Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-27 / 228. szám

rt» T mnorei 1966. SZEPTEMBER 27., KEDD DJAKARTA Sukarnót tan »ként bíróság elé idézik. ? Tárgyalás éjiéikor Az indonéz hadsereg egyik lapja, az Ampera hétfőn reg­gel azt az értesülését közölte, hogy Subandrio volt minisz­terelnökhelyettes és külügy­miniszter „bűnperére” tanúként meg fogják idéz­ni Sukarno köztársasági elnököt is. A lap, amelyet dj akartai tu­dósító-körökben „rendszerint megbízható” forrásnak tekin­tenek, arról is tájékoztat, hogy ha Sukarno nem lenne hajlandó megjelenni a tör­vényszék előtt, akkor „felké­rik”, hogy tanúvallomásait írásban nyújtsa be. A Subandrio-perben össze­sen BONN Johnson—Erhard megbeszélések visszhangja Johnson és Erhard hétfőn kezdődött tárgyalásaival kap­csolatban Washingtonból olyan hírek érkeztek Borai­ba. hogy Johnson elnök „kí­mélni akarja” Erhard kancel­lárt, mert a kancellár odaha­za gyenge pozícióba került. Bár nincs derűlátásra ok, van­nak jelek, amelyek arra mu­tatnak, hogy Erhard nem fog teljesen üres kézzel hazaérkez­ni. Az elnök sem a devizaki­egyenlítés kérdésében, sem a nukleáris problémákban nem támaszt olyan követeléseket, amelyek Bonnban komoly válságot vállaltának ki. Más­részt — mondják a jelentések — Johnsonnak is vannak bel­politikai problémái, különö­sen a szenátusban, ahol egyre erősebben követelik, a Nyugat- Németországban állomásozó haderők létszámának csökken­tését. A Welt ironikusan jegyzi meg, hogy a kancellár gyenge pozíciója, a Fehér Házban folytatott tárgyalásoknál az ő egyedüli erőssége. 50 tanúkihallgatást rendeltek el. A Reuter iroda jelentése szerint a Subandrio-pert szo­katlan időpontban nyitják meg: pénteken éjfélkor — propaganda okokból — még órára is pontosan a kormány- ellenes államcsínykísérlet első évfordulóján. A szélsőbaloldali KAMI in­donéz főiskolás diákszerve­zet a saját lapjában hét­főn azt követelte, hogy von­ják be a Sukarno elnök arc­képét ábrázoló bélyegeket és bankjegyeket. Egy másik, jobboldali lap, a Karya Bhakti, ugyancsak hétfőn, szokatlanul durva tá­madást intézett Sukarno személye ellen. Az egyik mohamedán cso­portosulás lapja azzal vádol­ja Sukarnót, hogy 6 volt a szeptember 30-a akció irányitója. A lap követeli, hogy „áru­lás miatt Sukarnót ítéljék halálra”. Magyar-jugoszláv egészségügyi egyezményt írtak alá Hétfőn az Egészségügyi Minisztériumban aláírták a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság ötéves egész­ségügyi együttműködési egyez­ményét, valamint az egyez­mény alapján készült két­éves együttműködési mun­katervet. Az egyezményt és a munkatervet magyar rész­ről dr. Szabó Zoltán, egész­ségügyi miniszter, jugoszláv részről dr. Dragutin Kosso- vac, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság egészségügyi minisztere írta alá. Ifjúsági találkozó Oszolytetőn (Folytatás az 1. oldalról) kulturális események követ­keztek, egyebek során bemu­tatták a legújabb ifjúsági da­lokat. A magyar fiatalok fer­geteges tapssal ünnepelték a magyar nyelvű dalokat ének­lő vietnami csoportokat. A vidámság, a jókedv jegyében hamar előkerültek a gitárok, s egyéb zeneszerszámok. Be­fejezésül kihirdették a jár­őrverseny eredményét, és a győzteseknek átadták a VDK budapesti nagykövetségének értékes ajándékait. NEW YORK Fokozza tevékenységét a Ku-Klux-Klan Ez év eleje óta a Ku-Klux- Klan tagjainak száma tízezer­rel növekedett, s eléri a har­mincezret. Az AFP a hírrel kapcsolatban megjegyzi, hogy a terrorszervezet fokozta te­vékenységét az Egyesült Álla­mok nyugati és északi részé­ben, ahol a fajgyűlölet foko­zódása következtében újabb követői támadtak. Vietnami jelentés Fogadás Hanoiban Jozef Lénáit tiszteletére Mint már jelentettük, Pham Van Dong, a VDK minisz­terelnöke szombaton este az elnöki palotában fogadást adott a Hanoiban tartózkodó Jozef Lenart miniszterelnök vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség tiszteleté­re, A fogadáson jelen volt Ho Si Minh elnök is. Pham Van Dong beszé­dében határozottan leszögez­te: csali akkor lehet béke­tárgyalásról szó, ha az Egyesült Államok elfogadja a VDK kormányának és a DNFF-nek ismert javasla­tait. Jozef Lenart válaszában országa szolidaritásáról biz­tosította a vietnami népet és kijelentette, hogy a cseh­szlovák kormány sikraszáll a vietnami kérdés rendezé­séért a VDK kormányának négypontos és a DNFF öt­pontos platformja alapján. Razziák Saigonban Az amerikai haditengeré­szet repülőgépei vasárnap bombatámadásokat intéztek a Thanh Hoa-i pályaudvar el­NYUGAT-BERLIN Kikölcsönözték a börtönből, „politikai feladatokra" A fogházőr nem hitt a szemének A nyugat-berlini Telegraf című újság szenzációs tála­lásban közli, hogy rendőri riportere „szinte hihetetlen esetet” nyomozott ki. Rájött, hogy az 1963-ban csalások so­rozata miatt négyévi börtönre ítélt Franz Pataki nevű fog­lyot a nyugat-berlini tegeli börtönigazgatóság a nyugat­németországi és a nyugat­berlini amerikai titkosszolgá­lat kérésére esetenként „kiköl­csönözte” a börtönből. A napokban egy fogházőr nem akar hinni a szemének, amikor az utcán szembejött vele az elegáns ruhába öltö­zött Pataki. — „Mit keres maga itt?” — kérdezte tőle. — „Megfigyelek valakit” — hangzott Pataki válasza. Kiderült, hogy a 46 éves nemzetközileg ismert, magyar származású szélhámos, aki öt nyelven beszél, legújabb be­börtönzése óta nem először ka­pott „néhánynapos szabadsá­got” politikai feladatok el­látására. Pataki eddig min­dig visszatért a börtönbe — kivéve a legutóbbi esetet, ami- koris „önkényesen meghosz- szabbította szabadságát”. Ma­gyarán kereket oldott. A rendőri riporternek fel­tűnt, hogy a Pataki ellen ki­adott körözőlevélben hiány­zott a szökés napjának és módjának megjelölése, s így kezdett el tüzetesebben fog­lalkozni az esettel. „Eddig még nem sikerült kideríteni, mi­ként volt lehetséges, hogy egy tekintélyes személyiség a Né­met Szövetségi Köztársaság területéről Patakinak a bör­tönből való szabadságolását kezdeményezte” — írja a Te­legraf. lén, továbbá észak-vietnami hajókat lőttek a Tonkini- öbölben. Egy amerikai szó­vivő szerint egy hajót meg­semmisítettek. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának összekö­tő bizottsága vasárnap tilta­kozott amiatt, hogy ameri­kai repülőgépek szeptember 18-a és 25-e között mérgezett vegyianyago­kat szórtak le Eszak- Vietnam felett. A saigoni rendőrség szi­gorított razziákat hajt vég­re a főváros különböző ke­rületeiben, hogy összeszedje a katonaszö­kevényeket. Mint a „Felszabadulás” hír- ügynökség jelenti, 1966 első felében a dél-vietnami had­sereg 21. hadosztályának 2245 katonája szökött meg a szol­gálatból. Hármas találkozó Új-Delhiben Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök október 21-én tárgyalóasztalhoz ül Űj-Delhi- ben, hogy eszmecserét foly­tasson időszerű nemzetközi kérdésekről, — jelenti a Tan- jug. mintha a nyilvános árakon vásárolta volna meg. Rowers örült minden megkeresett dollárnak, de társai lehűtötték lelkesedését. — Ez semmi öregem — me­sélte Collings százados, aki 1945 óta Nyugat-Németország- ban állomásozott. — Ez sem­mi. Négy-öt éve, közvetlenül a háború után, azok voltak a szép idők. Az ember vett tíz csomag Chesterfieldet a kan­tinban, 7 dollárért, és ezer márkáért eladta! Ezt aztán hivatalos árfolyamon beváltot­ta száz dollárra, és a pénzen megint cigarettát vásárolt. Pár nap alatt megtízszerezhette, vagy meghússzorozhatta a pénzét. És néhány száz ron­gyos márkáért nagyszerű dol­gokat lehetett vásárolni. Enni­valóért pedig eladták volna mindenüket és magukat is az itteniek. A régen Németországban ál­lomásozó katonák elbeszélé­sein kívül már semmi nem emlékeztetett erre a korszak­ra. A Német Szövetségi Köz­társaság a „gazdasági csoda” első hónapjait élte, s Rowers- nek eszébe sem jutott, hogy a „csoda” kulisszái mögé nézzen. A németek gyors talpraállását annak tulajdonította, hogy az amerikaiak, az egykori ellen­ség iránti nagylelkűségből se­gítettek talpraállásukban, s civilizációjuk áldásaiban ré­szesítették őket. Első évi szabadságát Ro­wers egy európai körúttal töl­tötte. Járt Rómában és Ná­polyban, Párizsban és Mar- seille-ben. A következő nyá­ron hazautazott. Megkérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. Az esküvőn Francis repülőfőhadnagyi egyenruháját viselte. Szabad­ságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természetesen magával vitte feleségét Bad Waldba, úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzátartozott volna. Feledte a múltat, s Rosa is szemmelláthatólag el­feledtette mindazt, ami Fran­cist megelőzően történt. A fontos csak az volt, hogy bol­dogan, nyugodtan éltek egy­mással. Francis, amerikai lévén, ne­hezen tudta elképzelni más módon a családi életet, mint ahogy Amerikában szokás: tökéletesen kielégítette, hogy Rosa gondját viseli — vagyis most már nem neki kellett bevásárolnia a konzerveket a vacsorához, hanem megtette azt Rosa. Esténként legtöbb­ször otthon ültek, valami fü­zetes regényt olvastak, nagyo­kat hallgatva közben. Gyer­mekük nem született, Rowers maga sem vágyott rá túlságo­san, mert emlékezetében élt, hogy mennyit vesződött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és fia között egyéb­ként a házasság óta eléggé meglazultak a kapcsolatok. Nem azért, mintha a fiú szülei ellenezték volna a házasságot. Ellenkezőleg, büszkék voltak rá, hogy fiuk Mr. Rubin lá­nyát veszi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki pilótává válásával maga­sabb társadalmi kategóriába került, valahogy kevés alkal­mat talált, hogy a szüleivel találkozzon. Ha a feleségével hazautazott szabadságra, mindig a lány szüleinek házában szálltak meg. Hiszen sokkai kényelme­sebb és tágasabb, mint Ro- wersék lakása, ráadásul ele­gendő személyzet állt rendel­kezésre, s nem terhelték mun­kával Francis édesanyját. Pe­dig az öregasszony szívesen vállalta volna ezt is, csakhogy néhány napig a közelében tud­ja a fiát. De hát ő is kényte­len volt belenyugodni abba, hogy a fiú elszakadt tőlük, s édesanya módjára azzal vi­gasztalta magát, hogy Fran­cis máris tovább jutott, mint ők, nem kell tízcentes gondok­kal küszködnie. (Folytatjuk) az amerikai tiszt felesége le­het. Lotte kedves volt, szőke, szakasztott úgy nézett ki, ahogy a háború alatt az ame­rikai vicclapok ábrázolták a germán honleányokat, akik — meghallgatva a Führer óha­ját — „semmit sem tagadtak meg” a Werhmacht és az SS tagjaitól. Lotte kedveskedett Rowersnek, s a pilóta rend­szeresen vitt neki ajándé­kokat, amit olcsón vásá­rolhatott az amerikai katonák részére fenntartott kantinban, de a németek csak drágán jut­hattak volna hozzá az áruhá­zakban, üzletekben. Rowers úgy gondolta, Lotte olcsóságá­nak az a nyitja, hogy más amerikai katonákat is része­sít kegyeiben. A lány azon­ban nagyon ügyesen tevékeny­kedett, hogy Francis soha ne kapja rajta, s különben is a fiú nem volt féltékeny termé­szetű. Két év az egyik támasz­ponton, egy év a következőn, három a harmadikon — ilyen a légierők legtöbb tisztjének élete. Amíg meg nem nősül­nek, mindenütt akad egy-két „menyasszonyuk”. De hát ép­pen ilyen élettel kecsegtették őt is. Megismerni a világot, ragyogó nők, könnyű szolgálat, magas fizetés — Rowers él­vezte az élet örömeit. Ideje engedte, s hamarosan, miután már jobban kiismerte magát Nyugat-Európában, ap­róbb üzleteket bonyolított le. Amit a kantinban vámmente­sen lehetett kapni — italt, ci­garettát — némi haszonnal adta tovább. A vásárló még mindig olcsóbban jutott hozzá, — Valami bánatod van, fiam? Légy bizalommal hoz­zám, isten szolgája közelít fe­léd! A katona valamit morgott. Ha Martin atya egyáltalán hajlandó lett volna meghalla­ni ekkora szentségtörést, kive- hette volna, hová küldi ót a legény. Martin egy darabig újra fel- alá sétált a katona előtt, erőt gyűjtött, hogy szembeszálljon ekkora istentelenséggel, s az­után újra megszólította őt. — Fiam, valami elszomorít? — Hagyjon békén! — mor­dult rá a katona, ezúttal tehát már nagyobb szelídségről téve tanúbizonyságot. Martin atya újra nekibátorodott. — Fiam, te katolikus vagy? — Annak kereszteltek. — Könnyíts a lelkeden, fiam. Kihez fordulnál, ha nem az anyaszentegyházhoz, ha nem a papokhoz. Mondd meg, mi bánt? Talán segíthetek raj­tad. Esetleg tanácsot adhatok neked. Tehetek valamit érted? Mondd meg, mint jó keresz­tény, hogy mi nyomja a lelke­det! ... A katona save végre meg­nyílt: — Ha annyira kíváncsi rá, megmondom. Két feleségem van. Az egyik itt Nyugat-Né- metországban, a másik Chica­góban! A parancsnokok már szagot kaptak, ez az én bajom. Vegye át az egyik nőt, mint jó keresztény, s megvan oldva minden... Rowersnek eszébe sem ju­tott elvenni Lőttét, igaz, hogy a lány sem gondolt rá, hogy $ i XIII. ; A derék pap újságíró, vagy $ újságíró pap azonban nem 1 elégedett meg azzal, hogy írás- 5 ban harcoljon a vörösök ellen, s Ha leült a bárban, s felhajtot- J ta a második whiskyt, kenet- 5 teljes hangon győzködni kezd- t te azt a szerencsétlent, aki a 5 legközelebb ült hozzá és ide- $ jében nem tudott elmenekülni $ karmaiból. 5 — Az amerikai katolikusok J aggódnak — szónokolta kenet- J teljesen — szívük tele van , félelemmel, hogy nincs Kelet- 5 Németországban vallásszabad- ; ság. Az úr legyen veletek, hogy | az antikrisztust legyőzzétek ... ; Mindig akadtak, akik ugrat- 5 ni kezdték Martin atyát. — 5 Trágár vicceket kezdtek me- J sélni, vagy éppen egy nagy ! darab, szőke, germán lányt ül- S tettek az ölébe. Martin atya J ilyenkor szemérmesen odébb- ! állt, vagy úgy tett, mintha ; nem hallott volna semmit. 5 Gyakran kiment sétálni az ; erdőbe, hogy ott „beszélhes- 5 sen az istennel”. Egy ilyen al- $ kálómmal történt, s azután J hetekig szájról szájra járt, J hogy találkozott egy amerikai ! katonával, aki lehorgasztott 1 fejjel, keserű arccal üldögélt $ egy fatönkön. Martit) atya né- i hányszor elsétált á katona $ előtt, hiszen bizonyosra vette, 5 hogy valamiféle lelki vigaszra 5 van szükséges a katonának, s $ alkalmat adni neki, hogy hoz- $ zá forduljon. A katona azon- $ ban az istennek sem akarta őt J észrevenni. Végülis Martin 5 atya kenetteljesen megszólítot­ta: ..... i ban járt magyar újságírókkal és ismerkedtek, barátkoztak a vietnami fiúkkal, lányokkal, ifjú kommunistákkal. Pontban 14 órakor kez­dődött az ünnepség a transzparensekkel díszített emlékműnél Először Le Huu Van, a DNFF kirendeltségé­nek első titkára mondott be­szédet. Szólt a dél-vietnami hazafiak elszánt önvédelmi harcáról a hazájukba betola­kodó amerikai imperialisták ellen, kifejezte népének az igazságába és győzelmébe ve­tett hitét, köszönettel adózott a ma- 1 gyár nép. a magyar koni- > munista ifjúság szolidari­tásáért a szabadságáért küzdő hős vietnami nép­pel. Ezután az egyetemisták nevé­ben Madarász Aladár üd­vözölte a nagyszabású talál­kozóra egybegyűlteket. A program következő részében KORAI SZÜRET (Folytatás az 1. oldalról) mástól szigorúan különvá­lasztva kezeltessenek... A Cegléd-csemői Állami Gazdaság hétfőn délelőtt jelezte, hogy náluk is kárt tett a rothadás, de már nem pusztít. Különö­sen az ezerjót tépázta meg. Ennek fele tönkrement. A szüretet egy kicsit siettetni kell a jelentkezett beteg­ség miatt, s így a must cu­korfoka alacsonyabb .. . — Ahol a fertőzés 30 szá­zalékosnál kisebb mennyi­ségben jelentkezik, a termé­ket átvehetik, de 20 száza­lékkal kevesebbet fizetnek érte — jelzi az Állami Pincegazdaság borászati osz­tálya. — Ezért is érdeke a ter­melőnek a különválasz­tás. Ajánlatos, különösképp akkor, ha nem a szőlőt, hanem a bort adják el nekünk. Min­denki tudja, hogy más pénzt fizetnek a jr borért, s mást azért, amely beteg szőlővel együtt prései tetett. A mi tanácsunk is az, hogy nagy gonddal, körültekintéssel ta­karítsák be, s kezeljék az évszak legfontosabb gyümöl­csét. T. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom