Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
pasi MEGYkt 1966. SZEPTEMBER 7., SZERDA Kincsem, Csimpi és a többiek Látogatás a 100 éves Állatkerthen hány emberszabású majom hiányzik, de előbb megfelelő majomházról kell gondoskodni. Már van zsiráfunk is, igaz, megözvegyült szegény, de nemsokára megérkezik a párja, a fiatal zsiráfbika. Anghy professzor harminc éve tanulmányozza az állatok életét, kidolgozta a legmegfelelőbb étlapot számukra, egyik főműve a tigrislovak rendszertana. A professzor neve már elválaszthatatlan a modern állatkert történetétől. Végigsétálunk a centenáriumát ünneplő kerten. Fiatalabb, mint valaha. Üdezöld színekben pompáznak a fák, ■nyílnak az ezerszínű virágok. Mindenült gyermekek! Igen, övék elsősorban a kert. Képeskönyveik elevenednek meg, kedvenc mesealakjaikkal találkozhatnak. A biológiai ismeretek gazdag kincsesháza. Órákig elálldogálnak a majmok előtt, megkacagják tréfás ugrándozásukat, s ismerkednek a félelmetes oroszlánokkal. Huszár Sándor, mindenki Huszár bácsija. talán még a tigrisek is így tartják nyilván — bemehet a félelmetes csíkos ragadozókhoz is. Meséli, ha a kiskorában befogott vad sok szerete- tet kap, általában szelíden nő fel. No, persze, nem ajánlatos mindenkinek kipróbálni! Hátborzongató üvöltés KI MINEK MESTERE? dé tett verseny döntőjét » tv-nézők nagy nyilvánossága előtt bonyolítják ie. SALGÓTARJÁN hangzik a vadállatok ketrecei felől. Mondják, a legbátrabb ember térdei is megremegnek, ha bömböl az oroszlán. Jómagam „csak” a tigris ketrecében voltam, és ott is csupán addig, míg a felvételt elkészítettem. Ha nem tűéles a kép, bocsássák meg kedves olvasóim. — Naponta két mázsa ló- húst, csemegének nyulat, baromfit fogyasztanak a jóétvágyú „gyerekeik” — mondja Huszár bácsi. — Ha tele a gyomruk, békésen pihennek. A dzsungel legveszedelmesebb vérengzője a fekete párduc. Színe mint az éjszaka, Tekintetétől megdermednek a vadon lakói. Mégis, bármily furcsa, a budapesti Állatkertben jól érzik magukat, rendszeresen szaporodnak. Fekete párducért már sok értékes állatot kaptunk cserébe. Napokat tölthetnénk itt el, az is kevés lenne, annyi a látnivalói, az érdekesség. — Már hazamegy? — szól utánam kissé elégedetlenül Kincsem, a bölcs víziló. — Elefánt kollégámmal találko- ■zott-e? Szórja a homokot? Tudja, ő még fiatal, s kissé 'bogaras szegény. Mindig idegesítik az emberek. A Pálma- házban mi újság? Megjött az óriáskígyók étvágya? A krokodilok még mindig alszanak? Tudja, az én medencém elég félreeső helyen van. És sok pletyka el sem jut hozzám. Apropó, ha jó képeket csinált, majd küldje el. Engem ne fényképezzen. Tudja, zseníroz, mert rossz fotóarcom van. — Mielőtt még elkattinthattam volna a gépet, lemerült, mint akinél véget ért a fogadóóra. Irta és fényképezte: Regős István Lezárultak a nevezések a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Televízió, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a vasasszakszervezet Ki minek mestere? vetélkedőjére. Az előzetes adatok szerint mintegy négyezren jelentkeztek a versenyre, amelyben a 30 éven aluli ifjú szakemberek vehetnek részt. Szeptember 20-án fejeződik be az üzemi, területi selejtezők sorozata, majd szeptember 25-én — egyidejűleg — rendezik meg a megyei, a nagyüzemi és a budapesti döntőket. Az országos elődöntőre, amelyen már csak 48-an vesznek részt, október 2-án kerül s<?r. "Az MSZMP IX. kongresz- szusának tiszteletére meghirÓriás tojás Csarba István salgótarjáni lakos rhode islandi tyúkja óriás tojást tojt. A 170 grammos tyúktojás mellett a normális tojás aprónak tűnik. A Mezőgazdasági Lexikon adatai szerint a rhode islandi tyúkfajta általában 55—70 grammos tojást tojik. A 170 grammos tyúktojás szinte példa nélkül áll a hazai baromfi- tenyésztésben. KÖNYVESPOLC BÉKÉS SÁNDOR: ARADAS Békés Sándor novelláit olvasva olyan érzés fogja el az embert, mintha mindegyik hőse jó ismerősünk lenne. A novellákban szereplő emberek itt élnek körülöttünk, elmennek mellettünk az utcán, s talán még magunkban is felfedezzük tulajdonságaikat — mi Is úgy gondolkodunk, úgy érzünk, s adott esetben úgy is cselekednénk, mint Békés hősei. Kik ezek a hősök? Honnan olyan ismerős a „Hárman az út felett” háborúval szakító, a pusztítással szembeforduló katonáinak sorsa, miért áll olyan közel hozzánk Kutas Bandi, a „Kettétört mozdulat” helyét kereső hőse és miért érezzük közeli rokonunknak Balogot, a feladata végrehajtása közben megvakult tűzszerészt („Fehér bottal a kezemben”), vagy a „Metamorfózis” példamutató tizedesét, a „Ciga-. retta hajnalban” szökött katonáját, miért gyászoljuk meg az „Áradás” hősi halottját, Tasi Árpádot? Miért? Kik ezek a hősök? Első pillanatra úgy tűnik, katonák, egyszerűen csak katonák. S a katonák mögül kimagaslik a névtelen főszereplő is, a hadsereg, a jellemformáló közösség, ahol átalakulnak az emberek, ahol izzásig hévül és megacélosodik az ember. De ezek a hősök mégsem katonák, vagy legalábbis nem csupán katonák. Mi vagyunk jük fel a novellákban, a hősök cselekedetei a mi szándékunkat is kifejezik, életük, sorsuk a mi életünket, a mi sorsunkat tükrözi. A kötet minden novellája más-más helyzetet teremt, s a hősök is az „izzás” különböző fokain állanak. Kutas Bandi nem érzi jól magát a céltalan és a hadsereget, a barátait megvető társaságban, a „Me- tamorfózis”-ban pedagógiai jártasságból vizsgázik — kitűnően — a szerző, míg a novella hőse, a tizedes, hatni tud környezetére, Tasi Árpád pedig már az életét áldozza az életért. Békés Sándor fiatal író, bőven meríthetett személyes élményeiből, katonaemlékei, mondanivalója azonban nemcsak a katonának szól. írásaiban szenvedéllyel és hidegséggel, lelkesedéssel és közönynyel, jóval és rosszal teli katonák, mai emberek keinek életre, akik tiltakoznak, ellenállnak, átalakulnak, szenvednek, örülnek, csalódnak és lelkesednek. A tehetséges író kitűnő „célratartással”, nagy átérzés- sel, hősei iránt érzett szeretettel ír, embereit a humánum és az igazi nemes cél mozgatja. A Zrínyi Kiadó örömteljes és sokat ígérő felfedezése Békés Sándor, aki még sok jó írással lepheti meg olvasóit. Gelléri Miklós Elidegenedünk — elvágyódunk semben. Nem tagadhattam meg a kérést, egyébként is szeretek az iparművészeti boltokban böngészni, ahol beleélem magam a gazdag vásárió szerepébe és végigálmodom, mi mindent vennék meg ha történetesen nem három forint csörögne a zsebemben. Kissé furcsállottam, amikor kocsijával nem a Kossuth Lajos utca felé ment, dehát végül is másutt is vannak ilyen boltok. Azon azonban már felettébb meglepődtem, amikor az egykori „Tangó” nemes hagyományait szocialistább körülmények között folytató Ga- rai-téri zsibongónál álltunk meg. — Ismered a Klofák bácsit? — Nem. Ki az? Használtruha árus? — Kultúrbarbár! Az egyik legnevesebb pesti műkereskedő. Ilyet már hallottam. Értékes képek, márkás porcelánok, kisplasztikák húzódhatnak meg egy ócska bódé mélyén is. Felvillanyozódtam. — Csókolom Klofák úr! — köszönt ismerősöm. — Csókolom, Béla úr — viszonozta a sufni mélyéről egy borízű hang, melyet nemsokára követett maga a tulaj, a nagy Klofák. A sufniban egyébként csupa ócskavasat láttam. Mozsártörők, ócska szenes vasalók, rozsdás kávédarálók töltötték meg a polcokat. Csakhogy én azonnal átláttam a szitán. Ez nyilván egy ócskavasasnak álcázott műkereskedő, aki tiltott üzel- meit ennek leple alatt bonyolítja. Hátul biztos Rembran- dok, titkon becsempészett Van Goghok és egyéb értékes műkincseket találhat a gazdag ínyenc. — Van valami a számomra? — Van, művész úr — válaszolta Klofák ismerősömnek, aki különben bérelszámoló. — A művész urat még nem láttam — fordult felém és nyújtotta a kezét. — Én ám ismerek már mindenkit, aki csak számít. A minap szereztem Máz Géza mesternek egy olyan ritka szép darabot, hogy száz forinttal felül fizette. — Én többet adtam volna! — Ne aggódjon a művész úr, magának is van egy csemege — kacsintott, majd hát- ravonult és kisvártatva megjelent egy rozsdás vasdarabbal. — Eredeti! Ilyen senkinek nincs Pestéin. Gőz Zénó művész úr három kilót ígért érte, de én mond iám, hogy ez csak az öné lehet. Ismerősöm szemüvege bepárásodott a gyönyörtől: — Csodálatos! Mi ez? — Nem ismeri fel? Ez egy csizmahúzó a huszas évek végéről. Nézze meg azt a nemesen egyszerű vonalvezetést. Ezen nincs semmi öncélú ciráda. A gyakorlatlan szemlélő egyszerű kun korú végű drótdarabnak nézné. Csak az igazán műértők ismerik fel benne a kincset. Ezután a mester felém fordult: — A művész úr nyilván még kezdő. Remek darabokat tudok önnek is ajánlani. Nézze meg például ezt a vasalót. A gombja egy női fejet ábrázol. Kitűnő munka a kései szecesszió kifejező alkotása. De, ha nem tetszik, nézze meg ezt a mozsártörőt... vagy itt van ez a patikai tégely. Carbó medicinális hirdeti a felirat. Húsz százalékkal drágább, mivel két helyen törött és a fedelének csak a fele van meg. — A csizmahúzót kérem. És mutassa meg azt a teáskannát. A múltkor nem volt nálam elég pénz ... — Jaj az már nincs meg. De örüljön neki. Egy sokkal eredetibb darabbal szolgálhatok. Ütött-kopott, szürke kannát húzott elő. — Nézze, belepte a nemes patina. Legalább harmincéves és garantáltan lukas. Rákoscsabára utaztam ki érte. A későbbiekben alkudtunk még törött cilinderű petróleumlámpára, rozsdás spiri- tuszfőzőre, egy fél szamováx-- ra, egy eredetien nemes vonalú ■ purgálóra és egy füleden éjjeli edényre. Ismerősöm 1000 forinttal könnyebben, de három kiló kacattal gazdagabban tért haza. Csak a már leírt szupermodern lakás egyik párnájáról mertem megkérdezni e furcsa vásárlás okát. — Buta vagy. Ez az elvágyódás művészete. Nézd, ott ahol nemrég még giccses kerámiák, absztrakt marhaságok álltak, most patinás zsí- rosbödönök, Róbert bácsi népkonyhájáról való vaskanalak és bögrék pompáznak. Nézd ezt a mozsártörőt. Maga is törött... Nem érted? — Nem.... — Az elvágyódás... Az ember ebből a nyomasztóan zsúfolt civilizációból, a tv, a frigidaire, a porszívó, és turmixgép világából visszavágyódik az igazi békebeli békébe, amikor még mozsártörőben törte a kávét, ilyen kannákban főzte, amikor ez a prakker még a porszívó helyét töltötte be, amikor hat krajcárért egy kalapra való mitetsziket adtak, amikor konflis járt a vén Stefánián és neonok helyett gázlámpák világítottak a Lenin körúton... Az ember elvágyódik, a bécsi valcer, a csöndes . nagy séták, a macskaköves utcák elsüllyedt világába — mesélte, miközben Unipress gépén kávét főzött, magnóján a Beatleseket üvöltette és Philips borotvájával az arcát dörzsölte. Ezután beült a kocsijába és elszáguldott a Pipacsba, hogy társaságának elbüszkélkedjen legújabb szerzeményeivel. Búcsúzás előtt még megajándékozott egy eredeti öntöttvas vécélehúzó-fogantyúval a Iá Hunvec szecesszióból. Ezt adom karácsonyra . és tsai, a korai Máz Gézának Ősz Ferenc » 4 ( Ismerősemről, mielőtt tor le- ä netébe belekezdenék el kell j mondanom, hogy művelt, ké- S nyes ízlésű ember. Rendkívül j járatos az irodalomban, vala- írnint a fentmaradó öt szabad ! művé&zetek mindegyikében. ! Több eleven költőt, festőt és ! színházi díszletmunkást sze- ! mályesen ismer és egyszer ke- ! zet fogott Yves Montanddal, ! aki egy másodpercre rajta fe- ! lejtette a tekintetét, de isme- j rcsöm még ma is úgy érzi, j hogy azóta sem vette le róla. j Az elmondottak után az sem ; meglepő már, hogy őproccsá- ! ga felettébb kényes ízléssel ! rendezi be otthonát is, félőn ; vigyázva, hogy minden darab j szupermodern legyen. Absz- J trakt képek, absztrakt fotelek, : absztrakt szőnyegek, absztrakt j kerámiák között él és zsebali ^ be fülüknél fogva felrángatott $ látogatóinak ámulatát. 5 Ismerősöm lakása már olyan $ modern, hogy cfeak a földre S lehet ülni, absztrakt mintájú ^ kispárnákra, egyrészt mert i ez így sikkes, másrészt mert J a fotelekben öt pare után egy 5 válogatott tornász is kigebed. J Legújabban a falat Op-art ta- ^ péta díszíti, amitől az ember í szeme káprázni kezd és ha- !; marosan kiguvad. De ez még 1 mind semmi! 4 Most jön a történet: $ A minap felhívott telefonon 5 és magkért, hogy kísérjem el ^ bevásárló kőrútjára. Néhány $ lakberendezési tárgyat óhajt i! venni és nagyon bízik az ízlécsinyek-nagyok kedvenc szórakozóhelye lett. Rohamosan gyarapodott az állatállomány: megérkeztek az oroszlánok, a tigrisek, a trombitáló elefántok, a csiripelő madarak, krokodilok, de eleinte még a nevük is más volt. Tudják-e például, hogy mi a foltos nyakorján? Ez a zsiráf akkori neve. Csonttörő harács, fakó dögönc, nagy suholy, makogó tömkar, óriás górugrány, ilyen nevek maradtak fenn. Ma már inkább harkálynak, kengurunak,, bagolynak nevezzük őket. Mit tudom én, még miféle teremtményekkel népesedett be a kert? Erről inkább Anghy professzort kérdezze, ő a mi gazdánk, különben is eleget meséltem már magának, meleg van, megyek a víz alá! Dr. Anghy Csaba professzor sz Áüatkert főigazgatója, a kert szerelmese, tudósa, fejlesztője a legőszintébb barátsággal fogad: — Négyezer lakója van a kertnek. Ahhoz, hogy egy állatsereglet elnyerje az állat- kert címet, bizonyos alapvető állatfajokkal kell rendelkeznie. A mi áilatkertünk Európa egyik szép kertje. Igaz, néFöldünk első állatkertje 1752-ben Schönbrunnban alakult. Budapesten csak több mint 100 év múlva. Így sem ment könnyen. Sok volt az ellenző, kevés a vállalkozó. 1863- ban ilyen kérvénnyel fordultak az Állatkert szervezői a Hely tartó-tanácshoz: „...miután Xantus János hazánk fia tudósított minket, hogy a külföldi művelt városok példájára Pesten is létesítendő Állat- kert számára száznál több ritka eleven állatot gyűjtött... a bizottmány megbízásából van szerencsénk a Tekintetes Tanácsot hazafias bizalommal felkérni: méltóztassák a Városligetben a tó körül azon földből ezen célra mintegy 30 holdat a kérdéses vállalat számára átengedni... A kert egyrészt tudományos élvezetet, másrészt szórakozást nyújtván hihetőleg sok látogatót fog egybegyűjteni, a város szellemi és anyagi hasznát előmoz- dítandja.” Megindult a hároméves huzavona, míg végül is a főváros hozzájárult a Liget új nevezetességének megalapításához. „... A Kert számára 31 hold 600 négyszögölnyi terület kijelöltetett. Egy oktató-, mulatóhely a Városliget élvezetét csak emelendi... Eddigi tapasztalás szerint mindenütt, ahol Állatkertet felállíttattak, ezek nemcsak szellemi műveltséget terjesztettek, hanem az illető városoknak anyagi hasznot is hoztak . ..” Szóval ilyen kacifántos, bonyolult kérvények és engedélyezések után kezdődött meg 1866-ban az Állatkert építkezése. A közönség igen hafriar megszerette az Állatkertet, ki-
