Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

1966. OKTOBER 2., VASÄRNAP '“v/ílVlűD Bemutatjuk Derek Walcott-ot, a nagy néger költőt | CSANADY JANOS: PAVEL KOVALEV: OTTHONOK Az a költő, akit most bemutatunk olvasóinknak, minden bi- | zonnyal az angol nyelvű néger világ legnagyobb jelenlegi köl- ^ tője. Pedig csak harmincas éveiben jár. Nem afrikai néger, ^ hanem a nyugat-indiai szigetvilágból való. Középiskolai tanul- | mányainak befejeztével Angliába költözik, hogy ott szerezzen § elismerést, elsősorban nem saját magának, hanem hazájának | és a négerek művészetének. Alig telik el néhány év, máris ^ „befut”. Hírneve nöttön-nő. Sokan nemcsak nyugat-indiai. | vagy néger költőnek tartják, hanem a legjobb értelemben vett § modem, angolnyelvű jelenkori költészet egyik legkimagaslóbb $ alakjának. LEVELEZŐLAP Skizofréniásan, két stílustól facsartan (Az egyik bér-próza) élek meg A száműzetésben. Mérföldeket rovok a parton. Barnaság, égj, Hadd vedlcm Le a táj-imádatot, ami ön-szerelem. Életet cseréljen, aki nyelvet cseréL Néhány sirály rozsdásan vijjog A partonrekedt, rothadó kenuk fölött. Charlotteville-ben szúrós csőrű felhőként repültek. § § Üj rosszakat meg nem javíthatok. Hullámok a horizontba fáradnak, visszatérnek. A legjobb elmék begyökereznek, mint Kegy-morzsákért kutyák. Lassan, amint a Középkor elér, égett bőr. Hagyma-vékony papír, foszlik le kezemről, Mint Peer Gynt titka. Mélyén semmi sincs. Nem félek A haláltól. Túl sok halottat ismerek. Mind meghitt, mind méltó önmagához, Az is, ahogy meghaltak. Tűzön, A hús nem retteg már a Föld kemence- Szájától, a nap-kohótól, salakhegyétől, S Sem a holdsarlótól — felhők mögé és elöbújik — Fényében a part friss, fehér lap. Közönye más közegben harag, Raáb György fordítása Ezek a nehéz arcok, komolyak, a sőrtehaj, az ifjúsági-szeplők, Pattanások, a megfogott szavak, mint szerszámaik: nehezen kelendők, és nyugalmuk, mellyet a bizalom ültetett ifjú és izmos szívükbe: hogy munka és kenyér az asztalon, melyet az otthonokban körbeülve közösen, szépen fogyasztanak el apáik sorsától messze-kerülve: akik úgy gyökereznek már e földbe, mint az erős növények, tartva talajukat és megtartatva tőle minden viharokban, minden időben; a nemzedék, amelyet elkerül „Az ifjúság” viták hullámverése, satupadra, iskolapadra dőlve tollal, szerszámmal, alig hallhatón, s harsogva zengi a jövő dalát! ^ ^ SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ ^ § ^ Az igényes főnök (Cs. Uhrin Tibor rajza) irSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS^ 1 A „ ,, ! I A gyuru i § I >////////////////////////////////////////y////////7//////////////////////OT/////>A állapotában az öreg bolygó körül, hiába körözte le az időt, másfél óránként látélve a nap­pal és az éjszaka változásait, a gvűrűvel nem versenyez­hetett. A gyűrűpróba megállás nél­kül folyt, a lányok egymás ujjárói húzkodták le a szünet­ben, s töviről-hegyire megtár­gyalták az eljegyzés intim részleteit is. — ö húzta fel a gyűrűt? — Megcsókolt? — Naná! Hogy lehet kér­dezni ilyen hülyeséget. — Szájon? — Isteni klassz! A gyűrű tulajdonosa pedig úgy állt a zsibongó lányok között, mint akit tulajdonkép­pen az égé:- - — is é-1 kel, mintha mindennap eljegyzés volna. Egyszercsak az egyik lány ezzel állt elő: — Add kölcsön néhány nap­ra ... Hadd pukkadjon meg az a hólyag. Az a hólyag egy szemüveges bölcsészhallgató volt. Mintha bomba robbant vol­na fel. — Nekem is... — Ugye, nekem is... — Hordhatjátok mind — mondta a szép sudár leány > ‘tan. azzal a fölényes biz­tonsággal, amely csak a ma­gukat birtokon belül érző nők sajátja. — -;-------- Hol az h hordtak is. egyik,----------------------- hol a másik leány tartogatta a pénztárcájában, hogy a rande­vú előtt felhúzza és flottatün­tetésre 1 '■ználja, felcukkolva szegény fiúkat egy nemlétező vőlegény félelmetes árnyával. így ment ez egész héten át, s ment volna tovább is. ha a szép sudár leány szombaton —:------------- vagy valami Ü Z tette-e | más, a szép,------------------ sudárterme­tű leány kezét megkérte va­laki. Akadt az osztályban, aki tudni vélte, hogy csuda klassz pali, egy menő fej, aki talpig férfi. Mások arról suttogtak, hogy tulajdonképpen a leánj apjának hajdani barátja é: a papa egy korábbi szívessé gért adja neki a leánya kezét Volt, aki romantikus megoldá­sokat keresett, s gyerekkor: szerelemről beszélt, amíg k: nem derült, hogy a vőlegénj vidéki állatorvos, egy nyakig­láb, szőke fiú, 28 éves, motor­ja van, de még az esküvő előtl egy Skoda Octaviát vesz, mer: azzal könnyebb egyik faluból a másikba járni. Az eljegyzés­hez vezető ismeretség pe­dig az elmúlt nyáron a bala­toni öldvári Keringőben köt­tetett, ahol a fiú felkérte tán­colni a leányt. A z iskola életét felkavart ügy akkor kulminált, ami­kor a lány szülei engedélyi kértek az igazgatótól, hogy lá­nyuk eljegyezhesse magát amit az igazgató összeegyez­tethetetlennek ítélt az iskolí rendtartásával. és meg ü adott. Azután lezajlott az el­jegyzés is. Az osztály tagja közül senkit sem hívtak meg ami általános sértődöttsége váltott ki a IV/B-ben.-------------------------- azonbar | A sértődöttséget | eifújta {------------------------- gyűrű a mely csak ekkor lépett a ma­ga fénves valóságában színre A gyűrű szenzáció lett, egye­dülálló érdekesség, amelyel mindenki megnézett, minden­ki kézbevett és mindenki fel­próbál'. Azon a héten lőttél fel éppen Gagarint : ~ űrbe Hiába keringett azonban p; első űrhajós a súlytalanság ——------ . . hogy a gyű­| Aki azt hiszi. | rű, amelyet--------------------- e történet * hősé”-vé avat, vaiami külön­leges gyűrű volt, megle­hetősen téved. Nem ölelt apró cirádákkal különös metszésű és sejtelmesen csillogó kö­vet, nem volt titkos társaság megkülönböztető jelzése, nem lehetett öblös fejében méreg­fiolát elrejteni, s varázsereje sem volt mindenható szelle­mek megidézésére. Arról nem is beszélve, hogy még pecsétviasz szétmázolására sem lehetett alkalmazni, mi­vel valójában csak egyszerű arany karika volt. Éppúgy lehetett 14 karátos, mint több, vagy kevesebb. Tulajdon­képpen senki sem tudta, hogy mennyi. Egy azonban biztos: valódi arany volt s az afany mivoltába vetett általános hi­tet még ez a cinikusnak tűnő megjegyzés sem tudta megren­díteni: — Arany? Ugyan, szivi, trombita ez. Éppen csak meg nem szólal. Nyilvánvaló, hogy a sárga irigység hangja volt ez a pes­ti... utcai leánygimnázium 1V/B. osztályában, de senki sem méltatta különösebb fi­gyelemre. S végeredményben nincs is azon semmi meglepő, hogy a IV/B-ben ez volt az idő tájt a legszebb, a legcsodálato­sabb, de mindenesetre a legfi­gyelemreméltóbb gyűrű, amit valaha láttak —, a Saturnus gvűrűjét is beleértve. — Haláli! — mondták'a lá­nyok, s ez náluk az értékelés legmagasabb foka volt. Ezt mondták ugyanis a Háború és békére, Belmondóra, a fagy­laltra, a törpe tűsarkú cipőre, a házibulira és a temetésre is. A gyűrű tulajdonosa és egye­dül jogos, igaz birtokosa szép, sudártermetű leány volt. Fej­jel magasabb mindenkinél a IV/B-ben. Egy - házi szépség- versenyt az osztály esze ezzel a lemondó sóhajjal értékelte ki: — Hja, neki könnyű. Az emberi kor legvégső határán levő férfiak is megfordulnak utána. A MI INTÉZMÉNYÜNK FŐNÖKE valamikor igen ma­gas állásban volt. Azt beszéli a fáma, hogy az e.Jobi nagyon fontos helyén nagyon gyen­gén dolgozott, önmagát pedig végtelenül szerette. Ezért ko­moly bírálatot kapott, majd hozzánk helyezték át alacso­nyabb beosztásba. És most ő nálunk dolgozik. Nem úgy, mint az elődje. Az bizony még a titkárnőjének sem tudott valamicske mun­kát kitalálni. Az új főnök pe­dig — Afanaszij Makszimo- vics — a titkárnőn kívül egy minden lében kanál titkárt is szerződtetett magának. Igaz, hogy az állományban nem szerepel ilyen állás. Ö azon­ban, hogy úgy mondjam, há­tulról kerülte meg a törvényt: az inspektorok közül halászott ki magának valakit. Némelyek azt állították, hogy a főnök a titkár beszer­vezésével jelentős akadályt állított önmaga és az ügyes­bajos látogatók közé. Így azon­ban csak a be nem avatott és gyér tudású emberek beszél­hettek. Ha Afanaszij Makszi- movicsnak nem lett volna tit­kára, még lélegzetet sem vehe­tett volna szegény, annyian törték magukat, hogy bejut­hassanak az irodájába. ÍGY TEHÄT, NYÁJAS OL­VASÓ, ha be akarsz jutni Afanaszij Makszimovicshoz, szépen jelentkezz be a titkár­nőnél, ő pedig átad téged a titkárnak. — ö jobban ismeri a dör­gést: foglalt-e éppen Afanaszij Makszimovics? ... És az iratok is kizárólag a titkáron keresztül futnak. Ugyancsak ő bonyolítja le Afanaszij Makszimovics meg­bízásából a telefonbeszélgeté­seket. Egyszóval: amint a tit­kár megjelent, a mi intézmé­nyünk egy csapásra fővárosi eleganciára és szolid hangu­latra tett szert. Minden ügy­ről egyes-egyedül a titkár tesz jelentést. Ezek a jelentések nem egyszer órák hosszat tar­tanak. A titkár állva jelent. Ülnie nem szabad. Nem enge­di meg a szolgálati hierarchia. Honnan tudom én mindezt olyan pontosan? Roppant egy­szerű: én vagyok Afanaszij Makszimovics titkára, tehát én ismerem legjobban az ő rendkívül kényes igényességét. Nemrégiben azt rendelte, hogy készítsünk egy jelentést: „Állapotok és rendszabályok” címmel. Nálunk általában ezekkel a szavakkal kezdőd­nek a jelentések. Barátom, Szergej Adamejko inspektor készítette el a dolgozatot. Ez az Adamejko művelt ember, specialista, felsőbb iskolát végzett és jó elvtárs. SZERGEJ OKOS JELEN­TÉST IRT, együtt olvastuk át, javítgattuk, majd legépeltet­tük azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon sürgős. A doku­mentumot. átadtuk megszemlé­lésre az illetékesnek, és utá­na a nagyfőnöknek. Már tud­niillik Afanaszij Makszimo- vicsnak. ö átolvasta, illetve inkább átfutotta, a tekintetével, majd visszaadta a kezembe. Arcán elégedetlenség. — Nem elég mély. Felüle­tes. At kell dolgozni, átfésül­ni... — És rám tekint. Én, a főnök kitűnő ismerője, fogom a ceruzámat és a note­szomat. Afanaszij Makszimo­vics szereti, ha az ő gondola­tait, célkitűzéseit, megjegyzé­seit pontosan és szóról szóra feljegyzik. Ö nagvon igényes ember. — ... Hát, kérem — folytat­ja a főnök —, pro primo az ügyek állapotára tekintette! több kritikai értékelést, pro szekundo konkrét rendszabá­lyok kifejtését a felemelkedés érdekében __ésatöbbi. M indent feljegyeztem, csak éppen az „i”-re nem tettem pontot. És megígértem —, hogy Szergej Adamejkoval kettesben — reggelre átdolgoz­zuk a jelentést. Minden meg­jegyzést figyelembe véve! Kimentem az irodából, a sa­ját szobámba. A telefon. szün­telenül csengett... Az egyik, a másik... Én pedig mindnek felelek, hogy kit és mikor haj­landó fogadni Afanaszij Mak­szimovics. Azután jön a tömérdek ügy­fél, látogató, s én pedig vála­szolok minden kérdésre. „Afa­naszij Makszimovics megígér­te ...”, „Afanaszij Makszimo- v=cs azt tanácsolja...” és ígv tovább, ebben a hangnemben. NAGY VOLT A RUMLI és — így tökéletesen megfeled­keztem róla, hogy nekem, Szergej Adamejkoval együtt, át kell dolgoznom a jelentést. Másnap reggel Afanaszij Mak­szimovics. mint mindig, engem hív be először magához. Per­sze, a titkárnő közvetítésével. Bemegyek, a dossziéval. — Nocsak, átdolgozták a je­lentést? — kérdi. — Parancsára :— nyögöm ki nagy nehezen és reszketve adom át a jelentés eredeti, át­dolgozásán példányát. Afanaszij Makszimovics fi­gyelmesen megnézi az iratot, nem úgy, mint tegnap, sőt betűről betűre átolvassa egé­szen végig, a hetedik oldalig. Én alig állok a lábamon. — No. látja, ez már egészen más. Meglátszik rajta, hogy alaoos munkát végeztek —, hallom a szavait. És végképp nem akarok hinni a füleimnek, amikor azt mondja: — És úgy látszik, nem vált ártalmára a jelentésnek, hogv ilyen precí­zen megszívlelték a megjegy­zéseimet. Afanaszij Makszimovics, fennkölt arckifejezéssel, leg­felsőbb aláírásával szentesítet­MONDJA MÉG NEKEM ez­után valaki, hogy az én főnö­köm nem igényes? Mi e.z, hogv igénves! Lehetnek per-sze el­lenvélemények, de én igazán jól ismerem a igazsf^ot! (Oroszból fordította: Pogonyi Antal) rSSfSSfSSSSSSfSSSSfS/SSS/S/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SS/SS/SSSSSSJ'SSSS////SS//SSS/S/S//SSS/J HEINZ KAHLAU: Nyári dal (Sommerlied) Hajadon át a fénylő égre látok. Bőrödön nap nyugszik, s a tó vize barna karod között hullámba omlik, meztelén lábad körül lóhere. i' —et semfc V Hová te nézel, szél jön s tovatűnik, a fák fölötted megtelnek vele. Aratás illatú a lég kezedben, mint ha közel az érés ideje. Nézlek és rajtad át a nyárra látok. Megpihenek e nyár vendégeként. Szeretnék még kisideig maradni. A nyár keze simogat. Mint tiéd. Hajnal Gábor fordítása •Heinz Kahlau költő a Német Demokratikus Köztársaságban, Berlinben él. 1931-ben Drewitzben született. 1962-ben Heinrich Greif- dijat, 1963-ban Heine-díjat kapott A közölt verset Der Floss der Hinge (A dolgok folyamata —, Aufbau Verlag Berlin) című köteté­ből vettük. délután nem kap táviratot az állatorvostól: „Az esti gyorssal érkezem. Lajos”. A gyűrű! Mit fog szólni a Lajos, ha nem látja a kezén?! ö meg azt sem tud'a, hol van. Rohant ahhoz a leányhoz, aki elsőnek kérte. — Nálam? — nézett az rá csudálkozó szemmel. — Én másnap odaadtam a Macának. Macát telefonon is el lehe­tett érni. — Ketten is kérték, de tő­lem Kati vitte el. Futás Budára. Kati nincs otthon, Jucinál van, együtt tanulnak, mondja a mama. Hja, az érettségi. És így ment ez egész dél­után. Volt, hogy a lánc megsza­kadt, s ott állt az utcán této­ván, most hol keresse. Átkozta a buta fejét, hogy belement ilyen hülyeségbe. Végül mégis rálelt. És éppen akkor, amikor már nem is számított rá, amikor már el­döntötte, hogy azt fogja mon­dani a fiúnak: ,,A pvűrű? Ja, a gyűrű. Tudod, csak a dátum volt belevésve, de én elvittem az ékszerészhez, hogy vésse bele a te nevedet is”. A gyűrű Ibolyánál volt, aki a Flórián téren lakott és ép­pen moziba indult. — Csak tudnám, hova is tettem — tűnődött Ibolya, de aztán előszedte a gyűrűt a tolltartójából, radirgumi, ceru­zacsonkok, rajzszögek és ke­nyérmorzsa közül. Rohant a Keletibe. Csak odaérjen időben. Az autóbu­szon olykor-olykor rápillantott a kezére, s mindannyiszor túl­áradó öröm töltötte el: meg­van, megvan! j--------------- már benn állt, I A vonal | amikor belihe­-------------- gett a peronra. Ú gy tárta a karját ölelésre, hogy gyűrűs balkezét szétnyi­tott ujjakkal húzta el vőlegé­nye szeme előtt. A fiú azonban i' —et sem vetett a gvűrűre. Nem is ‘'et­te észre. Mintha a nap egy­szerre csak elkezdene — dé” 12 órakor szűr-‘élni. Péteri István

Next

/
Oldalképek
Tartalom