Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-06 / 236. szám
1966. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK MEcrei v/fiVfinp Országúti hajóforgalom Vezetőségválasztás a pártszervezetekben A követelmények mindig nagyobbak Ma már nem ritkaság. A magyar vízibuszon egy része gumikeréken indul távoli tájak felé. Legutóbb egy különleges szállító hajó indult el a hazai országutakon. Nyugatnémet rendelésre építették az 56 tonnás testet, 12 méter hosszú, 7 méter széles s csaknem 5 méter magas. A lassan haladó szállítmány útvonalát úgy választották Ki, hogy erős emelkedők és alacsony hidak, de még magasfeszültségű vezetékek sem akadályozzák. így ♦ Termelés vagy politika? ♦ Felelősség a fiatalokért ♦ Jobb agitációs munkát ♦ Pomázi tanulságok haladt át Gödöllőn is, s kanya- i rodott Prága irányába, hogy aztán végül Hamburgba érien. Amerre elhaladtak, kikapcsolták a villamosságot, az alacsonyan húzódó nagyfeszültségű vezetékekből. Befejeződött a szarvasbőgés Szeptember végén lezárult az őszi vadászati évad legnagyobb eseménye, a szarvasbőgés. Az idei szarvasbőgés szakmai körökben is kellemes meglepetést okozott, elsősorban a legértékesebb trófeák nagy számát illetően: 43 aranyérmes, 58 ezüst- és 87 bronzérmes agancs viselője került terítékre. Jellemző a szinte ugrásszerű fejlődésre, hogy az elmúlt évi szarvasbőgés idején mindössze 26 aranyérmes bikát lőttek. Jó pontok az egyetemi felvételhez Taggyűlések a középiskolai KISZ-szervezetekben Megérkeztek az ISZM-próbalapok Október első heteiben készítik el Pest megye középiskolák KISZ-szervezetei egyéves akcióprogramjukat. Az iskolai vezetőségek tervezetet állítanak össze, amelyet összevont taggyűlésen, illetve iskolai KISZ-bizottsági gyűlésen terjesztenek a tagság elé. Bárki javaslatokkal csatlakozhat a programhoz. Hozzátehetnek, változtathatnak rajta. A véglegesen elfogadott tervekből minden alapszervezet kiválasztja, s év közben teljesíti a reá vonatkozó feladatokat. Ezekhez még hozzáteszik saját célkitűzéseiket, egyéni vállalásaikat, ötleteiket. Az akcióprogram lényegében az Ifjúság a szocializmusért mozgalomra épül. A KISZ központilag ISZM-pró- balapokat adott ki, melyek minden iskolához eljutottak imár. Ezek — osztályonként más-más tartalommal — nemcsak a KISZ-tagok ISZM-vál- lalásainak lehetőségeit tartalmazzák, hanem egyúttal arra is szolgálnak, hogy rajtuk szá- montarthassa a KlSZ-alap- szervezet a tagok vállalásait. E lapok alapján értékelik majd év végén a tagok munkáját, ítélik oda a mozgalom jelvényeit. Az értékelőlapok a továbbtanulásnál is szerepet játszanak. A négy év alatt összegyűjtött négy értékelőlap tanúságai alapján ítélik majd oda a KISZ-szervezetek az egyetemi, főiskolai felvételhez szükséges pontokat. Az alapszervezetekben már megválasztották az új vezetőséget; az ünneplőbe öltözött kommunisták most már a gyári csúcsvezető ség beszámolójának megvitatására s az új vezetőség személyi összetételének meghatározására gyülekeznek. Sok nő ül a szépen feldíszített teremben. Igaz, textilüzemben, a Gyapjúmosó és Szövőgyár pomázi gyáregységében vagyunk, mégis, nagyszerű dolog, hogy — ellentétben sok más hellyel — itt, a kommunisták soraiban is ennyi a nő: o párttagság negyvenöt százalékú! Az összefüggések keresése A csúcsvezetőség választó tanácskozás alapvető jellemzője — mind a beszámolót, mind a felszólalásokat tekintve — az összefüggések keresése volt. Két év alatt 28 tagjelöltet vettek fel, sikeres volt tehát a pártépítő munka; a kommunisták között akadnak, akik nem vállalnak pártmeg- bizatást. Javult a minőség, az első osztályú termékek aránya; a túlóra-felhasználás növekedett. Fokozódik az érdeklődés a politikai kérdések, s a pártoktatás iránt; vannak, akik vagy-vagy alapon, szembeállítják a termelést és a politikát, s a szakmai hozzáértést kiáltják ki egyedül lényegesnek. Ilyen és ehhez hasonló, valóban a lényeget összefoglaló ellentétpárokat állítottak fel a kommunisták a tanácskozáson, s keresték a dolgok magyarázatát, a megoldást rejtő összefüggéseket. A kommunisták erősödő sorai — s ezen belül külön pozitívum, hogy a párttagnak felvettek zöme fizikai munkás — magával kell, hogy hozza a kommunisták tevékenységének fokozódását is minden területen: ezt húzta alá a csúcsvezetőség beszámolója, s ezt hangsúlyozta több felszólaló is. És igen határozottan, példákkal bizonyítva jelölték meg, hol szorít a cipő, hol van szükség alaposabb, elmélyültebb munkára. Jó a pártvezetőség és a gazdasági vezetés együttműködése, s jó módszernek bizonyult az osztályvezetők beszámoltatása a | bizonyítja a KISZ tömegbe- csúcsvezetőség ülésein, ám ugyanakkor még mindig nem egyenletes a termelés, ismétlődnek a hóvégi hajrák, s hó elején pedig „pangás” van. Az 1965. évi 96,8 százalékról 1966 első félévben 97,5 százalékra nőtt az első osztályú termékek aránya,' ugyanakkor azonban a létszámhiány krónikussá vált, s ezt részben is csak fokozott mérvű túlóráztatással tudták ellensúlyozni. Öntözőkocsit kap Érd A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tartott ülésén több fontos új beruházás megvalósítását hagyta jóvá, s erre a célra jelentős állami hozzájárulást biztosított. Ennek során Halásztelken fogorvosi lakást és rendelőt építenek, mégpedig összesen 440 ezer forintos költséggel. A munkálatokhoz rendelkezésre áll a szükséges építőipari kapacitás. Táborfalván idén egy pedagógus család számára kívántak új lakást biztosítani, a most jóváhagyott összeg lehetővé teszi két lakás megépítését. Hasonlóképpen Pilisen 75 ezer forint állami támogatással fejezik be a folyamatban levő pedagóguslakás építését. Az érdi községi tanács száztizenegyezer forint összeget használhat fel a nagyon is szükséges öntözőkocsi beszerzésére, a perőcsényi művelődési ház berendezésére ugyancsak jelentős állami hozzájárulást biztosítottak. A döntő tényező: az ember A csúcsvezetőség beszámolója nagy teret szentelt a termelési kérdéseknek, s olykor a szükségesnél is nagyobb részletességgel foglalkozott egy-egy részterülettel. A hozzászólók közül többen is hangsúlyozták — s ez egybert programadás is volt az új vezetőség számára —, hogy a termelés legdöntőbb tényezője: az ember. Vele kell tehát a legtöbbet, s a legnagyobb alapossággal foglalkozni, mert tőle függ, az adott műszaki lehetőségek mellett jól vagy kevésbé jól sikerül megvalósítani a termelési feladatokat. És éppen ezért — mint azt igen okosan az egyik elvtársnő kifejtette — a jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani a termelési agitáció korszerű módszereinek kialakítására, a jó érvek, az értelemhez útat találó tények összegyűjtésére, mert csakis így, ezek segítségével lehet megértetni, hogy a gyár jövője, a dolgozók kereseti lehetősége nem valami „felső hatalmak” kezében van, hanem maguk, munkájukkal döntenek arról. Jelentős, mondhatni középponti helyet foglalt el a tanácskozáson az ifjúság helyzete. Sok fiatal dolgozik a gyárban, s szép számmal vannak olyanok, akik néhány hét múlva továbbállnak. Mi ennek az oka? Túl azon, hogy vannak közöttük * ügyeskedők, dolgozni nem szeretők, a szükségesnél kevesebb támogatást, segítséget kapnak az idősebbektől is — hangoztatták többen. Érdekes és elgondolkoztató volt az, amit néhány felszólaló elmondott: a párttagok egy része is értetlenül, ellenszenvesen figyeli a fiatalokat, biztatás, okos segítés helyett nemegyszer gúnyos megjegyzésekkel kísérik a KISZ-fia- talok elismerésre méltó erőfeszítéseit, s megtörténik, hogy lelkes fiatalok kedvüket vesztik emiatt. Pedig csak egyetlen példa is jól folyásának növekedését: amikor elkezdték a rendszeres klubnapok rendezését — s tartalmas találkozók ezek. szellemi vetélkedővel, okos társasjátékokkal — mindösz- sze öten jelentek meg. Ma már minden alkalommal száztíz—százhúsz fiatal van ott ezen az eseményen, s táncolnak is, de politizálnak is, játszanak is, de — például — megismerkednek a község múltjával, történetével. A fiatalokért érzett felelősséget még nem minden kommunista fogja fel, s ez hiba! Igazságtalan általánosítások hangzanak el — „csak a tánc érdekli őket”, „huligánok” stb. —, ahelyett, hogy tanítanák őket, egyengetnék útjukat, s főként szemtöl- szembe mondanák el kifogásaikat a felnőttek, köztük a kommunisták egy része is! E kérdés körül fogalmazódtak meg a legélesebben a vélemények, s nem véletlenül. Ugyanis nemcsak az ifjúság kérdéseit illetően tapasztalható, hogy a nyílt és pártszerű fellépést egyesek ösz- szetévesztik a folyosói pletykákkal, a párttaghoz méltatlan sugdolódzással, s hogy akadnak, akik vélt sérelmeik miatt a sértődöttet adják. elfeledkezve a kommunistát jellemző nyíltságról, őszinteségről. A határozottság nélkülözhetetlen Pozitív vonása volt a csúcs- veze tőség-választó tanácskozásnak, hogy határozottan, tisztázott elvek alapján foglalt állást e kérdésekben, kétségnek, félreérthetőségnek nyomát sem hagyva. Ám e határozottságot — mint többen elmondották — nap mint nap érvényesíteniük kell a kommunistáknak munkahelyükön, közvetlen környezetükben is, mert ez lényeges feltétele annak, hogy tovább növekedjék a politikai munka becsülete, tekintélye, s hogy ne maradjon kielégítetlenül az az érdeklődés, amely mind fokozottabb mértékben tapasztalható az embereknél a politikai kérdések iránt. Általában kevés szó esik pártszervezeteinkben az elméleti munka fontosságáról: itt, a pomázi kommunisták tanácskozásán többször is hangsúlyozták jelentőségét, s voltak, akik név szerint is bírálatot kaptak, mert nem fordítanak kellő gondot marxista—leninista tow/////////////w/////////>'////aw////w///////////w////////////w///////////////waw///////////////////////////////w/// ' ábbképzésükre. § Az aliando kapcsolat a par- ^ tonkívüliekkel, a minden te- § rületen érvényre jutó hu- ez kell, hogy jel^ marti tás: ?! lemezze a A § következtetése § munkáját. O ____ k ommunisták tanácskozás e összefonódott § azzal, hogy az új csúcsveze- S tőség törődjön többet a kom- § munisták emberi gondjai- ^ val, segítse elő a közvetlen, ij elvtársi kapcsolatok kialaku- ^ lását. Biztató jel ez az igény ÍJ a jövőre nézve: arról ta- § núskodik, hogy még egysé- § gesebben kívánnak fellépni a ^ kommunisták, tehát fellépé- J sük eredményei is növeked- ^ nek. S És erre nagy szükség van: követelmények állandó fo- új és új feladatok S elé állítja a gyári kollektí- S vát. Élenjárni e feladatok § sikeres megoldásában, s köz- ^ ben szocialista közösséggé ^ formálni a pomázi \ kenyeret keresőket: í $ a ,5 kozódása gyárban e célok , szolgálatát vállal^ ták végső soron a csúcsve^ ■7/->trvcócf_T7Ó 1 § becsületes ÓZD — ESTE (FOTO: VADAS) $ ^ zetőség-választó taná § son a kommunisták! > tanácskozáMészáros Ottó hozta eszéhez és szívéhez a szót: haza. Az egyik apát nyugatra hurcolták, keserves évek után jutott haza —, megcsókolta a földet, a haza földjét a határon. A másiknak a legjobb barátja disszidált. Hat év után visszajött — egy hatvanmilliós országból, amely befogadta már, de ahol mégis, reménytelenül idegen maradt. Visszajött, hogy tízmillió magyar sorsában osztozzék, mert tudta: itt nem kell őt befogadni, itt itthon van, s ez a sors, ha jő, ha rossz, az övé. Egy anya az Erzsébet-hidat említette. Londonban élő távoli rokona érkezett hozzájuk látogatóba. A rokon a találkozás első órájában a hídról kérdezett. Hol van, milyen lett? Es egyáltalán — kérdezte a rokon — hányán építették a hidat? Hiszen hónapok óta, ahány levelet csak Pestről kapott, mind erről szólt és valamcny- nyit többesszám első személyben írták. Megkezdtük, építjük, befejezzük... Hát persze: a híd. A mi hidunk. Többesszám első személyben. Tényleg mi építettük. Es ez a híd, hogy ennyire a magáénak, személyes ügyének, felavatását ünnepének érzi mindenki — ez is a haza. Am milyen kár. hogy ez az élmény a szülőből csak ott, véletlenül bomlott kJ, gyermekével nem is beszélt róla. Pedig a gyerek nagyon fogékony az élményekre, s ha neki nincs, örömmel issza magába a szülők szavait is. Az értekezleten a jelenlevő szülők többsége megértette, nem elég, ha csak „törődnek” a gyerekkel. Tanult-c, rendesen evett-e, s így tovább. Ennél jóval fontosabb feladataik is vannak. Becsülje, szeresse gyermekét annyira, hogy beszél neki a maga érzelmi világáról is: hiszen valami oka van annak, hogy férfi és nő szeme sokszor könnybe lábad, ha ünnepélyes alkalmakkor a Himnuszt hallgatja, hogy a kanadai nagynéni sírdogál itthon, hogy a londoni rokon az Er- zsébet-hídhoz rohan és hogy ha magyarok, ha bárhol a világon is összetalálkoznak, kö- zelebbállóknak érzik egymást, mint a tíz éve mellettük élő, de tíz éve idegen •*— örökké idegen — szomszédot! Ne tartson vissza senkit álszemérem, ne restelljük legszebb, legnagyszerűbb érzelmeinket: a hazafiságot, a hazaszeretetei. És azt a boldogító tudatot, hogy: hazám van, szeretem. Pongrácz Zsuzsa A hatodik általánosba járó gyermekektől megkérdezte osztályfőnöknőjük: mit jelent nektek ez a szó: haza? Mit hallottatok a haza fogalmáról otthon, hol, mikor találkoztatok először ezzel a nagyszerű érzéssel: hazám van, szeretem. Lassan, akadozva kezdődött a beszélgetés. Jóska bökte ki elsőnek: Hát... a haza ... minden. Barátok, ismerős utcák, megszokott üzletek ... — Szerintem — fejtegette Éva — a haza azt jelenti, hogy minden a miénk. És ezért kell vigyáznunk mindenre. A tízperces szünetbe is benyúló beszélgetésből mindenesetre az derült ki: a gyerekek jó része alig, vagy egyáltalán nem gondolkozott még rajta, mit jelent neki a fogalom: haza. A jó tanulók Petőfit idézték, a „Szülöfölde- men”-t, Vörösmarty „Szózat”- át. történelmünk nagy pillanatait. Két-három gyerek diadalmas labdarúgó-mérkőzéseket említett, bennük a haza fogalma ezzel kapcsolódott össze. Egy gyermeknek volt igen sajátos élménye e fogalommal kapcsolatban. A nyáron meglátogatta őket apja nővére Kanadából és — sokat sírt... Azt mondta: sehol sem érzi már többé igazán otthon magát. Csak ott lehet otthon az ember, ahol született és az a haza — vonta le a gyerek a következtetést. A gyerekek többségének bizonytalan válaszaiból nem volt nehéz arra következtetni: otthon a szülők vajmi keveset beszélgetnek velük a haza fogalmáról, a hazaszeretet nagyszerű érzéséről, a ha- zafiság sokféle élményéről. Lehet, hogy a szülők úgy vélik: az iskola dolga a haza- fiságra, a hazaszeretetre való nevelés. Nincs igazuk. Az iskolában persze sok dolgot tanítanak: az anyanyelv szépségét, a közös múltat és a jelent, a magyar történelem eseményeit, a táj szépségeit, évszázados hagyományainkat. Mindazt, ami tízmillió magyart egy néppé kovácsol. Am a tanításon túl nevelni, kinek- kinek a maga életéből — erre elsősorban a szülőnek van lehetősége. A bevezetőben említett beszélgetés után az osztályfőnöknő szülői értekezletet tartott, ahol szóba hozta a haza- szeretet, a hazafiság kérdését is. Érdekes módon kiderült: a szülők könnyebben beszélnek, mint a gyerekek. Csaknem mindenki felidézett egy-egy olyan emléket — szépet vagy keserűt —, amely közelebb HAZÁM VAN
