pánczél István me­gyei igazgató személyében Amikor ugyanis elé tették tír Takács aktáját, gyanúsnál találta a közeli dátumokat é: elrendelte az adatok részlete: megvizsgálását. Ami ezután következett, azt bárki kitalálhatja. Bekövet­kezett, amit sokan nem vár- j tak; a monori járás egéről le­bukott egy biztosan tündököl- 1 ni látszó csillag. Hetesi Ferenc Pál A Krisztinaváros, Taban és környékének lakossága a régi­hez hasonló hangulatos „Zöldfa” helyett — a helyén épült lakóház külsejének megfelelő — modern, ragyogó éttermet kapott. „Csalódásuk” az étterem gyenge forgalmá­ban is kifejezésre jut, ezért a Pannónia Szálloda és Vendég­látó Vállalat a jelenlegi szín­vonal fenntartása mellett — csökkenti az étterem árait. Ja­nuár 15-től, vasárnaptól — egyelőre az idegenforgalmi szezon kezdetéig — másodosz­tályú kategóriába sorolják a „Zöldfát”. RILA Mint ismeretes, a közelmúlt­ban a lovecsi gépgyárban, meg­kezdődött a személygépkocsi gyártása Bulgáriában. A „Moszkvics—408” típusú autót egyelőre szovjet alkatrészek­ből szerelik össze, később az alkatrészeket is Bulgáriában állítják elő. A bolgár személy­autó a „Rila” nevet kapta. GYERMEKNEVELES A bizalomról Mindennapi életünkben sa­ját magunkon tapasztalhat­juk, hogy az eredményes munkához milyen nagy szük­ségünk van arra, hogy érez­zük: bíznak bennünk. A bi­zalmatlanság sérti önérzetün­ket, bátortalanná, gyanakvó­vá tesz és ennek következté­ben teljesítményünk sem éri el azt a szintet, amire képe­sek lennénk. Emellett fellép bennünk a dac is és a bizal­matlan embernek szívesen tö­rünk borsot az orra alá. A bi­zalmat magunk számára meg­kívánjuk, de vajon ugyanak­kor mi bízunk-e a körülöt­tünk levő emberekben, a csa­lád tagjaiban, gyermekünk­ben? Eredményes nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha annak | a bizalom az alapja. A bizalomnak kétoldalúnak kell lennie. Megmutatkozik ez a gyerek­nél abban, hogy feltételezi a felnőttről: intézkedéseivel csak az ő javát akarja, nem csapja be, nem él vissza, gyen­geségével, nem vezeti félre. A szülő bizalma azt jelenti, hogy jószándékot, igazmondást té­telez fel a gyermekről. A bi­zalom nem jelent bizalmasko­dást! Célt téveszt az a szülő, aki gyermeke minden titká­nak tudója akar lenni, és aki felesleges módon mindig, mindent közöl a gyermekkel, esetleg olyan dolgokat is, amit a gyerek értelmileg még nem tud felfogni, vagy még fejletlen erkölcsi ítélete mi­att helytelenül értelmez. A bizalom nem jelenti azt, hogy a szülők a gyermekkel megbeszélik a köztük levő esetleges nézeteltéréseket, vi­tákat és a gyermeket a kettő­jük közötti problémákba be­kapcsolják. Ritkább, a biza­lomnak ugyancsak helytelen értelmezése, amikor a gyere­ket kényszeríteni akarjuk ar­ra, hogy barátairól vagy a család tagjairól „bizalmas” véleményt nyilvánítson. A bi­zalomra nevelés folyamatos, a bizalom a nevelői légkör ha­tására alakul ki. Érzés, amit intellektuálisan megmagya­rázni nagyon nehéz. A gyer­mek érzi azt, hogy a szülő megérti, együttérez vele, hisz benne még akkor is, amikor esetleg hibát követ el, és se­gíteni akarja abban, hogy magatartásán * változtasson, ezért a bizalomért a jó kap­csolat kedvéért erőfeszítéseket tegyen, hogy önmagából töb­bet hozzon ki és olyan csele­kedeteket vigyen véghez, amit elvárnak tőle. Kisgyermekkorban j bizalom ellen vétünk akkor, amikor a gyermeket (vagy önmagunkat?) meg akarjuk védeni valami kelle­metlenségtől, vagy megráz­kódtatástól és ezért félreve­zetjük, például: „nem megy el a mama” mondjuk és ti­tokban, amikor a gyermek fi­gyelmét sikerül elterelni, el­megyünk, talán még hosszabb időre is. „Nem fog fájni!” je­lentjük ki az orvosi beavatko­zás előtt és a kicsi hisz a fel­nőttnek, bízik benne, amíg az ellenkezőjét nem tapasztaljai Mikör rádöbben arra, hogy a mama mégis elment, fájt az orvosi beavatkozás is: a be­csapás, a sorozatos félreveze­tés nyomán a gyermek fenn­tartással, gyanakvóan fogadja a szülő kijelentéseit, ígére­teit. És ha a szavak segítsé­gével a felnőttek megszerzik maguknak a kényelmet, miért ne tehetne így a kiszolgálta­tottabb és gyengébb gyermek is a felnőttel szemben? Elő­ször csak félelemből térnek el a valóságtól és vezetik félre a szülőt, később már így akarnak előnyökhöz jutni, nincs lelkifurdalásuk, sőt bi­zonyos elégtételt éreznek, hogy az okos felnőttet sikerül ,;á tejteni”. „Nálunk teljes a bizalom, az én nagylányom mindent elmesél nekem.” Nem egy anya jelenti ki büszke öntu­dattal. Ugyanakkor nem való­színű, hogy az igazságot fedik fel a gyermekek a gyötrő val­latásokra, a bizalom kikövete- lésére. Egy 17 éves fiú mesélte — és ő csak egy a sok fiú és lány közül —, hogy szülei gyakran vették elő „bizalmas beszélgetésre”. Különösen az apának volt az a kívánsága, hogy beszéljenek úgy, mint „férfi a férfivel", de a problémákat az apa dik­tálta. Tibort — a fiút — az a kérdés gyötörte, hogy mi a célja az életének, hiszen sem­mihez sincs tehetsége. Mihez kezdjen? Apját kispolgárnak tartotta és ő gyűlölte a „kis­polgári szemléletet”. Erről nem tudott beszélni apjával és nem is lehetett. Az apa úgy vélte, hogy egy 17 éves fiú alapvető problémája csak a szerelem lehet és a fia letört- ) ségét, rosszkedvét ezzel ma­gyarázta. Tibor, hogy nyugton hagyják, kitalált egy történe­tet, aminek ő volt a csalódott hőse, megjátszotta a csalódott 'szerelmest. Ezzel elérte, hogy nyugton hagyták, apjánál megértő szívre talált. Monda­ni sem kell, hogy ezek az ál­problémák nem vitték köze­lebb a fiút az apához, sőt! A fiú lenézte apját — mert a gyerekek kicsit mindig meg­vetik azt a felnőttet, akinek eszén sikerül túljárni — meg­erősítve érezte saját vélemé­nyét apja kispolgáriasságáról és meggyőződött arról, hogy sohasem kerülhetnek egymás­hoz igazán közel. A bizalomhoz hozzátartozik az is, hogy fogadjuk el a gyermek titkait is, ne akar­junk mindent tudók lenni és ne akarjunk mindenáron be­avatkozni életükbe. Dr. Huszka Antónia . ]en, nogy Nagy banaorexnai Vecsésen disznótort ültek. Jó szokás, ebben sincs semmi. Abban sincs, hogy Nagy mint „példamutató” • biztosítási ^szakember, természeíszerűleg {saját háztartását is biztosítót- ; ta. Ez is szabályos dolog, nem jszólhat érte senki. Az már fazonban fölöttébb furcsa, hogy S miután mind a két esetben, {annak rendje és módja sze- {rint, megülték a tort és elfo- {gyasztották az ízes falatokat, {a járási főnök hivatalos pe­cséttel ellátott állatorvosi iga- | zolvány alapján (a „halál” Joka: vastagbél csavarodás), $ ahogy ezt a pénztárbizonyla- {tok igazolják, először 1196 fo- {rint, másodszor 1677 forint {biztosítási díjat vett fel a két {,,szerencsétlen ÜT ’ járt serté- | sért. Az már igazán semmiség {ezek után, hogy Nagy Sándor 5 Kiss Gyula vecsési lakosnak i 75 kilós, 8 hónapos malacáért {egy 175 kilós hízó súlya után {2275 forintot fizettetett ki, sőt {, ő maga vette fel részére, de a {károsultnak csak 975 forintot ; adott át. ; { Autókarambol — antidatálva 5 • J Nagy Sándor krimi-soroza- 5 tából a legszebb s egyben a £ legutolsó az isaszegi- állator- 5 vos, dr. Takács János személy­autójának ügye. 1965. novem- {bér 29-én fölkereste a „főnö- {köt” Monoron, Lengyel Árpád {s ígérte „hálás” lesz, ha segít. {Előző nap ugyanis bátyja, ^ apósa kocsijával karambolo- ^ zott. Mivel pedig az autó nem {volt biztosítva, most szerették {volna nyél beütni a dolgot. Az { olvasó ^ezúttal ne tippeljen: {Lengyel is biztosra ment, ^Naggyal lehetett „biztosítási” ^üzletet kötni. Méghozzá anti- ^ datálva, két nappal előbbi dá­tummal. Színtiszta igaz volt 5 tehát, amit sajátkezűleg rá­x 1 * t , I , I | Beköszöntött az „igazi lnditoszolgalat wbb aut»s CJ kér segítséget a Magyar Autóklub indítószolgálatától. A népszerű „sárga an­gyalok” — az indítószolgálat gépkocsijai — telefonhívás­ra mennek házhoz, a szakképzett szerelők indítják el az éjszaka folyamán lehűlt motorokat. „Halálos" esetek — súlygyarapodással Ne Ijedjenek meg, nem em­berekről, csupán ártatlan sül­dőkről van szó. Még 1965-ben történt, egyszer március vé­gén és másszor december ele-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom