Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
1966. OKTOBER 16., VASÁRNAP 'T/fllíffD 9 FIATAL KÖLTŐK LABANCZ GYULA: • • Önéletrajz helyett ügy élek én hogy szinte nem lehet elvenni már tőlem az eget — Mint szurok a tűsarkú cipőre tapadtam fel a sürgő időre Csak a férfi cigaretta-véggel lehet így ha ujja közül ég el Parázsló sorsa vélt igazában sokszor volt a testem is ruhátlan Télben hontalan ha közönyre lelt bundás reménye mindig kitelelt Mint égő gerendák közt a lélek bordát faló vágyak között élek Nincs apám — bennem hiánya lázad engem nem vallhat senki fiának Csak aki mélyről jő mint az ének csak az érti ezt s szava ítélet RUDNAI GABOR: Az adófizető, mint olyan (ÚJSÁGHÍR: az NSZK-ban megadóztatják a prostituáltaltat.) Kilenc képzőművész közös tárlata REGŐS ISTVÁN: PRESSZÓ Egy utcalány, ki utcaszerte ismert, mert kiszolgált számos tisztes misztert, egyszer este felkereste a pénzügyminisztert: — Tisztelt uram! Mondja, ugyan minő jogon, minő okon adóztatható az üzlet, ki volt oly bölcs, hogy az erkölcs nevében ez szent törekvés, minő jogon minősülhet állásnak a fekvés? Rúzsra költők és ruhára, mindennek szabott az ára, sok a rezsim, ha a rezsim megengedi, megfogadom, hogy az adóm — egy részletben — letörlesztem természetben. Reich Károly, Csohány Kálmán, Reszler Károly, Stettner Béla grafikusok, Sarkantyú Simon, Ridovics László, Szabó Zoltán, Konfar Gyula és Vati József festőművészek alkotásai közös kiállításon szerepelnek a Műcsarnokban. A tárlaton százötven festményt és száznegyven grafikát tekinthet meg a közönség. ha ROMOK APATI MIKLÓS: Ébredés — Ezt majd otthon játssza! Nekünk a Michel kell! — Igenis uraim... máris!— Michel... — Szörnyű! Csak ne síma! — Még egy sört! Istenem, miért; vagyok ilyen józan, a fene egye meg az egészet! Ha iszik az ember, miért kell rögtön a nő?! Tönkretesznek minden érzést! — Józsi bácsi, könyörgöm, most ne hagyja abba, játsszon még néhány számot!... Mindegy, hogy mit, amit akar ... Ne köszönje, csak igya meg, az egészségemre. Ezt úgysem értik meg. Nekem nő kell, nő és mindig a nő. Na és?I Néhány perc boldoggá tesz? Megelégedetté? ... Dehogy tesz. Hát akkor miért kergetem?! Még egy üveg sört!... Bánom is én, lehet Roki is, de gyorsan hozza; M iért néz ez a nő? ... rettenetes ... ijesztő ... hát már ő is tetszik?! Hisz ez egy múmia ... Jól van, nem iszom többet! és ő? ... a szemembe néz... és nem is olyan csúnya. Meg kellene szólítani. Mosolyog. Esküszöm, rám mosolygott. Mit mondjak neki? Honnan, honnan ismerem? Ha most odabóiintanék, de 20 Ft-om van csak. Intek a fejemmel: Üljön ide, még a táskámat Is leteszem a székről. Meg sem mozdul, csak a szemével mosolyog. — Sört. Józsi bácsi játsszon, ^ ha istent ismer! Ha még egy- ^ szer a szemembe néz, megszó- § lítom. Pimasz! Semmi gátlása $ nincs. Fixíroz. . Hát idefi- ^ gyei jen, én most odamegyek: — Mi már ismerjük egymást $ valahonnan, igaz? Ezt meg § szeretném beszélni magával. | — Semmi akadálya. Úgyis § már menni akartam. Csak fej- $ fájás ellen ittam egy feketét. L 4 s /§ ég csak nem is ellen$ i \ /1 kezik! Most fizet. I V I Gyorsan kiiszom a sörömet. Rohanok utána. Hölgyem! — Igen!? — Ha már ilyen régi ismerősök vagyunk, mellőzzük a sok magyarázatot, jöjjön fel hozzám. Hisz... — Taknyos! Tudja honnan ismerem magát? — Honnan? — Érettségin én buktattam meg fizikából. (Németh Endre rajza) | . § utana ! Húszévesen már felnőtt sorsra vágytam. Krisztusi kínnak mondtam a gondom: Békét, háborút hittem, prédikáltam. Csak annyi voltam, mint a bőr a csonton: Léten túli élet a halálban. Lásd, csont és bőr magam már kimosolygom. Megmaradtam. Hálás is vagyok érte. Gyógyszer helyett harcot kér az elme: így lesz majd — lehet — értéke és bére. Tisztább leszek. Akár a sima kelme, úgy pergek át ujjaid közt végre: Nem kell könnyűk és gazdagok kegyelme. KERTÉSZ PÉTER: Szülőotthonban Itt nem dörögnek fegyverek Elnézlek titeket a kockás folyosón drága tipegő pingvinek amint egyensúlyozzátok értékében egyre súlyosabb terhetek hogy óvjátok a Jövendőt a kőtől Mert nem tudjátok! — álmukban egyszer majd repülő kő kísérti a peiyhedző Sámsont Most értem végre az iszonyú kálváriát a magányosok rettegő szemében mert látom a fény ívét — öletekből szökik homlokotokra Attűnik a könny a csodán az egyensúly erős törvényeit sikoly ácsolja tovább mely a magzatot az anyáról leoldja Itt nem dörögnek fegyverek Óvlak titeket kockás folyosón tipegő drága pingvinek A legnagyobb méltóság házába léptem! SÁSDI SÁNDOR: Egy férfi fütyörész dástól együtt —, hogy Vince parancsba adja: — Tizennégyen a konyhakertészetbe, paradicsomot ka- csolni! Sorolja a neveket, Mariét harmadiknak említvén, és akkor buggyan ki az asszony száján az, hogy néki a brigádvezető nem parancsol. — Nem parancsolok? Éppen neked nem? Akkor ezt érdemied! A pofon csattant. Vince adta, Mari kapta. Az asszony ledobta a kapát, indult hazafelé. Vége a dalolásnak, nem hallatszik más, csak a kapák csattogása, néha egy-egy nyögés. Vincének hirtelenjében sürgős dolga akadt. A tanácsházán ajtót nyitogat, veri az asztalt bizonyos megígért, de meg nem kanott Détisó miatt, alkonyatkor tolvajként nyitja otthon a kaput, kémlel a ház felé. Az anyja csendesen megkérdezi: — Megütötted? — Szégyenített a népek előtt. — Kötötte a bugyrot, kézen- fogta a kisgyereket; ment, vissza se nézett. A vacsorát inkább túrják, mint eszik. Reggel mondja az öregasszony: — Éccaka hallottam a só- hajtozásodat. — Csak azért, mert a kisgyereket is elvitte ... — Nem csak azért... Igaz-e, fiam? — Ne faggasson, eredjen a dolgára. Eteti a baromfit, ki-be jár, Vince ül a pitvai-szélen, beletúr a hajába, rángatja a bajusza rövid szálait, egy-egy sóhajtás is megnyitja a száját. Hallja, hogy az öregasszony szekrényt nyitogat, sublótfiókot huzigál, nagyünnepi, barna szövetruhában lép ki az ajtón, mintha misére készülne. — Elmegyek, Vincém. — Hová, édesanyám? — Ha sietek, elérem a hatórás vonatot... Az állomásra- menet, veszek a közértben a kisunokámnak csokoládét, a aászasszonyomnak sósborsze- szes cukrot... Sietek, nem akarom az éccaka megint a sóhajtozásodat hallgatni... Ne félj, hazahozom őket. Inkább futott, mint sietett a gyalogúton, amelyre ráhajolt a harmatban ázott vadszegfű, méhet rejtő szopóka és a fénylőlevelű lósóska. Vince nézett itána. Először halkan, aztán igyre hangdsabban fütyörész- li kezdett. zébe csúsztatja a féltett kapát. Mari fújtat; mint a gőzgép, elkapja az ura karját: — Nékem tilos kézbe fogni, más dolgozhat vele? — Tartsd a szádat — így vissza az ember és következne a többi, de motorbiciklijén a föld alól bukkan'elő, Janár Jani a tsz-elnök. Tárgyal a brigádvezetővel, aminek a vége az — akkor már a föld megint elnyelte a Csepelt, gazlevetem, de a kapát nem adom! Javában folyik a kukoricaegyelés és, hogy másfelé irányítsa a figyelmet, rákezdi: — Két éve láttam a Szovjetunióban olyan masinát, amelyik a kukoricaszárat leszecskázza, a fejeket nemcsak letöri, de fosztja is. Gadóék nagyobbik lánya, az, amelyik daueroltatja a ha; Ha négyszemközt mondja, ! azt is nehéz lenyelni, kivált- I képpen az olyan nyakas em- : bernek, mint Vince. Hogyne | pirosítaná meg arcát a düh, i amikor a népek előtt szégye- I nítette a tulajdon felesége: ; — Ha százszor, ha ezerszer ; brigádvezető vagy, akkor se ; parancsolsz nékem. De nem I ám! | Szó szerint így: legalább há- : rom tucat asszony és ember : előtt. A harminckét holdas ku- j koricatáblán, amelynek sem | elejét, sem a végét nem lehe- I tett látni. És miért e szájaiás? í Nagyrészt a kapa miatt Igaz, i hosszúnyelű, parádés szer- j szám; aki kézbe veszi, annak I a derekát annyira megkíméli, '.hogy hajnaltól csillagköltéig | nótaszóval kapálhat vele. Vin- : ce sajátmaga faragta a nyelet I és illesztette a kapájára. I Könyvben olvasta, az is lehet- ; séges, hogy a két év előtti ju- j talomutazáskor látta a Szov- : jetunióban, de egy bizonyos: I érdemes volt megcsinálni. A i brigádbeliek, főként az öre- i gebbje, irigykedve nézi a de- : rekat megkímélő alkotmányt ; és némelyik fogadkozik: „Ha j találok az Érczi-erdőn jókora : hosszút és kevésbütykűt, levá- I gom a cserfáról, le én!” Csak j hát az a nyél olyan legyen, ; hogy belesimuljon a tenyérbe, i a fája nem hirtelen száradó; j szívós, merev legyen, mint a ; vas, amellett könnyű. „Vin- ! cénk, hadd próbáljam meg” — ! kérleli valamelyik, de Vince, ; aki a brigádjabelieknék a lel- ! két kitenné, mérgesen dobja a ! szót: ! — Ha az ingemet kéri, Má! tyás bátyám, ebben a percben ját és olyan rövid szoknyában jár, hogy a haj olásnál a combja java része látszik, hangosan nevet: — Vince bátyám, ide ne hozasson olyan masinát; a fosz- tást hagyja meg nekünk, mert nincs szebb, mint az őszi csillagok alatt nótaszóval kopozni a csöveket. „Szégyentelen — gondolja Mari — törleszkedtél tavaly az uramhoz, kényeskedve sikong- tad az őszi csillagok alatt: Nyughasson, Vince bátyám, ez a brigádvezetőnek is tilos.” Süt a nap, verejték futja meg az arcokat, de milyen a fiatalja?. Olyan, hogy harso- gón dalol. Mari összecsukja a száját, valamiféle szitkot is mormog magában, amikor látja, hogy az ura tekintete megragad a dauerolthajún. Addig- addig, amíg melléje sündörög, súgnak-búgnak, aminek a vége az, hogy Vince a lány keA presszó erkélyén megrekedt a meleg. A földszintről felszálló leheletek gőzfelhőként izzították a levegőt. Levegő, oxigén nélkül. De ha sokáig így ülsz benne, már nem érzed, megszokod. A csend itt ordít. Akkor nem hallod csak a lármát, ha mindenki egyszerre beszél. — Kérek még egy üveg sört! — Nem hallja kérem! — egy sört akarok! de nem Rokit, én nem vagyok pali. Ha elhallgat a zongorista, megsüketülök. Engem ismernek itt, törzsvendég vagyok. Jogom van megmondani, hogy mit játsszon az öreg kopott zenész. — Fél cseresznyét Józsi bácsinak, hátha belejön. Csak akkor tud játszani, ha iszik. Különben mindig iszik. Ha nem, akkor olyan, mint egy kísértet. — Nem itt kezdte, zongorista volt az Operában. Elitta a tehetségét, de négy féldeci után elfelejti a presszói. Álmodik. A publikumot látja. Ilyenkor nincs twiszt. Sír és Lisztet játszik. Szép. A szeme kigyullad. Tapsolnak neki. Lehet, hogy ez a boldogság?! ; — Uraim, most eljátszom [önöknek Liszt Harmadik zon- ! gora versenyét...!
