Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
10 1966. OKTOBER 9., VASÄRNAP 500 telephely és 50 feldolgozóüzem Növelik a tárolókapacitást 575 ezer hektoliter bort palackoznak Az Állami Pincegazdaság felkészült a szőlő fogadására Az ország borvidékeinek nagy részén elkezdődött a szüret. — Milyen lesz a termés? — tettük fel a kérdést Ro- honczi Lajosnak, az Állami Pincegazdaság helyettes vezérigazgatójának. — Milyen lesz a termés? — Hazánkban — mondotta — a jó termés 5 millió hektoliteren felüli bormennyiséget jelent. Sajnos, az idén nem érjük ezt el. Ebben az idő-, járás is közrejátszott. Az idei szürettől 3 és fél millió hektoliteres termést várunk, ami a tavalyi 2 millió kétszázezer hektoliterrel szemben javulást jelent. Azt mondhatjuk tehát, hogy az idei termés közepes. — Milyen előkészületeket tettek a szőlő ipari feldolgozására ; — Vállalatunk az állami gazdaságok, tsz-ek és háztájiak termését dolgozza fel. Csak a legnagyobb gazdaságok és termelőszövetkezetek rendelkeznek olyan gépi berendezéssel, amely lehetővé teszi, hogy saját maguk is nagyipari módon hasznosítsák szőlőtermésüket 500 telephelyünk és 50 feldolgozó üzemünk működik szerte az országban. Ezek átlagosan 1 millió 700 ezer mázsa szőlőt tudnak iparilag feldolgozni. A többit az önálló nagyüzemek dolgozzák fel. A szőlő zöme Bács, Pest, Heves és Csong- rád megyéből kerül hozzánk. Izsák, Kecskemét, Kiskunhalas, Tiszakécske, Kecel, Csongrád, Szabadszállás, Bácsalmás és Jánoshalma telepei 50—100 ezer mázsa termést tudnak szüret után feldolgozni. — Adódik-e probléma a szőlő átvételével? — Miután a termés közepes, az átvételekkel problémáink nincsenek — hangzott a válasz. — Időben fel tudjuk dolgozni a szőlőt, ami nagyon fontos, mert az átvétel vagy a feldolgozás elhúzódása bizony komoly veszteséggel jár. Az idén ettől nem kell félnünk. Sőt a raktározással, a tárolással sincs gondunk, mert pincegazdaságunk tárolóhelyei 2 millió 500 ezer hektoliter bort is képesek befogadni. Az országban Budapesttől Hegyaljáig és Soprontól Pécsig, mindenhol vannak tárolásra alkalmas pincéink. — Milyenek a kilátások a szőlőtelepítés és a tárolóhelyiségek növelésében? — A harmadik ötéves terv során újabb 20 ezer holdon telepítünk szőlőt. Ez pedig az előző 100 ezer hold telepítésével együtt jelentősen emeli az évenkénti átlagtermést. Ehhez pedig már jó előre növelni kell a tárolóhelyek befogadóképességét. Csak a harmadik ötéves terv idején 1 millió 150 ezer hektoliter többletkapacitást kell létrehoznunk. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tároló kapacitása ez idő alatt kb. 1 800 000 hl-rel növekedik. — Hazánk milyen helyet foglal el a minőségi borok statisztikájában? — A mostani nemzetközi borverseny is bizonyította Magyarország előkelő pozícióját: mennyiségileg világviszonylatban a 9—10. helyen állunk a borokat termelő országok között. Minőségi borok szempontjából pedig az elsők között foglalunk helyet. — Fejlesztik-e a szőlő ipari feldolgozásának tech- nológiáját? — Külföldről különböző berendezéseket vásároltunk, amelyek használatára fokozatosan rátérünk. Arra törekszünk, hogy mind több palackozott bort hozzunk forgalomba, ami megakadályozza a borok hamisítását, tehát védi a borok minőségét. Jelenleg évi 575 ezer hektoliter bort hozunk palackozva forgalomba. Szó lehet arról is, hogy a termelőszövetkezetek borait pincegazdaságaink bérmunkában palackozzák. Palackozó telepeink számát elsősorban az ipari centrumokban növeljük. A jövő évben már működni fog Pécsett, majd a későbbi években Győrben és Miskolcon is egy-egy üzemünk. — Hallhatnánk rövid is- mertetést a magyar borok exportjáról? — Az idén körülbelül 600 ezer hektoliter bort exportálunk, ami komoly devizajövedelmet biztosít hazánknak. A tokajin kívül mindinkább világhíressé válnak a többi tájjellegű magyar borok is — fejezte be tájékoztatását az Állami Pincegazdaság vezér- igazgató-hel yettese. Zsolnai László Érik a szőlő, hajlik a vessző.. Szikra híján lekéstük a szüretet a Cegléd—Csemői Állami Gazdaságban. Az ezerjók, kadarok termőföldjén, pedig ez a verőfényes október különben, a legjobb szüreti idő. A táblánál, ahol megálltunk, még sokan dolgoztak; asszonyok, lányok, idősebb férfiak szedték a szőlőt, rótták a sorokat a puttonyosok, de Emmer Imre brigádvezető azt mondta, hogy ezen a részen már csak böngésznek. így mondják, amikor már leszedték a fehér szőlőket, s a táblába bekerült, elszórt idegen tőkék fürtjeit gyűjtik. Az idén korán kezdődött a szüret, mert a szeptemberi esőzések miatt romlásnak indult a szőlő: nem várhatták meg az érlelő, bortüzelő októbert. Azért csak szüret ez még, ha már nem is tart sokáig. Persze, nem az a nótás népmulatság; ezt a hangulatot hiába is keresné az ember. A riporter szeretne még valami színes kavalkádot teremteni, valami muzsikás szüretet, de a brigádvezető csak mosolyog ezen a naiv törekvésen . — Az hiányozna még, hogy játszadozzunk. Ezer holdja van a gazdaságnak, elvtárs, és ezt 500 embernek kell leszedni. Az az igazság; a szüret kemény munka. Egy szedő napi átlaga 300 kiló, a puttonyos pedig 13 mázsát hord ki naponta a sorok között, sietősen, mert mindjárt hallatszik erről is, arról is: — Puttonyos, puttonyos ... Mi lesz már ...? Végül, talán, hogy mégse menjünk el nótaszó nélkül, valahol a sorok között énekelni kezdett egy leány, s utána itt-ott még többen is. Felcsendült az új szüreti dal: „Nem, ,nem, én nem leszek sohasem a játékszered ...” így azért csak könnyebben megy a munka.; mert a munka teremtette a dalt is — kezdetben — ugye! — voltak a munkadalok. A szüret tempója a présháznál mérhető; ide a Kernács-pin- céhez hordják a legtöbb szőlőt. Szekereken, vontatókon érkeznek a nagy nehéz kádak, s csörlő segítségével borítják a szőlőt a darálókba. Az emTELNEK A KÁDAK CSEMEGÉZÉS bemek itt már alig akad dolga. A darálótól gép viszi a hidraulikus présekbe a törném hinné, hogy jó ez a murci, tessék: — Az ezerjó mustjának 17, a kadarkáénak 15—16 a cukorfoka. Volt már jobb is; de nem rossz. A következő állomás a pince. Ide vezetnek a prések csatornái. Hatalmas hordók állnak itt —, mert mik is állnának! — egyik-másik akkora, hogy Diogenes, a hordólakó görög, akárhány albérlőt is fogadhatna bennük, mint némely pesti főbérlő. Milyen kár mégis, sóhajt az ember, ahogy megtudja az igazságot: legtöbbjükbe nem bor, hanem must kerül. A sűrítésre váró must. Mert 8000 mázsa szőlő mustját sűrítik. — Ezt úgy kell értelmezni — magyarázta Ecser Ferenc üzemegységvezető —, hogy a mustból elpárologtatjuk a vizet, s 50—60 cukorfokú sűrítmény marad hátra. Olyan, mint a méz. Arra használják, hogy az alacsonyabb cukorfokú mustokat, főképp a fajborok mustját megjavítsák vele. Mert a magyar bortörvények nem engednek semmilyen más eljárást; bort — törvény szerint — csak szőlőből lehet készíteni. Arcunkra kiült a törvénytisztelet ... K. J. BÖNGÉSZÉS KÖZBEN TISZTUL A MURCI (Foto: Gábor) kölyl;, s még ezekből a présekből is tovább megy; az új nagy Horizont présbe, — 80— 100 mázsát fogad be egyszerre! — úgyhogy végül olyar száraz törköly lesz a végtermék; meg lehet gyújtani. De hát jöjjön a nagy kérdés: — Milyen a termés, hogyar sikerült? — faggattam Szabi Jánost, a préselők munkacsapatvezetőjét. — Alapjában nem rossz húsz-huszonkét mázsát adót egy hold szőlő. Ebből mintegy tízezer mázsát itt dolgozunl fel. — A borok? Milyen lesz < csemői ezerjó? Ilyenkor legmeggyőzőbl mindig a gyakorlati tapaszta lat; egy pohár murci szakér tői felhörpintése. Szóval a murci biztató. Még egy hörpintés, nehog; félrevezessük a gyanútlan oi vasót! Valóban biztató. Szabó János közben nem fe ledkezett meg a szakszeri adatközlésről. Hátha valak
