Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
1966. SZEPTEMBER 23., FENTEK r*»r Mccrei 3 Szovjet kutatások a víz alatt Szovjet tudósok olyan víz- alatti laboratóriumot terveztek, amely lehetővé teszi a kutatóknak, hogy egyvégtében két hétig is tanulmányozhassanak vízalatti kontinentális nyúlványokat. Egy vezetőségválasztó taggyűlés- tanulsággal Az Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi és gépészmérnöki karának taggyűlései mindig arról voltak Közgazdasági - általános A gazdasági mechanizmus reformjáról szóló párthatározatban új fogalmakat olvashatunk, s olyan régi fogalmaink, mint az önállóság és a felelősség, a kockázat és a kezdeményezés, a tervezés cs a verseny, új megvilágításba kerülnek. A tervutasítások rendszere, bár az utóbbi évtizedben nagyon sokat fejlődött, mégis, meglehetősen szűk korlátok közé szorítja a vállalati gazdálkodást, sőt gondolkodásunkat is meghatározza. Ebből fakad egyebek között, hogy sokan ma még nehezen tudják elképzelni az új mechanizmus teremtette helyzetet, amikor a vállalatoknak sem a termelési és fejlesztési célokat, sem azok végrehajtásának eszközeit nem írják elő központilag. Azzal, hogy 196<S-tól megszűnik a népgazdasági tervelőirányzatok lebontása a vállalatokra, s a központi irányítás adminisztratív módszereit általában a közgazdasági eszközök váltják fel, merőben új helyzet jön létre a termelő és a szolgáltató egységek munkájában. A vállalatok zárt utasítási rendszerek végrehajtóiból igazi gazdálkodó egységekké válnak, nagy hatáskörrel és felelősséggel. Valamikor a gazdálkodáson csupán azt értettük, hogy a vállalat bevételeiből fedezze kiadásait. Az élet ezt a fogalmazást ma már túlhaladta. Ahhoz viszont, hogy a vállalatok önállóan, minden jóváhagyási kötelezettség nélkül alakíthassák ki terveiket s a különböző megoldások széles körét mérlegelhessék a beszerzésben, a termelésben, a termelési profilok ésszerű megválasztásában, az értékesítésben, nemcsak új szervezet, például piackutató részleg, hanem új szemlélet, korszerű közgazdasági gondolkodás is szükséges. Az önálló műszaki fejlesztési, kereskedelempolitikai elképzelések kialakítása, a fogyasztói igények, a technikai haladás irányzatainak szüntelen követése, s minden esetben a helyes következtetés és gazdasági döntés magasfokú számító-elemző készsége a közgazdasági összefüggések mély ismeretét, a gyakorlati szükségszerűség megértését igényli. A korszerű vezetés elképzelhetetlen tehát klasszikus közgazdasági tudás, elméletileg megalapozott, messzire látó alkotó cselekvés nélkül. Az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjáról hozott határozata sok új megállapítást, érdekes összefüggést tartalmaz, s több vonatkozásban a közgazdaságtudomány továbbfejlesztését is jelenti. A közgazdászok, a gyakorlati szakemberek, a pártmunkások széles köre vett részt a határozat előkészítésében, mélyrehatóan elemezték a tervezés, az irányítás, az anyagi ösztönzés évtizedes tapasztalatait, s alkotó módon keresték a választ mai problémáinkra. A szóban forgó párthatározat nem könnyű olvasmány, s az igazat megvallva ma még sok, a végrehajtásban érdekelt vezető sem érti világosan lényegét és szellemét. Éppen ezért fő feladat a reform végrehajtását irányító gazdasági, párt- és szakszervezeti tisztségviselők kellő felkészítése tanfolyamokon, illetve a szakirodalom segítségével. A vállalatok gazdasági önállóságával együtt bővül az üzemi demokrácia, növekszik a tömegek felelősségérzete és kezdeményező készsége is. Már most nyilvánvaló tehát, hogy a gazdasági mechanizmus reformja nem egyszerűen a vezetők, hanem milliók ügye. Jó elgondolásainkból, köz- gazdasági elveinkből annyi valósul meg, s válik anyagi erővé, amennyit a dolgozó tömegek megértenek és helyeselnek belőle. A reform végrehajtása tehát nem egyszerűen az állami irányítás és a gazdasági vezetés, vagy a párt feladata, hanem a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, dolgozó népünk nagy ügye is. Azért szükséges erről beszélni, mert találkozhatunk olyan nézetekkel, amelyek szerint a reform lényegét nem is érthetik meg az egyszerű emberek. Pedig a dolgozók egyáltalán nem közömbösek a reform iránt. Igen sok kérdés foglalkoztatja őket: érthető módon nem a nagy összefüggések és általános elvek után érdeklődnek, hanem a reform végeredményére kíváncsiak. Olyan kérdésekre várnak választ, mint az árak, a bérek, a munkafeltételek, az életkörülmények alakulása az új mechanizmusban. Ha a gazdasági vezetők, párt- és szakszervezeti tisztségviselők ismerik a reform szellemét, lényegét és egységesen is értelmezik azt, megnyugtató módon válaszolhatnak az embereket foglalkoztató kérdésekre, s a dolgozók széles körében segítőtársakra találnak saját munkájukban, a párt és a kormány politikájának végrehajtásában. így a közgazdaságtan szorosabb kapcsolatba kerül a politikai felvilágosító és nevelő munkával. Ahhoz, hogy a dolgozó tömegek megértsék cs támogassák a gazdasági mechanizmus reformját, az általános közgazdasági műveltséget növelni kell. Mindez a közgazdászok növekvő felelősségét is aláhúzza. A reformról szóló párthatározat szellemében sokféle feladat vár még megoldásra. így például a hatékony anyagi ösztönzés rendszere, vagy a rugalmas vállalati tervezés módszere. Nem könnyebb tennivaló a gyakorlati tapasztalatok általánosítása, a szocializmus politikai gazdaságtanának korszerűsítése. Minden szinten, az egyetemeken, a középiskolákban, a szemináriumokon egyaránt feladat a sablonoktól mentes politikai gazdaságtan oktatása, amely a ma kérdéseire, szocialista építő munkánk bonyolult összefüggéseire irányítja a figyelmet. A marxi filozófia fontos sajátossága, hogy a világot nem csupán magyarázza, hanem meg is változtatja. E megállapítás napjainkban különösen időszerű a közgazdaságtanban. Gyökeresen megváltozott a valóság országunkban és nemzetközi méretekben: társadalmunk átalakult, leraktuk a szocializmus alapjait. A szocializmus teljes felépítése van napirenden. Ez gazdasági vonatkozásban a társadalmi munka termelékenységének számottevő emelését, az életszínvonal lényeges javítását jelenti. A feladat: uiólérni a fejlett tőkés országokat a gazdasági világversenyben. Ehhez szocialista világunkban megvannak a feltételek, csupán az szükséges, hogy irányítási, tervedé«’ rendszerünket, munkamódszerünket és szemléletünket is igazítsuk a mai igényekhez és követelményekhez. Kovács József nevezetesek, hogy tartalmas, elmélyült viták, hasznos hozzászólások követték a vezetőségek beszámolóit. Különösen megmutatkozott ez az ideológiai irányelvekről rendezett taggyűléseken, amelyeken szinte kivétel nélkül minden kommunista elmondta véleményét, tapasztalatát, javaslatát. Talán ezért is tűnt szokatlannak a gépészmérnöki karon szerdán délután megrendezett vezetőségválasztó taggyűlés, amelynek mindössze két hozzászólója volt. Az emberben akaratlanul is felvetődik a kérdés: vajon mi volt az oka a látszólagos érdektelenségnek? Talán rosszul készítették elő a vezetőségválasztó taggyűlést? Vagy a beszámoló volt semmitmondó? Sem az egyik, sem a másik nem ig-z. Egy hónappal ezelőtt, a kongresszusi irányelvek megvitatásával egy időben megkezdődött a vezetőség- választó taggyűlés előkészítése is. Beszéltek a vezetőségválasztó taggyűlés jelentőségéről, megválasztották a jelölőbizottságok tagjait. Ezt követően pártcsoportonként vitatták meg a kommunisták a vezetőség kétesztendős munkáját, tevékenységét, s mondták el javaslataikat az új vezetőséget illetően. A vezetőségválasztó taggyűlés beszámolója érdekesen, sokszínűén vázolta az elmúlt két esztendő munkáját. A vezetőség nevében nemcsak a megtett út eredményeiről beszélt Halupa Béla, az alapszervezet titkára, hanem őszintén szólt a gondokról, problémákról, hibákról is. — A közös célért folytatott munkában adódtak problémák. Nem sikerült minden esetben kellően összehangolnunk álláspontunkat, így esetenként kész helyzet elé került a vezetőség. Ennek oka helyileg is keresendő, de sok probléma rajtunk kívül álló okokból származott. Felsőbb szerveink esetenként olyan intézkedésekre utasították állami vezetésünket, ami az elvi alapon folytatott vezetés elveit sértette — mondotta többek között Halupa Béla titkár a vezetőség beszámolójában. Majd arról szólt, hogy még ma is többször hallani a gépészmérnöki karon azoktól, akik igazolni próbálják a bírálattól való tartózkodásukat: — Miért szerezzek magamnak kellemetlenséget? Nekem úgysem lehet igazam ... Nem lehet és nem szabad elfogadni az ilyen és ehhez hasonló álláspontokat, mert ez bénítja az egységes, a demokrácia fejlődésére. a hiányossáaok feltárására irányuló bírálat kifejtését. Mindebből következik: nem volt érdektelen vagy semmitmondó a vezetőség beszámolója ezen a taggyűlésen sem. Mégis, mindössze ketten kértek szót a beszámoló után. Dr. Lehoczki László, a gépész- mérnöki kar dékánja a vezetőség kétesztendős munkájáról szólt és fejezte ki elismerését és köszönetét a sikeres együttműködésért. A másik felszólaló, Soltész István, az egyetemi pártbizottság titkára volt, aki a két esztendő munkáját, a vezetőség tevékenységét elemezve szintén megerősítette a dékán véleményét: jól, eredményesen dolgozott a gépész- mérnöki kar alapszervezetének héttagú vezetősége. Jelentékenyen segítették az állami vezetés munkáját, felhívásuk nyomán hetven kommunista és pártonkívüli vette ki részét a gyenge termelőszövetkezetek segítésében, tartalmas vitákat rendeztek az ideológiai irányelvekről és a pártépítési munkában nemcsak eredményes, de alapos munkát végeztek. A taggyűlésen részvevő közel hetven kommunista miért nem mondta el mégsem véleményét? Véleményem szerint ennek több oka is van. Az egyik: bármennyire is őszintén, elemző módon számolt be a vezetőség két esztendő munkájáról, a beszámoló csak általánosságokban t fogalmazott. Nem szól konkrétan sem arról, kik azok, akik nem szívesen mondanak véleményt, sem arról, hogy milyien intézkedésekben neirn jutottak összhangra az elmúlt két év során. Ez lehetett a vita elmaradásának egyik oka. A másik: a vezetőségválasztó taggyűlést megelőző pártcsoportértekezleteken sokan elmondták véleményüket a vezetőség végzett munkájáról, eredményeiről és hibáiról egyaránt. Ügy tűnik, ezek az elvtársak nem kívánták még egyszer megismételni az ott elmondottakat, nyilván annak következtében, hogy a pártcsoportbizalmiak úgyis beszámoltak a vezetőségnek az elhangzott véleményekről. így érthető, ha nem is teljesen indokolt, a vita elmaradása gépészmérnöki kar vezetőségválasztó taggyűlésén. A megválasztott új vezetőségnek, élén az új titkárral, Mikecz István tanszékvezetővel, le kell vonnia a taggyűlés tanulságát: a jó előkészítés, a tartalmas beszámoló nem feltétlenül vonja maga után a vita elmaradását! Van és lesz is miről beszélgetni, vitatkozni, véleményt cserélni az elkövetkező két esztendő munkája során. Az ideológiai irányelvek további megvitatása és a gyakorlatban való alkalmazása, az új gazdasági reformból következő feladatok tanulmányozása és valóra váltása csakúgy az elkövetkező hónapok feladatai közé tartozik majd, mint a közelgő pártkongresszus anyagának elemző feldolgozása. Ez .pedig indulásnak nem is kevés feladat! Prukner Pál Többet költhet Kismaros községfejlesztésre Kismaros község abba a kellemes helyzetbe került, hogy már az idén többet költhet községfejlesztésre az eredetileg betervezett összegnél. A váratlan jövedelem abból adódott, hogy gyorsabban, jobb feltételek mellett találtak gazdára az eladásra kínált állami lakóházak. Ezenkívül egy korábbi határozat értelmében idén már a börzsönyligeti lakosok is ide, a községi pénztárhoz fizették be községfejlesztési hozzájárulásukat. Nem utolsósorban nagyot lendített rajtuk az a 25 ezer forint, amit a társadalmi munkával elért jó eredményekért jutalmul kaptak a megyei tanácstól. Fémhordók A Nagykőrösi Konzervgyár 2. számú telepén kaptuk lencsevégre .a szállítószalagot, amely, szünet nélkül hordja — naponta mintegy 10 vagonnal — a tisztított paprikahüvelyeket a fémtartályokba. A konzerválásig, tartósításig ugyanis ezekben tárolják a friss, finom fehér paprikát. Ráckevei diákok a „világ végén“ Kicsi a világ. Itt a megyében számtalan alkalom lett volna, hogy találkozzon a ráckevei Ady gimnázium „utazó osztályával”, mégis valahogy elkerültük egymást. Aztán egy augusztusi estén Lengyelország gyönyörű városában Krakkóban, a modern PTTK szállóhoz lányok és fiúk nagy csoportja érkezett. Magyar dalokat énekeltek. Ök voltak azok, a ráckevei gimnázium negyedik b osztálya. Emlékszem, milyen jó érzés volt a szótárból betanult, sok mássalhangzós lengyel szavak dadogása után ismét „perfektül” beszélni Fejérdy Győző osztályfőnökkel és Balogh Lászlóval a kiskunlacházi iskola igazgatójával. Sajnos kevésnek bizonyult az idő az ezernyi élmény elmesélésére, hiszen akkor már megjárták a tengerpartot, voltak Varsóban, szebbnél-szebb kirándulóhelyeket kerestek fel. És még meg kellett ismerkedniük a lengyelek egykori fővárosával Krakkóval, valamint a magas hegyek birodalmával, Za- kopánéval. Ezért a szállóban így búcsúztunk el: — Viszontlátásra otthon, Ráckevén! — Emlékszel, amikor kifutott a hajó a tengerre ... — Na és a wieliczkai sóbányában ... — Harminc tv-készülék a táborban... — Micsoda sikere volt a népi táncunknak!... Ráckeve, Ady gimnázium. Néhány perce ért véget a matematikaóra és e néhány perc alatt messzire utazik a IV. B. osztály. Mert utazás ez is. Gondolatsebességgel még egyszer végigjárni az utat, egymás szavába vágva mesélni az élményeket, tájakat, baráti arcokat felidézni a fényképekről. Érdekes volt az utazás, de nem kevésbé érdekesek az előzmények. Fejérdy Győző osztályfőnök 16 éve tanít a gimnáziumban, az ő nevéhez fűződik annak a „mozgalomnak” megindításai amely lehetővé tette a hazaiakon kívül az idei külföldi kirándulást is. — Az osztály háromszor töltötte együtt a vakáció egy részét — mondja. Nyaraltunk Tihanyban, Miskolctapolcán, az idén pedig három hétig Lengyelországban. Mindezt saját munkájuknak köszönhetik a gyerekek. A IV. B. sokat dolgozott a helyi és a kiskunlacházi termelőszövetkezetben, a szigetcsépi tangazdaságban, de még az iskolában is vállaltak újságterjesztést, kifliárusítást. Komoly összegeket teremtettek így elő, három év alatt 120 ezer forintot! És a munkának nemcsak anyagi haszna van. öntevékenységre is nevel. Csak körül kell nézni az osztályban, és rögtön észre lehet venni, hogy itt nőuralom van. Két padsort töltenek meg a lányok, egyet a fiúk. Ezek- után természetes, hogy a „főmesélő” is lány: Máriás Valéria. — Első lengyelországi állomásunk a Balti tenger kikötővárosa, Gdansk volt. A garczyni táborban húszezer fiatallal táboroztam együtt. Július 22-én, az ország felszabadulásának évfordulójára nagyszabású műsort rendeztek, amelyen mi is szerepeltünk népi tánccal. A tengeri sétahajózáson kívül egyik felejthetetlen élményünk ahhoz # a kiránduláshoz fűződik, ’ amikor az „Ezer tó” környékét barangoltuk be. Gyönyörű, rendkívül változatos vidékeken utaztunk keresztül. Tavak, es hegyek között kanyargóit az országút, amely egy nagy tó előtt váratlanul véget ért. Innen már semerre sem vezetett út. Ezt a helyet nevezték el a lengyelek a „világ végének”. Néhány napot töltöttünk Varsóban, ahol felkerestük és megkoszorúztuk a hősök temetőjében annak a zászlóaljnak a sírját, amely a varsói felkelésben esett el. A zászlóalj 900 fiatal katonájából harminc maradt életben. A főváros után dél felé vettük útunkat. Krakkótól nem messze, Wielicz- kában található Európa legrégibb, még a X. századból származó sóbányája. Itt vagy kétszáz méter mélyen hatalmas termeket láttunk, templomnak, múzeumnak, de még kosárlabdapályának is berendezve. Aztán három napig Zakopanéban voltunk, kirándultunk a Morskie Ökohoz, amely a Tátra jégkorszakából származó tavak közül a legszebb. A hosszú úton barátaink, a lengyel cserkészek egy csapata kísérte végig az osztályt. Nekünk nagyon tetszett a lengyel cserkészekre oly jellemző szervezettség, fegyelem, a hagyományok tisztelete és gondos ápolása. És jó volt érezni azt a szere- tetet, amely körülvett minket, bárhol is jártunk az országban. Még sokáig tudnának mesélni. Szalay Piroska, Majoros Kati, Cserna Gábor és a többiek. Hiszen ezek az élmények nem egy nyárra, hanem egy életre szólnak. És értéküket még emeli, hogy szorgalmas munkájukkal szerezték meg a pénzt az utazáshoz. A ráckevei IV/B. mozgalma jó példa lehet más osztályok, más iskolák számára is. Azért, hogy a hazai, vagy a külföldi tájakról beszélve, mind több iskolás kezdhesse igy: — Emlékszel?... Ifj. Szitnyai Jenő
