Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
1966. SZEPTEMBER 7., SZERÜA "^tíríafi Tanulságok a jövőre Még egyszer a paradicsom felvásárlásáról MA MAR NEM ANNYIRA SÚLYOS A HELYZET A PARADICSOM ÁTVÉTELÉNÉL, MINT AZ ELMÜLT KÉT HÉTBEN. A NEHEZÉN TÜL VANNAK A GYÁRAK, A FELVÁSÁRLÓ KERESKEDELEM ÉS A TERMELŐK. SAJNÁLATTAL KELL AZONBAN MEGÁLLAPÍTANI, HOGY A NEHÉZSÉG NEM VALAMI INTÉZKEDÉS EREDMÉNYEKÉNT SZŰNT MEG, HANEM AZ ÉRÉS TERMÉSZETES FOLYAMATA, AZ IDŐJÁRÁS VETETT VÉGET A SOKSZOR ELÉG ÉLES ELLENTÉTEKNEK. MOST, A VIHAROS SZEZON UTÁN, ÉRDEMES VISSZATEKINTENI A MŰLT HETEKRE, S LEVONNI A MEGFELELŐ TANULSÁGOKAT. A megyében átlag 120—130 -mázsa paradicsom termett az idén holdanként. A több éves ■hetven-nyolcvanmázsás átlagnál tehát mintegy ötven százalékkal termett több. A jó körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek az elmúlt esztendőkben is termeltek ennyit. A szövetkezeti gazdák szorgalma, a termelés fejlesztése érdekében tett beruházások, intézkedések és a kedvező időjárás szerencsés találkozása eredményezte az idei jó termést. Bár sok gondot, bajt okozott, azért mégis jó, hogy sok termett: minden bizonnyal ösztönzi az érdekelt szerveket a cselekvésre. Ellenkező esetben ugyanis mind gyakrabban kerülünk majd Szembe hasonló nehézségekkel. Az idei gondok ■fő oka: a magyar konzervipar nincs berendezkedve ilyen nagy mennyiség ilyen rövid időn belül való feldolgozására. Az időjárás következtében a korai és a késői fajták érési időpontja találkozott. Bár az utóbbi években fejlődött a paradicsom feldolgozás technikája, újabb gépeket is üzembe állítottak, de ez még mindig kevés. Legalább is a szerződött terület nagyságához mérten! A technika fejlesztésével és az új gépek beállításával egyidobén ugyanis újabb tervet kapnak a konzervgyárak, ami. területnövekedéssel is együtt jár. Ennek következménye, hogy a konzervgyárak nem rendelkeznek elegendő tartalék-kapacitással. Az idén például alig tíz százalékkal tudták emelni a termelést a kritikus időszakban. A tartalék-kapacitás emelkedésével a jövőben sem számolhatunk, ezért a problémát máshogy kell megoldani. Az ugyanis nem vitás, hogy az ideihez hasonló „Itísíklás” csöKrenti a szövetkezeti gazdák termelési kedvét, s ez nagy károkat okoz a népgazdaságnak. Tavaly ősszel, a szerződés időszakában, mintegy 900 holddal magasabb volt a konzervgyárak igénye a megyében, mint amennyire végül is leszerződtek. Most utólag örülhetünk, hogy nem sikerült a tervet teljesíteni, mert a nehézségek így még súlyosabbak lettek volna. Érdekes azonban, hogy egy ilyen nehéz szezon után, amikor értékesítési nehézségekkel küzdöttek a termelők, a konzervgyárak emelni szándékoznak a szerződött területet, s ezt azzal magyarázzák hogy, fejlesztik a „paradicsom vonalakat”, tehát jövőre többet tudnak feldolgozná mint az idén. Az nem kétséges, hogy a termelés fejlesztése — mind a konzervgyáraké, mind pedig a termelőszövetkezeteké — népgazdasági érdek. A paradicsom jó exportcikk. Mégis úgy tűnik, hogy a konzervgyárak túlságosan — a termelő gazdaságok rovására is — biztosítani akarják magukat. Kérdés azonban, hogy ez egyértelműen érdeke-e a termelőnek? A tartalék-kapacitás növekedése, illetve növelése nélkül hasonló nehézségek mutatkozhatnak a jövőben is mint az idén. A gazdálkodás új mechanizmusa nagyobb önállóságot biztosít .1 konzervgyáraknak, de ugyanezt megadja a termelő gazdaságoknak is. A konzervgyárak vezetői azt mondják: nekik a termelés fejlesztése a cél, s ehhez keresnek partnereket a szövetkezetek között. A termelő is igyekezik biztosítani magát — erre szolgál a szerződés. A mostani szezon azonban azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetek — elsősorban a vezetők hibájából — nem éltek, illetve nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel. Az első hibát akkor követték eil, amikor a termésátlagokat túlságosan alacsonyan állapították meg a szerződéiben. Igaz, hogy az esetek többségében az utóbbi évele átlagát jelölték meg, de ha az agrotechnikát fejlesztették, a termelés növelése érdekében lépéseket tettek, akkor ez a kiindulási alap hamis. Egy kicsit úgy számítottak a szövetkezeti vezetők: eddig is átvette a gyár a termést, átveszi most is. Az idén nem így volt, és feltehetően előfordul — hasonló esetben — ez a jövőben is. Mi akkor a teendő? Olyan termésátlagokat megjelölni, és olyan mennyiséget vállalni, amennyit a helyi körülmények között biztonságosan el lehet érni. A konzervgyárak ugyanis — ezt határozottan mondják az igazgatók — a leszerződött mennyiséget az idén is átveszik. Ha nem, akkor is kifizetik a szerződésben vállalt mennyiséget. Ebben az esetben tehát — a tervezetthez képeist — nem károsodik a termelőszövetkezet. És ez nem mellékes. A szerződés kétoldalú köte- lezettségvál lalás. Jól meg kell gondolni, mit vállalnak a gazdaságok, vagy melyik időszakra milyen terheket vállalnak magukra. Az idén például az alacsony termésátlagok megjelölése mellett elkövették azt a hibát is, hogy nem fordítottak gondot az ütemezésre. A konzervgyárak a leszerződött mennyiséget osztották be, rö- videbb átvételi időszakra. A napi ütemezésnél természetes, hogy a gyár meglevő kapacitásából indultak ki. Tekintettel azonban arra, hogy az ütemezés áprilisban történt, a szövetkezeti vezetők, „messze van még az az idő” gondolattal nem „figyeltek” oda. Ennek „eredménye”, hogy a konzervgyárak ma jogilag — a megkötött és aláírt szerződések alapján — megtámadha- tatlanok. Hozzá kell még tenni: a termelőszövetkezeti vezetők nem kötötték meg a magas termés láttán sem a pótszerződéseket. Hogy miért nem? Minden bizonnyal azért, mert a múltban sem tették. Csaknem mindegyik tsz alkalmaz jogászt. A jogtanácsosoknak lenne feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a szerződés feltételeit, figyelmeztessék a szövetkezeti vezetőket a „veszélyekre”. így lehetnek legnagyobb hasznára a szövetkezeteknek. Röviden: a szövetkezet is legyen ügyfél, aki érvényesíti a szerződésben lefektetett jogait Az idén kevés szövetkezet tudja ezt elmondani. Abban, hogy ennyire összezsugorodott az érési időszak, kétségtelen közrejátszott az időjárás. De más okai is vannak, hogy egyszerre zúdult ilyen nagy mennyiségű paradicsom a konzervgyárakra. Itt van például a paradicsomfajta kérdése. Az idén 40 százalék korai és 40 százalék késői érésű paradicsomot termeltettek a gazdaságokkal. Ez az arány nem felel meg. Úgy tűnik, hogy középérésűt egyáltalán nem szabad termeltetni. De mihamar dönieni kellene abban a kérdésben is, hogy az arányt a korai vagy a késői javára tolják-e el. A kereskedelem az előbbit szeretné, a konzervgyárak az utóbbira szavaznak. A fajtakérdést a termelők bevonásával, azok érdekeinek szem előtt tartásával kellene megoldani. A konzervgyárak vezetői panaszkodtak — meggyőződtünk róla, hogy jogosan — a termelőszövetkezetekre : az éretlen paradicsomot is leszedték és a gyár nyakára zúdították. Köztudott, hogy a leszedett paradicsomot két-három nap alatt fel kell dolgozni, különben tönkremegy. Száron egy hétig is tartani lehet, minden károsodás nélkül. A paradicsomot a legtöbb szövetkezetben családi vállalás alapján termelték, s így nehéz volt a szövetkezeti vezetőknek féken tartani a szedést Az átvételnél mutatkozó visszásságok idegessé tették a szövetkezeti gazdákat, s ez, valamint a bizonytalanság érzése sarkallta őket arra, hogy mielőbb leszedjék a termést. Még egy körülményt kell megemlíteni ennél a kérdésnél, mégpedig azt, hogy a termelőszövetkezetek többsége az idén nem gondolt a növényvédelemre. Esős, csapadékos időjárás esetén nagyobb a vírusfertőzés veszélye. Ellene legjobban növényápolással lehet védekezni. Sok helyen láthatunk derékig érő gazt a paradicsomföldeken. A fertőzött töveken gyorsabban érik a gyümölcs, lepotyog, tönkre megy. Elég viharos szezont zárnak idén a konzervgyárak és a termelőszövetkezetek. A mostani jó termés azonban szinte kötelező erővel sürget: mindenképpen szilárdítani kell a termelési biztonságot Mihók Sándor 30 új oktatófilm Bő termés lesz ebben az esztendőben az Iskolai Filmintézetben: harminc új oktatófilm gyártása szerepel a tervben. Tizenöt ínár teljesen elkészült, a másik 15 forgatása nagyrészt befejeződött. Az iskolareform kapcsán mind jobban előtérbe kerülő szemléltetéshez nagy választék, 450 féle filmből, mintegy 30 000 kópia várja az igénylőket az Iskolai Filmintézet raktáraiban. HnmnjRRas Meggyorsult a betakarítás Dús termést érlel a koraősz, egy sereg növényféleségből gazdagabb hozam mutatkozik. Ez persze nemcsak örömöt, de nagy gondot is okoz a gazdaságoknak, hiszen több munkáskéz, szállítóeszköz szükséges. Az elmúlt napokban, főként a paraddesombetakarítás állította nehéz feladatok elé a Házi grillsütő ,, A Pápai Elekthennax Gyár RB 11-es új típusú házi grillsütője most vizsgázik a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet Váci úti telepén. Az érdekes megoldású, üvegfalú sütőben lassan forog a hús, 25—30 perc alatt készül el az ízletes sült csirke. termelőszövetkezeteket, váratlanul meggyorsult az érés, többhelyütt „dugulás” keletkezett a szállításban, a felvásárlásban, de a feldolgozásban is Gödöllő környékéről kaptuk a hírt: a szövetkezetek Csömörön, Mogyoródon, Vácszent- lászlón, Galgahévízen és a járásban másutt is mentik a termést. Saját szállítóeszközeikkel viszik a szállítmányokat az iparvidékekre, Dunántúlra. A cél, hogy ne vesszen kárba a többlet sem. S amig a kertészetekben mindenfelé nagyüzem van, százszámra állnak a szedőkosarak fölé az asszonyok — a cukorrépaföldeken is egyre lázasabb munka folyik. Abony, Cegléd és Nagykáta körzetében szaporán telnek a vasúti vagonok, hosszú szerelvények viszik az értékes alapanyagot a cukorgyáraknak. Teljes erővel végzik a gazdaságok a silózást is. A Cifrakerti Állami Gazdaságban egy ötletes megoldás váltotta ki a szakemberek elismerését. A gabonatermesztéshez használatos SZK-kombájnt alakítottak át silózásra, amivel a napi 12 vagonos teljesítményt 20 vagonra növelték. A módszert — amint dr. Lőrincz József, az állami gazdaságok megyei igazgatója tegnap délután elmondotta — a minap a helyszínen tanulmányozták a szakemberek, e igyekeznek alkalmazni másutt is. — sp — 1345 „rajtoló" a nemzetközi borversenyen Ez az év a nagy nemzetközi vetélkedők, versenyek éve. Még ki se hevertük a labdarúgó világbajnokság izgalmait, csak vasárnap fejeződött be az atlétikai Európa-bajnokság — és hétfőn máris újabb nemes küzdelem kezdődött: Budapesten, a Vajdahunyad Várában. A nemzetközi borverseny. A stadionokban népes nézősereg bíztatja — buzdítja a versenyzőket — de itt a borok versenyén csend van. „Szurkoló” be sem teheti a lábát. A szakemberek szerint éppen ez a csend, az elmélyedés lehetősége ad hírt, rangot a világban a nálunk rendezett nemzetközi borversenyeknek. Most még azt sem mondhatjuk, hogy e verseny jellemzője a poharak koccanása. Nem — a számokkal jelölt bormintákat poharakba töltögető lányak minden zaj nélkül teszik a „versenyzőket” a bírálóbizottság asztalára. A zsűri tagjai meg miért is koccintanának — hiszen ők nem isznak. Először a gyertya fényéhez tartják a poharat, hogy lássák a bor színét, csillogását; azután elbírálják illatát, és végül egy gyűszűnyit hörpinte- nek. nyelvükkel megforgatják — de egy pillanat, már kis is köpik. Ám ott marad a bor íze, zamata. Ha mind a három „erőpróbán” helytáll a versenyző, akkor érhet el helyezést. Kaphat arany-, ezüst-, bronzérmet vagy oklevelet. Az idei borversenyre 29 ország 315 bortermelője, illetve borászattal foglalkozó cége 1345 féle borát küldte el. A legnépesebb a hazai mezőny: a magyar borászatot 315 részvevő képviseli. A Német Szövetségi Köztársaságból 313, Ausztriából 107, Olaszországból 74, a Szovjetunióból és Romániából 50—50, Bulgáriából 47 borminta érkezett. A 10 napos verseny alatt ugyancsak megdolgozhat a zsűri — eny- nyiféle borból kiválogatni a legjobbakat, még a rutinos bírákat is próbára teszi. Már az első nap 99 „versenyző” sorsa dőlt el. És ki tudná biztosan megmondani, hogy a versenyszabályok szigorúak-e nagyon, vagy a borok „erőnléte” nem a legjobb — hiszen mindössze 10 bor kapott az első nap aranyérmet, és közöttük is csak kettő a magyar. No-no kecskemétiek, villányiak, szekszárdiak, badacsonyiak. tokajiak, meg a többiek — gyerünk erősíteni,' jó lesz komolyabban venni ezt a versenyt! Az eredményhirdetést a hónap közepe táján várjuk. őszinte borivó szeretettel örülünk minden részvevő sikerének és különösen annak, ha minél több hazai bor végez aranyérmesen. (horváth) Együttműködés A MÄV és a posta kitűnő együttműködéséről van szó. Kétszer akartam utazni e héten, s kétszer nem sikerült. Illetve sikerült, csali nem éppen úgy, ahogy én akartam volna. Első alkalom: Vasárnap reggel Zalaegerszegről Balatonszent- györgyön át Budapestre vitt volna az utam. Szombaton felhívtam telefonon a zalaegerszegi pályaudvart és megkérdeztem szó szerint a következőket: „érdeklődöm, mikor indul vasárnap reggel Balaton- szentgyörgyről gyorsvonat Budapestre?” Közöltek, hogy 6 óra 20 perckor. 6 óra 20 perckor ott voltam. A vonat nem volt ott. Ugyanis vasárnap nem közlekedik a megadott időpontban. Második alkalom: A következő vasárnap Budapestről Debrecenbe vitt volna az utam (vitt volna, mert a vonat nem vitt.) Felhívtam jókor reggel a budapesti MÄV-tu- dakozó számát, ahol közölték, hogy pontosan 19 óra 29 perckor megy vonat Debrecenbe. 19 óra 29 perckor ott voltam. A vonat már nem volt ott, ugyanis 18 óra 20 perckor elment. Az első alkalommal vártak a budapesti pályaudvaron. Öt forint 40 fillérért táviratot adtam fel, hogy ne várjanak, mert csak a kora esti órákban lesz módunkban megérkezni. A második alkalommal vártak a debreceni pályaudvaron. Öt forint 40 fillérért táviratot adtam fel, hogy ne várjanak, mert csak másnap reggel lesz módomban megérkezni. Örömmel fedeztem fel, hogy a MÄV kitűnően dolgozik a posta javára. Hiszen egy cég. — n p — Nemzeti Színház-variációk A Középülettervező Vállalatnál Hofer Miklós építész és munkatársai, a Nemzeti Színház tervpályázata magyar nyertesei készítik a színház beruházási terveit. A díjnyertes terv leglényegesebb vonásainak megőrzésével kétféle vázlatterv-variációt dolgoznak ki. A tervezők szeptember végén adják át a kétféle vázlattervet a konzultatív bizottságnak amely kiválasztja majd a végleges beruházási prog' ram kidolgozására alkalmit vázlatot. i
