Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-30 / 231. szám

1966. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK •íít Mf.cvr.t Új folyóirat A mezőgazdasági nagyüze­mek megszilárdulásával és megerősödésével egyre jobban előtérbe kerül a korszerű ter­melés gépesítése, műszaki megalapozottsága. A fejlődés hozta tehát magával, hogy a mezőgazdasági gépészet és építészet kérdéseivel külön szakfolyóirat foglalkozzék. E célt szoglálja a napokban megjelent Mezőgazdasági Gé­pészet és Építészet.cínű kiad­vány. A lap 84 nagyalakú ol­dalon igen sokrétűen foglalko­zik gépészeti és építészeti kér­désekkel, jelentős segítséget nyújtva a mezőgazdasági ter­melésben és irányításban dol­gozó vezetőknek, mérnökök­nek és technikusoknak. A fo­lyóirat rendszeres kapcsolatot teremt a tudomány és a gya­korlat között, elősegíti az új eredmények, tapasztalatok hasznosítását. Vezetőségválasztás a pártszervezetekben Jó alapokon, több következetességgel Jól sikerült — ezzel a gon­dolattal, vagy hangosan is lei- mondott véleménnyel indultak hazafelé a vezetöségválasztó taggyűlésről az MGM diósdi gyára egyes pártalapszerveze- tének tagjai. Jól sikerült; igaz, az előzmény is jó volt. Az augusztusi taggyűlésen ugyanis, ahol a kongresszusi irányelveket vitatták meg, a 43 tagú pártszervezet több mint kétharmada, pontosan harminc ember szólalt fel a Elmélkedés a gazdagságról A téma eleve a félreértés lehetőségét hordja magában. Arról van szó, hogy hol húz­zuk meg a magánkezdeménye­zések határát. Nemrég Érd községben jártam, ahol rövid másfél óra alatt hárman is benyitottak a tanácselnök szo­bájába — iparügyben. Egyre többen váltanak iparengedélyt. Természetesen nem ez a probléma, hiszen tudjuk jól, hogy elsőrendű feladat a la­kosság ellátása, a szolgáltatá­sok minél jobb biztosítása, s ha ez csak úgy oldható meg, hogy a becsületes kisiparosság is hozzáadja az erejét, munká­ját — így van rendjén. Őrzök egy érdekes adatot, hogy Pest megyében a szolgáltatások, ja­vítások 60 százalékát a kisipa­rosság hivatott elvégezni. Eh­hez a feladathoz inkább kevés a számuk ... Tehát — érthe­tően — újabb és újabb ipar- engedélyeket adnak ki a ha­tóságok. ' ,* Nincs azonban semmiféle konjunktúra, mint ahogy azt többen látni vélik, sejtik. Fur­csa s meglehetősen különös volna, ha egyszerre azon kap­nánk magunkat, hogy itt ná­lunk, ma elegendő egy életre­való ötlet, s szabad út nyílik a viszonylagos meggazdagodás­hoz. Természetesen olyan öt­letről van itt szó, amely már eleve mások munkájának a kihasználását is feltételezi. Miért mondom ezt? Az érdi tanácselnök említett egy asszonyt, aki jelenleg a vegyesipari ktsz-ben dolgozik, de naponta kilincsel a tanács- házán, hogy adjanak neki ta­karító iparengedélyt. Az em­ber tátja a száját; ha a takarí­tásból akar megélni, tegye — minek ehhez engedély? Bárki lehet háztartási alkalmazott, akár több helyen is. Igenám — magyarázta a tanácselnök —, de ez az asszony nem ta­karítani akar. Valójában egy vállalkozás kezdeményezője. Nagyon ügyesen észrevette, hogy a faluban, de az egész járásban nincs takarító válla­lat. elhatározta hát. hogy ma­ga alakit ilyet, kicsiben. Enge­délyt szerez, s elvállalja egy sor iroda, iskola, esetleg ma­gánház takarítását; ernbere- ket^fogad. s indul az üzlet. A dolog érdekessége, hogy nem Is olyan lehetetlen ez az elképzelés, s még talán sikerül is kivinni; felfogás kérdése. Ha úgy vélekedünk, hogy szá­mos vidéki intézménynek, is­kolának, hivatalnak nincs megoldva a takarítása, s való­ban szükséges volna egy ilyen vállalat — pártolnunk kellene ezt a magánkezdeményezést. Ez az a pont azonban, ahol meg kell állni. Ütközik szocialista elveinkkel, hogy valaki a má­sok munkáján megszedje ma­gát, mégha bizonyítható is a vállalkozása haszna __ M egszívlelendő az is, hogy a falu vezetői bizonyos rezig­náltsággal beszélnek a fuva­rosokról, akik közül nem egy a mellényzsebéből ki­fizetné a falu — a több mint 30 ezres lélekszámú Érd! — összes választott vezetőjét. Említenek egy embert, aki három pár lovat tart, s őma- ga már alig száll fel a bakra, hanem új Volga gépko­csiján szervezi az üzletet, szerzi a fuvart. Különben is rendkívül sok fuvaros mű­ködik a községben, mert el kell szállítani a lakosság tü­zelőjét, oda kell vinni a te­lekre az építési anyagot... Ezek a fuvarosok nélkülöz­hetetlenek, s ha jól keresnek — ám legyen. Csakhogy oly­kor az emberek csaknem kiszolgáltatottjaik. Megvan ugyan a törvényes fuvaro­zási tarifa, de hát — elisme­rik a tanácsi vezetők is — ki tudja annak a betartását ellenőrizni. Előfordult, hogy egy idős asszony számára a tanács a szociális keretből juttatott 15 mázsa lignitet, s a fuvaros 500 forintért szál­lította haza. Mert a szállít­tató nem tiltakozik, hogy máskor is legyen fuvarosa. Ezek az olykor jelentkező túlzások, az elő-előforduló törtetcs gondolkoztatják, s há­borítják fel az embert. A tör­vényes eszközök látszaná­nak legjobbnak a letörésük­re; az adóztatás, no, meg a büntetés. Az említett lelket­len fuvarost 2500 forinttal bírságolták — helyesen. Két­ségtelen azonban, hogy ezek­kel a törvényes módszerek­kel vigyázni kell, nehéz kü­lönválasztani az ocsútól a tiszta búzát. Az intézkedé­seknek mindig határt szab a szükség, mert az elv marad; a lakosságnak — igy vagy úgy — biztosítani keli a meg­felelő szolgáltatást. Óhatatlanul következik azon­ban a kérdés; ha egy magán­fuvaros három pár lóval megkeres annyit, hogy Vol­gával járhat üzletszerző út­ra, miért nem lehet a ve­gyesipari ktsz-nek — amely­nek minden belefér a pro­filjába! — akár tíz-húsz pár lova? S hozzá, ha kell egy autós üzletszerző. Vagy: ha szükséges a takarító válla­lat, miért nem szervez ilyen részleget a kisipari szövet­kezet? Ez volna az egészsé­ges megoldás; a verseny. Hogy ez milyen régi közgazdasági tétel... ! Közhely lassan, hogy vágy- nőgyógyász orvos legyen, aki nálunk sok pénzt akar keres­ni, vagy maszek Iángossiitő. Az érdiek is kiadtak egy iángossiitő iparengedélyt. s most csodájára járnak, ho­gyan megy az üzlet. „Mert a vendéglátónak nem jutott eszébe” — mondta a tanács­elnök. Valójában nehézkes, las­san mozdul az állami válla­lat, s a szövetkezet. A lehető­ségek legtöbbször megvolná­nak, csakhogy amíg egy gondolái, ötlet eljut odáig ... Jóval előbb jelentkezik a ma­gánkisiparos, s ha a szükség, a lakosság ellátása úgy kí­vánja, mi sem természetesebb — övé az üzlet. Végeredményben az új gazdasági mechanizmus hoz majd minden bizonnyal lé­nyeges változásokat, helye­sebben szólva — egészséges kiegyenlítődést. Amikor min­den esetben a megfelelő he­lyére kerül mind az állami és szövetkezeti, mind a kis­ipar. Vagyis a kisiparosság­nak az a rétege, amely kon­junktúrát sejt, s ma még — mi tagadás — túlzott hasz­not élvez... A többi marad a helyén. Dékiss János vitában! Akkor az általáno­sabb kérdésekről, most a helyi eredményekről, gondokról szólt a beszámoló, s folyt a Ivita: a gyár legerősebb, leg­jobb pártalapszervezetének, az egyesnek tagjai hűek marad­tak hírükhöz, s felelősség, el- mélyültség jellemezte most is tanácskozásukat. Helyes úton A taggyűlés nemcsak azzal ismerte el a vezetőség tevé­kenységét, hogy jóváhagyta annak beszámolóját, hanem azzal is, hogy öt közül négy tagját újra megválasztotta. Csiszár Sándor elvtárs, aki is­mét titkára lett az alapszerve­zetnek, s Nagy Tibor már 1960 óta dolgoznak együtt a veze­tőségben, most tehát már ne­gyedszerre érdemelték ki a tagság bizalmát; Harmati László is tapasztalt pártaktíva, s Hídvégi Lajos, valamint az új tag, Csordás Ferenc eivtárs is, mind munkájával, mind emberi magatartásával rászol­gált a bizalomra. A kiegyensúlyozottság — ez jellemzi az alapszervezet tevé­kenységét. s ez határozna meg a taggyűlés alaphangját is. Pedig szó esett itt un. kényes kérdésekről, erős, egészséges volt a kritikai szellem, de mindez okos érveléssel, s a felelősségtudat légkörében tör­tént. A beszámoló, s a vita summázata az volt: jó alapo­kat teremtettek a további munlMhoz, s amin javítani kell, az a következetesség, a határozottság, a mindenkori kiállás a párt politikája, s az abból következő helyi felada­tok sikeres végrehajtása mel­lett. Adottságok és igények Az alapszervezet hatósuga­rába az un. segédüzemek — a többi között a tmk, a szer­számüzem — s az egyik iroda­épület tartozik: adottságaik előnyösebbek a többi alapszer­vezeténél, mert míg azoknál a dolgozók olykor negyven szá­zaléka is kicserélődik egy esz­tendő alatt, itt zömmel törzs- gárdatagok dolgoznak. Évek óta ismerik egymást kommu­nisták és pártonkívüi iek: sok közös feladat, nehézség ko­vácsolta ki együttműködésü­ket, s éppen ezért egészséges igényességre utaltak azok a felszólalások, amelyek a mun­ka elmélyítését, a politikai nevelőmunlta szintvonalának foltozását hangsúlyozták. A munkásosztály, s élcsa­pata a part, az általános po­litika meghatározása mellett „kicsiben” is be kell hogy töltse feladatát — hangoz­tatták többen is. És példá­kat említettek, hogy a ve­zető beosztásúak kiválasztá­sánál nem minden esetben érvényesült a politikai meg­bízhatóság és a szakmai hoz­záértés együttes követelmé­nye, hanem több esetben csakis a szakmai ismeretek domináltak. Nem arról van szó, hogy a párt szövetségi politikája eredményezi ezt, hanem arról — hangsúlyoz­ták többen is' —, hogy e szövetségi politikát a kom­munisták nem magyarázták eléggé alaposan és mélyen, s ugyanakkor^ akadták, akik; nagyon is sajátosan értei- ] mezték és — félremagyaráz-! ták a helyes elveket. Sok szó esett a taggyűlésen i az életszínvonalat érintő! kérdésekről, s arról, hogy < az eredményesebb, jövedel-; mezőbb munkának melyek; a feltételei: a szocialista de-! mokrácia erősödése, a dol-> gőzök növekvő beleszólási: joga az üzem terveinek ki-5 alakításába olyan tényezők,! amelyekkel a gazdasági ve-j zetőknek is számolni ok kell,; s nem hátráltatni, hanem! elősegíteni kibontakoztatásukat! — ez a feladatuk. A pártve­zetőség — s ezt maga a beszámoló is hangsúlyozta — igen jól együtt dolgozik az üzemvezetőkkel: ugyanakkor a pártcsoportbizalmiak és művezetők együttműködése akadozik, s elsősorban azért, mert utóbbiak még nem is­merték fel a politikai munka igazi jelentőségét, nélkülöz­hetetlen voltát. . Jelentős eredményként kell értékelni, hogy a most kez­dődő pártoktatási évben az alapszervezethez tartozó gaz­dasági egységek valamennyi vezető beosztású dolgozója részt vesz a- politikai oktatás­ban: a taggyűlés igen határo­zottan állást foglalt amellett, hogy a politikai tudás, tisz­tán látás elengedhetetlen kö­vetelmény a gazdasági veze­tőknél is. A pártcsoportok növekvő szerepe öt pártcsoportot fog össze az alapszervezet: sokat javult a munka, de — mint önkritiku­san a beszámoló, s kritikusan a felszólalók megállapították — még mindig nem kielégítő. Adjon a vezetőség nagyobb támogatást a pártcso portbi­zalmiaknak, s ugyanakkor azok végezzék nagyobb fele­lősséggel munkájukat. Tag­gyűlésről taggyűlésre egy-egy pártcsoportbizalmi — régi hagyomány felújításaként — számoljon be tevékenységük­ről, problémáikról, s ahol kell, ott a kommunista kollektíva együttes fellépéssel segítsen: így foglalta össze a taggyűlés a teendőket a pártcso portok aktivitásának elősegítésében. Sok szó esett a kongresszusi munkaverseny eredményeiről, s arról is, hogy adjanak több segítséget a kommunisták a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséhez, mert például a tmk-nál e kérdésben meg­torpanás tapasztalható. Ne legyen egyetlen olyan terület, ahol — s ez volt a taggyűlés leglényegesebb, legdöntőbb megállapítása — a kommunis­ták akárcsak időlegesen is, háttérbe szorulnának, hallgat­nának, ne küzdenének követ­kezetesen a jobbért, a korsze­rűbbért; a párt politikája nem­csak általánosságban igényli m'nuien kommunistától a tá­mogatást, hanem konkrétan, a helyi feladatok megvalósítása­kor is. Valamennyi kommunis­ta úgy dolgozzon s úgy végez­ze politikai munkáját, mint például Bállá László, Pintér László, Nagy Gyula és Strass- burger János elvtársak, akik jó példáját adják annak, mit jelent gazdasági és politikai munkájuk szerves egysége, kommunistához méltó módon való elvégzése. M. O. Az ifjúsági versenymozgaimakfaan elsők a váci textilüzemek A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának ülése A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa tegnap délelőtt — egyéb napirendi pontok mellett — a bérből és fizetés­ből élő fiatalok helyzetét vi­tatta meg. Az SZMT az utóbbi időben széleskörű vizsgálatot tartott a ceglédi és váci járás üzemeiben. Megállapították, hogy többnyire megfelelően foglalkoznak a fiatalok gond­jaival. Különösen jó munkát vé­geznek a Váci Kötöttáru- gyárban és a TV Képcső­gyárban, de olyan üzemek is akadnak — mint a ceglédi Húsipari Vállalat, a Május 1 Ruhagyár és a Cipőipari Vállalat —, ahol még a fiatalokról szóló hatá­rozatot sem ismerik. Az SZMT megállapítása sze­rint, a fiatalok nagy többsége aktívan részt vesz a különféle versenymozgalmakban. Külö­nösen kitűnnek a váci textiles üzemek, ahol a fiatalok 95 százaléka ért el kiváló eredményeket. Az SZMT megállapítása sze­rint a vállalatoknak csak egy kisebbik hányadában vonják be a gazdaságvezetők a KISZ-t a fiatalok bérezési, jutalmazá­si ügyeinek eldöntésébe. Sú­lyos hiba, hogy a harmadéves szakmunkás tanulóknak jő né­hány vállalatnál az őket megillető teljesít­ménybér helyett csak ösz­töndíjat fizetnek. Sok tennivaló akad megyénk üzemeiben a fiatalok vezető állásban való foglalkoztatása terén is. A szakmunkás után­pótlás tekintetében különösen aggasztó a helyzet a sütőipar­ban és az öntőiparban. A vitában felszólalók spk értékes javaslatot tettek az ifjúsági niunka megjavítására, A HOMOKI KULTÚRA 120 ÉVE Török János nevét kevesen ismerik, még Cegléd városá­ban is. Pedig a maga korában nemcsak jelentős gazdasági szakíró, a Magyar Gazda című lap szerkesztője, a Magyar Gazdasági Egyesület titkára, a Köztelek megalakítója, hanem Széchenyi István mezőgazda- sági tanácsadója is volt. És az ő nevéhez fűződik a Ceglédtől 1 hét kilométerre fekvő Szőke­halmán a Gazdaképző Intézet megalapítása is. Az 1846—52 között működő tanintézet ki­indulópontját jelentette a Du- na-Tisza közi futóhomok hasz­nosításának. Az intézetben, mai szemmel vizsgálva is, át­gondolt, modern szemléletű, elméleti és gyakorlati oktatás folyt. Tízezernél is több törzs­fából és szőlőoltványból álló telepítés jelentette a homok hasznosításának első, kezdeti lépését. A ceglédi Kossuth Múzeum a százhúsz éves évforduló al­kalmából rendezvénysorozat­tal emlékezik meg Török Já­nosról. A közel egy hónapos rendezvénysorozat megnyitó ünnepségére október 2-án dél­előtt kerül sor, amikor is dr. Ikvai Nándor, a múzeum igaz­gatója nyitja meg a Homoki kultúra százhúsz éve című ki­állítást. Október 11-én emlék­tábla avatásra kerül sor Sző­kehalmán, amely ma a helyi Kossuth Termelőszövetkezet üzemegysége. Négy előadással emlékeznek meg a homok meghódítóiról. Október 7-én Wallenhaus Gyula tudományos kutató Ag­rároktatásunk a XIX. század­ban címmel tart előadást. Ok­tóber 14-én Hídvégi Lajos ta­nár Szökehalom százhúsz évét ismerteti. Október 21-én Nyúj­tó Ferenc tudományos kutató a Duna-Tisza közi gyümölcs- kultúra kialakulásáról tart elő­adást, míg október 28-án dr. Ikvai Nándor múzeumigazgato Török János életét és munkás­ságát ismerteti. A rendezvénysorozat kere­tében október 25-én délután a helyi gimnázium és Török Já­nos mezőgazdasági technikum diákjai a Ceglédi homok hősei címmel nagyszabású vetélke­dőn mérik össze tudásukat: ki tud többet szűkebb pátriájá­ról. Magyar aleinököt választott az Interparlamentáris Unió konferenciája Az Interparlamentáris Unió Teheránban ülésező konferen­ciája Barcs Sándort, a magyar küldöttség vezetőjét alelnökké választotta. DARU A TORONYNÁL szorgoskodnak azon, -hogy mi­nél előbb elkészüljön a hajlék a továbbtanulást választó diáktársaknak. Nevetve, s mi tagadás egy parányi káröryen- déssel mondják; mire az új iskola padjaiban megkezdik pályafutásukat a középiskolás nebulók, ők már kész emberek, iparosok lesznek. (i ith felv.) Egymás után emeli a lyukas betonelemeket. A nemrég épí­tett sorházak szomszédságában újabb építkezésre készültek Cegléden. A vasbetonból ön­tött víztorony szomszédságá­ban emelik az új gimnáziu­mot. Az idő kedvez, a kelle­mes, napsütéses szeptember­ben gyorsan növekszenek a falak. Munkaruhás tanulók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom