Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-23 / 225. szám
rtar megyei Vltírlm* 1966. SZEPTEMBER 33., PÉNTEK Vietnami jelentés Fokozódó repülő-elhárítás Japán sztrájkfelhívás a vietnami háború ellen SZÖUL Parlamenti botrány — lemondott a dél-koreai kabinet Csüng 11 Kvon dél-koreai miniszterelnök és egész kormánya csütörtökön benyújtotta lemondását Pák Csöng Hí köztársasági elnöknek egy olyan parlamenti botrány nyomán, amely a sok vihart látott dél-koreai politikai életben is példátlan. A kollektív lemondást egy szaharin-csempészési ügy vezette be. Az egyik parlamenti képviselő azzal vádolta meg a kormányt, hogy nem lépett fel elég erélyesen a vállalattal szemben, amely a szaha- rint illegálisan importálta. Miután az ezért felelős miniszter mentegetni igyekezett a céget, Du Han Kim párton- kívüli képviselő lépett a szónoki emelvényre. „Nesztek szaharin!” — kiáltással egy dobozt hajított a miniszterek felé. A doboz meg nem nevezhető tartalma beszennyezte a kormánypadsorokban ülő minisztereket. TANÁCSKOZIK AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) a Fülöp-szigetek igyekszik népszerűsíteni. Ismeretes, hogy a VDK kormánya korábban elutasította ezt a manővert és hangoztatta, Három járás tájértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) a vietnami problémát a korábbi genfi konferenciáknak megfelelő keretek között lehet rendezni, de ennek előfeltétele az agresszió ' megszűntétSse. ENSZ-körökben most nagy figyelmet szentelnek U Thant közvetítő javaslatának. PEKING Nem tanulhatnak külföldi diákok a kínai egyetemeken A „vörösgárdisták” Peking- ben kifüggesztett faliújságjai hírt adnak arról, hogy augusztus 4-én, 14-én, 15-én, 16-án, 20-án, valamint szeptember első felében Szian városában „erőszakot alkalmaztak” a „vörösgárdisták” és a „forradalmi diákság” ellen. „A hatalmon levők csoportjai, amelyek kapitalista út.n haladnak”, megszervezték a városban a munkások és alkalmazottak támadását a „vörösgárdisták” ellen. A faliújságok szerint e fejleményért a Kínai Kommunista Párt Senszi tartományi bizottságát terheli a felelősség. ★ A Kínai Népköztársaság kormánya elhatározta, hogy külföldi diákok egy évig nem tanulhatnak az ország egyetemein és főiskoláin. A felsőoktatásügyi minisztérium értesítette erről az érdekelt országok diplomáciai képviseleteit. A minisztérium az intézkedést azzal indokolja, hogy a kínai egyetemi és főiskolai tanárok el vannak ROMA „Ad acta“ felháborodással A római vizsgálóbíró a köz- társasági főügyésszel egyetértésben úgy döntött, hogy a neofasiszta elemek által meggyilkolt Paolo Rossi fiatal egyetemi hallgató ügyében a bírósági eljárást „ad acta” teszi. A határozat óriási megdöbbenést és felháborodást keltett Olaszországban. foglalva a „kulturális forradalommal”. A Kínában tartózkodó külföldi egyetemi és főiskolai hallgatókat felkérték, hogy két héten belül hagyják el az országot. ERHARD MEGSÉRTŐDÖTT Csütörtökön nyüt meg a Bad Godesbergben a nyugatnémet hivatalnokok szövetségének kongresszusa. A gyűlésen Erhard bonni kancellárnak is fel kellett volna szólalnia. A megnyitót azonban kínos incidens zavarta meg. A hivatalnokszövetség elnöke, Alfred Krause bírálta a kormány politikáját, gúnyosan kijelentette: a legnagyobb sajnálatára nem mondhat köszönetét sem Erhardnak, sem kormánya tagjainak, mert a hivatalnokokkal szemben nem tettek eleget kötelességüknek. Erhard szó nélkül felállt helyéről és Lücke belügyminiszter kíséretében elhagyta a termet. A bentmaradó kongresszus részvevői lelkesen megtapsol-, ták az elnök beszédét. ORVOSTUDOMÁNY Hideg vér a szervek átültetéséhez Az organizmusok átültetésével ma már az orvostudomány olyan betegségek gyógyítására is képes, amelyek régen teljesen reménytelen eseteknek számítottak. Az er- langeni egyetem sebészkarának orvosai például gyógyíthatatlan vese-megbetegedésben szenvedő betegek veséjét cserélték ki baleset áldozatául esett emberek veséjével. A tulajdonképpeni átültetést gondos vizsgálatok előzik meg. Német tudósoknak most már sikerült egy olyan berendezést előállítani, amelynek segítségével az organizmust megvizsgálják és az átültetés pillanatáig életképes állapotban tartják (képünk). Ahhoz, hogy a vesetranszplantációnál az organizmus életben maradjon elsősorban mesterséges vérkeringést kell létrehozni, amely a szervet a szükséges oxigénnel ellátja. Ebből a célból egy vérrel töltött szív—tüdő-gépet helyeznek működésbe. Ezt kö- vetőleg le kell csökkenteni a vese anyagcseréjét — ehhez azonban szükség van a vese lehűtésére. A 15 fokra (Celsius) történő lehűtést a Peltier- eljárás szerint dolgozó hűtőblokkokkal érik el. Ezek a hűtő- blokkok a hagyományos hűtő-: berendezésekkel ellentétben igen könnyen szabályozhatók. Az átültetésre váró szerv konstans hőmérséklet mellett nemcsak hogy életképes álla- póval tovább működik —, ha- pótban marad mialatt tu- nem az orvosi ellenőrzéseket lajdonképpen takarékos tem- is lehetővé teszi. mintha hajdani osztálytársa a szeme helyén tátongó két fekete üreggel figyelmesen vizsgálná őt. A csend még nyomasztóbbá vált. Rowers szerette volna ismét megtörni a némaságot, de egyszerűen nem volt hozzá bátorsága. Nick végre megszólalt: — Mennyit fizetnek? Rowers mindenre számított, csak erre a kérdésre nem. Az olyan családban, mint a Nické, kevesebb szerepet játszik a pénz, mert bőven van belőle. Alig tudta kinyögni a választ: — Havi nyolcszázat! Nick lassan, szinte szótagolva mondta: — Szép pénz! És lesz még több is ... Francis idegeskedni kezdett. — Igen, évenként emelkedik — motyogta, csakhogy mondjon valamit. — Évenként? Halottanként! — mondta Nick. Francis azt hitte, rosszul hallja Nick szavait. — Bocsánat, nem jól hallottam! Nick hangja meg sem rebbent: — Nem voltál a barátom, most sem vagy, mégsem kívánom, de egy esztendei vakság után, neked is jobban kifinomulna a hallásod! Azt mondtam: halottanként emelkedik a fizetésetek! Francis valahogyan nem érzett erkölcsi alapot magában, hogy megsértődjék. „Szegény fiú! Talán megviselték az idegeit is a kínzások, s a vakság okozta magány és sötétség”. — Bocsásd meg, nem értem ... most sem értem .. mit tettek veled ezek a gazemberek! Nick nem emelte fel a hangját: — Ti tettétek ezt velem! Gazemberek vagytok! Gazember a tábornokotok, gazember az ezredesetek, gazember a kapitány, gazember valameny- nyi hadnagy! Gengszter! Legfeljebb az egyik kisebb bandita, mint a másik... Francis meg sem mert szólalni. És Nick, mintha a síron túlról beszélne, mondta a magáét: — Katona voltam én is, éppen olyan, mint te ... Igaz, nem repülő, bár mint te is tudod, valamikor az akartam lenni. A szárazföldi hadsereg egyenruháját húzták rám. Apám, aki csak az üzletével, meg a jóhírével törődik, egy lépést sem tett, hogy ne kelljen bevonulnom.^. Hízelgett a hiúságának, hogy olyan fia van, aki részt vesz a kommunista Észak-Korea meghódításában ... Azt hitte a vén bolond, hogy teljesen veszélytelen a dolog. Meg is mondta nekem! És én marha, hittem neki. Különben inkább a Sing- Singbe csükatom magam, minthogy engedelmeskedjem a disznók parancsának. Ahogy kikerültem az első vonalba, a puskámat sem sütöttem el, fogságba estem... Ne hidd, te hős katona, hogy gyáván meghunyászkodtam, azért nem lőttem ... Ha nem is vagyok tiszt, tudom, miket dumálnak kiképzéskor az embernek. Maroknyi, gyülevész ellenség, meg ilyeneket. Tudod, hogy rohamoztak azok? ügy jöttek, mint az istenek! Nincs isten és nincs ember, aki ellenállhatna nekik ... Fogságba estem ... A hátországba vittek, hadifogolytáborba ... Két nap és két éjszaka gyalogoltalak, amíg vonatra raktak... — Szörnyű lehetett — szólalt meg végre Francis. — Szörnyű volt! Amerre vezettek bennünket, mindenütt romok, üszkös romok... És sírok az út mentén, sírhalmok ... Ezt tettétek ti, repülők! Akkor még örültem annak, amit láttam! Oh, milyen vak is voltam még akkor! Azt hittem, amit ti tesztek, azért történik, hogy könnyebben nyomuljunk előbbre mi, gyalogosok ... Akkor még azt gondoltam, ez a háború a miénk, s közösséget vállaltam a nagyfejűekkel... Aztán rájöttem, nem katonák, hanem gyilkosok közé soroztak be ... Akkor láttam meg mindezt, amikor már nem láttam ... Rowers iszonyodva hallgatta a vak embert. Most vette csak észre, hogy Nick mennyire megöregedett. Ha nem tudná, hogy épp olyan idős, mint ó, azt hihetné: ötvenéves ember ül előtte a karosszékben. — Aztán egy hadifogolytáborba vittek bennünket — folytatta Nick. — Ott kezdtem szenvedni... — Kínoztak? Éheztettek? — Nem, egyiket sem tették — folytatta a rokkant, — Egy ujjal sem nyúltak hozzánk, s ugyanazt kaptunk enni, amit a koreai katonák. Pedig nagy éhínség dühöngött akkor ott .fi ti repülőitek, a ti napalmbombáitok felgyújtották és felégették a kalászba szökkenő gabonát, az asztagba rakott búzát, árpát. A fogságban csak könnyebb munkát végeztünk, napi négy órán át. Nem volt bár, sem girl, sem whisky, és volt időm gondolkodni. Kellett gondolkodni. És egyszerre csak az jutott eszembe: miért áll a Star and Stripesben és a többi lapban, hogy az észak-koreaiak megkínozzák, meggyilkolják hadifoglyaikat? Féltem magamnak is bevallani: hazudtak nekünk. De arra már akkor is kerestem a feleletet, hogy a valóságban miért tapasztalok mást Észak-Koreá- ban, mint amit az újságok írtak, és a tájékoztató tisztek mondtak. Talán vörös lettem? — Nem. Nick, te bizonyára nem vörös. Talán... az a sok i .den, ami veled történt ... hogy is mondjam csak ... megzavart kissé, de vörös bizonyára nem lettél... (Folytatjuk) V pen elég történetet1 olvasott arról, milyen kegyetlenül bántak az észak-koreaiak hadifoglyaikkal. A riporterek versengtek egymással, melyikük tud több kegyetlenséget, borzalmat a legaprólékosabban leírni. Napirenden voltak a „hiteles történetek” fogságba esett amerikai katonákról, akiket elevenen megnyúztak, megcsonkítottak, vagy éppen a szemüket szúrták vagy égették ki. Francis, amikor becsöngetett Nickék házába, úgy érezte magát, mintha egy kicsit az egész amerikai hadsereg képviselője lenne, aki bajtársi üdvözletét visz egy súlyosan rokkant baj- társának, s egyben fogadalmat tesz, hogy tovább harcolnak azzal a fegyverrel, amelyet a rokkant kénytelen volt kiadni a kezéből. Nick egy karosszékben ült, a kandalló előtt. Kötött. — Ne nevess ki — mondta. — Nekem már csak ez maradt. Ha nem ezt tenném, s folyton csak gondolkoznék, megbolondulnék . — Átkozottak! — mondta Rowers. Egy cseppet sem pózolt most, valóban ökölbe szorult a keze. Kick hangja kísértetiesen csengett: — Igen, átkozottak! Átkozottak legyenek örökre! Kínos csend volt a szobában. Rowers nem tudta, mit mondjon és Nick is hallgatott. Csak már elkezdené, csak már panaszkodna. Végülis Francis törte meg a csendet: — Nagyon borzasztó? Nick nem válaszolt. Rowers felé fordította arcát, s a pilóta megborzongott. Ügy érezte, X. Egy átlagamerikai feküdt utoljára Betty ágyában, amikor Rowers elbúcsúzott tőle. Egy átlagamerikai, akinek nem volt önálló véleménye, sem közügyekről, sem magánügyekről, sőt arra volt büszke, hogy ő éppen olyan ember, mint a többiek. A lánytól való búcsú egyébként simán ment. Betty megszokta azt, hogy növendékek jönnek, hadnagyok távoznak. 5. Annál nagyobb örömet szerzett Francis odahaza édesanyjának. Mrs. Rowers — ez az anyák örök tulajdonsága — még Kisgyermeket látott a fiában, s amikor a fiatal hadnagy avatása után egy hónapi szabadságra hazaérkezett, úgy bánt vele, mint vakációzó kisfiával. Kedvenc ételeit sütöt- ték-főzték, az ágyba kapta a reggelit, s ő élvezte a szülői ház páratlan, szeretetteljes kényelmét. Harmadik napja tartózkodott otthon a fiatal hadnagy, amikor az anyja üzenetet hozott. Nick kérte, hogy látogassa meg. — Köpök rá, nem érdekel az a felfuvalkodott fickó! — mondta Rowers az anyjánaK. — Menj el hozzá, Francis — kérlelte az anyja. — Szerencsétlen ember... Vak! — Vak? — Igen. Koreában megvakították! Francis elszégyellte magát. „Felfuvalkodottnak” nevezte hajdani osztálytársát, pedig az a szeme világát adta a koreai háborúban! A Star and Stripes-ben, a hadsereg lapjában a tisztiiskolán Francis éps Perőcsényben és Szokolyán § van elmaradás, mert a köves, $ kötött talajon napi 1,5 hold- $ nál többet nem tudnak fel- $ szántani. A két községben sür- ^ gősen meg kellene kezdeni a 5: talajjavítási, munkákat is, ám S kapacitásgondok miatt a $ szentendrei talajjavító még a $ szerződést sem kötötte meg, az ^ érdekelt tsz-ekkel. A váci járásról szóló tájé- kozta tójában Mosonyi Imre x mindenek előtt Kösd és Püs- ^ pökszilágy gondját tette szó- § vá: a két község szövetkezete ^ máig sem kapta meg Cegléd- ^ ről a rozsvetőmagot. Foton az ^ ipartól kért traktorosokat vár- § ják már régóta. A járás több községében ki- $ tűnő a burgonya termésátlaga: $ Kosdon, Csővárott és Ácsán ^ 100, Vácbottyánban 130 má- ^ zsát ígér holdanként § S A kukorica érése viszont s járásszerte erősen hetero- ^ gén: 5 s| egymás mellett találni érett, ^ és tejes csöveket. § A beszámolókat követően ^ Kusza Béla, a megyei tanács $ mezőgazdasági osztályának he- ^ lyettes vezetője, örömmel § nyugtázta: az őszi munkák jó§ üteműek, s mindhárom járás- ^ ban megfelelő az erőgépek ^ műszaki állapota. Felhívta a ^ szakemberek figyelmét: ahhoz, ^ hogy a jelenlegi munkaütemet ^ tartani tudják, meg kell szer- ^ vezni a gépek nyújtott, illet- ^ ve — ahol erre lehetőség van ^ — kettős műszakját. Befejezésül kérte a járások ^ mezőgazdasági szakembereit:^ minden eddiginél gondosabban ^ ellenőrizzék a kenyérgabona ^ vetésterületére vonatkozó tér- Sj vek betartását; a rozsvetések $ arányát csak ott engedjék mó- ^ dosítani a búza javára, ahol a ^ vetőmagszükséglet ehhez biz- ^ tosítva van. § Ny. É. S Az amerikai légierő szerdán nyolc bevetésben támadta a VDK-ban a Langson—Hanoi útvonalat és Thanh Hoa térségét. A kalóztámadásokban részvevő gépeket heves légelhárítás fogadta. A nyugati hírügynökségek szerint hét légi csata folyt le az említett térségben F—1055s és F—4-es amerikai vadász- oombázók és a bombázott te- -ületek védelmére felszállt MÍG—17-es és MÍG—21-es gépek között. ★ A japán szakszervezeti főtanács október 1-re általános sztrájkfelhívást bocsátott ki a vietnami háború ellen.
