Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-30 / 231. szám

MBortt ü/Círlap 1966. SZEPTEMBER 30., PÉNTEK VIETNAMI JELENTÉS Az amerikai légierő vegyszerekkel bombázza a rizsvetéseket Hadműveletek a Mekong deltájában ! Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés i -----------------------------------------------------­G romiko—Rapacki találkozó Leonyid Brezsnyev, Nyiko- laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin táviratban üdvözölte a : VDK vezetőit a VDK kikiáltá­sának 21. évfordulója alkal­mából. Választáviratukban a viet­nami vezetők hangoztatják: „A szocializmus építésében, az amerikai imperialisták agresz- sziója elleni harcban, Észak- '.Vietnam védelmében, Dél­Vietnam felszabadításában és a haza békés egyesítéséért folytatott küzdelemben a viet­nami nép állandóan élvezi az SZKP, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa, a szovjet kor­mány és a testvéri szovjet nép támogatását és hatalmas se­gítségét”. ★ Csütörtök reggel, hatnapos baráti látogatás után, elutazott Angolellenes merényletek Argentínában (Folytatás az 1. oldalról) pisztolyt rántott és Ernesto Fernandezt, a gép parancsno­kát az útirány megváltoztatá­sára kényszerí tette. A pilóta szakmai bravúrjá­nak köszönhető, hogy nem történt semmi báj. Port Stan­ley repülőtere ugyanis legfel­jebb sportgépek leszállására alkalmas. Az utasszállító óri­ásgép alaposan túl is szaladt a betonon, és a repülőtér mellett fekvő lóversenypályán állt meg. A hírügynökségek úgy tud­ják, hogy az akciócsoport ar­gentin nemzeti lobogókat tűzött le a gép mellé és bejelen­tette: birtokba veszi az egész szigetcsoportot. A repülőtér Port Stanley fel­iratú tábláját a „Puerto Rive­ro” felirattal helyettesítették. Lcfegyvfrezték a brit őr­séget es közülük ötöt túszként foglyul ejtettek. Alighanem merő véletlen- ségből — a gép utasai között volt Jose Maria Guzman, Ti- erre del Fuego tartomány és a déli területek kormányzója, akinek illetékességi körébe tartozik — elméletileg — az Argentína által igényelt „Mal­vinas szigetcsoport” (Falkland- szigetek) is. Guzman csütörtökön a haj­nali órákban rádióüzenetben kérte: küldjenek az utasok el­Kongresszusi versenyben (Folytatás az 1. oldalról) ségek helye is: nemrégiben itt hozott össze a sors tetőtlen műhelyben, szabad ég alatt munkálkodó kovácsokkal. Bíz­ta tóbb-e az ábra ma? — Már nem állnak tetőtle- nül. Az öreg épület födém- szerkezetét vasbetonelemekkel cserélték ki. Most tartunk a bádogos munkánál. Mindezt házi munkában, saját embe­reink alkotják. Egy kicsit ké­sőbb fejezzük be mint szeret­tük volna, de hát nem volt ele­gendő cement. Anélkül pedig nehéz építeni. — Avatás? — Legkésőbb október köze­pén. Már amennyire avatás­nak nevezhetjük. Hiszen a mi mestereink megállás nélkül dolgoztak akkor is, amikor a fedél a csillagos ég volt. Sze­rencsére száraz őszünk van, s így a kritikus időben nem okozott galibát az eső. — Errefelé divatos az ön- kiszolgálás ... — Jó, hogy eszembe juttatta, így legalább tájékoztathatom az újságírót: készen áll, s fes­teni kezdték azt a magunk tervezte, építette darut, amely a nehéz emelésektől kíméli meg iparosainkat. Azt hiszem semmivel sem érzékeltethet­nénk jobban a kongresszusi versenyakció célját és tartal­mát: önmaguk életkörülmé­nyeit könnyítik — az esemény tiszteletére T. Gy. szállítására egy másik gé­pet, mert a DC—4-es bele­ragadt a lóversenytéri sár­ba. Az újabb jelentések szerint a brit karhatalom hozzálátott a csoport lefegyverzéséhez, amely túszait szabadon bocsá­totta. Ugyancsak a szerda esti órákban történt, hogy Michael Creswell brit nagykövet Bue­nos Aires-i rezidenciájára két fekete gépkocsiból tü­zet nyitottak. A házban nagyszabású előké­születeket tettek a fogadásra, amelyet Fülöp edinburghi her­ceg, II. Erzsébet királynő fér­je adott az argentin független­ség kikiáltásának 150. évfor­dulója alkalmából. A merénylet időpontjában a herceg is az épületben tartózkodott, de nem történt senkinek sem­mi baja. Ezzel egyidőben Rosarióban megrohanták az angol konzulátust, letépték II. Erzsébet, Viktoria királynő és Churchill arcképét. a VDK fővárosából a Jozef Lenárt miniszterelnök vezette csehszlovák párt- és kormány- küldöttség. A vendégek, mi­előtt a repülőtérre mentek, búcsút vettek Ho Si Minh el­nöktől. ★ Saigonból érkező jelentések szerint az Egyesült Államok katonai alakulatai megkezdték első hadmű­veletüket a Mekong folyó deltavidékén. Az amerikai katonák Saigon­tól mintegy negyven kilomé­terre délre indították meg ak­ciójukat s a tervek szerint déli irányban előrehaladva akar­ják felszámolni a szabadság- harcosok ellenállását. A deltavidéken eddig a sza­badságharcosok ellen a saigo- ni rezsim három hadosztálya tevékenykedett, azonban szin­te minden eredmény nélkül. A hadművelet célja az, hogy a felszabadító moz­galmat megfosszák az élelmiszer-utánpótlástól. A deltavidék ugyanis a dél- vietnami rizstermesztés köz­pontja, s a termés jelentős ré­Az ENSZ-közgyűlés szerda délutáni ülésén folytatódott az általános politikai vita. Odaka, Uganda külügymi­nisztere beszédében felszólí­tott valamennyi államot, hozzanak hatékony intéz­kedéseket a fajgyűlölő Smith-rendszer felszámo­lására, és elítélte a NATO-hatalma- kat, amiért Portugáliának se­gítséget nyújtanak gyarmatai fenntartásához. Gromiko külügyminiszter szerdán találkozott Caglayan- gill török, Arenales guatema- lai és Rapacki lengyel külügy­miniszterrel. ★ Arthur Goldberg, az Egye­sült Államok ENSZ-képvise- lője szerdán, kormánya nevé­ben aláírta a faji megkülön­böztetés minden formájá­nak felszámolásáról szóló nemzetközi konvenciót, amelyet a 20. közgyűlésen fo­gadtak el.. A Szovjetunió után az Egyesült Államok a máso­dik nagyhatalom, amely csat­lakozott a nemzetközi konven­cióhoz. ★ Couve de Murville francia külügyminiszter szerdán New Yorkból hivatalos látogatásra Kanadába érkezett. Az otta­wai repülőtéren kollégája, Paul Martin fogadta, aki szer­dán vacsorát adott a francia vendég tiszteletére. Péter János külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlésen részvevő magyar küldöttség vezetője csütörtökön délután találko­zott Arthur Goldberggel, az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezető­jével. Ismét terror? A Pravda csütörtöki szá­ma szerkesztőségi cikkben foglalkozik az indonéz helyzettel. Hangoztatja, az utóbbi napokban Djakartá- ban egyre gyakrabban be­szélnek arról, hogy ismét megismétlődhetnek a kom­munisták és más baloldali hazafias elemek elleni meg­torlások. Az új terrorhul­lám szeptember 30. évfor­dulóján, tehát ma kezdőd­ne. Mint ismeretes, tavaly az úgynevezett „szeptem­ber 30. mozgalom” elfojtá­sa az Indonéz Kommunista Párt több százezer tagjá­nak fizikai megsemmisíté­séhez vezetett. A kommunisták és más haladó demokratikus szer­vezetek kiirtását célzó kampány ahhoz vezetett Indonéziában, hogy még- jobban elmérgesedtek a belső problémák. Megin­gott az indonéz imperialis­taellenes erők egysége. Az országot az a veszély fe­nyegeti, hogy elveszti hosz- szú harcokban megszerzett nemzeti függetlenségét. BECS Franz Novak tagad és magyarázkodik Magidéaik-c a magyar tanúkat ? szét a helyi lakosság a szabad­ságharcosoknak juttatja. Az amerikai hadvezetés arra szá­mít, hogy a deltavidék köz­pontjainak megszállásával el­vághatja az élelmiszer-után­pótlást, s ezzel az ország más övezeteiben is kiéheztetheti a népi el­lenállásban részt vevőket, ismeretes, hogy az ország kö­zépső és északi részein az amerikai légierő vegyszerek­kel módszeresen pusztítja el a rizstermést, hasonló célokból. Franz Novak bécsi perénei negyedik napján folytatódot a bizonyítási eljárás és a vád­lottra súlyosan terhelő vallo­mások hangzottak el. Az egyik tanú a bécsi Erika Scholz, aki a Birodalmi Biztonsági Főhi­vatalban Novak titkárnője volt, elmondotta: főnöke közvetlenül Eichmannak volt alárendelve, mint a zsidók elszállításának fe­lelőse. E minőségében egész Európá­ban kapcsolatban állott a Ges- tapo-parancsnokságokkal, ő kapta és adta tovább Ausch­witzba és más koncentrációs táborokba a zsidók deportálá­sával kapcsolatos jelentése­ket. Franz Novak, jóllehet a ta­núvallomások egyértelműen cáfolják állítását, hogy ő csak alárendelt szerepet játszott a zsidóírtásban, váltig tagad, cáfol és ma­gyarázkodik, vitázik az ügyésszel és az es­küdtekkel. A bizonyítási eljárás ma folytatódik. Előreláthatólag ma születik döntés arról is, hogy megidézik-e Magyarországról jelentkezett tanúkat. Peyrefitte Moszkvában Alain Peyrefitte, a tudomá­nyos kutatások és atomener­gia-kérdések francia miniszte­re csütörtökön szakértők cso­portjának kíséretében Moszk­vába érkezett. A szovjet fővá­rosban tárgyalásokat folytat a tudományos és technikai együttműködés fejlesztéséről. Részt vesz ezenkívül a színes televízióval foglalkozó szov­jet—francia bizottság pénte­ken megnyíló ülésszakán. ÉVFORDULÓ Szerdán a kubai nép meg­emlékezett a forradalom vé­delmére alakult bizottságok létrehozásának 6. évfordulójá­ról. A bizottságokat 1960 őszén alakították az ellenforradalmi erők megfékezésére. Az ünnep alkalmából Havannában a for­radalom terén nagygyűlést tartottak, amelyen Fidel Cast­ro beszédet mondott. nisztériumot és magát az el­nököt is. Mit gondolsz, miért van szükség a mi munkánk­ra? A terveikhez. Nos, akkor elvárhatják tőlünk, hogy meg­ismerjük az elképzeléseiket, mert csak így tudunk segíteni. Világos? Rowers bólintott. — Nos, akkor figyelj rám — folytatta az őrnagy. — Ha a tervet alaposabban elolvastad volna, akkor neked is feltűnik, hogy csupán két országra ter­jed ki, a miénkre és az oro­szokéra. Azt pedig tudod, hi­szen magad is az egyikről jöt­tél, hogy nekünk vagy hatszáz támaszpontunk van szerte a vi­lágon, jobbára az orosz hatá­rok közelében. — Jó, rendben van — mondta Rowers. — Van hat­száz támaszpontunk. Aztán azokat is szépen lefényképe­zik az oroszok, szép sorjában! Smith nevetett: — Azokat aztán nem! Ép­per itt zseniális az elnök ja­vaslata. Az csak az Egyesült Államokról és a Szovjetunió­ról beszél. Azok az országok, amelyeknek a területén ezek a támaszpontok vannak, szó­ba sem kerültek. Az ő terüle­tük felett nem lesz szabad a fényképezés! Ott továbbra is azt csináljuk titokban, amit akarunk — Az ördögbe is, erre nem gondoltam! — Sok mindenre nem gon­doltál még, Rowers. Arra sem, hogy nekünk nagyon fontos az oroszok fényképezése ... — Ezt már tudom — mondta Rowers, aki itt a klubban meg­engedett magának egy kis bi­zalmaskodást az oktatótiszttel. Fejhangon, ahogy Smith szo­kott beszélni a kiképzésen, utánozta. „Lefényképezzük a káposztát a levesükben ...” Smith nem sértődött meg, ellenkezőleg, fellelkesedett: — úgy van! Lefényképez­zük! Akár engedik, akár nem... Rowers hallgatott. — Te fogod lefényképezni! — mondta jókedvűen Smith. — Ti fogjátok lefényképezni!' Nagyszerűen klappolnak a dol­gok. Az elnök előáll azzal a „nyílt éggel”. Az oroszok szív­ják a fogukat, nem egyeznek bele. Köztünk legyen szólva, bolondok lennének, ha igent mondanának. De hát nekünk nem kell az ő engedélyük. És ez jobb is így. Mit gondolsz, fizetnének neked annyit, ha az oroszok beleegyeznének, hogy felettük repüljél? Egy nyavalyát, kisfiam! És a ve­szély akkor sem lenne kisebb, mint így. Nulla, kisfiam, nul­la. Clarence értette a dolgát... Igen, Rowers is osztotta a véleményt: Clarence, vagyis Clarence L. Johnson nagysze­rű munkát végzett. Öröm volt gépébe, az U—2-be beleülni. A híres tervező, a Lockheed- gyár egyik alelnöke az U—2- vel olyan különleges repülőgé­pet alkotott, amely képes volt mélyen behatolni a szovjet te­rület fölé olyan magasán, hogy ne lehessen elfogni. Bonyolult elektronikus és fényképező­készülékeket szállított fedélze­tén. Rowerset arra oktatták, hogy ezt a repülőgépet az oro­szok soha sem tudják lelőni. Hiszen 20—30 000 méter maga­san repül, ilyen magasra pe­dig nem tudnak felszállni az orosz repülőgépek. Úgy röp­ködhetnek majd a Szovjetunió felett, mintha New York ut­cáin sétálna az ember. Sőt; sokkal nyugodtabban. Elvégre New Yorkban óriási a forga­lom. 20—30 000 méter magas­ban viszont nincs senki. Óda csak az amerikaiak tudnak felhatolni! A kiképző tábor közelébe senki sem mehetett, erről gon­doskodtak a vállas és marcona ti*kosrjndőrök, akik mindenre vigyáztak. Rowers először utálkozva nézte ezeket az ala­kokat, akikről lerítt foglalko­zásuk, de aztán megszokta őket. (Folytatjuk) Nem érdekelte a politika, s különben sem értette, hogy miért jó Ike terve. Ha csak azért nem, mert hosszú és bi­zonyára jól fizetett állást biz­tosít a pilótáknak. Különben? Fényképeznek az oroszok, fényképeznek ők, amerikaiak, fifty-fifty... Mi van ebben jó? Az őrnagy ■ hahotázott, s Francis vállára csapott: — Hát nem érted, te pupák? Rowers megrázta a fejét: — Én nem! De fontos, hogy a nagyfejűek értsék! — Zöldfülű vagy, fiam. A jó pilótának sem árt, ha ko- nyít valamit a politikához ... Különösen akkor hasznos, ha ebben a dologban érdekelt... — Persze, érdekelt vagyok. De akkor sem találok ebben semmi érdekeset. Az oroszok­kal kölcsönösen felfedjük egy­más aduit, s kész! — Mondom, zöldfülű vagy! Naív, mint egy szűzlány! Hát éppen az az érdekes, hogy mi belenézünk az oroszok lapjai­ba, de nekik csak az egész paklit mutatjuk, azt is a hát­lapjával! Figyelj, rám, csak egy kicsit. Elolvastad alaposan Ike javaslatát? — Nem — rázta meg Ro­wers a fejét. — Csak átfutot­tam. Mondtam már, hogy az ilyesmihez nem értek, s őszin­tén szólva nem is érdekel. Én megteszem, amiért fizetnek, s kész! Smith figyelmeztetően fel­emelte az ujját: — Téged most azért fizet­nek, hogy gondolkozz. A CIA- nál nem tudunk használni be­gyepesedett fejű fickókat. Mi látjuk el értesülésekkel a mi­pülőgéppel ismerkedtek. A gé­pet U—2-nek hívták, és kivív­ta valamennyi pilóta csodála­tát. Pedig ezek a fiúk ritkán szoktak csodálkozni, nagyszerű gépeken repültek eddig is. De ez az U—2! Nemcsak a gépekkel ismer­kedtek, hanem a légi felderítő feladataival is. A légi fényképezést oktató tiszt így kedélyeskedett: — Boys, le kell fényképez­nünk a káposztát a levesük­ben, amint az asztalnál ülnek! Ti lesztek Amerika szemei! Az U—2, a ti fotomasinátok, mindent lát, s az elnök tudo­mására hozza. Nem lehetnek többé titkaik előttünk. Mi le­szünk azok, akik kinyitjuk az orosz eget, hiába akarják be­csukni ! Akkoriban Eisenhower el­nök előállt javaslatával. A szovjetek a leszerelést hang­súlyozták, mondván: csak a leszerelés lehet a béke bizto­sítéka, a „nyílt cg” önmagá­ban nem old meg semmit, leg­feljebb azt, hogy az Egyesült Államok kockázatmentesen ki­kémlelje a Szovjetunió védel­mét. — Jól kigondolta, Ike — rö­högött Smith őrnagy, a légi- fényképezes oktató tisztje es­te a klubban. — Azt mondja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió cseréljék ki egy­mással az olyan precíz térké­peket, amelyek feltüntetik a két ország területén levő ösz- szes katonai izéket... És aztán fényképezzük egymást szaba­don, nyíltan, felderítőgépek­kel ... Jó, mi? Rowers megvonta a vállát. I XVI. t I Nyolc hónapra egy ameri- : kai kisváros melletti kiképző- i telepre került. A kisvárosban S éppen úgy tudták, mint Mrs. j Rowers, akik Francis — a fő- • nőké tanácsára — tájékozta- j tott így: különleges meteoro- ! lógiai megfigyelő gépek piló- ! tái kapnak itt kiképzést. En- ! nek megfelelően Rowers is le- i szerelt, „polgári repülő” lext. ; S' mégis, ezen a „polgári” ki- : képző telepen jóval szigorúbb ; fegyelem uralkodott, mint egy I katonai táborban. : A pilótáknak — csupa első- i osztályú, vasegészségű, tapasz- ; talt, válogatott boy — nem sok | idejük maradt a kemény ki- i képzés mellett egyéb dolgokra, j De hát így is tartották helyes- S nek —, a 2500 dollárt nem ad- j ják ingyen! i Azaz, hogy ... Az első fize- ! tési napon kiderült, hogy a ! 2500 tulajdonképpen csak 1500. : Ezret félretesznek, s akkor fi- i zetik ki, ha a pilóta végrehajt- i ja a nagy feladatot. Azt, amiért j kiképezték, amiért annyi pénzt ; költöttek rá. A fizetésnek ezt ! a rendjét valamennyien igaz­ságosnak tartották. Természe- ! tes, hogy a gazda biztosítja í magát, s nem hajítja ki a pén- ! zét az utcára. Még valamelyik ! fickó, aki felvette évek óta a i havi 2500-at, a döntő pillanat- j ban berezel, s akkor kész. Ha S viszont visszatartják a havi ez- > reket, az két-három esztendő < alatt tekintélyes summa. A ! legjobb orvosság gyenge ideg- ! zetű alakok idegeinek meg- í nyugtatására. $ Rowers és társai egy új re-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom