Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

1966. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK itteni Október 8-23 között tartják meg az MSZMP járási és városi küldöttértekezleteit Befejezés előtt a vezetőségválasztó taggyűlések November 3—4: megyei pártértekezlet A Magyar Szocialista Mun­káspárt közelgő IX. kongresz- szusának előkészítő időszaka áll jelenleg az ország közvéle­ményének, elsősorban a párt- szervezetek érdeklődésének középpontjában. A kommu­nisták ezekben a hetekben az ipari, a mezőgazdasági, a hi­vatali és a területi alapszer­vezetek taggyűlésein beszélik meg az elmúlt időszakban végzett munkájukat, megvi­tatják a Központi Bizottság által kidolgozott irányelveket. Ezeken a taggyűléseken kerül sor az új pártvezetőségek és első ízben külön az alapszer­vezetek titkárainak a megvá­lasztására. Pest megyében September első napjaiban kezdődtek a kommunisták ta­nácskozásai, s eddig az alap- szervezetek 70 százalékában már lezajlottak a vezetőség­választó taggyűlések. Az elkö­vetkezendő napokban, hetek­ben tovább folytatódnak a választások. Nemcsak az alap­szervezetekben, hanem sor kerül nagyobb helységekben, üzemekben a csúcsvezetőségek és a pártbizottságok tagjainak a megválasztására. Ugyancsak az aiapszervezetekben tanács­kozó kommunisták választják meg küldötteiket az ezt köve­tően sorra kerülő járási és városi küldöttértekezletekre is. Pest megyében október hónap folyamán tartják meg a járási küldöttértekezleteket, mégpedig a következő sor­rendben: Október 8-án: Szentendre és Vác városokban, a monori és a dabasi járásokban. 12-én: a Csepel Autógyárban. 15-én: Cegléd városban, a gödöllői és a ráckevei járásokban. 16- án: a budai, a ceglédi, a nagy- kátai' és a szentendrei járá­sokban. 22-én: Gödöllő város­ban. 23-án: Nagykőrös város­ban, a váci és a szobi járások­ban. A járási küldöttértekezlete­ken kerül sor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kongresz- szust előkészítő Pest megyei tanácskozására, a megyei párt­értekezletre. A kétnapos ta­nácskozást, amelynek részve­vői az országos kongresszus küldötteit választják majd meg, november 3-án és 4-én tartják. Tudják-e otthon, mit tettek az üzemben? Lopott rézgálicot, deszkát lemezt árultak Nagyszabású bűnszövetkezet ügyében fejeződött be a nyo­mozás. Az elmúlt napokban derült fény Veres István — tápióisápi lakos — és társai bűntettére, akik hosszabb idő óta munkahelyükön, különbö­ző értékes tárgyakat tulajdoní­tottak el, először saját ma­guknak, később eladásra. A rendszertelen ellenőrzés, a munkatársak nemtörődömsé­ge adott lehetőséget erre. Amikor már feltűnt a hiány, még akkor sem gyanakodtak Veres Istvánra. Vezető beosz­tásban dolgozott, s az eltűnt anyagok miatt ő háborgott a legjobban, ő figyelmeztette beosztottait — természetesen azokat, akik nem vettek részt üzelmeiben — mit tegyenek, hogy elcsípjék a tolvajt. A csepeli Fémmű tmk vas­es aeélraktár vezetője volt Veres. Azokat az anyagokat, amelyekre szemet vetett, a szabadban tároltatta. Tudta, hogy így mindenki hozzáfér­het, ha tehát a hiányért fele­lősségre vonják, hivatkozhat arra: nem fért el a raktárban, éjjel-nappal pedig nem állhat­nak az anyagok mellett. Még a tavaszon. Veres István saját szőlőjének permetezéséhez rézgálicot Botot fogva, beszélgetve őszi napocska már ez: ha süt is, nem sok a melege. Az emberen elkél a kabát, s még inkább akkor, ha órákig üldö­gél az apró, összehajtható szé­ken, s a szemlélő nem tudja, ő fogja-e a botot, vagy az őt? Csendes ilyenkor a Duna: hol vannak már a fürge kajakok, a lomhább ladikok, a prüsz- szögő motorcsónakok? Höm­pölyög a víz, távolabb felug­rik egy hal, hangos csobbanás- sal tűnik el ismét; mintha in- gerkedne a parton ülő ember­rel. Jobb, mint az ulti Negyven körül lehet, arca barázdált, fáradt, talán fiata­labb is, mint amennyinek nézi az ember. Vasutassapkáját ma­ga mellé tette a földre, a kis- szék lábánál hosszúkás bá­dogdoboz, berfne öt-hat há­romujjnyi hal: a zsákmány. A köszönésre bólint csak, lát­szik rajta, nem nagyon örül az idegennek. Suttogva kér­dem, nem zavarom-e, mert úgy tudom, ilyenkor elriad a hal. — Mondják. — Maga szerint? — Ahány hal, annyi szo­kás ... Mosolyra húzódik a szája; egyszeriben elsimulnak a rán­cok, s a borosta sem látszik annyira. Szemét nem moz­dítja, tekintete az úszókát — remélem, így hívják — bű­völi. A hosszú bádogdobozra intek: mennyi idő alatt fog­ta? — Nincs nálam óra. Mondom, mennyi az idő. — Három órája vagyok kinn. Hazaértem, fogtam a botot, jöttem. Jobb, mint az ulti — kacsint —, s az asszony is szívesebben látja. A csend világa Cousteau és Piccard: a mélytengerek lenyűgöző pa­norámája. Sejtelmes fények, medúzák, tengeri uborkák, po5 lipok, halak, s csend, csend. Távoli világ? Valamiben min­denki keresi ezt a távolit. Em­berem, Kovács Antal itt, a váci Duna-parton. A Nyu­gati pályaudvar zajos, füstös, nyüzsgő világa után, a fárasz­tó szolgálat idegfeszültségét itt hagyja el: a bot mellett. — Nem unalmas? Ügy néz rám, mint arra, aki szentélyben kezd hahotázni. Talán nem is érti a kérdést: unalmas? Hiszen éppen ked­vére való, azért csinálja. Tüs­ke áll ki szavaiból: — Arra céloz, hogy „csen­des őrülteknek” neveznek behnünket? Mármint a komo­lyabb horgászokat, mert a magamfajta nem sokat árt hal­nak, senkinek. Amit én meg­fogok, attól bizony még nem csökken a halállomány __ V an némi malicia szavaiban: ez benne a kedves. Nem azok közül Való, akik mindig „ek­kora” halakat fognak. Miért is tagadná, hogy neki ez csak passzió, nyugtató, igénytelen, semmibe nem kerülő szenve­dély. — Nehéz a szolgálat? — Minden szolgálat nehéz, ha annak érzi az ember. Ma­gam tizennyolc éve vagyok vasúti, fáradt voltam, sokszor is, hajaj, de még mennyiszer, de akkor sem mondtam, ott egye a fene. Ez a dolga az em­bernek, hát ezt csinálja. Tudás vagy szerencse — Más kedvtelése? — Elég ez az embernek. Van mit csinálná otthon is, a ház körül. Meg a gyerekek, azokkal is van dolga az em­bernek. Két, tízéves forma fiúcska jön, rögtön azt hiszem, a fiai, mert természetes gráciával nyújtják szurtos mancsukat: — Szervusz. Kovács Antal visszaköszön, mint régi ismerősöknek: — Szervusztok. Mi van? Húzzák a srácok a váliukat, ami a manapság divatos „né­ma” — nyelven azt jelenti, hogy — semmi. Kezükben drótfüles konzervdoboz, de — üres. — Mentek haza? — Aha. — Iskola van már, mi? A leckét is meg kell csinálni... A két srác elköszön, ballag­nak tovább, látszik rajtuk, túlzottan nem vonzza őket az elvégzendő házifeladat. Hajaj, hol van már a nyár? ... Kér- dezetlenül mondja emberem: — Ügyes két gyerek ám, volt a nyáron, hogy két kiló halat is összeszedtek.,. — Apja fiai? Felhúzza a szemöldökét, azután nevet: — Ó, nem az enyémek. A pecabot hozott bennünket ösz- sze. Van ám itt annyi barátja az embernek ... Van, aki tud­ja, hogy kellene halat fogni, mégse fog. Van, aki semmit nem tud, tör egy botot, rá egy madzagot, s már ugrál is a vé­gén a hal. Eszi a méreg ilyen­kor azt, aki pukkadós. Én csak nevetek. Nem élet-halál kérdése ez. Most már nem nagyon né­zi a vizet, .cigarettát kotor,, a gyűrött csomagból agyon- nyomorított Kossuth kerül elő, végéből kihullott a do­hány. Száll a füst, elkap­kodja a szél, beviszi a víz fölé, ott tűnik el. Mint a a nyár, lassan, ami nem is nagyon volt, s most már nem is nagyon lesz. Ami szép, az igaz Szedegetni kezdi a holmi­ját, s ha nem látnám, nem is nagyon hinném: a nyűit, tarisznya szerű oldalzsák alól könyv kerül elő. Az öreg halász és a tenger. Elérti pil­lantásom: — Nem olvasta? Mondom, hogy igen, igen, persze, olvastam; nem a könyv, inkább olvasója ad okot csodálkozásra. — Én most olvasom. A fiam hozta, könyvtári. Szép könyv. Mert én úgy vagyok vele, hogy nekem csak az a szép, ami igaz. Amit elhi­szek. Ami az életben is úgy van, úgy lehetne. Az olyan kitálációkat nagyon nem sze­retem. Se füle, se farka, az ember azt se tudja, ki — kicsoda, meg most az van-e a könyvben, amit gon­dolok, vagy más, úgy ér­tem, hogy olyan tisztázat­lan. Mert nekem magas az olyan könyv, volt, hogy el­olvastam húsz oldalt, azután letettem. Hiába, ha nem megy a fejembe, minek eről­tessem? Komótos mozdulatokkal igazgatja össze a tarisznyá­ját, a sapka a fejére kerül, elsimítja a ruháját, a szé­ket is felemeli. Rámnéz: — Kérdeznék valamit Bólintok. — Vendégünk lenne egy halpaprikásra? önkéntelenül is a bádog­dobozban fickándozó semmi kis halakra nézek. Nevetni kezd, még a térdét is.ütö- geti, annyira tetszik neki a dolog. A nevetéstől elakadó lélegzettel magyarázza vi­dámságát: — Jöjjön csak nyugodtan, nem ebből lesz a paprikás. Pestről hoztam egy jókora, háromkilós pontyot... • Mészáros Ottó szerzett a rézfinomító üzemből. Egy tehergépkocsi vezetőjét kérte meg, hogy a salakkal együtt az ő 13 kiló gálicát is vigye ki. A gépkocsivezetőnek ötven forintot, adott a maszek fuvarért. Permetezés közben juitott eszébe: nem is olyan rossz üz­let ez. A boltokban hiánycikk a rézgálic. Másnap az üzem­ben egyik munkatársával, Szörényi Tiborral megbeszélte, hogy nagyobb mennyiségű réz­gálicot szeretne kivinni a gyárból, szerezzen hozzá „megbízható” gépkocsivezetőt. Szörényi talált is titoktartó embert, Mátyás József szemé­lyében. Ezután már hármas­ban dolgoztak. Aktatáskában — ami nem volt gyanús a sze­mélygépkocsiban —, hagy ta el a gyárat a rézgálic tizenkét alkalommal. Veres falujába, Dóczi Lajosné, Szántai István­ná, Tóth Andrásné, Földi Jó- zsefné megrendelésére szállí­totta az árut, az eladással pe­dig feleségét bízta meg. Vakmerőségétől vérszemet kapott beosztottja Szörényi Tibor is. Úgy gondolta: miért csak a főnök keressen. Meg­kérte Verest, adjon neki né­hány táska gálicot. A főnök­nek ugyan nem tetszett a do­log, de nem szólt, nem mert szólni. Adott minden meg­jegyzés nélkül. A lopott anyagot szintén Mátyás József gépkocsivezető vitte ki a gyárból. Csupán annyi különbséggel, hogy a beosztottnak már nem ötven, hanem száz forintért tett meg egy-egy fuvart. Ám, Szörényi­nek így is megérte, hiszen — Vígh Vendel — dunavarsányi lakásán tizenöt forintért adták el kilóját. A kör tágult. Hamarosan je­lentkezett'egy kis gálicért Ve­resnél Kovács János, aki még azt is felajánlotta, hogy fia — aki az Erőmű és Szolgáltató Üzemekben dolgozik — igen szívesen kivisz a gyárból gép­kocsiján bármilyen mennyisé­gű anyagot. A találkozás után Kovács két-három naponként tette tiszteletét Veres István­nál a raktárban, ahonnan min­den alkalommal jól megrakod­va távozott. így dolgoztak szépen, csendben, amíg egyik nap Veres István tudomására hozták, hogy a Fémmű eladta a rézgálicot a Ferroglobus Vál­lalatnak. Ez a hír kicsit meg­döbbentette. Azt hitte nem lesz tovább mellékes kereset, másodszor pedig valamilyen formában számot kell adnia az eltűnt anyagról. Az utóbbi azonban különösebb gondot nem okozott, hiszen indokot mindig lehet találni, ha van olyan, aki ezt el is hiszi. Ne­kik pedig szerencséjük volt, mert leltek ilyen embert. Ve­res végtelen szomorúan közöl- § te Horváth Zoltán, Rakó 1st- ván és Horváth Tibor főraktá- ^ rossal: — Baj van, egy kis baj, ^ mert ezer kiló rézgálic hiány- ^ zik. Ez abból adódik, hogy ők ^ nedvesen vették át egy másik ^ üzemtől, s az eltelt idő alatt ^ kiszáradt. — A főraktáros el- í fogadta a jelentést és Kovács ^ Gézához, az elektrolízis üzem ^ vezetőjéhez fordult: adjon ne- ^ kik rézgálicot a hiány pótlá- § sára. Mérlegcédula ellenében Kovács hétszáz kilót adott a ^ vasraktámak. Ugye azt hinnénk, Veres § Istvánék örültek, hogy ilyen ^ simán rendeződött a dolog. ^ Igen, örültek, de nem azért ^ mert lopásukra nem jöttek rá, ^ hanem mert ha ilyen egysze- ^ rűen elfogadták azt, amit S mondtak, akkor többet is le- § hét szerezni. Amikor Kovács $ Géza üzemvezető elment sza- ^ badságra, Horváth Zoltán ^ csoportvezetőtől még hatszáz j! kilót kértek. Most már háromszáz kiló ^ többletük volt. Ezt csak nem ^ hagyhatják itt, még bajba hoz­hatná őket — gondolták rés —, ha egyszerre kivitethe­tem, akkor nem kell osztoz­ni. Ám kiszállítási engedélyt ő nem adhatott. Megkereste hát Vázsonyi Győző cimboráját, akinek módjában volt bizony­latot írni rá. Most már hiva­talos formában került tulajdo­nukba a háromszáz kiló rézgá­lic, amit gyorsan Dunavar- sányba vittek és ott a szoká­sos módon áruba bocsátották. Veresék több mint hétszáz kiló rézgálicot loptak ki a gyárból. Ez azonban nekik nem volt elég. Hamarosan a csőgyárból szereztek nagy mennyiségű csövet és kerítés­huzalt. Gyűlt a pénz s^Pen. Veres elhatározta: épít magá­nak egy másik házat. Hulla­déktéglát igényelt hozzá a gyárból, le is fizette az árát. Ám ez csak takarónak kellett. Ugyanis a tégla alatt hor­ganyzott lemez és padlódesz­ka lapult. Később még vörös­rézlemezt is szerzett, kaput akart belőle csinálni, mert olyan senkinek nincs a falu­ban, szidolozva szépen csil­log. Egyébként sok gondja volt Veresnek/ másodállásával, mert akadt olyan nap, ami­kor háromféle szállítmányról — rézgálic, lemez, deszka — kellett gondoskodnia, éberen vigyáznia, hogy a kapunál rajta ne csípjék. A faluban Molnár Gyuláné házában nyi­tottak boltot, az építkezéshez szükséges anyagok árulásával ő foglalkozott. Megrendelésre kapta az árut, és az üzlet­társak a kért méretre szab­ták fel a gyárban a deszkát, lemezt, csövet, aszerint, kinek milyenre volt szüksége. Később Veres az igények­nek megfelelően bővítette árukészletét. Vasraktárában tartott már háziasszonyok ré­szére szappappelyhet, bőrkö­tényt, PVC-szalagot, tenyér­védő bőrkesztyűt. Természete­sen, mindent illegálisan szer­zett be, más üzemek raktárá­ból. Végül is a kapunál tettenér- ték őket. A nyomozás során megtartott leltár ■ szerint 65 727 forint értékű lemez és 58 399 forint értékű cső hiány­zott a Veres István által ke­zelt raktárból. A bűszövetkezet a társadal­mi tulajdont majdnem kettő­százötvenezer forint értékű anyaggal károsította meg. Ök megkapják büntetésü­ket. Ám azok, akik Dunavar- sányban és Tápiósápon a lo­pott holmiból vásároltak és nem kerültek bíróság elé, er­kölcsileg ők is elítélendők. Felelősséggel tartoznak a tör­téntekért, mert hallgattak. András Ida Az idő pénz A Pest megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén az Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságának a vb igazgatási osztálya által előter­jesztett javaslatára engedélyez­te, hogy a megyei tanács IV. számú Sütőipari Vállalat (Du- naharaszti) üzemegységében biztosítási és önsegélyző cso­port működjék. Mégpedig vita nélkül, sőt egyhangúan néhány másodperc alatt. Az sem vett túlzottan sok időt igénybe, amíg a biztosító javaslatát az igazgatási osztály előadója átolvasta, a vb-hez szóló négysoros előterjesztést és a határozati javaslatot meg­szövegezte, gépbe diktálta, majd referált az osztályveze­tőnek, aki aláírta, aztán a vb- titkár elé vitte jóváhagyás és aláírás végett. Ezekután az ira­tot sokszorosították a vb-ta- goknak. Mindez persze már te­temesebb időbe tellett, és ezen­felül számos ív papír fogyott, hogy végül a végrehajtóbizott­ság ülésének elnöke az enge­dély határozattá emelkedését kimondhassa. Ezzel azonban az ügy még nem ért véget. A vb-határoza- tot újfent több példányban sokszorosítva most még szét kellett postán küldeni az Álla­mi Biztosítónak, a Sütőipari Vállalatnak, s a vállalat dolgo­zói biztosítási és önsegélyező csoportjának, mint immár jogi személynek. Valóban időt, munkaenergiát, papírt és költ­séget is igénylő bonyolult mü- velethalmaz keletkezik tehát, ha egy vállalatnál önsegélyező csoport alakul. Vajon, szükség van erre? Mert a Sütőipari Vállalat nagy­korú és teljes jogú dolgozói végtére elhatározhatják ható­sági gyámkodás nélkül is, hogy együttesen létesítenek megállapodást az Állami Biz­tosítóval. Ha akármelyikük egyénileg köt biztosítást, arra semmiféle engedélyt nem kell kérnie. Mint ahogy egyéb ma­gántermészetű jogügylethez, még csoportosan sem. Arról ugyebár még senki sem hal­lott, hogy üzemi vagy hivatali dolgozók önkéntes társulása a lottózásra hatósági engedély nélkül érvénytelen? Ezt a példát azonban távol­ról sem azzal a szándékkal említjük, mintha a lottó-cso­portok megalakulásának állam- igazgatási engedélyhez kötését sürgetnénk. Sőt, éppen ellen­kezőleg a Dunaharaszti Bizto­sítási és önsegélyező Csoport kapcsán arra kívánunk rámu­tatni, hogy sok esetben milyen ügyekkel terhelik meg felesle­gesen a megyei tanácsok vég­rehajtóbizottságait. Ennél az engedélyezésnél üresebb bürokratikus formaliz­mus a végrehajtóbizottságok ügyintézésében több talán nem i.s akad, de jó egynéhány ha­sonló anvál inkább. Valameny- nyi megérett rá, hogy az ál­lamigazgatás új mechanizmusa bevezetésével eltűnjön és töb­bé ne raboljon el rövid perce­ket sem a vb. sem az ügyinté­ző apparátus idejéből. Mert az idő pénz, s a tanácsok ideje a mi pénzünk és az elfecsérelt papír költségére fordított pénz szintén. Sz. E. Orvosstatisztika A Szovjetunióban jobb az orvosok és a lakosság számá­nak aránya, mint bármely más európai országban — ál­lapította meg a Nemzetköz: Nőgyógyász Szövetség egy Londonban kiadott jelentése. A Szovjetunióban 600 ember rendelkezésére áll egy-egy or­vos, a többi európai országban egy orvosra átlag 800 ember jut \j?sssssssssssr*/,sssxrsj'ssrsrs/rssArsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssA sürgősen túl kell adni rajta. ^ Apródonként kínos, meg a so- ^ fór is mindig benyújtotta a ^ számlát — morfondírozott Ve- •> f t r , >1, Az Emke-sarok átépí­Ismet megnyílt; tésével egyidőbcn át­O J alakították az Éjjel­nappali Csemege Aruházat. A korábbi pultrendszer helyett ABC-rendszerben működik, amely sokkal gyorsabbá teszi a bevásárlást. Egyelőre csak az üzlet fele készült el, a Rá­kóczi úti részt november 7-re adják át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom