Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-21 / 249. szám
1966. OKTOBER 21., PENTER !TÄ/dP Marxizmus egyetemi szinten 45 oktató — 1100 hallgató ♦ Nincs kényes téma ♦ Túljelentkezés Pest megye egyik legfiatalabb oktatási intézménye a marxista—leninista esti egyetem. Most éli önálló működése harmadik esztendejét: nemrég kezdődött meg a harmadik tanév. Korábban, akik marxista esti egyetemi végzettséget akartak szerezni bejártak Budapestre az előadásokra. Ma már 14 esti egyetemi tagozat működik a megye városaiban és járási székhelyein. Országosan tíz esztendeje szervezték meg ezeket az egyetemeket, s azóta — amint a tapasztalatok mutatják — a pártoktatás egyik legjobban bevált formáivá rangosodtak. Sajátos és immáron nélkülözhetetlen oktatási forma. Szót érdemel, hogy milyen sajátosságairól beszélhetünk, s hogy miért vált nélkülözhetetlenné? A kérdésekre — elsőként mindjárt arra: mennyiben indokolt az „egyetem” megnevezés? — Sófalvi Zoltánné, a Pest megyei Marxista—Leninista Esti Egyetem igazgatója adta meg a választ. — Hallgatóink tudományos jellegű oktatásban részesülnek, hiszen három esztendőn át tanulmányozzák a filozófiát, politikai gazdaságtant, s a tudományos szocializmust egyetemi színvonalon — mondotta. Oktatóink közül többen magasan képzett tanárok, akik, hogy úgy mondjam; nappal is egyetemi katedráról oktatják a marxizmus—leninizmus tudományát Mások olyan egyetemi, illetve pártfőiskolai végzettséggel rendelkeznek, hogy hivatott előadóink lehetnek. — Hány oktatója van jelenleg az esti egyetemnek? — Pontosan* 45. Köztük, hogy a tanári kar összetételéről még világosabb képet adjak; dr. Gönczi László kandidátus, a Gödöllői Agrártudomány Egyetem marxista tanszékének vezetője, Schiller János, a Testnevelési Főiskola tanára, dr. Kiss Artúmé, a Kertészeti Főiskola tanára. Egyetemünkön tanít azonban Rákos Imre, a Pártélet szerkesztőségének munkatársa, s számos pártmunkás; Balogh László, a váci — Csákány Zoltán, a dabasi —, Nagy Imre a Szentendrei Járású Pártbizottság első titkára, s Nemes István, a Gödöllői Városi Párt- bizottság első titkára... — Hogyan alakult az idén a hallgatóság létszáma, s kik járnak az esti egyetemre? — A hallgatóság létszáma meglehetősen nagy — hangzott a válasz —, a 14 tagozatunk 42 osztályába 1100-an járnak. Természetesen nem lehet célunk, hogy a megye valamennyi párttagját ilyen színvonalú marxista—leninista oktatásban részesítsük; itt elsősorban politikai, s gazdasági vezetők tanulnak, valamint számos értelmiségi; pedagógusok, agronómusok, orvosok... — Mit nyújt \ marxista esti egyetem a diplomával rendelkező értelmiségieknek, hiszen az egyetemeken a világnézeti tárgyak mindenütt szerepelnek a kötelező tananyagban, s állam vizsgázni is kell belőlük? — Kezdhetnénk azzal — mondotta Sófalvi Zoltánné —, hogy az esti egyetem részletesebb marxista—leninista tanulmányokat jelent, s elmélyültebb is, mint a többi egyetemen. A hallgatók, akik ide beiratkoztak, nem foglalkoznak semmilyen más témával, csak a filozófia, a politikai gazdaságtan, illetve a tudományos szocializmus anyagával. Hetenként váltják egymást az előadások és viták; tehát az előadók és a hallgatóság alaposan feldolgozzák az anyagot Nem kevésbé jelentős azonban, hogy a tananyagot az esti egyetem sokkal inkább párhuzamba állítja a gyakorlati élettel, mint ahogy az más egyetemeken történik. Célunk tulajdonképpen az, hogy az esti egyetem ne valamilyen elvont elméleti iskola legyen, hanem tudományos jellegének megőrzése mellett, kövesse napjaink gazdasági, társadalmi és politikai eseményeit Olyan légkört alakítottunk ki, hogy a hallgatóság valóságos vitafórumnak tekinti az egyetemi foglalkozásokat; s a legkülönbözőbb kérdéseket vetik fel egy-egy tudományos előadás nyomán. Nincsenek kényes témák: mindenre választ kap a kérdező. — Pontosabban hogyan lehetne megmagyarázni; milzént kapcsolódik az elméleti oktatás a mindennapi élethez, más szóval; a gyalcorlathoz? — Példának legjobb az új gazdasági mechanizmus. Legjobban a politikai gazdaságtan tanulmányozása révén válik érthetővé. Másrészt az esti egyetem kétségtelenül politikai iskola, amely nemcsak elméleti tudással igyekszik felvértezni hallgatóit, hanem nevel, s mozgósít is. A végzettek jóllehet tovább adják majd ismereteiket; időszerű politikai tanfolyamokat vezetnek, gazdaság-politikai iskolákon tanítanak, adnak elő ... Egyszóval propagancusták lesznek, s ehhez az esti egyetem olykor módszertani útmutatást is ad. Hogyan készüljenek fék hogyan adják tovább ismereteuíet, milyen módon szemléltessék mondanivalójukat ... S ez mind gyakorlati dolog... — A válasz után magától adódik a kérdés; hol mérhető legjobban az esti egyetem hatása a megye életében? — Természetesen a pártoktatásban, az ideológiai munkában. Közvetlenül itt mutatkozik legjobban. Az esti egyetem tanárai, oktatói számos tanfolyamot vezetnek, megannyi előadást tartanak. Ezek közül egyik Legjelentősebb a marxista—leninista középiskola, amely az esti egyetemre készíti elő a hallgatókat Mint minden egyetemen, nálunk is felvételi vizsga alapján döntünk, hogy kik kerülhetnek a hallgatóság sorába. A követelmények mind magasabbak, ezért is szükséges a középfokú oktatás. Természetesen a marxista középiskola elvégzése még nem jelent felvételt az esti egyetemre, az idén is számottevő túljelentkezés történt; sokak kérvényét kellett elutasítanunk... De ha nem is kerül feltétlenül mindenki az esti egyetemre, akkor is hasznosítani tudja a középfokú tanfolyamon szerzett ismereteit. — Végül az egyetem jövőjéről valamit; mik a tervek? — Egyetemünk a jövőben nem növekszik tovább — mondotta Sófalvi Zolánné. — Nem törekszünk látványos létszám- emelkedésre. Inkább kevesebb hallgatót veszünk fel, s az oktatás színvonalát javítjuk következetesen. Ez az oktatási forma kiállta a próbát, s a megkezdett úton haladunk tovább ... (Dékiss) ha két mennyiség — mint az egész évi termelés és igény — egyenlő, akkor nem lehet az egyiket úgy kivonni a másikból, hogy maradjon valami. Márpedig itt maradt. Nem is kevés: több tízezer tonna mész. Eddig úgy tűnt: a tanácsi mészüzemek leállításában a CEMOV önkényesen járt el, háttérbe szorítja őket, talán az állami versenytársak javára. Kiderült azonban, hogy a mészipari vállalat is szenvedő alanya a mostani helyzetnek. A CEMOV nem talál a termelt mészre megrendelőt. 15 ezer tonna mész gondja a vállán. 15 ezer tonna mész fölöslegesnek tűnik. Miért? A kézenfekvő választ, több helyen félig-meddig bizalmasan súgták meg. Hivatalosan ,az Országos Tervhivatal anyaggazdálkodási osztályán sem tudtak róla: A Belkereskedelmi Minisztérium ez év nyarán mintegy 15 ezer tonna román meszet importált. A CEMOV 15 ezer tonna feleslegére gondolunk, s szinte matematikai pontossággal utalnak egymásra a tények. A dolog bonyolultabb Kezdetben a CEMOV-ra látszott politikusnak haragudni. A Könnyűipari Minisztérium is eddig látott el a tények erdejében. A 15 ezer tonnás fölöslegről ők sem tudtak. Az Importról: úgy suba alatt. De a belkereskedelemnek |oga van onnan importálni, Ahol kielégítik az igényeit. Ezt az Országos Tervhivatal és a Könnyűipari Minisztérium is megerősíti. Perpits Dezső, a Könnyűipari Minisztérium helyiipari főosztályának főelőadója, érdeklődésemkor úgy tudta, hogy a CEMOV nem tudta kielégíteni a belkereskedelem igényeit, mert a népgazdaságilag fontosabb építkezések lekötötték az országos kapacitást. Különösen a csúcsidőszak hónapjaiban. Ám ez csak részben igaz. Kiderült, hogy a belkereskedelem az éves tervben kiszabott mennyiséget átvette a CEMOV-tól, sőt ezt a tervet túl is teljesítette. Az igényei terven felüliek voltak. Nem miatta maradt tehát a mészipari vállalat nyakán a fölösleg. Ha viszont így van — és így van —, akkor az országos tervek készítésekor becsülték le a belkereskedelem igényeit? Ezzel együtt itt a másik megválaszolatlan kérdés is, ki nem igényelte és szállította el a terv szerint reá eső részmennyiséget a CEMOV-tól. Dr. Csomay Béla, a CEMOV értékesítési osztályának vezetője az „egyéb” tárcákra hivatkozik. Azokra vonatkozólag a Tervhivatal globális tapasztalati számot ad meg év elején. Amiről az „egyéb” tárcák egyáltalán nem kötelesek tudomást venni. A CEMOV asztalán ott állnak a tervszámok, ezekhez kötnie kell magát, az „egyéb” tárcák pedig fütyülnek a tervszámokra és más- honnét veszik a meszet. Valószínűleg a Belkereskedelmi Minisztériumtól. Hol a koordináció? A koordinációt kezdettől fogva úgy emlegették az ügyben érdekeltek, mint a pillanatnyi válság egyik rákfenéjét A mésztermelést tervezik, az elosztást is tervezik, de a termelőknek és felhasználóknak csak egyik része köteles eszerint gazdálkodni. A másik rész azt csinál, amit akar. A csúcsidőszakban a belkereskedelem — jogával élve — szövetkezetekkel és magán- mészégetőkkel is szerződést köthetett, s importálhatott. A dotációt a Pénzügymi'niszté- rium biztosította, mert kellett a mész. Hogy a belkereskedelem jól cselekedett-e, hogy az építkezési kampányt nem lehetett volna-e legalább részben eltolni a csúcsidőszakból a kínálat csökkentésévéi, nem tudom. Az biztos, hogy a drága mészen örömmel kaptak az építkezők. Most viszont az olcsó mészszel alig tudunk mit kezdeni. A tanácsi vállalatokat munka- nélküliség fenyegette. A köny- nyűipari és az építésügyi tárca miniszterei váltottak már végül szót az ügyben. Így kapott négy tanácsi nagyüzem, köztük az új tinnyei mészmű diszpozíciót az év hátralevő hónapjaira. S mindezt a CEMOV nagy gondjára, mert a termelt mész eladása az ő feladata. Újságban, rádióhirdetés útján keresnek most ügyfeleket. Hogy pontosan mikor, hol borult fel az egyensúly, azt a A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE Határidő előtt 5 Pionír A Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat műszaki gárdája és munkásai a kong* resszusi munkaverseny egyik vállalásaként 5 Pionír elnevezésű, óránként 25 tonna teljesítményű aszfaltkeverő telepet készítettek el a kitűzött határidő előtt egy hónappal. Közülük hármat már el is szállítottak rendeltetési helyére. Csehszlovákiába. A másik kettőt hazánkban állítják munkába. Idegenforgalmi gyorsmérleg Belépek az ajtón és 1967- ben találom magam. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatalban ugyanis más időszámítással mérik az időt, itt októberben fejeződik be az év, és kezdődik az új. Az „októberi szilveszter” nem különbözik az év többi, munkával zsúfolt napjaitól, legfeljebb csak any- nyiban, hogy 67-es naptár került az asztalra. De most megkérjük Hendrich Ervinnét, a hivatal vézetőhelyettesét, vegye ismét elő a 66-os naptárt, és nézzük meg hogyan is zárult ez az év idegenforgalmi szempontból. — Hadd kezdjem az értékelést két számmal. Idén 23 ezer vendégnapot töltöttek el a látogatók a Dunakanyarban, több mint 16 ezer külföldi vendéget szállásoltunk el a campingekben, a népszerű mikro-motel faházakban és a kőből épült mikro- hotelekben. Tervhivatal sem tudja. Szerintük az első félévben még nem volt baj. A harmadik negyedévről, a tervek elcsúszásáról pedig még (!) nincs áttekinthető képük. Éves tervek tehát vannak, de a gyeplőt — úgy látszik — nem tartja senki a kezében. Ha egy üzem a maga sorsát irányítaná, kezét megkötik a diszpozíciós szabályok — eddig csak a CEMOV közvetítésével lehetett az igénylőket kielégíteni. Ezen most változtattak. A hátralevő hónapokra diszpozíciót kapott tanácsi üzemek — ellentétben a CEMOV korábbi privilégiumával — kereshetnek maguknak üzletfeleket, s a CEMOV utólag szentesíteni köteles az üzletet. Es ezután? A gond azonban — hogy mi lesz ezután — megmaradt. Mert, bár mindenütt emlegetik már az új gazdasági mechanizmust: jövőre már más lesz! Szabad piac- keresés! — egy dolog azonban nem változik. Legalább is egyelőre senki nem töri rajta a fejét, hogy a termelés és a felhasználás aszinkro- nitását, a csúcsidőszak aránytalanságait hogyan küszöböljék ki. A mész raktározásának bizonyos mértékben maga az anyag romlandósága mond ellent. Levegőtől elzárva két hét után már porladni kezd az égetett mész. Mégis, csak itt lehetne kiküszöbölni, vagy legalább is enyhíteni a disszonanciát. A m i6 ezer külföldi campiiigezó Ül Épülő turistaházak Ül „Piackutatás“ Ezek szép számok, de sokkal szebbek is lehettek volna, ha nem szól közbe az árvíz.----Most is -sokszor halljuk a z aggodalmas kérdést: mi lesz jövőre? — A megoldás valóban sürgető. A legutóbbi mérések szerint, ha a pesti alsó rakpartot elönti az ár, akkor Papsziget is víz alá kerül. Még az árvíz ellenére is nagy forgalmat bonyolítottak le a campingek. Elsősorban a leányfalui és a papszigeti tábor. Mindkét hely minden igényt kielégítő felszereléssel, berendezéssel. Ezt azért hangsúlyozom, mert mindez ma már alapvető követelmény. Számszerűen kimutattuk: maszek mészégetők háromszoros áron adták el árujukat, most pedig a TÜZÉP- telepek nyakán ott a készlet. Akad olyan telep, ahol október közepén 29 vagon meszet tárolnak! Ezután szabad teret kap a verseny? Hogyan vegyék fel a versenyt a 600 forintos önköltséggel termelő tanácsi üzemek Hejőcsabával, Tatabányával és a hamarosan üzembe lépő váci mészüzem- mel? A Pest megyei Építőanyag- ipari Vállalat vezetőinek homloka jogosan marad gondterhelt. A vállalat profilját szinte teljes mértékben ez az egyetlen iparág, a mésztermelés adja. Ha kockázatról van szó, szinte 100 százalékos a kockázat. Az életösztön azt diktálja, hogy a vállalat más iparágakra is építsen. De mikorra lehet ezt megvalósítani? A rossz, drágán termelő üzemeket le kell állítani. Le kell? Már állnak. A mészüzem dolgozóit — nagyrészt segédmunkások — sikerült más iparágban elhelyezni. Ez a tanácsi vezetők érdeme, s a vele járó fejtörés és gond funkcióikba nincs bekalkulálva. És mi lesz akkor, ha újra szükség lesz ezekre az üzemekre, Solymárra, Verőcére? Hogyan, kivel fognak indulni? Ki jön vissza egy bizonytalan iparba? A jövőre vonatkozó kérdések nyitott kérdések maradtak. Dozvald János a Dunakanyarban ■Nagymaros és Sződliget for* galma azért csökkent, mert egy-két kilométerre van tőlük a legközelebbi étterem. Egyébként idén tartottunk először közvéleménykutatást a vendégek között. Egyik érdekes tanulsága az volt, hogy a legkeresettebbek a kétágyas szobák. Ezekből pedig nemcsak nálunk, de országszerte kevés van. — A campingek után következnek a turistaszállások, és a fizetővendég-szolgálat. — A megye egyik legnépszerűbb turistaháza a horányi, Terveink szerint 67-ben elkészül Szentendrén a 150 ágyas nyári szálló, ezt követi egy leányfalui és két visegrádi turistaház felépítése. A fizető^ vendég-szolgálatot jövőre elsőosztályú szobákkal bővítjük. — Mi érdemelte ki a hivatal elismerését? — Dicsérettel kell szólnunk a vendéglátóiparról. Az áruellátás végig egyenletes volt; még a legzsúfoltabb napokban is. — Gondok? — Kevés a fürdőhely, mivel sok helyen van érvényben fürdési tilalom. Több csónakkikötőre is szükség lenne. A másik: régen várjuk, mikor javítják meg Pünkösdfürdő és Szentendre között a nagyforgalmú, de rossz, számtalan panaszra okot adó 8 kilométeres útszakaszt. — A jövő év legérdekesebb tervei ? — A Dunakanyarba látogatókat „előregyártóit” szórakoztató és kulturális programtervvel várjuk. A következő újdonságunk már a jövőbe mutat, nagyobb önállósággal fogunk rendelkezni a más országokkal felvett, immár közvetlen kapcsolatokban. Ebben az évben tárgyaltunk először a lengyel Orbis és a csehszlovák Csedok utazási irodákkal. Néhány nappal ezelőtt éppen szlovák partnerek érkeztek hozzánk, megbeszélni a 67-es turistaforgalmat. A továbbiak során román és NDK társirodákkal lépünk érintkezésbe. (Szitnyai)
