Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

1966. NOVEMBER 20., VASÄRNAP KÜLDEMÉNY SUHLBÓL TORONYHÁZAK A kerek ezeresztendős me­gyeszékhely egy nagyméretű építkezéshez hasonlít. Ég felé nyúló házak változtatják meg a város eddigi képét. Alig emelkedett fel az első, a bér­lők birtokba vették a tizen­három emeletes lakóházat. S egy időben elkezdték a város 750 lakásból álló centrumában egy újabb otthontorony felhú­zását, amelyet még négy ha­sonló követ. A jövő csak is­métli a mai szenzációkat. Egyik előfutára a 20 tantermes iskola. A város központjában megkezdték egy nagy áruház építésének előkészületeit. Hogy ezt megtehessék, még az idén több öreg házat kell lebontani. Száznál több kimustrált lakó­házat bontottak le, hogy mo­dernné varázsolják a belvá­rost. S mi lesz a lakókkal? Senki sem tagadhatja — jól járnak. A régi helyett felépülő új lakások kulcsát kapják meg. S hogy várni se kelljen soká, még az idén beköltözhetnek az új suhli toronyházakba. AZ NDK EGYIK LEGSZEBB VIDÉKÉRŐL, SUHL MEGYÉBŐL, ISMÉT KÉPEKET ÉS KÉZIRATOKAT HO­ZOTT A POSTA. TESTVÉRLAPUNK, A FREIES WORT, KÜLDTE A PEST MEGYEI HÍRLAP CÍMÉRE. HAGYO­MÁNYOSSÁ VÄLT KAPCSOLATUNK SORÁBAN EGY ÜJABB HÍRADÁS — BARÁTAINKRÓL. FOTŐSOIv ÉS SZERKESZTŐK REMÉLIK: ÉRDEKLŐDÉSSEL OLVAS­SAK MAGYARORSZÁGON. EGYÚTTAL ARRA KÉR­TÉK SZERKESZTŐSÉGÜNKET, MI IS POSTÁZZUK PEST MEGYÉRŐL MINDAZT, AMI A NÉMET OLVASÓ­KAT ÉRDEKELHETI. Bútormárka a tengeren JULIÁNÉ GÜTHLEIN — HAJÓMAMA Ez sem fordul elő gyakran; Mit kerestek ezen a vidé- Dél-Türingia bútorgyáré- ken? nak delegációja, s az ottani polgármester hivatalos kül­detésben Rostockban járt. HALLÓ, ITT... A Neptun Hajógyár vendé­gei voltak, ide hívták meg a delegáció tagjaként a hajó­avató keresztmamát, Juliane Güthleint. A bútorgyár mun­kásnője, aki az NDK-ban elő­kelő kitüntetés, a Clara Zet­Füstkígyók a hegyek között Köhler — mondja a német. Így fordít­hatjuk: szenes. A szó a középkorra utal: erdei romantikája van, kormos, piszkos kuckókra, szegény­ségre emlékeztet. Aligha akad ma háziasszony, aki fe­hérnem űvasalás közben — talán ép­pen hőfokszabályo­zós villanyvasalóval a kézben, arra em­lékezne, hogy vala­mikor még faszén fűtötte a vasat. Pedig anyáink, nagyanyá­ink s a tanyavi­lágban ma is, gyak­ran álltak ajtójuk elé, hogy hintáztas- sák a légáramtól pa­rázsló vasalókat. De tévedés lenne azt hinni, hogy ma már a tüzet fogó, parázsló könnyű anyag ki­ment a divatból. Nem nélkülözheti, s mindenekelőtt hasz­nálja az üvegipar. Így a szenesek ősi ága nem hal ki. Huszonnyolcán él­nek még Türingia erdeiben. Egyet meg­látogattunk közülük. Nőről van szó. Ha nem is a mondák, mesék Szenes Lizájá­ról, hanem Anna Kirchnerről. S mi­lyen érdekes —, vagy éppenséggel nem vé­letlen? —, hogy Kirchner asszony nem hisz Szenes Liza romantikájában. An­nál többet tud a sze­nes mesterségről, er­ről a ritka szakmá­ról. A könnyű szél ma­ga körül hajtja a gomolygó füstöt, s a völgybe tereli. Egy­szerre három égető pipál, egyenként 60 folyóméter fát szene- sítve egyik hónapról a másikra. A techni­ka emberének talán nem érdektelen, ha néhány szót arra ál­dozunk, hogyan csi­nálják. Rétegekbe rakják a fát, amelyet először fenyőgallyal, aztán gyeppel, majd utoljára földdel ta­karnak be. Fölül, kö­zépütt, meggyújtják, s attól kezdve úgy ontja a füstöt, mint a Vezúv. Másfél, két hónap múlva három-négy tonna faszén fekete- dik a rengeteg nyers- fa helyén. Mindössze három hónapot szü­neteltetnék, decem­bertől márciusig. S ha valaki azt állíta­ná, hogy unalmas mesterség, annak azt válaszolja Kirchner asszony, hogy rosszul tudja. Nyáron renge­teg erre a turista, a kíváncsiskodó. Min­dent tudni akarnak, fényképeznek, vagy egyszerűen csodál­koznak azon, hogy ma még ilyesmi is lé­tezik. S mondja valaki mindezek útán, hogy a villamosítás kor­szakában nincs ro­mantika. Kétszer a földgolyó körül Kezet a szívre! Melyik tele­fontulajdonos nem zúgolódott, nem csapta le már a kagylót, mert nem kapott vonalat, a hí­vott fél foglalt volt, s így to­vább. A mottó mindig ugyan­az: „Ez alatt hétszer odaértem volna.” Így van? Döntésért a posta és táv­írda főmérnökét Schliewe urat látogatjuk meg. Már a beszélgetés indításánál megállapíthatjuk, hogy azért a „tünetek” is változnak, a táv­beszélgetésben is rohan a világ. Megnéztük a mindentudó nagy könyvet, amelyből tanul­ságos összehasonlítást tehet­tünk. Jó egy évtizede még csak 13 ezer fővonallal ren­delkeztek, míg az elmúlt év­ben ez a szám közel megdup­lázódott. Suhlban minden 100 lakás- *a kilenc távbeszélőállomás jut. Berlinben 22, Nyugat- Berlinben 21. A statisztikusok és közvéleménykutatók köny- nyen kiszámíthatták, hogy a megyében 100 telefonálási szándék közül 65 teljesedik. Lássuk ezekután, hogy mennyit tereferélnék az emberek? Megint visszafutunk jó egy évtizeddel, s 16 millió helyi beszélgetést látunk bejegyez­ve. Napjainkra 24 millióra ug­rott a sikeres telefonrandevúk száma. S mennyit ígér a jövő! Ha hihetünk a program készí­tőinek, úgy 1969-re elérjük Berlin vagy Lipcse forgalmát. S hogy a számsor végén a ma divatos és sokatmondó példá­val is éljünk, íme az utolsó számadat: Ha a suhli vonal­kábelek hosszát összeadjuk, az kétszer körülölelné a. föld­golyót. A tudomány tizennegyedik hajléka Sonnebergben 20 tanter­mes iskolát adtak át. A nagyméretű építményben hat politechnikai termet szereltek fel. Egy időben S50 fiú és leány, több mint harminc tanító és nevelő dolgozhat az új falak kö­zött. A vidám tanévnyitás az új iskolában arra emlé­keztetett, hogy 1953 óta az NDK legkisebb megyéjé­ben tizennégyre emelkedett a tudomány új hajlékainak száma. kin Érem tulajdonosa. Meghívásuk és küldetésük indoka; az avatandó hajó a türingiai bútorgyár nevét kapta. Ezt hitelesítette ünne­pélyes keretek között a dele­gáció a szokásos pezsgősüveg­gel. A Themar nevet viselő tengeri jármű fát és fúrnirt szállít az északi országokba, s elkalandozik Afrikáig. A keresztelő delegáció ajándé­ka: a hajókapitány kabinját különleges, elegáns bútorok­kal rendezték be. PILLANTÁS AZ ÜJ THÜRINGEN TOURIST SZÄLLÖRA (Foto: Schimmack) EGY GYERMEK ELTŰNT Nyomozás fényszórókkal Sziréna zúgott végig a schleusingeni Breiteabachon. A lakosság és az itt vendé­geskedő üdülők egyaránt a.z utcára siettek, hogy tudomást szerezzenek róla. Nemsokára megtudták, miért s főleg kiért szólalt meg a sziréna. A hároméves Romana Reif szüleivel sétált. Hazafelé menet egy kicsit előreszaladt — és... eltűnt A szülőik a jobbik eset­re gondoltak: bizonyára hazafu­tott. De otthon sem találták. Az apa azonnal a polgármes­terhez fordult, aki — rövid ta­nácskozás után — a népi rend­őrséggel és a hadsereggel egyetértésben riadót fuvatott. Rövid idő alatt a falu egész ifjúsága a polgármester előtt állt: „Hol keressük?!” És meg­kezdődött a kutatóakció. Még a szomszédos tűzoltóság is fel­vonult. Beköszöntött az éjszaka, de a kutatást tovább folytatták — fényszórókkal. A gyermek mégsem került meg. A kere­sést most már átvette a kerü­leti rendőrség suhli alakulata. Megkezdte munkáját a bűn­ügyi rendőrség különítménye is. S mindezek mellett vakító pasztájával kutatni kezdett a készenléti rendőrség. Váltották egymást az alakulatok. Elindítottak egy határőrcsoportot is, kutyák kí­séretében. S ami nem sikerült KÉRDEZZEN­Ha hűségesen, sző szerint akarnánk fordítani így nevez­nénk az újdonságot: „Közle­kedéske”. Játékról van szó, amelyből 10 ezret készített már a Gordon cég. Feladata, hivatása, hogy fel­nőttek és gyermekek számára egyaránt gyors lehetőséget ad­jon a legfontosabb KRESZ- szabályok elsajátítására. A közlekedésrendészettel karölt­ve határozták el, hogy havon­ta háromezret készítenek eb­ből a közhasznú elektronikus berendezésből. A játék 8 közlekedési betét­lapot tartalmaz. A különböző variációk a feltett kérdésekre eddig száz meg száz egyenru­hás és civil embernek, helyi lakosnak, az sikerült egy üdü­lőnek. Az erdőben, egy bokor tövében találta meg a gyerme­ket. Egyenesen a kórházba vit­ték, ahonnan a szülők nem sokkal később makkegészsége­sen szállították haza. Horst Stöxner válaszol a játék adható válaszok sokaságát biz­tosítják. Egy kapcsolótábla se­gítségével tudhatjuk meg, he­lyes volt-e rövid válaszunk, vagy akár a kérdést megke­rülő elgondolásunk. A kérde­zett megnyomja az általa he­lyesnek tartott gombot. Ha a válasz megfelel, kigyúl a zöld színű jelzőlámpa. Ha sikerte­len a megválaszolási kísérlet, úgy felvillan a piros. Érdekes hogy számtalan közlekedéssel foglalkozó intéz­mény igényli az ügyes beren­dezést. Ezenkívül sokat ren­delnek a határon túlról is. A közlekedési játék 60 százaléka külföldre kerül. f Egy év — 24 millió beszélgetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom