Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
► «if wicrn zlCh'ltm I960. OKTOBER 2., VASÁRNAP Gyümölcs facsemete és szőlőoltvány háztáji gazdaságoknak A háztáji gazdaságok ellátását intéző földművesszövetkezeti telepek és lerakatok az idén a tavalyinál lényegesen korábban, már október második felében, megkezdik a facsemete, a szőlőoltvány, a bogyósgyümölcs szaporítóanyag és a díszfaiskolai cikkek árusítását. A 82 állandó és 2500 ideiglenes telepen szerezhetik be a háztáji-házikerti termelők gyümölcsfacsemete-, illetve szőlőoltvány-szükségietü- ket 1970-ig kereken tízmillió törzses gyümö’.csfacsemetét, tizenhárommillió szőlőoltványt és korlátlan mennyiségű bogyósgyümölcs szaporítóanyagot kell forgalomba hozni a háztáji-házikerti szőlők és gyümölcsösök rekonstrukciójá- j hoz. Törzses gyümölcsfacsemeté- I bői az elmúlt évihez képest I egymillióval több, együttesen .1—2,5 milliót kapnak a háztá- I ji gazdaságok. Szőlőoltvány az elmúlt évben gyakorlatilag még nem volt kapható a földművesszövetkezeti telepeken, a'z idén viszont már 2,5 millió oltványt és félmillió európai gyökeres vesszőt hoznak forgalomba. Megjelent Isaszeg története A Pest megyei múzeumi füzetek sorozatának legújabb kiadványa az ország egyik legrégibb községe, Isaszeg történetét ismerteti. A számos fényképpel illusztrált kis füzet történeti áttekintést ad a község múltjáról. Emléktábla a Gömbös-szobor felrobbantásának helyén PIONÍROK Az Erzsébet-híd budai oldalán, a jelenlegi hídfeljáró melletti parkban állt annak idején Gömbös Gyula fasiszta miniszterelnök szobra, amelyet 1944. október 6-án partizánok, az úgynevezett Marót-csoport tagjai robbantottak fel. Ezzel az akcióval adtak jelt a fegyveres ellenállás megkezdésére. A Fővárosi Tanács emléktáblával jelöli meg a helyet, ahol a robbantást végrehajtották. A robbantás évfordulója alkalmából — október 6-án — délelőtt 11 órakor ünnepséget rendeznek, s ennek során leplezik le az emléktáblát. Az ünnepségen részt vesznek az Riport — natúrban Autós vagányok állami kocsin - A partnerekhez illően „Kiegyenesítettem a tekintetét“ - Még nyolc... még öt perc nek. A vékonyból ösztönösen kibukik a szó: — Nem is olyan süket... A pufók leinti: — Olcsó trükk. Édes apuskám: először is, volt már egy pasas, aki csúnyán nézett j rám, de én kiegyenesítettem a tekintetét. Kettő: mi nem is jártunk erre, soha itt sem voltunk, magát nem is láttuk ... Na, ehhez mit szól? Most rajtam a hallgatás sora. Egyetlen adu van a kezemben: a kislány. — Szerencsére, a kislány is igazolja, hogy itt jártak... Az órámra pislogok közben. Minden óra tízkor van itt a busz. Nyolc perc addig. Nagy verés már nem lesz... Hej, ha most jönne egy kék-fehér csíkos rendőrségi Warszawa vagy Moszkvics ... — Idehallgasson — mondja a vezető —: én már néhány okos fiút megkezeltem ... — Kocog a térdem, annyira félek... Ha a térdem nem is kocog, de azért tartok tőle. Ha kék- zöld foltokkal haza, illetve a szerkesztőségbe bemegyek, ki hiszi el ezt az ügyet nekem? Ez a kis béka is — most már mérges vagyok a lányra — szólhatna egyet... Még öt perc a buszig. Nem tudom, mi történik a fejükben. Meggondolták magukat — hátha tényleg valami grimbuszt csinál a „pasas-' — vagy csak elunták, a kocsihoz mennek. Kitárolnák az országúira, s amikor hátramenetből visszakapcsol a vezető, a másik kiordítja: — Rohadj meg ... Elmennek. Ezek után már csak egy dolgom volt: a kocsitulajdonos céggel tudatni a kék Warszawa beosztottjai enyhén szólva inkorrekt viselkedését... M. O. rezési akadályokat, sőt rugalmasan dotálja az ötleteket, a gyorsaságot. Legutóbb például az esztergályosnak arra kellett rájönni, milyen szerszámmal vékonyítsanak le egy VlII-as méretű fémrudat VI- osra. A megoldás ötletét egy faipari szövetkezetből kölcsönözték: megfigyelték, mivel vékonyítják ott — a seprűnyelet. A kitalált megoldás: újítás —, és mégsem az. Újítási díjra ugyanis nem lett volna érdemes felterjeszteni, mivel csak filléres összeget takarítottak meg, s így az újító sem részesülhetett volna magas dotációban. (De ilyen ésszerűsítések nélkül esetleg elcsúszhatnának a milliós megrendelés határidejével!) A vállalat úgy jutalmaz —, hogy nem vonja le a megtakarított idő bérét. A beszélgetésnek ezen a pontján még egy jó, összehasonlításra alkalmat adó példát is mondtak az esztergályosok. Nemrég ellátogattak egy mezőgazdasági gépeket készítő üzembe. Észrevették: viszonylag lassan végeznek el ott néhány műveletet. Szóltak, hogy ők ezt gyorsabban csinálják, szívesen átadják tudásukat. De vendéglátóik elhárították az ajánlatot, mondván, jó ez így. Világos: nem érdekeltek a gyorsabb, termelékenyebb munkában. Megkérdeztem a történet elbeszélőit, mennyi az átlagkeresetük. A válasz: 2300— 2400 forint. S azóta ilyen magas a fizetésük, amióta a vállalat ráállt a Pionírra. Nincs másról szó, minthogy ez o gyár felismerte, hogy a gazdasági élet bizonyos pillanatokban labdát dob — ha elkapják, nyernek, ha nem, rá is fizethetnek. S ahhoz, hogy az emberek elkapják ezt; a szint bó- TUtüs labdát — erre kell őket ösztönözni. De lelkesedés nélkül sem lehetne csinálni. Erről Is meggyőződtem a műhelyekben. Nem lehetne, mert még akadnak, és sokáig lesznek olyan hiányosságok a termelés alapfeltételeiben, amelyeket valóban csak a lelkesedés pótolhat. Nézzük itt is a tényeket. Az új Pionírok bejáratásánál legutóbb 60 fiatal szakmunkás összesen 120 óra társadalmi munkát végzett... De a társadalmi munkával legalább egyenértékű az a tény, hogy az exportra menő gépek esetében mindig támaszkodhatnak a művezetők az ifjúsági brigádokra. Ha a Pioníron kisebb-na- gyobb minőségi hibát találnak — rendszerint ezekhez a fiatalokhoz fordulnak. S azok szó nélkül leveszik a gépről azt a darabot, amely- lye1 éppen foglalkoznak — nem hívnak normást, nem sürgetnek elszámolást —, az előbbi példánál maradva, elkapják a labdát, most már valóban lelkesedésből. Más. Sürgős túlórázásra voit szükség a lakatos ifjúsági brigád munkáihoz, de nem volt béralap. Egy hónap alatt minden brigádtag 20 óra simán elszámolt túlórát teljesített. Az ember sokáig beszélget a gyárbeli ifjúsági brigádok tagjaival, és mennél több időt tölt velük, annál érdekesebb dolgokat hall. Negyvenkét fiatal közül heten járnak technikumba, öten gimnáziumba, egy marxista egyetemre — nem,1 nem az irodába kerülés céljával, hanem „csak úgy” — vagy azért, mert, mint egyikük indokolja: a munkájuk is egyre bonyolultabb, lépést kell tehát tartaniuk műszaki értésben, szaktudásban. Megkérdeztem, előfordulhat náluk, hogy valaki a saját kiemelkedő teljesítménye kedvéért eltitkolja munka- módszerét, vagy újítását? Kiderült, hogy kérdésem még nem vesztette el aktualitását, mert nem is olyan régen még dolgozott a gyárban olyan munkás, aki néhány munkafolyamatot csak akkor csinált, amikor senki nem volt a közelben... De a megkérdezett brigádtagoknál ilyesmi elképzelhetetlen. Mindez azonban már nem tartozik szorosan a Pionír témájához. .. .. . ahhoz a géphez, amelynek sikere országos szempontból sem jelentéktelen előrelépés. A gyár életében meg döntő előrehaladás. S hogy ezt elérhették, ez többek között nagyon is a vállalat fiatal szakmunkásain múlott, akik munkájukon keresztül most egy kicsit maguk is pionírrá váltak. Padányi Anna Emeletes vasúti kocsi az 1870-es évekből gépek, majd az azokat követő robbanómotorok éppúgy érdeklődésre tartanak számot, mint a korszerű közlekedés sokféle eszköze, a villanymozdonytól a repülőgépig. A maga nemében páratlan a múzeum mozdonymodell- gyűjteménye, Itt van a többi között a Derű nevű mozdony modellje is: ez a gép „röpítette” 1847-ben elsőként a vagonokat Pestről Vácra. A nagy, üvegtetejű csarnokban hatalmas kivilágított föld- gömb forog, rajta a föld közlekedési hálózatának pontos rajzával. Érdemes nekivágni a felfedező útnak: élményekkel, tapasztalatokkal gazdagon fejezzük be. \ 1 Vác—Budapest „Derű“ A tágas és világos terem tözepén mozdony áll. Különös nozdony. Ha ma futna a síteken, megcsodálnánk, de meg is mosolyognánk. Az eredeti mozdonyon, s ;öbb mint kétezer okmányon, •ajzon, képen és tárgyon, a judapesti Közlekedési Museum gazdag anyagán tanul- nányózhatjuk: hogyan fejlő- lött hazai közlekedésünk. A rajzok és fényképek a tözlekedés régebbi formáit, íszközeit idézik. Az első gőzhogy mi közöm ehhez. Közben t több kocsi is rájuk dudál, I mert a kék Warszawa fara a betonon, orra a füves padkán. A pufók arcú tisztel meg válaszával: I — Apuskám, magának nem « osztottunk! i Erélyes, felháborodott a | hangja. Mint akinek természe- j tes joga, hogy az állam által t alá adott kocsival nőkre va- ] dásszon. — Nem látják, hogy a kis- ] lány a buszra vár? < — Kérdezte valaki? A vékony arcú kilép a ko- j csiból. Na jó, ha egyedül len-. ne, még éppen vállalnám, : mondom magamban, ahogy a 1 szürkületben végigmérem. Vé- i konydongájú legény, a „mit- j ugrálsz” típusból, de a rósz- ] szabbik fajtája: az agresszív ] és arrogáns. Rágyújtok. Ez mindig hatá- j sós. Aki nem tart attól, hogy < míg a cigarettával és az öngyújtóval babrál, baja eshet j — egy pofon erejéig, mondjuk — az nyugodt ember. { A szocialista Angyal maga? f-------------------------------------- i Két lépésnyire megáll élőt- I tem. A vezető közben beljebb t húzódik az útról, a fák közé, : bokrok között tört út vezet, oda állítja a kocsi orrát. Onnét kiabál: j — Kötözködni akar, apafej? , Ezt szeretem, ezt a kezvet- f lenséget: még a szókincsére , sem panaszkodhatok, hiszen j korábban apuskám voltam ne- . ki, most meg apafej. Lám, mi- , lyen hamar szövődik közvet- , len kapcsolat ember és ember között! — Nem kötözködöm, csak azt mondom, ami van. Hagyják békén a lányt. < — Öregem — mondja a vé- ( konyarcú a vezetőnek — nyisd ^ ki a szemed: itt láthatsz egy j igazi úriembert. Egy szocialista Angyalt, öregem ... Hát ne sírjon az ember? ^ Kezdem elveszíteni józansá- ^ gom: pukkaszt a méreg. Fő-^ ként azért, mert régóta tudom, ^ hogy — semmit sem tehetek. ^ — Valami eredetibbet nem 4 tudnának kitalálni? Ez meglepi őket. Úgy lát- S szik, mások ilyenkor már ^ jobbnak látták abbahagyni Én a kislányra pislogok, íegr- ^ alább szólna valamit, de csak ^ szeppenten húzódik a megálló-^ tábla oszlopa mellé. — Mondja, mindenáron el- ^ határozta, hogy elrontja az űz- ^ létünkét? S — Üzletüket? Erre megint némi hallgatás S a válasz. A pufók arcú: — Esküszöm, bolond a pa- \ sas. Mi nem is jártunk erre — Az lehet — mondom —, ^ de annyi eszem van, hogy a $ kocsi rendszámát megjegyez zem. 5 Egy pillanatra meghökken- s Az ember néha a vereségeit is meg kell, hogy írja. Nem azért, hogy az olvasó sajnálkozzék: lám, micsoda furcsa szakma ez. Hanem mert — talán — valami tanulság kínálkozik belőle: a sorok íróján túl, mások számára is ... A kék Warszawa fékez Sötétedik, elég korán már, szeptember vége van. A Vácról a fővárosba vezető országúton baktatok, a Vácrárót felé vivő elágazáshoz érek, amikor sötétkék Warszawa húz el mellettem, s alig harminc-negyven méternyire csikorgó kerekekkel fékez. A dombon magasodó templom előtti, Kálváriának nevezett távolsági buszmegállónál fiatal lány áll: a buszra vár nyilván. Magam is a megállóhoz igyekszem. Ahogy közelebb érek, látom, két, fiatalabb férfi ül a kocsiban. Egyikük — a vezető — zöldes ingben, pufók arccal, a másikon fehér ing, soványabb, energikusabb arcú. A lány előtt blokkoltak le: nyilván útitársnak invitálják. — ... mitől fél picike? A lány hallgat. — Nem esszük meg — mondja a pufók arcú, s vigyorog. A lány — kényszeredetten — csakhogy mondjon valamit: — Attól nem is félek. — Attól meg pláne nem kell félni! Röhögnek. Ronda, fapados röhögés ez, olyan mintha a ruháját húznák le az embernek. A lány hátrább lép, de a vezető mellett ülő férfi kinyitja az ajtót: — Na baba, mit affektálsz? A lány — lehet vagy tizenhét éves, csinoska, de inkább kislány, mint felnőtt nő — kicsit ijedt hangon, de határozottságot erőltetve tiltakozik: — Legyen szíves, ne tegezzen. Minek néz engem? A soványabb arcú: — No nézd csak, a picike, micsoda szende! Hogy oda ne rohanjak! Apuskám, nem osztottunk A kislány felém pislog, mint akitől segítséget vár. Van már némi tapasztalatom ilyen ügyekben, tudom, hogy reménytelen, de hát halk sóhajjal megadom magam. — Nem tudnának mással szórakozni ? Az ember szavait mindig a partnerhez illően válogassa. Ha azt mondanám ugyanis: uraim, szíveskednének megfelelő modort tanúsítani, s látva, hogy a kislány nem óhajtja társaságukat, továbbállni; rögvest bolondnak néznének. Ha azonban a maguk pimaszságát átvéve avatkozom közbe, talán ... Taktika kérdés« ez. A két férfi egy pillanatra elhallgat, annyira nem értik A ceglédi Közlekedési Gépjavító Vállalat egyik export- terméke felett védnökséget vállaltak a gyár KlSZ-fiatal- jai, elsősorban három ifjúsági brigád. Ez a felajánlás igen eredményesnek bízónyult. Mielőtt rátérnék arra, amiről tőlük értesültem, nézzük, mit tud maga a termék, amelyről már sokat írtak, a Pionír C—25, Az aszfaltkeverő géptelep 25 tonna aszfaltot gyárt óránként, úgy, hogy üzemeltetéséhez elég egy gépkezelő. Az UVATERV mérnökei által tervezett, több gépből összetett kolosszus első darabja 1962- ben készült el, s a Pionír azóta több nemzetközi kiállításon szerepelt sikerrel. Mindezt tudva, a látogató nem kételkedhet, hogy a gyár- teli fiatalok felajánlása való- li tartalmat rejt. VXégis — és talán furcsa, hogy ízzel kezdem — az ifjúsági trigádok tagjaival való találkozás hamar meggyőz arról, íogy csak lelkesedéssel nem ehetett volna sikerre vinni a Pionírt. Az esztergályos ifjúsági brigádok tagjai például korántsem lelkesedtek az első na- íokban, amikor megtudták, íogy az ő feladatuk lesz megmunkálni a Pionír alkatrészeit. — Ezek sokkal bonyolultablak, mint amilyeneket azelőtt készítettünk. Meg aztán: új munka — a normás bizonyta- an, mennyi időt szabjon rá, iél, hogy túl laza lesz, tehát nkább kevesebbet ad, mondván, majd reklamálunk. S még egy: tudtuk, hogy exportba megy a gép. Olyan ez, mint imikor maga süteményt süt. 3a a háziaknak készíti, min- lenlképpen megeszik, de ha vendégeknek csinálja, akkor vigyáznia kell. — így indokol íakar Imre, az egyik esztergályos ifjúsági Brigád vezetője. Aztán hamar „belelkesedek”. De erről még később szó lesz. Egyelőre maradjunk íz első gyárbeli tapasztalatom- íál: hogy csak lelkesedéssel — bevehetetlen bástyának bizonyult volna a világpiac a Pionír számára. Ahogy a hazai piac például na is viszonylag nehezen bevehető bástya ennek a gépnek. Széles körű itthoni alkalmazó- iát akadályozza, hogy általában nincs biztosítva hozzá sem íz anyag kellő ütemű adago- ása, sem a kiszolgáló géppark.! > talán a leglényegesebb aka- j lály: nem ösztönzik bérezés-] el a gép kezelőit, hogy való- ] >an kihasználják kapacitását. ] fásként meg nem éri meg az > izemeltetést. Szerencse, hogy a Pionír! gyártásánál „azok keresnek, akik dolgoznak". Példákat erre is: a lakatos! fjúsági brigád egyik tagjától,! /áróczi Imrétől hallom, hogy! ninden exportra kerülő Pionír: ^készítése után jutalmat kap-] iák a legjobb munkások. Még] így példa arra, hogy a gyár ] lem támaszt bürokratikus bé- i * rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*
