Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-04 / 261. szám
1366. NOVEMBER 4.. PÉNTEK 3 Tanácskozik a megyei pártértekezlet (Folytatás a 2. oldalról) hatjuk: olyanok ezek a fiatalok, amilyenekké mi neveltük őket. Jók, szépek, kulturáltak, alkotni vágyók. Nincs bennük szorongás, vagy félelem a holnaptól, mert szabad ország fiataljai, közvetlenek, nyíltak a felnőttekhez, nem isrperik az átszenteskedést, önálló véleményük van, s érdeklődésük köre rendkívül széles. Ez utóbbit nem mindenkor tudjuk kellően kielégíteni. Igaz, nem különleges érdem fiatalnak lenni, de ha van ilyen szemlélet közöttünk, márpedig van, akkor ezért elsősorban mi vagyunk a felelősek, mert „nekik jobb legyen, mint nekünk volt"! alapon sok olyasmit is megadunk nekik, s elnézünk tőlük, ami rossz irányba viheti őket. Ezért tehát nem őket kell elítélnünk, hanem saját nevelési felfogásunkat, s módszereinket kell bírálat tárgyává tenni. A munkahely a legfőbb nevelő Sok fiataltól hallani, hogy életük első munkahelyén keserves kiábrándulások, csalódások érik őket. Ugyanakkor — s ezt is hangsúlyozni kell, mert csak így teljes az igazság — szólni kell arról is, hogy a szülők egy része lebecsüli a fizikai munkát, sőt sokuk „szégyennek” tartja s elsősorban vidéki városokban él ilyen nézet. Említhetek olyan példát is, hogy egyetemi végzettségű fiatar lánnyal, egyik vállalatunknál heteken át indigókat rakattak papírok közé, ez volt az egész munkája. Másutt a csoportvezető letorkolta az igyekvő és a munkáját rövid idő alatt jól elvégző fiatalt, hogy „ne rontsa itt a normát". Ilyen és ehhez hasonló példákat sajnos, sokat lehetne még említeni. Fiataljainknál számolni kell a magúnk hibáin túl az imperializmus fellazító politikájának hatásával is, mindezek figyelembevételével kell meghatározni tehát jövőbeni feladatainkat. Erősödött a párt vezető szerepe A vezetőségválasztó taggyűlések és pártértekezletek majd mindegyikén felvetődött a munkásosztály és a párt vezető szerepének kérdése. Akár az elmúlt tíz évet, akár csal; az utolsó négy esztendőt is vizsgáljuk, .-tényként kell megállapítanunk, hogy az élet minden területén a párt vezető szerepe erősödött, pártunk kezdeményezéseire és határozataira támaszkodva jutottunk előbbre. Pártunk szigorú következetességgel kutatja a szocializmus építése során felmerülő akadályokat és vezeti az azok leküzdéséért vívott harcot. A marxizmus—leninizmusnak megfelelően semmit sem tart örök érvényűnek, mindent a fejlődés, a változás állapotában vizsgál. A nagy gondolkodók módszerét valljuk, hogy: „Mindent vizsgálat tárgyává kell tenni, amiben hisz az ember, amit a tekintély megszentelt és amit a tisztelet védelmez’’. Az, ami ilyen elvi vizsgálat alapján kiállja a próbát: igazság, helyes elvi álláspont, amelyért érdemes küzdeni, mert elősegíti, gyorsítja a fejlődést. Ilyen elvi vizsgálatnak vetette alá pártunk a társadalmi viszonyok fejlődését, és vont le olyan következtetéseket, amelyek a szövetségi politika változását, a mezőgazdaság átszervezését vonták maguk után, s hasonló most is a helyzet, amikor a gazdaságirányítás új útjait kutatjuk. Az új gazdasági mechanizmus társadalmi hordereje csak a hatalom megszilárdításához, a mezőgazdaság átszervezésének jelentőségéhez mérhető. Ilyen történelmi kezdeményezésre csak a vezető, erős'kommunista párt képes. Miért van mégis vita azon, hogy gyengült-e vagy erősödött a párt vezető szerepe? Hangsúlyozni kell, hogy az e kérdésről vitatkozók nagy részét a párt, a munkáshatalom féltése vezeti. Miből fakad ez az érzés? Abból, hogy egyes párt- és kormányhatározatokat nem mindenütt hajtanak végre következetesen. Nagyon sok esetben az emberek hiába ismétlik el többször is véleményüket, észrevételeiket, nem történik intézkedés, de annál több a magyarázzatás, a dolgok ide-oda tologatása. A bürokrácia elburjánzása miatt sokukban él a tehetetlenség érzése. Az ilyen és ehhez hasonló vélemé- .nyekre, bíráló észrevételekre nagyon oda kell figyelni és — ez a lényeg — azok figyelembevételével kell tetteinket irányítani. Az elvek és a gyakorlat egysége Vannak, akik minden részkérdésben központi állásfoglalást szeretnének, holott a párt vezető szerepe megkívánja a nagyfokú önállóságot és öntevékenységet. Mások csak személyi vonatkozásokon keresztül nézik a párt vezető szerepének érvényrejuttatását, mert látókörük csakis személyi problémájukig terjed. A párt vezető szerepe nem személyi kérdés: ezt nagyon világosan meg kell értenie mindenkinek. Szólni kell arról is, hogy vannak olyanok Is, akik túlzottnak tartják a párt „beleszólási ‘jogát” az élet különböző kérdéseibe, akik szívesen vennék, ha a párt csak nyilatkozatokra, elvi eszmefuttatásokra korlátozná tevékenységét és lemondana a hatékony intézkedésekről, a cselekvés egységének biztosításáról és a feladatok végrehajtásának ellenőrzéséről. Mindezekre azt válaszolhatjuk, hogy a párt vezető szerepe elvek és gyakorlat egységében érvényesül, s egy-egy kérdést kiragadva. a vezető szerepet nem lehet reálisan megítélni. A párt vezető szerepe társadalmi berendezkedésünk egész rendszerét magában foglaló elvi és gyakorlati tevékenységgel azonos. A proletárdiktatúra összes politikai és gazdasági szervei a párt vezető szerepét hivatottak erősíteni s ezt is teszik. A politikai és államhatalmi szervezetek, amikor a párt irányvonala alapján végzik munkájukat, a párt vezető szerepét juttatják érvényre. Ha a tanácsok jól dolgoznak, akkor jól szolgálják a párt vezető szerepét, ha azonban lélekteleniil, ridegen végzik munkájukat, éppen ennek fordítottját cselekszik. Megbízhatóság és hozzáértés Kedves elvtársak! Sok szó esett a taggyűléseken a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatáról, a pártonkí- vüliek funkcióba állításáról. Immár tíz esztendeje, hogy a magyar munkásmozgalom egy adott szakaszának tapasztalatait elemezve, megszületett az az álláspont, hogy pártfunkció kivételével bármilyen tisztséget betölthet pártonkívüli is. Ez az elv úgy érvényesül, hogy következetesen számon kell kérni a pártonkívüliektől is a szocializmushoz való hűséget, politikai megbízhatóságukat, s ha mindehhez kellő szakértelem társul, nincs semmi akadálya kinevezésüknek. A vezető funkciót betöltő pártonkívüliek nem véletlenül kerültek oda, hanem valamely pártszerv által ismert és bizalommal odahelyezett emberekként. Nagy többségük munkás és paraszt származású és tisztában van azzal, hogy a párt politikájának megfelelően kell tevékenykednie, mert, ha nem ezt teszi, nem maradhat a helyén. Megtörténik ugyanakkor az is, hogy megfelelő felkészültségű kommunista elvtársat mellőztek, s nála gyengébb képességű párton- kívülivel töltötték be az adott helyet. Az ilyen torzítások ellen azonnal és keményen lépjenek fel helyben a kommunisták, s ha nem érnek el eredményt, forduljanak felsőbb pártszervekhez. A párt tekintélyét politikája biztosítja Amikor a párt vezető szerepéről beszélünk, vitatkozunk, egy kissé a párt tekintélyét is mérlegre tesszük. A baj akkor következik be, ha néhányan a párt tekintélyét összekeverik a saját tekintélyükkel. Vannak olyan eivtár- sak, akik úgy érzik, személyi tekintélyük ki- sebbedése egyenlő a párt tekintélyének kiseb- bedésével. ✓ Megítélésünk szerint a párt tekintélyét politikája határozza meg! A párt politikája a gyakorlatban is helyesnek bizonyult, ezért tehát tekintélye van, s bár akadnak gondjaink, ezek nem veszélyeztetik a párt tekintélyének növekedését. Meg kell mondani azt is, hogy van néhány olyan kérdés, amelyben erélyesebben kell fellépnünk, mert ezek valóban veszélyeztethetik helyben, ha nem is a párt, de néhány' elvtársunk tekintélyét. Az emberek, a dolgozó tömegek különösen nagy figyelemmel kísérik a vezető beosztású párttagok munkáját, magatartását. Éppen ezért minden kommunistának, de különösen a vezető beosztásúnknak kötelessége, hogy munkájukban, emberi magatartásukban példát mutassanak, ne nézzék el a párt politikájának torzítását, a kommunista erkölcs megsértését és főként ne legyenek részesei ilyen cselekedeteknek. A kommunista vezérlő elve mindig is az volt és az is marad, hogy a közösségért s nem a maga javára fáradozik, a nép, embertársai érdekeiért küzd. A párt tagjának lenni minden körülmények között egy eszme, egy világnézet elfogadását jelenti. A párthoz tartozás egyben a kommunista erkölcs írott és íratlan szabályainak vállalását jelenti. És mindany- nyian tapasztaljuk, hogy az íratlan szabályok olykor erősebbek, mint az írottak. Kommunistának lenni, s főként köztisztséget betölteni nagy kötelezettséget jelent, sőt, a mi szocialista rendünkben nemegyszer még azt is, hogy kevesebbet engedhet meg magának, mint az átlagpolgár. Vannak, akik erre azt mondják: kommunistának lenni hátrány? Szó sincs erről, de hangsúlyozni kell: külön előny sem származhat belőle. Nem vagyunk aszkéták, a párt semmi ilyet nem kíván tagjaitól. Ám, igen furcsa helyzet alakulna ki, ha megen- gendénk, hogy mert valaki vezető beosztásban van, rá ne vonatkozzék az általános erkölcs íratlan és írott törvénye. A párt ezt soha nem engedte meg és a jövőben sem fogja megengedni. A legszebb emberi tulajdonságok kamatoztatása A polgári társadalom felfogása szerint két olyan fő dolog van az életben, amellyel befolyásolni lehet az embereket: az egyik a félelem, a másik a személyes érdek, a karrier, a pénz stb. A marxizmus megszületése óta nem ezek a fő mozgató erők. A kommunisták jól tudják, hogy e tényezők alárendelt szerepet játszanak, mert a kommunistát nem a félelem, nem is a személyes érdek befolyásolja cselekedeteiben, hanem egyetlen egy dolog: az eszme. Az az eszme, amely az ember legjobb, legszebb tulajdonságait bontja ki, humanista, önzetlen, áldozatot is vállaló gondolatokat állít a közgondolkodás homlokterébe. A mi eszménk, a marxizmus—leninizmus, nemcsak nagy, önfeláldozó életű személyiségeket adott, és ad ma is az emberiségnek, hanem a tömegek gondolkodásában fejleszti ki a legszebb, a legnemesebb vonásokat. A kapitalizmus eltorzította a legszebb emberi tulajdonságokat, az alkotói büszkeség helyébe az önteltséget, a beképzeltséget, az önérzet helyébe a hiúságot, az önzetlenség helyébe az önzést állította. A mi eszméink ezek ellen veszik fel a harcot és az emberek, az emberiség jobbik énjét hozzák felszínre, de úgy, hogy az ne csupán egyesek, hanem egyre nagyobb tömegek tulajdonsága legyen. Dolgozó népünk erkölcsi érzéke, igényessége, rohamosan nő és ezt elsősorban nekünk, kommunistáknak kell figyelembe vennünk. Jobb tájékoztatást, nagyobb megbecsülést A vezetőségválasztó taggyűléseken és pártértekezleteken sok felszólaló kívánta a jobb tájékoztatást, a fontos politikai kérdések előzetes megismertetését. Örömmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt időben itt sikerült változásokat elérnünk. Az időben adott tájékoztatás, a bizalom, a megbecsülés jele, s egyben a pártvezetés és a tagság kapcsolatának szorosabbá tételét, összeforróttabb együttműködését is biztosítja. Előbbre haladtunk, de még mindig sok a tennivalónk a párttagok egyéni problémáival való foglalkozásnál is. A kommunisták bajaik, gondjaik közepette joggal számíthatnak elvtársaik, a párt segítségére. Az egymásrautaltság, az összetartozás érzése szoros szálként köti kommunistát a kommunistához, s éppen ezért kell mindannyiunknak következetesen fellépni a . közöny, a nemtörődömség ellen, s ugyanakkor az itt-ot.t még fellelhető pletyka, intrika ellen is. Példa gyanánt állhatnak: előttünk Központi Bizottságunk azon intézkedései, amelyek a korábbi évek mulasztásait pótolva, kellő megbecsülést biztosítanak mind erkölcsileg, mind anyagilag az illegális párt volt tagjainak, idős elvtúnsainknak, veteránjainknak. Elsőként Nemes István, a Gödöllői Városi Pártbizottság első titkára kapott szót Nemes István, a Gödöllői Városi Pártbizottság titkára Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtárssik! Ügy érzem, nemcsak magam és Gödöllő város küldötteinek, de városunk valamennyi kommunistájának véleményét fejezem ki azzal, hogy a beszámolóval egyetértünk. A beszámoló felöleli városunk dolgozóinak erőfeszítéseit Dolgozóink munkája is benne van azokban az eredményekben, amelyekről a beszámoló szólt és értünk a bíráló megjegyzésekből is. Munkánk, további tevékenységünk kulcsa: jól elemezni, majd helyesen meghatározni és utána következetesen végrehajtani a pártunkra váró feladatokat Pártunk egész tevékenységében a nevelőmunka állandó és állandóan növekvő feladatokat jelent Különösen így van ez a m,i társadalmunkban, a szocializmus teljes felépítésének időszakában. Hozzászólásomban ezért elsősorban a nevelőmunka eszmei kérdéseivel szeretnék foglalkozni. A társadalmi, gazdasági, kulturális életünkben végbement változások egyre nagyobb követelményeket állítanak pártszervezeteink, kommunistáink munkájával szemben. Nő a feladatok mennyisége, de még inkább minősége. Korunk lényeges jellemzője, hogy az események gyorsan követik egymást, szinte A párttag megbecsülése természetesen nemcsak úgy mutatkozik meg, hogy a párt belső élete jobbá, gazdagabbá lesz, hanem úgy is, hogy a jól dolgozó kommunista, a példamutató emberi magatartásé párttag környezetétől, munkatársaitól is fokozott megbecsülésben részesük Több következetességet Kedves elvtánsak! Ha mindezeket összegezve feltesszük a kérdést: van-e tennivalónk a párt vezető szerepének erősítése érdekében, egyértelműen válaszolhatunk igenneL Igen, nagyon 6ok tennivalónk van. Következetesebbeknek kell lennünk a különböző határozatok végrehajtásában, az eszmei, politikai nevelőmunika ezernyi feladatának megvalósításában, mert a párt erejét és tekintélyét nemcsak a helyes politikai célkitűzéseken át ítélik meg a tömegek; hanem ügy is, hogy azokból mennyit és hogyan képes megvalósítani. Mindannyian felelősek vagyunk azért, bármilyen poszton is legyünk, hogy a párt vezető szerepe miként érvényesül. A politikai irányvonal bárminemű torzítása káros, nehézségeket okoz, lassítja az előrehaladást. A párton belüli légkör, a kommunista erkölcs betartása és betartatása az elvtársi összetartozás érzésének ápolása, a kommunista eszmék hirdetése és az azok alapján való mindennapi munka és emberi magatartás: mindez nagy súllyal esik latba, a párt vezető szerepének érvényesülésében. Ezért tehát nemcsak a különböző pártszerveknek, hanem a komniunistáknak is megvannak a maguk feladatai. Tisztelt pártértekezlet, kedves elvtársak! Megyénk pártszervezetei, a megyékben dolgozó kommunisták nagy munkát végeztek, jelentős eredményeket értek el, s nem kisebbek feladataink sem, amelyek a jövőben várnak ránk. Igyekeztünk, erőnk és tudásunk legjavát ügyünk szolgálatába állítani, mégis gondjaink, problémáink sem kicsinyek. Nagyon sok jó javaslat, észrevétel segítőszándékú bírálat hangzott el a kommunisták részéről a taggyűléseken, a pártértekezleteken. Ahogy erre már kitértem, ezeket alaposan feldolgozzuk, s hasznosítjuk munkánkban. Írásos és szóbeli beszámolónkban összefoglaltuk eredményeinket és feltártuk munkánk gyengeségeit. Kérjük a pártértekezletet, hogy írásos és szóbeli beszámolónkat vitassa meg és fogadja azt el. CservenlM Ferencné szóbeli beszámolója titán szünet következett, majd megkezdődött a vita a megyei pártbizottság írásbeli, a hozzáfűzött szóbeli és a megyei revíziós bizottság beszámolója fölött. naponta találkozunk várt és nem várt jelenségekkel. A világhelyzet és a szocialista fejlődés sokrétűbb, összetettebb, bonyolultabb feladatokat tűz napirendre. Ezek a feladatok a pártvezetéstől, a párttagságtól elsősorban az eszmei-politikai munkát követelik meg. Az elmúlt időszakban nálunk is nőtt párt- szervezeteink, kádereink ideológiai felkészültsége. Rendelkezésünkre állnak tehát azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a hatékonyabb nevelőmunkát. Helyzetünk nehézségeit a következőkben látjuk. Ügy érezzük, most olyan szakaszban vagyunk, amikor keressük, mind elméleti munkánkban, mind a gyakorlati, a párttevékenység területén a szocializmus felépítésének sajátos problémáit, módszereit. A marxizmus—leninizmus klasszikusai, a test vérpártok tapasztalatai, pártunk határozatai alapján felrajzolódtak már a szocializmus felépítésének főbb vonásai, ennek azonban a konkrét nemzeti, nemzetközi keretekben való kialakítását, problémáink megoldását, nem láttuk előre. Ez sokszor bizonytalanságot, bátortalanságot okozott. Korábban egyszerűbbnek és rövidebbnek tűnt a szocializmus teljes felépítésének az útja. Ügy gondoltuk, hogy lényeges változások nélkül, csupán a hibák megszüntetésével, vég- hezvihetjük a szocializmus teljes felépítését. Ma pedig egyre világosabban látjuk, ha politikánk alapvető, döntő kérdéseiben nem is, de lényeges, fontos vonatkozásokban változásra van szükségünk. Különösen bizonyítja ezt a gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos határozat. Látnunk kell azt is, és nagyobb hangsúlyt kell adnunk annak, hogy a szocialista társadalom anyagi jólétének növekedése, csak a lehetőséget teremti meg a szocialista tudat fejlesztéséhez. A társadalmunkban jelentkező igények az embereket arra szorítják, hogy megfelelő iskolai végzettséget szerezzenek és ez örvendetes jelenség. Bizonyos torzulások is tapasztalhatók azonban evvel kapcsolatban. Hovatovább olyan társadalmi kényszer érvényesül néhány helyen, hogy a kommunisták egy része minden mást félretéve, ilyen vagy olyan diploma megszerzésére összpontosítja erejét, ugyanakkor lebecsüli a politikai, ideológiai képzés jelentőségét —, mondotta többek között felszólalásában Nemes István elvtárs, (Folytatás a 4. oldalon) A VITA
