Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

1966. DECEMBER 6.. KEDD ‘‘“kJCMop 3 Búvárok a megyei tanácsházán A csillagok távolságát, min­denki tudja, időmértékkel, években számolják, a múltak messzeségét pedig? Ki hinné, a levéltárakban hosszmérték- kel? — Tizenegy kilométer hosz- szú iratanyagot őrzünk. Ebből csak egy a nógrádi, tíz, kilo­méter a Pest megyei. Nem da­rabszám, folyóméterekben tartjuk ugyanis nyilván az iratmennyiséget — magyaráz­za dr. Lakatos Ernő, a Pest— Nógrád megyei Levéltár igaz­gatója. I Tsz-történelem A Pest megyei Levéltárban őrzött legrégibb irat — az Ir- say család levéltárából fenn­maradt 1229-ből származó ok­mányban rögzített birtokado­mányozás eseménye — tehát pontosan tíz kilométerre tör­tént a tegnapelőtti megyei vb jegyzőkönyvben megörökített ülésétől — legalább így köny- nyebb elképzelnem. — És mind a kettő történe­lem — jegyzi meg Lakatos Ernő — mert ami ma meg­történt már az is az. Például a termelőszövetkezeti mozga­lom megindulásával, folyama­tos fejlődésével az egyetem legújabbkori történelmi tan­széke máris foglalkozik. Ál­landó összeköttetést tart fenn velünk, vonatkozó iratokat kér. Ezzel jelzi egyúttal azt is, a történelem alakulása szem­pontjából mifajta' akták meg­őrzését kívánja tőlünk. A polcokon tehát nemcsak a megye köztörténetére, hanem kulturális és gazdasági törté­netére vonatkozó adattömke­leg is található. Mentői köze­lebb kerülünk korunkhoz annál bőségesebben. — Körülbelül kétezer hiva­tal, intézmény, szövetkezeti és állami gazdaság, egyesület, ipartestület, ipari szövetkezet,, mindenféle vállalat kiselejte­zett iratainak megsemmisíté­séről, vagy megőrzéséről kell nekünk döntenünk. Ez már önmagában is nagy munka, de ezután még ren­dezni is kell az iratokat, nyil­vántartásba venni és végül is­mertetni. Így növekszik nap mint nap centiméterről cen­timéterre, a múltat a jövővel összekötő aktafolyó. S ha ma a földkerekség legnagyobb fo­lyamánál, az Amazonasnál négyezer méterrel hosszabb, holnap, ki tudja, mekkora lesz piég Könyvek születnek... És a történelemnek ebben á hatalmas aktafolyamában a levéltár hat tudományos mun­katársa búvárkodik szüntelen. Olykor nagy kincset talál va­lamelyikük, eddig megbúvó, ismeretlen adatot Tanulmá­nyok, könyvek születnek ez­után ezekből. Az aktaőr­zés és rendezés mellett tol­A Forte Fotokémiai Ipar oz 1967. évben beinduló üzemrészeihez FEL VÉTELRE KERES vegyipari technikust és vegyipari szakmunkásokat, valamint érettségivel rendelkező férfi munkaerőket Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán Vác, Vám utca 3. lukkal is szolgálják , a tudo­mányt Lakatos Ernő igazgató egyik munkatársával Ladányi Erzsé­bettel például régi választá­sokról szóló hosszabb tanul­mányon dolgozik most „A rendi képviselettől a szocia- ! lista demokráciáig” című kö- | tetben fog megjelenni. Jánosi Ferenc a Pest megyei járások kialakulását ismerteti készülő munkájában és a többiek is mind dolgoznak valamin. Va­lóságos kis könyvtárat tölte- nének meg nyomtatásban már megjelent írásaik. A megyeháza egykori ká­polnájának karzatáról nyíló, piciny szobában, akár valami középkori krónikaíró szerzetes cellájában, íróasztala fölé ha­jol dr. Kosáry Domokos kandi­dátus, a Tudományos Akadé­miának a Pest megyei Levél­tárba delegált munkatársa. Itt készítette éveken át a ma­gyar történelem nyomott és írott forrásait ismertető öt­kötetes művét, amelyből a.z első már megjelent S közben j arra is időt szakított, hogy a ; nemrég napvilágot látott „Pest megye múltja” című kö­tet számára megírja megyénk életét a kurucidókben. A parasztvármegye Sok külső kutató is bön- gészkedik a megye okmányai­ban. Előfordul, hogy megtelik velük az olvasóterem. — Ez idén, mostanáig 134 személy 1040 alkalommal ta­nulmányozott nálunk irato­kat — mondja Fülep Lászlóné, a kutatóterem felügyelője. E pillanatban az asztalok­nál csak egyetlen hely foglalt. Fiatalember, Szakály Ferenc történelem-levéltár szakos ál­lamvizsga előtt álló egyetemis­ta merül az előtte fekvő irat­halmazba. A disszertációját készíti? — Már nem, csak kiegészítő ! adatokat keresek. A disszer­táció kész, még le kell gépel- tetni, lesz vagy 400 oldal. Pest megyében a török vi­lág idején és utána is még egy darabig létezett paraszt­vármegye. Ennek történetét dolgozta fel. — Többször tíz méter ok­mányt néztem át — szaknyel-í ven beszél, hiszen még ez idén okleveles levéltáros lesz. Fülepné lapozgat könyvé­ben, ahová a kutatókat be­jegyzi. Mutatja: dr. Schramm Ferenc, aki a megyei levéltár etnográfiai forrásait gyűjtöt­te össze és publikálta, most régi idők váci tanácsülési jegyzőkönyveiből gyűjt adato­kat készülő új munkájához. Minduntalan visszatérő név Sándor József nyugdíjas nyomdai korrektoré, az ismert Petőfi-kutatóé, kinek írásai la­punk hasábjain is többször megjelentek. Rendszeres ven­dég, állandóan kutat a levéltár Petőfire vonatkozó kiapadha­tatlan forrásanyagában. S milyen hasznos a tudo­mány szempontjából, hogy megőrizték a régi uradalmak iratait! Dr. Oroszlányi István különben hogyan tanulmá­nyozhatná akár csak egy szá­zadra visszamenően „a csapa­dék hatását a termésátlagok­ra”? A régi megyei vámosok feljegyzései meg Budapest gaz­dasági történetéhez biztosíta­nak adatanyagot. Kubányi András történész ezekből állít- j ja össze: 1730-ban melyik vi­dékről milyen terményt vittek a pesti piacra, vagyis, mivel telt meg a pestiek gyomra. megbízott útján magyar csalá­di nevet viselő Nyugat-Német- országba disszidáltak kívánták nagyon régi, még egyházi anya­könyvekből kimásolt hiteles adatokkal igazolni német szár­mazásukat. Aztán — de ez már nevetsé­ges, idejét múlt kuriózum — élnek hazánktól távol némely magyarok, akik a levéltártól mostanában kérik régi magyar nemességük igazolását. Ennek sincsen akadálya, hiszen a „Szent Korona nemes Pest- Pilis-Solt és Kiskun várme­gyéiben” élő tagjainak nyil­vántartása természetesen nem hiányzik az iratok közül. De nem hiányoznak az utolsó ne­mesi felkelés okmányai sem. Most is éppen a kutatóterem egyik asztalán fekszik az in- surrectionáliák némely köte- ge. — Dr. Bárány László nyug­díjas fővárosi tisztviselő tanul­mányozza — megmondja ezt is a kutatóterem felügyelője. — öt év alatt amióta itt dolgo­zom, ő volt az első, akit az ira­tokban talált újdonság annyira fellelkesített, hogy idejött hozzám és azt mondta: „Az ember nem is hinné, mennyi volt a katonaszökevény!” De hiszen az köztudomású, hogy az utolsó felkeléskor, amikor Napóleon ellen hívták fegyverbe őket, a francia se­reg közeledtének hírére a Győr alatti táborból futott, ki merre látott, szétszéledtek nemes, nemzetes és vitézlő uraimék. Nem is ennek a nagy futásnak nyomaira bukkant most a fel­kelés irataiban búvárkodó, ha­nem másfél százada kelt, hosz- szú listákra azok nevével, akik táborba sem szálltak, inkább felcsaptak bujdosónak. Ahogy a múlt században a katonaszö­kevényt nevezték. Arról, hogy ilyenek is és ennyi sokan vol­tak, senki sem számolt be még eddig a nagy nyilvánosság előtt. Ám a győri szaladást is csupán nagy magyarázkodás­sal, szépítgetéssel éppencsak hogy megemlítették a történe­lemórákon századunk derekán. Szokoly Endre A KIKÉPZÉSI EV VÉGÉN Őskutatás De nemcsak szakemberek ke­resik fel a levéltárat, egy-egy többnyire idősebb parasztem­ber is. Családjuk vagy falujuk múltját kutatják. Kik voltak eleik és milyen volt a so­ruk? Egyéb irányú családkuta­tás is előfordult a közelmúlt években. Ügyvéd, vagy más A ceglédi munkásőr-zászlóalj ünnepi gyűlése Kitüntetések — Eskütétel Befejeződött a kiképzési év a munkásőrség egységeinél. E napokban a megye munkásőrzászlóaljainál ünnepélyes gyű­léseket tartanak, melyen beszámolnak az elmúlt kiképzési év eredményeiről, kitüntetik az élenjáró parancsnokokat, mun­kásőröket és alegységeket, valamint leszerelik, illetve tarta­lékállományba helyezik azokat az idős elvtársakat, akik az elmúlt évek alatt becsülettel tettek eleget a munkásőrségben önként vállalt nehéz feladataiknak. E gyűléseken tesznek esküt azok a fiatal munkásőrök, akik a leszerelő öregek kezé­ből átveszik a fegyvert. Szombaton, december 3-án, a ceglédi munkásőr-zászlóalj tartotta meg ünnepélyes gyű­lését A ceglédi városi műve­lődési ház nézőterén foglaltak helyet a ceglédi, nagykőrösi és abonyi munkásőrök, A zászlóalj-gyűlés elnökségében helyet foglalt Suha Andor, a megyei pártbizottság tagja, a Pest megyei Hírlap főszerkesz­tője, Fabinyi Endre alezredes, a megyei munkásőrparancsnok kiképzési helyettese, Angyal Károly, a Ceglédi Járási Párt- bizottság titkára, Szeleczky Mihály, a Ceglédi Városi Párt- bizottság titkára, Takács Je­nő, a Nagykőrösi Városi Párt- bizottság titkára, dr. Bencsik Mihály a Ceglédi Járási Tanács végrehajtó bizottságának el­nöke, Kürti András, a ceglédi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke. Az elnökségben helyet foglaltak még a fegy­veres testületek, valamint a társadalmi szervek képviselői. Az ünnepélyes zászlóalj- gyűlés beszámolóját Sápi La­jos zászlóalj-parancsnok tar­totta. Beszámolójának elején kiemelte: .— A munkásőrségben szol­gálatot teljesítő munkások, hi­vatalnokok, parasztok, orvosok és mérnökök egyformán jól végezték feladatukat Van sok olyan munkásőrünk, aki ebben az évben kormányki­tüntetést, kiváló dolgozó jel­vényt kapott munkája elisme­réséül. A politikai, társadalmi és gazdasági élet minden te­rületén élen járnak és dolgozótársaik megbecsü­lésétől körülvéve végzik munkájukat. A megtartott vezetőségválasz­tó-taggyűléseken, járási és vá­rosi pártértekezleteken a párt­vezetés elismerően beszélt munkásőreink tevékenységé­ről. A zászlóalj-parancsnok ez­után a ceglédi egység fegyel­méről, kiképzési és szolgálati munkájáról számolt be. El­mondta, hogy az 1966-os ki­képzési év feladatait maradék­talanul végrehajtották. A gya­korlatok, a lövészetek azt bi­zonyítják, hogy mumkásőreink ismerik és jól| kezelik fegyve­reiket. A parancsnoki gárda jól felkészült, harcászati is­meretei alaposaik. Ebben az évben a munkásőrség állo­mányát is bevonták a közrend, és a közbiztonság ellen vétők, valamint a bűnözés elleni harcba. Városaink és a járás közbiz­tonsági helyzetének javulásá­ban érezhető a munkásőrök közreműködése is. Az állam­polgárok megnyugvással vet­ték tudomásul, a biztonságuk felett őrködő járőrök tevé­kenységét A parancsnoki kar­ról szólván, a beszámoló meg­állapította : — Parancsnokaink kéthar­mada nyolc-tíz éves tapaszta­lattal rendelkezik. A tapaszta­latok mellett állandó és rend­szeres továbbképzéseken ké­szülnek feladataik végrehajtá­sára. A századparancsnokság és a zászlóalj-parancsnokság irányítása mellett az egység- parancsnokok önállóan terve­zik és hajtják végre a száza­dok kiképzését. A párt illeté­kes végrehajtó bizottságainak segítségével és politikái irá­nyításával készítik fel beosz­tottjaikat a harci feladatokra. Köztudomású, hogy a parancs­nokok többszörösen elfoglal- tabbak, mint a beosztott mun­kásőrök, s egész tevékenységük a szabad idő rovására megy. Erről a helyről és ez alkalom­mal akarom megköszönni a pa- •rancsnokok áldozatkész mun­káját, melynek döntő része van az elért kitűnő eredmé­nyekben — mondta Sápi Lajos zászlóalj-parancsnok. Beszá­molójában elismerőleg szólt a munkásőrök családjáról, akik­re szintén jelentős munkatöbb­letet ró, hogy a férjek a szol­gálat érdekében szabad idejük nagy részét családjuktól távol töltik. A munkásörasszonyok megértették, hogy férjeik a szolgálat ellátása során családjuk és egész népünk boldogabb jövőjéért dol­goznak. A beszámoló elismerően szólt azokról az idős munkásőrök­ről, akik ezen a gyűlésen ve­szik át leszerelő levelüket, majd elmondotta, hogy he­lyükbe jól képzett fiatal erő­ket vesznek fel. — A következő kiképzési év feladatairól szólva, elsőrendű fontosságúnak tartom — mond­ta Sápi Lajos — a harckészült­ség fokozását. A zászlóalj min­den munkásőre tudja, hogy a jelenlegi időszakban legfonto­sabb feladat a politikai élet­ben és a gazdasági termelő- munkában való példamutatás. Do azzal is tisztában vagyunk, hogy ha szükség lesz rá, fegy­vertársainkkal együtt nekünk is fegyvert kell fognunk a szo­cialista haza védelmére. A zászlóalj-parancsnoki be­számoló ezután az egységek­ben folyó versenymozgalomról és annak eredményeiről be­szélt, majd a következő sza­vakkal ért véget: — Az 1966-os kiképzési évet befejeztük. A zászlóalj szemé­lyi állománya és parancsnoki gárdája nevében jelentem pártunknak és elöljáró parancsnokaink­nak, hogy feladatainkat a legjobb tudásunk szerint hajtottuk végre. Ezután a zászlóalj-parancs­nok és a Ceglédi Járási Pártbi­zottság titkára kiosztotta a ‘ „Kiváló parancsnokfc, a „Kivá­ló munkásőr”, a „Legjobb sza­kasz” és „Legjobb raj” jelvé­nyeket, illetve vándorzászló­kat. A leszerelő munkásőrök a „Mtmlcásőr”-emlékérmet kapták meg. Az ünnepélyes zászlóaljgyű­lés befejező aktusaként az új munkásőrök tették le az esküt. ö. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom