Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

^s^Cjrlap 1966. OKTOBER 2., VASÄRNAP V. múzeumi hónap HIDEG NAPOK ÜC ” .. i A ...............I............................ ■ ■. - . i^sÄciSa»; A rosszat is emberek kö­vetik el, A vétkes embernek is van sorsa, tragédiája Kevés magyar film van, ^melyet a híre annyival meg­előzött, s olyan türelmetlenül várt a közönség, mint a Hideg napokat A Karlovy Varyból elhozott nagydíj megtette a hatását. Talán még azok körében is, FILM 9 kik általában nem lelke­sednek a hazai filmekért. De ezentúl még mi? Az 1942-es újvidéki véres napok említé­sére elborzad mindenki. 1947- ben ezekért a napokért s az ott történtekért, a 3309 ártat­lan ember haláláért a népbíró­ság felelősségre akarta vonni a bűnösöket. A fővádlottak azonban megszöktek, így csak olyan emberek kerülhettek az igazságszolgáltatás elé, akik maguk is csak részesei, „pa­rancsot teljesítő eszközei” vol­tak az esztelen vérengzésnek, de akiket azért kell mégis fe­lelősségre vonni, mert a maguk részfeladatában felelősek a történtekért. A film négy ilyen vádlottnak a tárgyalás előtti pár napban történt beszélge­tését eleveníti fel. Ennek a négy embernek más a jelle­me, világnézete, társadalmi helyzete. Ebből adódóan más körülmények között élte vé­gig a három napot. Mind­egyik mást látott, érzett, tar­tott fontosnak s így emlékeik, problémáik is mások. A fil­met mozaikszerűen egy egé­szen új dramatizálási mód fog­ja össze. Aki olvasta a regényt, az tudja, mennyivel tömörebb, drámaibb a film ebben a dra­matizált változatban. Hogy még a valótlanul fehér börtön- cella falának is dramaturgiai jelentősége van, mert a ke­gyetlen fehérségben fázni kell. Kovács András rende­zésében talán az a legnagyobb, hogy bár tulajdonképpen há­borús bűnösöket látunk, akik­nek emlékei felidézésétől bor­zadnunk kell, mégis van ar­euk ezeknek az embereknek,; van sorsuk, tragédiájuk. A film másik legnagyobb! érdeme a jellemek megformá-! lása. Bükki százados, a leg-! súlyosabb egyéniség és sorsa: drámája a legmélyebben hat aj nézőre. Nemcsak azért, mert) róla tudjuk meg, hogy az esz-; télén vérengzés egyik áldoza-! ta, saját felesége és szeretője,! hanem azért, mert ennek az! embernek lett volna legna-S gyobb szüksége arra, hogy: mellette álljanak, hogy legyen; kibe kapaszkodnia. Tökéletes az a megoldás is.! ellentétben a regénnyel, hogy! a negyedik vádlott Szabó tize-! des nem az indításnál ül § együtt a cellában a három! tiszttel, hanem később hozzák: be. Rengeteget mond el az: akkori honvédség tisztjeiről,: felfogásáról az, ahogy Bükki > százados és a volt ludovikás; tiszt még ebben a helyzetben j is követeli kiváltságait, kijáró; tiszteletet, szolgálatkészséget,; ugyanakkor ennek lesz áldoza-! tává, hiszen a tizedes az ő: parancsára meséli el felesége! meggyilkolásának történetét.: v Felejthetetlen a tiszti gyű-; lés felidézése a három tiszt! szemszögéből. A százados, aki! nem bírálja sohasem felet-! tesei parancsát, a ludovikás! tiszt, akit még fűt a lelkese-: dés, s a folyamőrség főhad-S nagya, aki némi rezignáltság-: gal veszi tudomásul mind-: azt, amit ott hall. Ebben a há-s rom rövid jelenetben, benne: van a három tiszt egész élet-i felfogása, jelleme, s ugyan-! akkor ebből lehet megérteni,! érezni, hogy a film a szemé-! lyes felelősség drámája. S: hogy azért volt szükség erre a i filmre, mert óhatatlanul is át-j nyúlik a jelenbe, s arra int,: hogy a részfeladatokat végzői embereknek is van felelős-: ségük. Hogy nem szabad gon- ■ dolkodás nélküli, parancsokat; teljesítő bábokká válni sem-! milyen körülmények között, j ! Ungvár Mária ; SYLVI KEKKONEN: Amalia A Kekkonen név bizonyá­ra sok ember számára is­merős, jóllehet a finn írónő műveivel eddig még nem találkozhattak a magyar ol­vasók. Sylvi Kekkonen, a finn köztársasági elnök fe­lesége. Innen nevének isme­rős csengése. Nem készült írónak, későn, negyvenki­lenc esztendős korában je­lent meg első műve, a Kris­tályok, amelyet három esz­tendővel később Otthoni kút- nál című elbeszéléskötete követte. Ettől kezdve három évenként jelenik meg egy- egy műve, előbb a Folyosó című regény, majd a most magyarul is megjelent Ama­lia. Előző munkáinak ismerete nélkül is elmondhatjuk: ki­tűnő regény az Amalia, sa­játos stílusú, humánus mon- danivalójú írónő munkája. Egy dolgos, egyeneslelkű, sze- retetre sóvárgó, de szabadsá­gát és büszkeségét soha fel nem áldozó finn parasztasz- szony életútját kíséri vé­gig, aki még élete alko­nyán is elég erős ahhoz, hogy hátatfordítson ottho­nának, addigi életének s nekivágva az ismeretlennek, új életet kezdjen. A búcsú otthonától, a szülőföldtől, fiá­tól, fiatalos pírt varázsol halvány arcára. Lehajtja fejét és egy pillanatra sze­mét is lecsukja, mintha el akarná rejteni tekintetét De hamarosan összeszedi magát, és megfakult kék szemével tűnődve néz előre, ahogy valamikor apja nézte a le­nyugvó napot az őszi tar­lók felett. Miért búcsúzik előző éle­tétől ez a becsületes, sze- retetre méltó asszony? Talán (Németh Endre rajza) Ián a körülötte folyó élet ^ változott meg s lett elvisel- ^ hetetlen számára? Sem az ^ egyik, sem a másik nem fe- !; di pontosan a valóságot Az | igazság valahol ott rejtőzik, 5 hogy a felnőtt fiú hazatért 5 a szülői házhoz s asszonyt is § , hozott. A fiataloknak pe- § dig megvannak a maguk tér- ^ vei. Amalia hiába próbálja ^ megérteni a menyét. Több- ^ szőr is elmondja magának, ^ hogy Siiri fiatal és gyere- ^ kés. De menye minden őszin- ^ tesége ellenére, vagy talán ^ éppen határtalan őszintesé- S ge miatt, idegen neki. Nem S ; rossz ember, csak idegen, s Amalia rádöbben: minden $ emléke ami őt a múlthoz, ^ otthonához, addigi életéhez ^ köti, sem a fiának, sem a ^ menyének nem jelent semmit. ^ Megváltozott a kor, megvál- ^ toztak körülötte az emberek ^ — őt elnyűtte a mindenna- ^ pos küzdés, a gond és a ^ munka, nem jutott ideje S arra, hogy a korral együtt S maga is megváltozzon. Ezért § inkább félreáll, semhogy a ^ fiatalok terhére legyen. Amalia problémája nem ^ idegen a mi világunkban ^ sem. Közöttünk is élnek ^ Amáliák és jó szándékú, de ^ önző fiatalok. Az ízes stí- ^ lus, az ügyes szerkesztés ^ mellett éppen a regény élő 5 problémafelvetése tette nép- szerűvé Sylvi Kekkonen $ könyvét. Népszerűségét bizo- ^ nyitja, hogy már számos ^ nyelvre lefordították s min- ^ denütt nagy sikert aratott. § A kötetet Istitoris Irén ^ fordította magyar nyelvre és ^ Kürthy Sándor stílusos il- ^ lusztrációi - gazdagítják. Az ^ Amalia az Európa Könyv- ^ kiadó gondozásában jelent | meg. (prukner) ' LEHETNE ÚGY ÁLTALÁBAN? A Vígszínház új tagja Pécsi Ildikót filmről, szín­házból jól ismeri a közönség. A tehetséges, fiatal színésznő évekig a pécsi Nemzeti Szín­ház tagja volt. Az új évad­ban a fővárosba került, a Vígszínház szerződtette. Első­ként Heltai Jenő: Néma le­vente című színművében mu­tatkozott be a budapesti kö­zöség előtt. Beatrix királynő