Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-08 / 238. szám

rtsr ncorti <r/AVfap 1966. OKTOBER 8., SZOMBAT \ VlEÄEKOAEEREXCKA FELHÍVÁSA: Katonai kiadások helyett — gyermekvédelem A földkerekség szülői; a vietnami családok nyugalmáért A gyermekvédelmi világ­konferencia, amely október 3-a és 6-a között Stockholm­ban ülésezett, csütörtökön a késő éjszakai órákban tartot­ta záróülését. Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség elnöke zárszavában kiemelte: „A világ közvélemé­nyének érdeklődése a konfe­rencia iránt azt mutatja, hogy a napirendre tűzött kérdések, a gyermekek harmonikus fej­lődéséhez szükséges életkörül­mények megteremtése világ­szerte elsőrendű problémát je­lentenek.” A konferencia több fontos határozatot fogadott el. Ezek­ben egyebek között leszögezi, hogy a gyermekek jogairól és védelméről közzétett ENSZ- deklarációnak egyes orszá­gokban a gyakorlatban nem tesznek eleget. A világon egymilliárd gyer­mek közül 600 ezer éhezik, naponta 20 ezer gyermek hal meg a rosszul tápláltság kö­vetkeztében. A gyermekeknek több mint a fele nem jár isko­lába, milliók élnek nyomor­tanyákon, nagy részük iskola helyett már egész fiatal kor­ban dolgozni kényszerül. A konferencia határozatá­ban felszólítja a kormányo­kat, hogy a katonai kiadások helyett fordítsanak az eddigi­eknél nagyobb összegeket költségvetésükből a gyerme­kek egészségügyi, oktatási cél­jait szolgáló intézmények megteremtésére és kiépítésé­re. A konferencia végül felhí­vássá! fordult a gyermekeket szerető emberiséghez, a szü­lőkhöz: támogassák szolidari­tásukkal és minden rendelke­zésükre álló eszközökkel a vietnami nép szabadsághar­cát, a vietnami gyermekek bé­kéjének és nyugalmának ér­dekében követeljék az amer!- kai Imperialisták agressziós háborújának beszüntetését. Magyar javaslat az ENSZ politikai bizottsága előtt (Folytatás az 1. oldalról) vének tiszteletben tartásáról, s erről deklarációt adott ki. Ezt azonban mindmáig nem alkalmazták, s a nemzetközi helyzetben emiatt a tavalyinál is sú­lyosabb problémák me­rültek fel. Csatorday Károly rámutatott: ez a magyarázata, hogy a be nem avatkozásról szóló javas­latnak abszolút elsőbbséget kell kapnia a bizottság napi­rendjén. A magyar küldött napiren­di javaslata felett kialakult vitában számos felszólalás hangzott el. Fedorenko szov­jet delegátus kifejtette, hogy a bizottságnak először a legfontosabb kérdésekkel kell foglalkoznia. Goldberg, az USA küldötte viszont azt bizonygatta, hogy „nem a beavatkozás problé­mája a legidőszerűbb”. (Az ENSZ-megfigyelők rá­mutatnak: az Egyesült Álla­mok azért akarja háttérbe szorítani - ezt a javaslatot, mert a beavatkozásról szóló vita során óhatatlanul is el­ítélik a felszólalók az USA vietnami intervencióját.) Szovjet nyilatkozat a szovjet—kínai diákcsere felfüggesztéséről VIETNAM Nguyen van Troi halálának évfordulója Október 15-én lesz két éve annak, hogy az amerikai ag­resszorok és lakájaik kivégez­tették Nguyen van Troi fia­tal vietnami hazafit, mert részt vett a vietnami nép fel­szabadító harcában. Ebből az alkalomból a Demokratikus If­júsági Világszövetség irodája újabb felhívással fordul a világ demokratikus ifjúságá­hoz, az öt világrészen levő valamennyi tagszervezetéhez, hogy mindenféle formában fo­kozzák politikai és anyagi tá­mogatásukat, amelyet a viet­nami népnek és ifjúságnak nyújtanak az amerikai ag­resszió ellen vívott igazságos harcában. A DÍVSZ irodája felhívja valamennyi országban mű­ködő tagszervezeteit és a baráti szervezeteket, hogy október 15-ét tegyék emlé­kezetessé a fiatalok sokrétű megmozdulásaival. Subcsndrio bírósági kihallgatása A djakartai különleges _ ka- megismételte azt az álláspont- *onai bíróságon befejeződött hogy tavaly angol—ame­Subandrio volt kulugymimsz- J tér kihallgatása. Subandrió rikai intervencióra számított. A Szovjetunió felső- és kö­zépfokú szakoktatásügyi mi­nisztériuma pénteken a kö­vetkező nyilatkozatot juttatta el a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez: Ez év szeptember 20-án a Kínai Népköztársaság felső- oktatási minisztériuma értesí­tette a pekingi szovjet nagy- követséget arról, hogy a „kul- túrforradalommal” kapcsolat­ban a Kínai Népköztársaság kormánya elhatározta, szüne­tet rendel el a diákok és as­piránsok tanulmányában és javasolta, hogy a Kínai Nép- köztársaságban tanuló szovjet diákok 10—15 napon belül utazzanak vissza a Szovjet­unióba. A minisztérium szükséges­nek tartja, hogy sajnálkozá­sát fejezze ki amiatt, hogy a kínai fél egyoldalú döntése miatt félbeszakadnak az em­lített diákok tanulmányai. Ennek ellenére a miniszté­rium, a kínai fél döntésének figyelembevételével, utasítást adott minden szovjet diáknak és aspiránsnak, akik a Kínai Népköztársaságban tanulnak, hogy október 10-ig térjenek j vissza a Szovjetunióba. A | kölcsönösség elve alapján a | minisztérium felhívja a nagy- I követség figyelmét, hogy a szovjet felső- és középfokú szakoktatásügyi minisztérium, valamint a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia úgy döntött: szünetet rendel el a szovjet főiskolákon és tudományos kutatóintézetekben tanuló kí­nai állampolgárok oktatásá­ban. A szovjet fél elvárja, hogy a szóban forgó kínai ál­lampolgárok 1966. októberé­ben elhagyják a Szovjetuniót. BERLIN Újabb határforgalmi egyezmény Három és fél hónapos szünet után október 10-től, hétfőtől kezdve újabb egyezmény lép életbe, amely a demokratikus Berlin és Nyugat-Berlin közti határforgalmat szabályozza. Az egyezmény értelmében sürgős családi események (születés, esküvő, halál, élet- veszélyes megbetegedés) al­kalmával nyugat-berlini pol­gárok azonnal felkereshetik az NDK fővárosában élő köz­vetlen rokonaikat. Az egyez­mény 1967. január 31-i hatály- lyal jár le.' KINSHASA Szünetel a gyémántkivitel A kongói (Kinshasa) kor­mány „további intézkedésig” betiltotta a gyémántkivitelt. A djakartai rendkívüli katonai bíróságon folyik Suband- rio volt indonéz miniszterelnök-helyettes és külügyminisz­ter pere. Képünkön: Subandriót a tárgyalóterembe kísérik. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Véget ért angol Munkáspárt értekezlete Pénteken délelőtt a rhodesiai kérdés megvitatásával befeje­ződött Brightonban az angol Munkáspárt ötnapos országos értekezlete. Az értekezlet leszavazta a kormányt a „Szueztől keletre” 1 politika, a katonai kiadások, az angol—amerikai „társas viszony” és a vietnami hábo­rú kérdésében. Lényegében tehát a többség elutasította 3 brit külpolitika alapjait. ^sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssmsssssssssssssssssi•ssssfss*sssssrss*sssws/r.-wsssssssssfsssws*fssssss*ssssm'msrssssss7Sfssssssssss/ssssm/’MS**Mssr//sssssss/fssssfSfsssffssss//ssrsfsw*ss*sMM'* A plébánia akarata ellenére megvédik a templomot (Folytatás az 1. oldalról) írás a járási tanácshoz, mint első fokú építési hatósághoz, függessze fel azonnal az épít­kezést és hívjon össze azon­nal helyszíni szemlét. A járá­si tanács ez utóbbi kívánsá­got teljesíti, de az útépítés folytatásának nem vet gátat. Megláthatja majd a szemlén a felügyelőség, hogy a temp­lomfaltól fél méterre van az út szegélye, a kerékvetőt pe­dig nem távolította el senki arról a helyről, ahová majd kétszáz éve helyezték. Ami pedig a vízveszélyt illeti? Nos az eső- és talajvíz elvezetésé­ről jól megépített csatorna gondoskodik. Még a plébánia­hivatal akarata ellenére is vi­gyáz a községi tanács a temp­lom állagára és bizonyára sajnálkozik, amiért költségve­téséből nem futja a fal újra­vakolására is. Most már azonban a plé­bánián a sor, hogy az eladott ingatlan árához előteremtse a még hiányzó összeget és kija­víttassa a szép régi templo­mot, ahová néhány hét múlva sima úton mehetnek a szo­biak közül azok, akik templo­mosok. Nehogy valami istenes nénikét és bácsikat éppen a templomai tóból segítse egye­nesen a mennyországba egy lezuhanó súlyos vakolatdarab. lentkezést. Ingujjban volt, s igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy minél jobban érje a ven­tillátor kavarta szellő. Helyet mutatott Rowersnak: — Pokoli meleg van, ugye Francis? A főhadnagyot meglepte, hogy parancsnoka a kereszt­nevén szólította. — Mint a pokol fenekén! — mondta. — Odafent hűvösebb van! — mondta Khelton, s ujjával ez ég felé bökött. — Minél magasabban repül az ember, annál hűvösebb! Rowers szíve megdobbant. Csak nem a nagy alkalom ér­kezett el? Nem szólt semmit. — Nézze, Francis, ez nem hivatalos beszélgetés — foly­tatta az ezredes. — Igazság szerint még nem is volna sza­bad magával semmit közöl­nöm. De én elmondom, annál is inkább, mert éppen magá­nak a legfontosabb érdeke, hogy titokban maradjon ... Holnapután hajnalban indul. Rowers felsóhajtott. — Végre! Khelton felállt, jelezve, hogy vége a kihallgatásnak. Kezet nyújtott: — Hát akkor a viszontlátás­ra, holnap este tíz órakor! Azért közöltem magával már most az időpontot, hogy ala­posan kipihenje magát. Sem­mi ital, semmi könnyelműskö- dés, semmi éjszakázás! Hol­napután nagy szüksége lesz odafenn a frisseségére!.., Rowers nagyszerűen aludt a nagy nap előtti napra virra­dó éjszakán. Eszébe sem ju­tott a veszélyre gondolni, s hogy babonás vénasszony módjára hagyta, hogy a jós befolyása alá kerüljön. A szemfényvesztő alighanem mindig ugyanezt a szöveget jósolja, legalábbis fiatal és gazdag vendégeinek, hiszen az ilyen jóslatért fizetnek szíve­sen az emberek. S különben is: miként rejthetnék a jöven­dőt azok a színes kártyácskák, akármilyen villámsebesen is dobálta őket a pakisztáni? A jövőt a technika századában a technika rejti magában. Az övét az a repülőgép, á Lockheed gyár büszkesége, amellyel 20 000 méternél is magasabban szánthatja a le­vegőt, olyan magasra szállhat, ahol az oroszok észre sem ve­szik. Ez a repülőgép adja meg számára az alkalmat, hogy be­bizonyítsa bátorságát, hogy gazdag legyen és boldog, híres és megelégedett! Nem tartózkodott sokáig az étteremben. Megitta a na­rancslevet, aztán taxit hoza­tott, hogy visszamenjen a re­pülőtérre. Délután aludnia kell, hiszen éjjel, s talán más­nap délig munkában lesz majd. A taxit kétszer is megelőzte egy gépkocsi, amelyből — Rowers azonnal felismerte foglalkozásukat — a biztonsá­gi szolgálat emberei figyelték, hogy ki ül a bérautóban. Alig­hanem teljes a készültség, vi­gyázni kell, nehogy avatatlan személy a közeibe jusson. 10. Éjjel két órakor Rowers je­lentkezett Khelton ezredesnél. A parancsnok álmos volt, lát­szott rajta, hogy addig le nem hunyta a szemét. Rowersnek azonban sikerült aludnia: fris­sen ébredt, s miután lezuha­nyozott, pompásan érezte ma­gát. Khelton kezet nyújtott Ro­wersnak. — Hajnali fél ötkor indul, barátom! Itt vannak a mete­orológiai jelentések, rendkívül kedvezőek... (Folytatjuk.) XXIII. $ 5 Rowers dermedten figyelte § a jelenetet. Némi utálatot ér- | zett a kis fickó iránt, s nem 5 bánta, hogy így megtépázták 5 egy kilencéves gyerekhez ké- $ pest enyhén szólva túlzott ön- J bizalmát. Mégis úgy gondolta: 1 a gyerek apja helyesen járt el, ^ amikor otthagyta azokat, akik J nem torolták meg a fián esett ^ sérelmet. 5 Rowers a két oroszra nézett, $ akiknek minden bizonnyal $ szintén látniuk és hallaniuk 5 kellett mindent, ami három J asztalnyira tőlük lejátszódott, í ök azonban, mintha mi sem | történt volna, az étlap tanul- ! mányozásába mélyedtek. Ro- ^ wers nem értette őket. A he- 5 lyükben beavatkozott volna, ; vagy legalábbis kiment volna 5 a gépkocsijához. Nem értette, 5 miért olyan magabiztos? S J teljesen érthetetlen volt szá- J mára, ha annyira biztosak | ereiükben. akkor miért olyan g szerények? 5 Azzal vágta el a vitát ön- 5 magával, hogy az oroszok ti- $ tokzatos emberek. európai $ ruhában járnak is, magafajta $ ember soha nem fogja őket ^ megérteni. De végeredmény- ^ ben nem is megértenie kell t őket, hanem legyőzni. És ak- ^ kor eltűnik majd a „rejté- í lyük”. Az a szabadság és de- $ mokrácia, amit ők, ameri- ^ kaiak visznek majd a Szovjet- ^ unióba, megváltoztatja majd ^ az orosz jellemet is. ^ Rowers is fizetett, aztán ^ ment. Khelton ezredes dél- ^ utánra hivatta magához. | Az ezredes most nem hall- 4 gáttá végig a szabályszerű je­nem érzett nagyobb izgalmat, mintha arra készült volna, hogy vasárnap hajnalban öt postazsákkal kellene átrepül­nie Amerikába. Frissen ébredt, s elindult be a városba. Egy darabig sétált, aztán a szálló felé vette útját, hogy valami frissítőt igyon és lehűljön a tikkasztó meleg­ben. A bejárat előtt ismét eléje lépett az a borotválatlan, ócs­ka kabátot) kitaposott cipőt viselő férfi, akinek szolgála­tait már kétszer elutasította. „Korunk nagy csodája” azon­ban ismét megkísérelte, hogy az amerikai igénybe vegye szolgálatait. Ahogy máskor is tette, tolakodóan hadonászott óriási névjegyével, amelyen különböző írásjegyek tarkál- lottak. Ezúttal szerencséje volt. Ro­wers intett neki, hoev köves­se. „Korunk nagy csodája” azonnal munkához látott, amint Rowers letelepedett az asztalhoz. Állva dobálta piros, kék, zöld képecskéit, egy vér­beli bűvész ügyességével. Tel­jes magasságában ott állt az asztal előtt, hosszú figurája ide-oda hajlongott. Rowers csak tréfából akart jósoltatni magának, de volt a szemfény­vesztőben valami szuggesztív erő, ami arra késztette Fran­cist, hogy úgy figyelje a szí­nes képecskék játékát, mintha az élete függne tőle. A szem­fényvesztő keze hol az asztal fölött lebegett tele képecskék- kel, hol üresen emelkedett a lev-gőbe, s közben á kártyács- kák állandóan változtatták he­lyüket az asztalon. Aztán a kártyavető ujjait görcsösen jsszehúzta, egy hirtelen, heves mozdulattal, mint a sas, ami­kor megragadja áldozatát, isszetúrta a képeket, megfor­gatta, átrakosgatta azokat, majd legyintett a kezével és i levegőből varázsolt elő egy újabb sorozatot. Meddig tarthatott? öt per­cig, tízig, fél órát, egy órát? Francis nem érezte az időt, ;sak kimeredt szemekkel fi­gyelte a jóst, aki végül heve­sen rángatózni kezdett, majd megmerevedett. Rossz angol­sággal suttogta: — ön szerencsés ember! ön i bátrak bátra! Gazdag lesz és boldog, híres és megelégedett! Aztán felengedett a merev tartás. Első hétköznapi moz­dulatként a tenyerét nyújtotta Rowers felé. A pilóta két egy- rupiást helyezett bele. A kéz nem húzódott vissza. A jós megszólalt: — öt rúpia, uram! öt rúpia jár! A pilóta odaadta a három rúpia különbözetek „Korunk nagy csodája” félretaposott sarkú cipőiben kicsoszogott. S máris ott termett nesztelen Lépteivel Rowers asztalánál a pincér. Ugyanaz, aki előző nap fölajánlotta, hogy a jóst xlaküldi az asztalhoz. — Mit parancsol, uram? — kérdezte. — Narancslevet! A pincér meghajolt. Arcán ugyanaz a szemtelen vigyor ült, amelyben Rowers előző nao kihívást látott. — Igenis uram, egy narancs- ievet! És, ha szabadna figyel­meztetnem, helyesen tenné, ha iezet mosna! „Korunk nagy rsodája” ugyanis trahomában szenved, és nem szeretném, na alázatosan tisztelt urasá- ?od is elkapná tőle... Rowers megfogadta a jóta- lácsot, nehogy megkapja ezt a fertőző szembetegséget. Jól­esett, ahogy a mosdóban a isuklójára engedte a hideg vi­tet. És már szidta magát,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom