Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

f»r heovei 1966. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK Erzsébet királynő aláírta a szakszervezetellenes törvényt (Folytatás az 1. oldalról) sértik a „béremelési szüne­tet”, vagy sztrájkhoz fo­lyamodnak. Wilson miniszterelnök tehát kész helyzet elé állította a munkáspárti tömegek legfőbb politikai fórumát, az évi párt- érteke'zletet. Callaghan pénzügyminiszter vitaindító beszédében tagadta, hogy külföldi bankárok kény­szerítették volna a kormányt a júliusi intézkedésekre. Elutasította a balszárny által javasolt alternatív politikát. A tengerentúli katonai kiadások radiká­lis csökkentését és a tőke­kivitel szigorú korlátozá­sát. A pénzügyminiszter szerint Tlem a külföldi bankárokat és a kormányt kell okolni a vál­ságért, hanem a munkásságot, amiért nem fokozta eléggé a termelékenységét és nem ta­núsított „önmegtartóztatást”. Clive Jenkins a technikus Szakszervezet és Frank Cou­sins, a szállító ipari szakszer­vezet főtitkára terjesztette elő a radikális szakszervezeti el­lenzék határozati javaslatait, amelyek teljes egészében megbélyegzik és elutasít­ják a bérfagyasztást, a munkanélküliséget előidé­ző deflációs politikát és szakszervezetellenes tör­vényt. Jenkins pálfordulással, a választók elárulásával vádolta a miniszterelnököt és Musso­lini korporációs törvényeihez hasonlította az ár- és bértör­vényt. Frank Cousins, aki a kor­mányból történt távozása óta a radikális szakszervezeti el­lenzék vezéralakjává lett, nyo­matékosan figyelmeztette a kormányt és a küldötteket, hogy „először történik meg az angol munkásmozgalom történetében, hogy egy munkáspárti kor­mány olyan fegyvereket sze­gez a szervezett munkásság mellének, amelyeket a konzer­vatív kormányok mindig is szerettek volna, de sohasem mertek igénybe venni.” Michael Foot parlamenti képviselő óriási tapsviharral fogadott beszédében gyávaság­gal, a külföldi nagytőke előtti kapitulációval vádolta a kor­mányt Tito záróbeszédé a JKSZ Központi Bizottságának plénumán DRÁMA BRIGHTONBAN Brightonban, a divatos ten­gerparti üdülővárosban tart­ja országos konferenciáját az angol Munkáspárt. A ta­nácskozás színhelye a nem­rég felavatott szálloda-mula­tókombinát, melynek neve: .,Az elsőrangú szórakozások központja”. És látnivalók­ban valóban nincs hiány. Wilson miniszterelnököt és vezérkarát civilruhás detek­tívek és egyenruhás rend­őrök serege őrzi. Szálláshe­lyük és a konferencia szín­helye között, a százméteres útszakaszon tüntetők, fel­emelt öklök fenyegetik Wil- sont és szünet nélkül hang­zik a kiáltás: „Gyere te is munkanélkülinek!” Wilsonnak a taktikájára (egyébként az is jellemző, hogy a beszámolót nem bo­csátották vita alá. Az ér­tekezlet csak arról a hatá­rozati javaslatról vitatkoz­hat, amely „gratulál a kor­mánynak az eddigi sikerek­hez”. Érthető, hogy a mi­niszterelnök lehetőleg kerül­ni akarja a vitát, hiszen éppen most léptette életbe az ár- és bértörvény úgyne­vezett büntető szakaszát, amely kizárólag a munkál­tatókat helyezi védelem alá és esetleg börtönbüntetést is előirányoz a béremelési szü­net megsértői ellen. Nem is szólva arról, hogy Wilson indokolása egy sor logikai ellentmondást tartalmaz. Iga­zolni próbálta a július 20- án elrendelt bérbefagyasztást. A problémákat az is sú­lyosbítja, hogy jelenleg egy magát Munkáspártnak neve­ző csoportosulás folytat olyan politikát,- ami talán túl is szárnyalja a Konzervatív Párt maradi irányvonalát. Ami pedig a gazdasági kérdések szigorúan vett szakmai ér­tékelését illeti, a radikális szakszervezeti ellenzék jog­gal mutatott rá, hogy a gyógymód már nem vesze­delmesebb, mint maga a be­tegség. Ez nyilván helytál­ló, mert a bérbefagyasztás nem garancia a munkanél­küliség ellen és a „bérszünet” olyan intézkedésekkel páro­sul, melyeknek kifejezett "cél­juk a munkanélküliség elő­idézése. Az pedig szinte tra­gikusan hat, hogy a minisz­terelnök időnként sorscsapás­nak könyveli el a pénzügyi nehézségeket, holott Nagy- Britannia jelenleg is hu­szonhárom országban tart fenn csapatokat, ezermíllió font sterlingért rendelt ame­rikai katonai repülőgépeket és 600 millió font sterlingre rúgnak a tengerentúli kor­mánykiadások, melyet jó­részt az angol—amerikai együttműködés keretében fel­használt támaszponthálózat fenntartására költenek. Történelmi emlékeztető; ftmikor Stanley Baldwin mi- hiszterelnök 1925-ben kije­lentette, hogy a béreknek csökkenniök kell, általános sztrájk tört ki. Pedig ő nem is alkalmazott büntetőjogi kényszereszközöket. MacDo­nald, miniszterelnök 1931- ben a kollektív szerződések 10 százalékos csökkentését ja­vasolta, de megintosak bün­tetőjogi szankciók nélkül, s végül mégis a konzervatí­vokkal együtt kellett kor­mánytöbbséget kialakítania a munkáspárti ellenzékkel szemben. Mindezek alapján elfogadhatjuk ázoknak a lon­doni megfigyelőknek állás­pontját, akik úgy vélik, ha csak csoda nem történik, a Munkáspárt nem nyerhet meg még egy választást. Cso­dák pedig nincsenek. Sümegi Endre Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke kedden a JKSZ Központi Bizottságá­nak plénumán, záróbeszédé­ben kijelentette: „a vita alap­ján olyan történelmi jelen­tőségű döntéseket hoztunk, amelyek emelni fogják a JKSZ szerepét és a továb­bi fejlődés mozgató erejévé válnak”. Hangsúlyozta, hogy foglal­kozni kell az állambizton­sági szervek megerősítésének kérdésével. A továbbiakban arról beszélt, hogy a központi bizottság újból megalakított elnökségének és bizottságai­nak meg kell szervezniük a harcot olyan kísérletek el­len, amelyek célja: eltéríte­ni útjából az ország szocia­lista fejlődését. Hatodik francia atomrobbantás Párizsban közölték, hogy kedden, magyar idő szerint 22.00 órakor, végrehajtották a francia nukleáris kísérlet­sorozat hatodik, s egyben utolsó robbantását a dél- csendes-óceáni Mururoa ko­rallzátony fölött. A közle­mény szerint > a felrobbantott nukleáris szerkezet, elődei­hez hasonlóan plutóniumot és termonukleáris anyagokat tartalmazott, de más össze­tételben. A franciák 1968- ban akarják felrobbantani el­ső hidrogénbombájukat. A most lezárult csendes-őceáni kísérletsorozat ezt a célt szolgálta. DETROIT Autógyári sztrájk Amerikában Sztrájkol a három legna­gyobb amerikai autógyár több ezer munkása. A Chrysler szó­vivője szerint a hét végére csak ennél a vállalatnál 100 000 dolgozó munkabeszün­tetése várható. Hétfőn kezdtek sztrájkolni Fordéknál, míg a General Motors 3900 alkalma­zottja kedden tette le a szer­számot. Sukarno engedett a jobholdaii nyomásnak A djakartai rádió szerda reggeli adásából kitűnik, hogy Sukamo engedett a jobboldali nyomásnak és nem csupán el­határolta magát a tavalyi Un- tung-akciótól, hanem meg is bélyegezte azt. Untung alez­redes meghiúsult akcióját „árulásnak” nevezte. Sukarno megnyilatkozása a fegyveres erők évfordulójának ünnepsé­gén hangzott el. Politikn és sport Erhard kancellár sok gondja-baja közepette is kénytelen volt kedden két órát fordítani arra, hogy a nyugatnémet sportvezetők­kel tanácskozzék. A meg­beszélésen reszt vett több miniszter és államtitkár is. A téma egy, a nyugatné­met kormány számára ké­nyes kérdés volt: milyen magatartást tanúsítsanak a nyugatnémet sportolók, amikor nemzetközi viada­lokon az NDK sportolói nemzeti zászlójuk alatt vo­nulnak fel és győzelmük esetén az NDK nemzeti himnuszát játsszák? Ez persze súlyosan sérti Bonn- nak azt a fiktív igényét, hogy minden németet az NSZK képviseljen. A kérdést a budapesti atlétikai Európa-bajnoksá- gon történtek tették idő­szerűvé. Mint emlékezetes, az NDK felségjelei a Nem­zetközi Atlétikai Szövetség jóváhagyásával szerepeltek a versenyen. A bonni kor­mány azt javasolta, hogy a nyugatnémet sportolók emiatt hagyják ott a ver­senyt, a sportvezetők azon­ban nem fogadták el a kormány javaslatát és to­vábbra is részt vettek a bajnokságon. A keddi megbeszélésről kiadott kommüniké csupán azt közli, hogy három hé­ten belül újabb széies kö­rű megbeszélést tartanak a kormány, a pártok és a sportvezetők bevonásával. Willi Daume, a nyugatné­met sportszövetség vezető­je azonban kijelentette: „a problémát meg kell olda­ni, mert nem lehetséges, hogy minden nemzetközi verseny botrányok színhe­lyévé váljon.” Ismeretes, hogy az NDK felségjelei nemcsak a bu­dapesti Európa-bajnoksá- gon szerepeltek, hanem még NATO-országokban tartott versenyeken is. Ez mutatja — jegyzi meg a szerdai Neue Ruhr-Zeitung —, amit Bonnon kívül az egész világ tud. hogy két német állam van. A lap hozzáfűzi: a problémát nem lehet addig megolda­ni, amíg politikai terüle­ten is nem hoznak újabb döntéseket. A legjobb, amit addig tenni lehet, az, amit a sportvezetők java­solnak: „vegyük tudomá­sul, amit nem lehet meg­változtatni és ne fújjunk minden alkalommal riadót, ami által nevetségessé tesszük magunkat”. Kongó szakított A kongói kormány úgy dön­tött, hogy megszakítja a dip­lomáciai viszonyt Kinshasa és Lisszabon között. A döntés a minisztertanács ülésén történt, amely szerda délelőtt ült össze Mobutu tábornok elnöklése mellett A minisztertanács egyidejű­leg a Kongón belül felállított valamennyi külföldi konzulá­tus bezárásáról döntött. Azok az országok, amelyek szeret­nék a jövőben újból megnyitni konzulátusukat, erre vonatko­zó kérelmüket beterjeszthetik a kongói kormányhoz. VIETNAMI JELENTES (Folytatás az 1. oldalról) zatát a New York Times ked­di vezércikke is. Az AP saigoni jelentése sze­rint szerdán újabb négyezer amerikai katona szállt partra Dél-Vietnamban és ezzel a délkelet-ázsiai or­szágban levő amerikai katona­ság létszáma elérte a 321 000 főt. A hírügynökségek ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy Dél-Vietnamban már — legalábbis papíron — több mint egymillió főnyi hadsereg áll szemben a partizánokkal. A dél-vietnami kormánycsapa­tok létszáma 705 000 fő, Dél- Korea 36 500, Ausztrália 450Q, a Fülöp-szigetek 1000, Üj-Zé- land és Thaiföld 360 katoná­val vesz részt a háborúban. Az amerikaiak azonban az óriási katonai gépezettel sem tudtak a maguk ja­vára kedvező döntést el­érni. A hadszíntérről érkező je­lentések beszámolnak arról, hogy kedden Saigontól 480 ki­lométerre északra tovább folyt az elkesere­dett harc a szabadságharcosok és az amerikai gyorshadosztály egy­ségei között.­lehet hozni a dolgokat — mondta. — Azt hiszem, túl kesztyűs kézzel bánunk a vö­rösökkel, az a baj. Nem sza­bad hagynunk, hogy kicsúsz- szon lábunk alól a talaj. Fan­tasztikus! A vörösök erősöd­nek, s Eisenhower tárgyal ve­lük, ahelyett, hogy másképpen beszélne... Hiszen az Egyesült Államok soha nem volt eny- nyire erős, mint most! Mr. Fanning megrázta a fe­jét: — Téved, sajnos téved, ked­ves barátom ... Higgyen egy öreg angolnak, aki errefelé él­te Je az életének nagy ré­szét ... Az Egyesült Államok egyáltalán nem olyan erős, mint amilyennek önök képze­lik ... Igaz, erősebb, mint a Brit Birodalom .., Sajnos a mi csillagunk leáldozóban van... A nyugati égre feljött az önök csillaga ... De, ha szabad ezt a (hasonlatot to­vább folytatnom, az égen most már nem ezek a csillagok do­minálnak, hanem a szput- nyik... Harry apja az asztalra csa­pott. — Nem, és ezerszer nem! Nem szabad tűrnünk, hogy maguk mögött hagyjanak ben­nünket! S ha elismerjük az oroszok fölényét, az egyet je­lentene azzal, hogy belenyug­szunk a saját vereségünkbe! Ezt pedig nem tehetjük meg! Erősítenünk kell magunkat, s gyengíteni a vörösöket. A le­számolás amúgy is elkerülhe­tetlen ... — Békés versenyt ajánlot­tak — mondta Mr. Fanning. — Nem hagyhatjuk, hogy ránk kényszerítsék akaratu­kat! — mondta az amerikai üzletember. — Magam is azt hiszem, hogy a békés verseny semmi jót nem hozna a mi világunk­ra — helyeselt az amerikai­nak az angol. — De nem tu­dom, van-e más lehetőség? Hi­szen a háború olyan óriási ál­dozatokkal járna... És őszin­tén szólva nem vagyok biztos a kimenetelében ... — Amerika elég erős! — mondta az amerikai, és nem mulasztotta el, ho~v finoman meg ne sértse angol vitapart­nerének nemzeti érzését. — Önök számíthatnak ránk, mi pótolni tudjuk azt az erőt, amit Anglia elvesztett. S ha hirtelen, meglepetésszerűen csapunk le a vörösökre, ha percek leforgása alatt elpusz­títjuk a rákétakilövőket, az egész hadierejüket, akkor a világ meg van mentve ... Az angol mosolygott: — Kedves barátom, ön olyan naiv... És azt hiszem, hogy túlságosan optimista.., Persze, önnek fia van, önnek gondolnia kell a következő nemzedékre is. Én viszont száraz agglegény maradtam.. Harry, most, hogy rá hivat­koztak, kötelességének érez­te, hogy beleszóljon a vitába: — A papának van igaza! Mi mindenkinél erősebbek va­gyunk, az egész világ fél tő­lünk! A gyerek anyja idegesen rá­szólt a fiára: — Harry, ne beszélj bele a felnőttek dolgába! Menj ki, sétálj egy kicsit! A vita tovább folytatódott, sőt, olajat öntött az ellentétes vélemények tüzére, hogy két szovjet férfi jelent meg az ét­teremben. A pincérrel kifo­gástalan angolsággal beszél­tek, egymás között viszont oroszul. Az angol ismerte, s biccentéssel üdvözölte őket: — Oroszok! — mondta az amerikainak. — Külkereske­dők, itt tárgyalnak egy pa­kisztáni céggel... Félelmetes üzleti partnerek, nem kívá­nom, hogy dolga akadjon ve­lük ... — Vörösök! — legyintett az amerikai. — Igen — mondta az angol, $ tanárossá vált a hangja. — Kitűnően beszélnek angolul, s legújabb divat szerint öltöz­nek és nagyon gazdagok... Kérem, nagyon kérem, éppen azért, mert tisztelem és be­csülöm önt, próbáljon leszá­molni azokkal a tévhitekkel, amelyek az oroszokról kerin­genek ... Csak ha józanul látjuk a dolgokat, kerülhetjük el a katasztrófát... (Folytatjuk.) követni sem lehet semmiféle műszerrel... A gyereknek nagyon tet­szett, hogy ilyen érdekés part­nerre akadt. Csillogó szemmel mondta: — Beszélj még magadról! És mondd, nem félsz ott fent? — Nem szoktam félni — mondta arpilóta. — Miért? Te félsz a levegőben? — Szó sincs róla! — tiltako­zott Harry. — De más az, ha valaki maga vezeti a gépet... Csuda érdekes lehet! Ha a pa­pa megengedi, én is repülő le­szek ..." A gyerek szülei akkor vet­ték észre vitájuk hevében, hogy a fiú eltűnt. Intettek ne­ki, menjen oda hozzájuk: — Sajnos, mennem kell! — mondta a gyerek. — Úgy lát­szik, szükségük van rám! Kezet nyújtott Francisnak: — A viszontlátásra! Nagyon örültem, hogy megismerhet­tem! Remélem, még lesz al­kalmunk elbeszélgetni! Harry visszaült az asztal­hoz, szülei és Alex bácsi kö­zé. A három felnőtt egyre he­vesebben vitatkozott, egyre hangosabban beszéltek, úgy, hogy Rowers akarva, akaratla­nul is meghallotta miről van szó. Az angol azt fejtegette, hogy Keleten minden végér­vényesen elveszett. Szidta Nehrut, szidta Indiát, s keser­vesen panaszolta, hogy Pa­kisztánban sem mennek már úgv a dolgok, mint azelőtt. Harry egy darabig hallgatta a felnőtteket, aztán közbeszólt: — Majd tisztességre tanít­juk őket, ugye papa? A papa szórakozottan bó­lintott, nem törődött túl sokat a fiával, inkább az angollal vitatkozott: — Erősebb kézzel rendbe — És kicsoda az a Mr. Fan­ning? — érdeklődött komoly­ságot színlelve Rowers. A gyerek kiesett a felnőt­tességből: — Hát Alex bácsi! Az az öreg, kopasz, ott a papa mel­lett! — mutatott a család asz­tala felé Harry. — Mr. Fan­ning angol, a papa régen is­meri, közös üzleteik is voltak. Járt már minálunk is, Ohio- ban. De akkor én még gyerek voltam... — És most mi vagy? — kér­dezte Rowers, s a gyerek rö­vid nadrágjára nézett. A gyerek nem válaszolt, hanem helyette Rowerset kezdte faggatni: — Neked mi dolgod itt? — Semmi! — mondta Ro­wers. — Az, hogy veled be­szélgessek ... — Szóval, magánzó vagy! — mondta a gyerek. — És most körutazást teszel Keleten! Ne­kem is megígérte a papa, hogy ha húszéves leszek, tíz évig utazhatok az egész világon, s aztán majd átveszem a céget. Tudod, exportirodánk van, még a nagypapi alapította. Csuda sok pénzt csinál ám! És a te papád? — Az én papám Ameriká­ban él... — És elég pénzt adott? — Adott, de van nekem is ... Pilóta vagyok! A gyerek felemelte a fejét és csodálkozva nézett Rowers- re: — Te pilóta vagy? Nem is néztem ki belőled! És milyen gépen repülsz? A főhadnagy nevetett: — Olyan gépen, amilyet te még életedben nem láttál! Ez a gép nagyon magasra szál!. Olyan magasra, hogy a földről nemcsak nem lehet látni, de XXI. Rowers mosolyogva bólin­tott. Ez a rövidnadrágos ven­dég, aki attól az asztaltól csörtetett át hozzá, ahol az előbb a kuruzsló „dolgozott”, nem mutatkozott nagyon szimpatikusnak, viszont még­iscsak társaságot jelentett. — Mindjárt láttam, hogy amerikai vagy! — hadarta a gyerek. — Tudod, azt lehet látni. A papi és a mami mondták, mi amerikaiak olyan emberek vagyunk, aki­ket messziről meg lehet is­merni. Rowers mosolygott. — Rajtad is látszik, hogy igazi amerikai vagy, tisztelt barátom! — tréfált a főhad­nagy. — Mondd, kit tisztelhe­tek benned? — Davitt vagyok! Harry Davitt! — felelte a kisfiú na­gyon komolyan. — Nos, akkor Mr. Davitt, kérem, foglaljon helyet az asztalomnál! Merről jön, uram? Halaszthatatlan üzleti ügyei szólították Peshawar- ba? A kisfiú nem játszott, ko­molyan mondta: — Afganisztánból jövünk. Szörnyű ország, ősemberek. Figyelmetlenek, durvák! Itt egészen más! Itt Pakisztánban megadják az embernek a kel­lő tiszteletet! — Magam is úgy látom uram, hogy Pakisztánban jól- ncveltek az emberek! — foly­tatta a főhadnagy a játékot. — Á, ne higgye! — legyin­tett felnőttesen a koravén gyerek. — Mr. Fanning is mondta, hogy errefelé is rossz idők járnak mostanában ... Tudja, itt is vannak már iz­gatok, ide is eljutottak..;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom