Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
nur «urn f'HfiD 1966. OKTÓBER 30., VASÄRNAP DEGES A DOKTOR Hogy állunk az orvosetikával? A BETEG ...és a gyógyulni vágyók? Korszerűségről, . szervezettségről, érdekekről Jegyzetlapok az építők pástértekezletéről Sokan általában úgy tudják, mindössze abban rejlik az orvosetika, hogy nem szabad a betegtől sem pénzt, sem egyéb juttatást elfogadná. Holott szabad. Igaz, csak a kezelés befejezése után, természetesen akkor is, csupán azt, amit a beteg hálája jeléül önszántából ad. De előre kialkudni, utólag követelni, vagy akár kérni bármit is, tilos. Ez szigorú szabály. Ám, ha mindössze ennyiből állana az etika, akkor bizony a Pest megyei orvosetikai bizottságnak — és erre méltán lehet büszke Pest megye orvos kara — vajmi kevés dolga akadna. — Van azért éppen elég — állapítja meg dr. Sorbán Pál, a Semmelweis kórház igazgató főorvos helyettese, a megyei orvosetikai bizottság titkára és lapozgat a nagy könyvében. Közben, ceruzával vonásokat ró egy papírlapra: — Ebben az esztendőben, az élteit tíz hónap alatt is sokat, huszonkét esetet kellett elbírálnunk. Legtöbb feljelentés körzeti orvosok ellen érkezett, szám szerint 17, ebből is öt a budai, öt a ceglédi járásból. A 17 ügy között azonban csupán egyetlen egy volt anyagi természetű. Drága injekció öreg néninek az orvos injekciókúrát írt elő. A körzeti ápolónővér is beadhatta volna, de azt mondta a betegnek, saját maga megy el naponta a lakására, mert öregasszony létére nem akarja ilyen sűrűn a rendelőbe fárasztani. — Csakhogy — folytatta a körzeti orvos — a benzint én sem kapom ingyen, gyalog pedig nincs időm, nem mehetek. Aztán jobb injekciót is szerzek, az is pénzbe kerül. Szóval esetenként 80 forint... Űj — a Gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézetben Sussex jérce és Rhode Island kakas keresztezéséből előállított — baromfihibriddel ismerkednek a pándi, a tápióbicskei, és a tápiószentmártoni háztáji gazdák. A járási pártbizottság kezdeményezésére, a múlt év őszén kezdték meg ezekben a községekben az „elfajzott”, csökkent képességű baromfiak kicserélését G— 33-as hibridekre. A földművesszövetkezet közreműködésével 400 háztáji gazdaságba 35 400 darab napos csibét helyeztek ki s a nem egészen egy esztendő tapasztalatai, mint a pénteken lezajlott nagyká- tai tanácskozáson is kiderült, igen kedvezőek. A NAPOK a Váci Vendéglátóipari Vállalat rendezésében október 16-tól 30-ig Ma, vasárnap: ASZÓDON, A KOSSUTH LAJOS UTCAI ESZPRESSZÓBAN cukrászati bemutató és tombola. A VÁCI DUNA ESZPRESSZÓBAN cukrászati bemutató és tombola. • Az idei vendéqlátó napok alkalmával megköszöni a közönség érdeklődését, támogatását s a jövőben is szeretettel várja a kedves vendégeket A VÁLLALAT IGAZGATÓSÁGA Az öregasszony egy darabig fizetett, végül panaszt tett. Erre a néni injekciós kúrája az orvosnak került 3000 forintjába, ilyen súlyos bírságot szabtak rá. — Tizenegy ügy a rendelési idő be nem tartása, a kihívás megtagadása, vagy késve teljesítése, de főképpen az orvosok magatartása miatt indult meg. Büntetéstől nem tágul a váró Magatartás? Ezt meg kell magyarázni. A körzeti és a járási rendelők nagy részét is átalakított, mégpedig nem mindig szerencsésen átalakított épületekben helyezték el. Néhol szűk folyosó, vagy a legjobb esetben kis szoba a váróhelyiség és mindenütt sok a beteg. A várakozás az egészséges ember idegzetét is köny- nyen kikezdi, az idegesség pedig ragadós. Ingerült hangulatban kerül az orvos elé páciense, ettől az orvos is ideges lesz. Előfordul, olykor, hogy durvaságra durvasággal válaszol, ami nem méltó az orvosi hivatáshoz és esetleg fegyelmi eljárást maga után vonó etikai vétségnek tekinthető. Még meg is büntethetik az orvost, de ettől a várószoba nem lesz tá- gabb, s benne a beteg sem kevesebb. Az orvos éppen rendelését tartja, vagy a hajszolt nap után éjszakai nyugodalmat keres ágyában és beteghez hívják. Érdeklődik a tünetek iránt, azonnali beavatkozást, nem lát szükségesnek és nem megy. A rendelést különben is csak ha a beteg életét közvetlen veszély fenyegeti, akkor szakíthatja meg, éjszaka viszont ameny- nyiben otthon marad, vállalnia kell, hogy netán a sziFöldművelésügyi Minisztérium, a megyei és a járási pártbizottság, a megyei tanács, valamint a kutatóintézet képviselői megállapították, hogy a kihelyezett G— 33-as hibridek a mostohább elhelyezési és tartási körülmények között is jobban fejlődnek, több hasznot hoznak, mint a régi vegyes állomány. A G—33-as hibridcsirkék 8 hetes korukig elérték az 1,1—1,2 kilogrammos súlyt a 3,7-es elhullás! százalék mellett — ami ugyancsak kedvező, a jér- cék 20—25 darab tojással adtak többet. , Ügy néz ki, hogy a G—33- as alkalmas lesz a jövedelmezőbb háztáji baromfitartásra. A tanácskozás résztvevői megtárgyalták a cserével kapcsolatos különböző problémákat és bejelentették, helyeslik a nagykátai járás vezetőinek kezdeményezését és célkitűzését. Jövőre ugyanis 400 ezer darab G—33-as hibridet helyeznek ki a Tápió menti falvakba, és az országban elsőként teljesen kicserélik a járás háztáji baromfiállományát. — sp — gorú etikai bizottság elé kerül. Az a fránya telefon Aztán a telefon! Falvakban sok helyütt már délután négykor, másutt csak este kilenckor megszűnik a telefonszolgálat, éjszaka pedig általában nincsen. Van hely, ahol az orvoshoz, másutt a tanácsházára kapcsolják a vonalat, esetleg a postahivatal vezetője vállalja, bogy ha sürgős esetben álmából felverik, kinyitja a hivatal ajtaját. Például, ha ki kell hívni a mentőket. Vidéken ehhez nem szükséges az orvosnak személyesen telefonálnia. Legtöbben a beteg érdekében, akár éjszaka, mégis megteszik. Legutóbb azonban olyan helyen,* ahol délután négykor megszűnik a szolgálat és a postán marad a telefonvonal, késő délután a körzeti orvosnő rendelésén járni már alig tudó beteg jelent meg Az orvosnő azonnal kórházba küldte, kitöltötte a beutalót, a beteg kezébe nyomta és utasította, menjen a postára, telefonáljon saját maga a mentőkért. A beteg tiltakozott, veszekedés támadt, az orvosnő azonban nem ment a telefonhoz. Etikai ügy lett a dologból, sőt súlyos pénzbírsággal végződött fegyelmi. Még ha kilométereket kellene gyalogolni abban a faluban a postához, akkor is küldhetett volna bárkit, csak nem a beteget. De lakása és rendelője szomszédságában, alig -50 lépésnyire van a posta! ...fogat fogért Az etikai bizottság elé került öt nem körzeti orvos közül három vizsgázott fogász. Egy ellen megszűnt az eljárás, a feljelentés bizonyult hamisnak. Másikat 5000 forint bírság megfizetésére kötelezték és eltiltották a magángyakorlattól, mert két SZTK-betegtcl pénzt kért az érzéstelenítésért. A harmadik fogászt viszont a páciens kérte, hogy tekintse magánbetegének, csináljon saját rendelőjében fogsort neki. Amint azonban elkészült, szép új fogsorát dühösen csattogtatva feljelentette a fogászt az etikai bizottságnál. Kihallgatták, szembesítették, nem tagadta, hogy a külön kezelést ő kérte. ' A fogászt a bizottság mégis szigorú figyelmeztetésben részesítette. Máskor el ne mulasszon hasonló esetben szabályszerű írásos nyilatkozatot kivenni a magán- rendelésére kéredzkedő SZTK- betegtől. Ennek ja fogásznak az esete mindenesetre arra bizonyság, hogy nemcsak orvos, beteg is véthet az etika ellen. A huszonkettő közül még másik négy feljelentés bizonyult alaptalannak. Márpedig a hamis vádaskodás szintén jó erkölcsbe ütköző, még hozzá bűnvádi útra terelhető bűncselekmény. Ebben az évben tíz hónap alatt végeredményben a Pest megyei orvosetikai bizottságot öt alaptalan panasz, két megnyugtatóan be nem igazolható vád és mindösz- sze 15 enyhébb, súlyosabb etikai vétség foglalkoztatta. Sz. E. Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat pártértekezletének alaphangja három szóban fogalmazható meg: korszerűség, szervezettség, érdekek. Korszerűséget a munkában és az emberekkel való foglalkozás módszereiben, szervezettséget minden területen, s a helyes, egészséges ösztönzést adó érdekek maximális érvényesítését. E hármas körül csoportosult mindaz, amit a több mint harminc felszólaló elmondott; egészséges türelmetlenséggel, jobbat akarással, s felelősségérzettel. Egy esztendeje sincs, hogy hivatalosan is megyei vállalattá lettek: érthetően sok szó esett a vitában a megváltozott feladatokról, a növekvő követelményekről, s arról, hogy az igények még a követelményeknél is gyorsabban nőnek. Az egyik felszólaló — igen határozottan — leszögezi: a vállalati érdek csakis a megyei érdekeknek alárendelten érvényesülhet. Ami jó a megyének, nem biztos, hogy minden esetben jó a vállalatnak, de akkor is meg kell csinálni. Mások számokat sorolnak annak bizonyítására, hogyan nőtt évről évre a Pest megyében végzett építés-szerelés értéke, s hogyan csökkent a másutt végzett munkáé. (1965-ben a vállalat termelésének 63 százaléka Pest megyére jutott.) És valaki — derültség közepette — mindehhez hozzáteszi: csak egy dolog nem változott. Mindenütt jól kell dolgozni... Szemléletes példát említ a felszólaló: a modern, nagyteljesítményű toronydaru tövében kézifűrésszel kínlódik az ács... A kisgépesítési sürgették sokan: az építőipar gépellátása jelentősen javult az elmúlt években, ám — s hogy ki a ludas ebben, azt most ne kutassuk — o hu- szonötösöknek kevesebb jutott, mint nem egy másik, jóval kisebb feladatokat teljesítő építőipari vállalatnak. Mindez remélhetőleg nem azért, mert négy év alatt — megkétszereződött a vállalat feladata? Többen említik, jogos büszkeséggel a Csepel Vas- és Fémművekben felépített, úgynevezett nagypontosságú csarnokot: az első ilyen építőipari létesítmény volt az országban. Az úttörő mindig jogosan büszke, ha — sikerrel oldotta meg feladatát. A lakatosüzemiek küldötte, mintha csak ehhez kapcsolódna: a tudatformálás „nagypontosságú” módszereiről beszél, arról, hogy az eddigieknél is jelentősebb szerephez jut az emberekkel való foglalkozás. Az új gazdasági mechanizmus — amiről ugyancsak igen sok szó esett a pártértekezleten — nem valami „műszakigazdasági” szakfeladat, hanem alapvető politikai kérdés. Ezt megértetni az emberekkel — fejtegeti — nem könnyű: legtöbben csak valami csodaszert sejtenek benne, amelynek segítségével egycsapásra megoldjunk minden gondunkat. Az 'illúziók elleni harc, a feladatokra való figyelmeztetés — fogalmazza meg — most mindennél fontosabb. És jó lenne — toldja meg —, ha nemcsak arról esnék szó, milyen kötelességei vannak a kommunistáknak. Hanem árról is —, mert erről már sokkal kevesebbet beszélünk —, hogy mindenkinek vannak kötelességei. Az országépítés nem „pártmunka”: nemzetet átfogó feladat. Mutatós, büszkeségre alapot adó kiállítási tablók állnak a teremben: a vállalat által épített iskolák, lakóházak, üzemépületek fényképek Grafikonok, a termelésnövekedés számadatai. Vándorútra kel majd a kiállítás anyaga; munkásszállásokon, építésvezetőségeken mutatják be. Jó dolog. Ám van egy adat, ami nem szerepel a többi között, igaz, nem is lehet vele büszkélkedni: a munkás összlét- szám 43 százaléka lépett ki 1965-ben a vállalattól. Majdnem a munkások fele kicserélődött tehát egy esztendő alatt, s nem vigasz, hogy az építőiparban ez általános tünet. Vannak vándormadarak, akiket senki nem tarthat néhány hónapnál tovább egy helyen. Mégis, tévedés lenne azt hinni — mondja az egyik felszólaló —, hogy csak vándormadarakról van szó. Többségében olyan emberekről, akiket itt lehetett volna tartani, ha ... És nagyon okosan, alaposan megfogalmazza, mi minden kell ahhoz, hogy valaki ne csak munkát vállaljon, hanem közösségre is találjon, hogy érezze az állandó törődést; ha lassan is, de nő a törzsgárda létszáma, éppen e módszerek erősödése nyomán. Miért nem lehet még gyorsabban, erőteljesebben fejleszteni e módszerek hatékonyságát — kérdi. És megfelel rá, nagyon őszintén. Azért, mert ez még nem az egész közösség ügye. Ráhagyatkoznák ä partbizottságra, a vállalatvezetésre. Kongresszusi vállalásként saját építési — szerelési tervük 40 milliós túlteljesítését határozták el. Időarányos részét teljesítették. Jóleső érzéssel hallgatják mindezt a küldöttek. Táviratokat helyeznek a pártértekezlet elnöke elé. Két felszólalás között olvassák fel szövegüket. Felcsattan a taps, s közben nem igen veszik észre a küldöttek az elnökségben ülő igazgató, s a pártbizottság titkára megMMiba nclhül... A hét elején a rákoscsabai „Diófa” kisvendéglő a kora délelőtti órákban szokatlanul, hangos volt. Pest megye földművesszövetkezeti önkiszolgáló boltjainak — a járási versenyeken legjobbnak bizonyult — pénztárosai gyülekeztek itt, hogy tudásukat összemérve eldöntsék; kik a legügyesebbek, kik érdemesek leginkább arra, hogy az országos döntőben a megye színeit képviseljék. A huszonegy versenyző egész nap küzdött — a szó legszorosabb értelmében — a másodpercekért. A feladat szerint ugyanis, a lehető leggyorsablepett arckifejezését. A táviratokban a különböző munkahelyek pótvállalásaikat közük: a szak- és segédipari főépítés- vezetőség további két és fél milliós tervtúlteljesítést, a váci térség főépítésvezetősége kétmilliós túlteljesítést határozott el. A Kalamár József szocialista vasbetonszerelő brigád 800 ezer forintos túlteljesítést vállalt, s ezt a pártértekezlet napjáig 120 ezer forinttal megtoldotta! Zúg a taps, s a két vezető egymásra mosolyog: ezt bizony jól elkonspirálták előlük. Bár minden, amit elhallgatnak, titokban tartanak előttük, ilyesmi lenne — óhatatlanul e gondolat fogalmazódik meg az emberben. Mert nem egy felszólalás alatt kapta valamelyikük kezébe a tollat, s fejcsóválva jegyezte fel a szóvá tett hibát, szervezetlenséget, bosszantó baklövést. És ezért jogos a másik kérdés: miért csak most értesülnek e problémákról? Arról például, hogy egyik építkezéshez akkor szállították ki a nagy térfogatú tetőszerkezeti elemeket, amikor megkezdték — ez alapozást... Hosszú hónapokig kerülgették, dühöngtek stb. Maguk nem lehetnek ott mindenütt, de az ottlevök ne „gyűjtögessék” a dolgokat. Jelezzenek azonnal. Mert az ilyen elhallgatás, beletörődés kényelmességét szülhet az irányító osztályoknál. Senki nem kiabál, tehát minden rendben van — gondolhatják. Kiabáljanak csak a kintiek, az építkezésen dolgozó műszakiak, munkások. Mert sok minden rendben vám, de azért — ahogy mondani szokták — semmi ok a nyugalomra... Szünetben két. küldött beszélget: — Elnyerjük a kongresszusi zászlót — mondja az egyik. A másik rácsodálkozik: — Jós vagy te? Társa nevet: — Nem. De emlékszel, a négy évvel ez előtti pártértekezleten is Halas Lajos elvtárs tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, s utána jó keményen bírált.., Most is ő van itt. Társa még mindig nem érti. Erre türelmetlenül: — Ejnye, hát ennyire értetlen vagy? Akkor megkaptuk a kongresz- szusi zászlót. A bírálat már most is megvan ... M. O. ban kellett tíz „vásárló” árutételét leblokkolni, természetesen hiba nélkül. A versenyzők kellő felkészültségét. bizonyítja, hogy igen szoros „mezőny” alakult ki, és az, hogy a második és a hatodik helyezettet — a hibapontok beszámításával együtt — csupán öt másodpercnyi időkülönbözet választotta el. Az első helyezést végül — a húsz női és egyetlen férfi induló közül — Ambruska Petemé, a dömsödi földművesszövetkezet dolgozója nyerte el 228 másodperces időeredmóny- nyel, hibapont nélküL .,fffSSS/////SSSSS//S/SSSSSSS.///SSSSSSSSS/SS///S'S/SSS/SSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSS.SSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSfSSSSSS/SSSSSSS;SSSS/S//SSSS//SSSSSSSS///SSSSSSSSS/S/SS/SfSSSSSS//SSSSS/SS///S//SS/SSSSS/SSfSSSSSSS///fSSf///S/f/. A G-33-as í * -a»*- > akrin Nagyszabású akcióba kezdtek a nagykátai járásban — mint fentebb beszámolunk róla — G—33-as, jobban jöve- \ delmező hibridekkel cserélik | ki a háztáji baromfiállo- > mányt. Az ötlet Antalfia Je- I nőtől, a járási pártbizottság : első titkárától származik. Az m i alábbi képsoron azokat is be- ' , „„ : mutatjuk, akik többek között Antalfia Jenő, az akció özv. Zeller Ferencne, ta- Farkas Vilmos, • elősegítik vagy részt vesznek kezdeményezője. pióbicskei baromfitartó, a földművesszövetkezet ! az akcióban. elnöke. Majoros Jánosné háziasszony. Kiss Lajos járási főagranómus. Foto: Gábor Biztató kísérletek „Vizsgázik" a G-33-as TANÁCSKOZÁS NAGYKÁTÁN F öldművesszövétkezeti pénztárosok versenye
