Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

Két nap az élet A nézőtér sötét, pereg a film. A vásznon a második világ­háború napjai elevenednek meg. Katonák tömkelegé. Kikötőváros: Dunkerque. Behajózás. Irány: Anglia... „Angolok jobbra, franciák balra” — hang­zik a tisztek utasítása, és a brit földre visszavonuló csapatok a zajos hullámok hátán ladikkal, szállítómotorossal igyekez­nek a nyílt vizen várakozó hajó felé. Igyekezni kell, drága minden perc: drága, mint az élet! A bombázó gépek gyújtóbombákat szórnak. Zuhanó­bombázók, vadászgépek keringenek a város és a tenger felett. Mélyrepülés... orkánként söpör végig a dünék homokján, a tengerparti, vasbeton katonai bázisokon, a kristályos homok­ban arcrahorult embereken a géppisztolysorozat. A kórház­nak kinevezett vöröstéglás épület udvarán orvos jegyzi a hol­tak személyleírását... Hajó a vizen.... Éppen indulna. — Zuhan a bomba: a hajó lángokban áll — rajta kétezer ember. Maga a pokol. A város rommá lőtt templomának néhai gótikus boltozatfalai védelmében apácaruhába öltözött német kémek adják mor- zetávirón a hadijelentést... Egy telepes rádión indulót zeng az éter, a Marseillaise dal­lamát. Es ismét végigsöpör a zuhanórepülők golyósorozata a behajózásra váró embereken, a ripityára roncsolt, ezrével álló hadi- és személygépkocsikon, épületeken, a homokdűnék kö?é rejtett „Atlanti blokk”-on... ★ Pereg a film ... Becsukom a szemem. A háború borzal­mas! A háború emberek által kiötlött őrült embertelenség! — De most nem ez jut az eszembe ... A legújabb kiadású vajszínű Opel Kadett-tel száguldoz­tunk a tengerparti autósztrádán. A belgiumi Ostende-böl francia földre, Rouenba rándultunk ki. A tengerről sós víz illatát, a parti homokdombok kristályporát söpörte velünk versenyre kelve a szél. A dünéken — végig a tengerparton — vasbeton, félhenger alakú, romos építmények sorakoztak, rá­csos vasajtóik mögött földbevájt odúk rejtőztek, lakattal bi­lincsbe verve. Odúk... — mesélték róluk, hogy egy gyár is elférne némelyikben. (Az Atlanti blokkból maradt.) Az első, nagy francia kikötővárosban, Dunkerque-ben zsongott az élet. A távolban, hullámok hátán hajók ringtak: a Jean Marie Gerling, a Magdalene Vinnen. Sirályok szálltak a levegőben. Sirály... halat keres ... zuhanórepülésben ... düne, part... a parton vonuló vasbetonhenger ... — Igen: itt nyaraltam! Itt bújócskáztam ifjú, csokoládé­színű pajtásaimmal, itt szedtünk kagylót, itt szánkóztattuk egymást a szikrázó homokon, itt írtunk kétméteres betűket apálykor a tengeri fövenybe. Azt írtuk, hogy barátság, írtuk, hogy béke. Mikor szembefordultunk a tengerrel — emlékszem —, balra, a hátunk mögött állt egy vörös téglás épület. Vala­mi raktárféle. Lehet, hogy a kórház volt? — az a filmen is mutatott kórház volt valamikor?! — Ez van. Az eszembe ju­tott ... Az ember sok mindent lát, ha nyitott szemmel jár — de nem lát meg mindent. Ami nekem csodálatosan szép örök emlék — az valakiknek — 25 évvel ezelőtt — a „két nap” utolsó pillanata volt... lehetett volna esetleg ... Nem! Ne legyen soha többé! Eszes Katalin PEST MEGYEI hSpIAP KÜLÖNKIADÁSA LAP A CEGLÉDI JÁRÁS E3 CEGLÉD VÁROS RfcSZ-ERS X. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Lelkesen végzik munkájukat Fiatalok a munkásvédelmi őrségben Szabályok; tanácsok, munkásvédelmi intézkedések Nem új dolog a Közlekedés- építési Gépjavító Vállalatnál a munkásvédelmi mozgalom. Mintegy negyven dolgozó vál­lalkozott arra, hogy az üzem­részekben felügyel a rendre, tisztaságra, munkatársaik bal­esetmentes munkájára, egész­ségére. Fél esztendeje annak, hogy a munkásvédelmi őrök gárdája lényegesen bővült, a SZOT és a KISZ Központi Bizottsága ja­vaslatára a fiatalokat is bevonták ebbe a fontos társadalmi tevékenységbe. — Pontosan tíz KISZ-fiatal jelentkezett — mondotta Si­mon István munkásvédelmi felügyelő. — Rövid előkészület után szerveztük be a fiatalo­kat és munkájukat gondosan ellenőrizzük. — Az eredmény? — A legnagyobb elismerés­sel szólhatok róluk! Lelkiis­meretesek, becsületesek és — az idősebb dolgozókhoz ha­sonlóan — jól ellátják a fel­adatukat Az egyes üzemrészekben hasznos tanácsokkal szolgál­nak munkatársaiknak arról, Ceglédi siker egy „mosfoha" sportágban A színvonalas, izgalmakban bővelkedő kosárlabda-mérkő­zés igen csekély érdeklődés mellett zajlott le a Táncsics Mihály iskola kissé szűk tor­Rakétáék — A vörös zászló hőseinek útján NÉGY PIROS BÉLYEGZŐ NYOMÁBAN •Négy — linóleumból ügye­sen faragott — bélyegző le­nyomatát láttam a minap a ceglédi városi úttörőtitkár író­asztalán egy papírlapon. Az egyik, a legszabályosabb bé­lyegző formájú, két sátort és egy fenyőfát ábrázolva a Bú­vár Kund raj nevét viselte. A másik hármon egy-egy őrs ne­ve olvasható: Mazsola, Ibolya és Rakéta őrs. — Hol található ez a Búvár Kund raj? — kérdeztem kí­váncsian Űcsai István úttörő­titkártól. — Mi a története a bélyegzőknek? Elmosolyodott a lelkesedés láttán. — Érdekesnek találja? Sze­rencséje van: ha most siet, az egyik őrsöt még ott találja az iskolában. Kundék a Tán­csics iskola negyedikes úttö­rői. Majd ők elmesélik... ★ Az iskola udvarán, az egyik sarokban fiúcsoport dédelgeti a focit. Az emeleten, a torna­terem előtti kis szobában Bán Gusztáváé, a negyedikesek osztályfőnöke éppen A vörös zászló hőseinek útján mozga­lom jelentkezési emléktárgyait teszi vigyázva szekrénybe. A Rakéta őrs tart ma őrsi gyűlést, beszéljen csak velük — mondja. — Pil­lanat és már is egy kupacban a Rakéta minden tagja. Kék nyakkendős, vidám lurkók, ugrálástól, futástól kipirulva állják körül az asztalt, mely­nek közepén ott maradt az őrs jelentkezési emléke: a saját­kezűig barkácsolt rakétama kett. Kíváncsi tekintetek kereszt­tüzében kezdem a kérdezőskö- dést. A napokban induló úttö­rőmozgalmi időszak „jelvé­nyeit“’, jelentkezési emlékeit látva először természetesen A vörös zászló hőseinek útján mozgalomról beszélgetünk. — Mit tesz a mozgalomért a Rakéta őrs? — Képeket, könyveket gyűj­tünk — olyanokat, amelyekkel , méltó emléket állíthatunk no­vember 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóján. És nemes tetteket hajtunk végre — mondja egv- szuszra az egyik pajtás. | — Nemes tettek? Azok mi­lyenek? — Szabadul ki belő- | lem a kíváncsiság. Egyszerre öt kéz lendül a magasba, vá­laszadásra készen. — Feldíszítettük az osztályt! — A Mazsola őrs — a lá­nyok a szekrényt tették rend­be! — Felmostuk a szertárt. Berze Jóska és Vígh Pisti hordták a vizet. Olyan tiszta lett, csak úgy ragyog! Bán Gusztáváé úttörővezető osztályfőnök örömmel hallgat­ja „fiai” lelkes beszámolóját. — Az osztály igen segítő­kész. Összetartoznak benne az őrsök, mintha egy kisebb társadalom lenne a negyedikeseké: 35 kisdobos szorgalmas, igyekvő társadal­ma. Őrsönként megindult az úttörőmunka. Szorgalmasak a gyerekek, igyekeznek, hogy méltók legyenek majd a vörös nyakkendő viselésére, és arra, hogy kisdobosokból igazi úttö­rőkké váljanak. A tanulmányi felelősök, az egészségőrök, a zászlósok, krónikások mind tudják, mi a teendőjük. Ra- kétáékkal Solti Laci, a nyolca­dik osztályos úttörő őrsvezető is elégedett. És ha ez év ele­jén így van, akkor a tanév vé­géig igyekezni kell, hogy min­dent egyre jobban tegyenek! — Azt is akarjuk — bólo­gatnak Rakétáék. — Olyanok leszünk, mint a Szputnyik! Csak akkor állunk meg, ha célba értünk! A bizonyság kedvéért rázen­dít az őrs a Szputnyik indu­lóra, az őrsi indulónak kine­vezett dalra. Vígan cseng a hang az öreg épület falai közt. Míg énekelnek, megakad a pillantásom az asztalon. A ra­kétamakett mellett bélyegző- párna és bélyegző. Épp olyan, mint amilyet az úttörőtitkár asztalán láttam. ^ — Hol vettétek ezt az ügyes ^ kis bélyegzőt? k \ Nem vettük, kaptuk! § $ Egy régi ifivezetö csinálta: Te- ^ mesközi Ferenc honvéd. Mert most katona. Meglepetésnek ^ kaptuk tőle, egy bíztató levél ^ kíséretében. A legközelebbi ^ raj-összejövetelen írunk neki ^ levelet — az osztály, a Búvár ^ Kund raj — köszönetét tolmá- ^ csoljuk az ajándékért, és meg- ^ ígérjük, hogy kisdobos és út- ^ törő becsületszóra igyekezni ^ fogunk. Jó tanulással, szorgos % úttörőmunkával igazoljuk, ^ nem hiába készítette a pecsé- ^ teket: sok jó munkát igazolj majd a Rakéta, az Ibolya és a ^ Mazsola őrs bélyegzője! S s — eszes — § I n'atermében. (Remélhetőleg ez az érdektelenség nem annyira a ceglédi sportszerető közön­ség e sportággal való nemtö­rődésének, mint inkább a pro­paganda hiányosságának tu­lajdonítható.) A Lénárd, Vngureán, Dávid, Maczali, Csipkó, (csere: Vass, Szabó) összetételű ceglédi csa­pat kezdeti gyengélkedés után átvette á játék irányítá­sát, és végeredményben Vass és Dávid lendületes játékával végig vezetve könnyedén győ­zött. A győzelemmel együttesünk megerősítette a tabellán elfog­lalt harmadik helyét. A kö­vetkező mérkőzésre október 2-án, szombaton Vácott kerül hogy miképpen kell az előírá­soknak megfelelően, biztonsá­gosan dolgozni. Különös figye­lemmel foglalkoznak az új munkásokkal és azokkal, aki­ket vállalaton belül új mun­kahelyre helyeztek át. Okosan figyelmeztetik, nevelik azokat, akik veszélyeztetik saját és mások testi épségét, egészsé­gét A védőfelszerelések alkal­mazásának elhanyagolása sok szomorú baleset következmé­nye. A fiatal munkásvédelmi őrök gondosan ügyelnek a védőfelszerelések és védő­eszközök használatára, a munkavédelmi szabályok szigorú betartására. Gondjuk van a munkahely rendjére és tisztaságára. Fel­hívják a gazdasági vezetés fi­gyelmét az egyes munkahe­lyeken tapasztalt hibákra és okos javaslatokkal segítik azok megszüntetését. Megfi­gyelik, hogy ha valamelyik munkahelyen baleset történt, körültekintően vizsgálják-e ki és történik-e intézkedés a ve­szélyforrások megszüntetésére, a mulasztók felelősségre voná­sára. Ha pedig olyan hibákat tapasztalnak, amiket a felhí­vások ellenére sem szüntettek meg, a bizalmiakhoz, műhely- bizottságokhoz fordulnák, de szükség esetén igénybe veszik a szakszervezeti bizottság és a munkásvédelmi felügyelő se­gítségét is. — öröm látni — fnondotta befejezésül Simon István —, hogy a fiatalok milyen lelke­sen végzik munkájukat, és te­vékenykedésükkel milyen nagy mértékben segítik a mun­kások egészsége védelmének ügyét. rossi Száz láda paprika Az elmúlt héten a gimná­zium környéke már korán reg­gel tele volt diákkal. Szokatlan volt ez a korai mozgolódás, hiszen egyébként a tanítás csak nyolc óra után kezdődik. — Vajon hová mennek ezek a fiatalok? — tűnődhettek a járókelők. Gondolni sem mer­ték, hogy a gimnazisták a Vö­rös Csillag T&z-be indultak, hogy segítsenek az őszi beta­karítási munkákban. A gimnázium tanulóinak mintegy háromszáz főnyi cso­portja pedig már negyed hét táján fázósan topogott az ál­lomáson. Kecskéscsárdára mentek, ahová az állami gaz­daság vezetői hívták meg a diákokat paprikát szedni. Gyors reggeli után, kissé gémberedett tagokkal kezdő­dött a munka. Itt-ott fel-fel­hangzó kacagás jelezte, hogy a brigádokban mókamesterek is vannak. A munka jól ha­ladt. Délig száz ládát szedtek tele. Az ebéd utáni pihenőt igye­kezett mindenki jól felhasz­nálni. Voltak, akik ebéd után nyomban focizni kezdtek. A munkakedv délután sem csök­kent, de a fáradtság már las­súbbá tette a hajladozó moz­dulataikat. Különösen az első napokban volt szokatlan ez a munka, a hét végén azonban már napbarnított arccal, meg- kérgesedett tenyérrel, de a na­pi fáradtságot alig érezve, könnyű léptekkel mentek az állomásra. T. Tóth János, a gazdaság igazgatója így nyilatkozott a tanulók munkájárói: — A diákok harmincegy •ágon paprikát szedtek le, — mázsáját kilenc forintért. Mintegy huszonöt holdnyi te­rületről takarították be a ter­mést. Ennek a segítségnek nagy jelentősége van szá­munkra, hiszen a paprikaszü­ret a diákok munkájára épül. — A legjobb teljesítményt elérő osztályok számára jutal­mat tűztünk ki. ügy véljük, ezzel még jobb teljesítmény elérésére ösztönöztük a kollek­tívák tagjait! (b—g) Több a pálinkafőzető Nagy a sikere annak a ren­deletnek, amelyben a pénzügy- miniszter és az élelmezésügyi miniszter engedélyezi, hogy a termelők a szeszfőzdékben sa­ját nyersanyagukból előállított pálinka 50 százalékával szaba­don rendelkezhetnek. A rende­let megjelenése óta nőtt a pá­linkafőzetők száma. Meghódítani a homokot Emlékezés Kránitz Ferencre ALMAT VÁLOGATNAK c* a Dobó Katica brigád tagjai a Csemői Állami Gazdaság­ban. (Tomcsányi Sándor felvétele) volt mindössze járási biztos, 1856-ban a vá­ros polgármestere lett. Ez az év keltette életre Kránitz álmait: a negyvennyolcban Ceglédnek általa java­solt közlegelő felosztását, árvaházat, ösztön­díjat szegénysorsú diákoknak, a lóhere, bük­köny és répa meghonosítását, tenyészbikák megvásárlását a tehénállomány feljavítására, takarékmagtárat, téglagyárat, gőzmalmokat, városrendezési bizottságot, legelsősorban a városi gyümölcsfaiskolát. A Gerje mellett létesült a faiskola. Innen, a puszta kapujából indultak — gyümölcsfával meghódítani a homokot. A tanács kötelezte a városi kertészt „a helybeli ifjakat s álta­lában a lakosságot az okszerű kertészet min­den ágaiban minden külön díj kívánása nél­kül teljes készséggel oktatni”. A ceglédiek megtanulták a fanevelést és ápolást. A ma­guk nemesítette oltványok kikerültek az ak­kor felosztott legelőkre és néhány év alatt illatos gyümölcserdőkké pompáztatták a re­ménytelen, fátlan síkságokat. A ceglédi pél­da a szomszéd Köröst és testvéri Kecskemé­tet is megmozdította, s a három város hatá­rain túl sokszorozza jelenünkre milliókkal számlálandó gyümölcsfáit. A most következő múzeumi hónap Ceglé­den a homoki kultúra százhúsz esztendejét mutatja be kiállításokon. Tudós kutatók előadásai következnek hetenként a múzeum­ban a homok hőseiről, és a szépséges Szőke­halmán emléktáblát avatunk az emlékükre. Kránitz Ferenc aranybetűs neve is ott lesz a márványon- a nagy kezdeményező Török János neve mellett. A mezőgazdasági tech­nikum diákjai mind ott lesznek, a Magyar Agrártudományi Egyesület képviselői, annak Agrártörténeti Szakosztálya, és a Duna-Tisza- közi Kísérleti Intézet küldöttei is. Népek, szerte az Alföldről, a termelőszövetkezetek­ből, az ország háláját hozni a biéltatlanul elfelejtett elődökről, kiknek életéről szé­gyenletesen keveset tudunk. Lám, azt sem tudjuk, hogy hol vannak unokáik, déduno­káik, hogy meghívhatnánk őket. Kránitznak három fia és egy leánya született Cegléden. Bizonyára hagytak valami emléket apjukról — gazdagítani vele a minrVnnyiunknak ked­ves professzorról, hajdani polgármesterünk­ről való ismereteinket. Hídvégi Lajos Cegléd polgármesterei leginkább jogászok voltak, de akadt köztük nagygazda, orvos, kalaposmester, kereskedő, esztergályos is, és egyszer egy tanár. A legszerényebb valameny- nyi között ő volt, Kránitz Ferenc, mégis, ne­vét az agrártörténetírók a homok hősei kö­zött másodiknak említik — időben megelőzve a szomszéd Kecskemét világgá híresedett reprezentásait és az Európa-szerte népszerű Únghváryakat. A szőkehalmi gazdaképző intézet ügyvezető igazgatója volt 1847 tavaszától 1852-ig, an­nak megszűntéig. A háromszáz holdas tan­gazdaságot vezette 1600 fából álló törzsgyü­mölcsösével és tizennyolcezer faiskolai olt­ványával, a XIX. század legkorszerűbb me­zőgazdasági művelési technikájával. Rétöntö­zéssel, vasekékkel és cséplőgépekkel dolgoz­tak itt a tíz vármegyéből verbuvált ifjak, amikor még faeke járta és lóval nyomtat­tak, hadaróval csépeltek szerte az ország­ban. Vetésforgóban volt minden földjük művelésben, nem mint a majorságokban és a jobbágyi telkeken az ugaros birtokok. Az intézet tanterve a leghaladottabb volt minden hazai gazdaképző között, beleértve a magyaróvárit és a keszthelyit is. Módsze­rei pedig elveiben a mai kívánalmakat is kielégítik kísérletező, szemléltető demonstrá­lásaival. Mindez azonban Török János érde­me volt elsősorban, Kránitzé pedig az, hogy a terveket maradéktalanul végrehajtotta. Akkor is, amikor Török a szabadságharc ösvényeit járta, majd várfogságát raboskod- ta Aradon. Kránitz tartotta össze az anyagi romlásban süllyedező gazdaképzőt. Az intézet együtt bukott a szabadságharc­cal, mert a megdermedt, passzivitásba húzó­dott részvényesek megvonták támogatásukat fel kellett számolni Szőkehalmát. Kránitz a feloszlatás után nem ment el Ceglédről. Itt alapított családot, a városnál vállalt hivatalt. Kezdetben számvizsgáló volt, majd a mér­tékigazoló hivatal felállításával annak veze­tője, 300 pengő forint évi fizetéssel. (Szőke- halmán 400 forintot kapott és szabad!akást fűtéssel, világítással, mosással.) Másfél évig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom