Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

^CíHap 1966. NOVEMBER 27., VASÁRNAP ÖN KIVEL KÉSZÍTENE INTERJÚT? Huszár Tiborral KÖNYV A film, á rádió, a televízió tagadhatatlanul közelebb hoz­ta egymáshoz a földrésze­ket, az országokat és a né­peket, megnövelte az ember ösztönös vágyakozását is mind közeli, mind távolab­bi környezetének megisme­résére. Az idegenforgalom, a turizmus lépten-nyomon tapasztalható fejlődésének egyik igen hatékony motor­ja ez a vágyakozás. Az em­ber eljutott a távoli égi­testek megismerésének kü­szöbéig, ez pedig valami szégyenkezésfélét kelt benne, amiért már a Hold és a Venus kapuján dörömböl, de saját világából, a Föld nevezetű égitestből alig ismer vala­mit. Ha tovább fűzzük a gon­dolatot, be kell vallanunk azt is, hogy legtöbben — utazásra, világlátásra gon­dolva — legtöbbször kül­földi kirándulások terveit szövögetjük, és talán eszünk­be sem jut, hogy például Visegrádot, Esztergomot, Veszprémet, Debrecent, Pé­cset vagy Szegedet, a Du­nántúlt, a Viharsarkot, a Du­Magyar bedekker nakanyart vagy Észak-Ma- gyarországot sem fedeztük még föl a magunk számára. Most már változóban van ez a hibás szemlélet és las­sanként reális tartalommal telik meg a régi jelszó: utaz­gassunk hazánk földjén. Már régen megindult és évről év­re terebélyesedik a belső népvándorlás. Ezrek és ezrek kerekednek föl az év min­den hónapjában, hogy felfe­dező útra induljanak az or­szág távolabbi tájaira. En­nek a hasznos és örvende­tes folyamatnak a szolgála­tában jelenteti meg útiköny­veit a Panoráma Idegen- forgalmi Szerkesztőség Ma­gyarország különböző tájai­ról és városairól. A megkapóan szép kiállí­tású és igen gondosan meg­szerkesztett Magyarország cí­mű bedekker megjelenését őszinte örömmel üdvözölheti a közönség, amely benne va­lóban hasznos utitársat kap országjárásához. A vaskos kötet első része igen tömö­ren és világosan megfogal­mazott ismertető Magyaror­szágról általában, az ország földrajzi és turisztikai neve­zetességeiről, gyógyvizeiről, gyógyfürdőiről, gyógy- és A nyakszorítótói a brómezüstig Százhuszonöt éves a magyar fotóművészet. Sűrített törté­nelme hosszú termeket tölt be, s nem kevésbé rangos he­lyen, mint a Magyar Nemzeti Galériában. Aki ismeri a foto „művészet” rangért vívott küzdelmét, tudja, mit jelent ez. Aligha akad kiállítás, mely annyi aktívan érdekelt láto­gatóra számíthatna, mint ép­pen ez. A művészeti, vagy a történelmi érdeklődést épp úgy kielégíti, mint a humá­num iránti vágyat, vagy a ku­riózumot kereső kíváncsisá­got. A Fotóművészek Szövetsége bonyolult feladatra vállalko­zott: történetében arányosan mutatni be az eltelt 125 év eredményeit, s ugyanakkor, ha csak lehet, esztétikai mér­cével is mérni. A daguerro- típiától Nagy Zoltán két szál deszkát és egy görbe drótot ábrázoló fotójáig igen hosszú és egyenetlen az út. A terme­ket járva egyszerre sokallja és keveselli az ember az él­ményt. Az első néhány terem még nagyon világos: a technika meghódításának kísérlete. A folytonos, reményszegény ki­sebbségi érzet és a sürgető vágy, felnőttnek lenni, utolér­ni a sok ezer éves ősművésze­teket. Hőskor ez, megmoso­lyogtat, elgondolkoztat. Mint az a 635 kilogrammos fény­képezőgép, melyet kétszer há­rom méteres reklámképek ké­szítésére konstruáltatott a Pullman cég. Megmosolyogta­tó és elgondolkoztató, mert ebben már a fotó bonyolult társadalmi küldetését érez­zük. A nyakszorító, a végtag­merevítő polcok a hosszú ex­pozíciók lerövidülésével las­san elmaradoznak, s a század elején már a nagy lehetőség mámorában dolgozik a foto­gráfus: Nincs messze az idő, amikor a fénykép „hasonlíta­ni’’ kezd a nagy példaképre, a festményre. Csak erőszakot kell alkalmazni a technikán. Rá is jönnek, hogyan: gumi­nyomás, brómolaj nyomatok, lágy tónus, elmosódó, homá­lyos vonalak, „festői" hatások. Ma már átlátunk ezeken a kí­sérleteken. A foto tévutakra jutott Uj termek következnek: az érettéválás első jelei. Egyre több arc, egyre közelibb ar­cok. Egyéniségek válnak el a hiú becsvágytól fűtött derék­hadtól. Székely Aladár, aki már „lelket fotografál” — Ady arcát, Móricz Zsigmon- dét. Pécsi József, Rónai Dé­nes, a klasszikus formaérzékű Balogh Rudolf, Vadas Ernő, a riporter Escher Károly. Egyre gyakrabban ötlik szemünkbe egy-egy kegyetlenül őszinte arcvonás, kendőzetlen gond, vádló dokumentumok. Rideg dokumentális erő sugárzik ró­luk. Felfedeztek valamit a fo­to újszerű hivatásából Kassák Lajos ad hangot ennek legelő­lások azonban sokszor akkor is helyettesítették a tudomá­nyos szemléletet, amikor már nem az egyszerű ismeretter­jesztés volt a feladat. Világo­sabban fogalmazva: a dogma- tizmus azt az illúziót sugallta, hogy bizonyos kulcsszavak is­meretében az egész bonyolult történelmi mozgás megfejthe­tő. A közérthetőség fétise azt eredményezte, hogy nagy számban képeztünk marxistá­kat, akik mindent olvastak, csak éppen Marxot nem. Sj amikor jöttek az ötvenes évek fájdalmas megrázkódtatásai, s amikor a brosúrák „egyenes vonalai”, elégtelennek bizo­nyultak, egyesek úgy vélték, hogy a marxizmus mondott csődöt, s tudatosan, vagy ösz­tönösen másfelé orientálódtak. De vajon az általuk ismert marxizmus tényleg azonos a tudományos szocializmus esz­merendszerével ? ÚJSÁGÍRÓ: Azt hiszem, ez lényeges kifejezés: „az általuk ismert marxizmus” ... HUSZÁR TIBOR: Hát, igen, a marxizmus nem a történe­lem sémája, nem kész recep­tek gyűjteménye, hanem olyan elmélet és módszer, amely se­gítségével szüntelenül újra kell vallatnunk a valóságot. Nincs tehát egy pillanatra sem meg­állás, semmi sem kész, befeje­zett. Maga az élet a legszigo­rúbb ellenpont és korrigáló té­nyező, mert az élet — Lenin szavaival szólva — ezerszer ravaszabb minden elméletnél. ŰJSÁGlRÖ: Amikor fehér foltokról beszélek, meghatáro­zott tudományos területekre, kérdéscsoportokra gondolok: az antropológia és az elidege­nedés-elmélet kérdéseire pél­dául ... HUSZÁR TIBOR: Kétségte­len, hogy a marxizmus az utol­só néhány évtizedben egyen­lőtlenül fejlődött. Bizonyos te­rületek, mint az etika, pszi­chológia, konkrét szociológia elég hosszú időn keresztül háttérbe szorultak. ÚJSÁGÍRÓ: Mi adta a lö­kést? HUSZÁR TIBOR: A XX. kongresszus, a felszabadult elméleti légkör... Egy példát talán. Marx Gazdasági filozó­fiai kéziratok című munkáját 1931-ben fedezték föl. E rend­kívül jelentős mű hazai kiadá­sára csak a hatvanas évek elején került sor. A mű köz­ponti kategóriája az elidegene­dés ... Az ökonómiai folyama­toknak milyen vetületei van­nak az individumban ... Ez a könyv a marxista filozófusok számára egészen új területeket tárt föl és a figyelmet — töb­bek között — az elidegenedés folyamataira irányította. De, és itt jön a de ... A marxizmus­nak az elidegenedés nem köz­ponti kategóriája. Bármennyi­re lényeges is az ember és az intézményrendszerek viszo­nyának történetfilozófiai elemzése, figyelmünket a gaz­dasági szférára kell mindenek­előtt összpontosítanunk: min­den kérdés végső soron az emberek életviszonyaiban gyökeredzik. Az új társadalom szerkezetének érdek, és szük­séglet-viszonyainak elemzése ezért mindennél lényegesebb. ÚJSÁGÍRÓ: Mégis úgy tű­nik, hogy a marxista filozófu­sok a gazdaságtan