Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

rtar megyei Vltírlm* 1966. SZEPTEMBER 33., PÉNTEK Vietnami jelentés Fokozódó repülő-elhárítás Japán sztrájkfelhívás a vietnami háború ellen SZÖUL Parlamenti botrány — lemondott a dél-koreai kabinet Csüng 11 Kvon dél-koreai miniszterelnök és egész kor­mánya csütörtökön benyújtot­ta lemondását Pák Csöng Hí köztársasági elnöknek egy olyan parlamenti botrány nyomán, amely a sok vihart látott dél-koreai politikai életben is példátlan. A kollektív lemondást egy szaharin-csempészési ügy ve­zette be. Az egyik parlamenti képviselő azzal vádolta meg a kormányt, hogy nem lépett fel elég erélyesen a vállalat­tal szemben, amely a szaha- rint illegálisan importálta. Miután az ezért felelős mi­niszter mentegetni igyekezett a céget, Du Han Kim párton- kívüli képviselő lépett a szó­noki emelvényre. „Nesztek szaharin!” — kiáltással egy dobozt hajított a miniszterek felé. A doboz meg nem ne­vezhető tartalma beszennyez­te a kormánypadsorokban ülő minisztereket. TANÁCSKOZIK AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról) a Fülöp-szigetek igyekszik népszerűsíteni. Ismeretes, hogy a VDK kormánya ko­rábban elutasította ezt a manővert és hangoztatta, Három járás tájértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) a vietnami problémát a korábbi genfi konferen­ciáknak megfelelő kere­tek között lehet rendezni, de ennek előfeltétele az agresszió ' megszűntétSse. ENSZ-körökben most nagy figyelmet szentelnek U Thant közvetítő javaslatának. PEKING Nem tanulhatnak külföldi diákok a kínai egyetemeken A „vörösgárdisták” Peking- ben kifüggesztett faliújságjai hírt adnak arról, hogy augusz­tus 4-én, 14-én, 15-én, 16-án, 20-án, valamint szeptember első felében Szian városában „erőszakot alkalmaztak” a „vörösgárdisták” és a „forra­dalmi diákság” ellen. „A hatalmon levők cso­portjai, amelyek kapita­lista út.n haladnak”, meg­szervezték a városban a munkások és alkalmazot­tak támadását a „vörös­gárdisták” ellen. A faliújságok szerint e fejle­ményért a Kínai Kommunista Párt Senszi tartományi bizott­ságát terheli a felelősség. ★ A Kínai Népköztársaság kormánya elhatározta, hogy külföldi diákok egy évig nem tanulhatnak az or­szág egyetemein és főisko­láin. A felsőoktatásügyi miniszté­rium értesítette erről az érde­kelt országok diplomáciai kép­viseleteit. A minisztérium az intézke­dést azzal indokolja, hogy a kínai egyetemi és főis­kolai tanárok el vannak ROMA „Ad acta“ felháborodással A római vizsgálóbíró a köz- társasági főügyésszel egyetér­tésben úgy döntött, hogy a neofasiszta elemek által meg­gyilkolt Paolo Rossi fiatal egyetemi hallgató ügyében a bírósági eljárást „ad acta” te­szi. A határozat óriási meg­döbbenést és felháborodást keltett Olaszországban. foglalva a „kulturális for­radalommal”. A Kínában tartózkodó külföl­di egyetemi és főiskolai hall­gatókat felkérték, hogy két héten belül hagyják el az or­szágot. ERHARD MEGSÉRTŐDÖTT Csütörtökön nyüt meg a Bad Godesbergben a nyugat­német hivatalnokok szövetsé­gének kongresszusa. A gyűlé­sen Erhard bonni kancellár­nak is fel kellett volna szólal­nia. A megnyitót azonban kínos incidens zavarta meg. A hi­vatalnokszövetség elnöke, Alfred Krause bírálta a kor­mány politikáját, gúnyosan kijelentette: a legnagyobb saj­nálatára nem mondhat köszö­netét sem Erhardnak, sem kormánya tagjainak, mert a hivatalnokokkal szemben nem tettek eleget kötelességüknek. Erhard szó nélkül felállt helyéről és Lücke belügymi­niszter kíséretében elhagyta a termet. A bentmaradó kongresszus részvevői lelkesen megtapsol-, ták az elnök beszédét. ORVOSTUDOMÁNY Hideg vér a szervek átültetéséhez Az organizmusok átülteté­sével ma már az orvostudo­mány olyan betegségek gyó­gyítására is képes, amelyek régen teljesen reménytelen eseteknek számítottak. Az er- langeni egyetem sebészkarának orvosai például gyógyíthatat­lan vese-megbetegedésben szenvedő betegek veséjét cse­rélték ki baleset áldozatául esett emberek veséjével. A tu­lajdonképpeni átültetést gon­dos vizsgálatok előzik meg. Német tudósoknak most már sikerült egy olyan berendezést előállítani, amelynek segítsé­gével az organizmust megvizs­gálják és az átültetés pillana­táig életképes állapotban tart­ják (képünk). Ahhoz, hogy a vesetranszplantációnál az or­ganizmus életben maradjon el­sősorban mesterséges vérkerin­gést kell létrehozni, amely a szervet a szükséges oxigénnel ellátja. Ebből a célból egy vér­rel töltött szív—tüdő-gépet helyeznek működésbe. Ezt kö- vetőleg le kell csökkenteni a vese anyagcseréjét — ehhez azonban szükség van a vese lehűtésére. A 15 fokra (Cel­sius) történő lehűtést a Peltier- eljárás szerint dolgozó hűtő­blokkokkal érik el. Ezek a hűtő- blokkok a hagyományos hűtő-: berendezésekkel ellentétben igen könnyen szabályozhatók. Az átültetésre váró szerv konstans hőmérséklet mellett nemcsak hogy életképes álla- póval tovább működik —, ha- pótban marad mialatt tu- nem az orvosi ellenőrzéseket lajdonképpen takarékos tem- is lehetővé teszi. mintha hajdani osztálytársa a szeme helyén tátongó két fe­kete üreggel figyelmesen vizs­gálná őt. A csend még nyo­masztóbbá vált. Rowers sze­rette volna ismét megtörni a némaságot, de egyszerűen nem volt hozzá bátorsága. Nick végre megszólalt: — Mennyit fizetnek? Rowers mindenre számított, csak erre a kérdésre nem. Az olyan családban, mint a Nické, kevesebb szerepet ját­szik a pénz, mert bőven van belőle. Alig tudta kinyögni a választ: — Havi nyolcszázat! Nick lassan, szinte szótagol­va mondta: — Szép pénz! És lesz még több is ... Francis idegeskedni kezdett. — Igen, évenként emelke­dik — motyogta, csakhogy mondjon valamit. — Évenként? Halottanként! — mondta Nick. Francis azt hitte, rosszul hallja Nick sza­vait. — Bocsánat, nem jól hallot­tam! Nick hangja meg sem reb­bent: — Nem voltál a barátom, most sem vagy, mégsem kívá­nom, de egy esztendei vakság után, neked is jobban kifino­mulna a hallásod! Azt mond­tam: halottanként emelkedik a fizetésetek! Francis valahogyan nem ér­zett erkölcsi alapot magában, hogy megsértődjék. „Szegény fiú! Talán megviselték az ide­geit is a kínzások, s a vakság okozta magány és sötétség”. — Bocsásd meg, nem ér­tem ... most sem értem .. mit tettek veled ezek a gaz­emberek! Nick nem emelte fel a hang­ját: — Ti tettétek ezt velem! Gazemberek vagytok! Gazem­ber a tábornokotok, gazember az ezredesetek, gazember a kapitány, gazember valameny- nyi hadnagy! Gengszter! Leg­feljebb az egyik kisebb ban­dita, mint a másik... Francis meg sem mert szó­lalni. És Nick, mintha a síron túlról beszélne, mondta a ma­gáét: — Katona voltam én is, ép­pen olyan, mint te ... Igaz, nem repülő, bár mint te is tu­dod, valamikor az akartam lenni. A szárazföldi hadsereg egyenruháját húzták rám. Apám, aki csak az üzletével, meg a jóhírével törődik, egy lépést sem tett, hogy ne kell­jen bevonulnom.^. Hízelgett a hiúságának, hogy olyan fia van, aki részt vesz a kommu­nista Észak-Korea meghódítá­sában ... Azt hitte a vén bo­lond, hogy teljesen veszélyte­len a dolog. Meg is mondta nekem! És én marha, hittem neki. Különben inkább a Sing- Singbe csükatom magam, minthogy engedelmeskedjem a disznók parancsának. Ahogy kikerültem az első vonalba, a puskámat sem sütöttem el, fogságba estem... Ne hidd, te hős katona, hogy gyáván meg­hunyászkodtam, azért nem lőttem ... Ha nem is vagyok tiszt, tudom, miket dumálnak kiképzéskor az embernek. Ma­roknyi, gyülevész ellenség, meg ilyeneket. Tudod, hogy rohamoztak azok? ügy jöttek, mint az istenek! Nincs isten és nincs ember, aki ellenáll­hatna nekik ... Fogságba es­tem ... A hátországba vittek, hadifogolytáborba ... Két nap és két éjszaka gyalogoltalak, amíg vonatra raktak... — Szörnyű lehetett — szó­lalt meg végre Francis. — Szörnyű volt! Amerre vezettek bennünket, minde­nütt romok, üszkös romok... És sírok az út mentén, sírhal­mok ... Ezt tettétek ti, repü­lők! Akkor még örültem an­nak, amit láttam! Oh, milyen vak is voltam még akkor! Azt hittem, amit ti tesztek, azért történik, hogy könnyebben nyomuljunk előbbre mi, gya­logosok ... Akkor még azt gondoltam, ez a háború a miénk, s közösséget vállaltam a nagyfejűekkel... Aztán rá­jöttem, nem katonák, hanem gyilkosok közé soroztak be ... Akkor láttam meg mindezt, amikor már nem láttam ... Rowers iszonyodva hallgatta a vak embert. Most vette csak észre, hogy Nick mennyire megöregedett. Ha nem tudná, hogy épp olyan idős, mint ó, azt hihetné: ötvenéves ember ül előtte a karosszékben. — Aztán egy hadifogolytá­borba vittek bennünket — folytatta Nick. — Ott kezdtem szenvedni... — Kínoztak? Éheztettek? — Nem, egyiket sem tették — folytatta a rokkant, — Egy ujjal sem nyúltak hozzánk, s ugyanazt kaptunk enni, amit a koreai katonák. Pedig nagy éhínség dühöngött akkor ott .fi ti repülőitek, a ti napalm­bombáitok felgyújtották és felégették a kalászba szökke­nő gabonát, az asztagba rakott búzát, árpát. A fogságban csak könnyebb munkát végeztünk, napi négy órán át. Nem volt bár, sem girl, sem whisky, és volt időm gondolkodni. Kellett gondolkodni. És egyszerre csak az jutott eszembe: miért áll a Star and Stripesben és a töb­bi lapban, hogy az észak-ko­reaiak megkínozzák, meggyil­kolják hadifoglyaikat? Féltem magamnak is bevallani: ha­zudtak nekünk. De arra már akkor is kerestem a feleletet, hogy a valóságban miért ta­pasztalok mást Észak-Koreá- ban, mint amit az újságok ír­tak, és a tájékoztató tisztek mondtak. Talán vörös lettem? — Nem. Nick, te bizonyára nem vörös. Talán... az a sok i .den, ami veled tör­tént ... hogy is mondjam csak ... megzavart kissé, de vörös bizonyára nem lettél... (Folytatjuk) V pen elég történetet1 olvasott arról, milyen kegyetlenül bán­tak az észak-koreaiak hadi­foglyaikkal. A riporterek ver­sengtek egymással, melyikük tud több kegyetlenséget, bor­zalmat a legaprólékosabban leírni. Napirenden voltak a „hiteles történetek” fogságba esett amerikai katonákról, akiket elevenen megnyúztak, megcsonkítottak, vagy éppen a szemüket szúrták vagy éget­ték ki. Francis, amikor becsöngetett Nickék házába, úgy érezte ma­gát, mintha egy kicsit az egész amerikai hadsereg képviselője lenne, aki bajtársi üdvözletét visz egy súlyosan rokkant baj- társának, s egyben fogadalmat tesz, hogy tovább harcolnak azzal a fegyverrel, amelyet a rokkant kénytelen volt kiadni a kezéből. Nick egy karosszékben ült, a kandalló előtt. Kötött. — Ne nevess ki — mondta. — Nekem már csak ez ma­radt. Ha nem ezt tenném, s folyton csak gondolkoznék, megbolondulnék . — Átkozottak! — mondta Rowers. Egy cseppet sem pó­zolt most, valóban ökölbe szo­rult a keze. Kick hangja kísértetiesen csengett: — Igen, átkozottak! Átko­zottak legyenek örökre! Kínos csend volt a szobá­ban. Rowers nem tudta, mit mondjon és Nick is hallgatott. Csak már elkezdené, csak már panaszkodna. Végülis Francis törte meg a csendet: — Nagyon borzasztó? Nick nem válaszolt. Rowers felé fordította arcát, s a piló­ta megborzongott. Ügy érezte, X. Egy átlagamerikai feküdt utoljára Betty ágyában, ami­kor Rowers elbúcsúzott tőle. Egy átlagamerikai, akinek nem volt önálló véleménye, sem közügyekről, sem magán­ügyekről, sőt arra volt büszke, hogy ő éppen olyan ember, mint a többiek. A lánytól való búcsú egyéb­ként simán ment. Betty meg­szokta azt, hogy növendékek jönnek, hadnagyok távoznak. 5. Annál nagyobb örömet szer­zett Francis odahaza édesany­jának. Mrs. Rowers — ez az anyák örök tulajdonsága — még Kisgyermeket látott a fiá­ban, s amikor a fiatal had­nagy avatása után egy hónapi szabadságra hazaérkezett, úgy bánt vele, mint vakációzó kis­fiával. Kedvenc ételeit sütöt- ték-főzték, az ágyba kapta a reggelit, s ő élvezte a szülői ház páratlan, szeretetteljes kényelmét. Harmadik napja tartózko­dott otthon a fiatal hadnagy, amikor az anyja üzenetet ho­zott. Nick kérte, hogy látogas­sa meg. — Köpök rá, nem érdekel az a felfuvalkodott fickó! — mondta Rowers az anyjánaK. — Menj el hozzá, Francis — kérlelte az anyja. — Sze­rencsétlen ember... Vak! — Vak? — Igen. Koreában megvakí­tották! Francis elszégyellte magát. „Felfuvalkodottnak” nevezte hajdani osztálytársát, pedig az a szeme világát adta a koreai háborúban! A Star and Stripes-ben, a hadsereg lapjá­ban a tisztiiskolán Francis ép­s Perőcsényben és Szokolyán § van elmaradás, mert a köves, $ kötött talajon napi 1,5 hold- $ nál többet nem tudnak fel- $ szántani. A két községben sür- ^ gősen meg kellene kezdeni a 5: talajjavítási, munkákat is, ám S kapacitásgondok miatt a $ szentendrei talajjavító még a $ szerződést sem kötötte meg, az ^ érdekelt tsz-ekkel. A váci járásról szóló tájé- kozta tójában Mosonyi Imre x mindenek előtt Kösd és Püs- ^ pökszilágy gondját tette szó- § vá: a két község szövetkezete ^ máig sem kapta meg Cegléd- ^ ről a rozsvetőmagot. Foton az ^ ipartól kért traktorosokat vár- § ják már régóta. A járás több községében ki- $ tűnő a burgonya termésátlaga: $ Kosdon, Csővárott és Ácsán ^ 100, Vácbottyánban 130 má- ^ zsát ígér holdanként § S A kukorica érése viszont s járásszerte erősen hetero- ^ gén: 5 s| egymás mellett találni érett, ^ és tejes csöveket. § A beszámolókat követően ^ Kusza Béla, a megyei tanács $ mezőgazdasági osztályának he- ^ lyettes vezetője, örömmel § nyugtázta: az őszi munkák jó§ üteműek, s mindhárom járás- ^ ban megfelelő az erőgépek ^ műszaki állapota. Felhívta a ^ szakemberek figyelmét: ahhoz, ^ hogy a jelenlegi munkaütemet ^ tartani tudják, meg kell szer- ^ vezni a gépek nyújtott, illet- ^ ve — ahol erre lehetőség van ^ — kettős műszakját. Befejezésül kérte a járások ^ mezőgazdasági szakembereit:^ minden eddiginél gondosabban ^ ellenőrizzék a kenyérgabona ^ vetésterületére vonatkozó tér- Sj vek betartását; a rozsvetések $ arányát csak ott engedjék mó- ^ dosítani a búza javára, ahol a ^ vetőmagszükséglet ehhez biz- ^ tosítva van. § Ny. É. S Az amerikai légierő szerdán nyolc bevetésben támadta a VDK-ban a Langson—Hanoi útvonalat és Thanh Hoa tér­ségét. A kalóztámadásokban részvevő gépeket heves légel­hárítás fogadta. A nyugati hírügynökségek szerint hét légi csata folyt le az említett térségben F—105­5s és F—4-es amerikai vadász- oombázók és a bombázott te- -ületek védelmére felszállt MÍG—17-es és MÍG—21-es gé­pek között. ★ A japán szakszervezeti főta­nács október 1-re általános sztrájkfelhívást bocsátott ki a vietnami háború ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom