Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-10 / 265. szám

I9RS. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK "V/fírffip 3 Negyvenhárom év ai Arany-kultusz szolgálatában Nagykőrös készül az Arany János évre Negyvenhárom esztendővel «Ezelőtt, 1923. szeptemberében került dr. Törös László Hajdú- ország fővárosából, Debrecen­ből Arany János városába, Nagykőrösre, Arany János hí­res iskolájába, a nagykőrösi református gimnáziumba, mégpedig arra a katedrára, amelyről tíz kerek esztendőn át, 1851-től 1860-ig oktatgatta a Toldi költője a magyar nyelv és a magyar irodalom szépsé­geire diákjait. Negyvenegy esztendeig aktív pedagógus •volt „Törös Laci bácsi”, aho­gyan egész Kőrös becézi, de e gimnáziumtól akkor sem vált meg, amikor két éve nyuga­lomba vonult: őre maradt, gondozója és tovább fejlesztő igazgatója az öreg schoia fa­lai között életre hívott Arany János Emlékmúzeumnak. — Éppen az a tudat hozott ide, Nagykőrösre — mondja most halkan, az emlékmúzeum kincsei között —, hogy ez a vá­ros Arany János városa volt és maradt máig is. A szemközti falra mutat, ahol Arany János egyik Kő­rösről írt leveléből vett idézet «1 vasható: „A fél Akadémia Nagykőrösön lakik." Ez — ha némi túlzással is, de — igaz. Arany János egykori tanártársai között szép szám­mal voltak olyanok, akik a magyar szellemi élet büszke­ségeivé nőttek talán éppen a körösi évek alatt, a szabadság­harcot követő gonosz elnyo­matás korszakában. A körösi gimnázium kincses­tára ez a kis múzeum és leve­gője már az ünnepvárás izgal­mától izzik. Hiszen a jövő év Arany János esztendeje lesz, a nagy költő születésének 150. és Toldija megalkotásának százhuszadik évfordulója. Or­szágos ünnepe a magyar köl­tészetnek, centrumában Nagy­kőrössel, hiszen vitathatatlan irodalomtörténeti tény, hogy Arany János költői arculatát a tiz körösi esztendő formál­ta teljessé. És némiképpen sze­mélyes ünnepe dr. Törös Lász­lónak is. — Emberi és költői ideálom volt már debreceni gimná- Zista koromban is Arany Já­nos — emlékezik a drága re­likviák között a régmúlt időkre. — Debreceni filozopter ko­romban, 1917-ben rendeztem meg az első százados Arany­ünnepséget. Aztán hiába ma­rasztaltak szülővárosomban, Debrecenben, hiába voltam a debreceni egyetem első „sum­ma cum laude” doktora, hiába csillant ott meg előttem az úgynevezett karrier lehetősége a kilátásba helyezett magán­tanárság, az egyetemi katedra felé vezető út formájában, Arany János varázsa ide húzott, Nagykőrösre. Aztán igen hamar úgy megszerettem ezt a várost, mintha szülőváro­som Lett volna. A régi és az új igen szerencsés ötvözetét éreztem meg benne. Egész életét az Arany-kultusz ápolására szentelte. Negyven eszten­dővel ezelőtt, 1925-ben ő hívta életre az Arany János Társaságot, amelynek mind­végig, 1945-ig titkára volt Már a kezdet kezdetén gyűj­teni 'kezdte az Arany-emlé­keket, a régi iskolai dol­gozatokat, amelyek Arany tanár űr szigorú korrek­cióit, örök érvényű stilisz­tikai és nyelvészeti szél­jegyzeteit őrizték meg, a szerteszét kallódó drága kéziratokat, köztük a Nagy- idai cigányok teljes kézira­tát, és sok Kőrösön írt ver­sének fogalmazványát. Év­ről évre gyűlt az értékes anyag, de múzeummá elő­ször a felszabadulás után, 1952-ben, a költő halálának hetvenedik évfordulójára alakult. — Szerény kis múzeumocs- ka volt, de öt évvel ké­sőbb, 1957-ben nekifogtunk, hogy Arany János emléké­hez méltóvá fejlesszük. Meg­értő, áldozatkész segítőtárs­ra találtam Kőrös vb-elhö- kében, Barta Antalban, majd Kállai Gyulában, jelenlegit kormányelnökünkben is. Ak­kor kaptuk ezeket a gyö­nyörű tárolókat és amikor iskolánk alapításának négy­századik évfordulóján orszá­gos ünnepséggel avattuk fel a múzeumot, mér nem volt okunk szégyenkezni miatta. Mutatja Magyarország és a magyar irodalom nagy, lelkes román barátjának, a Román Népköztársaság az­óta elhunyt miniszterelnö­kének, Groza Péternek ma­gyar nyelven írt és vitrin­ben őrzött levelét, amely­ben a román államférfi üd­vözli a jubiláló körösi gim­náziumot, és sajnálkozva közli, hegy súlyos betegsé­ge miatt személyesen nem vehet részt az ünnepségen. — Rajongója volt Arany János költészetének — mond­ja kissé elérzélkenyülve To­ros László, majd újból Arany körösi éveiről beszél. A múzeum anyaga szinte élővé varázsolja Arany János alakját, á ta­nárét is, a költőét is. Pe­dig a tanárkodás elég sok­szor lefoglalhatta a költő kezét Sírig hű barátjához, Tompa Minályhoz írt egyik levelében így panaszkodik: „Valami 120—140 iicamo- dott észjárású dolgoza­tot minden két hét­ben az utolsó betűig át­nézni, az utolsó akcentusig javítani, nem is olyan mu­latságos dolog, s ha egyre- másra 1/4 órát számítok is darabjára, mégis 25—30 órát vesz igénybe, mihez a lecke­órákat hozzáadva, ami ma­gamnak megmarad, bizony pi­henésre is eikél.. Mégis írt, alkotott szaka­datlanul. Itt születtek meg legszebb balladái, itt (kapott végső formát Toldi estéje, itt készültek klasszikus Sha- kespeare-fordításai, valamint nagyszerű értekezései a ma­gyar versről és verselésről. Közben még arra is volt gondja, hogy írásra, verse­lésre buzdítsa a talentu­moknak sejtett diákokat, lel­kesen patronálta a „Szün- óráík” címen szerkesztett és kézírással sokszorosított diák­újságot. — Arany Jánosra ráfogták, hogy itt, Nagykőrösön rosz- szul érezte magát, hogy örökké csak a fejét lógatta — csen­dül fel a tiltakozás Toros László hangjában —, pedig eb­ből egy árva szó sem igazi Itt vannak a döntő cáfolatok, azok az itt írt versei, amelyek­ben valósággal bugyborékol a jókedv. A Pázmány lovag, A disznótori köszöntő, A bajusz, és még egy sereg. És az is bi­zonyos, hogy saját panasza is költői túlzás volt az időtrabló dolgozatjavítások miatt, hiszen ő maga írta: „Örömest teszem édes anyanyelvűnkért”. Kő­rösön töltött tíz éve nem ke­vesebb, mint nyolc kötettel gyarapította a magyar irodai­mat. Nagykőrös méltán lesz köz­pontja tehát az Arany János évben rendezendő ünnepsé­geknek. A körösi ünnepség részletes programja is kialakult már. Kőrösön tart­ja a Magyar Irodalmi Társa­ság háromnapos vándorgyűlé­sét, csatlakozik hozzá a TIT elnökségének országos vándor- gyűlése is. Az első nap téma­anyaga kizárólag Arany Já­nos lesz, a második nap jeligé­je: Arany János a világiroda­lomban. A harmadik napon kerül sor egyéb kérdések meg­vitatására. A vándorgyűlésen a fölmérhetetlenül gazdag kö­rösi anyagot dr. Törös László fogja ismertetni. A körösi ünnepség szerves része lesz Kisújszállás ünnep­sége is. Kisújszállás szobrot állít Arany Jánosnak, aki ab­ban a községben akadt el, ami­kor a debreceni kollégiumba indult, mert nem volt pénze a továbbvándorláshoz. Kisúj­szálláson vállalt praeceptorsá- got — így hívták régen a taní­tóságot, a nevelőséget —, hogy némi pénzhez jusson. A prae- ceptor — Arany János szobrát a költő születésnapján, már­cius 2-án avatják fel. — A Képzőművészeti Alap i6 tehetne némi szolgálatot a jnagy ünnep alkalmából — | mondja kissé keserű hangon iTörös László —, kiadhatná [újból azt a tíz levelezőlapból ! álló sorozatot, amely Arany [János Nagykőrösön címmel je­lien t meg néhány évvel ezelőtt i háromezer példányban, de már Inéhány hét alatt az utolsó szá- jlig elfogyott. Alig sikerült [megmentenünk belőle néhá- jnyat a múzeum számára. i Magyar László VSSSSSSSSSSSST/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ-SSSSSSSSSSrS­Munkában az exkavátor Ez a her­nyótalpa­kon mozgó markológép Szód határában dolgozik. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság itt mélyíti hét kilométer hosszúság­ban, a Hartyán-patak medrét. A patak ugyanis nem min­dig ilyen csendes és veszélytelen. Az elmúlt években többször is, tavasz idején, úgy megduzzadt, hogy vize el­árasztotta a mellette elterülő Haladás Tsz termőföldjeit. Az exkavátor két műszakban dolgozik, hogy minél előbb elkészüljön a meder kikotrásával, mélyítésével. . (Foto: Gábor) Néphadseregünk kommunistáinak pártértekezlete Pályázat a Hideg napok értékelésére A KISZ Pest megyei Bizott­sága a Pest megyei Mozi­üzemi Vállalattal közösen if­júsági pályázatot írt ki a Hi­deg napok történelmi hátteré­nek és morális tartalmának feldolgozására. A pályázatra érkező dolgozatokat 1967. március 31-ig lehet bekülde­ni. A 14—18 évesek a film tör­ténelmi körülményeinek le­írásával pályázhatnak. A KISZ a tanácsok művelődésügyi osz­tályain keresztül felkérte az iskolákat, hogy nyújtsanak segítséget a pályázaton részt­vevő diákoknak. A 18—26 évig terjedő korosztálynak A fele­lősség problematikája, lelki­ismeret címmel magasabb szintű feladatot kell megolda­nia. A magyar néphadsereg kom­munistáinak küldöttei kedden és szerdán tartották pártérte­kezletüket a Honvédelmi Mi­nisztérium Vöröshadsereg úti épületében. A pártértekezleten részt vett és felszólalt Czinege Lajos, ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja A hozzászólásokból kitűnt, hogy az utóbbi években a had­seregben is növekedett a párt- szervezetek tekintélye, a kato­nák eszmei, politikai, erkölcsi szilárdsága. Nagy hangsúlyt kapott a vitában az egyszemé­lyi felelősség fokozásának szükségessége a parancsnokok- nál, továbbá az ifjúság neve­lésének több kérdése, a had­seregbe kerülő fiatalokkal való foglalkozás helyes módszerei­nek kialakítása. Beszámoltak a küldöttek arról is, hogy a szocialista versenymozgalom mindinkább tömegméretűvé válik a különböző alakulatok­nál. A felszólalások meggyőzően bizonyították: néphadseregünk kommunistái a párt Központi Bizottságának politikájával egyetértenek, készek arra, hogy támogassák, harcoljanak I érte. Eddig évenként múlt az élet... Beszélgetés a nyolcvanöt esztendős költővel Különös titka volt hosszú évtizedekig an­nak a nagy, sárga ócsai háznak, amely ott terpeszkedik a Vasút utcában, alig kődobás- nyira az állomástól. Egy ember lakta és még­is kettő. Furcsán hangzik? Kétségtelen. Pedig igaz. A posta is igazolhatja: évente kétszer hozza a névnapi táviratokat, jókívánságokat; egyszer Tamás napkor, egyszer pedig a La­josok ünnepén. Hogy mi a titok megfejtése? A ház gazdájának polgári neve: Balassa Lajos. Foglalkozását tekintve állami körjegy­ző volt hosszú évtizedeken át. öt esztendővel ezelőtt, nyolcvanéves korában vonult nyug­díjba, mint a Dabasi Járásbíróság kitüntetett közjegyzője. így ismerték azok, akiknek segí­tett eligazítani ügyes-bajos dolgaikat. Derűsen mosolyog: „Megjön az utalvány Incselkedőn, csalfán, Minden elsején .. Az idézett vers öt esztendővel ezelőtt szüle­tett, az első nyugdíj-érkezés emlékére. írója a ház másik gazdája: Falu Tamás, író. költő. Kilenc regény és nyolc verseskötet és sok-sok vers, elbeszélés alkotója, A titok megfejtése most már egyszerű: Ba­lassa Lajos és Falu Tamás egy és ugyanaz a személy, az ócsai sárga ház köztiszteletben álló gazdája. Az életéről szűkszavúan, szinte távirati stí­lusban beszél: — Születtem és meghalok. Minden ember­nek hasonló az életrajza. Hány szép verset ír­tak már a költők a homokóráról, amellyel pe­dig nem történik más, mint szürke homok pe­reg le benne változatlanul. Az én életemet az irodalom töltötte ki. Ez volt értelme és lénye­ge. Hogy alkottam-e olyat, ami fennmarad majd az utókor számára, nem tudom. Nem az én feladatom eldönteni. Kiskunfélegyházán születtem 1881. november tizedikén. Hogy mi­kor halok meg, szerencsémre nem tudom ... Egy biztos: „Eddig évenként múlt az élet, Most már naponként múlik.. Idézett versével ellentétben bizakodó, mert kitűnő egészségnek örvend. S boldog, mert nem felejtették el máig sem az emberek. Gyakori vendég házában a postás: a levél­írók az egészségéről érdeklődnek, új verseket kérnek, vagy éppen baráti találkozókra invitál­ják ismerősök és ismeretlenek. A szava halk és őszintén szerény. Ilyen volt mindig. Egyszerű és közvetlen. Emberi. Mindkét életében. Ez a kettősség végigkísérte életútját. Nemesen egyszerű, tisztán csengő líráját finom hangulatok, halkszavúság, gon­dos kidolgozás jellemzi és egyúttal olyan gaz­dag életismeretről vall, amely csak azoknak adatott meg, akik a mindennapok emberével együtt élték a maguk életét Irodalmi pályafutását A hét-ben, Kiss Jó­zsef lapjában kezdte. Itt jelent meg első verse, az ősz, 1911-ben. Ez adta a biztatást az erőt a további munkához. S ez a munkásság nem volt eredménytelen. Több ezer kötetes könyv­tárának egyik polcán, ha fakó köntösben is, árulkodik egy könyv, benne két kisregény: a Vonatosok és a Majális. A megjelenés eszten­deje: 1913. Az egykori, megsárgult újságok szerint a kritika elismerően fogadta a fiatal író bemu­tatkozását. Az igazi irodalmi siker mégis kö­zel egy évtizedet váratott magára, jóllehet, ez az évtized az íróvá érlelődés, az élménygyűj­tés szakasza volt. Ezalatt bejárta szinte a fél világot, emberekkel, tájakkal, országokkal kö­tött új ismeretségeket. Élete fordulópontját az 1922-es esztendő hozta meg. Küszöb című regénye elnyerte az Athenaeum pályadíját. Ezután már egymást követték a regények: Kicsinyesek (1926), Nyolcvanas évek (1927) — a Nyugat című fo­lyóiratban jelent meg először, Jánoska (1929), A halottak is élnek (1931), öregek (1932), Tisz­ta víz (1938) és végül a Járásbíróék című re­gény 1941-ben került az olvasók kezébe. Első verseskötete, az Operencia 1914-ben je­lenik meg, ezt követi a Padok zenéje (1915), a Csipke (1917), A lélek mindenütt kihajt (1924), az Evek illata (1929), A délutánból este lesz (1935), majd a Kikötő (1941). A háború évei­ben hallgat, csak az íróasztalában gyűjti új mindig, megint az is lehet, hogy níeg?) Kilencedik verseit, amelyek 1948-ban, Térzene címmel jelentek meg. Ma ünnepli nyolc­vanötödik születés­napját. A házban egymásnak adják a kilincset: diákok és a falu vezetői... Már nem lenne más dolga — egy hosszú, becsületes élet után — csak annyi, hogy pihen­jen. De a költő, mint ahogy életében elfelejt pihenni. (Vagy még máig sem tanulta verseskötete már a Magvető Könyvkiadónál van. A címe: Téli kikötő. A jöyő év első ne­gyedében kerül az üzletekbe... — Nem tudok meglenni munka nélkül —• tárja szét kezét. — Aki egyszer beleszokott a munkába, annak büntetés, ha pihenésre kényszerítik. Nem akarom letenni a tollatt hiszen még annyi mondanivalóm, van az> em­bereknek ... Köszöntőt illene mondani születésnapja al­kalmából. Egyszerű szavakkal tolmácsolni nagy érzéseket. Olyan egyszerűen, mint ami­lyen egyszerű — s ezért nemes — költészetei Csakhogy... ez nem is olyan könnyű dolog. S azt hiszem, a legmelegebb hangú méltatásnál is többet mond az a tény, hogy életét, mun­kásságát érettségi tételként tanítják szűkebb pátriájában, Öcsán, a gimnáziumban. Ez, úgy gondolom, minden köszöntőnél többet mond. Prukner Pál Falu Tamás versei: Névtelen katona Nem a dicső hadvezért zengem, Ki tervezte a háborút, Kinek nevét örök hír őrzi, Kitől a világ lángra gyűlt, En az egyszerű embert zengem, Kit mozgósított a plakát, Akit a riadt állomásra Sírva kísért a kis család. Kit géppuska várt, s lövészárok, S figyelte repülők neszét, Kit bomba ért egy vad rohamban, S ezer darabra tépte szét, Akinek ezer darabjából Ezer felé csörgött a vér, Akinek sírját egyszerűen Csak úgy hívják, hogy: csatatér, Kinek özvegye férjhez ment már, Cj apát kapott gyereke, Aki nélkül meg nem zökkenve Forog a világ kereke, Kinek neve elhalványult már Sok hivatalos iraton. En azt, kit senkisem sirat már, A siratatlant siratom. Békesség O Eled a gyár, lágy füstje már Gomolyogva száll az égre, Fürge a kéz. alkotni kész .. , Ez a munka békessége. A nedv kering, a búza ring, Kék mennybolt terül föléje, A magszem él, lesz majd kenyér • •. Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csillagsugár Nézi, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan ... Ez az ember békessége. Én kivándorolnék Én kivándorolnék innen nagyon könnyen, örök búcsút véve nem hullana könnyem, Csak kedves házamat magammal vihetném. Melynek falaira felfutott a repkény. Hogyha elvihetném a temető kertet, Hová ki-kijárok, ha a sors megkerget, Hogyha velem jönne az utca, a szomszéd, A határ, a község, én kivándorolnék. Elmennék én könnyen, vissza sosem jönnék, Hogyha velem jönne egész áldott környék, Ha a vármegyét is hozzá csomagolnák És velem indulna egész Magyarország!

Next

/
Oldalképek
Tartalom