Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-28 / 305. szám

1966. DECEMBER 28.. SZERDA

MST

jHfr.VFÍ

rlitp

A kazsoki prédikátor hírei A° 1801.

A pergamenszerű papírlapokra rótt sorok is bizonyítják, hogy nincsen új a Nap alatt. A kazsoki prédikátor korában az újságírók, ha az uborkaszezon eseménytelen- sége működésre, késztette fantáziájukat, olyasféle szenzációkat agyaltak ki, mint hasonló esetben késő utódaik, íme:

Piktúviának eggyik részében Frantziaországban, ollyan számért ellett az annya, mellynek madár orra vált, egyéb teste pedig egésszen szamár test.

A madárorrú szamár híre után komolyabb eseményt is megörökít a százhatvanhat esztendős kéziratos könyv:

Bonapartét az öszve esküitek eggy a végre készült gyilkos Szekér által meg akarták ölni, de szerentsés- sen meg-menekedett, holott a fel-vettetett Szekér az épületekben sok kárt tett. A pártosok el-fogattatván megölettettek.

Erről a merényletről tud a hivatalos történetírás is. A reakciós udvarok egyre idegesebben figyelték a „korzikai” merészen ívelő karrierjét. A merénylet időpontjában Napóleon már első konzulja volt, g Francia Köztársaságnak és számos diadal jelezte útját, amely vakmerőén kanyargóit a császári trón felé. A merénylet meghiúsulásának híre nagy örömmel töltötte el azokat, akik akkor még Napóleonban a szabadság bajnokát látták. Nyilván a kazsoki papot is, akinek megrozsdásodott írásából kicsendül a leplezetlen ro- konszenv iránta. Megütközéssel jegyezte föl például, hogy „A Prágai Deákok insurgáltak Talamit a mi Nemmesseink Másodszor a Frantziák ellen”.

„ConCorDat gerManla Gallo“

Ez alatt a cím alatt — magyar jelentése: Germánia meg- békült Galliával — számol be Beretzk Péter nevezetes Lu- aéville-i békéről. A különös módon írt latin cím kronosz- tikon, a nagybetűk benne — C—C—D—M—I—L—L — római számokat jelentenek, ha összeadjuk az értéküket, megkapjuk a történelmi évszámot: D801.

így szól a híradás:

A békesség, mely Ras- tadtban meg nem készülhetett, most megkészült Lünevlilében, a Frantziák sok Szerentsés Győzedel- meik utánn. A császár elvesztette Alsó Német Országot a Rénus mellett, és Olasz Országban levő tartományait, nyerte értek Istriát, Dalmatia Venetikát. A békeszerződés feljogosította a franciákat, hogy intézményesen gondoskodjanak biztonságukról a német határ mentén. Erről ezeket olvashatjuk a kazsoki tiszteletes föl jegyzéseiben:

A Rénus mellett levő erősségek a Frantziák által le-rontatnak. Ulma is, Ehrenbreinstein, Kehi, Düsseldorf, Filibsburg, Cassel, Olasz Országban Turin, Verona. A Rénus mentében lévő hajókk való fák- kat vagdallatják a Frantziák. Frantzia Respublicá- ban Sz. Leuentin-nél Bonaparte Canalist ásatt és a hegyek alatt három órányi járóföldön van által ásva, a hegyekből van világosság fe-nyitva imitt-amott.

Tehát még a hírhedt Maginot-vonal sem volt új találmány, hiszen Bonaparte kanálisát joggal tekinthetjük ősének.

Az akkori idők okvetetlen- kedő újságíród hegyesre metszett lúdtollukat még a béke ügyébe is belebökték. A kazsoki tiszteletes erről így emlékezik meg:

A Neu vidi Újság író a mostani békességről ilyen cronosticont írt 1801. paCs bona — CVW — parte fVl pax Integra non est nj. DeVs eX aLto paX tlbl sit bona pars

Ennek a szójátékszerű kro- nosztikonnak, amely a Bonaparte névvel évődik klasszikus verslábakban, körülbelül az a magyar jelentése, hogy a jó béke csak akkor lehet teljes, ha a magasságbeli isten jó része a békének. A szöveg nagybetűinek értékös6zege

— C — C —V — M — V — I

— X — I — D — V — X — L — X — I — I — I — szintén 1801.

A Napóleon ellen elkövetett pokolgépes merénylet dolga még egyszer fölbukkain a nap- lóiszerű kéziratban:

Mikor Bonapartét a gyilkos szekér által némellyek el- akaiíák veszteviar szer,gntsés . meg-menekedése után ezt ; a verset írta Thevenor:

Te pötit ense scelus, fluctu maré tartara flammis Arma, rőtem, currum, Te, \ Deus ipse regit.

