Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
riar HEG TE» 1966. OKTOBER 9., VASÁRNAP Egy hét a világpolitikában JOHNSON MANŐVEREI A MANILÁI HADITANÁCS ELŐTT VÁLTOZATLANUL HŰVÖS A FRANCIA—AMERIKAI VISZONY — WILSON KÜLPOLITIKAI VERESÉGE A MUNKÁSPÁRTI KONFERENCIÁN ja, hogy Johnson elnök a vietnami békére szólító pápai felhívás évfordulóján templomba ment, és imádkozott a békéért ... Ugyanazon a napon négyszáznál több amerikai repülőgép bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaság falvai t... „Hűvös szívélyesség“ Johnson szemfényvesztése —, hogy csak az államfőknek kijáró sétára emlékeztessünk, amellyel az elnök a Washingtonba látogató francia külügyminisztert megtisztelte a Fehér Ház kertjében — a Couve de Murville-lel folytatott tanácskozásokon sem járt sikerrel. A hűvös szívélyesség közepette folytatott tárgyalások után a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben — mint Vietnam, a NATO — továbbra is alapvetően különbözik a francia és az amerikai álláspont. Vereség Brightonban Az angol Munkáspárt ötnapos konferenciája is tükrözte azt a mély válságot, amelyben Nagy-Britannia és a munkásoknak hátat fordító munkáspárti kormány vergődik. A munkáspárti kormány bérbefagyasztási politikája ellen tüntető tömegek kiáltása behallatszott a konferencia- terembe, s csütörtökön két súlyos vereség érte a Wilson- kormányt. Pedig Wilson is az egeket hívta segítségül, a bibliából olvasott fel részleteket politikájának igazolására, azonban két döntő kérdésben mégis leszavazták. Az egyik határozat követeli, hogy a kormány négy éven belül .számolja fel a „Szueztől keletre” vállalt kötelezettségeket, vagyis azokat a katonai terheket, amelyeket Anglia — szövetségben az USÁ-val — Aden- től Singapurig vállalt magára. A másik határozat azt követeli a kormánytól, hogy határolja el magát az amerikai agressziótól és kérje a Vietnami DK bombázásának azonnali, feltétel nélküli megszüntetését. Sebes Tibor Kádár János felszólalása a Magyar Hajé- és Darugyár (Folytatás az 1. oldalról) csolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait. A továbbiakban néhány időszerű belpolitikai kérdéssel foglalkozott. Egyebek között arról beszélt, hogy a forradalmi munkáspártok, így a Magyar Szocialista Munkáspárt életében is nagy esemény, fontos állomás a párt legmagasabb fórumának, a kongresszusnak a tanácskozása. Az MSZMP közelgő IX. kongresszusának az a feladata, hogy számot vessen az elmúlt esztendőkben megtett úttal, az elért eredményekkel, s megszabja a következő időszak tennivalóit. — Bizonyos vagyok benne — folytatta a párt első titkára —, hogy a legutóbbi kongresszus óta eltelt évek mérlege pozitív lesz. A mögöttünk levő négyöt esztendőben gyarapodott, erősödött népgazdaságunk. Hatalmas és jelentős ipari létesítmények születtek, tetemesen nőtt iparunk termelése, s javultak mezőgazdaságunk eredményei. Nagyot léptünk előre kulturális* téren, szebb, gazdagabb lett népünk élete. Erősödött a párt és a tömegek közötti kapcsolat. Kádár János arról beszélt, hogy vannak, akik aggályos-: kodva teszik fel a kérdést: vajon kellően érvényesül-e napjainkban a párt és a munkásosztály vezető szerepe? A párt és a munkás- osztály vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol a munkásosztály történelmi céljáért, a szocializmusért és a kommunizmusért dolgoznak, ahol érvényt szereznek a munkásosztály élcsapata, forradalmi pártja politikájának. Van olyan munkahely, intézmény, ahol nem ez a politika érvényesül teljes mértékben? Bizonyára van. Ha azonban valamilyen módon azt próbálnánk felmérni, az elmúlt négy-öt év alatt emelkedett vagy csökkent az ilyen helyek száma, feltétlenül arra az eredményre jutnánk, hogy pártunk, munkásosztályunk vezető szerepe helyileg, lokálisan, még a részterületeket Érezhetően erősödött és szilárdabbá vált az elmúlt években a munkás-paraszt szövetség is, döntően annak következtében, hogy parasztságunk a szocialista gazdálkodás útjára tért. E szövetség erejéről, a falvak népének helytállásáról tanúskodnak a lelkiismeretesen és szépen megművelt földek, a mezőgazdasági termelés alakulásának számszerű adatai. A párttagok és a pártonkí- vüliek közötti viszony alakulásáról szólva a párt első titkára megállapította, hogy a komunisták és a párton- kívüliek összefogása a szocializmus alapján, szocialista céljaink megvalósítása érdekében jött létre s ez a kapcsolat erős, egészséges alapokon nyugszik. A pártnak jó félmillió tagja van. s a párt körül milliók tömörülnek, akik egyetértenek politikánk irányvonalával, helyeslik céljainkat és dolgoznak megvalósításukért. A gazdasági építés időszerű kérdéseivel foglalkozott ezután. hangsúlyozta: a gazdaságirányítás rendszerének reformja azt a célt állítja elénk, hogy a rendelkezésünkre álló termelőeszközöket és beruházási összegeket az eddiginél jobban kamatoztassuk a szocialista társadalom teljes felépítésében és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelésében. Az új gazdasági vezetési szisztéma nagyobb hatáskört és önállóságot biztosít a helyi állami és gazdasági szerveknek, s ez a biztosítéka a pártszervezetek szerepe növekedésének is. A pártszerveknek ugyanis az eddiginél sokkal nagyobb lehetőségük lesz a gazdasági építőmunka befolyásolására, a párt gazdaságpolitikájának érvényesítésére. A gazdaságirányítás reformjával kapcsolatban Kádár János megemlítette. hogy híresztelések kaptak lábra különféle áremelkedésekről. Ezeket a híreket bizonyos gyón kedvelő emberek kezdték terjeszteni, tudatosan, azzal a céllal, hogy nyugtalanságot keltsenek. A híreszteléseknek azonban nincs reális alapjuk: álhírek. Kádár János utalt arra, hogy a Központi Bizottság nyilvánosságra hozott határozata világosan rögzíti, a mechanizmus reformja során 1968 elején meg kell vizsgálni és helyesbíteni kell a termelői árakat. Az intézkedések bizonyos fogyasztói árakat is érintenek majd felfelé és lefelé egyaránt. A párt politikájának iránya azonban egyértelmű: a dolgozók élet- színvonalának emelése, s ahogy eddigi céljainkat valóra váltottuk, erre vonatkozó terveinket is megvalósítjuk, sőt, ha lehet, túl is teljesítjük az előirányzatot. Felszólalása befejező részében Kádár János külpolitikai kérdésről szólt. PÁRIZS Zsivkov Franciaországba látogat Holnap egyhetes hivatalos látogatásra Franciaországba érkezik Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök. Látogatásának első napjaiban Dél-Franciaor- szágban tesz körutazást és csak szerdán este érkezik Párizsba, ahol a program szerint De Gaulle elnökkel és Pompidou miniszterelnökkel folytat megbeszélést. PÁRIZS Autókiállítás Franciaország eddigi, legnaJ gyobb autókiállítása nyitotta meg kapuit Párizsban. 1350 kiállító — közülük 445 külföldi mutatja be gyártmányait. A kiállítás megtekintésére nem kevesebb, mint egymillió látogatót várnak. illetően is nőtt és erősödött. í — rendszerünket nem naTanácskozik az ENSZ-közgyűlés Gromiko—Brown találkozó Johnson látogatása U Thantnál Az ENSZ-közgyűlés délnyugat-afrikai vitájában David de Villiers, a Dél-afrikai Köztársaság küldötte immáron harmadszor volt kénytelen az afrikai küldöttek többségének és több más állam delegátusának tüntető távollétében kiállni kormánya fajüldöző politikájáért. A közgyűlés különben a délnyugat-afrikai vita folytatását október 10-ig elnapolta. Gromiko szovjet külügyminiszter —, mint a TASZSZ jelenti — pénteken eszmecserét