Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

1966. SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP ft..s» uECtet MCírtap Egy újító - 8 újítás - 800000 forint A budai járás KISZ-istái akcióprogramjuk keretében 2,5 millió forintos megtakarí­tást vállaltak, újítások és ésszerűsítések révén. A já­rási KISZ-bizottság nemré­giben végzett felmérése sze­rint vállalásuknak már az év első felében igyekeztek eleget tenni. A Porkohá­szati Gyár 12 tagú ifjúsági újító csoportja például 30 újítást nyújtott be, amely­ből tizennyolcat fogadtak el kísérletre, illetve megvaló­sításra. Rajtuk is túltett az Ipari Szerelvény- és Gépgyár fia­tal újítója, Dyubjanovics Antal, aki nyolc újításával egymaga 800 ezer forintos megtakarítást ért el. Befejeződött a nemzetközi borverseny Szombaton a Vajdahunyad­vár román termében rendez­ték meg az 5. budapesti nem­zetközi borverseny záróün­nepségét. Keserű János föld­művelésügyi miniszterhelyet­tes beszédében méltatta a nemzetközi bíráló bizottságok munkáját, összefoglalta a ver­seny eredményeit, szervezési és szakmai tanulságait. Hang­súlyozta, hogy ez a minden eddiginél nagyobb arányú ver­seny többek között igen meg­győzően igazolta a magyar bortermelők és borászok jó munkáját, hozzáértését, mint­hogy a bírálatra került 321 magyar bor közül 150 kapott kitűnő minősítést, 153 bort ezüst, tizet bronzéremmel, né­gyet oklevéllel tüntettek ki. Ezután a miniszterhelyettes ünnepélyesen átadta a bíráló bizottságok által odaítélt arany-, ezüst- és bronzérme­ket, valamint okleveleket a hazai termelőüzemek képvise­lőinek, illetve az egyéni ter­melőknek. A külföldi cégek­nek, termelőknek odaítélt ér­meket és okleveleket a közeli napokban küldik el. K inyílt az ajtó és belépett rajta egy nő. Ttflajdon- képpen nem is a nő lépett be először; az udvariasság szabá­lya szerint a férfi megelőzte ót. De a férfi megjelenése nem okozott feltűnést: máskor is előfordult, hogy jólöltözött, szinte előkelő megjelenésű férfiak tévedtek be ebbe az ocsmány Körút környéki ital­boltba. A nő megjelenése azonban olyan feszültséget keltett a le­vegőben, amelyre hirtelen csak egyetlen alkalmas jelzőt talál az ember. A pillanat drámai volt. Elnyűtt, sőt többnyire az al­koholizmus kilátástalan mo­csarában fuldokló emberek ácsorogtak a butikban. Ujjaik úgy fonták körül a féldecis és a fröccsös poharakat, mint ha­lálba dermedt kígyók. Mikor kiürült a pohár, nehézkesen kotorásztak zsebükben és tíz­húsz fillérenként szedték ösz- sze az újabb pohárra valót. Vagy összegyűrt papírpénze­ket húztak elő és tántorgó ele­ganciával mutattak körül a po­tyalesőkön, s rendeltek, hozat­tak mindenkinek. Ma így, hol­nap úgy... A nők ott álltak a férfiak mellett és nem különböz­tek tőlük jóformán semmit. öregek voltak és elhasznál­tak — nem is lehettek szépek és fiatalok: idő előtt tönkre­tette őket az ital. A férfiak nem látták túlságosan vissza­taszítónak őket, különösen nem: a négy-öt féldeci, vagy nagyfröccs után. Sem a férfiak, sem a nők nem voltak buták, sem kilátás­talanul szegény» k. Az aszfalt simára csiszolta agyukat és szavukat, ocsmány szópárbaja­ik nem nélkülözték a szelle­met. Szellemi igényük azon­ban ezzel ki is merült. Ruhá­zatuk arról tanúskodott, hogy külsőségekben is lemondtak minden igényről. A kép azonban, amelyről be­szélek, minden szürkesége és sivársága ellenére sem volt embertelen, vagy vérlázítóan nyugtalanító. Ha nézte az em­ber, arra kellett gondolnia,, hogy a legszebb vizű tó sem lehet meg a partok zavaros szegélye nélkül, és az élethez, a nagyváros életéhez ez a fa­nyar, áporodott, olcsó, dohány- és italszagú butik is hozzátar­tozik. Aki többre vágyik, mint arra, hogy belökje ennek a se- kélyes beltenyészetnek ajtaját, annak biztosan igaza van, és arra biztosan nagyobb örömök, harmonikusabb élvezetek vár­nak. De mit lehet tenni azzal, aki nem tud és nem akar már innét kiszabadulni? Arról van szó, hogy ebben az ocsmánynak tűnő közösség­ben is volt valami végtelenül emberi. Szomorú volt itt min­den, és ugyanakkor vidám. Durva volt itt minden, és ugyanakkor gyengéd is. A férfiak trágár szavakat mond­tak az asszonyoknak, de azok nem háborodtak fel, s nem vették rossz néven sem a szót, sem az érzelmeket elég pri­mitív formában és nyilvánosan kifejező cselekedetet. Valami érthetetlen összhang uralko­dott itt, bár alig lehetett hal­lani a kiáltozástól. És akkor belépett a nő. B elépett a nő, s egyszerre minden megváltozott. Mintha magasfeszültségű áramütés érte volna az italbolt közönségét. Újobb Árpád-kori település Bátmonostor határában Ár­pád-kori település feltárását kezdték meg a bajai Türr Ist­ván Múzeum régészei. Az egy­kori templom, s az azt övező temető feltárt maradványaiból megállapították, hogy az itt élt magyarok a mai búboske­mencéhez hasonló cserépdara­bokból rákott tűzhellyel fűtöt­tek, s otthonaikat gótikus fa­ragása kövek díszítették. HÁROM EGYESÜLŐ KÖZSÉG MÚLTJA Telepítik az új szamócásokat Ebben a hónapban alakul meg az új Dabas. Egybeolvad Gyónnál és Sárival hivatalo­san is. Tulajdonképpen négy községet foglal majd magába. A mai Dabas másfél évtized­nél valamivel régebben kelet­kezett Alsódabas és Felsőda- bas egyesüléséből. Megna­gyobbodott, méltóbb járási székhely lett tehát, mint ad­dig volt. Mocsár, szik és futóhomok Most időszerű beszélni arról, hogy a történelem során nagy­jából közös sorsa volt ezeknek a községeknek. Megtörtént: egy uraság kezén volt mind a négy falu határának kisebb- nagyobb része, vagy csak ket­tőé, háromé — régi okmányok bizonysága szerint. A föld mé­lyéről előkerülő római urnák pedig azt tanúsítják, hogy két evezrede is laktak itt embe­rek az egész vidéket ellepő mocsarak, ingoványok szige­tein. A két folyó, a Duna meg a Tissa kiöntései, holtágai még a múlt században, sőt a mostani elején is ellepték a mai szántóföldeket. Ahol pe­dig a földet elhódította a vi­zektől, ott csaknem minde­nütt terméketleii sziket, futó­homokot nyert az ember és csak imitt-amott televényt. A futóhomok megkötését szőlőültetvényekkel, akácosok­kal már közel kétszáz eszten­deje megkezdték, de napjaink­ban is csak a nagyüzemi gaz­daságok végzik átgondolt tervszerűséggel. Amint rájuk háruló feladat, a közelmúlt­ban letűnt korszak öröksége, a szikes földek javítása is. Az eredmények látható jele­ként most már traktorok sok helyütt termőtalajt forgatnak ott, ahol még néhány évtize­de halászok vetették ki háló­jukat, vagy sovány legelőkön szilaj pásztorok gulyát, mé­nest, nyájat tereltek. A megnagyobbodott Dabas új központjában már emeletes téglaépületekben székel a já­rás pártbizottsága, tanácsa, középiskolája, bankja és eme­letes házakból áll az új lakó­telep. De egykor ápolt, nagy parkok közepén állnak még Alsódabas vertfalú vagy vá­lyogból emelt régi nemesi kú­riái, csakhogy zsúp vagy zsindely helyett legtöbbjük te­tejét már cserép vagy pala fedi. Fiait vérével tápláló pelikán Alsódabas nemesi község volt a török hódoltságot köve­tő időkben. A Halász család és rokonsága, beházasodott só- gorsága lakta leginkább. Kö­zülük való a Dinnyés család is, amelynek egyik sarja, La- Az Ultetvénytervező Válla- ! ?os> .a negyvenes évek végén lat telepein készülnek az őszi miniszterelnöke lett a demok­, — , , »»nfí lrnf mm m 1« rr * — csúcsforgalomra. A szamoca- telepeken 20—25 millió palán­tát szednek fel és szállítanak ki a termelő üzemekbe, lera- katokba, hogy máris meg­kezdhessék az őszi telepítést. A kereslet igen élénk. Különö­sen a Dunakanyarban, továb­bá Bács-Kiskun és Szabolcs- Szatmár megyében létesítenek újabb nagyüzemi szamócáso­kat. ratikus Magyarországnak. Kis­sé távolabb az urak kúriáitól Felsődabas községe a zsellé­reknek adott otthont. De Gyón és Sári népe is gyakran szol­gált dabasi urakat az elmúlt két és fél évszázad alatt. Dabas község nemesi vol­tát jelképezi a XVIII. szá­zad derekáról származó pe­csétje is, amelyen fiait vé­rével tápláló pelikán feje Vásárváros — üzletváros Vendéglő a szökőkútnál — Bevásárló pavilonok A ruházati pavilonban be­mutatják a régebbi és legújabb készítményeket, ahol ezek megvásárolha­tók. Külön hajlékot kap a camping- cikkek sora a játékokkal együtt. A vas-műszaki csar­nokban megtalálhatjuk az ösz- szes háztartási gépet és hír­adástechnikai árucikket. A lakberendezési pavilon kitűnő alkalmat szolgáltat a bútorok felhasználás-szerű bemutatásá­ra. Mindenütt kicsi a hely, s tulajdonképpen az egész fővá­rosban nem találnak alkalmat erre. Ugyanitt megtalálható majd a lakástextília, a fel­szerelt és működő világí­tási cikkekkel együtt. Valamennyi csarnokban módot találnak a várható leg­újabb modellek, prototípusok kiállítására. Nemcsak a sok, többnyire kis tételt vásárló külföldi számára nyújtanak az eddiginél kényelmesebb vásár­lási lehetőséget, de kikérik a hazai közönség véleményét az újdonságokról. További érde­kesség, hogy a központi szö­kőkút környékén berendezett pavilonokban kap nyári szál­lást a Konzumturist is. Itt az idegen turista saját hazájának pénzneméért vásárolhat. Előreláthatóan nagy sikere lesz a közvetlenül a szökőkút köré települő nyári étterem­nek. A vakáció elejétől ősz elejéig működő üzletváros va­lószínűleg a hét minden nap­ján nyitva tart, s jó kirándu­felett ötágú nemesi korona látható, s a koronán egyik lábában követ tartó daru­madár. A török világ előtt viszont nem volt nemes köz­ség, különben királyi ado­mányozás következtében nem cserélt volna többször is gaz­dát. Az egyesülő községek kö­zül Alsódabas fennállásáról vall a legrégibb fellelhető oklevél, mégpedig V. István király idejéből, 1270-ből szár­mató, amely a községet lakott helyként említi. