Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

1966. OKTOBER 2„ VASÁRNAP “‘"s^úritw 5 Az aszódi domb mélyében Az Aszód melletti magasla­ton a mezőgazdasági munká­latok során igen gyakran ve­tett föl az eke már régebben is különös formáiú cserepe­ket. Sokáig ügyet sem vetet­tek rájuk, egyszer azonban, még az ötvenes években, akadt valaki, aki tudta, hogy az aszódi Petőfi Múzeum szorgalmasan gyűjtögeti a ré­giségeket, bevitt tehát né­hány darabot belőlük. A múzeumi emberek rög­tön megsejtették, hogy a domb mélye érdekes tit­kokat rejteget. 1960-ban és 61-ben próbaása­tásokat végeztek és valóban néhány ásónyomnyi mélység­ből sok minden került már akkor is napfényre. A lele­tekről értesült a Magyar Tu­dományos Akadémia régészeti kutatócsoportja és elhatároz­ta, hogy munkatervébe illesz­ti az aszódi domb módszere­sebb feltárását. A munka idén nyáron kez­dődött meg. A helyszínen megjelentek az archeológu­sok, elvégezték a szokásos méréseket, majd kijelölték az eredménnyel kecsegtető pró­baárkok helyét. Nyolc mun­kás hat héten át dolgozott a dombon és az eredmény ha­marosan igazolta a föltevést: egy körülbelül négyezerötszáz eves emberi település, egy új kőkorszakbeli falu nyomai kerültek nap­fényre. A föltárt leletek bőbeszédűen árulkodnak a távoli kor em­berének életéről. Asztalos István, az aszódi múzeum igazgatója szerint az eredmény régészeti szempont­ból rendkívül jelentős. — A föltárt sok ezer éves 4500 éves település - Művész fazekasok Tűzvész a faluban - Zsugorított csontvázak hulladékgödrökből előkerült szerszámok, eszközök azt mu­tatják, hogy azok a népek, amelyek az új kőkorszakban ezen a vidéken telepedtek le, már elsősorban földművelés­sel és állattenyésztéssel fog­lalkoztak, de még rendszere­sen halásztak és vadásztak is — mondja. — Már ismerték a szövés-fonás tudományát, fazekasaik pedig kifeje­zetten művészei voltak mesterségüknek. Kihasználták a vidék termé­szeti adottságait, a helyszínen talált kiváló minőségű agyag­ból változatos formájú, vörös és fehér berakásokkal díszí­tett edényekét készítettek, olyan szépeket, hogy azok még a mai ízlés igényeit is kielégíthetnék. Edényeiket kemencékben égették ki, és ennek köszönhető, hogy azok több mint négy évezreden át is megmaradtak a föld mé­lyében. A régészek egy ilyen négyezer éves égetőkemence maradványait is feltárták, mesterei feltehetően nemcsak edényeket égettek benne, ha­nem itt sütötték lapos, le­pényszerű kenyerüket is. A feltárási munkálatok során előkerült épületmaradványok tulajdonképpen favázas, agyaggal betapasztott falusi kunyhók voltak. Megmaradá­suk annak köszönhető, hogy a telepet valószínűleg hatal­mas tűzvész pusztította el, a kunyhók faváza szénné égett és agyagburkolatuk a nagy hőségben téglasze­rű kemény masszává vált, majd a kunyhó alapjaira om­lott. Előkerültek alóluk a kunyhók tűzhelyei, a korabeli kezdetleges szövőszékek ma­radványai, számtalan kő- és csonteszközzel, agyagedénnyel együtt. Az aszódi dombon, a kőkor - szakbeli falu mellett egykorú sírokra is bukkantak. — Ezek a sírok a feltehe­tően Dél-Európából származó nép érdekes temetkezési szo­kásait árulják el — mondta a múzeumigazgató. — Halottai­kat zsugorítva, oldalt fektetve helyezték a sírgödörbe, sok­szor csak egyszerűen a sze­métgödörbe. Melléje tették kedvenc szerszámait és fegy­verét, kőbaltáját, orsóját és egyéb használati tárgyait. Né­hány sírban csonttűket is ta­láltak, amelyekkel tulajdono­suk nyilván a ruháját kapcsol­ta össze, de előkerültek nyakban hor­dott gyöngysorok is. A csontvázak dereka vagy fe­je mellett több helyen agyag­edény volt, benne étel nyomai és vörös festék. Ezekből a túl- világi élethez fűződő vallási elképzeléseikre lehet .követ­keztetni. Az aszódi ásatás eredmé­nyének jelentőségét abban lát­ják a szakemberek, hogy igen sok eddig még tisztázatlan kérdésre igér feleletet. Annak a népnek, amely az új kőkor­szak idején élt itt, nyomát már korábban megtalálták több más helyen is, így a Du­nántúl déli részén, Lengyel község határában, — innen kapta a „lengyeli kultúra” ne­vet — továbbá Északkelet- Magyarországon, Szlovákiá­ban, sőt Németországban is. A délről észak felé vándorló népek megtelepedési láncola­tában valószínűleg Aszód volt az a pont, ahonnan mind nyugati, mind keleti irányban ván­doroltak aztán tovább. A papi-földeken föltárt em- lékanyagban ugyanis olyan cserépdarabok is akadnak, amelyekhez hasonló a Tisza vidékén került napfényre, ami vagy azt jelenti, hogy az aszó­di domb lakói keveredtek a Tisza vidékéről nyugat felé vándorló népcsoportokkal, vagy pedig már kereskedelmi kapcsolat volt közöttük. A magyar föld őstörténete szem­pontjából igen fontosak ezek az adatok. A hatalmas mennyiségű anyag tisztítása, restaurálása és konzerválása már megkez­dődött, tudományos feldolgo­zására is hamarosan sor ke­rül. m. 1. AZ ŐSZI MUNKÁK SIKERÉÉRT Versenyre hívja a megye traktorosait Sándor Pál, a túrái Új Úton Tsz deresedő hajú traktorosa második lett a megye legjobb rendre arató traktorosai kö­zött. Az őszi munkában is út­törő szerepet vállalt. Nap- szálltakor még gépén ül, s hajnalban már javában hasít­ja a fekete barázdákat. A tavasz óta egyre szélese­dő kongresszusi versenybe be­kapcsolódva, Sándor Pál is felhívást intézett megyénk traktorosaihoz. Versenyre hív­ja őket az őszi munkák gyors, mielőbbi elvégzéséért. A szep­tember elsejétől november 30- ig teljesített műszaknormák alapján azé a traktorosé lesz a győzelem, aki a minőségi követelmények maximális be­tartása mellett a legmagasabb műszaknormát éri el. A ver­senyben minden traktoros részt vehet. Idejében végeznek-e? A KERDESRE A KISKUNLACHAZI PEREG TERMELŐSZÖVETKEZET TAGJAI VÁLASZOLNAK A kiskunlacházi Pereg Tsz- röl azt mondják a járásnál, hogy elmaradt az őszi mun­kákkal. Ajánlatos figyelembe venni a járás véleményét, de hát a helyszínen is sok min­den kiderülhet. Radnics Mihály tsz-elnökkel már mint „tájékozott” ember kezdem a beszélgetést. A számok, Elsősök igen a számok — mondja — '"""""""""""'"'"""■""'"‘""•'"■""■'■'‘"ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssmsssssMsyssssssssssssssssssssssssssss/: valóban nem valami jót mu­$ tatnak. ^ Sorolja a számadatokat: a ^ vetőszántási terv: 772 hold, $ ebből 190 holdat teljesítettek. ^ A tervezett 460 hold mély- ^ szántásból 170-et végeztek el. $ A 40 hold rozsot elvetették, az S őszi takarmánykeverékből 10 | holddal többet is. A kétszáz S holdas ősziárpából 80 holdat ^ vetettek be. Búzavetésük még !$ nincs. A 30 hold silót betaka- ^ rították. Most a 60 hold bur- ^ gonyában dolgoznak az asszo- ^ nyok, jövő hét közepén állnak munkába a 80 holdas cukor­répa táblán, s majd csak en­nek betakarítása után kezdőd­het a 280 hold kukorica. A felsorolásból kitűnik: na­gyon sok a tennivaló ebben a szövetkezetben. Be erről nem csak ők tehetnek. Megnehezí­tette munkájukat az időjárás is. A kukoricát jó két héttel későbben vethették el, s ez a különbség az érésnél is meg­mutatkozik. A többi kapás be­takarításához is későbben kezdhettek hozzá. Ha egyszer valahol megcsúsznak az idő­vel, akkor minden határidő el­tolódik. — Bennünket a silókukorica hátráltatott. Rengeteg baj volt a silózó géppel, öt traktort le­foglalt, emiatt nem haladt a szántás. Túl vagyunk rajta, most már bízunk, hogy nem lesz baj. Van egy szabály a mezőgaz­daságban, amihez feltétlenül tartania kell magát a vezető­nek: nem a legjobb, hanem a legrosszabb körülményekre kell felkészülni. S ez nagyon sokszor jutott eszembe ezen a napon, amikor az elnökkel a tsz határát jártuk. Már a járásnál mondották, hogy ez a szövetkezet a leg­gyengébben gépesített, 12—13 traktora nem elég ahhoz, hogy megbirkózzon a szántás, vetés, betakarítás nehéz munkájával. Amikor augusztusban az őszi munkák tervét elkészítették, nagyon derűlátók voltak. A ki­csi traktorpark mellett szep­tember 1-től 15-ig, 41 normál- holdnyi külső traktormunkát terveztek, a hónap közepétől, hónap végéig 6 normálholdat. Október első felében 15, no­vember első felében pedig 60 normálholdat. A helyi gépjavító állomással 200 hold szántásra szerződtek a harmadik negyedévre. A gépjavító azonban nem tesz eleget a szerződésnek. (Egyéb­ként 2—3 nagyteljesítményű traktora ipari üzemeknél dol­gozik.) — Kénytelenek voltunk a Bugyi Gépállomáshoz fordulni Különös világ az általános iskola első osztálya. A gyere­kek, akik ide belépnek még nem tudják, hogy a játék bi­rodalmából át kell lépniük a tudomány birodalmába. Hogy ez a folyamat könnyen és gör­dülékenyen menjen ott van­nak segítőtársnak a tanítóné­nik. Az első hetekben még azt tanulják, hogyan kell fogni a ceruzát, hogyan kell ülni a padban, hogy ne görbüljön meg a hát. Tulajdonképpen játszanak, köröket, karikákat rajzolnak, tornáztatják ujjai- knt. Megismerkednek a betűk és • a tanulás alapelemeivel. — mondja a tsz-elnök — ott megígérték, hogy három trak­tort küldenek. Az időjárás és a géphiány. Ez tehát a két ok, ami gátol­ta, illetve gátolja a termelő­szövetkezetet abban, hogy előbbre tartson az őszi mun­kákban. A tsz elnöke azonban nem tartja súlyosnak a hely­zetet: — Biztos vagyok benne, hogy november elsejéig elvet­jük az őszieket. Az irodai beszélgetés után motorra ülünk, s „nyakunk­ba” vesszük a határt. A tanya- központban négy-öt ember földeli a silógödröt, távolabb a napraforgót szárítja, egy idősebb tagokból álló csapat. A tanya közepén traktoros dolgozik, gépe mellett. Kácser Károly traktoros így vélekedik az őszi mun­kákról : — Ha jó idő lesz, akkor idejében elvetünk és betaka­rítunk. Mi, traktorosok, igyek­szünk, de a gyalogosok közül sokan csak a vállalt munká­val törődnek, ha máshová hívják őket, nem szívesen mennek. A tanya közepén valósá­gos röpgyűlés jön össze. A té­ma itt is az őszi munka. Krizsik Lukács elnökhelyet­tes: — Az a baj; hogy mi őszin­ték vagyunk, megmondjuk az igazat. Jobb lett volna, ha szépítünk a számokon, mint a többi szövetkezet, akkor más­ként vélekedne a járás. Egyéb­ként mi sem vagyunk lema­radva. Horák Mihály párttitkár: — Nincs ok az idegességre. A járásnál csak a naptárt né­zik. Akkor sem vetették az emberek a búzát ebben az időben, amikor egyéniek vol­tak. November elsejére föld­ben lesz a mag. Kovács Antal állattenyészté­si brigádvezető: — Nagyon sok még a mun­ka a határban és kevés az ember. A csalamádét is kel­lene kaszáltatni, hozzá kelle­ne látni a lucerna negyedik kaszálásának. A vetés is sür­get, de legnehezebb lesz a be­takarítás. Megoszlik tehát a vélemény. A‘z egyik rossznéven veszi a járás figyelmeztetését, a má­sik aggódik. A krumpliföldre igyekszünk, ahol több mint száz asszony dolgozik. Mózes Mihályné munkacsa­pata éppen ebédel, együtt az egész csoport. Egy pillanat alatt „kiborul” minden, amit az asszonyok sérelmeznek. Az egyik: a tsz elnöke reggel az uborkára irányította az asz- szonyokat, amíg a fogatosok 1 elég sort szántanak ki. Az uborka ugyanis nem „vállalt” munka, annak szedésére nem szívesen vállalkoznak. Még inkább elveszi a kedvüket, hogy a vezetőség még nem ál­lapította meg, hogy mit kap­nak a szedésért. — Hogy megy a munka — kérdezzük az asszonyoktól. — Mi, akik itt vagyunk, csináljuk, de elég 6okan hiá­nyoznak. A munkacsapatvezető szá­mol: — A harminckilenc tagból 31 van itt. — És a többiek? — A háztájit takarítják be. — Azok teszik jól, akik a magukéra gondolnak. — Azokét nem lopják el. — Tudja-e, elnök elvtárs, hogy a pázmándiból lopják a kukoricát? — Sokan járnak arra zsák­kal! Az elnök visszakérdez: — Mondják meg, hogy kik lopnak? Halálos csend! — Csőszöket kellene beállí­tani ... A iMocsári-dülőben a trakto­rosokat is egy csoportban ta­láljuk — ebédelnek. A tsz elnöke az úton nagyon dicsér­te őket, jól dolgoznak, jó szakemberek. — Tudják, hogy magukon van most a tagság szeme? — indítjuk a beszélgetést. Mindannyian mondják, hogy most a silózás befejezé­se után. már nincs megállás. Holnaptól kezdve nyújtott műszakban dolgoznak. Nyug­talanítja azonban őket, hogy nincs elegendő alkatrész, fil­léres dolgokért meg kell állni. Hangsúlyozzák, hogy nagyon nehéz lesz idejében elvégezni a munkát. Csak akkor sike­rül, ha az idő nem romlik el. — Ha nyáron mélyszántot­ták volna ezt a területet, amit most szántunk és ve­tünk, előbbre lennénk — mondja Kovács Mihály. — És miért nem szántották mélyen? Az elnök: — Nem gondoltunk rá, hogy ennyire kifutunk az idő­ből. Ez bizony szakmai hiba, mint ahogyan az, hogy köz­vetlenül a szántás után vet­nek. Nem hagynak időt az ülepedésre. — Sürget az idő, nem vár­hatunk — mondja az elnök. Lemaradt-e az őszi mun­kákkal a kiskunlacházi Pereg Tsz? Helyesebb, ha azt kér­dezzük: befejezi-e idejében az őszi munkákat a szövetkezet tagsága? A vezetők határo­zottan állítják, hogy igen. De olyanok is akadnak, akik ké­telkednek benne. Zárjuk ezt a látogatást azzal: majd meg­látjuk. A következő hetekben néhányszor még ellátogatunk ide, s beszámolunk arról, ho­gyan birkózik meg a nehézsé­gekkel a szövetkezet. Mihók Sándor i Nem kell sok idő hozzá, s már ők is olvasni és írni tud­nak majd. A tanítónők szá­mára ez nehéz, komoly mun­kát jelent. Így, a játékból és munkából, körökből és kari­kákból. betűelemekből alakul a tudás. Foto: Nádas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom