Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-24 / 226. szám

«»r megyei í"/£ír!m> 1966. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT BONN Meglepő felismerések a Bundestag külpolitikai vitáján „Felül kell vizsgálni a kelet-európai politikát" BECS A bonni Bundestag pénte­ken egész napos külpolitikai vitát rendezett. A vitát a Né­met Szociáldemokrata Párt kezdeményezte azzal, hogy egész sor kérdést tett fel a kormánynak a fegyverkezés korlátozásáról és a béke biz­tosításáról. A bevezető beszédet Hel­mut Schmidt, a szociáldemok­rata párt parlamenti frakció­jának elnökhelyettese mon­dotta. Hivatkozott arra, hogy a nyugatnémet külpolitika és újraegyesítés! politika stagnál, a biztonsági politi­ka jövője pedig bizonyta­lan. A legutóbbi időben különbö­ző nyilatkozatokat hallottunk, így például Adenauerét, aki azt mondta, hogy a Szovjet­unió békeszerető ország, Gerstenmaierét, aki London­ban kijelentette, hogy az újraegyesítést illúzió lenne újrafelfegyverzés út­ján elérni, ezzel szemben Von Hassel hadügyminiszter arról beszél, hogy a Németországban levő szovjet csapatok jelenléte ag­resszív jellegű. Ezekután tisz­tázni kellene a nyugatnémet külpolitika céljait. Helmut Schmidt kifejtette, hogy Kennedy nagy koncep­ciója az atlanti társadalomról, amely két pilléren nyugodna, papíron maradt. Az európai pillér nem épült fel. Kennedy utóda nem alko­tott új amerikai Európa- politikát, Johnson megelégszik azzal, hogy amennyire lehet, ellenáll­PERLIN Különös hadgyakorlat Nyugat-Berlinben Albertz nyugat-berlini pol­gármester-helyettes és belügyi szenátor jelenlétében különös hadgyakorlat zajlott le a hé­ten Nyugat-Berlinben. Az úgynevezett önkéntes rendőr­tartalék mutatta be, hogyan tud közelharcot vívni „kom­munista tüntetők” ellen. A főleg szenátusi tisztviselőkből toborzott rendőrtartalék fel­tüzelésére a gyakorlat színhe­lyén hanglemezről eljátszot­ták az Internacionálét, s tün­tetőknek felöltözött rendőr­tisztviselők egy csoportja „kommunista jelszavakat” és „uszító hangú plakátokat” vitt magával. A DPA jelenté­se szerint a rendőrtartalék kemény támadással szétverte a tüntetőket Az úgynevezett önkéntes rendőrtartalék nemcsak pisz­tollyal. puskával, hinein gép­pisztollyal is fel van szerelve. Befejeződött az olasz szenátusban a dél-tiroli vita Rómában a szenátus befe-§ jezte a dél-tiroli kérdés vita- ^ ját. A többségi szavazással el-^ fogadott határozat — hason-^ loan a képviselőház által ko-í rábban hozott határozathoz —^ megbízza a kormányt, íolytas- ^ sa tárgyalásait a dél-tiroli^ német nyelvű kisebbséggel és§ az osztrák kormánnyal afc probléma megoldása érdeké- § ben, majd követeli, hogy vés- ^ senek véget a dél-tiroli tér- ^ rortevékenységnek, s ehhez az ^ esztrák, valamint a nyugatné- $ met kormány segítségét kéri. $ ,------------------- ! ATH EN Sztrájkolnak az ápolónők § Pénteken kétnapos sztráj- kot kezdtek Görögországban § a kórházak és klinikák admi- § nisztrátorai, szakácsai és ápo- ^ lónői, hogy magasabb fizetést ^ és jobb munkafeltételeket ^ vívjanak ki. — PANAMA Leöntöttek | $ piros tintával | a nagykövetet! Adair amerikai nagykövet ^ csütörtökön részt vett a pa- ^ namai állami egyetem évnyitó S ünnepségén. A diplomatát * tüntető diákok fogadták; jen- ^ ki imperialistának nevezték $ és leöntötték egy üveg vörös $ tintával. §------ I M acska- riasztócsengővel I $ Floridában különös intézke déssel védik a madarakat. ^ Törvényt hoztak, amely arra| kötelezi a macskák tulajdono-§ sait, hogy kedvencük nyakör-§ vére csengettyűt szereljenek, § amely jelzi a veszély köze-§ ledtét a madaraknak. & jón a francia politikának, és hogy a NATO-t, amennyiben le­het, fenntartsa. Ami Vietna­mot illeti, Nyugat-Európában a hábo­rúval szemben a semleges­ség irányzata kezd ural­kodni, amely De Gaulle kezére ját­szik. Washington tudatában van annak, hogy európai part­nerei mindinkább önállóak lesznek. Nem számíthatunk Nagy- Britannia segítségére a ke­mény megoldásokban, mert Nagy-Britannia saját prob­lémáival van elfoglalva. Ami pedig Franciaországot il­leti, Franciaország De Gaulle elnöksége alatt nemcsak presztízsében növekedett, ha­nem mind erősebben befolyá­solja egész Európát. De Gaulle eszméi mint jár­vány terjednek és ennek ha­tása még Nyugat-Németor- szágban is érződik. Nyugat-Németország saját merevsége miatt is elszige­telt pozícióba kerülhet — hangoztatta Helmut Schmidt. Ezután a szociáldemokrata párt szónoka Nyugat-Német­ország kelet-európai politiká­járól beszélt. Azt várjuk — mondotta —, hogy a kormány az egész ezzel kapcsolatos po­litikáját felülvizsgálja. Helyes volt gazdasági kap­csolatokat teremteni, ke­reskedelmi kirendeltsége­ket cserélni, eddig azonban nem sok tör­tént a diplomáciai kapcsola­tok felvétele irányában. Most a szavakat tetteknek kell kö- vetniök — hangoztatta. A Nemzetközi Atomenergia • • Ügynökség közgyűlése Mosaigin üzenete A Nemzetközi Atomenergia ügynökség bécsi közgyűlé­sén folyik az általános vita. Nagy érdeklődést keltett a csehszlovák és lengyel kül­döttség vezetőjének bejelen­tése: ezek az országok hajlandók atomreaktorai­kat az ENSZ-intézmény ellenőrzése alá helyezni azzal a feltétellel, ha ugyanerre kötelezi magát az NSZK is. Morohov, a szovjet küldött­ség vezetője üdvözölte a csehszlovák és a lengyel kez­deményezést, majd felolvas­ta Koszigin miniszterelnök üzenetét. A szovjet államfő méltatta az ügynökség szere­pét a nemzetközi együttmű­ködésben és kifejezte remé­nyét, hogy mihamarabb sor kerül az atomfegyverek el­tiltására és megállapodás születik a föld alatti atom­kísérletek betiltásáról is. Tekintettel a vietnami ame­rikai agresszióra, különösen fontos, hogy megakadályoz­zák az atomfegyverek to­vábbi elterjedését — han­goztatja a többi között Ko­szi gin üzenete. Diák tán tetősek Bras ítiában es Mintegy 1500 brazíliai diák diáklány csütörtökön meg­szállta Rio de Janeiróban az egyetem orvosi fakultásának helyiségeit, majd kiáltványt osztogattak, amelyben köve­telik csütörtök reggel letar­tóztatott hét társuk szabadon bocsátását. . Pedro Calmon rektor megakadályozta a rendőrség beavatkozását és maga kísérte az egyetemi hallgatókat az orvosi kar épületéig. Csütörtök este a diákok egy sajtóközleményben hang­súlyozták, hogy mindaddig az épületben maradnak, amíg az őket körülvevő rendőr­ség vissza nem vonul és a letartóztatott diákokat sza­badon nem bocsátják. összetűzésre került sor a rendőrség és az egyetemi hallgatók között Bahiában is, ahol mintegy tíz személy megsebesült és száz diákot letartóztattak. A csütörtöki tüntetést „a diktatúra elleni tiltakozás szervezték. napja” alkalmából A pénteki nappal John­son elnök éppen annyi időt töltött a Fehér Házban, mint meggyilkolt elődje, Kennedy: pontosan 1037 napot. Ezzel kapcsolatban Washingtonban újabb köz­véleménykutatás eredmé­nyét tették közzé. Eszerint Johnson elnök népszerűsé­ge mélypontra zuhant. Az Egyesült Államok lakossá­gának mindössze 48 száza­léka helyesli azt, amit az elnök tesz. Az eredmény nyilvánvalóan a vietnami háborúval függ össze. Ettől független közvé­leménykutatási adatot ho­zott nyilvánosságra csütör­tökön a Washington Post. A lap szerint a Johnson-ve- zette demokrata pártnak a novemberben esedékes kongresszusi választásokon jelentős mandátumvesztesé- gekkel kell számolnia. A Reuter rámutat: a de­mokrata párt Johnson-féle és Itennedy-félc szekcióra oszlik. Az utóbbi tábort Ro­bert Kennedy vezeti, a New York-i szenátor céltudato­san tör az 1972-es elnökje­löltségre. TANÁCSKOZIK AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) felhívta a figyelmet az euró­pai biztonság kérdésének je­lentőségére. Gromiko sürgette, hogy világ értekezletet hívjanak össze a leszerelésről, va­lamennyi ország részvéte­lével. Gromiko állást foglalt amel­lett, hogy a közgyűlésnek ér­demben kell foglalkoznia a szocialista országok Koreát érintő közös javaslatával, amely előírja a külföldi csa­patok kivonását és az ENSZ Koreával foglalkozó bizott­ságának megszüntetését. Han-. goztatta, be kell vonni az ENSZ-be a Német Demokratikus Köztársaságot és helyre kell állítani a Kínai Nép- köztársaság törvényes jo­gait. Gromiko befejezésül, megál­lapította: a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem­zetközi politikája, a világszer­vezetben elfoglalt álláspontja azon alapul, hogy tiszteletben kell tartani minden ország függetlenségét, szuverenitását és területi épségét, segítséget kell nyújtani a szabadsagukért harcoló népeknek. ^rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* % dolataim. Veszedelmesek? Amerikában ezeket most úgy nevezik. Hová jutott Amerika, ahol az igazság veszedelmes­nek számít? Mindent megpró­báltam. hogy legyűrjem őket. Nem akartam, hogy áruló váljék belőlem. Mert akkor még úgy véltem: aki máskép­pen gondolkozik, mint ahogy az újságok írnak a háborúról, meg a vörösökről, az áruló. Most már tudom, hogy nem így van. Vigasztaltam magam mindennel, amit ilyen alkal­makra belénk neveltek. Mon­dogattam magamban, hogy „a kishitűség csak a vörösök ör­dögi módszere az egyéniség eltiprására”. Meg hogy Ame­rika nem hagy elveszni ben­nünket. Próbáltam imádkoz­ni is, de sehogysem ment a dolog. Az istentől semmit sem kaptam, a vörösök, az észak­koreaiak megosztották velünk azt, amijük volt, pedig szavam­ra mondom, volt okuk rá, hogy valamennyiünket agyon­verjenek, mint a rühes kutyá­kat. De még mindig nem lát­tam tisztán, még lázadoztam az igazság ellen. Aztán egy szép tavaszi reggelen repülő­gépek jelentek meg a hadifo­golytábor felett. Tiszta, tava­szi reggel volt. Jól emlékszem rá. Akkor láttam életemben utoljára reggelt. Amerikai gé­pek voltak. Elképzeltem: ép­pen olyan fickók ülnek a kor­mány mellett, mint amilyen én vagyok és kockáztatják az életüket, hogy legyőzzük a ko­reaiakat. Az igazat megvallva, akkor már nem tudtam, miért kellene nekünk legyőznünk őket, de úgy okoskodtam, hogy ezt a háborút csak mi nyer­hetjük meg, s ha vége lesz a háborúnak, akkor hazajöhetek. apám maga mellé vesz a gyár­ba és feleségül vehetem Roset. — Mi van Roseval? — kér­dezte Francis. — Olyan ringyó, mint a többi amerikai lány. Ne félj, most már nemcsak megenge­di, hogy belékarolj, de le is fekszik veled. A légierők had­nagyával! — Ugyan, Nick! Nem aka­rom tőled elvenni a lányt. Már nem is gondolok rá, csak úgy kérdeztem... — Én meg csak úgy vála­szoltam ... Rose... nem fon­tos ... ő egy másik világban élt és abban a másik világban maradt... Azon a szép tava­szi reggelen hülyék voltunk. Integettünk azoknak a bandi­táknak, akik bombákat kezd­tek ledobni a fogolytáborra. Képzelheted. mit éreztem, amikor az első bombákat meg­láttam lefelé zuhanni. Ez volt az utolsó dolog, amit még éle­temben láttam. Napalmbom­bák zuhantak. A gyújtófolya­dék szanaszét fröccsent. Volt, aki halálra égett, volt, aki ke­zét, lábát vesztette el, én meg­vakultam. A ti átkozott bom­báitoktól ! Francis foga vacogott. — Biztosan nem tudták, hogy amerikai fogolytábor van odalenn — mondta. — Nem tudták? Hát aztán, ha nem tudták! A fogolytábor épp olyan parasztházakból állt, mint a többi koreai falu, amelyekben csak asszonyok, öregek és gyerekek maradtak a háború idején. Ha azokban az átkozott házakban nem mi, hanem koreai nők, gyerekek, öregek laknak, akkor szabad gyilkolni? Vajon mennyivel vagyunk mi különbek náluk? A támadás után azt mondták, hogy néhányan közülünk a közeli folyó partján tisztál­kodtak, s erre a mozgásra fi­gyeltek fel a mi repülőink. Olyan magasból valóban nem lehetett megállapítani, hogy a mozgó figurák amerikai hadi­foglyok, vagy 10—11 éves ko­reai gyerekek. De a 10—11 éves gyerekek hadicélpontok? Nick megállt az elbeszélés­ben. Francis felsóhajtott — azt hitte, hogy már vége van. De a vak ember összeszedte magát, s hosszabb szünet után folytatta: — Megmondom őszintén, az a gyanú is felmerült bennünk, hogy a hadvezetőség szándé­kosan bombáztatott bennün­ket. A táborban tevékenyke­dett egy békebizottság. Akik részt vettek benne, sok levelet és rádióüzenetet küldtek haza. elmondták benne az igazságot is. Sok borsot törtek ezzel a nagyfejűek orra alá. Lehet, hogy ezért akartak elpusztíta­ni bennünket. Mindenesetre, ahogy megvakultam, s ahogy annyira kihevertem a sebesü­lést, hogy beszélni tudtam, én is közéjük álltam. Mondtam mór, hogy vakon világosabban látok, mint azelőtt. Elvesztet­tem a szemem, elvesztettem mindent. Nincs már mit koc­káztatnom. Azért nézek bát­ran szembe az igazsággal. És most már mehetsz. Ha talál­kozol Roseval, üdvözlöm. Mondd meg, hogy nem harag­szom rá Száz közül kilencven­nyolc amerikai lány ugyanúgy cselekedett volna, mint ő .■.. Francis másnap találkozott Roseval. A lány meglátogatta őt szülei lakásán. Francisnak nemigen jutott eszébe az el­múlt két esztendőben a lány, de most úgy találta, hogy ala­posan megszépült. A lányt egyáltalában nem hozta zavarba, hogy ő kereste fel a fiút, nem az látogatta meg őt. — Mit nézel, Francis? Hát öregebb lettem én is, két esz­tendővel ... Francis nevetett: — Most nem tizennyolc éves vagy, hanem húsz. Ébben a korban két év nem öregedést, hanem szépülést jelent. Nem vagy már kislány, Rose... A fiú minden mellékgondo­lat nélkül szólt, de a lány el­értette: — Mi. amerikai lányok, mo­dernek vagyunk, Francis . .. — Modernek! Akkor rend­ben van! Én is modern va­gyok! Rose valóban modern volt, s céltudatos. Másnap együtt utazott vikendre Francisszel. Rowerséknek nem volt nyara­lójuk, de Mr. Rubin a szabad- ságos új tisztnek és lányának szívesen rendelkezésére bocsá­totta a hét végére nyaralóját, csak a látszat kedvéért bizto­sítva a fiút arról, hogy ők ezen a héten nem hagyják el a városbeli házukat, mert » „felesége. Mrs. Rubin gyen­gélkedik”. A víkend nagyszerűen telt. Rose megmutatta, hogy való­ban modern amerikai lány. Nagyszerű étkezéseket rögtön­zött konzervfélékből. Odakint volt magnetofon, lemezjátszó és sok lemez. Francis nagy­szerűen érezte magát a lánj- nyal, aki még a gondolatát is leste. Mennyivel más egy ilyen urilány, mint Betty, aki egyébként amúgyis ottmaradt a tisztiiskola bárjában, miután búcsút vett Francistól, s még egy ezüst cigarettatárcát is ajándékozott neki. S Francis, jóllehet már el­múlt szívében a Rose iránt érzett diákszerelem, mégis büszke volt rá, hogy a lány valósággal felkínálkozott neki. Jól emlékezett még arra, mi­ként álmodozott este lefek­véskor az érettségi előtt: piló­ta lesz, s Roset feleségül veszi. A lány nagy szerepet játszott ezekben az ébren végigszőtt álmokban, hiszen — ezt Fran­cis soha nem feledi el, amíg csak él — a lány kijelentette: „csak legalább huszonötezer dolláros férfihez” megy fele­ségül. S most a lány kezdemé­nyez! Nem kétséges, az első szóra hozzámenne feleségül. Csakhogy Francis akkor már egy csepp kedvet sem érzett hozzá, hogy Roset elvegye. Egy-egy ilyen kellemes ví­kend — az más. (Folytatjuk) XI. 5 $ A rokkant úgy nevetett, $ mintha egy szellem kacagna: 5 — Hahaha! Te még nem $ hallottad, hogy ebben a fé- ^ székben engem most úgy hív- j! nak: „az a hibbant vörös?” De ^ hát itt vörösnek nevezték an- ^ nak idején McGrathet is! ^ Hogy szégyellem magam. ^ hogy elhittem róla azt a sok $ mocskot! A hadifogolytábor- ^ ban jutott először az eszembe. ^ Ott az ember nem maga vá- ^ lógatja meg a társaiti Mennyi § kicsinyes ember, mennyi önző ^ fickó, mennyi butaság, műve- ^ letlenség! És a legbutább volt 5 a legbüszkébb rá, hogy ő igazi «amerikai! McGrath azt mond­5 ta, félelem tölti el akkor, ami- «kor látja, miként nevelik az $ amerikai ifjúságot. McGrath- $ nak igaza volt... És ezért el- $ űzték innen! Elűznének engem ^ is. De persze, nálam nem ^ megy olyan könnyen a dolog. ^ Én mégis rokkant veterán va- ^ gyök. A sok bárgyú, ha útál 6 és megvet is, azért tisztel, S mert belénevelték. Meg az én ^ apám tekintélyes ember. S ha $ hülyének tart is, azért még ^ nem tagadja meg, hogy a fia § vagyok. fc Rowers úgy érezte, nem bír- ^ ja tovább. Felállt. ^ — Sajnos, Nick, dolgom ^ van, mennem kell. örülök, S hogy láttalak. Farewell! ^ — Nem mész! Maradsz! Vé­^ gighallgatsz, akármilyen ne- 5 hezedre esik is! 5 A vak hangja parancsolt, el- 5 lenszegülést nem tűrve, s ez ^ Francist arra késztette, hogy $ engedelmeskedjen neki. Ma- $ radt és hallgatta tovább: t — A fogolytáborban támad- i tak először veszedelmes gon-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom