Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

1966. DECEMBER 4., VASÄRNAP

•‘T^íw'top

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A PÁRTKONGRESSZUS

A KONGRESSZUS KÜLDÖTTEI TAPSSAL KÖSZÖNTIK AZ EREDMÉNYES TANÁCSKOZÁST, AZ MSZMP MEGVÁLASZTOTT VEZETŐIT.

(Folytatás a 2. oldalról)

csit. (Nagy taps.) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. A munkásembernek is meg kell értenie, hogy ez végső fokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia kell, hogy ehhez bizonyM feltételek kellenek, amit most a Központi Bizottság javasol, az nagy lépés ebben az irányban.

Az ország érdeke: a termelési szerződések betartása

— Végül a termelőszövetkezeti tanácsokkal kapcsolatban megemlítek még egy kérdést. Nehogy azt higgyék, hogy én uszítani- akaröm' a termelőszövetkezeteket, de jelenlegi gyakorlatunknak Van egy nagy baja, amit mindnyájan ismerünk: az, hogy a mezőgazdaságban a szó igazi értelmében nem tudjuk betartani a szerződéses kötelezettségeket. A következő a baj: a mezőgazdasági termelésünk még nagyon nagy mértékben függ az időjárási viszonyoktól, még nem elég magas fokú a gépesítés, a technika, stb., ennélfogva az egyik évben rossz, a másikban meg jó a termés. Ha rossz a termés, az ár emelkedik és akkor a tsz kezdi el a cselezést, a huzavonát, hogy ne szerződéses áron adja át az árut, hanem drágábban (derültség), ha viszont beüt egy jó termés, akkor a kereskedelem ránéz az első osztályú árura, s azt mondja: ez csak negyedosztályú. (Derültség).

— Azt hiszem, hogy az országnak az lenne a legjobb, ha mindenki becsületesen betartaná a szerződést: a tsz-ek is, az állami vállalatok is. Ha jó a termés, ha rossz. Ebből mindig kevesebb kára van az államnak is, meg a termelőszövetkezetnek is. Ha nem veszik át a bő termést, akkor jövőre nem vetnek. És megfordítva. Ez hullámzást, aritmiát visz mezőgazdasági termelésünkbe. A tsz-tanácsokkal kicsit javítjuk ezt a mechanizmust. Ha majd ez működik, a mezőgazdaság sokkal több termést ad az országnak, olcsóbban és jobb minőségben.

— Elvtársak! A harmadik ötéves tervet az országgyűlés jóváhagyta. S a terv — ahogyan Lenin mondta — tulajdonképpen a párt második programja. Megvalósítása a párt elsőrendű politikai feladata. E munka nagyon fontos része a gazdasági mechanizmus reformjának gondos előkészítése és jó bevezetése.

— Mindnyájan végighallgattuk Szviridov elvtársnőnek, az ófehértói tsz elnökének beszédét. Nehéz beszéd volt, azt hiszem, mindnyájunk számára. Lehet azon nevetni is, de akár sírhattunk volna is.

— Nem kívánok itt most a gazdasági reform részleteiről szólni, de ha csak valameny- nyire is jól csmáljuk és rendezzük el a dolgokat, az elvtársnő által felrótt fonák jelenségek megszűnnek.

— Még egy érvet szeretnék felhozni. A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi elvtársnő szólt. Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak, aztán felmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés, dolgos tagok, nagyon sok nő, fiatal van ott és még ma is sajátossága ennek a tsz- nek, hogy három olyan nemzetiség él és dolgozik benne együtt, amely évszázadokon út nem tudott közös nevezőre jutni. Ma a magyarok, délszlávok és németek szinte egy családba forrtak össze. Csak egy menkülönböztetés van köztük, ki dolgozik'jól, becsületesen és ki nem. Eldicsekedtek országos rekordokat döngető termés- eredményeikkel, aztán a főag- ronómus hozzám fordult és közölte: mi is nagyon várjuk a gazdasági mechanizmus reformját, és azt is megmondom, miért. A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink vannak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minket még a gyárakból is, hogy belépjenek. De van egy nagyon nyomós okunk: szeretnénk egyenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tudja, hogy ilyen búza-, kukoricaátlagot, ilyen hizlalási átlagot nem lehet elérni, ha mi csak a központi norma szerinti műtrágyát tesz- szMi a talajba, vagy a központi norma szerinti koncentrátu- mot adjuk. Ennél többet kell adni, és mi többet is használunk fel. Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta —, de a törvényesség határát súrolva. (Derültség.) Nagyon jól

tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi ..aranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet?

— Most, miközben hallottam Szviridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam, és arra, hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol.

— Mi a különbség? Hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat. De, ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari —, amelynek elnöke központi bizottsági tag, képviselő, kopogtat, már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagy taps.)

— Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átváltja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak.

— Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechnizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások, tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is kell nekünk a gazdasági mechanizmus reformja.

Fejlődnek az életerős szocialista kultúra csírái

— Szóba került a tanácskozáson a tudomány és a közoktatás kérdése is. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemre méltónak tartom mindazt, amit Tigyi elvtárs mondott, hogy tudniillik gondoskodjunk arról, hósy a tudósképzés megfelelő síneken menjen.

— Itt a sablon nem segít Valóban, valahogyan külön kell foglalkoznunk azokkal, akik valamiben tehetséget árulnak el a középiskolában, például matematikában, va lamelyik korszerű tudományágban, vagy más tárgyban, Egyengessük az ilyen fiatalok útját, hogy valóban tudományos káderré váljanak.

— Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly kérdés, de azért megemlítem. Mostanában eléggé elszaporodott hazánkban azoknak az embereknek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlagsúlyt. (Derültség.)

— Van ennek persze komoly oka is. A mi népünk éhezett és a felszabadulás

után először jóllakott. Munkanélküliség, nyomor, éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart. Néha az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, hanem a kultúrára és műveltségre is, és most, hogy hozzájut, a gyermekének még többet akar. Néha úgy , érzem, hogy a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában mindenki megérti, egyetért azzal, hogy nem mehet minden gyermek egyetemre, de ha a saját gyermekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni (derültség), nem lakatosnak a Vörös • Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább, intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalifikációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéletek tíz- és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel. Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell. (Hosszan tartó, nagy taps.)

— Több elvtárs beszélt a kultúráról úgy, hogy csak egyetérteni lehet velük. Keres elvtárs, Garai elvtárs szólt e kérdésekről, én meg csak meg akarom erősíteni azt, amit mondtak. A kultúra kérdéseiről a beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondta, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultúrában, de az életerős szocialista kultúra csírái fejlődnek.

— Keres elvtárs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van. A művész- és íróembertől nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, művészi alkotást várunk. Bármilyen művészről van szó, mindenekelőtt alkotómunkájával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértéséről.

— Évről évre gyarapszik, újakkal, fiatalokkal, s a velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül, azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi, pártmunkások, „pártbürokraták” — vagy ahogy akarják —, és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésben.

— Komformizmust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem. Ök sem kom- form.i.síák. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék és nyújtsa a társadalomnak azt, amire képes.

— A következő kérdés a kultúra és a gazdasági reform. Megértve azt, amit Garai elvtárs szóvá tett, szeretném mondani hogy a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a közgondolkozás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. Természetesen ebben is van kötelező norma,

takarékosság, de a népi állam számára, a párt számára a kultúra mégsem kereskedelmi kérdés. Erre mindig gondolni kell.

— Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés felvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi

elittel kapcsolatban megemlítem; gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált tudósok, művészek és mások keresete között. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a társadaT lom és a munkásosztály érde- ke is.

Harcolunk a kommunista világmozgalom egységéért

— A pártélet kérdéseiről, a IX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek és részben újakkal gyarapodtak. A kongresszus — úgy tűnik, egyetértésben megállapította, hogy szükség van a párt munkájának fejlesztésére, a párt eszmei—politikai vezető szerepének erősítésére.

— Fő törekvésünk, hogy a párt érdemi munkát végezzen és ne formait. Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előtt ismeretlen emberek sorsa felett. A pártiskolákra javasoltak közül azokat, akiket nem ismer senki, minden további nélkül elfogadják, de akit ismernek, azt opponálják, mert ismerik a jó és rossz oldalát is.

— Szóba került a kongresz- szuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése. Mi azt gondoljuk, hogy a lenini normákhoz hozzátartozik a párton belüli véleményszabadság, a vita, a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése. Erre szükség van, ezt erősíteni akarjuk, mert az igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni kell. A döntés előtt helye van a vitának, a konzultációnak, méghozzá a párthelyiségben, a taggyűlésen, meg a bizottsági ülésen, de a döntés után, a határozat mindenkire kötelező és végre kell hajtani annak is,,aki ászai nem ért egyet.

— Meg akarom említeni a néppel való összeforrottság kérdését. A nép szigorú mun- kaadó. Sok munkát ad, sok feje van, mindent lát, és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát, maguk ezt miért csinálják így? Még jó, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket. Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még

jobb legyen. Az emberek a jö- vőben is a pártnak vessék fel a problémáikat és azokra, amennyiben lehetséges, érdemi választ kapjanak.

— Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk ínternaciona- lista párt, s internacionalista kötelességének tőle telhetőén ezután is eleget fog tenni. Mindenki hallotta párttagságunk képviselőinek felszólalá- sát, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett Pártunk és népünk kiáll az imperialisták ellen harcoló haladó emberek egységéért. Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi párt közös internacionalista feladata őrizni a marxizmus—leninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét.

— Ugyanígy első és a legfontosabb feladatunk a kommunista világmozgalom egységéért való harc. A Központi

_ Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a kongresz- szuson részvevő képviselőinek nagy többsége, ezért hangsúlyozta, hogy létre kell hozni a kommunista és munkáspártok széles körű tanácskozását azok részvételével, akik ezt óhajtják, ezzel egyetértenek.

— Pártunk emellett van, ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követünk el, bármilyen relációban, készek vagyunk kiigazítani, mert egyetlen törekvésünk van:, minden szocialista ország egysége, minden kommunista párt egysége, közös harca. (Nagy taps.)

— Elvtársak! Zárszavamat befejezem, és a négy napirendi pont előadói nevében azt kérem a tisztelt kongresszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az új szervezeti szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett javaslatot. (Hosszan tartó taps, a küldöttek helyükről felállva tapsolnak.)

A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata

A Magyar Szocialista Munkáspárt 1966. november 28. és december 3. között megtartott IX. kongresszusa felmérte az ország négyéves fejlődését, megvizsgálta, miben értünk célt, miben maradtunk el, elemezte párttagságunk, a dolgozó tömegek munkában, harcban szerzett tapasztalatait. A IX. kongresszus a helyzet reális felmérése alapján meghatározta a következő évek legfontosabb politikai, társadalmi, gazdasági és ideológiai feladatait.

A kongresszus a Központi Bizottság beszámolóját jóváhagyta és megállapította:

Visszatekintve az elmúlt évekre, a kongresszus azt a fő következtetést vonta le, hogy a párt és az ország a VIII. kongresszuson megjelölt úton haladt, politikánk eredményesnek bizonyult.

A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai irányító tevékenysége, a kommunisták és pár- tonkívüliek összefogása, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek hazaszeretete, küzdelmes munkája, tudása és lelkesedése, szorgalma és alkotó energiája nagy eredményeket hozott.

A két kongresszus közötti időszakban tovább erősödött szocialista rendszerünk, állam- hatalmunk, a proletárdiktatúra állama.

Az ország gazdasága gyarapodott, az emberek életviszonyai javultak.

Dolgozó népünk eredményei, elvi engedmények nélküli, következetesen szocialista kül- és belpolitikánk növelték hazánk tekintélyéi a világban.

A bonyolult nemzetközi viszonyok közöl, pártunk érvényesítette a VIII. kongresszuson elfogadott irányvonalat, védte és fejlesztette a nép szocialista vívmányait, támogatta a szocializmus és a béke nemzetközi erőit. Ebben a sokirányú harcban, alkotó munkában megerősödött, edzettebb és egységesebb lett pártunk is.

A párt VIII. kongresszusa megállapította, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait és célul tűzte ki a szocialista társadalom teljes felépítését. Az azóta eltelt időszakban előreléptünk ennek megvalósításában. A legközelebbi négy esztendőben is a szocializmus teljes felépítése marad pártunk és népünk történelmi feladata.

I.

A nemzetközi helyzet és külpolitikánk

A legutóbbi négy év Matt világméretekben növekedtek a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a béke erői. Az imperialisták — mindenekelőtt az Egyesült Államok — kétségbeesett erőfeszítéssel, fegyveres fellépésekben is megnyilvánuló növekvő agresszivitással igyekeznek feltartóztatni a szo(Folytatás a 4. oldalon)

/