Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

2 “rÄ'iriflP 1966. NOVEMBER 4.. PÉNTEK Tanácskozik a megyei pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) összetételéből következik, hogy differenciált eszmei, politikai nevelőmunkmt kell végezni. E tevékenységet elsősorban a lélekszámban is nagy, de társadalmi fejlődésben számará­nyát is meghaladó jelentőségű munkásosz­tályra, valamint a termelőszövetkezeti pa­rasztság nevelésére kell irányítani. E két alapvető osztály szoros együtfcmunkálkodása, szövetségének erősítése még nem befejezett folyamat. De nem elhanyagolható a megye kulturális és politikai életében nagy szerepet betöltő értelmiség, főleg a pedagógusok, or­vosok körében végzendő munka sem. A beszámoló elemző módon tárgyalta az elmúlt négy év eredményeit, nem feledkezve meg a gondokról, a fennálló hiányosságok­ról sem. A megtett utat az jellemzi, hogy megyénk biztatóan fejlődött, városaink, fal- vaink szépültek. Az elért eredmények részét Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! Pártértekezletünk időpontja történelmi év­fordulóval esik egybe. Tíz éve, hogy a Ma­gyar Népköztársaságra törő gyilkos ellenfor­radalmi erőkkel szemben, népünk megvédte hatalmát, a munkáshatalmat. Győzelmünket hű barátunk és védelmezőnk, a Szovjetunió testvéri támogatása biztosította. A megbocsáthatatlanul hibás Rákosi-féle vezetés miatt a párt, mint egységes erő nem tudott hatékonyan fellépni az ellenséges erők támadásával szemben. Az egyes kommunis­ták személyes bátorsága és elszántsága csak a szovjet csapatok segítségével lehetett ered­ményes. A proletár internacionalizmus esz­méjétől vezérelve hullatták vérüket és ál­dozták fiatal életüket a szovjet nép fiai. Párt- értekezletünk első közös megnyilatkozása legyen: köszönetünk és hálánk tolmácsolása a szovjet népnek és dicső pártjának, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának. Őrizzük mártírjaink dicső emlékét Az ellenforradalom napjaiban a magyar nép szabadságának védelmében, a munkásha­talom védelmében a munkásmozgalom már­tírjainak sora megnőtt. Pest megye dolgozói a hős szovjet katonák neve mellett kegyelettel őrizik Biksza Miklós, Sziklai Sándor, Kiss Lajos, Lakatos Péter, Gavló József, Lengyel László, Halmi József, Bene Mihály, Nagy Vilmos, Lázár Flórián elv­társaink, a magyar kommunista mozgalomért, a magyar nép szabadságáért küzdők emlékét. Szívünk egész melegével fordulunk mártír­jaink szüleihez, a feleségekhez, a testvérekhez, a gyermekekhez: Elvtársaink, akik szívetek­ben őrzitek hozzátartozóitok képét; veletek vagyunk és soha nem feledve mártírjaink hősi tetteit, ismét megfogadjuk: megőrizzük dicső emléküket. Vérzivataros időben kovácsolódott újjá pár­tunk. Tíz évvel ezelőtt, ezekben a napokban kezdődött meg az MSZMP újjászervezése. Ez időszak történelmi tanulságai mélyen belénk- vésték, örök érvényű tanulsággá tették a párt egységéért érzett felelősségünket. Soha nem fe­ledhetjük: egység nélkül nincs párt, párt nél­kül nincs munkáshatalom! Az elmúlt tíz év minden napja, perce tanúsítja, hogy népünk pártunkkal összeforrva, annak vezetésével szilárd elhatározással és következetesen halad előre a szocializmus útján. A pártvezetés egysége szilárd Tisztelt pártértekezlet, kedves elvtársak! Amikor munkánkról számot adunk, elmond­hatjuk, hogy a párt politikáját igyekeztünk in­gadozás nélkül, torzításoktól mentesen képvi­selni, harcolni annak megvalósításáért. Azért alkotják szocialista hazánk egészséges fejlő­désének. Az elért eredmények, a megye la­kosságának lelkes szorgalma ad erőt a to­vábbi munkához. Végezetül a beszámoló megállapította: „Biztosak vagyunk abban, hogy a megye kommunistái egységesen, a munka élvonalá­ban küzdenek a IX. kongresszus irányelvei­ben megjelölt feladatok, célkitűzések meg­valósításában. Biztosítjuk pártunk rövide­sen összeülő kongresszusát, hogy Pest me­gye kommunistáira, dolgozóira biztosan szá­míthat jövő terveink megvalósításában. Pár­tunk IX. kongresszusától azt várjuk, hogy erősítse meg és folytassa tovább a kialakított politikai irányvonalat.” Szakali József elnök megnyitója után Cser- venka Ferenoné, a megyei pártbizottság első titkára tartotta meg szóbeli kiegészítő beszá­molóját. tudtunk írásos és szóbeli beszámolóinkban eredményekről szólni, mert: a pártvezetés egysége szilárd; a Központi Bizottság rendsze­resen ülésezett és a legfontosabb kérdésekben iránymutató állásfoglalásokat és határozato­kat hozott; a sok helyről érkező kritikai ész­revételek figyelembe vételével a tájékoztatás megjavult; a megyei pártbizottság kapcsolata a Központi Bizottság osztályaival rendszeres és szoros; a különböző minisztériumokkal és főhatóságokkal a korábbiakhoz mérten szoro­sabbá vált az együttműködés. Több fontos kérdésben, jelentős segítséget adtak az Orszá­gos Tervhivatal, a Földművelésügyi Miniszté­rium, a Művelődésügyi Minisztérium, az Élel­mezésügyi Minisztérium vezetői. Mindezek kedvező hatással voltak munkánkra és ered­ményeinkre. Biztos alapokról fejlődve Kedves elvtársak! Úgy gondoljuk, nem kell külön hangsúlyoz­ni: a megye története nem négy évvel ezelőtt kezdődött. Eredményeinket a korábbi évek munkájának szilárd alapjára építve értük el. A termelőszövetkezetek megszilárdulása úgy következhetett be a beszámolási időszakban, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése azt" megelőzően, az 1931—62-éá évbén befeje­ződött Hasonló a helyzet a megye iparánál is. A korábbi esztendők eredményei tették lehe­tővé, hogy a megye ipari termelése, az orszá­gos átlagot jóval meghaladva, 97 százalékkal emelkedett. Így sorolhatnók tovább mindazt, amely előrehaladásunk fejlődését, alapját ké­pezte, Eredményeink azt bizonyítják, hogy élni tudtunk lehetőségeinkkel, jól hasznosítot­tuk adottságainkat. Mivel írásos beszámolónk dokumentálja a megye fejlődésének adatszerű tényeit, nem kívánjuk azokat elismételgetni, de megragad­juk az alkalmat, hogy köszönettel forduljunk mindazokhoz, akik segítői, támogatói voltak ügyünknek. Tolmácsoljuk a pártértekezlet el­ismerését annak a sok ezer kommunistának, akik megyénkben teendőről teendőre, feladat­ról feladatra, mindig és mindenhol, minden­kor készen álltak cselekedni a párt hívó sza­va nyomán. Elismerés illeti azokat az idős, veterán elv­társakat, akik korukat megcáfoló energiá­val tevékenykednek sorainkban, akik jól megérdemelt nyugdíjas pihenő idejük nagy részét is a párt szorgos katonáiként töltik. Köszönetünket fejezzük ki azoknak a párton- kívüli aktivistáknak, akik a párt politikájá­nak sok fontos kérdésében, azok megmagya­rázásában és gyakorlati valóra váltásában tá­mogatóinknak, barátainknak bizonyultak. Befejeződött az őszi vetés Kedves elvtársak! Megyénk gazdasági életének néhány kérdé­sét, jelentőségük miatt szóban is szerelném megemlíteni. Örömmel jelenthetjük a pártér­tekezletnek, hogy a IX. kongresszus tisztele­tére kezdeményezett munkaversenyt mind az iparban, mind a mezőgazdaságban nagyszerű munkasikerek, jelentős eredmények teszik maradandóvá. A verseny eredményei nagy­fokú hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy harmadik ötéves tervünk első évét — előre­láthatóan — a vártnál kedvezőbben zárhat­juk. Jelenthetjük, hogy gabonafelvásárlási ter­vünket 1966-ban, immár harmadik éve, jelen­tősen túlteljesítjük és ezzel becsülettel előse­gítjük az ország kenyérgabona-szükségleté­nek saját termésből való kielégítését. Őszi vetéstervünket a pártértekezlet megkezdéséig majdnem teljes egészében telj esi lettük, mind­össze 7—800 hold van még hátra, s remél­jük, ezt is ma vagy holnap bevetik. Több termelőszövetkezetből érkezett olyan kívánság, óhaj, hogy csökkenteni szeretnék kenyérgabona-vetésterületüket. Mi is kívá­natosnak tartanánk ezt, hiszen a megye állat­állományának nagyobb arányú és gyorsabb fejlesztése éppen a krónikus takarmányhiá­nyon akad el. A felszabaduló területtel tehát enyhíthetnénk takarmánygondjainkon. Ezért felhívással fordulunk a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok vezetőihez, tegyenek meg mindent az elkövetkezendő időben azért, hogy a kenyérgabona-termőterületeken minél nagyobb termésátlagokat érjünk el, mert csakis a hozamok növekedése teszi lehetővé, hogy a későbbiekben lehetőség nyíljék a ke­nyérgabona vetésterületének csökkentésére. Megyénk adottságai sajátosak Néhány problémára ki szeretnék térni kommunális kérdésekkel kapcsolatban is. Jól tudjuk, hogy országos gond a lakás, a tan­terem, a kórházi ágy. Mégis, a tények azt mutatják, hogy hosszú éveken át Pest megye sok más területtel szemben hátrányosabb el­bánásban részesül. Ennek magyarázata abban a hibás szemléletben keresendő — ami hosz- szú ideig uralkodott és sajnos még ma is fel­felbukkan —, hogy a fővárosban történő minden fejlesztés a megyét is kedvező hely­zetbe hozza. A Politikai Bizottság Pest megyéről szóló 1965 márciusi határozata mélyrehatóan fog­lalkozik szűkebb pátriánk problémáival. Az­óta van némi változás a megyei igények el­bírálásában, de úgy ítéljük meg, hogy egyes főhatóságok — és itt elsősorban az Országos Tervhivatalra gondolunk.— még mindig nem látják teljes nagyságukban, realitásukban gondjainkat. Példaként hivatkozhatunk arra. hogy megyénkben az állami beruházásokból épülő lakások száma más megyékhez viszo­nyítva rendkívül alacsony, bár köztudott, hogy igen nagy létsz.ámú a bevándorlás, el­sősorban a főváros környékén, településeink lakosságának létszáma rendkívül gyorsan nő, s ugyanakkor nagy számmal található szük­séglakás is. Igen nehéz a megye helyzete a tantermi ellátottság tekintetében is. Igaz, sokat tettünk annak érdekében — és ehhez a Művelődésügyi Minisztériumtól nagy se­gítséget kaptunk —, hogy növekedjék a tan­termek száma, de még mindig jelentősen el­maradunk az igényektől. Elég itt megemlíte­ni legfiatalabb városunk, Gödöllő helyzetét, ahol a tanulók száma 20 év alatt a három­szorosára növekedett, de nem sikerült egyet­len új tantermet sem építeni, sőt a meglevő tantermek egy része is csak szükségmegol­dásnak tekinthető. A megye más területeiről is sorolhatnók hasonló, gondjainkat jelző pél­dákat. Jelentős feladatokat ró ránk a kórházi ágyak számának növelése. Igaz, Vácott és Cegléden felépül egy-egv 460 ágya3 kórház, de a megyei kórház kérdése mindmáig meg­oldatlan. . Kérjük,, hogy a népgazdaság erejének nö­vekedéséhez mérten a tervezetten túl is for­dítsanak gondot az illetékes szervek Pest megye jelzett problémáira, adjanak segítsé­get ahhoz, hogy több tanterem, lakás, kórházi ágy szolgálja megyénk lakosságát­Sikeres vezetőségválasztó taggyűlések Elvtársak! A párt belső rendjének megfelelően a ve­zetőségválasztó taggyűlések és pártértekezle­tek rendben lezajlottak. Szeptember elseje és október hetedike között 1014 pártszervezet választott vezetőséget és a vezetőségek tag­jainak 67 százalékát ismét megválasztották. Még jobb az arány a párttitkárok esetében, akiknek 78 százalékát újraválasztották. Örömmel mondhatjuk, hogy javult a nők aránya, mert míg 1964-ben 96, jelenleg 127 elvtársnőt választottak meg párttitkárnak. A taggyűléseken a párttagság 87 százaléka vett részt, s mintegy 300—350 pártalapszer- vezetben 100 százalékos volt a megjelenés. A vitában nagy aktivitás volt tapasztalható s a felszólalók javaslatai, észrevételei komoly se­gítséget adnak a munka megjavításához, te­vékenységünk jobbá tételéhez. A megyei párt- bizottság bekérte az észrevételeket és javas­latokat, ezeket alaposan feldolgozzuk és gondoskodunk arról, hogy kellő intézkedé­sek történjenek, ugyanakkor ellenőrizzük azok végrehajtását is. Élénk viiaszeüem A vezetőségválasztó taggyűlésekén megala­pozott észrevételek, nagy többségükben jogos bírálatok hangzottak el, a tanácskozások légkörét a pártszerűség jellemezte. A dolog természetes velejárójának tartjuk, hogy né­hány ritka esetben vélt sérelem, szubjekti­vitás, demagógiába tévedés miatt torz véle­mények is hangot kaptak. Ezek azonban rit­ka kivételek, nem jellemzőek. A taggyűlések, pártértekezletek összessé­gét egészséges és éppen ezért hasznos vita­szellem jellemezte. A viták hallatán akad­tak aggályoskodók. Az a véleményünk, hogy a párt munkastílusának szerves tartozéka, életeleme a vita. Maga a pártvezetés ösz­tönöz arra, hogy a felmerülő kérdésekről sokoldalúan, behatóan és alapos vizsgálatok alapján, meggyőződésből fakadóan alakulja­nak ki az egységes állásfoglalások. A pórt akkor, és azokban a kérdésekben erős, ami­kor és amelyekben a tagság túlnyomó több­sége magáénak érzi, belső meggyőződésből vezérelve elfogadja a tennivalókat. Ezért fordítottunk különös gondot a vitában el­hangzottakra, a felvetődő kérdésekre, mert azt akarjuk, hogy a párt politikájának he­lyes, igaz voltáról minél többen meggyőződ­jenek és azt ne csupán „mert határozat” alapon képviseljék. Éppen ezért szükséges most a párttagokat foglalkoztató, a taggyű­léseken elhangzó leglényegesebb három kér-' déscsoportra utalni. Az első az új gazdasági mechanizmus, a második az ifjúság, a har­madik pedig a párt belső életének kérdése. Megérteni az új mechanizmus lényegét Érthető okokból igen széles körű vita bon­takozott ki az új gazdasági mechanizmus, a gazdaságirányítási rendszer reformja körül. Természetszerűleg mélyebb, színvonalasabb és sokrétűbb volt a vita az ipari üzemekben, de a mezőgazdasági dolgozók körében is fo­kozódik az érdeklődés. Az, hogy az új gazdasági mechanizmus szükségessége nyilvánvalóvá vált és kidol­gozásra került elsősorban a párttagság jel­zéseinek, a tömegek bíráló észrevételeit to­vábbító taggyűléseknek tudható be. Ezek hatására a Központi Bizottság mélyreha­tóan elemezte gazdasági életünk kötöttsé­geit, bürokratikus vonósait, fejlődésünk gátjainak okait. A párttagság, de az egész közvélemény helyeslésével találkozott a Köz­ponti Bizottság azon elhatározása, hogy gaz­daságirányítási rendszerünkön változtatni kell, mert — a fejlődés egyenes következ­ménye ez — a régi mechanizmust túlhaladta az élet. Mégis, most, amikor az új gazdasági mechanizmus előkészületeinek fontos lépé­seit tesszük meg, nem mindenütt és nem mindenkinél érezzük az újért való követke­zetes és tántoríthatatlan kiállást. Többféle oka is van ennek. A bonyolult, a nagy egé­szet átfogó gazdasági intézkedések megér­tése nem könnyű, s különböző közgazdasági fogalmak és tényezők az emberek egy része előtt ma még ismeretlenek. Ugyanakkor tör- vén.yszerűen élnek a régi sémák, hat még a megszokotthoz való ragaszkodás is. Mindeh­hez hozzájárul. hogy minden újban, tehát így az új gazdasági mechanizmusban is van egy sereg, ki nem próbált, bizonvos kocká­zatot jelentő dolo*. és ez bizonytalansági ér­zést kelt. Végezetül e témánál szólni kell ar­ról is, hogy a reform bejelentése egybeesett bizonyos ár- és bérintézkedések végrehajtá­sával. A tömegek előtt világossá kell ten­nünk, ho.sv ez szükséges, de ewedi Példa volt, és eéi'mk továbbra is, a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése. Nagyobb öntevékenységet Az új gazdasági mechanizmussal kapcsolati ban ugyanakkor — ez az érem másik oldala tapasztalható, bizonyos csodavárás, tétlenbe-1 dés is. Elég lassan halad a felkészülés, csak az átszervezésre vonatkozó elképzelések domi­nálnak, ugyanakkor a tartalmi kérdések hát­térbe szorulnak. Nem toppanhatunk meg. nem lehet a párt Központi Bizottságára s más felsőbb szervekre hagyatkozva várni, halo­gatni a teendőket, öntevékenyen, nagy ^ ön­állósággal menjenek elébe a helyi vezetők, a helyi irányító szervezetek a reform intézkedé­siéinek és biztosítsák a kellő átmenetet. A párt Központi Bizottsága az elmúlt he­tekben leszögezte, hogv alapelvünk változat­lan: a fejlődő életszínvonal érdekében nö­velni kell a nemzeti jövedelmet. Ezt szolgál ja a gazdaságirányítás új rendszere is. Bár ért­hetően ez önmagában nem oldhat meg min­dent. Ezeknek az elveknek a megértetése és a tö­megek körében való magyarázása, párttagsá­gunk elsőrendű feladata. A kommunistáknak alapvető kötelessége határozottan fellépni a rosszindulatú ferdítések, ellenséges híresztelé­sek ellen, mert éppen mi, kommunisták va­gyunk azok. akik elsőként és élesen szóvá tesszük hibáinkat, de ugyanakkor eev percig sem tűrjük az ellenséges aknamunkát! A tömegek mindig hozzánk, kommunisták­hoz fordulnak, ha valamire választ keresnek. Tőlünk, kommunistáktól várják a megoldást problémáikra, az útmutatást a tennivalókra. Pártunk kidolgozta, tehát megadta a választ a megoldás módjára, kijelölte további előrehala­dásunk útját! Rajtunk, kommunistákon, minden egyes párttag helytállásán múlik, hogv a dolgozók megértsék: velük és értük akarjuk az újat, a jobb életet szolgáló gazdasági ered­ményeket. Élezzük munkánk gyengeségeit, s felelősségünket azért, hogy párttagságunk esz­mei-politikai felkészítése még nem megfelelő. Éppen ezért a IX. kongresszus határozatainak feldolgozásánál erre különös gondot kell for­dítanunk. Alkotó fiatalság Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! A taggyűlési vitákban különösen sok szó esett, fiatalságunk problémáiról és nem min­denkor a realitásoknak megfelelően. Hiba lenne, ha valamiféle ..nemzedéki” kérdést csi­nálnánk ebből, s csak azt látnánk meg, ami fiatalságunk kisebb részénél negatív, ellen­szenves, rossz. A mai fiatalok napjaink igé­nyeinek pontosan úgy megfelelnek, mint mi a mi időnkben. Nyugodt lelkiismerettel állít-' (Folytatás a 3. oldalon) CSERVENKA FERENCNÉ BESZÉDE

Next

/
Oldalképek
Tartalom