Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

**al BteCYkt

k4€-iíHíífff)

1966. NOVEMBER 23., SZERDA

DEKISS JANOS:

ISTEN VELED, HELEN

E

gymástól kissé távol ültek, hanyatt dőltek a széken és olvasgattak. A fiú egyszer letette a folyóiratot és cigarettáért nyúlt az asztalra, de amint rágyújtott, nem folytatta az olvasást. Kellene végre valami kis izgalom, gondolta, s körülnézett a presszóban. Sehol semmi, állapította meg, s újra rászánta magát az olvasásra, ekkor azonban a nő tette le a könyvet.

— Találtam neked valakit — mondta Helen a fiúnak, amint körülnézett ő is. — Nézd, Géza, ott egy hozzád való leány.

— Valóban? — kérdezte Géza, s magában azt gondolta: kezdődik. — Hol van?

— Az ajtónál jobbra. Látod? Az a fekete.

— Gyerek — mondta a fiú, s feltűnően megnézte a lányt. — Mit kezdjek én egy ilyen gyerekkel?

— Te is gyerek vagy — felelt a nő és nevetett. — Én vagyok öreg, kisfiam ... hozzád ... Neked még tulajdonképpen udvarolnod kellene. Túlságosan korán kezdted — mondta, de most már nagyon komolyan. — Hidd el, ez nem is természetes; lakás, nők, ital, a te korodban ...

— És ezt pontosan te mondod!

— Nekem már mindegy.

— Ahogy gondolod — mondta a fiú, s elhatározta, hogy ezúttal nem tér ki a döntés elől, nem odázza tovább. — Egyszóval: vége? — kérdezte.

— Ez így túl egyszerű. Miért volna vége? Én csupán arról beszéltem, hogy egy szikrát sem csodálkoznék, ha egyszer meglátnálak egy ilyen fiatal lánnyal, aki hozzád való, tiszta és naiv. Akivel kézenfogva járnál, akivel nem borszagú szájjal csókolóznál.

— Fáradt vagy — mondta Géza bölcsen, s újra megnézte az ajtótól jobbra a fekete lányt. Idősebb asszonnyal ült szimplás poharak mellett. Anya és leánya, gondolta, egy kis délutáni sziesztán. Két nap múlva be kellene mutatkozni náluk, aztán külön engedély minden moziba, este nyolckor pontos záróra, közben, ha kettesben marad vele az ember: végtelen mesék az iskoláról. — Valahol azt olvastam — szólalt meg újra —, hogy a nőknek különös szükségük van a maguk alvásadagjára. Ha fáradtak, többnyire pesszimisták, megbetegszik a kedélyviláguk.

— Úgy is van — felelt a nő. — És, ha nem haragszol, én most el is megyek és lefekszem. Holnap majd találkozunk. — összehajtotta a könyvet, gyors mozdulatokkal dobálta táskájába, cigarettáját, gyufáját. — Majd rendezd a számlát. Jó?

— Elkísérjelek?

— Minek? Most úgyis pesszimista vagyok. __ — Jó, akkor nem kísérlek el.

— Üdv, szivem — mondta Helén és felállt. — Akkor holnap itt.

— Viszlát — intett a fiú — akkor holnap.

I

pste a bárban, ahová minden más elíoglalt- J ság híján lépett be, meglepetésére újra látta a fekete lányt. Milyen furcsa, gondolta Géza, hogy eddig sohasem találkozott vele, s most egy nap kétszer is. Majd az tűnt fel neki, hogy a délutáni idősebb nő nincs a társaságban; kopaszodó, szemüveges, nagydarab férfivel, s két másik nővel ült a lány, de az utóbbiak közül már egyik sem látszott az anyjának. Eszerint könnyen lehet, hogy téves a diagnózis, gondolta, s jobban megnézte a lányt; lehet, hogy nem is olyan gyerek. Sarokasztalt választott, ahonnan kedvére folytathatta a lány tanulmányozását. Nem valami szórakoztató dolog ez a bámészkodás, jutott eszébe mindjárt, mindenesetre addig megteszi, amíg jön valami ismerős. Eredetileg nem gondolt semmilyen határozott lépésre, de amikor a pincér odament az asztalához, mégis megkérdezte:

— Mondja, nem tudja véletlenül, ki az a lány, ott mindjárt a bárpultnál? Az a fekete — mutatta óvatosan.

A pincér odanézett:

— Nem tudom, uram. Volt már itt néhányszor, de nem tudom.

— Táncol?

— Nem tudom; azaz, mintha már láttam volna, hogy táncol. Meg kell próbálni, uram.