kérdéseiről átirányították figyelmüket olyan kérdésekre, mint az előbb említettek, vagy mint a humanizmus... HUSZÁR TIBOR: Nem a humanizmus jelentőségét aka­rom kétségbevonni. A kérdés lényege azonban: mit értsünk humanizmus alatt? Úgy vélem, egy marxista számára a hu­manizmus lényege a társa­dalmi viszonyok és kapcso­latok humanizálása: embe­ribb munka- és megélhetési viszonyok, a bürokratizmus, a vallási fétisek leküzdése. Ugyanakkor nem vitatGm. hogy a cLogimatizmus a gazdasági viszonyokat egyoldalúan ma­gyarázta. Figyelmen kívül hagyta, hogy a gazdasági vi­szonyok maguk is emberi te­vékenység eredményei, hogy a történelmet meghatározott feltételek között élő, eleven emberek csinálják. Nekünk itt is forrásokhoz kell visszamen­nünk, s a történelmet ^ a cse­lekvő ember oldaláról kell vizsgálni. Az emberközpontú­ság azonban nem azt jelenti, hogy az individuális ember áll az elmélet középpontjában. Marx kopernikuszi forradal­mat hajtott végre a filozófiá­ban. S a fordulat lényege ép­pen az, hogy Marxig a filozó­fia az individumból igyekezett magyarázni a világot, Marx ellenkezőleg, az individumot a társadalomból magyarázta, az ember lényegét a társadal­mi viszonyok összességeként értelmezte. Ezt a szemléletet torzította el a dogmatizmus, amikor a társadalmi folyama­tokkal egyszerűen azonosítot­ta az individuális viszonyokat, azt vélvén, mindent tud az egyénről, ha ismeri a szocioló­giai törvényeket. ÚJSÁGÍRÓ: Mint egyetemi előadónak, mi a véleménye a marxizmus oktatásáról ? HUSZÁR TIBOR: Óriási előny és lehetőség, hogy a marxizmust tantárgyként ok­tathatjuk, de annak tudatá­ban kell oktatni, hogy minden nemzedék maga akar megszen­vedni az eszméért, és ezért tragédia lenne, ha a marxiz­mus oktatását kincstári módon akarnánk felfogni. ÚJSÁGÍRÓ: Éppen erre vo­natkozott a kérdés. Az egyete­mi tankönyvek alig, vagy sem­mit nem tükröznek a marxiz­mus körül folyó vitákból, a marxizmus megújulásából. HUSZÁR TIBOR: Sok igaz­ság van ebben. Ezért koránt­sem véletlen, hogy a minisz­teriális szervekben és az ok­tatókban egyaránt felmerült az az igény, hogy szinkronba kerüljünk az élettel. A leg­jobb szándék mellett is — fi­gyelembe véve azt, hogy a szocializmus az egyetemi ifjú­ságot intellektuálisan rendkí­vül érzékennyé tette, s hogy kritikus szemlélettel áldotta meg — a féligazságok és a szellemi kétszersültek nem meggyőződést szülnek, hanem szerepjátszásra késztetnek, és cinikussá tesznek. ÚJSÁGÍRÓ: Mi érdekli önt legjobban a filozófián kívül? HUSZÁR TIBOR: Éppen, mert a marxista filozófia a gyakorlat filozófiája, az em­ber legnagyobb szenvedélye nem a filozófia . . ÚJSÁGÍRÓ: Hanem? HUSZÁR TIBOR: A társa­dalmi élet felé nyitottnak kell lennünk ... S a művészet, mi­vel azon túl, hogy szórakoztat, pihentet, a művészetek rendkí­vül érzékenyen reagálnak a társadalmi életre; az irodalom, a színház, a film érdekel leg­jobban ... ÚJSÁGÍRÓ: ... és a futball. HUSZÁR TIBOR: (moso­lyog): Lassan három évtizede, hogy, úgy mondjam, lila-fehér elkötelezettségeim vannak ... ÚJSÁGÍRÓ: ön kivel ké­szítene interjút? HUSZÁR TIBOR: Talán, ha lehet, éppen egy sportolóval. Mondjuk. Göröcs Jánossal. Amikor könnyelmű volt, válo­gatott volt, sokat írtak róla. Most, amikor vitathatatlan tehetsége komoly, szorgalmas munkával párosult, alig szere­pel a sajtóban. Nádas Péter V///////////////////W//////////////W/V, Lakásán, dolgozószobájában beszélgetünk. A szoba alap­hangulatát a plafonig futó, két falon végighúzódó köny- ; vespolc adja meg. Filozófus. Egyetemi docens, a Valóság című folyóirat filozófiai rova­tának vezetője. Harminchat éves. Ideális interjúalany. Szavai patikamérlegen mértek, s az elindított mondatok bár- ; milyen kitérő után, biztosan , érkeznek a célba. Azért nehéz is beszélni vele. Ha kérdezek, előre tudja már, mit fogok kérdezni. A kérdések mindig egy jól kimunkált gondolati útba vágnak, tulajdonképpen nincs is szükség kérdésekre, csak jelezni kell azokat a problémaköröket, amelyek­ben kíváncsi vagyok vélemé­nyére. Miközben beszélgetünk, szól a telefon, s meghívja egy ba­rátját, nézzék meg együtt a televízióban az Internazionale —Vasas meccset ÚJSÁGÍRÓ: ön marxista. A marxizmusról szeretnék be­szélni önnel. Nekem úgy tű­nik, hogy Magyarországon minden filozófus egyben marxista is. Jó ez? Mi úgy ; tanultuk, hogy a filozófia tör­ténete a materializmus és idea­lizmus harcának története... HUSZÁR TIBOR: A kérdés | tehát arra vonatkozik, hogyha a filozófia fejlődését a harc : segíti elő, akkor melyek azok az erők, amelyek hazánkban ma a marxista gondolat szá­mára az ellenpólust jelentik? ÚJSÁGÍRÓ: Igen, erre is vonatkozik ez a kérdés ... HUSZÁR TIBOR: Induljunk ki talán abból a tényből, a marxista gondolat a felszaba- I dulást követő évtizedekben valóban széles tömegek „szel­lemi kenyerévé”, hitvallásává, világnézetévé vált. Önáltatás lenne azonban, ha azt hinnénk, hogy közgondolkodásunkat ki­zárólag marxista források táp- í lálják. A vallás s a hitre épülő : idealista világkép, önmagában ! is százezrek gondolkodását ; befolyásoló ellenpont. S | ugyanakkor a modern polgári i filozófiák is jelen vannak tár- ; sadalmi tudatunkban. Vajon jegyes filmek és regények — jtegyük hozzá: magas művészi i fokon — nem az egzisztencia- j lista filozófia szellemiségét. ! kérdés-feltevéseit és válaszait i közvetítik-e? S ugyanígy a tu- idományos életben a neopozi- jtívizmusnak is megvannak a > sajátos áttételei, nem szólva ! az előítéletekről, különböző j ókonzervatív nézetek „kövü­leteiről”, melyek a legkülönbö- izőbb álarcban — nyíltan és [rejtetten felszívódnak a tár­sadalmi tudatban. Úgy, hogy ia marxizmus korántsem ellen­ipontok nélkül fejlődik. [ ÚJSÁGÍRÓ: A marxizmust [számos bírálat érte az utóbbi [időben. Néhány marxista, ko- [ moly elméleti megalapozott­sággal hívta fel a figyelmet a [ marxizmus fehér foltjaira... [ HUSZÁR TIBOR: Gondo­lom, a különböző polgári filo- [ zófiák hatását gyengeségeink ! is magyarázzák. Az „egyszerű- [ sítések” korántsem fokozták [filozófiánk tekintélyét. Per- isze: társadalmi szükséglet ivóit, hogy közérthetővé tegyük ia filozófia sokszor elvont té­teleit filozófiában korábban i járatlan tömegek számára. A i propagandisztikus meggondo­i ■SSSSSSSSSStSSSJSSSMSSfSSSSSSSSSfSSSSSSSSSj s szőr a munkásfotósok alkotá- $ sait összegyűjtő albumával. A $ szociófotók a kiállítás legérde- ^ kesebb, legtanulságosabb feje-í zetét alkotják. Tabák Lajos, \ Kálmán Kata, Sugár Kata ké- $ pei. Egybehangolt akkordjai $ ezek egy elkötelezett társadat- $ mi ihletésű szólamnak. Ezután úgy érezzük, lelassul $ az idő, a történelmi határok $ elmosódnak, témák szerint, ^ műfajok szerint legcélszerűbb ? csoportosítani — a kiállítás 5 rendezői ezt az elvet követik. $ Találkozunk a modern foto- \ művészet szinte valamennyi $ életképes hajtásával. A néző $ elkáprázik, de kétségei is tá- $ madnak: mi hát a modem fo- 5 tómű vészét? Külön termet J birtokolnak a színek. Az úttö- 5 ró Veres Ferenc megvalósult $ álmai csalódást keltenek, a 5 színek harsány, sematikus ak- $ kordokat fújnak. A fekete-fe- 5 hér ábrázolásban viszont egy-J re erősebben jelentkeznek a 5 foto öntörvényei, sajátos mű-; vészi lehetőségei. Megdicsőül- [ nek a vonalak, halmozódnak: a kontrasztok, sűrűsödik a; ritmus, a mikrovilág tolako- ' dik a szemünk elé, egyre han- ; gosabban beszél magáról a-' anyag, az ezüst, a technika. Uj ■ szépségek, új esztétikumok fe-l lé nyílik kilátás. jj •— Dozvald — 5 üdülőhelyeiről, iparáról, me­zőgazdaságáról, közlekedésé­ről, történelmi emlékeiről, műemlékeiről, múzeumairól, közgyűjteményeiről, népraj­záról, népművészetéről éi idegenforgalmi szervezetéről A második rész, a részletes magyarországi kalauz táj­egységenként csoportosítja s nézni- és látnivalókat ugyan­csak tömören ismertetve minden hely fontosabb tud­nivalóit. Az első tájegység Budapest, a második a Du­nakanyar, a harmadik Észak- Magyarország, a negyedik a; Alföld, az ötödik a Dunán­túl, a hatodik a Balaton. Ez1 a részt egészíti ki az or­szág teljes helységnévtára az előfordulási helyek oldal­számának megjelölésével. A kötet harmadik része a leg­fontosabb városok és hely­ségek igen szemléltető mó­don megszerkesztett térképeil tartalmazza. A rendkívül gondos nyom­datechnikával készült köny­vet művészi fényképfelvéte­lek százai illusztrálják. A megírás és a szerkesztés igé­nyes munkáját Papp Anta: vezetésével egy szerzői-szak­értői munkaközösség végezte m. L raóban nincs csók — minden szerelmi jelenet a kezek játé­ka, bizonyos gesztusokra és nem gyengédségekre van fel­építve. A filmben nem ül le senki, kivéve a fáraót, és néha; a papokat, de különféleképpen. A fáraó erényei mellett sem hibátlan alkotás. Hosszadal­mas, jelentéktelenebb részle­teket túlzottan hangsúlyozó rendezői koncepciója olykor vontatottá teszi. Másik hibája: egyes epizódok naturális ábrá­zolása. A néző a film végén vegyes érzelmekkel távozik a mozi­ból. Látszólag megkapott mindent, amit egy történelmi super-produkciótól kívánni lehet: monumentalitást, óriási statisztériát, nagy csatajelene­teket, szép testű nőket és vad emberi Indulatokat, Jerzy Ka- walerowicz filmje esetében pedig még a mához szóló mondanivalót is, talán csak egyet nem: vitára serkentő gondolati töltést, akár a fűm mellett, avagy ellene. P- P. koncepciót Ez filmjének egyik nagy erénye: a ma em­bere számára is van monda­nivalója a kétezer éves törté­net megfilmesítésével, ugyan­akkor a művészettörténészek sem találhatnak alapvető hi­bát alkotásában. A fáraó a le­hetőségekhez képest hű a kor­hoz, amelyet megelevenít — ellentétben a hasonló ame­rikai super-produkciókkal XIII. Ramszesz régi palotában lakik, amely magán viseli a múló idő nyomait s nem ra­gyogó új kulisszák között A film figuráinak a viselkedése és szokásai a kortól és a hely­től függenek. Minden arcnak és gesztusnak, a kosztümöknek éppúgy, mint a tájaknak, a tár­gyaknak és a színeknek szere­pe van Jerzy Kawalerowicz filmjében. Így például A fá­A fáraó Színes, kétrészes lengyel film A fáraó Jerzy Kawalero- tcicz rendező monumentális történelmi filmjének híre meg­előzte a bemutatót A jobbára csupa felsőfokból álló jelzők, amelyekkel a filmet illették, alaposan felcsigázták az ér­deklődést. Akik azt állították, hogy A fáraó vetekszik az amerikai super-produkciókkal, például a Cleopátrával, nem mondtak valótlant A több mint három órás film a klasszikus lengyel író, Boleslaw Prus nálunk is nép­szerű történelmi regénye, A fáraó alapján készült. Hőse, XIII. Ramszesz képzelt alak. Az író az ókori Egyiptom belső harcainak ábrázolása közben a történelem máig is aktuális vonásait jelenítette meg. Jerzy Kawalerowicz rendező mind­végig híven követi ezt az írói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom