Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
nai MtCYkf KrJfítriinn 1966. SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP SZEPTEMBER még nyílnak A VÖLGYBEN A KERTI VIRÁGOK... DE MAR AJÁNDÉK MINDEN SUGAR. ILLIK ILYENKOR EGY KICSIT KORONGOSNAK, EMLÉ- KEZÖNEK LENNI. LAPOZNI A FELJEGYZÉSEKTŐL ÜDE-TAR- KA SZlVNAP- TARBAN. meditálni, MILYEN GYORSAN ROHAN AZ IDŐ. HOGY ÖREGSZIK AZ EMBER! MAHOLNAP TIZENNYOLC LESZ! AZTÄN DERŰSEN ELVONUL A ZAPOROS NYÁR, AKÁR AZ ÁPRILIS. TÜRÄK VIZEN. HEGYEN VIDÉKJARAS — TÁTRAI CT, PIHENŐ BALATONNÁL, NÉHÁNY NAP ZAKOPANÉBAN. VAGY EGY JÓL SIKERÜLT KIRÁNDULÁS VISEGRÁDON, KIRÁLYOK PORTÁJÁN. S HA MIND EZ KIMARADT? A SZEPTEMBERI GONDOLAT MÁR A KÖVETKEZŐ NYÁRBAN KALANDOZIK. S MINDIG AZ A LEGSZEBB, AMINEK TELJESEDÉSÉT VARJUK. (Folyt. 5. oldalon) Munkásakadémia a Csepel Autógyárban ^ A héten ünnepélyes műso- ^ros megnyitó keretében meg- § kezdte új évadját a Csepel ^ Autógyár művelődési ottho- ^ nának munkásakadémiája. Az ^ új évad első két előadására ^ hétfőn délután kerül sor. A ^ közgazdasági sorozat kereté- § ben A megváltozott gazdasági % feladatok és a gazdaságirányí- ^ tás reformjának szükséges- $ sége címmel tartanak elő- § adást. A vallástörténeti soroltat keretében pedig Fény és ^ árnyék az egyházfejedelmek § udvarában címmel a középkori ^ pápai állam történetének is- ^ mertetésére kerül sor. Másnap, § kedden kezdi meg munkáját a S történelmi tagozat. Első elő- § adásának címe: A hadseregek § megjelenése a történelemben. \ Az előadás Kína és az ókori ^ Kelet történetét eleveníti fel. ^ A földrajzi tagozat egy héttel Sj később kezdi meg munkáját. § Első alkalommal A liödös Al- % bion címmel Angliáról tartaI nak filmmel egybekötött előadást. A munkásakadémia ötödik tagozata, az irodalmi filmsorozat első előadására október 3-án kerül sor. A So- phoklesről szóló előadást az Elektra című görög film bemutatója követi majd. M?gy&r“o!asz Édsgsfiforga'mi megállapodás Magyar—olasz idegenforgalmi megállapodás jegyzőkönyvét írták alá szombaton az Országos Idegenforgalmi Hivatalban. Befejeződött a SZOT-üdülésak faidénye Erre az évre a Szaktanács üdülési főigazgatósága 212 000 felnőtt és 50 000 gyermek kedvezményes üdültetését irányozta elő. Közülük kereken 110 000-en tölthettek el pihenőjüket a nyári hónapokban, június eleje és szeptember eleje között. A Balaton melletti felnőtt és családos üdülőkbe 50 000-en jutottak el és szintén a Balaton mellett han- cúrozott ebben az időben a kifejezetten gyermeküdülők nyolcezer kis vendége is. Ugyancsak nyolcezer dolgozó vett részt a SZOT által szervezett külföldi csere-, turista- és hajóüdültetésben, a többiek pedig a különböző hegyvidéki, dunakanyari, stb. üdülők vendégei voltak. Az idei főszezon egyik újdonsága a balatonzamárdi gyermeküdülő-telep volt, amely most fogadott először vendégeket. A történelmi pofon A kclúzsst már nem szegte meg - Csattan a poén „Az utolsó mohikán" - A ringló legjavát A maradék EGY ÉVVEL EZELŐTT KEZDŐDÖTT. A CSEPEL AUTÓGYÁR KAPUJÁBAN ALLŐ RENDÉSZ MEGÁLLÍTOTT EGY ASSZONYT, ÉS AZT MONDTA NEKI: „TÖBBÉ ILYET NE PRÓBÁLJON TENNI!” A SZATYORBAN ÉTELMARADÉKOT TÁLALT. AZ ASSZONY SÍRVAFAKADT, ÉS MÉG MÄSNAP IS SÍRT, HIÄBA IGYEKEZETT VISSZATARTANI A KÖNY- NYEIT. Varga bácsi, az idős kommunista beszélt vele először: — Mi baj, Rózsáné? Ű meg csak hallgatott. Hosz- szan kellett faggatni, míg végül elmondta nagy bánatát. — Az uram hatvankettőben hagyott ott hatodmagammal. Elment egy nővel. Pénzt azóta se kapok tőle. Abból az ezeregyszázból élünk, amit én keresek. Igaz, a nagyobbik lány most ment férjhez, de akkor is öten vagyunk erre a keresetre. Meg kellene már csinálni a házat, mert beesik az eső ... Tegnap gondoltam, viszek haza a konyháról, abból ami megmaradt... a gyerekeknek. ■ Varga elvtárs első útja már aznap a szerszámgyáregység ÜB-titkárához, Major Gyulához vezetett: — Tenni kellene valamit a Rózsánéért. Aztán elmondta, mit hallott az asszonytól. Major Gyula gyorsan segített. Nemcsak szakszervezeti segéllyel, hanem elintézte, hogy Rózsáné a konyhára kerüljön kisegítőnek, és így ebédgondjai is megoldódtak. Engedéllyel vihette haza a gyerekeknek az ennivalót. Mindez azonban csalt a kezdet volt. A két férfi motorra ült; leutazott Rác- kevére megnézni a házat. A pokol-hegyi öreg, megrogy- gyant, nádfedeles ház konyhájából az égre láttak, a szobában a gyerekek ágya fölé PVC-terítőt húztak, hogy ne ázzon el, a padláson sok tucat üres befőttes üveg sorakozott, nem befőzésre várva — feifogni a bezúduló esőt. Másnap reggel felkeresték a tzerszámgyár régi szocialista brigádját, az Ifjúsági brigádot. Nem kezdtek mondókába; tsak elmondták, amit láttak. — Vállaljuk az új tető építését — mondta Rovni István, a brigád akkori vezetője. — Mikor kell menni? Majd szólunk. ■ Igen ám, de a tetőhöz cserép, faanyag kell, az omladozó falak rendbehozásához tégla és még sok minden más. Rózsáné itt-ott már szedett össze anyagot, de az édes-kevés. A gyár igazgatási főosztályvezetője bontási anyagot, hulladék-deszkát, gépkocsit adott. Major Gyuláék arra is gondoltak, mi lesz, ha ők rendbehozzák a házat, és a családot cserbenhagyó apa követeli a részét. Elmentek a ráckevei tanácshoz. Ott nemsokára segélyt utaltak ' Rózsánénak, és az elmúlt hetekben a ház tulajdonjogát is rendezték. A ház az asszonyé, a családé ... H Két hete kezdődött a bontás és az építkezés. Szombaton leszedték az öreg nádtetőt, vasárnap felrakták az újat —, cserépből, öten jöttek a brigádból. Jeszenszky Dezső, Golcs János, Rovni István, Rimmer László és Halászi Tibor. A hatodik az ÜB-titkár volt. Jelentkeztek többen is, de csak ennyire volt szükség. Most már csak apróbb javítási munkák vannak hátra. Szeretnék még a villanyt bevezetni, ne kelljen a gyerekeknek a petróleum gyér fénye mellett vakoskodniuk, amíg a leckét csinálják... ■ Alacsony, szőke, egyszerű asszony Rózsa Lajosné Óvatosan kérdezem, ne okozzak felesleges szomorúságot, mégis dz első mondat után könnyekre fakad. Látszik, szeretne most valami nagy-nagy köszönetét mondani. — Sokszor mondtam, amikor az uram elment, hogy az én bajomat nekem kell leküz- denem. Magamnak. Hat testvéremből csak egy, a pesti segít, ahogy tud... Aztán mégis kellett panaszkodni. Mert az ember csak gyötrődik egyedül. Én mindent, de mindent a Major elvtársnak meg a Varga bácsinak köszönhetek, és ezeknek az ismeretlen jó embereknek. Olyan jó volt nézni, ahogy építették a házunkat. Azóta a gyerekek is folyvást takarítanak a ház körül... És most már a szomszédok is felénk fordultak... Berecz László JS „lüktető“ talaj Különleges vizsgálatot folytattak nemrég a jósvafői barlangkutató állomás és az Uránia Csillagvizsgáló Intézet munkatársai az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Vass Imre barlangjában. A legutóbbi időben ugyanis észrevették, hogy a Lófő forrásnál bizonyos időközönként különös vízkitörések jelentkeznek, amelyeket azonban nem lehet pusztán a csapadékhelyzet pillanatnyi alakulásával magyaráz-1 ni. Ezért merült fel a gondolat, hogy a kitöréseket esetleg a hold vonzóereje, másszóval a szilárd földkérget is megmozgató árapályjelenség okozza. Persze nem úgy, hogy „kihúzza” a földből a vizet, mint ahogyan a tenger szintjét megemeli, hanem olyan formában, hogy a földkéreg vizet tartalmazó finom repedéseit összeszűkíti és így mintegy kipréseli belőlük a vizet. A mostani vizsgálatot a feltételezés igazolására kezdeményezte a barlangkutató állomás vezetője, Maucha László geológus. Az állomás munkatársai a barlang két szemközti falába két egymás felé nyúló csaknem összeérő acélrudat építettek be, s egy ezred milliméteres pontossággal mérő műszerrel figyelték a két rúdvég egymáshoz viszonyított esetleges elmozdulását Az Uránia munkatársai pedig dr. Kulin György igazgató és ifj. Bartha Lajos tervei alapján egy optikai rendszert dolgoztak ki hasonló célból. A barlangban vékony fénysugarat bocsátottak egy 75 méternyire elhelyezett tükörre, s az onnan visszaverődött fény „becsapódási pontját” figyelték. Ezekből világosan kirajzolódott egy kelet-nyugati irányú „lüktetés” — összehúzódások és tágulások váltakozása — amelyeknek mértéke elérte az ötezred- millimétert. Ezeket a lüktetéseket 11 esetben sikerült megfigyelniük, s ezek közül kilenc eset pontosan apály, illetve dagály idején következett be, kettő pedig csekély, egy órát meg nem haladó késéssel követte valamelyik árapály-jelenséget. A vizsgálat tehát beigazolta a feltételezett „préselő” mozgások jelenlétét. mond, azt megfogalmazza, monológjának sajátos dramaturgiája van, ebbe nem lehet beleavatkozni. — Negyvenkét évet éltünk együtt, ebből tizenkettőt úgy, hogy a pap is áldását adta rá... — várakozóan megáll, jelezve, hogy itt nekem is szán egy kérdésnyi szerepet. — Csak később házasodtak össze? — kérdezem, és az öreg elégedetten hunyorít, a szerep szerint viselkedtem. Máris mondja a poént: — Nem! ötvenkettőben elváltunk. — A poén csattan, jól építette fel az öreg. Csodálkozó képemre les, mint a színész élvezi a hatást, aztán folytatja: — Ötvenkettőben becsuktak. Izgatásért. — Ez hát a történelmi pofon? — A nyavalyát! Tényleg agitáltam a beszolgáltatás ellen. így hát bekaszliztak. Amíg benn voltam, az asz- szonyt rábeszélték, hogy váljon el tőlem. A fiunk így bent maradhatott az egyetemen ... Mert megtagadtak engem. — Mihály bácsi kulák volt? — A büdös éleibe soha. Tíz holdat kapartam össze. Csak agitáltam. Másfél évvel fizettek érte. Aztán ötvenhárom nyarán azt mondták: „No menjen haza szépen öreg”, a börtönigazgató kezet is fogott velem. Aztán amikor hazajöttem, megtudtam, hogy nincs már feleségem. De lett egy szeretőm, mert nem házasodtunk már újra össze. Nem haragudtam rá, de mégse ... Csak úgy összeálltunk, balkézről. Jó ízűén nevet, ettől az ezernyi ránc újrarendeződik az arcán és egy egész más ember néz rám. — Hanem a pofon... — mondja és hatásszünetet tart. — Én két holdat örököltem, az asszony egyet hozott. Az életünk ment rá, hogy azt a hetet hozzászerezzük. Az egész életünk! Érti? — kérdezi és azonnal felel is rá: — Dehogyis érti, ez a baj, hogy ezt senki sem érti. A tsz agitáló sem értette. Azt hitte, hogy reakciós vagyok, azért nem kell a tsz. De engem agitálhattak, nem mentem az istennek sem. Azt hitték, hogy a börtön miatt. Ezért aztán bé- kibe is hagytak. A földet elta- gosították, de egész rendesen adtak helyette. Aztán 1960- ban már nem ment egyedül a munka. Belefáradtam az egészbe. Én voltam a környéken, ahogy a fiatal elnök mondta: „az utolsó mohikán” ... Eljártam a munkába, megmondom ahogy van: sehogysem ízlett. Más ez... Az emberek huncutkodtak. Ki látott már olyan parasztot, aki be akarja csapni a földet? Pedig nem egy csak a látszatért vakargatta a földet. Aztán mikor az asszony meghalt, nyugdíjba mentem. Azt se hittem volna, hogy valaha nyugdíjas paraszt leszek. Havi kétszázhatvan forintért. Megáll a beszéddel, fürkészi az arcom, hogy megértettem-e. Aztán úgy látszik azt olvasta le róla, hogy érteden vagyok, azért mint egy előadó összefoglalja a mondandóját. — Nehogy azt higgye, hogy nem látom én, hogy jó az a tsz. Látom, hogy gyarapodnak, házat építenek, autót vesznek, sőt olyat is látok, hogy dologidőben elutaznak. Nyaraló parasztot sem láttam azelőtt. De nekünk már ez nem megy... Legalább is nekem nem megy. Én már nem akartam új házat, autót sem. Tudom, így van ez jól, tudom ezt az eszemmel, és mégse jó ... Érti már? — szinte rám kiabál.' — A fia elvégezte az egyetemet? — El. ötvenhatban aztán kidisszidált — arca elkomorul — ő is megkapja majd a saját pofonját. Feláll, mégegyszer szétnéz a piacon, aztán lemondóan felemeli a talicskát. — Harminc forintot se árultam. Rakja meg a táskáját ringlóval, jó szívvel adom, legalább nem kell visszafelé cipelni. A ringló legjavát válogatja, amikor fizetni akarok, sértetten mondja: — Mondtam, hogy nem pénzért adom, nem fogok én ilyen huncutkodással vevőt, na isten áldja, megyek, mert legalább egy óra gyaloglás a tanyáig, pedig igen jól tudtam magával beszélgetni... Ősz Ferenc EM. BUDAPESTI BETONÁRUGYÁR Budapest XXI. kér., I!. Rákóczi F. út 289. (Csepel) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ lakatos és 5 év feletti gyakorlattal rendelkező villanyszerelő szakmunkásokat, valamint vizsgázott kazánfűtőket, azonkívül mozciklap-gyártáshoz női, betonelemgyártáshoz férfi segédmunkásokat. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételhez munkakönyv. Mii. lap és tanácsi igazolás szükséges, Jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál. > — Az ember szereti az any! ját, tudja, hogy jót akar ne- ! ki, mégis, ha kap tőle egy po- j font, az nagyon fáj. Hát így i pofozott fel engem a történe- jlem — mondja szó szerint Fu- iruglyás Mihály a nagykőrösi, | piacon. ízes, szinte népszín-* jműbe illő a neve és viselője ‘is egy parasztdráma színpadá- : ra kívánkozik. Nagy bajusza I van — ahogy ez elő van írva : —. valaha biztos fekete volt és í kackiásan vikszos. Ma már tisz- jta fehér, csakúgy, mint bozontos szemöldöke, szinte kedvem lenne megnézni, hogy igazi-e. Hozzám beszél, de közben a piaci nyüzsgést figyeli és ha egy asszony szeme megakad fejtett babján, vagy ringlószilváján, akkor fürgén felpattan és várakozóan a vevő felé fordul. Kevesen zavarják már, a piac fáradt, tíz óra elmúlt, rendes házakban ilyenkor már főzik az ebédet. Hát így vagyunk... , Azelőtt az asszony piacozott. Most télen lesz két éve, hogy elment. Még megsütötte a karácsonyi kalácsot, de már nem szegte meg. Érdekelne ez a történelmi pofon, de érzem, hogy ezt nem lehet sürgetni. Mihály bátyám megadja a módját a beszédnek, látszik, hogy a történetet nem először meséli. Amit