Elszórakoztatta a gondolat, hogy valóban, mi történne, ha felkérné a fekete lányt. Helén ugyancsak meglepődne holnap, ha beszámolna neki, hogy nem is volt rossz ötlet ott a presszóban az a fekete leány. „Nem, nem is olyan gyerek”. Ez jó. Elképzelte a Helén arcát, s magát, ahogy mulat a dolgon: „Ismerem, hogyne, tegnap óta a bárból”.

Megvárt egy tangót, felállt, megigazította magát, és odament a lány asztalához. Amíg megtette a néhány lépést, közben azt mondta magában: „Ejnye, még izgulok is. Mi van?”

— Megengedi, hogy felkérjem a hölgyet? — kérdezte a kopaszodótól, s egy félfordulattal utalt rá, hogy a fekete lányra gondol. A férfi csak biccentett, mint akinek semmi köze az egészhez. Most tehát a lány előtt hajolt meg: — Szabad?

M

egkönnyebbült, amikor látta, hogy a lány mosolyog, mintha már várta volna. Nem szólt semmit, csak felegyenesedett, s elindult előtte a táncparkett felé. Elnagyolt bemutatkozás következett; kis kézfogás, s ahogy szokás, mind a ketten mondtak valami érthetetlen nevet, hogy Géza bosszúsan kapcsolt: „Egészen úgy csinálom, mint valami hülye kölyök a tánciskolában”.

— Bocsásson meg — mondta kétfordulat- nyi csend után — az előbb nem értettem a nevét. ____ __________

— Mari vagyok — felelte a lány —, ha egészen pontosan akarja; Rácz Mária.

— Szép neve van — mondta erre, de nyomban meg is bánta, mert érezte, hogy ez is ostobán hangzott.

— Olyan, amilyen — húzta el a száját a lány, s utána elnevette magát. — Mondja, mindig ilyen értelmesen társalog?

Ugyan! Ez a lány harap, gondolta Géza, s egyszerre a régi kerékvágást kereste, ahogyan más alkalmakkor beszélt

— Iskolás lányokhoz — mondta éllel — megvan a szabályos társalgási nyelv.

— Komolyan azt hiszi — kérdezte a lány —, hogy iskolás vagyok?

— Nem?

— Valójában hízelgő.

— Megvallom, hogy én gyereknek néztem magát.

— Még mindig a jobbik eset — nevetett a lány.

— Értem már — nevetett Géza is. Magával lehet értelmesen beszélni. Ezt akarja mondani? Látja, ez egészen megnyugtató. Én sem szeretem a felesleges köntörfalazást — mondta, s arra gondolt: nem is rossz játék, feszíti a húrt, amíg lehet, mindjárt tisztázódik itt minden. — Szóval, csak semmi bonyolult bevezetés. így van?

— Hogy érti ezt? — nézett rá a lány gyanakodva. — Mert, ha úgy értette, ahogy sejtem, nincs messze a búcsú pillanata — mondta.

H

aragszik, gondolta Géza, úgy látszik, megharagudott. ez tehát sok volt; mégiscsak kislány, legfeljebb már nem iskolás.

— No, legyen okos! — mondta neki. — Úgy éljek, nem akarom bántani.

— Engem? Maga? — csodálkozott a lány, és megint nevetett. — Engem nem akar maga bántani? Eszébe sem jut, hogy nem is lehet?

— Félreért. Csak az előbb mintha megharagudott volna, ezért megígértem, hogy ezután nem mondok olyat, amitől várhatóan ismét megharagszik.

— Jól van, hagyjuk ezt — javasolta a lány. — Inkább táncoljunk — és észrevehetően engedett a merev’ tartásából, ami már bizonyára fárasztotta is. A zenekar gyorsra váltott, szinte megrántotta a fiút, hogy gyerünk.

Úgy látszik, szó szerint értette, hogy most már táncolni a Ivar, gondolta Géza. Megindult hát és átvette a kezdeményezést.

— Ez az — biztatta vidáman a lány, s egyre pirosodott, mindinkább ragyogott az arca. — Sékélni tud? — kérdezte.

— Nem — felelte. — Baj?

— Eléggé — mondta a lány. — Maga ügyetlen.

Géza ránevetett, majd eszébe jutott, hogy Helénne! általában mindig csak topogtak, lassan, hogy alig mozdultak; valójában régen táncolt — így — teljes bedobással. Érezte, hogy viszi őt is a ritmus.

— Tudja — mondta a lány hangosan, hogy túlkiabálja a zenekart — én nemrég jöttem ebbe a városba és nem ismerek itt senkit. Most helyeztek ide — közölte anélkül, hogy a tánc iramából bármit is engedett volna. — Magát láttam néhányszor. Kár, hogy nem tud sékelni. Ezt azért nem gondoltam volna.

