Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

1966. NOVEMBER 23.. SZERDA 3 'XT 11**1 " ' í A yáci teherszállító kompnál láttuk. Vontatlak az GrOÍ?0P6t E?y gumikerekű markológép, amely J CD í lakókocsit húzott maga után, techni­kai hiba miatt nem tudott felkapaszkodni a partról a városba vezető, meredek úton. Drót­kötéllel kapcsolták egy Csepel-teherautó mögé, s így sikerült clvontatni a közlekedési akadályt. (Gábor felv.) A IX. pártkongresszus tiszteletére Hétfőtől: ünnepi műszakok a papíröntőnél ♦ A szocialista elmért ♦ Vállalták — teljesítették Dübörög a gépmomstrum: gőz sziszeg, fém csattan, a novemberi hideg idebenn nyári kánikulává alakul. A Papíripari Válialat szentend­rei papírgyárában a papír ön tő gép mellett állunk, a munka adta percnyi szünetekben be­szélgetünk — kiabálva. A hagyományokhoz hűen — A kongresszusi versenyt a Zalka Máté szocialista bri­gád kezdte — mondja Csömör László művezető — s olyan sikerrel, hogy rövid időn be­lül a műszak egésze csatlako­zóit hozzájuk. A szocialista műszak cím el­nyeréséért versenyeznek: a párt IX. kongresszus tiszte­letére vállalták, hogy elnye­rik a kitüntető címet, s ered­ményeik alapján jogosan vár­nak erre: a legjobb papírt ők adják — mondja a művezető — s az üzemvezető mérnök is magyarázatot ott keresem, hogy valóban becsületbeli ügyünknek tartottuk adott szá­nunk teljesítését, s a kong­resszusi vállalás közös ügy lett. nemcsak az öntőnél, hanem a hozzánk tartozó segédgépek­nél, az előkészítő részlegnél is. Nincsenek vándormadarak ' Sokféle tény jelzi, hogy az eltelt hónapokban ' nemcsak termelési eredményeiket te­kintve jutottak előbbre, ha­nem sok más területen is. Teljesen megszűntek a késé­sek, igazolatlan hiányzások, nem volt fegyelmi ügy. nem történt baleset, míg korábban azért megtörtént ilyesmi... — Nem maradt más választá­sunk — mondja mosolyogva Bandi József — mint hogy beletörődjünk abba: el kell viselnünk egymást. A tréfás mondat lényeges igazságot fogalmaz meg: a műszak döntő többsége hosszú évek óta együtt dolgozik, fél szavakból megértik egymást, megszűnt a vándorlás, aki be­kerül e közösségbe, ott is ma­rad. A szolnoki papírgyár­ból jártak nemrég náluk, s nemcsak meghívták őket ta­pasztalatcserére, hanem igen sokat érdeklődtek arról, ho­gyan sikerült ilyen jó közössé­get kialakítani. — Mit mond­hatunk — így Bándi József —; csak azt, hogy ha már dolgozni kell, altkor dolgoz­zunk jóf. ÉS ezt, úgy Játszik, valamennyien megértettük. Belekóstoltak a dicsőségbe... Zúg a gép, nincs megállás, ha valahol, a papíron tésnél valóban nem lehet p>ercnyi szünet. Míg a kezük mozog, a szemük figyel, úgy mondják: — Belekóstoltunk a dicsőség­be, tavaly elsők voltunk a versenyben, hát csúfság lenne részünkre, ha idén ennél alább adnánk. Mészáros Ottó MIT MONDTAK VOLNA? A gazdasági élet hatása a bíróság munkájára Dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bíróság elnöke ;5 A pártbizottság írásos be- ^ számolója és annak szóbeli ki- & egészítése az ezekben foglalt | elgondolkoztató tények, ada- § tok, következtetések, elsősor- Sj ban három gondolatot ébresz- § tettek bennem. § S Az új gazdasági mechaniz- § mus bevezetésével kapcsola- § tosan akadnak olyanok, akik ^ bizonyos fokig idegenkednek \ az újtól. A sok említett okon ^ kívül szerintem az is feléb­reszti az aggályokat, hogy so- § kan kétségbe vonják, meg ^vannak-e már a szubjektív § feltételei annak; a siker teljes ^ reményében vezethessük be az ^ új gazdasági mechanizmust. $ Vajon van-e elég és főleg § megfelelő gazdasági vezető en- ^ nek a bonyolult és teljesen új- szerű feladatnak a megvalósí­tásához? Sokan aggódnak, hogy a régi módszerekhez szo­kott vezetők, hogyan tudnak majd alkaímazlcodni az új módszerekhez, illetve a ren­delkezésre álló előkészítő idő elég lesz-e a maradiabbak fel­készítésére, hiszen az új gaz­dasági mechanizmus nem egy­szerű átszervezés. Vannak, akik azért is óva­toskodnak, mert nincsenek meggyőződve arról, hogy az új nem jelenti-e az életszínvonal bizonyos mérvű csökkentését, ha csak rövid, átmeneti időre is. Elméletileg ezek az embe­rek is belátják, hogy ez nem valószínű. A félelemre az ad okot, hogy egyrészt találkoz­tunk és találkozunk burkolt áremeléssel (például új csoma­golásban drágábban árusítják a régi árut), másrészt, hogy az olcsóbbá lett áruk egy része eltűnt a kereskedelmi forga­lomból. Ezekből a tényekből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy a párt, a kor­mány reális, helyes intézkedé­sei olykor a végrehajtás során eltorzulnak. Néhány szót szerettem vol­na szólni az ifjúságról. Akad­nak, akik úgy vélik — és ezek közé tartozom én is —, hogy az ifjúság egyes hibáiért azok okozói között hivatalos szervek is aránytalanul ma­rasztalják el a szülőket. Elho­mályosul viszont az iskolák, s különösen a felsőfokú tanin­tézmények felelőssége. Ez a nevelési felelősség p>edig na­gyon fontos, hiszen nemcsak hallomásból tudjuk, hanem saját gyerekeinkről, fiatal be­osztott j ainkról tapasztalhatjuk, hogy az ifjúság befolyásolásá­ról nem mondott le sem a klé­rus, sem a Nyugat. Ezért is féltik a fiatalokat az aggályos- kodók, féltem én is, és nem azért, mert rosszabbnak tart­juk az ifjúságot önmagunk­nál. A harmadik, amelyről sze­rettem volna beszélni: a bírói munka. A közrend szilárd, érvénye­sül az igazságügyi szervek működésében a szocialista tör­vényesség, állapítja meg a pártbizottság beszámolója is. Ez igaz, mégis beszélni kell róla. Ezelőtt négy évvel is el­mondhattuk ugyanezt, de kü­lönbség van a ma és a négy évvel ezelőtti törvényesség között. Tizenhat éve élek a megyé­ben és dolgozom, egy helyen. Van tapasztalatom, hogy ki­mondhassam: a mostani tör­vényesség minőségileg más, mert egységesebb és egysége­sebben is érvényesül az igaz­ságügyi, bűnüldöző szervek munkájában. Nincs még rész­letkérdésekben sem elvi vita a törvényesség értelmezését il­letően. A törvényesség megva­lósításához a rendőri, az ügyé­szi és a bírói szervek egysége­sen járultak hozzá. A beszámoló feladatként je­lölte meg, hogy az igazságügyi szervek nagyobb figyelmet fordítsanak a közösségi és az egyéni érdek összhatngjának biztosítására. Ehhez azonban a jövőben az eddiginél még több társadalmi és politikai se­gítségre rcm szükségünk. Az új gazdasági mechanizmus- a köz- és magánérdek között feltételezhetően több összeüt­közést is eredményez majd. Egészségesebb lenne, ha pél­dául már a gazdasági kapcso­latok létrejötte során kiala­kulna a felek fokozottabb együttműködési készsége, mintha a bíró ítélete, vagy más hatásági határozatok so­rán kellene egyengetni az ér­dekek összehangolását. Társadalmi, gazdaságvezeté­si és igazságügyi összefogást igényel az üzemi balesetekkel kapcsolatos szemlélet megja­vítása is. A balesetek nemcsak azért károsak, mert emberek egészségét veszélyeztetik, esetleg halálukat okozzák; mert munkaerő és munkaórák száza és ezre vész el, — ha­nem azért Is, mert a balesetek elharapózása ellenérv a mi gazdasági munkánkkal szem­ben. Elsősorban a gazdasági ve­zetők szemléletét kell meg­változtatni és a szakszervezete­ket ráébreszteni a balesetekkel kap>csolatos kötelességükre. Nem azt igénylem, hogy a pe­rek száma növekedjék, hiszen így is van belőlük elég. Elgon­dolkoztató azonban az, hogy bár tudomásunk van az üze­mi balesetek meglehetősen nagy számáról, mégis alig akad. aki megkísérelje, hogy az őt ért anyagi veszteség meg­térítéséért beperelje a vállala­tát. Ugyanakkor az is igaz, hogy a bírósági szerveknek szigorúbb ítéletekkel kell el­marasztalni a hibás vállalatot, mint ahogy eddig tették. Az új gazdasági mechaniz­mus — ezzel tisztában va­gyok — nem jogalkotás: és nem jogalkalmazási téma. Ha­tása azonban ezekre a terüle­tekre is kiterjed. Épp>en ezért nézetem szerint az eddiginél is tudományosabban megalapo­zottabb és előrelátóbb jogsza­bály — alkotó tevékenység szükséges ahhoz, hogy a rugal­masabb, mozgékonyabb gaz­dálkodást a jogszabályok egy­részt ne fékezzék, másrészt azonban elreteszeljék az illegá­lis kibúvók útjait. Ennek egyik feltétele, hogy a jogsza­bály-alkotó államhatalmi szer­veknél — országgyűlés, taná­csok — az eddiginél nagyobb számban tevékenykedjenek a jogtudománnyal és a joggya­korlattal ténylegesen foglal­kozó jogászok.' A jogalkotás munkájának megjavítása mellett ugyanak­kor még jobban átgondolt, előrelátó és talán gyakoribb jogalkalmazási irányelvek ki­bocsátása szükséges ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás szervei biztos és lehetőleg gyors kézzel húzhassák meg a határvonalat, az újért való küzdelem szükségszerű koc­kázata, a hanyagság és a lehe­tőségeket saját és bűnös célra megnyergelő visszaélés között. helyeslőén bólint rá. Bándi József a lelke a ver­senynek: a kezdeményező bri­gád vezetőjeként nap mint nap sokat tett azért, hogy ha­gyományaikhoz hűen sikerrel teljesítsék, amit vállaltak. — örömmel mondhatom, hogy eleget tettünk eddig vállalá­sainknak, s így akarjuk a jö­vőben is folytatni a munkát. Következetességüket bizo­nyítja. hogy a pártkongresszus tiszteletére ezen a héten ünne­pi műszakokat tartanak: a hét valamennyi éjjelén — most ők az éjjeles műszak — mennyi­ségben és minőségben is kifo­gástalan terméket kívánnak biztosítani az öntőről. Társakként, barátokként Az irodaépületben, amikor a szocialista műszak címért ver­sengő közösség eredményei után érdeklődtünk, Zábránsz- ky elvtárs, osztályvezető nemcsak a termelési adatokat említette kitűnőként, hanem azt is, hogy a kongresszusi verseny hónapjaiban valóban baráti közösséggé formáló­dott a műszak, erős maggá lett nemcsak üzemen, hanem gyá­ron belül is. Bujdosó Gábor, egyike Bán­di József legjobb segítőinek, azt mondja: — Talán érzékel­teti a verseny eredményessé­gét az, hogy az úgynevezett anyagkihozatali normát nem­csak teljesítettük, hanem a korábbiakhoz mérten jelentő­sen javítottunk rajta. Nem volt könnyű dolguk: a gőzellátás akadozása, az öreg masinák karbantartása, a sok­féle objektív akadály való­ban próbára tette őket, s si­kerrel állták azt. Bándi József mondja: — A Termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban A közös gazdaságok szövetségei A gazdasági mechanizmus reformjának megvalósításával a termelőszövetkezetek állami irányításának súlypontja az egyenjogú gazdasági kapcsola­tokra, a termelés közgazdasá­gi eszközökkel történő terv­szerű befolyásolására helyező­dik át. Ennek egyenes folyta­tásaként megváltozik a ter­melőszövetkezeteknek a taná­csi szervekkel, az állami vál­lalatokkal, a bankszervezetek- kel korábban kialakított kap­csolata is. Az államigazgatási szervek a jövőben általában nem avatkozhatnak be közvet­lenül a szövetkezeti gazdasá­gok belső gazdálkodási és szervezeti dolgaiba. Természe­tesen a tanácsok, a mezőgaz­dasági szakigazgatási szervek hatósági jogköre megmarad, továbbra is ezek látják el az állami támogatás lebonyolí­tásával kapcsolatos teendőket és fontos szerepet töltenek be a helyi gazdaságpolitikai irá­nyításban. A termelőszövetkezetek önállóságának növelése, amelytől joggal várhatjuk, hogy kedvezően befolyásolja a tsz-ek gazdálkodásának haté­konyságát, és elősegítse az árutermelés gyorsabb ütemű növekedését, a termelés sza­kosodását, szükségszerűen a gazdasági kapcsolatok fejlő­dése irányába is hat. Az új gazdasági mechanizmus szá­mos olyan ipari és kereske­delmi tevékenység megindítá­sára, fejlesztésére ad lehetősé­giét, amelyekkel a tsz-ek ko­rábban nem számolhattak. Bár a tsz-ek jog szerint eddig is egyenrangú partnerei vol­tak a velük kapcsolatban álló vállalatoknak, mégis — a ta­pasztalatok is ezt bizonyítják — gyakorlatilag sokszor hát­rányba kerülhettek a vállala­tokkal szemben, mert érde­keik védelmére nem rendel­keztek megfelelő szervezettel. Mindezeket figyelembe véve tartja kívánatosnak a p>árt a termelőszövetkezetek szövet­ségeinek létrehbzását. „A szö­vetségek — ái'apítja meg a Központi Bizottság májusi ha­tározata — sajátos gazdasági központok és érdekvédelmi szervezetek legyenek, válasz­tott testületből álljanak, és csak kis függetlenített appa­rátussal rendelkezzenek”. A területi termelőszövetke­zeti szövetségek létesítését, vagy már meglevő szövetségbe való belépést az érintett ter­melőszövetkezet közgyűlései önkéntesen határozhatják el. Ehhez kapcsolódik egy másik fontos alapelv; a szövetségek azokat a feladatokat látják el, amelyekkel a szövetséget al­kotó termelő szövetkezetek megbízzák. E két sarkalatos alapelv érvényesítése lehetet­lenné teszi, hogy egy újabb termelőszövetkezeti irányító szerv jöjjön létre. Az önkén­tesség elvének alkalmazása azt jelenti, hogy csak az a szövet­kezet lesz a szövetség tagja, amelynek tagjai így döntenek és a tagság addig tart, amíg a közgyűlés másként nem hatá­roz. A termelőszövetkezeti szö­vetségeket általában c területi elv alapján — megyénként egyet, esetleg többet — célszerű létesítem. Nem lesz semmiféle előírás arra nézve, hogy hány tagja legyen a szövetségnek. Ezt a körülmények, a helyi viszo­nyok figyelembevételével le­het csak eldönteni. Egy dolog azonban bizonyos: sem a túl­ságosan kis létszámú szövet­ségek — nincs megfelelő sú­lyuk, áttekintésük —, sem p>e- dig a túlságosan nagy létszá­mú szövetségek — nehézkessé válhat a munka — nem al­kalmasak a feladatok ellátá­sára. Melyek azok a feladatok, amelyeket a szövetségek el­láthatnak és milyen szervezet felel meg leginkább ennek? A termelőszövetkezetek gazdál­kodásának körülményeit, mű­ködésük feltételeit, a valósá­gos igényeket figyelembe véve, olyan szervezet létrehozása bizonyulhat hasznosnak, amely egyrészt a tsz-ek tanácskozó, tevékenységüket összehangoló, érdekeiket egységes fellépés­sel védelmező fóruma, más­részt a termelőszövetkezetek megbízása alapján önálló gaz­dasági feladatokat is megold. A szövetség megvitathatja a termelőszövetkezeteket érdek­lő problémákat, így a szövet­kezetek fejlesztésével, a nép- gazdasági terv igényeivel, a termelési koordinációval ösz- szefüggő feladatokat Foglal­kozik a szövetkezeti gazdál­kodás általános tapasztalatai­val, értékeli az értékesítés, az anyag- és eszközellátás hely­zetét stb. E kérdésekben, ha szükséges, ajánlásokat, javas­latokat tehetnek a tagszövet­kezeteknek és az állami szer­veknek. A szövetség közremű­ködhet a közös érdekeket szol­gáló feladatok — a szakmai tanfolyamok, tapasztalatcse­rék, szakmai tanácsadás, szak­munkásképző tanfolyamok, vagy a tsz-ek jogvédelme — megszervezésében. A szövetke­zetek megbízásából — termé­szetesen az érintettek hozzá­járulásával — esetenkénti, vagy rendszeres vizsgálato­kat tarthat a szövetkezetek­ben. A szövetségek azzal is segít­hetik a termelőszövetkezete­ket, hogy önkéntes befizeté­seikből kölcsönösen igénybe­vehető p>énzügyi alapot hoz­nak létre, amelyből a segítség- nyújtás mellett közös gazda­sági, vagy szociális létesítmé­nyeket is megvalósíthatnak, — például üdülő, sporttelep, stb. — vagy üzemeltethetnek. A szövetség hasznosan közreműködhet a tsz-ek áruforgalmának értéke­sítési tevékenységük lebonyo­lításában, termelésük fejlesz­tésében, az együttműködés megszervezésében. A termelő- szövetkezetek megbízása vagy saját kezdeményezése alapján javaslatokat tehet, t&z-közi tár­sulások, közös vállalkozások létrehozására, a tsz-ek önálló értékesítő tevékenységének fejlesztésére. Módszeres piac­kutatást végezve tájékoztat­hatja a termelőszövetkezeteiket a beszerzés és az értékesítés lehetőségeiről, feltételeiről; közreműködhet az árukapcso­latok létrehozásában. A szövetségek által elvégez­hető feladatoknak korántsem teljes felsorolása is mutatja, hogy az új feltételek között milyen fontos szerepet játsz­hatnak a szövetkezetek e szer­vezetei. A termelőszövetkeze­tek szövetségei tovább erősítik a szövetkezetek önállóságát, segítenek, hogy a tsz-ek saját dolgaikban maguk döntsenek, öntevékenyen keressék a leg­célszerűbb megoldásokat, és egyben részt vállalnak a szo­cialista alapokon álló szövet­kezeti önigazgatás kialakítá­sában. A termelőszövetkezeti szö­vetségek létjogosultságának alapvető kritériuma, hogy a tsz-eknek szükségük van-e rájuk, hogy működésük elő­nyös-e a tsz-ek számára? A gyakorlati bizonyítás még hát­ra van, de minden előzetes megfontolás arra mutat, hogy a szövetségekre szükség van, és a termelőszövetkezetek örömmel ragadják meg a szövetségek létrehozásának lehetőségét. Dr. Dankovits László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom