Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

Kowtacrvfjytkr ; X. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1996. UEUiMbER 20., KEDD Épül a rakíáróriás Gomba mázsaszámra Túlnyomórészben a pestiek eszik meg ELTEMETTEK PÉCSI AMBRUST Kikarikáztam a Rákóczi Ter­melőszövetkezet kertészetébe megnézni, hogy mi lesz a ka­rácsonyra beígért gombával? Négy-öt héttel ezelőtt, mikor utoljára iit jártam, már elszór­ták a spórát a 100 négyzetmé­ternyi kísérleti területen, és már fehér foltokban jelentke­zett a gomba. Most legelőször Kaszala Má­ria kertészeti tanulóval beszél­gettem. Melegágyba készülő földet lapátolt az ember ma­gasságú rostára a gombás üvegház mellett. — Lesz-c gomba? — Hát van már, 60 kilót le­szedtünk. Ennek nagy része a fővárosba került, csak kisebb hányada maradt Kőrösön. — A körösiek nem szeretik a gombát? — Nem kapkodnak érte. Drágállják is a 40 forintos árat, és félnek is tőle sokan. Pedig ennek a gombának nincs mé­regfoga, csak mesés zamatú, il­latú íze van. — Tessék a gombatelepet közelről megnézni. Most már van mit nézni rajta. Érdekes, szép a narancs nagyságig minden fokozatban fehérlő gombák sokasága. Qdabent Farkas Ferenc üvegházi dolgozó térdelve sze­degeti ki a beteg gombákat egy ládikóba. — Mi a bajuk ezeknek a gombáknak? — kérdem Farkas bácsit. — Pesti gombaszakértők jártak itt. Megállapították, hogy itt-ott vírusos betegség mutatkozik a gombatelepen, de ez mindenütt előfordul és je­lentéktelen. A beteg gombákat kiszedjük. Ezt csinálom éppen. Heringes isordébcssi Háromnegyed öt. A Cegléd felé induló busznak még se híre, se hamva. Talán még valahol a törteti országúton zötyög. A végállomáson vára­kozó utasok tippelnek. Jön? Nem jön? Késik? Mennyit késik? Már jóval többen várakoz­nak, mint amennyit a kocsi befogad. Az emberek ügyesen helyezkednek. Mindenki úgy igyekszik''ihegállhí, ;högy'pon­tosat! az ajtóval szemben le­gyen, amikor végre a kocsi lestoppol. Innen tovább aztán tájékoz­tassanak a kurta megjegyzé­sek. — Mikor akarja végre ki- ftyitni az ajtót a vezető? — Ne izguljon. Utasok nél­kül nem indul el. — Engedjük előre a nénit! — Mi vagyok én magának? Néni? Szép, hogy nem nevez matrónának vágy zászlcanyá- nak. — A vezetőnél váltson je­gyet! Nem látja, hogy ő szedi az epret? — A bérleteket tessék fel­mutatni! — Jaj, húsz fillér hiányzik a viteldíjhoz. Ki tudna egy százast váltani? — Tessék! Majd megadja! — Mikor találkozunk? — Mindennap utazom. — De én csak látogatóban jártam ma Kőrösön. — A csomagot vegye az ölé­be! Nem alíadályversenyen va­gyunk! — Ajaj, már legalább ötve- nen vagyunk a kocsin. Negy­ven bérletest számoltam. — Elvtársak, álljunk *be a padok közé! — Ott hátul még táncolni lehetne! — Csak "Inégy ember. Még négy ember akar felszállni. — Egy, kettő, három, négy. — Velünk mi lesz? Mi is haza akarunk kerülni. — Ez kocsi? Ez heringes­hordó. — Akinek nincs jegye, imádkozzon, hogy ne jöjjön ellenőr, mert az drága mulat­ság. — Gyerünk már! Elég a só­derből. — Hóinak bejelentem a fő­nöknek, hogy hozzanak csuk­lós buszt. Ezt már nem lehet kibírni. • — Bár a próféta beszélne magából —, sóhajtotta a mel­lettem szoronkodó asszony. A motor felzúg. Nyöszörögve in­dul a kocsi. Hogy a kettes telepnél ho­gyan fért fel még öt utas, az mély és megfejthetetlen rej­tély. —si — Mikor lesz legközelebb gombaszedés? — Holnap. Fél mázsa bizto­san lesz. A pestiek nagyon várják. Kívül leáll egy motor, Trón Miklós telepvezető toppan be az üvegházba. Megkérdezem tőle: — Meddig ontja ez a csöpp­nyi kísérleti telep a gombát, és végeredményben mennyi gomba várható? — Január végéig 2—3 na^ ponként szedjük és kisebb-na- gyobb tételekben 5—6 mázsa gombát értékesítünk. Kilón­ként 40 forintjával — 20—25 ezer forint talált pénz. Lehet, hogy jövőre már nagyobb te­rületen „kísérletezünk”.. (fehér) (A körösiek is szeretik a gombát. Nem az árát sokall­ják, a baj inkább ott van, hogy nem tudnak róla, hol vásárol­hatják. Ügy gondoljuk nem­csak Pesten, de itthon is szí­vesen fogyasztaná a lakosság az ízes gombát. A szerk.) Hétfőn délután utolsó útjá­ra kísérték Pécsi Ambrust, az állami gazdaság szakszerve­zeti bizottságának titkárát, aki közlekedési baleset áldoza­ta lett. A 48 éves korában el­hunyt Pécsi Ambrust a vá­rosi pártbizottság, az állami gazdaság és a város vala­mennyi intézményének képvi­selői, ismerősei kísérték utol­só útjára. Már több mint egy éve, hogy egy — a konzervgyár egyes telepén tett — látogatásunk alkalmával mérnökök, techni­kusok érkeztek a kazánház szomszédságában elterülő üres területre. Mértek, rajzoltak, számoltak, s ennek eredmé­nyeképpen megszületett az új épület rajza. Munkások jöttek, a gépko­csikon szerszámok érkeztek, s megkezdődött a munka. A kő­művesek ásták a fundamentu­mot, az ácsok készítették az állványzatot. Messzire hallat­szott a csákány és a szekerce hangja. Napról napra nőtt a vasbeton-téglafal. Égnek me- redeztek a tartóoszlopok. És nem állt hiába az óriás daru. Egymás mellé rakta az előre gyártott tetőelemeket. Ment minden, mint a karikacsapás. Kíváncsiságunk újra kivitt. Az építkezés jó ütemben ha­lad. Semmi nem akadályozza az év végi hajrá szokásos munkatempóját. Van elég só­der, cement. Kellő mennyisé­gű bitumen áll a szigetelők rendelkezésére. A tmk-lakato- sok sem panaszkodhatnak. Dolgozhatnak teljes gőzzel, hisz van elég vascső, gömbvas. Nem is tétlenkednek. Villog a hegesztő szemet kápráztató fénye, készül a világítás tar­tószerkezete. A gőzfűtés cső- labirintusa már kész. A tető- szigetelők lassan a munka be­fejezése felé közelednek. Dolgozik a vasbetonkeverő gép, s szorgalmas emberek lapátolják a már kész betont. A villanyszerelők szerelik a neoncső-világítást. Ha a mun­ka ilyen biztató tempóban ha­lad — nem lesz anyaghiány, s az időjárás sem fordul na­gyon hidegre — a konzerv­gyár 1967-ben új, világos korszerű raktárral büszkél- kedhetik. Az ÉM. 21. számú Építőipari Vállalat által épí­tett raktármonstrum újabb 300 ezer négyzetméter rakodóterü­lettel gazdagítja a gyárat. — mitru. — ÜihaBó szakmák xt. Uosúrhmtó Már csak négy kosárkötőt tartanak nyilván a városban. Olyan fiatal pedig, aki rá­szánná magát arra, hogy elsze­gődjön kosárfonó tanulónak, hírül sem akadt. Tóth István Kossuth utcai műhelyében fürge ujjakkal fonja a kosarat. Éppen a ko­sár alját igazítja, amikor a beszélgetést elkezdjük s a ko­Afunkaérfekezlet 25 335 lakos, 8 körzeti orvos Évenként egyszer tartanak összevont munkaértekezleteket az egészségügyben dolgozók. Az ideit a közelmúltban tar­tották. Dr. Nagy Béla tájékoz­tató jelentéséből néhány főbb problémát emelt ki. Az egyik ilyen: a körzeti ápolónő szere­pe az egészségügyben. A város 25 ezer 335 lakosa nyolc orvo­si körzetbe tartozik. Ez a szám országosan sem rossz, mert or­vosonként 2 ezer 533 biztosítot­tat jelent. A lakosságnak mintegy felét két körzeti gyermekorvos és két iskolaorvos látja el. Az ő munkájukat nyolc védőnő se­gíti. Tervekben szerepel, hogy a jövő évben átszervezik a cse­csemő- és gyerekellátást. Két új körzeti gyermekgyógyász mun- kábaállítását tervezik. A ta­nyai és vidéki gyermekek ellá­tását továbbra is a szakrende­léseken végzik el. Beszélt a főorvos a bölcső­dei helyzetről. Negyven terüle­ti és negyvenegy üzemi férő­hely áll a szülők rendelkezé­sére, de a szeptemberi felmé­rések szerint még körülbelül hatvan helyre lenne szükség. Ezen a helyzeten az sem vál­toztatott sokat, hogy a kon­zervgyár 11-es telepén új böl­csődét indítottak. A munkaértekezlet az üze­mek orvosi ellátásával is fog­lalkozott. Szó van arról, hogy a város körzeteinek átszerve­zésével megoldják a ládagyár, a faárugyár és az állami gaz­daság orvosgondját. Ez annál is fontosabb, mert az elmúlt év hasonló időszakához képest megnőtt a rendelésen megje­lent betegek száma. Amíg 1965-ben 61 ezer 25 beteg je­lent meg a rendeléseken, idén 66 ezer 296-an vették igénybe a körzeti orvosokat. A szakren­deléseken a 65. évi 108 ezer 422 beteg helyett, idén 138 ezer 549 beteg jelent meg. Ezek a számok annyit jelentenek, hogy ebben az évben minden lakosra tíz orvosi vizsgálat ju­tott. Nagy szám, sok munkát je­lez. (b. h.) szavak során egyre no a sár. — Huszonöt esztendeje tet­tem mestervizsgát Pesten, — Kecskeméten tanultam, majd elkerültem segédnek Dombóvárra. Akkor még ki­állításra való kosarakat, vesszőbú torokat is készítet­tem. Ma már nemigen van erre szükség. A piacon adogat­juk el a zöld kosarakat. De nemcsak a munka fogy el, hanem lassan az is, aki az anyagot megtermelné. — Valamikor a lapos földe­ken szívesen neveltek a gazdák fűzvesszőt. Ma már csak a Rákóczi Termelőszö­vetkezet területén, meg az ál­lami gazdaságban terem va­lamennyi vessző. — Valamikor kétszáz forin­tot is megért mázsája. Ma pénzért nem a'dják, csak cse­rébe kosárért. A termelőszö­vetkezetinek az idén' is készí­tettem ötven kast. Ök meg­mondták, hogy mennyit kós­tál a vessző, én a kosár árát szabtam meg s így összetalál­koztunk. — Ezt a kosarat nevezik zöld kosárnak, mert a vesz- szőn rajta van a héja. Min­dennapi munka. Ezt én már negyedéves tanuló koromban is meg tudtam csinálni. Van azonban a szakmának egy sok­kal szebb része is: a fehér munka. — Hófehér, tisztított, gon­dosan lefőzött vesszőből ké­szítjük a piaci bevásárló ko­sarakat, kerti bútorokat, gyer­mekszékeket. Bekapcsolódik a beszélgetés­be a mester felesége is. — A vesszöfözés az én dol­gom, — mondja. Benzines hor­dóból építettük meg a ka­zánt. Ebben főzöm öt órán ke­resztül a vesszőt. Hulladékot, kukoricaszárat használunk a fűtésre. Amikor lefőztem az anyagot, utána lehúzzuk a hé­ját, majd gondosan rnegtisztít- juk és heteken át szárítjuk. Nedvesen nem lehet a vesszőt felhasználni, mert törik és penésze dik. MsOoZoAoIoK NYITLAK VÁNDORLÁSA A vadállomány vérfrissíté­sére már régóta alkalmaz­zák a megtelepítéses cserét. A megfigyelések szerint, ha ezt külső okok nem befolyá­solják, a helyben született mezei nyulak nem távolod­nak el néhány kilométer­nél messzebbre eredeti he­lyüktől. Nem így az újon­nan telepített nyulak! Ész­leltek már 75 km-re is eltá­volodott példányt. Ellenkező­iéként viszont a telepített nyulak egy része is megma­radt 2—3 kilométeres kör­zeten belül. Ez elsősorban a vadállomány sűrűségétől, az új környezet és a régi kö­zötti különbségtől függ. FÖLDI MOGYORÓ A VÉRZÉKENYSÉG ELLEN sérletre van szükség, amíg a hatóanyagot gyógyszerként al­kalmazhatják, a szakemberek véleménye szerint a felfede­zés új fejezetet nyitott a vér­zékenység elleni küzdelem­ben. ÉLETKOR ÉS AZ UTÓDOK NEME A vérzékenység kezelésére eddig a vérátömlesztésen kí­vül nem állt más eszköz az or­vosok rendelkezésére. A düs­seldorfi gyermekklinikán, ahol a véralvadás kérdésével már régóta foglalkoznak, megálla­pították, hogy a közönséges földi mogyoró olyan anyagokat tartalmaz, amely lényegesen növeli a vér alvadóképességét. Bár még sok ellenőrző kí­Érdekes megfigyeléseket je­gyeztek fel egyes állatte­nyésztők. Kiderült, hogy az elődök életkora befolyásolja az utódok nemének a ki­alakulását. Fiatal anyaállat és idősebb apaállat párosí­tásánál az utódok zöme nő­ivarú, míg a fiatal apaállat és idősebb anyaállat ese­tén hím. Ha az elődök • élet­kora lényegében azonos, az utódok aránya is kigyensú- lyozott. Ezek a megfigyelések azonban még alapos vizsgá­latot igényelnek, és akkor majd beszélhetünk a gaz­dasági állatok nemének tu­dományos alapon nyugvó céltudatos kialakításáról. véve a le- § penészedik. Korai zöldségfé’ék Ma délután 4 órakor az Arany János Termelőszövet­kezet központjában Szegedi János előadást tart a zöldség­félék korai termesztésének jö­vedelmi kihatásairól. Tanácstagi beszámoló Ma délután 5 órakor S. He­gedűs L ászló, a 35-ös választó- kerület tanácstagja a Jósika utcai iskolában tart tanácstagi beszámolót. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN ? A siker ára. Magyarul be­szélő, szélesvásznú olasz film. Korhatár nélkül megtekinthe­tő. Magyar híradó. Előadás kezdete: 5 és fél I óraJtor. LEVEGÖSZENNYEZÖDÉS, DOHÁNYZÁS, RÁK A glasgowi röntgenszűrő in­tézet vezetője szerint a levegő­szennyezettség és a dohány­zás „együttese” jelentősen növeli a tüdőrák-megbetege­dést. Nagy-Britannia terüle­tén ugyanis 10 000 lakosra jut egy tüdőrák-megbetege­dés, a városokban azonban, ahol a levegő szennyezett, ez az arány 4:10 000. Vélemé­nye szerint, ha az ottani városok levegője nem lenne annyira szennyezett, legalább napi 10 cigarettával többet lehetne „büntetlenül” elszív­ni. „SZAUNÄZÖ” SERTÉSEK A finnek közismert szauna fürdőjének jótékony hatását a forró, száraz gőz és a hi­deg víz váltakozása idézi elő A módszerben rejlő fizioló­giai hatást a wisconsini egye­tem kutatói most a levágás­ra ítélt sertések húsminősé­gének megjavítására igyekez­nek felhasználni. Rájöttek ar­ra, hogy a gyakran halvány színű, puha, vizenyős sertés­hús minősége megváltozik, ha az állatokat előzőleg meleg­hideg kezelésnek vetik alá. Hasonló hatást érnek el ak­kor is, ha levágás előtt nyugtatószereket adagolnak a sertéseknek. TALAJVÉDELEM LEVENDULÁVAL Közismert a talajerózió ve­szélye, amely egyes orszá­gokban különösen sújtja a ELISMERÉS gg!!! 11111 ■ A KIOSZ ez évi utolsó taggyűlésén dr. Gervai Béla, a KIOSZ elnöke, Bánfi Sándornak jó munkája elismeréséért jutalmat nyújtott át. Kiss foto & mezőgazdaságot. A növényzet § nyújtja ellene a legjobb vé- $ delmet. A gabonafélék és a ^ szálas takarmányok nagyobb ^ védelmet jelentenek, mint a ^ kapások. Kiváló eredményt ^ értek el a levendulával, amely ^ három esztendő alatt telje- ^ sen beszüntette a talajelmo- sódást. Tekintetbe véve a le- $ vendula hasznosságát és fel- ^ dolgozási lehetőségét, érdemes § erre különös gondot fordí- ^ tani. CSEHSZLOVÁK GYÓGYSZEREXPORT § Csehszlovákia szépen fejlő- ^ dő gyógyszerexportja az idén már több mint 60 országba s irányul. Antibiotikumon és í gyógyszer-különlegességeken $ kívül jelentős a gyógyszer- $ ipari alapanyagok exportja is. ^ A legnagyobb vevők: a Szov-i jetunió, az NDK, Olaszor- $ szág, Svájc, Lengyelország, § Dánia, Anglia, India és Hol- $ landia. KECSKEBÉKA ÉS A HAL § s A varangyosbéka csak any-^ nyiban káros a halállományra. •• hogy táplálékkonkurrens. A; kecskebéka kifejlett példánya' viszont képes elnyelni egy 12 J centiméter hosszú halat is. § Nagy étvágya miatt a legna- $ gyob veszélyt a lassú mozgá- ^ sú pentyivadékokra jelenti. % A beszélgetés során felve­tődött a kér.dés, hogy vajon mi lesz a szakmával, ha nem lesz utánpótlás? Tóth István kedvetlenül vá­laszol. — Ez már azoknak a dolga, akiík utánunk jönnek. Dehát aliaikulnaik a szövetkeze­tek, majd azok kötik a kosa­rakat. Különben pedig egyre gyakrabban látok műanyag- kosarakat. Ha beválik, majd a gép csinálja. Szó szót követ, a kosár szé­pen kikerekedett. Már a füle is a helyén van s amikor a mester odaállítja maga elé a műhely közepére, megelége­detten nézi a munkáját. Milyen sokszor gratulálunk a jól elkészített munkához. Tóth István szótlanul hallgatja elismerő szavaimat és szájá­ból természetesen hangzik a szó. — Nem nagy dolog ez, jó uram! Mindennap csinálom, — És már a küszöbön járok, amikor hallom a kedélyes ma­gyarázatot. — Ki minek a mestere, annak a huncutja. (rossi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom