Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

MST Niem kKM 1966. NOVEMBER 20.. VASARNAP Ami a8M>fßvan9 €>s*€h*8tu># hewesni Szellemes paradoxonként hangzik, bár — a tények ta­núsága szerint — súlyosbodó és nemzetközi méretű gondot fejez ki J. D. Bernal profesz- szomak, a világhírű angol tu­dósnak az a megállapítása, hogy hovatovább egyszerűbb valamit feltalálni, semmint megállapítani, hogy ezt felta­lálták-e már. Valóban, a mű­szaki-tudományos informá­cióknak immár olyan áradata önti el a világot, hogy rend­szerezésük és főleg: hasznosít­ható feldolgozásuk szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a dokumentációs szak­embereket. íme néhány meg­hökkentő tény: minden perc­ben átlag kétezer újság, könyv és egyéb publikáció, informá­ciókat tartalmazó anyag jele­nik meg a földön, s ezek összterjedelme: napi egymll- liárd oldal. Ám még ez is cse­kélység ahhoz képest, amit a közeljövőre ígérnek az ezzel foglalkozó szakemberek: egy­behangzó szovjet és amerikai becslések szerint ugyanis a vi­lág műszaki-tudományos pub­likációinak évenkénti növeke­dési üteme — a szakmai ágtól függően — 7—15 százalék; az anyag öt-tíz évenként meg­kétszereződik. Az „újra feltalálás” költséges ♦ Múlóban a semmiből előbukkanó ötletek kora ♦ Akik tálalva adják az információt © A szakirodalmi informá­ciók elképesztő mennyiségét azonban nemcsak ezek a — talán kuriózumnak tűnő — számok jelzik, hanem sokkal inkább a gazdasági összefüg­gések, amelyek mögöttük hú­zódnak. Ismert tény, hogy fő­leg az utóbbi években nem­zetközi méretekben csökken a kutatásra költött hihetetlen nagyságú összegek hatékony­sága. (Az Egyesült Államokban például 1950—1960 között mintegy kétszeresre nőtt a si­kerrel befejezett kutatások száma, viszont a ráfordított költségek' a négy éö féözerés-'' ré emelkedtek.) S eroögött nemcsak az a nyilvánvaló összefüggés rejlik, hogy a műszaki fejlődés mind drá­gább — hiszen a kutatási esz­közök bonyolultabbak —, ha­nem az is, hogy az áttekinthe­tetlen információözönben mind több részeredményt kell „újra feltalálni” Ezzel magyarázható, hogy világszerte hatalmas erőfeszí­tésekkel, és igen nagy költsé­gekkel próbálják szabályozott mederbe terelni a műszaki in­formáció áradatot. Az UNES­CO néhány éve külön konfe­rencián tárgyalt erről, és mun­kabizottságot alakított egyelő­re csak a közzétett anyagok szabványosítására, tehát a visszakeresés, felhasználás megkönnyítésére. Egész sor országban — például Svédor­szágban, Hollandiában és má­sutt — az információs anyagot rendszerező dokumentáció költségei már gyorsabban er.elkednek, mint maga a kuta­tó-fejlesztő apparátus pénzfel­használása, és a jelentős világ­cégek több száz főnyi személy­zettel dolgozó dokumentációs osztályokat állítottak munká­ba. Ök tudják, miért: nyilván­való, hogy megéri nekik ilyen módon „előbányászni” az egyébként csak sokszoros költséggel produkálható mű­szaki eredményeket. anyag lehető legjobb hasznosív tása. Elég ehhez annyit meg­jegyezni, hogy maga a szó is: világszínvonal, teljességgel ér­telmetlen, ha nem tájékozó­dunk, méghozzá naprakészen, a pillanatnyi színvonalról, az úi eredményekről. Ma már mód van erre; ki­épültek nálunk is a műszaki információáramlás intézmé­nyes keretei. Kormányrende­let mondta ki még 1962-ben, hogy a műszaki tájékoztatás és propaganda szervezője, irá­nyítója az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Csakha­mar megalakult az OMFB kü­lön dokumentációs állandó bi­zottsága, amelyben a legjobb szakemberek irányítják az or­szágos, a szakágazati és a vállalati szakirodalmi tájékoz­tatást, illetve a teendők ösz- szehangolását igények kielégítését célzó in­formációs anyagot. © A traktorosversenyben KOVÁCS ANTAL ÉS PETRÓ ANDRÁS VEZET © A tájékoztatás központja, az ismeretek valóságos kincses- bányája a szolgáltatásait gyor­san bővítő Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ. Tevékenysége rend­kívül sokoldalú, s átfogóan az jellemzi, hogy igyekszik a kü­lönböző szakmai igények „elé menni”, sokszínűén rendszere­zett, valósággal „feltálalt” anyagokkal. Több mint egy tucat úgynevezett referáló­folyóiratot ad ki — amelyek egy-egy témakör újdonságai­ról tájékoztatnak —; figyelő­karton-szolgálata 1200 tárgy­kör anyagát kíséri folyamato­san figyelemmel, s ezenkívül a ‘vállalatok, szakemberek megrendelésére témafigyelő­szolgálat keresi ki a sajátos Nem felesleges mindezt ki­egészíteni néhány olyan tény­nyel, amely jelzi: milyen mennyiségű információs anyag jut el ilyen módon üzemeink­be, intézményeinkbe. Az idei év első felében 44 ezer külföl­di szakcikk, és egyéb publiká­ció fordítása készült el; a fi­gyelőszolgálat hat hónap alatt másfél millió kartont küldött ki a keresett tárgykör infor­mációival; helyben és kölcsö­nözve mintegy 180 000 anya­got adtak ki ebben az idő­szakban. Tegyük hozzá, hogy ez csak a központ, s rajta kí­vül a műszaki könyvtárak or­szágos — vállalati, intézményi — hálózata, valóban a fel­használási igényekhez közel, szinte „kéznél”, ugyancsak óriási mennyiségű anyaggal rendelkezik. Nehéz körülmények kö­zött, gyakran szitáló esőben, szállingózó hóesésben dol­goznak a traktorosok; de áll­ják a sarat, tovább folytatják á versenyt. November végéig teljesíteni akarják kongresz- szusi felajánlásukat: az őszi mélyszántást. Farkas István megyei ver- senyfelelős tájékoztatása sze­rint a legutolsó dekádban az alábbiakban alakult a nemes vetélkedő: A negyven lóerő feletti traktorbk versenyében első Kovács Antal, az érdi Búzakalász TermeTőszövet- § kezet traktorosa, aki eddig $ ////////////////////////////////////////A 129 műszaknormát teljesített. Második Bartos Gyárfás, a budajenői Rákóczi Tsz-ből 122 műszaknormával, míg a harmadik a biatorbágyi Le­nin Termelőszövetkezet ver­senyzője, Portik Imre. A negyven lóerő alatti erő­gépek kategóriájában első Fe‘tró András, a pusztazámo- ri Tolbuchin Tsz traktorosa, a második Szoboszlai István biatorbágyi versenyző) míg a harmadik a pilisvörösvári Üj Élet traktorosa, Gut István. Óriás termények 12 kilós takarmányrépa Az utolsónak érő terménye­ket — a takarmányrépát, a káposztaféléket, a sárgarépát és a petrezselymet — gyors ütemben takarítják be a Vas megyei mezőkről. A késő őszi termények egyes helyeken szo­katlanul nagyra nőttek. A Rá­ba és a Répce menti kertésze­tekben 8—10 kilós, 30—40 cen­timéter átmérőjű káposztákat szednek fel. Vasegerszegen 82 centiméter hosszú, 12 kilós ta­karmányrépát húztak ki a földből. ^ SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Acélalakítás robbantássá © Végeredményben, ha vala­mi, hát ez bőségesen visszaté­rülő költség, és nemcsak a műszaki fejlődést közvetlenül gyorsító hatásában, hanem ab­ban is, hogy ez a legkézenfek­vőbb módja a párhuzamossá­gok, az „újrafeltalálások” el­kerülésének. Márpedig, hogy ez valóságos gond, azt jelzik a Találmányi Hivatal adatai is, ahol az úgynevezett szolgá­lati találmányok évente szá­mottevő részét „újdonisághi- ány” címén kell visszautasíta­ni, más szóval azért, mert ezt már — feltalálták! Tábori András Körülbelül egy év óta kí­sérleteznek a Gépipari Tech­nológiai Intézetben nehezen alakítható és vastagabb acél­lemezek robbantásos alakítá­sával. Ez az eljárás még kül­földön sem terjedt el széles körben és különösen a kis sorozatban gyártott darabok­nál gazdaságos. A Czeglédi Istvánná kutatómérnök irá­nyításával működő csoport többek között kazánfenekek alakítására folytatott sikeres modellkísérleteket és most kísérleti darabokat készít: centrifuga alsótányérokat a Budapesti Vegyipari Gépgyár számára. Ezeket az alkatrésze­ket eddig 18 órás normaidővel, négyszeri lágyítással állítot­ták elő nyomópadokon, most ez a művelet kísérleti körül­mények között is csak 40 per­cig tart az új eljárással. A képen: összeszerelik a szerszámot, amelybe az ala­kítandó acéllemezt tették. + A világméretű gond mögött ■voltaképpen a műszaki fejlő­dés, a tudomány minőségi, ug­rásszerű változása áll, olyan összefüggésben is, hogy kiala­kulóban van a „tudomány tu­dománya”, más szóval: a tudo­mányos fejlődés szervezésének merőben újszerű módszere. A lényeg az, hogy a műszaki tu­dományos fejlődés minden elő­re lépéséhez a már megszer­zett ismeretanyag gondos ta­nulmányozása szükséges. Igen; a semmiből előbukkanó ötletek kora lejárt... Ha mindehhez most már azt is hozzátesszük, hogy nálunk jelenleg termelési erőfeszíté­sein’' középpontjában a világ- tzín-'oriál utolérése áll, nyil­vánvaló, milyen nélkülözhetet­len a nemzetközi információs Kéreti a panaszkönyvet AZ ÉTTEREM, s a hozzá tartozó eszpresszó valamikor a század első évtizedeiben nyílhatott meg. Falait, amelyet akkor még tükör burkolt, most több színre festették, azonkívül sokszögű, absztrakt mintákkal borították a mázo­lok, mondván, ha már modem, akkor legyen duplán az! A ré­gi csillárok helyébe neonégő került, a „kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát” féle dalok füstös muzsikusait pe­dig általában felváltotta a zongorista, akinek „kicsit szo­morkás a hangulata máma”. A vendég, vagy fogyasztó feje felett zöld színű tábla függ. Az „X vendéglátóipari egység, Y osztály” alatt fel­tüntették azt is, kitől kérheti fogyasztónk a panaszkönyvet. A fogyasztó általában nem ké­ri, miért kérné? A kávé hol jó, hol kevésbé az, de iható. A konyakon ritkán érződik víz íz, az étlapon szereplő tizenöt féle ételt mindig becsületesen elkészítik, mást meg úgysem készítenek, Juditka vagy Er­zsiké, a kávéfőzőnő bűbájos, a felszolgálók is udvariasak ál­talában. A vendég'nem kéri a panaszkönyvet. E fenti étterem csupán kép­zeletem szüleménye — de ha több, különböző településen lakó olvasó ráismert eddig a saját városkája, vagy községe főterén álló vendéglőre, esz­presszóra — akkor elértem a célomat. Akkor valóban bebi­zonyosodik, mások által is megerősítve, miszerint ezek a többnyire főtereken álló ven­déglők, eszpresszók kívül-belül egyformák, csak az „X ven­déglátóipari egység” címfel­iratú zöld táblán kell az X he- 1 vét a megfelelő számmal be­helyettesíteni ... Képzeletbeli eszpresszónk képzeletbeli vendégét otthagy­tuk magára, amint éppen nem kérte a panaszkönyvet. Tehát semmi baj. Arról, hogy van-e baj, vagy valóban nincs, most két konk­rét személy jut eszembe. Két nemréei interjúalanyom, egy visegrádi kávéfőzőnő és egy nagymarosi felszolgáló, akik kérték, ne írja ki nevüket az újság, amiért az ellenőrzés „súlycsonkításon” érte őket — hiszen ők becsületes emberek! Nem kételkedtem abban, hogy mint magánemberek, szabad idejükben, azok. S a lap nem írta ki a nevüket, hi­szen olyannyira nincsenek egyedül: a vendéglátóipari el­lenőrzés — országos statiszti­ka! — a revíziók nyolcvan-ki- lencven százaléka tapasztalt „súlycsonkítást”. S ha az elkö­vetők becsülete ilyenkor nem is szenved sérelmet — hiszen nem kerülnek például bíróság elé, hova lesz a szakma, a ven­déglátóipar becsülete? FENTI VADAK, melyek az éttermek, eszpresszók kö­zépszerű egyhangúságát, az étrend jellegtelenségét, s a szinte általános súlycsonkí­tások kapcsán a szakma be­csületét emlegetik — súlyo­sak. Egyúttal kétségbevonha- tók, és sok példa hozható fel a megyéből is e kétségbevo­nás alátámasztására. A Du­nakanyar modem építészetét, belsőépítészetet reprezentáló új éttermei. A kiskunlachá- zi étterem alföldi specialitá­sai. A váci Kőkapu házias konyhája, a Fehér galamb ét­lapjának bőséges választéka. A Biatorbágy melletti föld­művesszövetkezeti bisztró válóban nemzetközi műútboz illően nemzetközi színvona­lú külseje. Vagy a ceglédi autóút mentén a Rétescsár­da cukrászati specialitásai. A budai járásban, az Osváth- féle cukrászda, ahol szinte sohasem lehet ülőhelyet kap­ni, annyi a vendég. Vagy a veresegyházi földművesszö­vetkezeti strandvendéglő, amelyben nincs semmi, de semmi különös. Csak éppen annyi, hogy a tóparti homo­kot mindennap felgereblyé­zik, a kenyér mindig ropogós, a térítők mindig ragyogó tisz­ták, az asztalok, székek, a terrasz kövezete mindig le­mosva, az étel mindig friss, csapolt sör mindig kapható. S a pincér csodálkozik: miért kérdezi minden új vendég, hogy mi a különleges oka an­nak — ami természetes len­ne mindenhol? De ez utóbbi példáknak többsége: kiemelt, első osztá­lyú, vagy gebines üzem. Az olyan kitűnő másodosztályú kisvendéglők, cukrászdák, mint a Rétescsárda, a biator­bágyi bisztró, a veresegyházi strandvendéglő — ritka pél­dák. Azért is csodálkoznak «utóbbiban annyira, a belépő ádegenek... ÖSSZEGEZVE: a vendég­látóipar nem ott tart, ahol 'igényeink megkívánnák. Tulajdonképpen hol a baj, s hol lennének lehetőségek. Miként lehetne előrelépni? Egyáltalán, miért járnak az emberek vendéglőbe, cuk­rászdába, ahelyett, hogy ott­hon maradnának? Mert ott elszigetelve érezhetik magu­kat — s mégis körül vannak véve emberekkel: milyen kedves ellentmondás! S hogy még miért? Egy- egy hely sajátos jellegéért, specialitásáért. Krúdy köte­teket írt ezekről — de rövi­den is megkísérelhető ele­mezni, miből tevődhet össze egy kisvendéglő, cukrászda egyedisége, sajátos hangula­ta? Ezerféle berendezési ötlet­ből lehet válogatni. Más han­gulatot ad a télikert, mást a kandalló. vagy akvárium, megint mást a falra aggatott rézserpenyők, vagy a városka régi életét idéző metszetek — egymásután kívánkoznak tolira az öÉletek. S az ötletek számát még tovább szaporít­hatják mindenütt a kihasz­nálatlan heiyi adottságok — a váci, szentendrei műemlék ‘házak, a falusi, népi, — nem­zetiségi! — építészet kihasz­nálatlan emlékei. (A Szent­endre melletti, parasztstílus­ban berendezett határcsárda, a visegrádi, kemencével fű­tött helyiségben megnyílt bo­rozó, — ritka kivételek.) S ahol nem régies hangulatok felkeltésére, paraszti ízek éreztetésére, hanem modern hatásra törekednek — ott ne elégedjenek meg az ízléstelen, de drága álmodernséggel: ma már igazán túl kell, hogy legyünk azon — vidéken is —, hogy a modernséget fény­cső, és néhány otromba sok­szög képviselje a falakon! Építészmérnökök, belső épí­tészek, technikusok tömke­legé végez évtizedek óta az ■egyetemeken, középiskolák­ban — foglalkoztatni kell Tokiét a vendéglátóipari beru­házásoknál is! A cikk elején szereplő, min­denütt fellelhető típusvendég­lőkben legtöbbször mindenütt ugyanaz a zene szól, — a hang- szereléstől kezdve az eljátszott dalokig mindenütt, minden ugyanaz, — mintha titkos ösz- szejöveteleken együtt próbál­nának a zenészek országszer­te, — tisztelet a kevés számú kivételnek. Ugyanakkor a vá­rosoktól sokszor a legkisebb falvakig gombamódra szapo­rodnak az ifjúsági zenekarok, tagjaik általában ügyesek, te­hetségesek, — néhány éve a televízió felnőttebb közönsé­ge, az első Ki mit tud-ok al­kalmával meglepetten érte­sült létükről. Miért nem tudja ezeknek szinte egyikét sem foglalkoztatni vendéglátóipa­runk? Más. Megyénk is tele van a folklór hagyományait élő módon őrző népi zeneka­rokkal: a Pilis egyik, kirán­dulókkal gyakran benépesülő falvában trombitászenekar hí­rét hallottam, — a zenekart magát szinte sehol sem lehet hallani. És a többit sem. NAGY MÜLTÜ KONYHA- KULTURÁNK szinte kiaknáz- hatatlanul gazdag, — miért mégis, hogy szinte mindenhol ugyanazokat az ételeket főzik? Igaz, a Kis bogi csárdában, a Kiskun Étteremben magyaros specialitásokat készítenek, a szentendrei Görög Kancsóban szerb konyhát vezetnek, a ve- csési kisvendéglőben házilag töltött hurkát, kolbászt szol­gálnak fel — de még néhány példa, és elakad a sor, a többi vendéglő étlapját akár köz­pontilag is elkészíthetnék. E sorok írójának nem jut hirtelen több dolog az eszé­be, hogyan lehetne különböző specialitásokkal — megterem­teni egy-egy vendéglő speciá­lis jellegét. Mentségére le­gyen mondva, hogy nem is ez az ő szakmája. A szakmabeliek részéről pe­dig adódik az indokolt ment­ség. Miért kívánunk különle­ges berendezésit, mikor az asz­talokat, székeket központilag uta’ja ki a vállalat? A zené­szeket csak a szakszervezet út­ján alkalmazhatja az étterem A szakács is rövid pórázra kényszerül fogni fantáziáját: először is, nem abból főz, amit a szomszéd boltban, vagy tsz- ben vesz, hanem amit a köz­pontból kap, abból sem azt, amit akar, hiszen csak azt az ételt készítheti, amelyre meg­van a jóváhagyott árazás. (Ugyanígy a vendég sem ren­delhet, mondjuk, rántottát zöldpaprikával, róseibnivel, három szem paradicsommal, mert erre sincs jóváhagyott ár.) De csak a székeket és ételre­cepteket is központosító bü­rokrácia akadályoz? Ezek szerint az új mechanizmus iparágon belül való bevezeté­sétől már automatikusan vár­hatjuk a vendéglátóipar felvi­rágzását? KÉNYES TÉMAHOZ ÉR­KEZTEM. Mikor az előbb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom