Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
1966. NOVEMBER 2«.. VASÄRNAP MEGYEI hírlap Plusz ötmillió A Monori Gépjavító Állomás dolgozói már október végére „befejezték” az esztendőt, sőt eddig az Időpontig ötmillió forint értékű inunkéval teljesítették túl tervüket. (Foto: Gábor) Hars István szerelő Farkas Dénes gépkocsijavító Kaszás Eta üzemgazdász Őrlik Sándor lakatos Neszményi András főmérnök ni. Nemrég a gödöllői piactéren megharapott a kutya egy vasúti tisztet Ott tartották az eboltást a piacon. A közvéleményt felbolygatta az eset. „Képzelje, ahol máskor tejfelt, túrót, élelmet árulnak, hát ott oltják a kutyákat! Hallott már ilyet?” Volt, aki bosszankodott, volt, aki nevetett. Hihetetlen, hogy mennyit árt a városi tanács tekintélyének egy ilyen fonák intézkedés, mint ez a piaci kutyaoltás volt... Talán nem is tudják ... Egy tárgyilagos gödöllői ember így magyarázta a dolgot: Tulajdonképpen nem alakult még ki ez a városi tanács. Nem alakult ki... — Mi itt a helyzet? — kérdeztem később Nemes Istvántól, a városi pártbizottság első titkárától. — Számítsuk le, hogy sokan másképpen képzelték a várossá alakulást. Várták, hogy paloták emelkedjenek egyik napról a másikra és így tovább. Ez lehetetlen, nem vitás. De'talán tarthatnának előbbre. Mi a véleménye? A párttitkár fiatal ember, s arról ismert, hogy őszintén kimondja, amit gondol. Nem használja, amit egyébként annyiszor, s annyi helyt hall az újságíró: „maradjon köztünk .. — Az az igazság — mondta kis szünet után —, hogy velünk még nem tárgyalt senki Idestova egy esztendeje nem szólt hozzánk senki, hogy üljünk le Végre és beszéljük meg, hol kell kezdeni ezt a városépítést. Milyen lehetőségeink vannak? Mire számíthatunk? Nem tudjuk. Most majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalja a város, ügyét Ettől a vb-től 'várom a választ Azt hiszem a harmadik ötéves terv csak az előkészületek időszaka lesz... Meglátjuk... A vb. azóta igazolta Nemes Istvánt. Az anyag, a gödöllői tanácselnök beszámolója vaskosra sikerült, s formája szerint is inkább valamilyen egyetemi jegyzetre emlékeztetett. Vajon mit szól ehhez a végrehajtó bizottság; a város kötetnyi gondjához, s több oldalnyi kéréséhez? Nem túlzás: ez a tanácskozás izgalmasnak ígérkezett, s később valóban lebilincselő volt. A négyszögbe záruló tárgyalóasztal egyik oldalán hárman ültek: dr. Gyetvai József, a gödöllői tanácselnök, a vendégként meghívott Nemes István városi párttitkár, s a megyei tanácstól dr. Borúzs Mihály osztályvezető, aki jelentést tárt a vb elé Gödöllő város közigazgatásának megszervezéséről. Minden ilyen tanácskozás nehézkes formalitásokkal indul; a vitát vártuk, amit egy mentegetőztem, hogy nincsenek birtokomban a vendéglátóipari szakma ismeretei — erre is céloztam: elég művelője van ennek a szakmának, nekik kell kitalálniuk a megoldást! Fordítsunk a szórenden s a gondolaton is: vajon mennyire vannak birtokában mindazok a szakmának, akik a szakmában dolgoznak? Több mint tíz évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor a különböző dekla&szált elemeknek és embereknek, miközben egyéb szakmák bezárultak előttük, tág elhelyezkedési lehetőséget biztosított a vendéglátóipar, a mesterség hivatásbeli művelőinek legnagyobb megrökönyödésére. És úgy tűnik, ma sem változott meg gyökeresen az akkori helyzet, ha meggondoljuk, hogy országos divat lett nyaranta a legkülönbözőbb munkaterületekről háromhónapos kirándulást tenni a vendéglátóiparba — például a Balaton mellé. Ki bánja? A tízezreket zsebre vágó dilettáns idénypincér semmiesetre — legfeljebb vendéglátóiparunk, idegenforgalmi kultúránk nemzetközi becsülete — és egy kissé általános jó hírünk! Kívülről nézve is úgy tűnik, a szakmán belüli képzéssel sincs minden rendben. Egy összevetéssel próbálnám ezt röviden érzékeltetni. Egy nőismerősömtől hallottam, hogy néhány esztendeje egy év alatt három vendéglátó- ipari szakmát is kitanult: a kávéfózést, a büfésséget és fagylaltkészítést, és a felszolgálást. S erről eszembe jutottak egy öreg pincér szavai, aki fiatal korát emlegette, amikor a szakma „kisinasa”, a piccoló évekig tanult egy- egy idősebb felszolgáló mellett, a pincérnek meg sokszor évtizedekig kellett ahhoz várni, hogy „főúr” legyen. „De nem is számított akkoriban a mesterség a gyors meggazdagodás biztosítékának!” — mondta az illető fejét csóválva. Nemrég a megyei tanács vendéglátóipari előadója elmondta, hogy az utóbbi időkben sok fiatal szakács hagyta ott a konyhát — elmentek felszolgálónak a magasabb jövedelem reményében. Hát ilyen egyszerű lenne a felszolgálás mestersége, hogy csak úgy be lehet ugrani? A bérezéshez értünk, amely ezen a szakmán belül a legellentmondásosabb. Köztudott, hogy a vendéglátóipari alkalmazottaknak, köztük a szakképzetteknek is, igen alacsony a fizetése. Furcsa ez a bérezés, amely eleve azzal számol: úgyis kipótolják borravalóval — vagy mással. Igaz, az alacsony fizetéseket kiegészíti a százalékos részesedés. De — ugyancsak az említett vendéglátóipari előadó szerint — az alkalmazottaknak mégsem az az elsődleges érdeke, hogy az üzlet minél nagyobb forgalmat bonyolítson le s hogy a vendég vissza is térjen abba az étterembe, ahol már egyszer megfordult. Ez észrevételek jogosságát nemcsak az enyhén szólva meghökkentő revizori statisztika támasztja alá, de az a tény is, hogy az önálló konyhával működő éttermek zömében a meleg étel felszolgálása ráfizetéses. KÉTSÉGES, hogy erre a helyzetre lenne ítélve törvényszerűen a múltban is és — a kiemelt, reprezentáns, főként budapesti létesítmények révén — ma is világhírű vendéglátóiparunk, amelyet igen értékes tökének tekinthetünk. De jelenleg még komolyabb kamatozás nélkül heverő tőkének. Bár adott a lehetőség, hogy magasan kamatozzon, külföldi és belföldi idegenforgalmat növeljen megyénkben Is — amelynek helyzete, fekvése erre kiválóan alkalmas. Bár nem is csak az „idegenek” miatt kívánatos az előrelépés, hanem a magunk kedvéért is. Padányi Anna kis csend előzött meg. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a végrehajtó bizottság nem éppen osztatlan elismerésének ad majd hangot. A jelentésben, amelyet dr. Borúzs Mihály osztályvezető terjesztett a vb elé, szó szerint ez állt: „307 tanácstagi bejelentés közül mindössze kilencet intéztek el érdemben, 30 napon belül. 106 ügyben csak közbeeső intézkedés történt (értesítés: „A bejelentést megkaptuk és továbbítottuk a megfelelő szak- igazgaási szervhez.”) Az érdemben megválaszolt bejelentések mondanivalója is sok esetben kifogásolható.” Gondolom, ezt az utolsó mondatot úgy kell értelmezni, hogy még azzal a kilenc érdiemben! intézkedéssel is lehetnek fenntartások. Ezért is türelmetlen olykor a gödöllői polgár. Szóval nemcsak a milliók, a nagy városi beruházások váratnak magukra ... A vitában Szabó Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese szólalt fel elsőnek. A biztatás hangján kezdte: — Az igyekezet megvan, az látszik .. j Ezt később többen is elmondták; így, vagy másféle fogalmazásban. Valóban, el is kell ismerni; Gödöllőn most temérdek munka van, minden összejött egyszerre. Ennyi megértés mindeniképpen jogos. — Nem lehet azonban szó nélkül hagyni — mondta azután Szabó Sándor —, hogy a gödöllői tanács várakozása minden lehetőséget felülmúl. A határozati javaslatokat egyszerűen lehetetlen elfogadni... Tudniillik, amit a gödöllőiek javasoltak a megyei végrehajtó bizottságnak, hogy hozzon határozatot iskolák építéséről, kórház, vagy rendelőintézet (!), s művelődési ház Létesítéséről, az ivóvízellátás javításáról, szavazzon meg évente 4—5 millió forintot utak, járdák építésére... Így sorban: oldalakon át... Ez lehetetlen. Végül: — A város közigazgatásának a megszervezéséről pedig mintha megfeledkeztek volna. Elképzelhetetlen, hogy a bejelentéseket nem követik megfelelő intézkedések. Hogy nem ellenőrzik a határozatok végrehajtását... A felszólalások; ahogyan várni lehetett. Ez a két téma vissza-visszatért még másoknál is: a teljesíthetetlen igények, s a város közigazgatásának ügye. Érdekes tapasztalatok találhatók Kun Ferenoné megyei osztályvezető felszólalásában, aki többek között megjegyezte: — Vigyázzanak elvtársak,' mert a parkra, amit most megkapott a város, nincs költségvetés. Ez elkerülte a figyelmüket. A parkról Gergely Jánostól, a gödöllői tanács elnök- helyettesétől hallottam először. Örömmel újságolta — „meg lehet írni” —, hogy az Országos Természetvédelmi Tanács lemondott a város javára az Erzsébet-parkról. amely eddig a kezelésében volt. Nagyon jó, gondoltam akkor. Később aztán megemlítettem egy gödöllői ismerősnek, hogy hallóm, most már az Erzsébet-park is a városé.' — Kinek öröm ez? — kérdezte. — Az a p>ark több mint 30 hold. Eddig gondozták, őrizték. Vajon lesz-e erre a városnak pénze? Én félek, hogy tönkremegy. Ezután most már a városi & tanács elnökéhez fordultam: lesz-e hát valóban pénz a ^ park fenntartására? í — Hogyne — nyugtatott ^ meg dr. Gyetvai József —, a ^ . munkások átjöttek a város- t gazdálkodási vállalathoz. § . Van pénz is, munkaerő is. S . Végül itt derült ki a me- ^ gyei vb előtt, hogy nincs költ- ^ ségvetés. Megfeledkeztek ró- $ , | — A gödöllői elvtársak nem ^ [ látják mindig tisztán a hely- S L zetet — mondta valaki a vá- § rosi tanácsot bírálóan. ; ' Feljegyeztem: úgy van. s. Nemes István, a gödöllői ^ ^ városi párttitkár is felszólalt ^ a vitában. A városrendezési ’ tervekről beszélt, hogy az új § " épületek számára olyan belső S ’ telkeket jelölnek ki, ahol je- ^ ‘ lenleg házak állnak. Szanálni ^ kell és ez ugyancsak milliók- ^ ’ ba kerül. Valóban mutattak ^ \ ilyen terveket. A feltétel egy- ^ 1 re: pénz kell, pénz és pénz. ^ A párttitkár végül megfogal- § maztia a legnagyobb kérdést: § i — Mit kap a város? És mi ^ ■ a dolguk a gödöllőieknek? § i A vitát Varga Péter, a ^ • megyei tanács végrehajtó bi- ^ zottságának elnöke zárta be. ^ ! Beszéde tartalmát s benne a ^ : gödöllőieknek adott válaszát s j röviden ennyiben lehetne ősz- szefoglalni: | Eltelt egy év,- hogy Gödöllő várossá rángó- Sí : sodott. Nem nagy idő, amely § > jogosan hívná ki a türelmet, ^ t hiszen amíg egy falunak vá- ^ i rosi arculata lesz, nem egy- 5 i éves, hanem több évtizedes ^- út. Ennek ellenére a városi ^ tanács csak részben tudott § j megbirkózni a váratlanul tá- 5; madó újabb és újabb gondok- ^ j kai. Igaz — „legyünk csalt ^ l őszinték” —, a megyei tanács ^ t sem adott elég segítséget, ^ most tisztázódott, hogy be í kell avatkoznia a város köz- ^ igazgatásának szervezésébe. S : Egy megoldás mindjárt, hogy § megerősítik a városi tanács $ 1 végrehajtó bizottságát. Ami ^ > pedig azt illeti, hogy mit kap ^ t a város. Ha a megyei vb. el" fogadná a gödöllőiek mostani « ' határozati javaslatait, csak a í 5 várost s önmagát ámítaná. $ c Hozzon új javaslatot a vb. elé ^ ■ a gödöllői tanács az esztendő § végéig. Állítsák sorrendbe $ fontosság szerint: melyek a $ legégetőbb gondjaik- Gödöllő, $ . Pest megye legifjabb városa ^ , megkap mindent, amit lehet; s ! fejlődjék, erősödjék ... j Néhány mondat itt van szó § j szerint: v — Persze, annak, hogy adni $ c tudjunk, vannak feltételei —5 mondta a megyei tanács vb- S í elnöke. — Teremtsen a város $ 1 lehetőségeket. Készítsenek $- terveket, pontos felméréseket, $- számításokat. Tudnunk kell, $- hogy mit akarnak, milyen ősz- $ szegeket kérnek, s mire. — Elnézést a közbeszólásért 1 — mondta ekkor Nemes 1st-; . vám —, de jelenleg nincs sem- $ 2 milyen számítás. “ — Igen, ez a baj — mond-; ü ta a megyei tanácselnök. — i Dolgozzanak ki szakszerű, a! ■’ lehetőségekhez alkalmazkodó i *■ új városrendezési tervet. 5 s Mondjuk: jövő március 31-ig. ! a Ezt később határozatként! fogadta el a megyei végrehaj-j tó bizottság. Arra gondoltam; ekkor, hogy Heltai Miklós ta-j nár úr a kétezer oldalnyi ha-j talmas kéziratába bele vette! z. Gödöllő 20 éves jövőjét is. j I Nos, ezt az utolsó fejezetet! ;* alighanem át kell majd dől-1 ' gozni; s ki tudja még, hogy; II hányszor azután is. n Mert hiába, egy város nem! épülhet álmok, vágyak, futó! elképzelések szerint, csak! ,r. ahogy az élet diktálja a való-i ' ságban — napról napra, óva-i ' tos, megfontolt kezű mérnökök j 1 rajzai nyomán, szüntelenül | ' tartó, szép, okos munkával... j c, (Vége) Dékiss János : Levél egy fiatalemberhez 1 \ ^ fasizmusról szeretnék Írni neked. A megszólítást, mint látod, ezennel elhagytam, mert i nem találtam pontos megszólítási lehetőséget. Kedves nem • vagy nekem, hiába is szépítenénk a dolgot, és nem használ- « hatom a Tisztelt megszólítást sem. Két okból. Egyrészt ! nézeteid ismeretében nem találok benned semmi tiszteletre ! méltót, másrészt alig néhány év korkülönbség választ el j bennünket, s ha a Tisztelt formulát használnám, (akárcsak \ formálisan is), az kissé nevetségesnek tűnhetne. Tizennyolc éves vagy, most fogsz érettségizni. Hat év- \ vei vagyok idősebb nálad, s ez a korkülönbség, úgy tűnik, ! nem nagy. Nem is nagy ez a korkülönbség. Egyébként meg ! kell vallanom, hogy akárkivel beszélek, sohasem a korkü- ! lönbségre, hanem a nézetek különbségére, vagy a nézetek \ azonosságára figyelek. Eveink számát tekintve, nem nagy a \ különbség köztünk, nézeteinket tekintve, ha élesen fogai- | máznék, azt mondanám: áthidalhatatlan. Áthidalhatatlan? ! Az én fülemben is kissé patétikusan cseng ez a szó. Létez- \ nek egyáltalán áthidalhatatlan nézetellentétek? Az ember tulajdonsága, hogy az ellenséges nézeteket j összeütköztetve, kristályosítsa ki saját nézetét. Aztán néze- \ tei értelmében cselekszik. Vagy azok ellenében. A fasiz- ! musról szeretnék írni neked és félek. Attól félek, megérted, \ amit írok, megérted a szavakat, s aztán, ha cselekvésre ke- i rül a sor, mégis ellentétes táborba kényszerülünk. Mert \ gyakran megesik, hogy csak a szavakat értjük meg és nem ! a szavak igazi értelmét, s aztán úgy cselekszünk, ahogy ! magunk sem szeretnénk. Sajnos, ez gyakran megesik. Akkor is a fasizmusról beszéltünk. Könyvekről és fil- ! mekről, amelyek a fasizmusról szóltak, s egy olyan korról, i amely szintén a fasizmusról szólt. Abban a korban te még ! nem éltél, és én is csak csecsemő voltam. Azonos generáció i vagyunk tehát ilyen értelemben, mert abból a korból nin- ! csenek élményeink. Ezért döbbentett meg annyira, nézeteink S ellentéte, ezért döbbentett meg annyira, amit mondtál. Azt mondtad: „Amit Hitler csinált, az teljesen rendben \ van, hiszen nem a maga érdekében tette, hanem népének ! érdekében”. \ f^fgen. Ezt mondtad. Tanultál történelmet és tudod, ; / hogy Hitler uralomrajutása előtt Németország éhe; djr' zett. Gazdasági válság volt Németországban, Igyekszem követni gondolataid logikáját: Hitler választott 5 magának egy eszmét, az eszméhez politikai és gazdasági ! módszereket és ezek segítségével néhány év alatt enni adott j az éhezőknek. Így gondolkodsz te. En akkor megkérdeztem tóled: „De milyen áron?". ■De milyen áron? De milyen áron? Egyre ezt kérdeztem í tőled, de rád, amikor a filmet nézted, mint mondtad, nem i volt hatással a dömper, amelyik hullákat gyömöszöl a ha- i talmas gödörbe, s szerinted az ítélet Nürnbergben című 5 amerikai film is azt bizonyítja, hogy a náci vezetők nem te- 5 hettek mást, ha népüket akarták szolgálni, mint amit tettek, Előttem mindig ott van ez a „dömperes” kép, és azt j hiszem, mindig ott is lebeg, amíg élek. Mert számomra azt J jelenti, hogy az ember soha egyetlen pillanatra sem lehet $ eszköz semmiféle aljas cél eléréséhez. Miért? Mert az én i gondolataim azt diktálják, az ember arra születik, hogy ; meghódítsa a természetet, s meghódítsa önmagát. Ó választó \ sza az eszközöket, s ne őt válasszák eszköznek. A fasizmus $ mindig megfordítja ezt a törvényt. Ezért kell elbuknia a 5 fasizmusnak. Ma lesz 21 éve, hogy Jackson, az Egyesült Államok fö- J vádlója Nürnbergben megnyitotta a század legborzalma- \ sabb, s egyben legnagyobb perét. Soha a történelemben nem § esett még meg, hogy egy egész rendszer állt a bíróság előtt. ; Egy állam az emberiség előtt. Ez az állam a megfordított $ törvényt képviselte, az emberiség pedig azt az örök vágyát ^ képviselte a tárgyaláson, hogy ne eszközként, hanem ember- 5 ként élhessen. S A német nép érdekéről beszéltél, arról az érdekről, 5 amely szerinted Hitlerben testesült meg. Tragikus tévedé- $ séd magja valahol itt van. Ott, hogy nem érzed, mit jelen- ^ tenek a szavak. „A nép érdeke”. Csak hallod a szavakat. Jackson erről így beszél: „Tudjuk, hogy a náci-párt § nem azért került hatalomra, mert a német választók több- J sége rá szavazott. Tudjuk, hogy azért került hatalomra, $ mert a legszélsőségesebb náci-összeesküvők bűnös szövetsé- 5 get kötöttek a legképtelenebb német reakciósokkal és a leg- \ agresszívabb német militaristákkal. Ha a német nép önként § fogadta volna el a náci eszmekört, nem kellett volna rögtön \ a párt hatalomra kerülése után rohamosztagokat alakítani) § nem lett volna szükség koncentrációs táborokra, vagy a § Gestapóra.” § Ennyit a tényekről. \ \ j “y- ranciaország fővádlója De Menthon így beszélt: ^ „Ezt a népet évekig fertőzte a nácizmus, a náci ^ ' JVZ-rendszerben a németek egyes örökölt törekvései ^ ** szörnyűséges formát öltöttek. A német nép nem csupán azért tartozik teljes felelősséggel, mert egyáltalán 5 elfogadta a náci-rendszert, hanem azért is, mert ténylege- 5 sen részt vett rendkívül nagyszámú bűntett elkövetésében.” ^ A nép érdeke. Mi a nép érdeke? Ami az ember érdeke. \ S ha terrorral, fegyverekkel, a szögesdrótok árnyékában a ^ nép érdekévé avatják azt, ami ellenkezik az ember érdeké- ^ vei — ez a fasizmus. Téged bizonyos dolgok megtévesztenek. Azt mondtad, ^ amikor Vietnamra terelődött a szó, hogy ott két igazság lé- ^ tezik, az amerikai igazság és a vietnami igazság, Hallgasd ^ csak, mit mondott Jackson 21 évvel ezelőtt, mint az Egye- fc sült Államok hivatalos képviselője: „Ha valaki háborúhoz | folyamodik, ez azt jelenti, hogy bűncselekményt követ el. A | háború elkerülhetetlenül gyilkosságokkal, erőszak-cselek- ^ ményekkel, szabadságtól való megfosztással és a tulajdon ^ megsemmisítésével jár, azokat akik ilyen háborúra gyújto- % gatnak, vagy ilyen háborút viselnek, a büntetőtörvények ál- ^ talánosan elfogadott elvei szerint felelősségre kell vonni.” Es ezt mondta még Jackson 1945-ben: „Ennek a törvénynek — bár első ízben a német agresz- ^ szórók ellen kerül alkalmazásra —, ha valóban üdvös cílo- ^ kát akar szolgálni, el kell ítélnie minden agressziót, bár- ^ mely más nemzet is követi el azt, beleértve azokat a nem- i zeteket is, amelyek jelenleg mint vádlók szerepelnek a § tárgyaláson." Ezt mondta Jackson, az Egyesült Államok hivatalos \ képviselője, 1945-ben. § ^ létezik két igazság és abban az értelemben, mint !; f /a t ahogy gondolod, nem létezik a német nép igazsága $ ír *— sem. A nép igazsága soha nem téveszthető össze egyesek igazságával. A német nép igazsága Krupp, ^ Bohlen und Halbach érdekeivel. Az amerikai nép igazsága ^ Rockefeller érdekeivel. \ Remélem, ezen elgondolkozol. Az üdvözletét ezennel el- ^ hagyom: s Nádas Péter Város tempi köntösben