Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-18 / 298. szám
III. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1966. DECEMBER 18., VASÁRNAP Mit ajánl a szakember? A háztáji baromfitenyésztés fellendítése, gazdaságosságának növelése, az új tenyésztési eljárások, magasabb termel őe gyedek biztosítása régen foglalkoztatja a szakembereket. E gondolat gyakorlati megvalósítását kezdtük meg járásunk területén az idén, amikoris 34 ezer 500 darab G 33-as hibrid baromfit adtunk ki 3 község — Tápió- szentmárton, Tápióbicske és Pánd — gazdáinak. A kihelyezés óta eltelt majdnem egy év tapasztalata azt mutatja, hogy ez a fajta baromfi 30—50 százalékban felülmúlja a háztáji gazdaságokban eddig levő vegyes fajtájú baromfiak termelését. CSENDÉLET Iván Mária rajza MOZIMŰSOR Tápiószele ma: Sakk-matt, ma ti* ®é: Kálóján cár. Hétfőtől szerdáig: Nem szoktam hazudni. Tá- piószentmárton ma: Fantomas, sz-erdán: Fekete bársony. Tápió- györgye ma: Királylány a feleségem, hétfőn és kedden: Halál a cukorszigeten. Szentmártonkáta ma: Mindenki haza, szerdán: Amerika éjjel. Tápiószecső ma: Szárnyas Fifi, szerdán: Becsületes szélhámos. Szentlőrinckáta ma: A domb, ifjúsági előadás: Férjek, szerdán: Rangon alul. Pánd ma: A mi házunk. Tápióbicske ma: Minden kezdet nehéz. Tápióság ma: Szentjános fejevétele. Tápió- szőllős ma: Fantomas, matiné: Ne hagyd magad, Pitkin, szerdán: Az államügyészé a szó. Farmos ma: A jégbalett csillaga, szerdán: Ketten haltak meg. Kóka ma: Fügefalevél, szerdán: Mi húszévesek. A G 33-AS KARRIERJE Amíg a vegyes fajtájú baromfiak éves viszonylatban 100—110 darab tojást adtak, addig az új fajta évi 180—220 darab tojás termelésére képes. Az új fajtánál jól lehet hasznosítani a háztáji gazdaságok adta lehetőségeket. Jó ka- pargáló, a gyommagvakat és a rovarokat takarmányként hasznosítja. Nem igényesebb, mint a háztáji gazdaságokban eddig tartott zömében New- Hampehire, tojása barna héjú, a piaci igényeket mindenkor kielégíti. Ezekben a napokban készítjük elő — miként azt már a Tápió mente hírül adta — a háztáji baromfiállomány jövő évi teljes cseréjét. Az eddigi tapasztalatok alapján javasoljuk a járás valamemy- nyi baromfitenyésztőjének, hogy kapcsolódjon be ebbe a cserébe, s a szükséges napos- baromfi-igényét mielőbb jelentse be a körzeti földművesszövetkezetnél, vagy annak helyi ügyintézőjénél. Az elmúlt években a Baromfiipari Vállalat nem tudta kielégíteni a tenyésztők igényét Ezért már most felmérjük a termelők ez irányú szükségletét, s ennek alapján a keltető állami gazdaságtól, illetve termelőszövetkezettől a teljes mennyiséget be tudjuk szerezni. A cseréhez jelentős kedvezményeket biztosítunk. A tenyésztők a naposbaromfit készpénzfizetés ellenében vagy hitelben, tojással történő törlesztéssel vehetik igénybe. Cseretermény ellenében korlátozott mennyiségű baromfitápot adunk, amely csökkenti az elhullást, és elősegíti az állatok fejlődését. Naposbaromfiak és az előnevelt csirkék átadásával egyidőben helyi szaktanácsot fogunk adni a tenyésztőknek. Kiss Lajos járási főállattenyésztő Vadnyulak - nyugatra A Pest-Szolnok megyei Pin- j cegazdaság vadásztársasága vasárnap Üjszilvás és Tápió- györgye határában élőnyúl- befogást tartott. Százötven nyulat küldtek a MAVAD soproni telepére, ahonnan továbbindulnak Franciaország, Olaszország, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság erdőibe, fajfrissítés céljából. Hivatalos ügyben Nagykáta a járás legnépesebb községe Nagykátának 11 ezer 702 lakosa volt ez év január elsején, tehát a járás székhelye egyúttal a járás legnépesebb községe is. Utána Tá- piószentmárton következik 6 ezer 7 lakossal, majd a harmadik Tápiószecső, ahol 5 ezer 701-en laknak. A 3 legkisebb község a népesség számát tekintve Tápióság 2 ezer 657, Szentlőrinckáta 2 ezer 95 és Pánd 1 ezer 959 lakossal. SZÜRET UTÁN A szőlőtermő vidékek egyik legmozgalmasabb munkaszakasza a szőlőtermés betakarítása, feldolgozása és elhelyezése befejeződött a nagykátai járásban is. Ismeretes, hogy a nagykátai pincészet körzetében a várakozáson alul volt a szőlőtermés. Közepesnek mondható mennyiségi és a közepesnél is valamivel alacsonyabb minőségi termést szüreteltek a gazdák és a szövetkezetek. Már az év elején mutatkozott a talajvizek káros hatása, a szüretet közvetlen megelőző időszakban pedig a rothadás ritkította a szőlőtőkék fürtjeit, akadályozta a szőlők érését. Bár a termelők többsége már mustban értékesítette termését a nagykátai pincészetnél, ugyanígy a termelőszövetkezetek is, ennek ellenére még csaknem minden szőlőtermelő gazda rendelkezik kisebb-na- gyobb borkészlettel. Ezeknek a boroknak az épségben tartása, bizonyos fokú borkezelési kötelezettséget-‘ró1 a termelőkre. • • •• * uívsu A gyenge alkoholtartalmú borok könnyen meghibásodnak, hajlamosak a betegségre. A rothadt szőlőből nyert borok egyik gyakori és nehezen kikezelhető betegsége az ún. barnatörés. A betegségek megelőzése érdekében — az idei évjáratúaknái különösképpen — indokolt a seprők mielőbbi különválasztása, lehetőleg zárt fejtés útján. Átfejtés előtt az üres hordót is kénezzük ki, azbeszt kénlappal, fejtés közben vagy fejtés után. Az átfejtett bort pedig káliummetabiszul- fittal kénezzük. Ezt borban feloldva, elkeverve alkalmazzuk. Ügyelnünk kell arra is, hogy a tárolóedények tele legyenek, illetve a tárolt bor minél kevesebb levegővel érintkezzék. Ezen a vidékér. elterjedt szokás, hogy a borospincékben zöldségfélét, káposztái, burgonyát is tárolnak. Az ezeknél előálló esetleges rothadás fertőzi a pince levegőjét, s a bor idegen, nem kívánatos ízt és szagot vesz magába. Célszerű a pincék, tárolóhélyek légterének havonkénti kénezése, darabos kén elégetésével, ezáltal a tárolótér levegőjét tisztán tartjuk, s a levegőben élő káros baktériumokat elpusztítjuk. A nagykátai pincészetnél kétszer fejtett borokra még jelenleg is köthető értékesítési szerződ és/, pótszerződést pedig még az idei: átadásra is meg lehet kötni. Egyébként a pincészet az idei borátvételeket 20-án, kedden befejezi az év végi leltár, illetve a leltári előkészületek miatt. Keddig azonban mind a szerződött, mind a szabad, továbbá a búzaföldadó teljesítése címén beszállított borokat átveszi a pincészet, fejtett állapotban. Burza Lajos Bor, pálinka, menyecske, munka Öregek napja Tápióbicskén Mintha az elő-előbukkanó nap is melegebben szórta volna sugarait azokra a tipegő és botra támaszkodó öregekre, akik vasárnap délelőtt a tá- pióbicskei Április 4. Tsz kultúrterme felé igyekeztek. Izgatottan kérdezték egymástól: — Vajon mi lesz, hogy lesz? Mert ilyen nap még Tápióbicskén nem volt; nap, amely az öregeké. SPORT ASZTALITENISZ-HÍREK Vácott rendezték meg vasárnap az úttörőolimpia keretében az asztalitenisz megyei bajnokságot. Járásunkból két tápióbicske: úttörő ért el jó helyezést. Gizur Katalin második és Madaras László ötödik lett. ★ Ugyancsak vasárnap rendezték meg a járási körzeti asztalitenisz-bajnokságot, két körzetben: Tápiószelén és Nagy- kátán. A tápiószelei körzet győztesei, női egyéniben: Lévai Mária, férfi egyéniben: Molnár János, Tauber József és Juhász Imre, férfipárosban: Tauber— Molnár, dr. Dobrai—Kiss, vegyespárosban: Lévai—Tauber, csapatban: Tápiószele és a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság. A nagykátai körzet győztesei, női egyéniben: Zakar Mária, Kukléta Erzsébet, férfi egyéniben: Badenszky József, Kolonics Sándor, Molnár Gábor, férfipárosban: Badenszky —Mészáros, Molnár—Tiszai, csapatban: a nagykátai gimnázium, a nagykátai kollégium és Tápióság. Általában szép és nívós versenyeknek lehettünk tanúi, főleg a férfiaknál. A két csoport továbbjutott versenyzői ma mérik össze erejüket, a nagykátai gimnáziumban, az asztalitenisz járási bajnokság döntőjén. Ma: járási egyéni sakkverseny Nagy érdeklődés előzte meg a ma Tápiószecsőn sorra kerülő járási egyéni sakkverseny döntőjét. Lapzártáig 34-en neveztek be erre a járás legjobb sakkozói. Kétszáznál is többen ültek az asztaloknál, amikor Farkas Andrásné megnyitotta az ünnepélyt. Aztán sorba hangzottak el a köszöntők. Gizur István és Hajdú János párttitkárok, Zsebe Istvánná tanácstitkár, Madaras Edéné iskola- igazgató és Csikós László KISZ-titkár meleg szavai könnyeket csaltak a szemekbe. S az unokák, a legkedvesebbek, még csak ezután jöttek. Az ünnepi forgatagban a 87 éves Muzsik Laci bácsi mellé kerültem, s feltettem neki az ilyenkor elmaradhatatlan kérdést: — Mi a titka annak, hogy ilyen fiatalos tudott maradni? — Egész életemben négy dolgot szerettem — mondta tréfásan hunyorítva — a bort, a pálinkát, a menyecskét és a — munkát. Sajnos a cigarettáról tíz évvel ezelőtt le kellett mondanom, mert abban a fránya kórházban megtiltották. Egyébként akkor voltam életemben először beteg. Még az idén is egyedül dolgoztam meg egy hold szőlőt, kiszedtünk a lányommal ketten egy hold burgonyát, s még kaszáltam is! A 85 éves Szőke Pálné mégha tottan mondta: — Nyolc gyermeket neveltem fel, kedveském. Ma már csak a házkörüli munkát végzem el, s nevelem tizenegy unokámat. A legbeszédesebb s legfürgébb asszonyt, Kovács József- nét kerestem, 73 éves létére a nyugdíjasak közül ő teljesítette a legtöbb munkaegységet, jutalmat is kapott érte. — Novemberben tizenhat napot dolgoztam. A kertészetben zöldséget és répát szedtünk. Sajnos hamar jött a hideg ... Míg beszélgettünk, az asztalokra párolgó húslevest tettek. A terem elcsendesedett, hogy ebéd után tovább folytatódjon ez a kedves nap, amelyet a szeretet és a figyelem ezerszínű szála font át. (pápai) Indulás előtt megpróbáltam elképzelni a körülményeket. Fiatal korom ellenére sók helyen megfordultam, sok mindent tapasztaltam, s így azt gondoltam, már nem érhet meglepetés. Bár figyelmeztettek, jó, jó, vigyázzak, ne bízzam el magam, mégis azt gondoltam, nem érhet meglepetés. Fodor Istvánnal, a körzeti rendőrfelügyelővel kedélyesen csevegtünk az úton. Teli tüdővel szívtuk a friss levegőt, élveztük az első hóesést. A havon meg-megcsúszva, az előző esti tv-műsorról beszélgettünk, majd az ügyre tereltem a szót. — Messze van még? — kérdeztem. — Ez az utca az. Kívánr esi vagyok, meg tudja-e állapítani, melyik ház az övéké. Nézem, amint a takaros kis házak nyugodtan kuporognak egymás mellett. Mind gondozott, sok frissiben vakolt, a hó mindegyik elől ellapátolva. Egyik sem az. Tovább haladva, bal oldalt kis teret pillantok meg. Rajta egyedülálló, nádfedeles ház. Falai kissé düledeznek, de fehérre meszeltek, néhol a vakolat lehámlott. Kerítés, udvar, kert nincs, illetve az egész tér az udvara. A ház körül nincs elsöpörve a hó, a lábnyomokból könnyen kivehető, hogy melyik ajtón kell bemenni. A ház kiválik az utca rendjéből, megkérdezem: — Ez lenne az? Hátranézek társamra, nem válaszol, csak bólint. Ű már járt itt. Rátérek a kitaposott útra, az ajtóhoz érve a kilincset keresem, de akárhogy is nézem, nincs. Zörgetünk, nem szól ki senki. Közben társam a másik ajtón kiakaszt egy drótkampót, az ajtó kinyílt, és ajkait keményen összeszorítva int, hogy menjek. A házhoz közelítve, a havas térség, a nádfedeles ház —r, hangulata volt ehnék a látványnak, Mikszáth Kálmán Tót atyafiak című elbeszélés- kötetének hangulata érintett meg. Most Visconti, az olasz neorealista filmrendező jut eszembe, ö sok ilyent láthatott, én még soha. Nem tudom, a szagról, vagy a látványról írjak először. Bármelyiket tenném, lehetetlenre vállalkoznám, nem lehet ezt szavakkal kifejezni. Kihátrálok. Kinn egy rosszul öltözött, kétes benyomást keltő, hehe- résző asszony szólít meg. — Hehehe, — mondja — emitt lakunk, — mutat az előbb kinyitni próbált ajtó felé. összeszedem magamat, s követem. Mellettem, a magán már szintén erőt vett körzeti megbízott. Az előbbin okúivá befelé a pár > lépést úgy teszem meg, hogy közben jó tanácsokkal látom el magam: csak rövideket és nem mélyeket szippantani a levegőből, halkan beszélni, mert a nagy hanghoz mély lélegzet kell, Verekedés a megnyitón A szentmártonkátai Dósa István nyilván úgy vélekedik, hogy nélküle nem nyithatnak meg egyetlen italboltot sem a járásban. Társaival ezért mehetett át Kókára, az italbolt ünnepélyes nyitóvacsorájára. Ott hangoskodott, provokálta a vendégeket, s ha valaki rászólt, kiütötte szájából a cigarettát. Amikor a jobb érzésű emberek eltávolították a kerthelyiségből, valahol egy karót szerzet^, és azzal tért vissza. Aztán tömegverekedés lett a dologból. Nem sokkal ezután a szentmártonkátai italboltban egyik ismerősét ütötte meg minden ok nélkül, majd kihívta az italboltból és összeverte. A kerékpártámasz útjában lehetett, mert azt az árokba döntötte. Mindez azonban még kevés volt aznapra. Belekötött egy társaságba az utcán. Azután egy férfit minden ok nélkül pofonvágott, de itt folytatása lett az ügynek. Ugyanis a férfi társaságában levő hölgy gyorsan lerántotta a körömcipőjét, és Dósát fejbevágta. Dósa viszonzásul kést rántott elő, és azzal kezdett hadonászni, amíg meg nem fékezték. Dósa életrajzához tartozik, hogy garázdaságért . a járás- bíróság már egyszer 4 hónapi börtönre ítélte. Most a bíróság mint visszaeső bűnöst vonta felelősségre, és másfél évi börtönt szabott ki büntetésül, s egyben elrendelte a felfüggesztett 4 hónapi börtönbüntetés végrehajtását is. Társait, a még büntetlen Pofomat Gyulát és Gyarmath Józsefet 8—8 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a járásbíróság. nem hirtelen körülnézni, csak fokozatosan. Mikor belépek, gyorsan ülőalkalmatosság után kell néznem. Ehhez viszont körül kell tekinteni. Ekkor hatalmasodott el bennem a döbbenet. Társam zavartan villanykapcsoló után kotorász, az asszony heherés*« ve mentegetődzik, és én megértetem magammal, hogy nincs hová leülni. — Lámpa nincs? — kérdi társam. Az asszony fejével int, hogy nincs. Én .közben asztal után kotorászok a sötétben, az sincs. Az ablak párkányán látok egy kis szabad helyet, az asszony észreveszi a szándékom, a fejem felett levő gerendáról, a bűzlő mosatlan edények közül maszatos rongyot ránt le és spirális alakzatokat mázol vele az ablak- párkányra, s int, hogy ott írhatok. Egy pillantás az ablakra, s az ősember ablaknyílásra kifeszített állatbőre jut az eszembe. Tájékoztatom az asszonyt látogatásunk céljáról, m»id megkérdezem: — Lánykori neve? Mondja. — Együtt él férjével? — Igen. — Törvényes felesége? — Igen. — Mennyi nyugdíja van a férjének? — Hétszáznyolcvan forint. — Rendesen kapják? — Igen. — Mire költi? — Hát... élelemre. — A székek, asztalok, szekrények hova lettek? — Eladtam, mert kellett a pénz élelemre. — Italra kellett! — szól közbe a rendőrmegbízott. Csend. — Kinek tartozik? — kér-: dez most a társam. — Senkinek. — Varró Jóskának mennyi-: vei tartozik? — Nem tudom. — Tóth Palinak? — Nem tudom. — A férje hol van? — kér-: dezek újra én. — Ahun a! — bök az egyik sarokba, ahol egy, eredetileg fehér, most nem tudom milyen színű vaságy roskadozik, rongyhalmazzal. — Hol? — kérdezi a társam. — Hát ott! — mutat ismét oda. — Keltse fel! Beszélni akarunk vele. Odatámolyog, s üvölt: — Hé, hé! Kelj föl! Nyögdécselés, tápászkodás és felül egy ősember, összevissza nyírt torzonborz bajusz és szakáll, lépcsősre nyírt, fület betakaró, csomókba ősz* szeálló zsíros haj, semmibe ré* védő, savószínű tekintet. — Vak és nagyothall — robbantja szét szavaival az asszony a feszült döbbenetét. Gyönyörű a táj. A falu fehér az első hótól. Az ég felé fordítom az arcom és érzem, amint a hópihék langyosan olvadnak el rajta. Az utcán asszonyok, férfiak, gyerekek vesznek körül bennünket, s hálálkodnak, hogy végre észrevettük őket. Elmondják, hogy az asszony nagyon rosz- szul bánik a férjével. Sokszor hetekre itthagyja, a férje nyugdíját mind elissza, a bútorok is így folytak el. Nem most vettük észre őket. Már próbáltuk az öreg vakot szociális otthonban elhelyezni, de eszeveszetten tiltakozott ellene. Az asszony egészséges, tudna dolgozni. A jelenleg érvényben levő törvények szerint a szociális otthonban való elhelyezéséhez szükséges az érdekelt beleegyezése. A törvényes normált szerint tehát nem tudunk változtatni ezen a helyzeten. Pedig segíteni kellene a férfin, s az asszonyon is, de hogyan? Tenni kell valamit. De mit? Sárközi Lajos — m —
