Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

OKTOBER 30., VASÁRNAP

ŐSZ

Magyar javaslatra

Megírják a fordítás világtörténetét

A prágai nemzetközi fordítókonferencia dr. Radó György magyar delegátus javaslatára 12 ország képviselőiből álló bizottságot hozott létre a fordítás világtörténetének megírására és kiadására — nemzetközi összefogással. Szaporodó forintok

Megszokott, jól ismert és szinte természetesnek tűnő j kép a háziasszony Ivarján a be vásárló kosárral, vizsgál ód- i va járja végig a piacon az el- • árusítóhelyeket, keresi, hol j kaphat frissebb, szebb és olcsóbb élelmiszert, baromfit. I zöldséget, gyümölcsöt és egyebeket. A háziasszony körülte- I kintő gondosságának nagy szerepe van a család életében; az itt-ott elcsípett, megfogott fillérek, forintok, lassanként szép, tetemes summává, nőhet- : nek. Ezen azután már lehet tervezni: az ezresekké szaporodó forintok alapját képezhe- : tik a nagyobb, jelentősebb családi „beruházáőok'’-nak. Elérhető közelségbe kerül így, a legszükségesebben kívül, sok minden; villamos háztartási gépek televízió, új bútor, vagy éppen a kényelmes, szép családi ház, lakás, hiszen mindez ma már természetes szükséglete a civilizált embernek.

És hogy mindezekért meny- ; nyíre éraemes takarékoskodni, i azt az épülő lakások, a szapo- ; rodó magánautók és a terebé- ' lyesedő új lakónegyedek, kert- I városok bizonyítják a legjobban. Vajon takarékosság nél- : kül hogyan költözhetett volna az elmúlt öt év alatt hazánkban mintegy félmillió ember saját i családi házába, öröklakásába?

[ Nem véletlen, hogy e téren | is megváltozott az emberek ] gondolkodása, magatartása.

| Vegyük csak a példát saját j megyénkből: míg tíz évvel ezelőtt a postai takarékbetétek összege 12 millió forintot tett ki, 1966-ban már Pest megyében az államra bízott, félretett forintok 925 millióvá kerekedtek, méghozzá úgy, hogy ebtfőí 116 milliót ez évben jegyeztek be a betétkönyvekbe.

A lehetőséggel azonban élni i kell tudni; a takarékbetétek | ilyen nagy arányú növekedé- i seben a dolgozók jövedelmé- ! nek emelkedésén és a szocia- | lista állam iránti bizalmon túl,

| nagy része van annak a moz- ! galorrmak is, amely a társadal- j mi szervek részvételével, a 1 nők, a fiatalok bekapcsolódásával, a helyi tanácsok támogatásával Pest megyében is kibontakozott. Ennek eredményeként már tavaly számos járás és város után, egész Pest megye elnyerte a takarékos címet és idén — az országban elsőként — tért hódított a mezőgazdasági dolgozók, a tfiz-ek tagsága körében a takarékoskodásnak ez a formája. Sok községben háromszorosára, sót, négyszeresére emelkedett a takarékbetétek összege az elmúlt másfél évben. Csak néhány példát említünk: a kis Vácegresen 91 ezerről 346 ezerre, Kakucson 429 ezerről másfél millióra, Százhalombattán 216 ezeiTől ugyancsak másfél millióra nőtt a betétállomány. Idén számos közös gazdaság — főként a váci és a gödöllői járásiban — törekedett arra, hogy október 31-ig, a vi- lágtakarékcssági napig, kiérdemelje a „takarékos” címet. S most, amikor világszerte számbaveszik az eredményeket, elismerőleg számolhatunk be róla; Pest megyében 26 termelőszövetkezet tagsága, 26 millió megtakarított forintját bízta —, szavatoitan biztonságos megőrzésre —, a népi állam bankjaira, az OTP-£iókok- ra, a postahivatalokra és a falusi takarékszövetkezetekre.

Ezek az örvendetes tények azt bizonyítják: hazánkban ma már a takarékosság megtisztelő rangot vívott ki magának és társadalmi üggyé növekedett. Méghozzá olyan ügy- gyé,1 amely mind az egyén, mind pedig az ország érdekében, fontos, nélkülözhetetlen társadalmi célokat szolgál. Hiszen a szaporodó forintok, az államra bízott milliárdok népgazdaságunk számottevő erőforrásai. A betétállomány nagyságától, mennyiségétől függ ugyanis az országosan és helyileg is, a lakosságnak folyósított kedvezményes hitelek nagysága, többek között az is, hogy az otthont, családi házat, lakást építők, a tartós fogyasztási cikkeket vásárlók, mennyi kölcsönt vehetnek igénybe.

Heíesi Ferenc Pál

Egy tengerész a forradalomban

Hajiotthátúnak, élettől megtörtnek kellene lennie. Hetvenedik évében jár, és milyen volt ez a hetven év?! Ö azonban ma is délceg, csinos ember. Barnára sütötte a nap, mert nincs ideje szobában pihenni, mindennapos látogatója a termelőszövetkezetnek. Sitkéi Sándor Szigetszenimárton- ban él. Papír szerint nyugdíjas, a valóságban azonban ő a esúcsvezetőség párttitkára. Aki kicsit is jártas a párt- mumkában, az tudja, hogy miféle lehet egy nyugdíjasnak a nyugalma, ha párttitkár. Sitkéi Sándor 1918-ban jegyezte el magát a mozgalommal.

Könyvet lapozok

— ő írta. Visszaemlékezés arra. hogyan viselkedett egy tengerész a forradalomban. Nem regény, egyszerű dokumentumkönyv, ismerős nevekkel, korabeli fényképekkel.

Az első oldalon így kezdődik: „Mint fiatal lakatossegéd vonultam be az Osztrák—Magyar Monarchia haditengerészetéhez, Pólába. Igazi hadihajóra 1914. tavaszán kerültem először, az Adria iskolahajóra ...”

Semmi különös nincs a következő oldalakon sem. Kitört az első világháború. A tengerészélet békében sem könnyű, hát még a háború viharában. Volt, hogy húsz-harminc órát egyfolytában szolgáltak. Három esztendei szünet nélküli katonáskodás után kapott csak szabadságot. Ez sem jelentett azonban számára örömöt. Itthon síró feleséget, gyerekeket, búcsúzó, frontra induló katonákat talált. És végtelen nyomorúságot.

1917-ben Cattaróba vezényelték, hogy csapatszállító hajókat kísérjen a macedón frontra. Sok hajót megtorpedóztak és így lett a durazzói sekély tengerrész — a magyar

hajók temetője. Erre az időre így emlékezik:

„Január végén, már mindannyian tudtuk és éreztük, hogy valaminek történnie kell a cattarói kikötőben is. Nem kellett sokáig várni. A barikádok közelében álló hajónk legénysége február 1-én 12 órakor szokatlan lármára lett figyelmes. A tőlünk pár száz méterre horgonyzó Szent György cirkálón a zenekar a második Intemacionálé himnuszát, a Marseillaisé-t kezdte játszani. Eldördült egy ágyúlövés, majd ezt nagy hurrázás, éljenzés követte. Egyszeresük látjuk, hogy húzzák föl az árbocra a vörös lobogót. Akkor még nem tudtam, hogy a Szent György cirkáló vörös zászlaja életem jövőbeni alakulását szabja meg

Ettől kezdve

egyenes az útja

a mozgalom felé. Részese az első proletárdiktatúra kivívásának. védője a proletár államnak és később szenvedője a Margit körúti fogháznak, s különböző börtönöknek.

Könyvében ír Korvin Ottóról. Szamuely Tiborról, Vágó Béláról, akiket olykor elkísért útjukra, akikkel együtt harcolt. ír a nehézségekről, a szenvedésekről, az árulókról, de legtöbbet azokról akik mindvégig hűek maradtak a forradalomhoz, bárhogy kínozták őket. Gyűjtőfogház, Csiüagbörtön. zalaegerszegi in- temáiótábor. az ő osztályrésze is, majd szabadulva munka- nélküliség.

Így fejezi be emlékezését: „Az elmúlt idők kommunista vértanúinak hősies élete, életem további során kötelezővé teszik számomra, hogy a népért, a hazáért, a pártért, az ország szocialista, boldog jövőjéért minden képességem szerint tovább munkálkodjam. Es nem utolsósorban azt, hogy egy küzdelmes, nehéz élet sok tapasztalatát az utódoknak átadjam.”

Sok ezer ismerőse, barátja, küzdőtársa a tanúja —, így is él. Szigetszentmártonban naponta fordulnak hozzá panaszokkal — ajtaja, szíve nyitva áll. Három nap alatt 'szervezték át a községben az egyéni gazdaságokat . szövetkezetté, mert lakói hittek Sitkéi Sándornak (ő irányította a községben a népnevelőket) jobb lesz a sorsuk, ha eleinte nehezen is szoknak bele az újba. Hosszú évekig dolgozott a Csepel Autógyárban, munkatársai emlékeznek rá, milyen szorgalmas, munkaszerető ember volt ott i6. Ma? Időnként meghívják úttörők, KISZ-esek — beszéljen ifjúkoráról. Megy, utazik, pedig otthon is percekre kiszámított az ideje. Mert nemcsak a község párttitkára, hanem tagja a járási pártbizottságnak is. A napokban ott lesz a megyei pártértekezleten. Küldött.

Hetven éves.

Amikor beszélgetek vele, figyelem. Neki most irigyelnie kellene engem, hiszen fele annyi idős vagyok, mint ő. Amiért ő évtizedekig küzdött, azt én könnyen, majdnem ingyen kaptam meg. Ehelyett be kell vallanom, hogy én irigykedem Sitkéi Sándorra. Nemcsak azért, ami mögötte van. hanem azért, mert én már gyakran elfáradok, könnyen elvesztem a kedvem, panaszkodom. ha kudarc ér és nagyon türelmetlen vagyok, ha nem egyszerre sikerül minden. Fiatalosságát, türelmét Irigylem Azt, hogy mindennap képes újra kezdeni. Hogy hetven évesen úgy igényli az életet, úgy küzd érte, ahogy mi fiatalabbak nem mindig tudjuk utánozni.

Sági Ágnes

Ezertizennégy taggyűlés tanulsága

Beszélgetés Soraodi Gyulával, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével

Négy nap múlva ül össze Pest megye kommunistáinak legfőbb fóruma, a megyei pártértekezlet. A Központi Bizottság februári határozatának megfelelően az elmúlt másfél hónap alatt az alapszervezetek vezetőségétől a járási pártbizottságokig bezáróan mindenütt újjáválasztották a vezetőséget. Ezertizennégy pártszervezet választott vezetőséget a megyében, ez idő alatt. Ezek tapasztalatairól beszélgettünk So- modi Gyulával, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével.

zottabb érvényesítését a további előrehaladás feltételeként hangsúlyozták. Gyakran érte bírálat a gazdasági vezetőket, hogy fellépésük, hangjuk, stílusuk goromba, emberi önérzetet sértő. Többek között a maglódi Micsurin Termelő— Milyen eUÉfcészitó munka

előzte meg a vezetőségválasztó

I .

taggyűléseket?

— A választások előkészítésének a munkája a megyei pártbizottság április 20-i ülésével kezdődött Az előkészítés másik fontos állomása a Központi Bizottság kongresz- szusí irányelveinek és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó tervezet megjelenése volt. Az ezzel foglalkozó taggyűlések vitája bebizonyította, hogy a párttagság nagy érdeklődést tanúsít a választások és a IX. kongresszus programja iránt.

— A csúcsvezetőségek, az üzemi, városi és járási párt- bizottságok jelentős segítséget nyújtottak az aiapszerveze- teknek a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítéséhez. Megteremtették a feltételét annak, hogy a kommunisták őszintén megtárgyalják az elmúlt két esztendő tapasztalatait és azt a párt országos politikájának tükrében értékeljék. Az előkészítés során nagy figyelmet fordítottak arra, hogy olyan elvtársi légkör alakuljon ki mindenütt, amelyben a kommunistákat jellemző őszinte, bátor bírálat minden esetben érvényre jut.

— A megyei pártbizottság főcélkitűzése az volt, hogy az előkészítő munka semmiben ne okozzon fennakadást, az ipari és mezőgazdasági üzemek ez idő alatt is sikeresen teljesítsék termelési tervüket. Ezt csak a pártmunka színvonalának emelésével érhettük el.

— Milyen fő kérdésekkel foglalkoztak a vezetőségválasztó taggyűlések beszámolói?

— A beszámolók összeállítását egy-két hónappal a vezetőségválasztó taggyűlés előtt kezdték meg. A beszámolók kollektiven, a vezetők és tagok közreműködésével, egyetértésben készültek. Túl ezen, a pártszervezetek titkárai jelentős segítséget kaptak mind a pártbizottságoktól mind pedig a helyszínen a területi felelősöktől.

— A beszámolókban jelentős helyet foglalt el a párt- szervezetek belső élete, szervezeti helyzete, a párt irányító tevékenysége. De minden beszámoló részletesen foglalkozott a gazdasági munkával, a gazdálkodás hogyanjával, a vezetés színvonalával, a termelés mennyiségi és minőségi mutatóival, a munkaszervezés és a munkafegyelem kérdéseivel is. Jelentős helyet kapott szinte valamennyi beszámolóban a politikai és az ideológiai munka is.

— A tömegszervezetek munkájáról kellő részletességgel foglalkoztak a beszámolók. A korábbi időszaknál erőteljesebben került elemzésre a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkája. Ami szintén új vonása volt a beszámolóknak: az a gondos elemzés, amellyel a KISZ tevékenységét értékelték.

— A kommunisták helytállásával, a pártmegbízatások teljesítésével a pártépítés kérdéseivel szintén kivétel nélkül valamennyi beszámoló nagy részletességgel foglalkozott. Nem egy helyen személy szerint is megemlítették és dicsérték az eredményesen dolgozókat, de egyúttal bírálták azokat, akiknek munkája, magatartása nem olyan volt, mint ahogyan azt joggal elvárták tőle. S ami szintén ide tartozik: a legtöbb beszámolóban a vezetőségek önkritikusan elemezték saját munkájukat is.- Hogyan fogadta a párt- szervezetek tagsága az elhang- zott beszámolókat?

— Azzal kezdeném: milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a kommunisták a vezető. ségválaszitó taggyűléseknek. Ezt elsősorban az bizonyítja, hogy a párttagság közel nyolcvankét százaiéiul vett részt a taggyűléseken, háromszáz helyen pedig a párttagság minden tagja megjelent, A beszámolót követő vitákban közel hétezren szólaltak fel; a megyében élő kommunisták egyharmada. Elmondhatjuk tehát, hogy a taggyűlések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.

— A felszólalásokat az őszinte, bátor hang jellemezte mindenütt. A felszólalók egyaránt szóltak a politikai és 'a gazdasági munka eredményeiről és hibáiról egyaránt. Sok szenvedélyes hangú hozzászólás foglalkozott például a párt vezető szerepe érvényesítésének a kérdésével. Azt keresték, mi az oka annak, hogy akkor, amikor jó a párt politikája, helyileg, esetenként miért torzulhat el a gyakorlatban. Mások türelmetlenül követelték a hátú-., rozottabb fellépést a pazarlással, a korrupcióval és a nép- gazdasági tulajdon hűtlen kezelésével szemben. Nagyobb határozottságot követelnek az illetékes állami szervek részéről a gondatlanságból, felelőtlenségből adódó károk, hibák esetében a személyes felelősség megállapítását illetően. Indokolatlannak tartják, hogy esetenként a törvényesség ürügyén elmaradjon a felelősségre vonás avagy olyan kismérvű büntetést vonjon maga után, amely nemhogy elriasztana, inkább bátorít. Sokan szóvátették azt is, miért nem tudunk hatékonyabb előrehaladást elérni a túlzottan magas adminisztratív létszám csökkentésében és a tanácsi szakigazgatási szervekben dolgozók bürokratizmusának korlátozásában.

— Nagy figyelmet érdemel, amit az iparban dolgozó kommunisták mondottak el. Sokan foglalkoztak közülük a vezetés színvonalával, a termelési tervek teljesítésével, a műszaki fejlesztés kérdéseivel. Beszámoltak a taggyűléseken a kongresszusi verseny eddig elért eredményeiről. Sok hozzászóló foglalkozott az új gazdasági mechanizmus kérdéseivel, ezen belül a párt és a szakszervezet megnövekedett szerepével. Több helyen szóvá tették, hogy nem kielégítő a pártszervezetek és a gazdasági vezetők munkakapcsolata. Elmondották, hogy a gazdasági vezetők egy része nem veszi szívesen vagy figyelmen kívül hagyja a pártszervezetek javaslatait. Arról is beszámoltak a kommunisták, hogy gyakran nem reagálnak javaslataikra, észrevételeikre.

— A termelőszövetkezeti alapszervezetek kommunistáit is foglalkoztatta a vezetés és a termelés kérdése. A termelőszövetkezeti demokrácia fokoszövetkezet, a gyömrői Petőfi Termelőszövetkezet a Mánte- lepi Állami Gazdaság és a Herceghalmi Állami Gazdaság taggyűlésein szóbakerült a taggyűléseken a munkafegyelem és a munka szervezése is. Nem egy helyen szóvá tették a gazdasági vezetők felelősségének növelését és a kommunisták példamutatásával érveltek.

— Több helyen elmondották a hozzászólók, hogy a kommunisták egy része nem látja el kielégitően kötelességeit. A pártmegbizatások teljesítésében a párttagok egy része nem érez kellő felelősséget. Egyesek hosszabb időn keresztül nem vesznek részt a taggyűléseken. Mások éveken keresztül csak formálisan vállalnak részt a szervezet munkájában, véleményt nem nyilvánítanak. A passzivitás egyik okát néhány helyen abbán látják, hogy a helyi pártszervezet évek óta nem képes megoldásra váró kérdésekben előrehaladást elérni.

— összegezve a hozzászólásokat: nyílt, őszinte légkör jellemezte a taggyűléseket. A beszámolók feletti vita után a titkárok igyekeztek megfelelő válaszokat adni a feltett kérdésekre, az elhangzott hozzászólásokra. Ezt segítették a felsőbb pártszervek képviseletében jelenlevő elvtársak is.

— Hogyan zajlott le a vezetőségek újjáválasztasa?

— A tapasztalatok azt bizonyítják, hogv alaposan, gondoson készítették elő a választásokat. Az alapszer vezetékben már az augusztusi taggyűléseken megválasztották a jelölő bizottságokat és a vezetőségválasztó taggyűlések elnökeit. Mindenütt előzetesen beszélgettek a kommunistákkal, megkérdezték véleményüket a személyi kérdésekben. A jelölő bizottságok ezeket a véleményeket figyelembe vették a vezetőség és a titkár személyére tett javaslataikban. Ennek volt köszönhető, hogy a párttagság a taggyűlések többségében elfogadta a javasolt vezetőket

— Az ezertizennégy alapszervezeti titkár kétharmada korúk ban is funkcióban volt. A megválasztott négyezer vezetőségi tag közül havanhét százalék került újjáválasztásra. Javult a nők aránya is a vezetésben. A legutóbbi választás kilencvenhat nő titkárával szemben most százhuszonhét elvtársnőt választottak meg titkárnak. Ami a megválasztott titkárok és vezetőségi tagok iskolai végzettségét illeti, csökkent a nyolc általános alatti végzettségűek száma. Az eddiginél több, középiskolát, illetve egyetemet végzett kommunistát választottak meg.

— A jelölő bizottság javaslata mellett a tagságnak más javaslata titkárra negyven- nyolc, vezetőségi tagra száz- harminci't személynél volt. A függetlenített mezőgazdasági titkárok közül négyet, az abo- nyi József Attila, a ceglédi Lenin, az úri Béke termelőszövetkezet ' - a Soroksári Állami Gazdaság titkárát nem választották úíiá. Mind^a négy esetben a járási párt-végrehajtó- bizottságok megfelelőnek tartották és megerősítették az új titkárokat.

Ez tömören az ezertizennégy taggyűlés tanulsága. Ezek ismeretében kezdi meg munkáját csütörtökön a megyei pártértekezlet

J

í