folytatott Pazsvakkal, az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakának afgán elnökével. Johnson elnök pénteken New Yorkban, a világszervezet székhelyén felkereste U Thantot, az ENSZ főtitkárát. Ez volt az első eset, hogy az elnök felkereste székhelyén a világszervezet főtitkárát. Johnson elnök mintegy háromnegyedórás megbeszélést folytatott U Thanttal és Ralph Burtche főtitkár-helyettessel. Az épületből távozva az elnök újságíróknak kijelentette, hogy beható eszmecserét folytatott a főtitkárral a nemzetközi helyzetről, Vietnamot is beleértve. Andrej Gromiko szovjet és George Brown angol külügyminiszter szombaton megbeszélést folytatott az ENSZ székhelyén. A Reuter értesülése szerint a két államférfi a nemzetközi élet problémáiról egyebek között Vietnamról, tárgyalt. *sssssssssssssssss/sssiwsssssssssssssssssssss/sssssss/ssf//sssssssssssssssssj'/s/ss/ysssssssssssssjjuz/jyjrs*4**ssrssssj*zs'ssssssssssssssssssj. ***w**wssssssssssss*ssssssssssssssssssssm*mrMss*Mm» adta Rowersnak. A pilóta átfutotta. Elődje azt jelentette, hogy a Szovjetunió felett sikerült mindvégig észrevétlennek maradnia, sem vadászgépeket, sem a hagyományos légvédelem, vagy a légvédelmi rakéták működését nem észlelte. Minden bizonnyal sikerült észrevétlen maradnia: a magnetofonszalagok, amelyeket a szovjet lokációs állomások rádióhullámairól készített, szintén arra vallanak, hogy az oroszok nem sejtettek semmit. Rowers visszaadta a jelentést az ezredesnek. — Nos, tetszik? — kérdezte a parancsnok. Rowers elvigyorodott: — Mint a happy and egy jó filmben. Kitűnő! — Nos, az az érzésem, az ön szereplése sem végződhet másként. Jöjjön, megbeszéljük a részleteket... Az ezredes a tárgyalóasztalhoz lépett, s kiterített rajta egy 1:200 000 léptékű navigációs térképet: — Tessék, a színhely! A térképen különböző színes vonalak jelezték az útvonalakat. Khelton ceruzájával követte az előre berajzolt vonalat: — Tessék, Pakisztánból az Arai-tón, Szverdlovszkon, Arhangelszken, Murmanszkon át a norvégjai Bodőbe repül. Nem kérdezem, ismeri-e az útvonalat, mert nem ismerheti. De lesz alkalma rá! Hiszen éppen ez a feladata ... — Értem, — felelte Rowers. — Ez mintegy 8000 kilométer — magyarázta Khelton. — Az Aral-tó körüli térség, különösen Aralszk érdekes... A számítások szerint valószínűleg ebben a körzetben vannak a szovjet rakéták kilövőhe- lyei... Ceruzájával a térképre bökött, ahol egy piros ceruzavonás jelezte a hely fontosságát ... — Általában ott lesz különösen fontos dolga, ahol a térképen piros jelzést lát... — Értettem! — A műszerek kezeléséről nem kell bővebben beszélnem. A légifényképező berendezéseket is alaposan átvizsgálták, hiszen valóban bosszantó lenne, ha valami hibájuk miatt hiába hajtaná végre a vállalkozást. A rádiólokációs berendezés is kifogástalan. Az a készülék, amely a szovjet légvédelem rádiótechnikai berendezéseinek jelzéseit rögzíti, önműködő, nem lesz semmi dolga vele. De mindezt tudja, csak a teljesség kedvéért ismételtem el. — Mindent értek — mondta Rowers. — Nincs kérdése? — Nincs. — Megemlítem, hogy a feladat végrehajtása után természetesen esedékessé válik a fizetéséből visszatartott összeg — folytatta az ezredes. Kihúzta íróasztala fiókját, s egy pisztolyt adott át a főhadnagynak. — Minden eshetőségre, saját védelmére! Rowers szemügyre vette a pisztolyt. Jól ismerte ezt a típust, gyorstüzelő, hangtompító® rendszerű, használatát alaposan megtanulták még a kiképzés során. Kétszázötven töltényt talált mellette a pisztolytáskában. Az ezredes fiókjából egy tőr Is előkerült. Azt is átadta a főhadnagynak: — Bizonyos esetekben ez még jobb szolgálatot tesz, mint a lőfegyver! — tette hozzá. — Remélem, nem lesz rá szükségem — mondta Rowers, miközben zsebre dugta a tőrt. — Reméli? Biztos lehet benne! Khelton ismét az órájára nézett: — Rohan áz idő ... Egy fél óra múlva indulnunk kell, hogy elvégezhesse az oxigén belélegzést... A repülőgépen egy tartályt helyeztünk el. Az abban az esetben, ha önnek valamilyen oknál fogva mégis el kellene hagynia a repülőgép fedélzetét, automatikusan. ejtőernyő segítségével földet ér. Horgászfelszerelést, felfújható gumicsónakot, kon- zerveket. főzésre alkalmas berendezést, és villanylámpát talál benne. Lesz benne egy öltözet meleg ruha is, olyasfajta. amelyikről messziről úgy tűnik, mintha frissen leszerelt orosz katona lenne, aki leszerelés után is megtartotta egyenruháját. Természetesen vízről sem feledkeztünk meg. A villanylámpa segítségével adhat fényjelzéseket azoknak a repülőgépeknek, amelyek az ön keresésére indulnak. Azt hiszem, a jelzéseket ismeri... — Ismerem — felelte Rowers. — Bár jobban szeretném, ha nem lenne szükség erre a tudásomra ... — Mondtam már, ezek csupán amolyan túlzott biztonsági intézkedések, — mondta az ezredes, s szükségesnek tartotta újra kijelenteni: — A repülőút teljesen veszélytelen i — Ezredes úr, akkor indulhatunk? — Várjon még fiatalember! Ne olyan hevesen! Látja, ez szép az ifjúságban, a lelkesedés. Tudom, ég a vágytól, hogy nekivágjon. De van néhány percünk. És még nem végeztünk. Üjabb asztalfiókot nyitott ki. Különböző bankjegyeket nyújtott át Rowersnak: — Szintén a legrosszabb esetre, amolyan túlzott elővi- gyázatból. Rubel, s egyéb valuta. Rowers kíváncsian nézegette a bankjegyeket. — Most tegye el — mondta az ezredes. — Lesz ideje Bo- dőben megnézegetni. S különben, ha visszatér, akár el is látogathat a Szovjetunióba a földön, mint turista. Elkölthet egypár rubelt, amit az úton keresett! Rowers engedelmeskedett, s pilótaruhája cipzáras zsebébe rejtette a pénzt. Az ezredes aranyórákat, aranygyűrűket is adott neki. — Ez sem tesz rossz szolgálatot, ha éppen bajba kerül! Egy éjjeli szállás, egy aranyóra! Még maga sem vetne meg ilyen üzletet, hát még azok! — Jobban szeretek szállodában aludni — mondta Rowers félig tréfásan, félig komolyan. — Akkor magának is foglalok szállodai szobát Bodőben — mondta az ezredes. — Magam ugyancsak odarepülök, de eay másik gépen, s a szokásos útvonalon. Azon, amelyen már maga is járt. A mi szövetséges országaink felett. Tárt karokkal várom Bodőben, remélem, fizet majd egy whiskyt... — Akár egy hordóval is, ezredes úr! — És nekem adja majd emlékül ezt a kendőt — vett ki egy vékony selyemkendőt az ezredes zsebéből és kiterítette az asztalon. (Folytatjuk.) XXIV. A pilóta gondosan tanulmányozta a gépírt papírlapokat, amelyeket Khelton átnyújtott neki. Aztán bólintott. — Oké! Khelton folytatta az eligazítást. — Személyesen vizsgáltam felül a gépét. Kitünően elő van készítve. A szokásos J—57 típusú reaktív hajtómű helyett Pratt—Whithey-vel repül. — örülök neki ezredes úr. Ez a motor nemcsak erősebb és nagyobb hatósugarú, hanem bizalomgerjesztőbb is. Megvizsgálhatnám magam is a gépet? Az ezredes megrázta a fejét. — Nincs már idő, s különben is felesleges. Nyugodt lehet. Mondtam, hogy mindent személyesen ellenőriztem. A biztonsági szolgálat emberei pedig őrzik nemcsak az ön repülőgépét, hanem az egész repülőteret is. Khelton az órájára nézett. — Szalad az idő, nemsokára indul ,.ia kell. Közölnöm kell önnel egy rendkívül bizalmas értesülést. Három héttel ezelőtt egy felderítő repülőgépünk, természetesen szintén U—2-es, átrepülte a Szovjet; uniót, légifénvképeket készí- | tett, egyszóval sikerrel végre- : hajtotta azt a feladatot, amely í most önre is hárul. Az oro- | szók észre sem vették. Tessék, : itt a pilóta jelentése. | Khelton az asztalán heverő ; akták közül biztos kézzel vá- ! lasztotta ki a jelentést és átHa az elmúlt hetekben megsokasodtak az angolszász hatalmak gondjairól közzétett kommentárok a világsajtóban, az elmúlt hét nap eseményeit összefoglalva, bevezetőben továbbra is a Johnson-kormány- 2at és a Wilson-kabinet helyzetének rosszabbodására kell rámutatnunk. Erhard bonni kancellár — úgy tűnik — washingtoni látogatásával időt nyert ellenfeleivel szemben, s egyelőre lecsillapodtak a körülötte dúlt politikai viharok. Az ENSZ-ben folytatódtak a kétoldalú megbeszélések, amelyek során Péter János külügyminiszterünk legutóbb Dean Ruskkal, az amerikai diplomácia vezetőjével tár- g3ralt nemzetközi problémákról és a két országot érintő kérdésekről. Brazíliában ellenjelölt nélkül Costa de Silva tábornokot, a reakciós „kemény vonal” vezéralakját választották elnökké, akinek jövő év márciusában esedékes hivatalba lépéséig még éles harcokkal számolnak Latin-Ame- rika legnagyobb országában. Indonéziában megkezdődött Subandrio volt miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter pere a különleges katonai bíróság előtt — miközben Dja- kartában folytatódnak a szé1- söjobboldali diáktüntetések a hátráló Sukarno ellen. A legutóbbi napokban 40-re emelkedett az önálló afrikai országok száma: megszületett a Botswana Köztársaság (volt Becsuánaföld) és a Lesotho királyság (Basutóföld), amelyeknek függetlenségére azonban árnyékot vet, hogy földrajzilag beékelődnek a fajvédő Dél-Afrikai Köztársaságba. A változatlanul bonyolult és a Vietnam elleni imperialista agresszió miatt éleződő nemzetközi helyzet eseményei közül néhányat tekintsünk át részletesebben is. Johnson imádsága Az amerikai külpolitika szemforgatásának már nemegyszer voltunk tanúi, ‘különösen Vietnammal kapcsolatban. A november elején megrendezendő részleges kongresszusi választásoknak a s Johnson pártjára várható ked- $ vezőtlen eredményei arra $ kényszer!tették a Fehér Ház $ lakóját, hogy látványos lépé- $ sekkel bizonyítsa „vietnami J békeakaratát” és ezzel lecsil- ^ lapítsa az agresszió ellen til- 5 takozó amerikai választókat, $ s ugyanakkor port hint- $ sen a világközvélemény sze- $ mébe. Ehhez tartozott a $ Washingtonban járt Marcos ^ fülöp-szigeti elnök javaslata $ egy manilai csúcskonferenciá- ^ ra, amely kezdetben a vietna- 5 mi konfliktus „békés rendezé- 5 sének” cégérét viselte —. de § csupán néhány óráig. Kidé- $ rült, hogy csak az Egyesült ^ Államok oldalán Dél-Viet- ^ namban hadat viselő országok $ hajlandók részt venni a „ma- ^ nilai csúcson”. John»onnak J azonban az amerikai választó- ^ sok előestéjén mindenképpen 5 szüksége van egy olyan fó- !j rumra, ahol az állítólagos $ „békeszándékokat” demonst- $ ráihat ja — ezért a washingto- ^ ni diplomácia mindent elkő- ^ vet ennek a manilai csúcsér- $ tekezletnek összehozásáért, $ mégha azt most kénytelenek ^ is voltak október végére ha- ^ lasztani. Sőt, az elnök októ- S bér 17-én kezdődő manilai $ utazását összekapcsolja az $ USÁ-val szövetséges hadviselő § országok, köztük Uj-Zé!and, $ Ausztrália, Dél-Korea, Thai- § föld és Malaysia meglátoga- $ tó sara. A manilai „haditanácsot” — ^ mert nevezhetjük-e másként a Íj tervezett konferenciát — 5 McNamara hadügyminiszter $ dél-vietnami és dél-keletázsiai $ körútja „készíti elő”. Minden- $ esetre az igazi amerikai szán- ; dákokat jelzi McNamara szer- ; dai bejelentése, amelyben 5 újabb félmilliárd dolláros pót- $ kiadást kért hadirepülőgépek 5 vásárlására, és elmondta, hogy ! a Pentagon 1968 júniusa után $ Is számít a vietnami háború S fokozására ... Ezek után már S nem is kell kommentár ahhoz ; a jelentéshez, amely hírül ad- 5