Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-30 / 307. szám

Tizenhat esztendő HONOMnm vili. Évfolyam, 299. szám L Ö N K I A -D A S A 1966. DECEMBER 30.. PÉNTEK Szerződések Példát mutatnak Bensőséges ünnepség tanúi voltak tegnap a járási párt- bizottság dolgozói. Gál János- nénak, a nemrég nyugdíjba vonult járási Vöröskereszt-tit­kárnak az egészségügyi minisz­ter kitüntetését, az Egészség­ügy kiváló dolgozó ja oklevelet és emlékérmet Németh Vera, a Vöröskereszt megyei titkára adta át. — Nem búcsú ez, nem is ju­talmazás — mondotta Németh Vera —, hiszen ezt a munkát sem jutalmazni, sem megfizet­ni nem lehetett, csupán a meg­becsülés, a tisztelet jele ez a kitüntetés. Gál Jánosáé megható sza­vakkal köszönte meg a feléje áradó szeretetet, mert mint mondotta, ez alatt a néhány hét alatt, mióta megvált mun­kájától, mind jobban érzi a ; megbecsülés mellett a szerete- : tét is. Majd elmondotta, nem is tudna magányosan, vissza- j vonultán élni, hiszen a közös- ] sé-gtől megválni olyan ember­nek, aki tizenhat éve a közös­ségnek, a mozgalmi munkának szentelte életét, mindig az em­berek között volt — elképzel­hetetlen lenne. Nagy szeretettel őrzi azt az egyszerű, de gondosan elké­szített emléklapot, melyet a Vöröskereszt vecsési szerveze­te a december 21-i titkári ér­tekezleten ajándékozott neki, s melyben önzetlen és fárad­ságos munkáját, a szervezet megerősödését, a lakosság egészségének megóvásét meg­köszönték. Pártunk IX. kongresszusa határozatban rögzítette, hogy bár a tsz-ek állami támogatá­sának formái az új gazdasági mechanizmus bevezetésével változnak, a gyenge tsz-eket anyagilag segíti az állam. Tudom, hogy járásunk minden egyes tsz-e gyen­az ország, a népgazdaság ér­dekeit is szem előtt kell tarta­niuk. Még ha nem is kecseg­tet egy áruféleség szerződéses termelése olyan haszonnal, mint a szabadpiaci értékesítés, ha a népgazdaságnak az illető terményfélére szüksége van, illő azt megtermelni. felvásárlás december 1-ig 102 334 liter volt. Megkezdődtek a szerződés- kötések az 1967-es évre is. A kávai tsz úgy tervezi, hogy körülbelül azonos szinten lesz a szerződéses termelés, mint 1966-ban volt. (MJ) TANÁCSÜLÉS lesz ma Monoron nyolc órai kezdettel, ahol napirenden sze­repel a községi tanács és szer­vei 1967. évi munkatervénei I megtárgyalása, valamint Mo- nor község községpolitikai és községgazdálkodási tervénél jóváhagyása. Tápiósülyön délután 6 óra­kor kezdődik a tanácsülés Napirendként értékelik a ta­nács vb-munkáját és a szocia­lista demokratizmus kiszélesí­tése terén elért eredményeket Ezenkívül megtárgyalják aj 1967. évi munkatervet is. Záróra: reggel 6-kor A községi művelődési ott­hon december 31-én, szomba­ton este nyolc órától vasárnap reggel hatig tartó nagyszabású szilveszteri bált rendez, mely­re szeretettel várja a szórakoz­ni vágyó közönséget. Kellemes zenét és vidám hangulatot biz­tosít a rendezőség. Halló, Vigadó! Halló, Halászkert! így várják a szilvesztert Nemcsak a karácsonyi ün­nepeket várták, de a szil­veszterre, újévre is felké­szültek a vendéglátóipari egy­ségeink. Erről tanúskodik az alábbi interjú is. — Halló, Vigadó! — Igen. László Ilona kony­havezető vagyok. — Felkészültek-e a szil­veszterre? — Igen. Számítunk arra, hogy ezen a napon még na­gyobb lesz a forgalom, mint karácsonykor volt. Pulyka- sült lesz minden bizonnyal az étlap sztárja, de remél­jük, örülni fog mindenki a malacpecsenyének is. Éjfélkor tombola kereté­ben főnyereményként egy kismalacot sorsolunk ki, bi­zonyára a nyertes nagy örö­mére ... — Köszönjük a tájékozta­tást. — Halló Gyömrő! Halló Halászkert! Érdeklődni szeretnék, hogyan vár­ják a vendégeket az ün­nepek alatt? — Havasi Sándorné, he­lyettes üzletvezető vagyok. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy vendégeink a legteljesebb mértékben jól érezzék magukat. Nálunk Mi­kulás napján volt a főpró­ba, mert akkor is rendez­Utókarácsonyt tartottunk, fenyőmenteset, elérzékenyülés nélkülit, csupán az emléke­inket adtuk egymásnak. Spon­tán jött ez az emlékajándéko­zás. Arról a kis, buzgó fekete villanyvonatról beszélgettünk, melyet a társaság egyik tagja vett karácsonyra a kisfiának, s mellyel a karácsonyt meg­előző héten valamennyien játszottunk. Az apró fekete mozdonyt elneveztük Győző­nek, az utána futó kocsit Arankánál:. Ha Győzőt hoz­zákapcsoltuk az elemhez, Arankával együtt futni kez­dett a sínen, vagy tolatott, sőt gyorsítani, lassítani is tudott. Hasaltunk a szőnyegen és cso­dáltuk Győzőt, meg a hűséges Arankát, és az égvilágon min­denről elfelejtkeztünk. Akkor mondta valaki, hogy ő soha nem kapott játékot gyermekkorában. Csak cipőt, ruhát, azt is nagyobbat egy számmal, hogy nehogy kinő­je, és hogy ne kelljen a kö­vetkező évben venni. — Én konyhabútorról áb­rándoztam — mondta a házi­asszony. — Pici szekrényről, székekről, asztalról, mérlegről. Én lettem volna a konyhában a háziasszony, meghívtam vol­na vendégségbe a húgom mac­kóját. Anyu azt mondta: majd egyszer veszünk, most cipő kell, meg télikabát. — Repülő az igazi, amit fel kell húzni, és magától re­pül — mondja valaki. Az em­ber csak ül és nézi. A játékbolt vezetője, ahol a villanyvonatot vették, úgy ra­kosgatta Győzőt és Arankát a dobozba, mintha vagyont érő ékszert csomagolna el. Ti­zenöt vonata van otthon. El­múlt ötven éves. Este haza­megy, felhúzza vagy bekap­csolja az áramba a mozdonyo­kat — és vacsorázik. Néme­lyik vonatot maga csinálta, csak az alkatrészeket vette tünk többek között tombo­lát. Szilveszter napján éj­félkor mi is egy malacot sor­solunk ki fő díjként. A to­vábbi nyeremények torta, pezsgő és egyéb ajándékok lesznek. Karácsonyra a legnagyobb ajándék vendégeink részére az volt, hogy kifestettük, szin­te újjá varázsoltuk helyisé­geinket. így megszépült he­lyiségekben szórakozhattak vendégeink. Losó György és zenekara gondoskodik majd arról, hogy mindkét ünnepnapon jól érezze magát a bizonyára népes vendégsereg. — Köszönöm! Boldog új évet kívánok ... (gér) Az év — kétségtelenül legvi­dámabb napja a Szilveszter. Túl vagyunk egy éven, s né­hány óra múlva belépünk az újba, mely remélhetőleg szebb, vidámabb, gondtalanabb lesz, mint az jdei volt. Az év utol­só hónapja csupa,, ünnep, jnég- hozzá-olyan ünnepek.ezek, .me­lyeken hagyomány enni, inni, jókedvűnek lenni. Ami a neve­tést illeti, arról évről évre gondoskodik — több-kevesebb meg. Nem iszik, nem cigaret­tázik, villanyvonatokat vesz. Eddig tízezer forintjába ke­rült ez a hobby. Ö mondta, a vonatnak feltétlenül nevet kell adni, valami hősies, ki­fejező nevet a mozdonynak, amiben benne van, hogy fá­radhatatlan, hogy kitartó. Mert a játéknak lelke van, mondta, és valahogy nem volt kedvünk mosolyogni az öt­ven éves eladó kicsit moso- lyogtató hobbyján. (d) A sportot szeretni szép do­log. Különösen szép, ha az em­ber áldozatokat is hoz érte. No, ez esetben nem az anya­giakra gondolok, hanem a tet­tekre, a cselekedetekre. Ami­kor benyitok a monori Berki István Baross utcai házába, kissé meghökkenek. Az ágyon — mondhatnám heverőnek is — 60—70 közötti férfi ül, rokkantán. 1945-ben, egy né­met akna . .. De hogy is tör­tént? ... — Hosszú évekig voltunk Dunakeszin a Vasutas sport­telepen pályagondnokok. A felszabadulás utáni napok­ban hozzákezdtem felszánta­ni kicsiny földemet. Balsze­rencsémre, mert egy német akna az ekébe ütközött és fel­robbant. Azóta nincs meg a két lábam és a jobb kezem. De a felgyógyulás után is teljes erővel dolgoztam, irányítot­tam a pályán a karbantartási munkákat. — Ragyogtak is a pályák a tisztaságtól, rendezettségtől. Több nagy megyei sportver­senyt rendeztek Dunakeszin, de elmondhatom, hogy panasz még nem érkezett a címem­re ... Egy éve lakik állandóan Mo­noton. örömmel mondja, ge tsz volt megalakulása idején. S hogy ma jó, vagy közepes szinten áll, abban nem kis ré­sze van a helyi adottságok jó kihasználása mellett álla­munk konkrét segítségének. Ügy gondolom, ezt nem illő elfelejteni most, a gazdasági mechanizmus kezdetén, ami­kor a tsz-ek nagyobb önálló­ságot kapnak. S hogy ezt tsz- eink nem felejtik el, többek között abban is meg kell mu­tatkoznia ennek, hogy a ter­vek készítésénél, a szerződé­sek kötésénél és teljesítésénél sikerrel — a tv, a rádió, az en- ni-innivalóról pedig a kiske­reskedelmi és vendéglátóipari vállalat. Ami a kulturális rendezvé­nyeket illeti — ilyen szem­pontból csendes lesz a szilvesz­ter a járásban. A program a járás valamennyi községében: szilveszteri bál. Vasadon vi­dám műsorral is kedveskednek a bál részvevőinek. A nagyobb községekben nemcsak a műve­lődési otthonban lesz bál, ha­nem még két-három — megfe­lelő helyiséggel rendelkező szerv rendez táncmulatságot. Gyomron például a művelődé­si otthonban, a KISZ helyisé­gében és a KIOSZ rendezvé­nyén táncolhatnak az óévet bú­csúztatók. Monoron, Vecsésen, Üllőn szintén válogathatnak a szilveszterezők a táncos ren­dezvények közül. A családias jellegű karácso­nyi ünnepek és a vidám szil­veszter között, december 28-án este Gyomron a dzsessz törté­netéről tartott előadást Fodor Péter járási népművelési fel­ügyelő. (d) hogy azóta már felkeresték őt a Dunakeszi Vasutas vezetői. Vissza akarták hívni őt a Vas­utasba. — Jöjjön, Pista bácsi, leg­alább egy: héten egyszer-két­szer — mondották a dunake- sziek, de Berki bácsi már nem ment el. — Nem bírnám én már azt a munkát, no meg a lányom és az ismerősök is már ide, Mo- norra hívtak. — Megszerettem a dunake­szi sportolókat, de örülök, hogy engem is szerettek. Most már családommal élek csak, és a dunakeszi sportolókról, azok eredményeiről már csak az újságból értesülök. Megérkezik felesége, aki hű segítőtársa volt férjének a karbantartási munkákban. — Én is elmondhatom, na­gyon megszerettem a dunake­szi embereket. Nehéz volt a válás, de muszáj volt. Házat építettünk itt Monoron, no meg most már jólesik ne­künk is a pihenés, a sokasok munka után. Búcsúzom. A feleség a ka­puig kísér. Útközben arra gondolok, mindketten nagyon szerették a sportot és ez idő­sebb korban, különösen szép dolog... Gér József JÁTÉK BÁL MINDEN MIKLÓS A szerződési kötelezettség teljesítésének szép példá­ját találjuk a kávai Ha­ladás Tsz-ben. Az 1966. évi tervek túlteljesí­tésében sok nagy tsz is példát vehet tőlük. Káván a szerző­dési kötelezettség becsületes teljesítése a mindennapi élet szerves része, a munka, a cse­lekvés vezérelve. Erről tanús­kodnak a számok is. Az összes felsorolás helyett lássunk csak néhányat: (az adatok 1966. évre vonatkoznak.) Burgonyatermelési szerző­dést kötött a tsz a MÉK-kel 600 mázsára. Jobb termés volt burgo­nyából, azonnal duplájára emelték a szerződést és még így is 1590 mázsát adott át a tsz, és 200 mázsára tárolási szer­ződést kötött. Sárgarépából 800 mázsára szerződött, ténylegesen átad­tak. 1201 mázsát. Juhtejből 4400 literre szerződött. .'as. átadás: 7518 liter. Tehéntejből 86 ezer liter helyett az állami Megvallom őszintén, a mi­nap kissé sértve éreztem ma­gam a Gyömrőről Monorra tartó buszon. Amikor felszáll­tam, helyet foglaltam a sofőr háta mögötti magasított ülé­sen. Élveztem a helyet, a jó „kilátást” az úttestre. Egyszercsak a kalauz mély hangját hallottam: Üljön más­hová! és láthatóan elégedett arccal helyet foglalt. Péteriben sokan szálltak fel. Köztük egy feltűnően csinos hölgy. Amikor a kalauz fel­kelt helyéről, a csinos hölgy elfoglalta azt. Már elhagytuk December elején néhány német ágyú dörrent üllő ha­tárában csak valahol a Gaz­dák erdején túl, kezdtek hát hazamerészkedni az embe­rek. Öcséről — gondolván, arrébb húzódott a front. A falu szélén azonban lát­ták, a nehéz napok ezután következnek — ezért vissza­szállingóztak, visszaindultak Öcsa felé. Mi már későn érkeztünk, a Faiskola utcáig merészked­tünk csak, a házban ott vol­tak már az utca „öregjei”: Jámbor István bácsi, Győri Feri bácsi, Seprűs János bá­csi, az én édesapám, meg a Brocsek Pali bácsi. Csak tígy háborús módon, a szoba kö­zepén ágyaztunk, friss volt a szálma, jóízűen aludtunk hát. Úgy 11 óra felé néhány dör- dűlés, az ágyúk torkolattüze bíbor pírt vont az ég kormos arcára, s a szilánkok százai pattogtak felettünk a palate­tőn. Futottunk is a kerteken ke­resztül Brocsek Pali bécsiek pincéjébe, ahol az ajtóban egy testes golyószóró pihent, a községet, amikor a kalauz visszatért az említett üléshez. Most azonban nem tessékelte le az ülésről a hölgyet, mint engem, hanem helyet foglalt a motorházon. Pedig máshol is volt még ülőhely. (g.) MAI MŰSOR MOZI Monor: A lányrabló (széles). s lent, az egyik ágyban fá­radt szovjet katona. Nagi volt a meglepetés reggel amikor felébredt — honnal is került ide ez a sok idegení Elmondotta, hogy a szőlőh alatt van a frontvonal, áho légnyomást kapott, s vissza­küldték kicsit pihenni. Ké­sőbb lisztet, tojást szerzett sütöttünk, ettük a palacsin­tát, s Grúziáról mesélt, aho az egyik kolhozban zootech- nikus. Halk kopogás az ajtón — szokatlan jelenség volt az ab­ban az időben — és egy mo­solygó képű, koromfekete ha­jú fiatalember lépett be. Le­ült és eszegetni kezdett. Mo­solygott csak, nem szólt, hál hagytuk, azt hittük, nem érti amit beszélünk. A hosszú ideje tartó háborúban mái megkopott, színét vesztette c kapitányi rangjelzések ara­nya. Aztán megszólalt magya­rul: Miklós — és billent az asztallapon bemutatkozás­képp súlyos ökle. Csak így rövid o-vál, 'Miklós. Hangjá­nak volt valami idegen csen­gése, mint akit hosszú időn keresztül, idegen ország ne­velt, táplált. „Tavasz meghozza a hábo­rú végét — mondotta — í többé nem is lesz háború, az emberek nem akarnak töbl vért, pusztulást látni.” Egyre Pécset emlegette, ahová majd az első útja vezet, sok ott a régi ismerős ... Aztán elköszönt, kezet is fogott azzal, hogy majd visz- szajön még. Sose láttuk töb­bé. Később megtudtuk, ö volt az, aki néhány hét múlva a béke fehér zászlós követe­ként Budapestre indult. Ö volt Steinmetz Miklós kapitány, a parlamentéi, akit a németek meggyilkoltak. Kiss Sándor Elsőbbség „Semmilyen bűncselekményt nem követtem el, vöröskatona voltam“ Előttem fekszenek a buda­pesti királyi ügyészség meg­sárgult, 1919. évi iratai. Ben­nük emberi sorsok, történetek. Megkíséreltük, hogy majd öt­ven évvel az események után megtaláljuk az iratok egyik szereplőjét, s elbeszélgessünk vele. Igyekezetünket siker ko­ronázta, s most itt ülünk szem­ben azzal, akiről az alábbi irat szól: „Felvétetett 1919. szeptem­ber hó 10-én a pestvidéki ál­lamügyészség kiküldött ügyé­sze által az országos gyűjtő­fogházban. Az elővezetett ter­helt a kérdésekre a következő­képpen válaszol: neve: Szántai János, született: 1898. Tápió- sáp,. foglalkozása: földműves­napszámos. Közlöm Önnel, hogy osztályellenes izgatással van gyanúsítva” — mondja az ügyész. A válasz: „Én a tanács- rendszer alatt az 1. vörös tüzér ezrednek a katonája voltam, s mint ilyen, július 1-ig tényle­gesen szolgáltam, amikor is aratási szabadságra haza, Tá- piósápra menten. Nem tudom, miért tartóztattak le, semmi­lyen bűncselekményt nem kö­vettem el, vöröskatona vol­tam.” így szól a jegyzőkönyv, s mellette a vöröskatona igazol­vány tanúskodik aláírója iga­záról. Eddig az iratok, s most beszéljen a részvevő. — Bizony, sok pofon, rúgás előzte meg ezt a jegyzőkönyvet — mondja Szántai Jani bácsi. — Négy hónapon keresztül ütöttek-vertek a gyűjtőben, a Margit körúti kínzókamrában. — Hogyan lett Szántai elv­társ vöröskatona? — 1918 őszén jöttem haza a frontról. Alig néhány hónapi otthoniét után kikiáltották a diktatúrát Ügy éreztem, hogy mint katonaviselt fiatalember­nek, nekem is ott a helyem a Vörös Hadseregben. Április elejétől júliusig a cseh fronton harcoltam a betolakodók ellen. — Hogyan teltek a börtönből való szabadulás utáni évek, a Horthy korszak esztendei? — Csak azt mondhatom, hogy 25 évig veszélyes, szem- meltartott ember voltam. Mint állványozó dolgoztam, de ha megtudták valahol a múltamat, kiadták az utamat. Részt vet­tem az építők jó néhány meg­mozdulásában, igyekezvén kapcsolatot tartani a mozga­lommal. — Hogyan él ma, Jani bá­csi? — A felszabadulás után is tovább dolgoztam, de most már azzal a tudattal, hogy magam­nak, magunknak dolgozom. Most 68 éves vagyok, az ács­fejsze azonban még nem hul­lott ki a kezemből. Keresem a munkát mindenütt, a ház kö­rül, a szomszédoknál. Munká­ban éltem, s abban is akarok mindig élni. A nép állama sem feledkezett meg rólam, s 1959- ben a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján a Tanácsköztársa- sági Emlékéremmel tüntettek ki, emlékezésül a régi harcok­ra. Búcsúzásul megköszönve az emlékezést, hosszú, egészséges életet kívántunk Jani bácsinak — a régi dicső harc közkato­nájának. Gecsényi Lajos Dunakeszin visszavár ják

Next

/
Oldalképek
Tartalom