— Majd pótolom a hiányt. Leckéket veszek magától.

— Tanítást nem vállalok.

— Hát, mit vállal? — kérdezte Géza, és nem szólt többet, mert minden figyelmét lekötötte a tánc. Csak időnként mosolygott a lányra, amikor az hátra-hátra igazította lehulló fekete fürtjeit. Pompás lány, gondolta egyre, nagyon pompás lány.

— Maga javíthatatlan — mondta a lány, amint megálltak.

— Csak szeretném tudni, hogy tanít, vagy taníthatok.

— Sokat nemigen tanulhatnék magától.

— Mondom, lehetek tanítvány is.

— Nem tudom — tűnődött a lány. Még gondolkozom.

— A tett halála az okoskodás — bölcsel- kedett a fiú, s elhatározta, hogy nem engedi el a lányt. — Mari, kikkel ül most?

— A munkatársaimmal.

— És akivel délután volt? Tudja, a presz- szóban ...

— A háziasszonyom.

— Szóval, most hazakísérhetem? — kérdezte a fiú élénken, már-már örvendezve. — Vagy nem kísérhetem haza?

— Erről szó sem lehet — mondta a lány határozottan, és megfordult. — Kísérjen a helyemre.

Géza elkapta a kezét.

— Holnap?

— Mi van holnap?

— Találkozhatnánk a presszóban, ahol ma láttam.

— Gondolja, megérné magának? Egy gyerekkel ?

— Mondja-, hogy találkozunk — biztatta a fiú.

— Hát, várjon — mondta tétován a lány — négy és öt között. — Ezzel ment a helyére.

E

z már beszéd — intett a fiú és mosolygott — holnap a presszóban négy és öt között. — És, ahogy elköszönt, magában ezt mondta: csodálatos gondolat volt ez a fekete lány. Isten veled, Helén.., ________

Nagy sikerrel szerepel a hazánkban tartózkodó Kubai Nemzeti Balett együttese.

kön: Haydn: Concerto feketében és fehérben.

KépünMarx—Engels bibliográfia

A párt közelgő IX. kongresszusa alkalmából a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Miskolci Megyei Könyvtár munkatársai bibliográfiát készítettek Marx és Engels műveinek az elmúlt két évtizedben Magyarországon megjelent kiadásairól.

1945-től 1965-ig 118 kiadásban láttak napvilágot az önálló és gyűjteményes kötetek. A bibliográfiából kitűnik, hogy csupán a „Kommunista kiáltvány” húsz év alatt húsz kiadásban került a magyar olvasók kezébe, s Marx tő műve, „A tőke” hétszer jelent meg.

KI MIBEN

Százméteres gépsor

A dunaújvárosi papírgyárban befejezéshez közeledik a 2-es számú szoyjet papírgyártó gépsor szerelése. A száz méter hosszú gépsor 62 nagy szárítóhengere már helyén van.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Televízió egyetértésben a Művelődés- ügyi és a Munkaügyi Minisztériummal — 1967. tavaszán ismét megrendezi a népszerű „Ki miben tudós?” vetélkedőt. A versenyben, amelyet ezúttal három tárgyból, történelemből, földrajzból és fizikából írtak ki, minden olyan fiatal részt vehet, aki december 31-ig nem tölti be 20. életévét és egyetemi,. .főiskolai. .vagy . .felsőfokú.

technikumi tanulmányait még nem kezdte meg.

Az ifjú tudósjelöltek a KISZ-szervezeteknél jelentkezhetnek a vetélkedőre. A nevezéseket január 1-én zárják le.

A Ki miben tudós? győzteseit külföldi utazással jutalmazzák. Az első és második helyezetteket pedig felvételi vizsga nélkül veszik fel az egyetemre... ...........

I

degenforgalmi kollokvium

November 22-től 24-ig a Gel- lért Szállóban rendezik meg a III. idegenforgalmi kollokviumot, amelynek fő tárgya a korszerű idegenforgalmi szakosítással kapcsolatos tennivalók vizsgálata. A tanácskozáson részt vesznek az idegen- forgalom irányítóin kívül az egyetemek képviselői, különböző tudományágak ismert

művelői, tíz ország, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, Olaszország, Románia, Szovjetunió, Svájc kiváló idegenforgalmi szakértői.

A kollokviumot kedden délelőtt ünnepélyesen dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője nyitotta meg.

HOBBYS MOZIK

'SSSSSSSSSSS/SSfSS/SSSS/fSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSS/fSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZ.

x

^ Olvastam, hogy X nemrégiben horgász- ^ mozikat nyitottak S Tokióban, ahol a hír- Xadó és a kisfilmek X utáni szünetben 30 ^percig horgászhatnak nézők egy mester- ^ séges tóban.

X Barátom, akinek a | hírt elmeséltem, csak X a vállát vonogatta, s Xkönnyedén odavetet- Xte:

X — Akkor a japán ^ horgászok nemcsak Rabban vetélkedhet- §nek, hogy ki fogott í ki nagyobb halat, ha- Xnem abban is, hogy Xki fogott ki rosszabb X filmet...

^ Engem bántott a ^ léha élcelődés, mert én nagy horderejű S kezdeményezésnek X tartom ezt, olyannak,

X amely hozzájárulhat X a moziválság meg- X szüntetéséhez.

X Ugyanis a mozik X válságát, vélemé- § nyem szerint, nem X csupán a tv, sőt, nem ^ts elsősorban a tv X okozza — hanem a ^ hobby. Egyre több ^ embernek van ma Xmár olyan hobbyja,

X amely minden idejét

5 leköti, s még meghal- $ni sem ér rá tőle,

X nemhogy moziba jár- Xni!

6 Mindjárt más len- Xne, ha a moziban is Xűzhetné a hobbyját!

$S ebben látom én a § tokiói próbálkozás X korszaknyitó szere- Xpét: ezek az első, kí- Xsérleti hobbys mozik.

Mivel mi is eléggé kísérletező és eléggé hobbys nemzet vagyunk, hiszem, hogy nálunk is lenne sikere ennek a kezdeményezésnek, nálunk is sokan bejönnének a horgászó mozi utcájába.

Persze, a tokiói módszert tökéletesíteni kellene, egészen odáig, hogy a nézők ne csak a szünetben horgászhassanak, hanem előadás diait is. Én például a mozi egész nézőterét halastóvá alakítanám át, s az ülőhelyeket stégszerűen képezném ki. A horgász- néző mindvégig nyugodtan pecázhatna, s váltva nézegethetné hol a filmet, hol a sima víztükröt, mikor melyiket találná érdekesebbnek ...

Ám nemcsak a pe- cásokra kellene gondolni, hanem a más hobbyk kedvelőire is, és számukra is kellene nyitni speciális mozikat.

Közkedveltek lennének bizonyára a vadász-mozik is, amelyeknek nézőterét befásítanák és vadakkal népesítenék be, és a zsöllyéket magasles formájúan építenék meg. Míg n két fa közé kifeszített mozivásznon peregnének a képek, a vadász csak ülne hosszú, méla lesben, s várná mikor jön ki a bokorból miami vad, vagy a filmből valami erkölcsi tanulság ...

Ha az erdősített nézőtereket nem vadakkal telepítenék be, hanem ibolyatövekkel — nyithatnának ibolyaszedős mozikat is, amelyek főként a fiatal hobbysok körében lennének népszerűek.

Ezekbe a mozikba nem kellene ülőhely, sőt még film sem .— úgyse nézné senki...

A gyűjtőszenvedéllyel megvertek szívesen járnának olyan mozikba, ahol mindennap változó színű, formájú belépőjegyeket adnának. Ez egy új hobbyt honosítana meg: a mozijegy-gyűjtést. (Ügy tudom, eddig ezt csak a jegyüzérek művelték.) Még vonzóbb lenne, ha a bi- léták hátán — a gyu- facimkékhez hasonlóan — tanulságos szövegek is szerepelnének. Hát még ha ezeket a film címével, tartalmával is összhangba hoznák! így például:

Kedves család —

„Apu, kötöttél már életbiztosítást?"

Vérrel megpecsételve — „Hallgasson a szóra: mosás előtt Flóra!”

Egy krumpli, két krumpli — „Kössön sertéshizlalási szerződést!”

A fentieken kívül, természetesen még sok variációja elképzelhető a hobbys mozinak. Lelki szemeimmel már látom is, hogy nemsokára tele lesz az ország ilyen plakátokkal:

„Jöjjön hozzánk hobbyzni! Halász, vadász, madarász, bélyeg- és cimke- gyűjtö mozik az ország minden pontján!”

Ez lenne a minden igényt kielégítő mozipolitika! Némi problémát azon kevesek okoznának csupán, akiknek a jó film a hobbyjuk. Reménytelen népség: ezeknek hiába adnának halastavat, vadászmezőt, ibolyás rekettyési — ezeknek csak a jó film kell.

Néhány „hagyományos” mozi ezek számára továbbra is kellene. És, persze, néhány igazán jó film is.

Radványi Barna