Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

1966. OKTOBER 9.. VASÄRNÄP KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK Legyen szavuk és vállaljanak részt Taggyűlés után a nagykőrösi Dózsa Termelőszövetkezetben Mélységesen igaz az a szó­játék, ami a nagykőrösi Dózsa Tsz-ben született, így hang­zik: „A vezetők tanultak, a tagok a háztájival törődtek, a közös pedig tönkrement.” A vezetőség, amelyről szó van, már nincs a helyén, augusztus közepén megvonta tőle bizal­mát a tagság. A vezetők men­tek, a hibák azonban marad­tak. Nehéz helyzetben van a termelőszövetkezet. Augusztusban új elnököt bíz­tak meg a vezetéssel, Petőfi Sándort, aki a Helvéciái Álla­mi Gazdaság igazgatói székét cserélte fel. Nagy lendülettel kezdett munkához, bárhova nyúl azonban, mindenütt a hibákkal, a bajokkal találja magát szembe. Három esztendeig „munkál­kodott” a leváltott vezetőség, s az aránylag rövid idő alatt mérhetetlen károkat okozott — az emberekben. Amint a kis szójáték is bizonyítja, a közösség erősítésének gondo­lata heiyébe az enyém fura- kodott. Nem magát a részes­művelés formáját kell bírálni, hanem azt a módot, ahogyan azt megvalósították. Rendszer­ré vált a földön való osztoz­kodás. Annyit vittek a tagok haza amennyit úgyszólván akartak. A tagok tulajdonában például 72 ló van, aminek többségét a szövetkezet veze­tői adták el nekik. Nem ritka az olyan tag, akinek 2—3 te­hene, 6—8 hízó marhája van. Az új elnök felmérése szerint 1100 hold föld „hiányzik”. Az egj'énieskedés, a közösség gondolatának lebecsülése éket vert az emberek közé. E nehéz helyzetből meg kell találni a kivezető utat, ez a vezetőség és a tagság érdeke. Nehezebb azonban választ ad­ni arra a kérdésre: hogyan? A közelmúltban összevont pártvezetőség-választó taggyű­lésre jöttek össze a kommu­nisták, számszerint ötvenhár­mán. A vita itt is e kérdés körül folyt. Őszintén, kendő­zetlenül beszéltek a nehézsé­gekről, de most utólag a kom­munistákkal beszélgetve úgy tűnik, melőszövetkezetben ne hara- pódzon el a semmittevés, a közös tulajdon herdálása, s hogy munkájuk eredményte­len maradt, a régi vezetőket hibáztatja ezért. A termelőszövetkezet éle­tében egy korszak — amelyre bizony, nem lehetnek büszkék — lezárult. Úgy tűnik, hogy az új vezetőség, következete­sen le akar számolni a hibák­kal. Ha arról van szó, az el­nök is megfogja a munkát, szervez, agitál, s ami ugyan­csak fontos, szigorúan meg­követeli a tisztségviselőktől, hogy elvégezzék a rájuk bízott feladatokat. Beszámoltatja a brigádvezetőket, üzemegység­vezetőket, növénytermesztőt, állattenyésztőt. Szinte egyön­tetű a vélemény: az új elnök szakmailag jó dolgokat csinál. Igyekszik csökkenteni a vár­ható mérleghiányt, megtalál­ni a gazdaság helyes termelési szerkezetét. Ezt helyeslik, hal­kan ugyan, de mindezekhez hozzáteszik, hogy de ... Kíséri a közelmúlt emléke A régi vezetőség figyelmen kívül hagyta a jó szándékú vé­leményeket, s ez óhatatlanul kátyúba zökkentette a szövet­kezetét. Az új vezetőktől most azt várják, hogy nyílt kár­tyákkal, őszintén tárgyaljon a tagokkal. Jogos ez az igény, Az elzárkózás, a közösség, de főként a kommunisták tájé­kozatlansága, azzal a követ­kezménnyel járna, hogy az új, a jó szándékú vezetés is elsza­kad a legnagyobb erőt, a köz­véleményt formáló erőt jelen­tő pártszervezettől. S ilyen jelenséggel már találkozni. Nyugtalanító, hogy a párttag- gyűlésen például nem sike­rült a nézeteket egyeztetni. A csúcsvezetőség titkára. Hege­dűs István elmondja: úgy ér­zi, nem teljes az egyetértés, közte és az elnök között. Olyan szakembert hozott, a közelmúltban a szövetkezetbe, akinek személyét sem a párt­vezetőség, sem pedig a tsz ve­zetősége nem tárgyalta meg. Korábban született ugyan egy határozat, amely szerint nö­vénytermesztő agronómust ál­nem sokkal jutottak előbbre. lítanak munkába, de tudni szeretnék azt is, hogy az el­nök kit javasol. Esszenyi La­jos párttag így vélekedik: az új vezetőség hallgassa meg véleményünket a fontos kér­désekben, beszéljük meg a vi­tás dolgokat, és akkor nyu­godtan támaszkodhat ránk. Idős Maksa Ealázs is a tagság jogát és a kommunisták fele­lősségérzetét említette. Tóth Imre, a szőlészeti brigád veze­tője, azt mondja: ne vegye rossz néven az új vezetőség, ha a tagság látni akarja, hogy mit, miért csinál. A bizonyta­lanság, amely a tsz-ben ta­pasztalható, még a régi veze­tőség hibáinak a következmé­nye, de még megvan. Bírálat? Inkább kívánság, az, amit a kommunisták, most a taggyű­lés után elmondanak. A szö­vetkezet féltése az újabb hi­báktól. Ez a féltés azonban ak­kor jogos, ha a kommunisták is megadnak minden támoga­tást az új vezetőknek. Nagyon mélyponton van most a szövet­kezet és több esztendő kell ahhoz, míg szorgalmas, oda­adó munka mellett is kilábal a nehézségekből. S minden idő, amely hiábavaló vitával, a múlt felhánytorgatásával te­lik el, ennyivel tolja el a fel­lendülés ügyét Sok, látszólag „hálátlan” feladat vár meg­oldásra. Sokszor kell mondani, hogy nem. Védeni például a közös vagyont, leszerelni a mindent osszunk ki törekvése­ket, munkára serkenteni az embereket, A kommunisták ebben a szövetkezetben is fe­lelősek azért, hogy jól gaz­dálkodjon a szövetkezet, s a becsületes, a közöshöz hű szö­vetkezeti tagok találják meg legjobban a számításukat. Eb­ben a munkában az 53 párt­tagra hárul a dolgok neheze. A kezdet kezdetén, érdemes újra összejönni a párttagok­nak, szövetkezeti vezetőknek. Kidolgozni egy tervet a szö­vetkezet fellendítésére, s ab­ban legyen helyük és vállal­janak részt a kommunisták. Miliők Sándor Történt-e csoda a Cser völg Jegyzetek az Ikiadi Ipari ^lőszergyár párttaggyőlésérői Szerencsére kevés hely és alkalom adódik, ahol olyan drámai fordulatok, összetűzé­sek bolygatták az életet, mint Ikladon. Nem túlzás, valóság: három évvel ezelőtt mélypont­ra jutott, válságát élte az Ipari Műszergyár. Miért, s hogyan történt? A kezdeti el­bizakodottság s ellenpontként a fővárosi Kismotorgyár ide­telepítésének sikertelensége indította el a lejtőn. Következ­ménye: egymás okolása, áldat­lan torzsalkodás. Mindenki másban kereste a hibát, ame­lyet végső soron az adott idő­ben csaknem megoldhatatlan feladat váltott ki. Ezért került szembe, s folytatott véget nem érő küzdelmet egymással az üzem akkori vezetője és párt­titkára is. A felbolygatott ke­délyű, bizonytalan, ideges em­berek rosszul látták el napi dolgukat is. A minisztérium és a megyei pártbizottság köz­beszólására, sőt beavatkozásá­ra volt szükség, hogy megvál­tozzék Ikladon a világ. Alapvető kérdések * S Erre tekintett vissza a gyári pártbizottság titkára, amikor elmondta beszámolóját a vég­rehajtó bizottság nevében. Hi­vatalosan ezzel zárták eddigi munkásságukat, hogy a szám­adás után benyújtsák a le­mondást, s megválasszák az új vezetőséget. S ezután visszatérhetünk Dragon József rendkívül per­gő, szépen fogalmazott és lé­nyegre törő beszámolójához. Maga említette először, hogy talán szokatlan, az üzemi te­vékenység, a gazdasági munka boncolgatásának elhagyása. Ám szükségtelen ez akkor, ha menetközben amúgyis gyakran megteszik. Az meg egyenesen megengedhetetlen, hogy a né­hány évvel ezelőtti módszert alkalmazzák; a termelési kér­dések részletekbe menő elem­zése, a gazdasági vezetők irá­nyító munkájának aprólékos ellenőrzése, inkább hátramoz­dító, mint előbbre vivő. Alap­vető kérdés marad ugyan a mindennapi kenyérkereset, a minél hasznosabb munka, de a korábbinál jobban eltolódik a hangsúly az emberekre. Mindenek előtt az üzemi párt- bizottság dolga nevelésükkel, életükkel törődni. Ma már jó, termékeny a párt- és a gazda­sági vezetők együttműködése. Ennek eredménye, hogy a vál­ságvölgyből a siker magasla­tára emelkedett az Ipari Mű­szergyár. Teremtő gondolatok Nehezen fogtak hozzá a részvevőit, de aztán megnyílt a zsilip és ömlött a sok gondo­lat Tizenheten kértek szót. Vezető poszton állók, és két­kezi dolgozók. Ki-ki a maga aggodalmát, bizakodását, vagv éppen tanácsát tette a részve­vők elé. Sürgették az uralko­dó szemlélet megváltoztatását. Divatos mostanában, házon belül is, többes számmal fogal­mazni, ha valami nem megy jól: ezt, meg ezt rosszul csi­nálják. Vegyük magunkra, si ne hárítsuk át a felelősséget. Elengedhetetlen ez olyan he­lyen, ahol a mai munkások, munkásnők tegnap még falusi emberek voltak. Példát kell mutatni, és missziót teljesíte­ni itt a Cser völgyében. Csaknem egybehangzó volt a megállapítás az új mecha­nizmusról: nem alakulhatott ki még teljes kép. Hiszen most formálódik az egész or­szágban. Ám az is igaz, hogy nem lehet felülről saját kö­rülményeikre alkalmas re- c'j^sket váltani. mra is figyelmeztettek töb­ben: milyen fontosak a lát­szólag apró feladatok. Izzasz­tóan alapos tudatformálásra, átalakításra volt szüikség az egyik üzemben is. Itt a felállí­tott nehéz fizikai munkától kí­mélő szállítősort nem akar­ták használni a munkások. Ar­ról kellett meggyőzni őket, ami mindenekelőtt a saját ér­dekükben állt Mert a pletyka hamar szájra kap, a jó szó, a rábeszélés lassan ver gyöke­ret. Akik a kapa mellől jöt­tek, nagyobb gondosságot, tö­rődést, több magyarázó szót kívánnak. Nem kísértetidézés A megyei pártbizottság tit-» kára, Szakaii József is felszó­lalt. Megerősítette, hogy a múlt felelevenítése, nem hol­mi kísértetidézés. Alkalmat ad arra, hogy pontot tehesse­nek az Ipari Műszergyár ne­héz, s végül is eredménnyel végződő küzdelmére. Olyan utat futottak be, amely — ha nem is ikiadi csoda — nagy tiszteletet ébreszt minden szemlélőben. A reform ismer­tetését hiányoló észrevételek­re is reflektált. Aki ismeri az irányelveket, az tudja azt is, hogy lesz ármozgás. Mindez azonban nem mehet az élet- színvonal rovására. Az egyen­súlyt fenntartani a gazdasági szakemberek és a párt fel­adata. Nem lesz könnyű megszabadulni a múlt sok ko- ! loncától. De mindenképpen egyszerűbbé válik, ha meg­tanulunk az ország fejével gondolkodni. Mindez nem megy máról holnapra. Legyőz­ni önmagunkat, környezetün­ket — tréfásan fogalmazva — majdnem olyan nehéz, mint amikor a pártfunkcionárius el­határozza, hogy röviden be­szél. Az üzemi titkár zárszava rövid volt. Azt kérte az új ve­zetőségtől, hogy legyen szó­szólója, ötletadója az új gaz­dasági mechanizmusnak. Va­lamennyi kommunistától pe­dig, hogy együtt teremtsék meg az egymáshoz való igazi emberi — kommunista vi­szonyt. Legyen uralkodó az őszinteség, a szemtől szembeni véleménynyilvánítás. Tóth György A taggyűlés kissé a „bűnbak” keresés jegyében zajlott és még ma sem higgadtak le tel­jesen a kedélyek. A városi pártbizottság me­zőgazdasági osztályának veze­tője a kommunisták felelős­ségét is említette a taggyűlé­sen. Hasonlóan vélekedett a tsz elnöke is. A párt tagjai ezzel szemben elmondották, hogy nemegyszer rámutattak a taggyűléseken a hibákra. Például arra, hogy az elmúlt években sűrűn változtak a vezetők, mindig máshonnan hoztak embereket, a helyieket lebecsülték. A párttagok nem szólhattak bele, hogy kik le­gyenek a vezetők. A gazdál­kodás átszervezése után, ami­kor az üzemegység rendszert alakították ki, teljesen elsza­kadtak a vezetők a tagoktól. A bírálat úgy lehullott róluk, mint a falrahányt borsó. S eb­ben a helyzetben nem kap­tak segítséget a városi pártbi­zottságtól sem. Ezt kifogásol­ták — joggal. Alábbhagyott a kommunis­ták lendülete, ébersége, elis­merték ezt többen is. Á sző­lészeti brigád vezetőjének azonban az a véleménye: azért kerültek ilyen helyzet­be, mert lebecsülték a kom­munistákat, csorbították jo­gaikat. Ezt látva, elég sokan félrehúzódtak, mondván, csi­nálja az, aki egyetért a veze­tőkkel. Nem kommunista ál­lásfoglalás, de bizonyos ese­tekben érthető, hogy segítség híján ilyen vélemény alakult >i egyesekben. Palotai Sándor 1? úgy érzi; a kommunisták iokat tettek azért, hogy a tér­Őszintén, kommunista felelősséggel Pártértekeslet a Dunamenti Hőerőműben Anonymus említette először írásaiban Százhalom nevét. A kicsiny, Duna menti falu több, mint ezeréves történelme so­rán mégsem ért meg soha ak­kora változást, mint az elmúlt öt esztendő alatt. Hatvanban, a nagy mű építésének megkez­dése előtt lakóinak száma még a kétezret sem érte el, ma pe­dig már a hatezret is megha­ladja. A kezdetben hetvenre tervezett új lakás helyett ma már a hétszázötvenedik lakás várja végleges befejezését és hetvenegyig újabb ezer készül el. Majd az elkövetkező tíz esztendő során újabb három- ezernyolcszáz. Üj város születik az erőmű körül, amely két esztendő múlva az ország legnagyobb villamosenergia-termelő bázisa lesz. Háromszor annyi villa­mos energiát biztosít majd az országnak, mint a jelenlegi legnagyobb erőművünk, amely a Tisza mellett épült. Mindez hárommilliárd forintjába ke­rül a népgazdaságnak. Ekkora új érték megalkotá­sa közben a felelősségnek és ezen belül a kommunisták fe­lelősségvállalásának szinte kézzel fogható súlya van. Rá­nyomja bélyegét nemcsak az itt dolgozó emberek — az igazgatótól a legegyszerűbb segédmunkásig — munkájára, de egész életükre, minden cse­lekedetükre. Ez a felelősségtudat hatot­ta át a Dunamenti Hőerőmű­közei száz kommunistáját is, akik az űj pártbizottság meg­választására gyűltek össze, s mielőtt az elkövetkező időszak feladatait tanácskoztak volna meg, előbb az elmúlt két esz­tendő munkáját értékelték. A beszámoló csakúgy, mint a hozzászólások azt bizonyítot­ták, hogy a Dunamenti Hőerő­mű kommunistái az elmúlt két esztendő bonyolult politi­kai és gazdaságossági felada­tainak teljesítése közben a munka nehezét vállalva dol­goztak. Megértették, hogy a párt politikája úgy és annyira válik valóra, ahogyan és a mennyiben a határozatokat, az eléjük tűzött feladatokat megoldják. Példák hosszú sora igazolja a kommunisták mun­kájának eredményességét. A Dunamenti Hőerőmű fia­tal újítói csak az elmúlt esz­tendőben kilenc olyan újítást adtak be, amelyeknek előkal­kulált megtakarítása közel két és fél millió forint. Az idén ta­vasszal minden brigád csatla­kozott a kongresszusi munka­versenyhez, amelynek fő szer­vezői a kommunisták voltak. A Petőfi és a Petrik Lajos if­júsági brigád, Nagy István, Sinkó Antal, Urbanics Károly szocialista brigádja, a Május 1 és az Augusztus 20. brigád ígé­retet tett például az V. gép­egység gyorsabb befejezésére. Mintegy hétezer munkaórát jelent csak a Komplex Auto­mata szocialista brigád egyet­len vállalásának teljesítése. A 26. Építőipari Vállalat párttitkára a pártértekezleten jelentette be, hogy a VII. gép­egység alapozásának munká­ját, amelyet jterv szerint 1967. április 30-ra/ kellett volna el­végezniük, ez év október 15-re, több mint fél évvel korábban! — befejezik. Mindez szemlél­tetően bizonyítja, hogy a kong­resszusra készülve mennyi erő és lendület rejlik az erőmű dolgozóiban. Természetesen a pártérte­kezlet résztvevői nemcsak a megtett út eredményeiről be­széltek, hanem őszintén, kom­munista felelősséggel tárták fel a munkát gátló hibákat is. A legnagyobb problémát, már kerek esztendeje, a IV. gép­egység üzembe állítása je­lenti. Kivétel nélkül minden felszólaló fegyelmezetten és elemző módon szólt arról, ho­gyan lehetne az üzembiztos üzemeltetés feltételeit mielőbb megteremteni. Elismerve a feladat rendkívüli nagyságát —Ez az első százötven mega­icattos gépegység magyar erőműben, eddig ötven me­gawattos volt a legnagyobb! — a kooperáció még szerve­zettebbé tételének fontossá­gában jelölték meg az előbb- relépés útját. Nem szabad szó nélkül elmenni a jövőben amellett, hogy egyik határidő a másik után csúszik el és a megvalósulás elmaradását még csak nem is jelzik a késő vállalatok. Villamos energiá­ban szegény ország vagyunk, importra szorulunk. A gépesí­tés és automatizálás, vala­mint a termelési volumenek növelése együtt jár a villa- mosenergia-igények emelke­désével. Ezenkívül növeli az igényeket a lakosság életszín­vonalának állandó emelkedése is; mind több család vásáról villamos energiával üzemelő háztartási kisgépeket. A nö­vekvő igényeket pedig csak akkor lehet maradéktalanul kielégíteni, ha a tervezett ha­táridők minden gépegység üzembe állításánál valósággá válnak. A határidők betartásának elősegítése egyik legnagyobb feladata kell hogy legyen a jövőben az erőmű kommunis­táinak. Az eddig elért ered­mények bizonyítják, hogy minden alapszervezetben van annyi politikai és erkölcsi erő, amely hatásosan képes segíte­ni a gazdasági vezetés mun­káját. Az új pártbizottság feladata kell hogy legyen en­nek a politikai és erkölcsi erő­nek a további növelése, az ezt segítő ú j munkastílus kialakítá­sa. Addig is, amíg a gazdasági mechanizmus reformja érez­teti hatását, tanítani, segíteni kell a kommunistákat, hogy az élet követelte önállósággal él­ni tudjanak. Az új követelmények, mondták ki nyíltan és őszin­tén a felszólalók, nem tűrik a sablont, ezért mindig keres­ni kell a jobb módszereket és terjeszteni a bevált tapasztala­tokat. Még emberibbé, még közvetlenebbé és oldottabbá kell tenni a munkastílust. A kommunisták értsenek meg minden gondot, az élet legmé­lyebb rétegeiből is hozzák fel­színre a problémákat és azokat önállóan, a helyi viszonyok- i nak, lehetőségeknek megfe­lelően oldják meg. A helyes gazdasági célkitűzések sike­rét elsősorban a türelmes szót értésben, a kommunisták és a pártonkívüliek még közvet­lenebb kapcsolatának megte­remtésében jelölték meg a pártértekezlet résztvevői. A gondolkodás és gondolkodta- tás, az önállóság és vele kap­csolatban terebélyesedő de­mokratikus légkör az, ami se­gít a további nagy feladatok eredményes végrehajtásában. A megválasztott új pártbi­zottság kétesztendős munkája lényegében egybeesik a Duna­menti Hőerőmű teljes felépíté­sével. Ezerkilencszázhatvan- nyolc végére , hatszáz mega­watt villamos energiát vár a második ötéves terv legna­gyobb beruházásától népgaz­daságunk. Ennek valóra vál­tása nagy mértékben függ az erőmű kommunistáinak az el­következő két esztendőben végzett munkájától. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom