Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-06 / 287. szám
~‘‘&Církm 1966. DECEMBER 6., KEDD — Minden hétfőn meg csütörtökön ülésezünk, és még nem volt egyetlen olyan alkalom, hogy senki sem jött. Ha egyszer-egyszer csak ketten vannak, az már nekünk ünnepnap. Havonta legalább ötvenen jelennek meg előttünk. A nagykátai járási AB elnökének szavai ezek. Igazgató főorvosa egyébként a járási szakrendelő-intézetnek. Hivatására annyira jellemző kedves, biztató mosollyal fogad, a mosoly azonban azonnal eltűnik arcáról, amint AB-elnöki munkája felől érdeklődöm. Hetenként tis-tizenöt engedély — Négy éve csinálom, igazán nem szívesen. Prédikálok és prédikálok, de úgy érzem, minden szavam csak falra hányt borsó. Néhány elkerülhetetlenül szükséges esetben egyszer, máskülönben kétszer kell eljönni a bizottsághoz. Minden hónapban egy, néha héttő másítja meg szándékát és nem jön még egyszer. Mi győztük-e meg, vagy más okból, ki tudja? Nincs rá idő utánanézni, pedig érdemes lenne kideríteni, hatásos volt-e a lebeszélés? Ha biztos lennék benne, hogy minden hónapban, akár csak egyszer is sikerült, mindjárt szívesebben végezném, látnám az értelmét a munkámnak. Így attól tartok, amit a bizottság csinál, nem egyéb formalitásnál. Lemondóan legyint Kifejelő a gesztus. Hiszen az orvos Mz élet munkása, a bizottság elnökeként mégis minden héten tíz-tizenöt keletkezőben levő élet megsemmisítését kell engedélyeznie. Nem is tagadhatja meg az engedélyt — Ez teszi nehézzé a helyzetemet. Lehajtja a fejét hallgat. Aztán arról beszél, hogy van ország ahol a törvény csak négygyermekes családanyának ad lehetőséget rá, hogy ne szülje meg az ötödiket. — Lenne nálunk három, vagy nem bánom, akár kettő a minimum, de ez a korlátlan egyse az, amibe nem tudok belenyugodni Nem beteg szervezetű nőkről, nem leányanyákról, sem válófélben levő, hanem érvényes házasságban élő asszonyokról beszélek. Adatokat ismertet, azokból pedig a statisztikai kimutatás •alapján szomorú következtetéseket vonhatok le. A nagykátai járás lakossága, beszéltünk már erről, csökken. Nemcsak, mert sokan elvándorolnak, természetes szaporodásának aránya is — ezer lakosra számítva 1,5 — a legrosszabb egész Pest megyében. Még mindig többen születnek ugyan, mint ahányan meghalnak, de már Tápióbics- kén hárommal, Tápiógyörgyén 73-mal volt tavaly nagyobb a Az AB elnöke halálozások száma a születésekénél. i k Az apa is álljon elénk Dr. Moldványi sorolja tovább az adatokat: .— A jelentkezők 60 százaléka két-, vagy többgyermekes, 25 százaléka egygyermekes anya, tíz százaléka pedig gyermektelen fiatalasszony. — Vigasztaló ez a tíz százalék, ha a közel hatszáz ta- ,valy kötött házasság és az idei, mostanáig megközelítően ugyanennyi születés számával összevetjük. A fiatal házasok többsége úgy látszik, mégis akar gyermeket. — A számok szerint legalább. Kérdéses azonban, hogy a férj is akarja-e? Mert feltűnően sok asszonytól, vagy fiataltól, vagy több éves házastól halljuk: „Én szeretném, de az uram nem akarja ..és tehetetlen a bizottság. Ha módunk volna beidézni az apát, álljon a férfi is a bizottság elé, hadd beszélhessünk vele, talán akkor kevesebb lenne az engedély és több a gyerek. Két siker története — Eszembe jut most valami — megint mosoly ül ki dr. Moldványi arcára. — Két éve fiatal lány került elénk, ismertem a családját, sőt a bajt okozó fiút is. Élmentem, beszéltem a kislány anyjával és a fiúval. Az eredmény házasság meg egy édes kis baba lett. Csakhogy évente százakhoz nem mehetek el szerteszét az egész járásban. Se én, se a bizottság tagjai. Fizikailag nincs erre időnk. Hiszen csak lenne... ! — Van még egy történetem. Néhány éve egy fiatal lány szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg. Háromgyermekes családapába volt szerelmes, aki nem hagyhatta el a családját. Kevéssel utóbb meghalt a férfi beteges felesége, hamarosan összeházasodtak. A fiatalasz- szony szeretettel nevelte a három árvát. Amikor aztán áldott állapotba került, vége lett a családi boldogságnak. A férj nem akarta a gyereket, meg is verte miatta feleségét. Az asszony háromszor is eljött a bizottsághoz, de megmondta, hogy csak a férje kényszerítésére. Lebeszéltem, bátorítottam, kitartásra biztattam. Sírt. Végül nem jött többször. Hallottam később, hogy a gyerek megszületett, férje pedig szereti a picit, a családi boldogság is helyreállott. A napokban véletlenül a vonaton találkoztam az asszonykával. Látni kellett volna azt a jelenetet, ahogy a most már egyesztendős kisgyereket felmutatta ! Mosolya elhalványul, tépe- lődve mondja: — Sajnos, legalábbis tudtommal, több ilyen eredménnyel nem dicsekedhe- tem. Sz. E. Ugartyúkok a Bakonyban A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása a vadászati jogról A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma legutóbb állást foglalt á vadászati joggal kapcsolatos több kérdésben. Az egyik állásfoglalás a vadkárok megtérítésével kapcsolatos. A jogszabály szerint a károsult igényét nem lehet figyelembe venni, ha azt a kártételtől számított öt napon túl jelenti be. E szabály értelmezésénél bizonytalanság mutatkozott, főleg akkor, ha a kártétel folyamatos volt. Az állásfoglalás megállapítja: folyamatos károkozás esetében a kártérítés iránti igény bejelentését nem lehet elkésettnek tekinteni, ha az legkésőbb a károkozás utolsó napjától számított öt napon belül megtörtént. Ha azonban a károsult már korábban tudomást szerzett a károkozásról, s a bejelentéssel indokolatlanul késlekedett, ez az eset körülményeitől függően arra vezethet, hogy a vadkárért felelős a kár egy része tekintetében mentesül a megtérítési kötelezettség alól. A másik állásfoglalás a vad tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatos vitás kérdésekben ad irányítást. Megállapítja, hogy a vadász- területen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosítottnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultság erre a vadra kiterjed. Ilyen jogosultság hiányában annak a más vadászterületen vadászatra jogosítottnak a tulajdonába kerül a vad, akinek a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjed. Ha például nagyvadas vadászterületen nyulat vagy szarvast ejtenek vagy fognak el, ezek a nagyvadas vadászterületen vadászatra jogosított tulajdonába kerülnek, mert ott mind apróvadra, mind pedig Téli hétköznap a Haladásban Ameddig a szem elláit, fehér köd. A táblán is nehezen olvashatók a betűk: Csömöri „Haladás” Termelőszövetkezet Sehol egy ember, kihalt az egész táj. Benn az épületekben a tagok már készülnek a távoli tavaszra. Javítják a gépeket, kocsikat, rendbehozzák a raktárakat. De ha kimegyünk a határba, mindenhol dolgos kezek nyomaival találkozunk. — Milyen munkával búcsúztak a hosszú ősztől? — kérdeztem Fábián Ferenc elnök- helyettestől. — Alig egy hete, hogy befejeztük az őszi mélyszántást. Több mint kétszáz holdra terítettünk trágyát, be is szántottuk és így tavasszal csak az új palántákat kell elültetnünk. Ezt a módszert idén alkalmaztuk először. Nagy előnye, hogy tavasszal már nem kell szántani, így sok ember munkáját, megtakarítjuk. A talaj termékenyebbé válik, hiszen az őszi csapadék bemossa a frissen forgatott földbe a tápanyagot. — Most a télen mivel foglalatoskodnak a tsz asszonyai? Mint hallottuk a létszám kétharmadát teszik ki. — Az elmúlt két évszak rohammunkája után rájuk fér a kéthónapos pihenés. Január végén úgyis elkezdődik a munka a melegházakban. — Milyen növények kelnek életre ezekben az üvegházakban? — Elsősorban paradicsompalánták. Már a következő hónap elején befűtünk. Ezen a hőmérsékleten történik az elő- hajtatás, amelynek eredménye, hogy két-három héttel előbbrehozhatjuk a palántázás idejét. — Télen nincs olyan sok elfoglaltság, mint más évszakban, mivel töltik ilyenkor szabad idejüket a tagok? — A fcsz-tagok részére szerveztük a faluakadémiát, mely iránt a vártnál nagyobb az érdeklődés. Egy-egy uzsonnára előadókat hívunk, akik a kért témákról adnak tájékoztatást. Elhangzott már előadás egészségügyi, családi problémákról. Így hát van tennivaló télen is. Hlaváts Gabriella nagyvadra lehet vadászni. Ha. apróvadas vadászterületen ejtenek vagy fognak el vaddisznót vagy őzet, ezek tulajdonjogát az itt vadászatra jogosított szerzi meg, mert e két nagyvadra apróvadas vadászterületen is lehet vadászni. Ha viszont apróvadas vadászterületen szarvast, dámot vagy muflont ejtenek vagy fognak el, azon a nagyvadas vadászterületen vadászatra jogosítottnak a tulajdonába kerülnek, ahonnét kiváltottak, mivel apróvadas vadászterületen ezekre a nagyvadakra nem szabad vadászni. Az egyik vadászterületen megsebzett, de egy másik vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad szintén az előbbiek szerint kerül az apróvadas vagy a nagyvadas vadászterületen vadászatra jogosított tulajdonába, hacsak az érdekelt vadászatra jogosítottak másként nem állapodnak meg. Ezek az elvek irányadók akkor is, ha a vadat jogtalanul — például vadorzók — ejtették vagy fogták el. A RÁDIÓ MELLETT... Az elmúlt hét rádióműsorából először is Fábián Zoltán „Déltől hajnalig” című irodalmi forgatókönyvéből készült rádiójátékot kell kiemelnünk, amelyet szerdán sugároztak. A Pest megyében élő író műve nem ismeretlen. Mint regény, „Három kiáltás” címmel 1961-ben jelent meg, s már ekkor sikert aratott. Nem véletlen, hogy nem sokkal később film készült belőle. A film irodalmi forgatókönyvéből készült most a hangjáték, amely még tömörebb, még drámaibb, mint akár a film, akár a regény volt. Ez annak köszönhető, hogy Fábián különleges írói tehetséggel tudja a párbeszédeket úgy ötvözni, hogy a félszavas mondatok, az élet teljességét, a problémák legmélyét tudják megmutatni, s ugyanakkor sorsok és múltak tárulnak fel, jellemek, egyéniségek válnak plasztikussá. Hősei akármelyik oldalon is állnak, méltó ellenfelek. Tetteiket, szavaikat belső meggyőződés fűti. A dráma tulajdonképpeni alapmondanivalója a tisztesség és a becstelenség. A szerelem és a felelősség. Az élet és a halál küzdelme. Ezek az erők szinte szemünk előtt szabadulnak fel, s csapnak össze egy olyan történelmi helyzetben, amely egy ország sorsára, egy nép jövendő életére lehet kihatással. A Magyar Tanácsköztársaság utolsó napján, valahol a Tiszántúlon, egy háromezer fővel rendelkező ütőképes dandárezred parancsnokának kell döntenie emberei sorsáról, a forradalomba vetett hitükről, s kelj megküzdenie a fent említett erőkkel. Dr. Cseres Miklós rendezésében elsősorban a jó szereposztást kell megdicsérni, azt a drámai atmoszféra megteremtését, amely hatásosabb volt a filmnél. ★ Milyen az ideális feleség? Kérdéssel kezdődött pénteken délután a Petőfi adón a Családi magazin című műsor. Nem először témája ez a kérdés. A pénteki műsorban néhány fiatal mérnököt szólaltatott meg a szerkesztő, ők mondták el, s vitatkoztak arról, hogy a jó házasságban milyennek kell lenni a feleségnek. Érdekes egyéni elképzelések, felfogások kerültek nyilvánosság elé. Olyanok, amelyeket magunk is sokszor megfogalmaztunk már, s mégis így a rádióban hallva érdemes volt rajtuk elgondolkozni. Tetszett a vita, de talán helyes lett volna, ha nem csak mérnökök, hanem különböző szellemi szinten levő, különböző körülmények között élő emberek vitatkozhattak volna. S talán még az is elképzelhető lenne, ha néha egy-egy feleség, vagy jövendő feleség is elmondhatná az ideális feleségről alkotott elképzelését. A műsor további része is a jó házassággal, a kellemes otthon megteremtésével foglalkozott. Hogyan kell, s hogyan lehet a mai embernek megteremteni maga körül az otthon melegét. ★ És hogy mi fér bele a Mikulás-csomagba, azt szombaton délután a Hét vége cími műsorban tudtuk meg, amely a szombat délután legnagyobb érdeklődésre számot tartó műsora volt. Nemcsak azért, mer a hallgatók újból részesei lehettek a műsornak, hanem mert kulturált szórakozáscr kívül széles körű információ is kaptunk — a Mikulás-ha- gyományojt kezdetétől, a sporton keresztül a modern tánc fejlődéséig — valamint taná csőt, hogy az ünnepek élőt mikor, hol, mit vásárolhatunk s hogy mit ajándékozzunk Mindezt összekötötte egy érdekes társasjáték: a krimi találóskérdés Berkesi András vezetésével. — Ungvár — A mozdulat művészei A modern gimnasztika, mint sport és mint művészeti ág is igen sok érdeklődőt vonz, a fiatalok minden kecsessége megtalálható benne. A képen: ketten azok közül, akik hódolói e fiatal művészetnek. (MTI foto) A Bakonyban a Baglyos he-_ gyen ritka madár tűnt fel. A hegy oldalában ugartyúkok fészkelnek, amelyekkel eddig csak a kiskunsági homokon találkoztak. A Balcony Múzeum zoológusa szerint hosszú utat tettek meg ezek a tyúkhoz hasonlító futómadarak. Hazájukból Dél-Európa homokos vidékeiről feltehetően Jugoszlávián át vándoroltak a Ba- konyba. lett állni kell... Maga üljön le ... Hogy hol a billentyű? Megőrülök ... Hát az dob. Azt ütni kell...) — Hol is hagytam abba, kedves hallgatóim? Igen, most következik a Blúz Ben Bör- mingem-együttes, egy kitűnő je ... je ... (Suttogva, változatlanul, hogy az a szerencsétlen rádió- hallgató meg ne hallja.) — Jesszusom ... Azt nem kell kiegyenesíteni... Nem, az nem harsona, az piszton. Hát, ez őrület. Görbítse már vissza, maga szerencsétlen ... Hogyhogy nem tudja? Ha volt ereje kiegyenesíteni, akkor görbítse is vissza, mert olyat mondok, hogy a hallgatók is meghallják ... Mi van? Lejárt az adásidő... A fene egye meg ... Pardon. Kedves hall gatóim, nem magukat, az adásidőt, amely, sajnos, lejárt, de majd legközelebb lesz módunk és alkalmunk a ragyogó, a virtuóz Blúz Ben Börmingem-együttest megismerni. A riporter kénytelen odavánszorogni, izzadó homlokkal, remegő térdekkel a csodálatos együtteshez: — Mondják, hogy a csodába kerültek maguk ide? Hiszen még a hangszereket sem ismerik. A zongorista, természetesen ő a zenekar vezetője, önérzetes felháborodással válaszol: — Mi az, hogy hogyan? Mi vagyunk az encidai járási vetélkedő győztesei... És vegye tudomásul, hogy ott leszünk a velencei dalfesztiválon is. Van még vetélkedő Magyarországon, mit szól hoz zá?l lul... Ez nálunk, kérem, haladó hagyomány. Azelőtt az inasoknak, most az együtteseknek adnak angol nevet... De ez mit sem von le abból, hogy aki a Blúz Ben Börmingemet egyszer is hallotta, többet nem felejti dallamgazdag muzsikálásukat, ritmusuk tisztaságát, azt a lenyűgöző könnyedséget, amellyel hangszereiket kezelik, s azt a mély hozzáértést, amely a Blúz Ben Börmingem- együttest jellemzi, amelyet most van szerencsém önöknek bekonferálni __ ( Suttogva, hogy a rádió hallgatói meg ne hallják.) — ... gyertek már, az istenért, Bekonferáltalak benneteket ... Csendesebben, könyörgöm ... — Igen, kedves hallgatóim, már itt is van a ... (Suttogva, hogy a rádió hallgatói meg ne hallják ...) — Hogy melyik a zongora? Az ott ni, az a nagy barna dög, fehér fogakkal... Nem harap, a fenét harap, ülj már le ... Micsoda? Ezt nem kell fújtatni... te jó ég... ez nem orgona... — Nos, tehát, kedves hallgatóim, vetélkedőnk következő száma a ... (Mit akar maga? Az nem gitár ... Az nagybőgő... Hogy micsoda? Hát, hogy a fenébe ne lenne a bőgőn is húr ... Üljön már le az ég szerelmére... Nem, maga, a bőgő melMiután a megyék közötti vetélkedő egymással vetélkedve tovább tart, nem mulaszthatom el eme lehetőséget kihasználva elmesélni: hogyan történhet egy ■ balszerencsés közvetítés, ha azért talpraesett a riporter. A színhely természetesen egy terem, a színhelyen természetesen vetélkedők, telefonok, mikrofonok, meg minden, ami szükséges ahhoz, j hogy otthon recsegjen a rá- I dió. A riporter most a mikro- i fon elé lép, az óra kezdést mu- | tat, mély lélegzetet vesz, meg- i nyálazza ajkait és rákezdi: \ „Kedves vetélkedők, kedves \ hallgatóink, kedves nézőink. \ Pardon. A nézőket még a te- I levízióból szoktam meg, de : úgy vélem, nagy baj nem tör- I tént ezzel a bakival, mert ne- i kém elhihetik, jobb néha a | rádiót nézni, mint a televí- i ziót. Hol is hagytam abba? Ja, • igen. Kedves hallgatóim, ked- : vés vetélkedők, úgy gondo- ; lom, hogy e nemes vetélkedés \ lázában, amikor az idegek fe- ; szültsége vetélkedik a pattanó : íjéval, a legjobb lazító egy \ kis muzsika. Egy kis va’ódi \ ritmusos muzsika, mégpedig \ olyan együttes közreműködésé- i vei, mint... igen, igazuk van..., i mint a Blúz Ben Börmingem- \ együttes. Hogy miért hívják i ezt a remek magyar együttest Blúz Ben Börmingemnek, azt remélem, önök is sejtik. Egy magyar együttest nem nevezhetnek másként, mint ango-