szerepét játssza nagy siker­rel a felájitott Heltai műben. Közben vendégként a Ka­mara Varieté új műsorában, a Krimi magyar módra cí- -nű produkcióban is fellép. Az V. múzeumi hónapra az ország valamennyi múzeuma igen színvonalas programot állított össze, amelyben ter­mészetesen kiemelkedő helyet foglalnak el a fővárosi múzeu­mok. Az ünnepélyes megnyitó szeptember 30-án, a pécsi Ja­nus Pannonius Múzeumban volt, ahol dr. Molnár János művelődésügyi miniszterhe­lyettes mondott beszédet és egyúttal megnyitotta „A Me­csek hegység természeti képe” című kiállítást is. Ugyanezen a napon délben tizenkét órakor a budapesti Petőfi Irodalmi Mú­zeumban dr. Ortutay Gyuia akadémikus előadásával nyílt meg „A reformkor és a sza­badságharc irodalma” című kiállítás. Az Iparművészeti Múzeum­ban „Magyarországi rene­szánsz könyvkötőműhelyek”, a Nemzeti Múzeumban „Liszt —Bartók emlékkiállítás” és „A vértesszöllősi őstelep”, a Nemzeti Galériában „A Szol­noki Művésztelep tíz éve és a Színháztörténeti Múzeum „Népek hangszerei” című kiál­lítása október 4-én. a Nemzeti Galéria „Festészetünk a fel- szabadulás után” című kiállí­tása 8-án, a Mezőgazdasági Múzeum „A bécsi Albertina kiemelkedő rajzai” című kiál­lítása, az Iparművészeti Mú­zeum Gyermekrajz-kiállítása és a Munkásmozgalmi Mú­zeum „Nők a magyar munkás- mozgalomban” című kiállítása október 15-én nyílik. Igen ér­dekesnek ígérkezik a Petőfi Irodalmi Múzeum október 21-én nyíló „A magyar költé­szet és a világirodalom”, vala­mint az Iparművészeti Mú­zeum 22-én nyíló „Magyaror­szági fajansz- és kéménycse- rép-művészet” című kiállítása. Dr. Liptai Ervin, a Művelő­désügyi Minisztérium múzeu­mi főosztályának vezetője ér­deklődésünkre a Pest megyei múzeumok programjával kapcsolatba^ utalt arra, hogy Pest megyé­nek nincs nagy, reprezentatív múzeuma, miután tulajdon­képpen önálló megyeszékhelye sincs. Ez, valamint a főváros igen nagy vonzóereje súlyos terhet jelent a megye múzeu­mi hálózatára. A visegrádi Mátyás király Múzeum, amely tulajdonképpen a Nemzeti Múzeumhoz tartozik, értékes gyűjteményével szerepel az országos múzeumi hónap programjában. A nemrég restaurált Salamon toronyban egyelőre fsak két állandó ki­állítás van, az egyiknek az anyaga várostörténeti emlé­kekből áll, a másiké régi kályhacsempékből. Kényesebb anyagot egyelőre azért nem helyezhetnék el a torony he­lyiségeiben, mert falai még nem száradtak ki kellőképben. Közölte a főosztályvezető, hogy hosszas vitáik után vég­re megtörtént a végleges meg­állapodás a tervezett Országos Szabadtéri Múzeum helyében. A döntés szerint ezt a régen tervezett és sürgetett múzeu­mot nem a főváros területén állítják fel, hanem a szent­endrei Forrás-völgyben, amely minden tekintetben tökélete­sen megfelel erre a célra. A Pest megyei Tanács és Szent­endre város tanácsa egyaránt nagy örömmel fogadta a dön­tést és a terv megvalósításé­hoz igen jelentős segítséget biztosított. Vállalták a mú­zeum céljaira kijelölt hatal­mas terület rendezését és a törpe vízmű felépítését is. — A hely valóban gyönyörű — mondotta Liptai Ervin —, a rezervátum tövében, a Szentendre—nagyvillámi út mentén, festői környezetben fekszik, a Szabadság" forrás vize folyik keresztül rajta, hegy, völgy és síkság tartozik hozzá, tehát mindenképpen alkalmas arra, hogy az ország egész területét reprezentáló anyagot itt helyezzük el. A részletes tervek kidolgozása már megkezdő­dött, valószínűleg még ebben az évben oda is kerül már az első objektum. Úgy tervez­zük, hogy ezt a hatalmas mú­zeumi intézményt 1970-ben nyitjuk meg. Már eddig is igen sok szép és figyelemre méltó elképzelés született hoz­zá, és tagadhatatlan, hogy a terv megvalósítása múzeumi vonatkozásban minden eddigi­nél nagyobb arányú vállalko­zás lesz. Ú>gy érezzük, hogy megéri a hatalmas erőfeszí­tést Végül hangsúlyozta a fő­osztálvvezető, hogy a kor­mányzat teljesen tisztában vnn a múzeumok népművelési je­lentőségével, ennek köszönhe­tő, hogy a múzemok évi költ­ségvetése az elmúlt tíz év alatt huszonötmillióról száz­millió forintra emelkedett. ml. A titkár az íróasztalán motoszkált, amikor beléptem hozzá. — Az ifjúsági versenyről szeretném tájé­koztatni az olvasókat. — Nagyszerű! Mi is úgy gondoljuk, ennek lángot kell adni. — Ujjai otthagyták a zörgő irosúrákat, erőteljes kézszorítással maga elé II tetett. — Tehát, hol tartanak most a versennyel? — A verseny beindult és folyik. A verse- lyezés régi múltra tekint vissza városunkban :s a fiatalok felajánlották... felajánlottak :öbb mindent... — És mit teljesítettek? — Nagymértékben teljesítették vállalásu­kat. — Mit? Rám meredt. Szokatlan lehetett az ilyen kö­tekedés. — Nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy... Szóval a versenyben egytől-egyig majdnem minden fiatal vállalt valamit magá­ra. Ezzel kapcsolatban, mármint a verseny­nyel, illetve a munkával, több észrevétel és hasznos ötlet született. — Kivörösödött, leállt és gyanakodva nézett rám. Nem, nem, ingattam a fejemet — Mit teljesítettek? Mennyit? Mikor? Kik? A titkár szeme végigfutott az asztalon he­verő iratokon. Tenyere kinyílt >és egy stenci- lezett irat után kapott. De el is engedte. — Igen, kik, mennyit, mikor? Lehajolt és eltűnt az íróasztal lapja alatt, a jobb oldali rekeszben. Ott csörgött egy da­rabig, aztán a vérnyomástól vörösen felemel­kedett egy igazi JELENTÉSSEL. — Most figyeljen: a fiatalok elvállalták, hogy a minőségben jobb eredményt érnek el. Ezt nagymértékben teljesítették. Fokozott harcot indítottak a fegyelemért, és emelték a munka színvonalát... — Titkár elvtárs! Mit, mennyit, kicsoda?! — Hát persze. — Röstellte a dolgot. Körül­nézett. Háta mögött egy nagyképernyős tv-ké- szülék. Rajta egy rádió. Tetejében egy lemez­játszó. Azon egy magnó. Onnan nem várhat semmit. Balra a könyvszekrény: elvek, esz­mék. — Várjon kicsit. — Kiment a külső helyi­ségbe. Valószínűleg a titkárnő szerepét öltötte most magára. Hallottam, hogy felfordít há­rom szekrényt. Papírzörgés szűrődött át az ajtón. — Van itt valami... Á nem. ez fél évvel ezelőtti, illetve a 66-os dosszié. Pardon. —- Visszafordult. Aztán bejött üres kézzel: — Mit is...? — Mit, mennyit, kicsoda? Néhány számada­tot!... — Megnézem az M 3-asban. — Fejét vakar­va. újra kiment. Az M 3-asban már üvegcsö­römpölés is vegyült a keresés zajához. Aztán csönd. Kinéztem. — Tulajdonképpen számok még nincsenek — rebegte a szekrényből. — Illetve vannak csak most... — és körülmutatott, jelezve a hiányzó titkárnőt. Megsajnáltam: — A lényeget, úgy általánosságban, el tud­ná mondani? — Miért nem ezzel kezdte? — lépett ki fö­lényesen a dossziék közül. — Azt lehet. Azt máris! Az íróasztalhoz rohantunk. Helyére ült, két kezefejét bedugta az asztalon heverő iratok közé és kárpótlásul a várakozásért, fokozott lelkesedéssel, fáradhatatlanul emelve a szín­vonalat, kimerítő tájékoztatásba kezdett. Dozvald János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom