Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-16 / 270. szám
"Vtftvlap 1966. NOVEMBER 16., SZERDA A Bolgár Kommunista Párt kongresszusa juk a Vietnami Demokratikus Köztársaság négy és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítás! Front öt pontját A szocialista országok támogatása a vietnami népnek hatásosabb lehetne, ha valamennyien egységesen lépnének fel az amerikai agresszo rokkal szemben. Az egységes fellépés akadályozásával, visszautasításával a kínai vezetők nagy felelősséget vesznek magukra saját népük és a világ népei előtt s politikájukkal gyakorlatilag az imperialisták malmára hajtják a vizet Meggyőződésünk, hogy a helyzet súlyossága és bonyolultsága ellenére sem lehet a vietnami nép elszántságát, akaratát megtömi. Vietnami testvéreink győzni fognak. Aggodalommal töltenek el bennünket azok az események — folytatta felszólalását Komócsin Zoltán —, amelyekről újabban híreket kapunk Kínából. Mindaz, amit eddig tudunk a „Nagy proletár kultuMOSZKVA rális forradalom” címén folytatott politikai kampányról és az úgynevezett Vörös Gárda működéséről, lejáratása, kompromittálása a szocializmus eszméjének és gyakorlatának a kínai nép és a világ néped előtt. Ettől ugyanúgy elhatároljuk magunkat, mint ahogyan elítéljük a szovjetellenes aknamunkát és szaka- dártevékenységet. A nemzetközi munkás- mozgalom jelenlegi helyzete, feladatai parancso- lóan szükségessé teszi számunkra, hogy harcoljunk az egység megteremtéséért. Mi, magyar kommunisták, mindig a testvérpártok akcióegysége és a közös tanácskozások mellett voltunk. Ennek megfelelően helyeseljük a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának gondolatát is. Az MSZMP küldöttségének vezetője felszólalása végén sok sikert kívánt a bolgár pártnak és a testvéri bolgár népnek, szocializmust építő alkotó munkájához. Megkezdődtek a szovjet—finn tárgyalások A finn kormányküldöttség kedd délelőtt Moszkvába érkezett. A küldöttség Paasio miniszterelnök vezetésével Koszigin szovjet miniszterelnök meghívására hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A vendégeket a leningrádi pályaudvaron Alekszej Koszigin és más szovjet vezetőik fogadták. Kedden a Kremlben Paasio finn miniszterelnöknek Koszigin szovjet miniszterelnöknél tett látogatását követően megkezdődtek a szovjet—finn tárgyalások. _ / A szovjet kormány kedden ebédet adott a finn kormány- küldöttség tiszteletére. VARSÓ Egy szemé lyes színdarab Egyszemélyes színdarabot játszanak kirobbanó sikerrel néhány napja Varsóban, a Drámai Színházban. Wyncen- tyna Stopkowa „Hosszú várakozás” címmel, Thomas Mann: József és testvérei trilógiáját ültette át színpadra. A darab Rachel monológjából áll. POTSDAM Repülőgép-katasztrófa A Pan American légiforgalmi társaság egyik repülőgépe, amely a Majna-menti Frankfurtból Nyugat-Berlin felé tartott, kedden a kora reggeli órákban, Potsdam kerületében, Dallgownál lezuhant. A repülőgép lezuhanása okainak megállapítására Paul Wilpernek, az NDK helyettes közlekedésügyi miniszterének vezetésével egy szakértői bizottság megkezdte a vizsgálatot. Az amerikai repülőgép lezuhanásának okait vizsgáló bizottság közölte, hogy a gép legénysége életét vesztette. A roncsok közül három holttestet emeltek ki. AFRIKA AZ IMPERIALIZMUS ELLEN Irányiatok az afrikai „csúcs" után ELDO- rakéta Sikeresen próbálták ki az európai űrrakéta-fejlesztési szervezet (ELDO) háromlépcsős rakétáját a dél-ausztráliai Woomera-i kísérleti terepen. A rakéta hat perc 50 másodperc alatt tette meg a 816 kilométeres céltávolságot. A három- lépcsős rakéta első lépcsőjét Angliában, a második lépcsőt Franciaországban, a harmadik lépcsőjét az NSZK-ban gyártották. ADDISZ ABEBA Bankett Hailé Szelasszié etiópiad császár bankettet adott Antonin Novotny csehszlovák köztársasági elnök és kísérete tiszteletére. Martin Rómában Paul Martin kanadai és Fanjani olasz külügyminiszter kedden véget ért tárgyalásairól közös közleményt jelentettek meg. Paul Martin kedden felkereste VI. Pál pápát, hogy a I vietnami kérdésről tárgyaljon j vele. Többoldalas megemlékezést közölt a Vie Nouvc az egykori tragikus eseményekről, amikor a fasiszta Olaszország áliig iei- fegyverzett katonai egységei a levegőből és a földön bancluatá- madast intéztek a hősiesen védekező, de csak gyengén fel- fegyverzett Etiópia ellen. A napokban ebben az országban az Addis Abebai „Afrika Házában” tartotta tanácskozását az Afrikai Egység Szervezet. Badoglio és Graziam, az olasz invázió vezérei bizonyára még álmukban sem tartották volna elképzelhetőnek, hogy néhai „győzelmeik” színhelyén egy független és tekintélyes afrikai országban néhány évtized lepergése után ilyen konferencia létrejöjjön. A való tények azonban mindig erősebbnek bizonyultak, mint a fasiszta szoldateszka elgondolásai. A lényeg tehat az, hogy Afrikában az erőviszonyok folyamatosan azok javára változnak, akik a haladásért harcolnak. Bár ezek a változások éles küzdelem közepette mennek végbe. A helyzet alakulását tükrözi, hogy az Addis Abebai tanácskozásokon a kolonializmus maradványai, vagyis az utolsó gócok felszámolásával kapcsolatban hoztak határozatokat. A napirenden szerepelt az Afrikában levő portugál, spanyol és francia területek problémája, részletesen megtárgyalták azt a veszélyes jelenséget, hogy Dél-Afrika, a portugál gyarmatok és Rhodesia szoros szövetségben igyekeznek megakadályozni a nemzeti felszabadító mozgalom előretörését. A nagy afrikai változásokat tükrözte, hogy éppen azokban a napokban, amikor Addis Abebában a rhodesiai fajüldöző rezsimet és London kompromisszumos politikáját ítélték el, ugyanaz a kérdés az ENSZ közgyűlésén is szerepelt. Az afroázsiai országok javaslatára a világszervezet határozatot fogadott el Rhodesiáról. Az indítvány elítéli Nagy- Brítannia és Rhodesia egyezkedését, követeli, hogy tartsák tiszteletben Rhodesia lakosságának törvényes jogait és ezt követően a Gyámság! Tanács felszólította Nagy-Britannia képviselőjét: közölje, milyen tárgyalásokat folytat a brit kormány lan Smith-szel. A politikai egyenlet tehát azt az eredményt mutatja fel, hogy ha más hang- színezésben is, de az ENSZ tanácskozó termeiben sem lehet ma már napirendre térni a független afrikai országok jogos követelései felett. Mindig helytelen és hamis vágányokra terelő jeJenség azonban az illiíziókeltés. Hamisan ítélték meg a helyzetet azok az erők is, amelyek úgy vélték, hogy a guinea! delegáció ellen elkövetett emberrabló merénylettel szét lehet robbantani az egységszervezet tanácskozását. De az sem lenne célravezető, ha azt hinnénk, könnyű egyszeriben felszámolni a gyarmati korszak sok évszázados megosztottságát. Nehézségekbe ütközik valamennyi afrikai állam tömörítése egyetlen imperialistaellene* erővé. A problémák igen sokrétűek. Jelentős szerepet játszanak a 'gazdasági tényezők, hiszen a független afrikai országok nem rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amelyek a gyarmati rendszer rendelkezésére álltak. Az sem közömbös, hogy több ország már kiaknázott természeti kincsei továbbra is a tengerentúli vállalkozók kezében maradt. Számolnunk kell azzal, hogy az ötven afrikai állam árutermelése alacsony, másszóval gazdasági egymásrautaltságuk rendkívül nagy, de gazdasági elszigeteltségük is sok nehézséget okoz. Ezek a tények persze hátráltatják az egységért folytatott harcot. Hogy csak néhány tényt említsünk, széthull! a Ghana, Guinea, Mali államszövetség, nem jött létre a kelet-afrikai országok uniója stb. Tény viszont, hogy azok az államszövetségek is szétbomlottak, melyeket a gyarmati kormányzat hozott létre. Francia Egyenlítői Afrikában avagy Brit Délkelet-Afrikában. Az utóbbi eseményeknek a gyökere, hogy ezeket a szövetségeket a gyarmati igazgatás érdekei szolgálták és ez az önálló nemzeti létre ébredő országokra taszító erővel hatott. Az Afrikai Egységszervezet létrejöttének is egyik célkitűzése volt, hogy abban felolvadjanak a korábbi regionális tömörülések, amelyek inkább megosztották, semmint közelebb hozták egymáshoz az afrikai országokat. A legnagyobb erőfeszítést ennek érdekében az úgynevezett casab- lancai csoport tette. (Egyesült Arab Köztársaság, Algéria és akkor még Ghana.) Ez volt ugyanis az ellenpólusa az imperialista befolyást konzerváló afrikai csoportoknak. Látszatra megszűnt a volt francia gyarmatokat egybefogó Maigas Unió is, de az átmentette magát egy gazdasági együttműködési szervezetbe. Lazító szerepét ily módon tehát megőrizte. Ez a jobboldali csoport haladéktalanul jelentkezett, amikor az Afrikán kívülálló erők aktivizálódtak. Támogatta az ENSZ zászlajával álcázott kongói beavatkozást, és elsősorban az Egyesült Államok neoko- Jonialista törekvéseinek vált eszközévé. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy Afrika immár az imperializmus ellen folytatott harc igen fontos frontszakaszává vált. Ezt persze a „túloldalon” is észlelik. Ezzel magyarázható, hogy a neokolonializmus egyre agresszívebbé vált, másrészt, hogy esetenként igyekeznek többsíkú és árnyalt módszereket alkalmazni. Felhasználják a már említett gazdasági nehézségeket, a törzsi, vallási stb. különbségeket. Ezek a körülmények egyben azt is igazolják, hogy az afrikai egységtörekvések realizálása nemcsak a sikeres harc előfeltétele, hanem egyben a végső kibontakozás biztos útját is jelenti. Sümegi Endre indulási alapnak valamely végső igazság elnyeréséhez? PADANYI ANNA: JÉG YZETEK EGY SVÉDORSZÁGI UTAZÁS ÜRÜGYÉN I (4) ^ Svédországban az általános S iskolákban oktatják a fogam- 5; zásgátlást. Es a svéd fiatalok : $ és felnőttek a nemiség tekin- 1 ^ tétében — szabadok. Ne fog- ^ lalkozzunk most e szabadság ■ ÍJ periférikus, taszító mellékhaj- : ^ tásaival — a trafikokban ta^ látható sex-kiadványokkal, hi- i szén, gondolom, e szabadság- í nak mégsem ez a fő jellemző- |je. Inkább nézzük, meddig en- ^ gedi terjedni a köz etikája? ^ Törvényeik tiltják a művi § vetélést! ^ A magas jövedelmet és a : ^ luxus-, valamint élvezeti cik■ ^ kelt fogyasztását oly borsosán ^ adóztató, immár harmincadik ^ éve uralmon levő szocialista i s kormány minden lehető segít- : t séget megad a gyerekek felne- ; § velősére. : $ A családi pótlék magas. § Mert itt, ahol például az öre- ^ gekről bőkezűen, intézménye- ^ sen gondoskodnak, bármilyen s furcsa, nincs sem bölcsőde, $ sem óvoda. A nők tehát az el- ^ ső gyerek születése után né- ^ hezen tudnak munkát vállal- $ ni. Szokás, hogy diplomás nők ^ is otthon maradnak és meg• ^ elégszenek gyereknevelő, fele• i ség szerepükkel. Ügy tűnik, 1 $ ebben a vonatkozásban elég^ télén a svéd nők helyzete. > ^ Nem sikerült megtudnom • ^ ott-tartózkodásom alatt, miben : ^ is merül és szélesedik ki a > ^ nőknek a társadalom által ' i meghirdetett anya-hivatása: ) S elvük ugyanis, hogy gyerme- ^ í keik a legkötetlenebb — pe- t ^ dagógiai elvektől is kötetlen - ^ — módon nevelődjenek. (S ha -}! a szociális bizottságok arról értesülnek, hogy egy család veréssel „nevel”, a gyereket állami gondozásba veszik. Az itteni hivatalos elv, csakúgy, mint a közszellem, nem ismeri el az erőszakot, mint pedagógiai eszközt. De térjünk vissza arra, hogyan nevelkednek gyermekeik. Az itteni vidám parkban, a Tivoliban meglepetéssel konstatálom este tíz után, hogy a közönség hatvan százaléka alig töltötte be a tíz évet. Csodálkozásomra, „Milyen tiszták és jólöltözöttek errefelé az utcagyerekek” — megtudom, hogy a céllövöldék, a város felé emelkedő óriáslift, a hullámvasút kissé ijesztő szerkezet: északi kultúra ide, vagy oda, azért Nyugaton vagyunk, ahol a vevő, amikor, ő tudja miért, veszélyért fizet, mszélyt is kap — megszállói jó családokból való gyermekek. Két nappal később, az egyik új városszéli lakótelepen látom, hogy három-négy éves fiúcskák és lánykák ugrándoznak a mélyvizű Mälaren tó kiálló szikláin — sehol egy felnőtt. Szóval, ez a kerékpáron száguldó, népes gyerektársadalom önálló, szabad — s, hogy ez valóban szabadság-e, és mire fog vezetni, mindebbe nincs bepillantása egy turistának. Az egyformán szőke, kék szemű, farmemadrágos, tornacipős, tengerészkabátot öltött gyerekhadseregben a rövid vagy hosszú frizurák között nehéz megkülönböztetni a fiúkat és lányokat. Mintha így külsőségekben fejeződne ki egy elv: a nemeket oly veszedelmesen két különböző magatartásba kényszerítő, külön normákba gyömöszölő, kettős nevelést sem ismerik. Az eredményre azt mondja a külföldi közvélemény: a férfiak — férfiatlanok. Azok? Annyi bizonyos, tartózkodóak és nem szemtelenek. Ugyanez a közvélemény nőietlennek kiáltja ki az ápolt, divatos konfekcióöltözetében bájosan egyforma, kisportolt, lebarnult, póztalanul, természetesen mozgó svéd nőket. Nőietlenek? Nem tudom. Annyit látok, hogy nem riszálják. kelletik magukat, és nincs semmiféle árujellegük. ★ Más téma. Egy délután, kijövet a nornstulle-i földalatti állomásról, halott fekszik a járdán: valószínűleg autóbaleset áldozata lett. Tán egyike volt azoknak az iszákosoknak, akik nem bírnak beilleszkedni e gazdag ország mechanizmusába, s csak ülnek egész nap kopottas ruháikban a sziklákon, eldobott sörösüvegek társaságában? A halott a járda szélén fekszik. Néhányan körülállják, tanakodnak. És odasereglenek a gyerekek is az egész utcából. Leguggolnak, közelről nézik az arcát. És egyik felnőtt sem szól rájuk: menjetek, nem nektek ..való ez a látvány! Nem vonhatom kétségbe, ennek a nyolcmilliós közösségnek a tagjai is boldogok akarnak lenni, mint minden ember. E végső céljukhoz érzik szükségét annak, hogy az élet természetes velejáróit, így a halált is megfosszák misztikumától? Hogy ezeket a dolgokat egészen a csontvázszerű tényékig meztelenítsék? Lehet, hogy ezt tartják a kivagy ez már egy út vége lenne? Nincs tovább? Elmegyek. Nem bírom nézni a halottakat. Nem tanítottak meg rá, bár a halál — az élethez tartozik. Gyerekkoromban, a háborúban is, és a természetes haláleseteknél is ezt mondták: menj, ne nézd, nem neked való! De érzem, hogy ez a mentségem felnőtt koromra infantilissá vált — mégis majdnem rosszul leszek, miközben kikerülöm az utcai autóbaleset áldozatát. Még mindig nem nekem való? ★ Most, mikor e sorokat írom, eszembe jut múlt heti olvasmányom, Georges Perec kisregénye, melynek címe: A dolgok. Egy fiatal házaspárról, közös életük első tíz esztendejéről szól. E két ember fiatalságát a dolgok, a filmek, könyvek, ruhák, bútorok, ételek, edények, műtárgyak vonzása és egyúttal a beteljesület- lenség jellemzi. Írója szavaival élve, a két regényhős, mintha egy habostortában ülne, amelynek életük végéig csak morzsáit csipegethetik ... Hogyan élt a modern gyáripar kialakulása előtti idők embere? Tegyük fel, paraszt volt, vagy iparos. Univerzális, egész figyelmét, tudását, erejét, fantáziáját lekötő, sokrétű munkát végzett, melynek eredménye tárgyakban öltött testet, a nap, a hét vagy az évszak végén. Látóhatára nem terjedt túl saját életének szűk (?) körin: házán, munkáján, családján, településén, a polcon heverő Biblián, kalendáriumon. Életének, erejének legnagyobb törekvése: a kenyér beszerzése, a szükséges ruházat, lakás biztosítása, családjának fenntartása — ez lekötötte összes energiáját. S akiknek látóköre, kultúrája a kor akkori értelmében egyetemes volt — az arisztokrácia, a nagypolgárság, s a többi felső körök —, azoknak szinte összes igényét, szeszélyét halmozott módon kielégítette az alsó osztályok munkája. Mit nyert és mit veszített dédapáihoz képest a mai átlagos kisember — a legfejlettebb ipari társadalmakban t Univerzális munkáját elvesztette. Részfeladatokat végez a szövőnő is, a vasmunkás is, a fogorvos is, a lámpatesttervező, vagy autóalkatrészt konstruáló mérnök is. A többrétű, sok fantáziát igénylő, az ember képességeinek összességét lekötő munka épp oly kevesek kiváltsága, mint mondjuk a tőke tulajdona. A mai tömegember a beiskolázás, a könyv, tv, mozi, színház, sajtó stb., az elérhető kultúra révén sokkal többet tud a világról, ha felületesen vagy hamisan is, mint dédapja: ezen a területen tehát nyert. Igényei hűen tükrözik e többet tudást, kiszélesedett látókörét: vágyai éppoly egyetemesek, mint néhány évszázaddal ezelőtt mondjuk az arisztokráciáé. De igényei ösz- szessógét nem tudja kielégíteni a tömegtermelés: csak morzsákat csipeget. Öltözködésében, lakberendezésében, szórakozásában, utazásában birtokolni akar, lehetőleg mindent: évezredek kultúráját és modern technikát egyaránt. Sima vagy csiszolt üvegfelületeket akar látni asztalán, régi korok levegőjét árasztó metszeteiket kíván szobájának falára. Jó könyvet akar olvasni. Szín- és forma- kultúrát igényel porcelánjaitól, cserepeitől, mozgását felgyorsító, kényelmét szolgáló motorok, szerkezetek birtoklására tör. Földrészeket akar bejárni. Szereti a durva szövetek érdes tapintását, a lágy selymek hűvösségét. S a tömegfogyasztásra állított, legfejlettebb gazdaságok, részben, kielégítik igényeit — amelyeket a mindenkori reklám pontosan abba a konkrét irányba terel, ahol a gazdaság, helyesebben a tőke érdeke a fogyasztás. (Folytatjuk) (Folytatás az 1. oldalról) meg nem szűnik a vietnami nép elleni agresszió. ' Brezsnyev ezután így folytatta: „A testvérpártok minden Igyekezete ellenére a kínai vezetők elutasítják még az akcióegység gondolatát is, a kínai népben ellenséges érzéseket igyekeznek szítani a szocialista országokkal szemben makacsul folytatják szakadár tevékenységüket a nemzetközi kommunista mozgalomban”. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára ezután kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kínai nép és kommunista pártja le fogja küzdeni a nehézségeket ' és elfoglalja majd ismét helyét a szocialista közösség és a kommunista világmozgaíom összekovácso- lódott soraiban. Brezsnyev ezután arról beszélt, hogy a 81 kommunista és munkáspárt 1960-ban megtartott értekezletén kidolgozott fő irányvonalnak megfelelően a szocialista országok következetesen védelmezve a béke ügyét, leleplezve az agresszorokat. növelve védelmi képességüket, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését valósították meg külpolitikájukban. Ezzel kapcsolatban elismeréssel szólt arról a tevékeny szerepről, amelyet Bulgária betölt a világbékéért, az európai biztonságért, a Balkán békéjéért vívott küzdelemben. Megállapította, hogy a nemzetközi porondoh megnövekedett Bulgária tekintélye és Bulgáriának jelentékeny szerepe van abban, hogy a Balkán „puskaporos hordóból olyan övezetté vált, ahol normális jószomszédi kapcsolatok alakultak ki az államok között”. Leonyid Brezsnyev kifejezte azt a meggyőződését, hogy a BKP kongresszusa új nagy lépést jelent Bulgária fejlődésében és nyomósán hozzájárul a szocialista világrend- szer erősödéséhez, szolgálni fogja a kommunista és munkás világmozgalom ügyét. A beszéd végén a küldöttek szűnni nem akaró tapssal ünnepelték az SZKP-t és a bolgár-szovjet barátságot. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Komócsin Zoltánnak, a párt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vesz a Bolgár Kommunista Párt IX kongresszusán, kedden délután koszorút helyezett el Ceorgi Dimitrovnak, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló személyiségének mauzóleumánál. A Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusának kedd délutáni ülésén hangzott el az MSZMP küldöttsége vezetőjének felszólalása. Komócsin Zoltán, pártunk Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára bevezetőben tolmácsolta a magyar kommunisták üdvözletét a BKP kongresszusának, majd pártjaink testvéri együttműködéséről beszélt. Komócsin Zoltán emlékeztetett rá. hogy a mi pártunk ezekben a napokban már szintén kongresszusára készül. Az MSZMP IX. kongresszusának — mondotta a felszólaló — Központi Bizottságunk azt fogja javasolni: erősítse meg eddigi politikánkat, amelynek célja a szocializmus teljes felépítése Magyarországon. Az MSZMP képviselője ezután arról beszélt, hogy a nemzetközi helyzet egyre bonyolultabbá és élesebbé válik. Ennek oka — mutatott rá — az amerikai imperialisták katonai agressziója Vietnamban. Az amerikai imperialisták a népirtás bűneit követik el. A magyar kommunisták, dolgozó népünk teljesen szolidáris vietnami testvéreink hősi harcával. Elismeréssel és csodálattal tekintünk bátor helytállásukra. A magyar nép erejéhez és lehetőségeihez mérten fokozott támogatást nyújt a vietnami népnek. Magunkénak valljuk és támogat