(Magyarul: Fegyverrel tör rád a bűn, a pokol lángjai tengerként hullámzanak körülötted, de a fegyvert, a hajót, a szekeret és téged is maga az isten irányít.)

N elsőn—Kosciuszko—Pitt

Az öreg kézírásos könyvben megelevenednek az akkori idők más nevezetes alakjai is, köztük Nelson admirális, és Kosciuszko, a lengyel szabadsághős. A tengernagy egyik csatájáról így tudósít a régii híradás:

Nelson által-ment a Sun- j donn és 2a Áprily meg üt- \ között Koppenhága alatt a j Dánusokkal, de nem a leg- 1 nagyobb szerentsével. Ma- . ga meg-vallja, hogy 105 i tengeri ütközetekben volt i és ez a 4 óráig tartó a \ leg-hevesebb.

A lengyel szabadsághősről J szóló híradás viszont kissé i pletykaízű:

A rebellis Oglu (akiről \ azt mondják, hogy Kost- \ ziusko) pénzt maga veret. \ Van 18 000 embere. A Csá- \ szár megengedte néki, hogy l Magyar-Országonn búzát \ szedjen 61/2 forintonn köb- \ lit. i

Kosciuszko abban az időben I már nem igen szerepelt a tör- i ténelemben, hiszen a Maciejo- ; wicinél elszenvedett vereség : után 1794-ben orosz fogságba ! esett, amikor, pedig később I. i Pál cár szabadon engedte, j Svájcban telepedett le és ott > teljes visszavonultságban élt. > Az elnyomott lengyel nép kép- > zeletében azonban mindunta- ! lan felbukkan legendás alakja, ! a lengyel parasztok évtizede- ! kig visszavárták és őt sejtették i minden lázadóban, valószínű- ! ■leg abban a „rebellis Oglu”- i ban is. J

Pitt angol miniszterelnök! bukásáról is hírt ad a kazsaki ! tiszteletes följegyezve, hogy j „letette a Ministerséget”, de ! hozzáfűzi, hogy „Pensdójja ! 4000 Font Sterling”, ami egész S takaros nyugdíj lehetett abban $

SALGÓTARJÁN

Százezredik

gáztűzhely

Három éve kezdtek hozzá az első gáztűzhelyek kísérleti jellegű gyártásához a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységében. Azóta fokozatosan nőtt a gyártási program sőt új típusú tűzhelyek kialakítására is futotta a salgótarjáni gyár műszaki gárdájának erejéből. A három éve megkezdett gyártás karácsonyra kiemelkedő állomáshoz érkezett: elkészült a százezredik gáztűzhely Salgótarjánban.

NYÍREGYHÁZA

Dr. Bóka László könyvtára

A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola szerezte meg dr. Bóka László volt egyetemi tanár könyvtárát. A közelmúltban elhunyt irodalomtörténész több mint 10 000 kötetből álló hagyatéka már • megérkezett Nyíregyházára, s megkezdték a könyvek rendszerezését. Ezzel együtt a viszonylag fiatal főiskola könyvállománya 70 000 kötetre emelkedett.

Szatmári

„dzsunge!“-irtás

A szatmár—beregi termelő- szövetkezetek elhatározták, hogy felszámolják a Tisza árterén mintegy ötven kilométer hosszan elterülő dzsungelsze- rűen telepített, illetve vadon nőtt gyümölcsösöket és helyű-' kön korszerű kerteket létesítenek. Az idén még a tél beállta előtt mintegy ezer holdon kezdték meg az ősfák sarjairól kinőtt sűrű magoncok, suhán- gok kivágását. A „dzsungelkertek” helyét; nagy teljesítményük tra&toaois, forgatlak „fel, .5.. az előkészített területet szilva-, alma- és diófacsemetékkel ültetik be.

Szederrekord

A badacsonyi Erdei Termékeket Feldolgozó Vállalat jól szüretelt az idén. A Bakony és a Balatonfelvidék, valamint Zala, Győr-Sopron és Vas megye erdőségei bőséges terméssel látták el a léüzemet. Elsősorban a szeder adott rekord- termést, a közép-dunántúli erdők hagyományos gyümölcséből összesen 800 hektoliter lét állítottak elő. Közepesen termett a szamóca, a málna, az áfonya és a som. A magas C-vitamin tartalmú gyümölcs iránt megnőtt a külföldi érdeklődés is, s ezért Badacsonyból közvetlenül exportra szállítják a szeder értékes levét. ‘

Öt ifjú szakember

Hasznos és érdekes kísérletet végzett egyik vállalatunknál az alig egy esztendeje létrehozott üzemszervezési osztály. A két közgazdász mérnök, s három technikus, nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy kísérleti úton bebizonyítsa, — mert jó néhányan voltak, akiknek bizonyítani kellett ezt — az üzemi demokrácia nagy jelentőségét és nélkülözhetetlen voltát. Nem politikai értelemben, hanem: gazdasági, mondhatni, termelési tényezőként!

Az igazgató, aki maga ugyan idős ember, de örömmel fogad minden újat, s nem fél az esetleges buktatóktól, szabad kezet adott az öt ifjú szakembernek. Két üzemrészt választottak ki a „kísérleti laboratórium” szerepére: a gyártól távolfekvő, a város másik részén levő öntödét, s a központi telephely köszörűüzemét. Négy hónapra tervezett, s végül is hat hónapig tartó kísérleteik lényege az volt, hogy míg az öntödében minden döntést, utasítást — természetesen kellő szinten — előzetes felmérés, tájékozódás, véleménykérés előzött meg, addig a köszörűüzemben ment minden a maga útján, ahogy eddig, a dolgozóknak kiadott utasításokat, döntéseket , nem előzte meg velük folytatott véleménycsere.

A hathónapos időtartam lehetővé tette, hogy minél kisebb szerepet játsszon a véletlen, az esetlegesség, így az eredmények alig igényeltek külön kommentárt, részletesebb magyarázatot. Az öntödében, hat hónap átlagában hét százalékkal nőtt az egy főre jutó termelés — és igen érdekes, hogy az első és második hónapban csak másfél, illetve két százalékkal! —, a korábbi negyedére (!) csökkent a selejt — mert három olyan nagyszerű javaslatot is megvalósítottak, ami öreg, tapasztalt öntőktől származott — s valamennyi termelési feladatukat határidő előtt teljesítették. Érdemes lenne-olyan, részeredményeknél is elidőzni, hogy az általános légkör megváltozása folytán egyetlen baleset nem volt, senki nem késett.

Nem történt csoda, az öt üzemszervező nem vitt véghez semmiféle boszorkányságot, mindössze arról volt sző, hogy — az adott feltételek között — biztosították a „száz- százalékos” üzemi demokráciát. Nem negyedévenként, hanem havonta tartottak termelési tanácskozást, az ott elhangzottakra nem harminc, hanem tizenöt napon belül és főként érdemben kellett válaszolni — addigra minden esetben az intézkedés is megtörtént! — s az üzemvezetőnek joga volt a központi osztályoktól érkező utasításokat is megvétózni — az igazgatónál —, ha úgy látta, hogy azok célszerűtlenek.

Az események, a tények a legjobb agitátorok; a tamáskod ók, a hitetlenkedők frappáns választ kaptak arra, hogy „mi értelme bajlódni azzal, mit mondanak az emberek”, s arra is, hogy „ugyan, milyen segítséget tudnának adni azok. akik egész nap a gép mellett állnak, s nincs áttekintésük a dolgokról”. Az üzemi demokráciát szavakban helyeslő, de tettekben, gyakorlatban lebecsülő emberek — legyünk őszinték — nincsenek kevesen. Hajlamosak Úgy felfogni a dolgot, hogy ez az egész „divat” csupán, ami most napirendre került, s lényegében politikai kérdés, amelynek szerves köze van a termeléshez. A „dolgok” — ahogyan előszeretettel emlegetik és mítizálják az ilyen emberek az irányítást, vezetést — igenis, elengedhetetlenül megkövetelik a lehető legteljesebb üzemi demokráciát, az emberekkel való állandó és főként alapos tanácskozást, véleménykérést. Ha így hozzák meg a döntéseket, akkor az emberek nem „munkavállalóként”, mechanikus végrehajtói annak, amit utasításként kötelességükké tettek, nem közömbös megvalósítói jelentős, az egész üzemi érdeket szolgáló feladatoknak, hadern alkotó kimunkálói a döntéseknek, s alkotó végrehajtói is azoknak! A magukénak érzik, mert hisz maguk is közreműködtek elhatározásában, s a bajokat, fennakadásokat, az esetleges hibákat nem úgv fogják fel, hogy, „na, most legalább meglátják az okosok”, hanem saját, személyes ügyükként.

Mészáros Ottó

Olajfestmény Kőszeg ostromáról

Kőszegen Szövényi István múzeumigazgató vezetésével jelentős gyűjtőmunkát végeznek. Az idén mintegy 200 értékes anyaggal gyarapodott a múzeum, közöttük különösen értékes a műit században Kőszegen élő rajzmesternek Kugler N. Jánosnak 1840-ben készült — a kőszegi vár oistromát ábrázoló — nagyméretű olajfestménye.

a szive? Hogy ö egy átmeneti lelkű ember, aki hisz a realitásokban, de mint hülye szentimentálisnak borzalmas fájdalmat okoz az igazság.

Clkövették azt a kis műhi- bát, hogy Béluska előtt tárgyalták mindezt, mint már annyi sok ezerszer. És mint már annyi sok ezerszer ezt csak akkor vették észre, amikor Béluska is megszólalt.

— Ha én nyernék édesanyám, vennék neked és édesapámnak ...

Töméntelen sok értékes holmit felsorolt a gyerek, amit mind megvenne, ha nyerne. Olyanokat, amitől sírt a felesége és Bartisek magában azon gondolkozott, hogy végeredményben nem is &ép lélek az 6 felesége, sőt gonosz, mert őt ott akarja hagyni. De ha gonosz — fűzte tovább gondolatait a férj — hogyan sírhat, egyáltalán, hogy tud egy ilyen asszony sírni?

I efeküdtek. Almában Barti*“ sek párnája fölé tündér hajolt és közölte vele: „Bartisek úr, ön szerencsés flótás,

megnyerte az e heti ötöst, kétmillió forintot. És miután odafent a mennyekben is tudják, hogy ön nem egy elmaradott bárdolatlan fickó, remélik ha már ilyen szerencséhez segítették, tudja a kötelességét. Most mindannyian magában reménykedünk."

„Igen, aranyos tündér elvtársnő, de kérem súgjon nekem, mit várnak tőlem odafent?" — válaszolt álmában Bartisek. ,

„Varázs van e kútban, égi, földi tünemény” — énekelt a szép tündérleány és Bartisek meg szerette volna fogni a bokáját, de a tündérleány rászólt, hogy csiklandós. Különben is legyen tekintettel a feleségére, aki a mellette levő rekamién alszik.

A férfi a kijózanító szavak- ra felébredt. Felkattantot- ta az éjjeliszekrény lámpáját és kiment a konyhába. Belekóstolt a hideg paprikás krumpliba, aztán visszajött. Megnézte alvó feleségét, aki álmában mosolygott. „Vajon ki

csiklandozza a feleségem lábát? Szegényke azt hiszi, hogy most minden valamirevaló férfi körülötte tolong, mert az öttalálatost valószínű ő is megnyerte.” Hangosan csak annyit mondott:

— Nem rólam álmodik, az fiksz.

Lefeküdt és, mert ideges ember volt, még sokáig nem tudott elaludni.

„Hát én? Én mit vennék? Villa? Kocsi? És dolgoznék tovább? Elválnék, újra nősülnék? Aztán megemberelte magát és ilyeneket gondolt: Van feleségem, fiam, nővérem, öcsém, aztán a szülők... És a Fóti Gyermekváros?” Elaludt.

D eggel 7 órakor a szokásos

■* rohanás. Veszekedés a fürdőszobáért, mikor elkészült, rá akart gyújtani. Egy szál cigarettát sem talált zsebeiben, akárhogyan is kutatta. Aztán rádöbbent, hogy pénze sincs. Kérjen az asszonytól? Nem adja fel a presztízsét. Olyan nincs. Hagyta az asszonyt elmenni, ellopott az éléskamrából két tejesüveget, kapott érte nyolc forintot, borotválkozásra, cigarettára elég. Kint az utcán nagyon röhögött, de hideg volt és könnyezett a szeme.

Suha Andor

A XVIII. század második felében és a XIX. század elején a Somogy megyei Kazsok községben volt református prédikátor Beretzk Péter, ükapja dr. Beretzk Péter egyetemi tanárnak, a nagyhírű ornitológusnak, a szegedi Vadvízcrszág fölfedezőjének. Az ükunoka családi iratai között ma is szeretettel őrzi a régi prédikátor kézírásos imakönyvét, amely a „Tavaszi Könyörgések”-en kívül rendkívül érdekes világi följegyzéseket is tartalmaz „Az Újságokból tett Jegyzések A° 1801” cím alatt. A lúdtollal írt gyönyörű kézirat elárulja, hogy nyitott szemmel figyelte a világ dolgait, minden hír érdekelte, ami valamilyen módon eljutott eldugott eklézsiájáig. A hírlapi kacsák éppen úgy — mert hát ez a zsurnalisztikái műfaj egyidős magával az újságírással, ha ugyan nem idősebb még annál is — mint a világpolitika eseményei. Mivel pedig kortársa volt a világtörténelem számos nevezetességének, többek között Napóleonnak, Pitinek, Nelson admirálisnak, írásában most szinte eleven szemtanúként jelentkezik.

B

artisek felesége ebéd köz ben azt mondta, ha a; ; e heti lottón ötalálatosa volna. ; elválna a férjétől.

; Igaz is gondolta a férfi, má 1 j húszéves házasok vagyunk • Miért is ne válna el? S hogj • kétségei ne kínozzák, feleségi \ folytatta:

: — Nem törődsz velünl

\ fiacskám. Szépen berendeztec l húsz év alatt a saját életedet : és bennünket a kisfiámmal ki- ! rekesztettél ebből...

— Drága Katalinkám, ht ; unsz engem, ezt megértem. D< | hogy a válásunkhoz miért keli ; öttalálatos, azt nem. Hiszer, : anélkül is el lehetne ...

— Azért Bartisek úr — vá- I laszolt harciasán a felesége — hogy magamnak és Béluskám- nak kellő életszínvonalat tudjak teremteni. És akkor nem fogadnám el magától a gyermektartást sem. És nem hiányozna a keresete, a fizetése, amelyre úgy fölvág. Bundában járnék — szóval ért engem ugye? — mélyedt a férje szemébe, aki zavartan kapta el a magáét.

— Igazad van Katalinkám, szép telkedből szép gondolatok fogantattak, hiszen nemcsak magadra, a fiadra is gondoltál — szólt a férj, hogy tekintélyét valamelyest megőrizze. Miért tudná az asszony, hogy vérzik

az időben. Anglia katonai erejéről ilyenképpen árulkodik:

Angliának (melly ellen az északi Hatalmasságok a Frantziákkal összve-szövel- keztek) hadi ereje áll 300 000 emberből. Mellyre esztendőnként 300 millió forint kell.

Érdekes hír számol be Georgiáról:

Georgia Asianak az a Tartománnyá, a hol igen szép asszonyok teremnek, és ahonnét a Portának min esztendőben 30 ifjú lányokat küldöttek adóban ó hi- tenn lévők, I. Pál orosz Császár alá adta magát. ,

Az orvosok elbúvtak

Az orvosokról nem lehetett valami jó véleménye a kazsoki prédikátornak. Beszámolva a pusztító fekete halál híreiről ezeket írja:

Wittenbergában Pestis van, és annyira halnak, hogy reggeltől fogva estvéig alig győzik eltemetni. A tanulók el-futottak, a Doktorok el-buvtak: Az ut- záfoat a Kerékgyártók füstölik szurokkal.

Íme a telefon első híre:

Egy anglus tiszt a Teleg- ráf helyett tökéletesebbet talált, mellyet Teleláliának' — távolról való beszélgetésnek — nevezett, de amelly amanál többe kerül,

t. i. minden mérföldre 1000 forintba.

Balladák a női hűségről

A női hűséget két balladaszerű följegyzés példázza. Brüsszeli hír az egyik:

Brüsszelben meg-hótt egy katona Tiszt a Vendégfogadóban. A felesége meg- érrvén halálát oda el-ula- zott és azt a Szobát, azt az ágyat kérte magának, mellyhen férje meg-hóltr és-reggelre agyonn lőtte ő is magát.

A brüsszeli özvegy lelki rokona lehetett az az indus menyecske is, akinek históriájáról így számol be a tiszteletes:

A napkeleti Indiában az Indostánoknál a kik a me- temsühhosist hiszik, olly nagy még most is a babo- naság, hogy közelébb egy Bombayi Bramine meg-hal- tián, az ő igen szép ifjú özvegye ezonn tűzbe, mely férje holt-testét égette, a tilalom mellett is belé ugrott és magát meg égette.

Ilyeneket jegyzett föl viaszgyertyája sápadt fényénél százhatvanhat esztendővel ezelőtt a kazsoki prédikátor, miközben odakinn, a távoli nagyvilágban forrongott a história és formálódott a rejtélyes jövendő.

Magyar László

rssssssssssssssssSSSSSSSSSSSSSSJFSSSSSSSSSSSSJ