Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-30 / 307. szám
Tizenhat esztendő HONOMnm vili. Évfolyam, 299. szám L Ö N K I A -D A S A 1966. DECEMBER 30.. PÉNTEK Szerződések Példát mutatnak Bensőséges ünnepség tanúi voltak tegnap a járási párt- bizottság dolgozói. Gál János- nénak, a nemrég nyugdíjba vonult járási Vöröskereszt-titkárnak az egészségügyi miniszter kitüntetését, az Egészségügy kiváló dolgozó ja oklevelet és emlékérmet Németh Vera, a Vöröskereszt megyei titkára adta át. — Nem búcsú ez, nem is jutalmazás — mondotta Németh Vera —, hiszen ezt a munkát sem jutalmazni, sem megfizetni nem lehetett, csupán a megbecsülés, a tisztelet jele ez a kitüntetés. Gál Jánosáé megható szavakkal köszönte meg a feléje áradó szeretetet, mert mint mondotta, ez alatt a néhány hét alatt, mióta megvált munkájától, mind jobban érzi a ; megbecsülés mellett a szerete- : tét is. Majd elmondotta, nem is tudna magányosan, vissza- j vonultán élni, hiszen a közös- ] sé-gtől megválni olyan embernek, aki tizenhat éve a közösségnek, a mozgalmi munkának szentelte életét, mindig az emberek között volt — elképzelhetetlen lenne. Nagy szeretettel őrzi azt az egyszerű, de gondosan elkészített emléklapot, melyet a Vöröskereszt vecsési szervezete a december 21-i titkári értekezleten ajándékozott neki, s melyben önzetlen és fáradságos munkáját, a szervezet megerősödését, a lakosság egészségének megóvásét megköszönték. Pártunk IX. kongresszusa határozatban rögzítette, hogy bár a tsz-ek állami támogatásának formái az új gazdasági mechanizmus bevezetésével változnak, a gyenge tsz-eket anyagilag segíti az állam. Tudom, hogy járásunk minden egyes tsz-e gyenaz ország, a népgazdaság érdekeit is szem előtt kell tartaniuk. Még ha nem is kecsegtet egy áruféleség szerződéses termelése olyan haszonnal, mint a szabadpiaci értékesítés, ha a népgazdaságnak az illető terményfélére szüksége van, illő azt megtermelni. felvásárlás december 1-ig 102 334 liter volt. Megkezdődtek a szerződés- kötések az 1967-es évre is. A kávai tsz úgy tervezi, hogy körülbelül azonos szinten lesz a szerződéses termelés, mint 1966-ban volt. (MJ) TANÁCSÜLÉS lesz ma Monoron nyolc órai kezdettel, ahol napirenden szerepel a községi tanács és szervei 1967. évi munkatervénei I megtárgyalása, valamint Mo- nor község községpolitikai és községgazdálkodási tervénél jóváhagyása. Tápiósülyön délután 6 órakor kezdődik a tanácsülés Napirendként értékelik a tanács vb-munkáját és a szocialista demokratizmus kiszélesítése terén elért eredményeket Ezenkívül megtárgyalják aj 1967. évi munkatervet is. Záróra: reggel 6-kor A községi művelődési otthon december 31-én, szombaton este nyolc órától vasárnap reggel hatig tartó nagyszabású szilveszteri bált rendez, melyre szeretettel várja a szórakozni vágyó közönséget. Kellemes zenét és vidám hangulatot biztosít a rendezőség. Halló, Vigadó! Halló, Halászkert! így várják a szilvesztert Nemcsak a karácsonyi ünnepeket várták, de a szilveszterre, újévre is felkészültek a vendéglátóipari egységeink. Erről tanúskodik az alábbi interjú is. — Halló, Vigadó! — Igen. László Ilona konyhavezető vagyok. — Felkészültek-e a szilveszterre? — Igen. Számítunk arra, hogy ezen a napon még nagyobb lesz a forgalom, mint karácsonykor volt. Pulyka- sült lesz minden bizonnyal az étlap sztárja, de reméljük, örülni fog mindenki a malacpecsenyének is. Éjfélkor tombola keretében főnyereményként egy kismalacot sorsolunk ki, bizonyára a nyertes nagy örömére ... — Köszönjük a tájékoztatást. — Halló Gyömrő! Halló Halászkert! Érdeklődni szeretnék, hogyan várják a vendégeket az ünnepek alatt? — Havasi Sándorné, helyettes üzletvezető vagyok. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy vendégeink a legteljesebb mértékben jól érezzék magukat. Nálunk Mikulás napján volt a főpróba, mert akkor is rendezUtókarácsonyt tartottunk, fenyőmenteset, elérzékenyülés nélkülit, csupán az emlékeinket adtuk egymásnak. Spontán jött ez az emlékajándékozás. Arról a kis, buzgó fekete villanyvonatról beszélgettünk, melyet a társaság egyik tagja vett karácsonyra a kisfiának, s mellyel a karácsonyt megelőző héten valamennyien játszottunk. Az apró fekete mozdonyt elneveztük Győzőnek, az utána futó kocsit Arankánál:. Ha Győzőt hozzákapcsoltuk az elemhez, Arankával együtt futni kezdett a sínen, vagy tolatott, sőt gyorsítani, lassítani is tudott. Hasaltunk a szőnyegen és csodáltuk Győzőt, meg a hűséges Arankát, és az égvilágon mindenről elfelejtkeztünk. Akkor mondta valaki, hogy ő soha nem kapott játékot gyermekkorában. Csak cipőt, ruhát, azt is nagyobbat egy számmal, hogy nehogy kinője, és hogy ne kelljen a következő évben venni. — Én konyhabútorról ábrándoztam — mondta a háziasszony. — Pici szekrényről, székekről, asztalról, mérlegről. Én lettem volna a konyhában a háziasszony, meghívtam volna vendégségbe a húgom mackóját. Anyu azt mondta: majd egyszer veszünk, most cipő kell, meg télikabát. — Repülő az igazi, amit fel kell húzni, és magától repül — mondja valaki. Az ember csak ül és nézi. A játékbolt vezetője, ahol a villanyvonatot vették, úgy rakosgatta Győzőt és Arankát a dobozba, mintha vagyont érő ékszert csomagolna el. Tizenöt vonata van otthon. Elmúlt ötven éves. Este hazamegy, felhúzza vagy bekapcsolja az áramba a mozdonyokat — és vacsorázik. Némelyik vonatot maga csinálta, csak az alkatrészeket vette tünk többek között tombolát. Szilveszter napján éjfélkor mi is egy malacot sorsolunk ki fő díjként. A további nyeremények torta, pezsgő és egyéb ajándékok lesznek. Karácsonyra a legnagyobb ajándék vendégeink részére az volt, hogy kifestettük, szinte újjá varázsoltuk helyiségeinket. így megszépült helyiségekben szórakozhattak vendégeink. Losó György és zenekara gondoskodik majd arról, hogy mindkét ünnepnapon jól érezze magát a bizonyára népes vendégsereg. — Köszönöm! Boldog új évet kívánok ... (gér) Az év — kétségtelenül legvidámabb napja a Szilveszter. Túl vagyunk egy éven, s néhány óra múlva belépünk az újba, mely remélhetőleg szebb, vidámabb, gondtalanabb lesz, mint az jdei volt. Az év utolsó hónapja csupa,, ünnep, jnég- hozzá-olyan ünnepek.ezek, .melyeken hagyomány enni, inni, jókedvűnek lenni. Ami a nevetést illeti, arról évről évre gondoskodik — több-kevesebb meg. Nem iszik, nem cigarettázik, villanyvonatokat vesz. Eddig tízezer forintjába került ez a hobby. Ö mondta, a vonatnak feltétlenül nevet kell adni, valami hősies, kifejező nevet a mozdonynak, amiben benne van, hogy fáradhatatlan, hogy kitartó. Mert a játéknak lelke van, mondta, és valahogy nem volt kedvünk mosolyogni az ötven éves eladó kicsit moso- lyogtató hobbyján. (d) A sportot szeretni szép dolog. Különösen szép, ha az ember áldozatokat is hoz érte. No, ez esetben nem az anyagiakra gondolok, hanem a tettekre, a cselekedetekre. Amikor benyitok a monori Berki István Baross utcai házába, kissé meghökkenek. Az ágyon — mondhatnám heverőnek is — 60—70 közötti férfi ül, rokkantán. 1945-ben, egy német akna . .. De hogy is történt? ... — Hosszú évekig voltunk Dunakeszin a Vasutas sporttelepen pályagondnokok. A felszabadulás utáni napokban hozzákezdtem felszántani kicsiny földemet. Balszerencsémre, mert egy német akna az ekébe ütközött és felrobbant. Azóta nincs meg a két lábam és a jobb kezem. De a felgyógyulás után is teljes erővel dolgoztam, irányítottam a pályán a karbantartási munkákat. — Ragyogtak is a pályák a tisztaságtól, rendezettségtől. Több nagy megyei sportversenyt rendeztek Dunakeszin, de elmondhatom, hogy panasz még nem érkezett a címemre ... Egy éve lakik állandóan Monoton. örömmel mondja, ge tsz volt megalakulása idején. S hogy ma jó, vagy közepes szinten áll, abban nem kis része van a helyi adottságok jó kihasználása mellett államunk konkrét segítségének. Ügy gondolom, ezt nem illő elfelejteni most, a gazdasági mechanizmus kezdetén, amikor a tsz-ek nagyobb önállóságot kapnak. S hogy ezt tsz- eink nem felejtik el, többek között abban is meg kell mutatkoznia ennek, hogy a tervek készítésénél, a szerződések kötésénél és teljesítésénél sikerrel — a tv, a rádió, az en- ni-innivalóról pedig a kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalat. Ami a kulturális rendezvényeket illeti — ilyen szempontból csendes lesz a szilveszter a járásban. A program a járás valamennyi községében: szilveszteri bál. Vasadon vidám műsorral is kedveskednek a bál részvevőinek. A nagyobb községekben nemcsak a művelődési otthonban lesz bál, hanem még két-három — megfelelő helyiséggel rendelkező szerv rendez táncmulatságot. Gyomron például a művelődési otthonban, a KISZ helyiségében és a KIOSZ rendezvényén táncolhatnak az óévet búcsúztatók. Monoron, Vecsésen, Üllőn szintén válogathatnak a szilveszterezők a táncos rendezvények közül. A családias jellegű karácsonyi ünnepek és a vidám szilveszter között, december 28-án este Gyomron a dzsessz történetéről tartott előadást Fodor Péter járási népművelési felügyelő. (d) hogy azóta már felkeresték őt a Dunakeszi Vasutas vezetői. Vissza akarták hívni őt a Vasutasba. — Jöjjön, Pista bácsi, legalább egy: héten egyszer-kétszer — mondották a dunake- sziek, de Berki bácsi már nem ment el. — Nem bírnám én már azt a munkát, no meg a lányom és az ismerősök is már ide, Mo- norra hívtak. — Megszerettem a dunakeszi sportolókat, de örülök, hogy engem is szerettek. Most már családommal élek csak, és a dunakeszi sportolókról, azok eredményeiről már csak az újságból értesülök. Megérkezik felesége, aki hű segítőtársa volt férjének a karbantartási munkákban. — Én is elmondhatom, nagyon megszerettem a dunakeszi embereket. Nehéz volt a válás, de muszáj volt. Házat építettünk itt Monoron, no meg most már jólesik nekünk is a pihenés, a sokasok munka után. Búcsúzom. A feleség a kapuig kísér. Útközben arra gondolok, mindketten nagyon szerették a sportot és ez idősebb korban, különösen szép dolog... Gér József JÁTÉK BÁL MINDEN MIKLÓS A szerződési kötelezettség teljesítésének szép példáját találjuk a kávai Haladás Tsz-ben. Az 1966. évi tervek túlteljesítésében sok nagy tsz is példát vehet tőlük. Káván a szerződési kötelezettség becsületes teljesítése a mindennapi élet szerves része, a munka, a cselekvés vezérelve. Erről tanúskodnak a számok is. Az összes felsorolás helyett lássunk csak néhányat: (az adatok 1966. évre vonatkoznak.) Burgonyatermelési szerződést kötött a tsz a MÉK-kel 600 mázsára. Jobb termés volt burgonyából, azonnal duplájára emelték a szerződést és még így is 1590 mázsát adott át a tsz, és 200 mázsára tárolási szerződést kötött. Sárgarépából 800 mázsára szerződött, ténylegesen átadtak. 1201 mázsát. Juhtejből 4400 literre szerződött. .'as. átadás: 7518 liter. Tehéntejből 86 ezer liter helyett az állami Megvallom őszintén, a minap kissé sértve éreztem magam a Gyömrőről Monorra tartó buszon. Amikor felszálltam, helyet foglaltam a sofőr háta mögötti magasított ülésen. Élveztem a helyet, a jó „kilátást” az úttestre. Egyszercsak a kalauz mély hangját hallottam: Üljön máshová! és láthatóan elégedett arccal helyet foglalt. Péteriben sokan szálltak fel. Köztük egy feltűnően csinos hölgy. Amikor a kalauz felkelt helyéről, a csinos hölgy elfoglalta azt. Már elhagytuk December elején néhány német ágyú dörrent üllő határában csak valahol a Gazdák erdején túl, kezdtek hát hazamerészkedni az emberek. Öcséről — gondolván, arrébb húzódott a front. A falu szélén azonban látták, a nehéz napok ezután következnek — ezért visszaszállingóztak, visszaindultak Öcsa felé. Mi már későn érkeztünk, a Faiskola utcáig merészkedtünk csak, a házban ott voltak már az utca „öregjei”: Jámbor István bácsi, Győri Feri bácsi, Seprűs János bácsi, az én édesapám, meg a Brocsek Pali bácsi. Csak tígy háborús módon, a szoba közepén ágyaztunk, friss volt a szálma, jóízűen aludtunk hát. Úgy 11 óra felé néhány dör- dűlés, az ágyúk torkolattüze bíbor pírt vont az ég kormos arcára, s a szilánkok százai pattogtak felettünk a palatetőn. Futottunk is a kerteken keresztül Brocsek Pali bécsiek pincéjébe, ahol az ajtóban egy testes golyószóró pihent, a községet, amikor a kalauz visszatért az említett üléshez. Most azonban nem tessékelte le az ülésről a hölgyet, mint engem, hanem helyet foglalt a motorházon. Pedig máshol is volt még ülőhely. (g.) MAI MŰSOR MOZI Monor: A lányrabló (széles). s lent, az egyik ágyban fáradt szovjet katona. Nagi volt a meglepetés reggel amikor felébredt — honnal is került ide ez a sok idegení Elmondotta, hogy a szőlőh alatt van a frontvonal, áho légnyomást kapott, s visszaküldték kicsit pihenni. Később lisztet, tojást szerzett sütöttünk, ettük a palacsintát, s Grúziáról mesélt, aho az egyik kolhozban zootech- nikus. Halk kopogás az ajtón — szokatlan jelenség volt az abban az időben — és egy mosolygó képű, koromfekete hajú fiatalember lépett be. Leült és eszegetni kezdett. Mosolygott csak, nem szólt, hál hagytuk, azt hittük, nem érti amit beszélünk. A hosszú ideje tartó háborúban mái megkopott, színét vesztette c kapitányi rangjelzések aranya. Aztán megszólalt magyarul: Miklós — és billent az asztallapon bemutatkozásképp súlyos ökle. Csak így rövid o-vál, 'Miklós. Hangjának volt valami idegen csengése, mint akit hosszú időn keresztül, idegen ország nevelt, táplált. „Tavasz meghozza a háború végét — mondotta — í többé nem is lesz háború, az emberek nem akarnak töbl vért, pusztulást látni.” Egyre Pécset emlegette, ahová majd az első útja vezet, sok ott a régi ismerős ... Aztán elköszönt, kezet is fogott azzal, hogy majd visz- szajön még. Sose láttuk többé. Később megtudtuk, ö volt az, aki néhány hét múlva a béke fehér zászlós követeként Budapestre indult. Ö volt Steinmetz Miklós kapitány, a parlamentéi, akit a németek meggyilkoltak. Kiss Sándor Elsőbbség „Semmilyen bűncselekményt nem követtem el, vöröskatona voltam“ Előttem fekszenek a budapesti királyi ügyészség megsárgult, 1919. évi iratai. Bennük emberi sorsok, történetek. Megkíséreltük, hogy majd ötven évvel az események után megtaláljuk az iratok egyik szereplőjét, s elbeszélgessünk vele. Igyekezetünket siker koronázta, s most itt ülünk szemben azzal, akiről az alábbi irat szól: „Felvétetett 1919. szeptember hó 10-én a pestvidéki államügyészség kiküldött ügyésze által az országos gyűjtőfogházban. Az elővezetett terhelt a kérdésekre a következőképpen válaszol: neve: Szántai János, született: 1898. Tápió- sáp,. foglalkozása: földművesnapszámos. Közlöm Önnel, hogy osztályellenes izgatással van gyanúsítva” — mondja az ügyész. A válasz: „Én a tanács- rendszer alatt az 1. vörös tüzér ezrednek a katonája voltam, s mint ilyen, július 1-ig ténylegesen szolgáltam, amikor is aratási szabadságra haza, Tá- piósápra menten. Nem tudom, miért tartóztattak le, semmilyen bűncselekményt nem követtem el, vöröskatona voltam.” így szól a jegyzőkönyv, s mellette a vöröskatona igazolvány tanúskodik aláírója igazáról. Eddig az iratok, s most beszéljen a részvevő. — Bizony, sok pofon, rúgás előzte meg ezt a jegyzőkönyvet — mondja Szántai Jani bácsi. — Négy hónapon keresztül ütöttek-vertek a gyűjtőben, a Margit körúti kínzókamrában. — Hogyan lett Szántai elvtárs vöröskatona? — 1918 őszén jöttem haza a frontról. Alig néhány hónapi otthoniét után kikiáltották a diktatúrát Ügy éreztem, hogy mint katonaviselt fiatalembernek, nekem is ott a helyem a Vörös Hadseregben. Április elejétől júliusig a cseh fronton harcoltam a betolakodók ellen. — Hogyan teltek a börtönből való szabadulás utáni évek, a Horthy korszak esztendei? — Csak azt mondhatom, hogy 25 évig veszélyes, szem- meltartott ember voltam. Mint állványozó dolgoztam, de ha megtudták valahol a múltamat, kiadták az utamat. Részt vettem az építők jó néhány megmozdulásában, igyekezvén kapcsolatot tartani a mozgalommal. — Hogyan él ma, Jani bácsi? — A felszabadulás után is tovább dolgoztam, de most már azzal a tudattal, hogy magamnak, magunknak dolgozom. Most 68 éves vagyok, az ácsfejsze azonban még nem hullott ki a kezemből. Keresem a munkát mindenütt, a ház körül, a szomszédoknál. Munkában éltem, s abban is akarok mindig élni. A nép állama sem feledkezett meg rólam, s 1959- ben a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján a Tanácsköztársa- sági Emlékéremmel tüntettek ki, emlékezésül a régi harcokra. Búcsúzásul megköszönve az emlékezést, hosszú, egészséges életet kívántunk Jani bácsinak — a régi dicső harc közkatonájának. Gecsényi Lajos Dunakeszin visszavár ják
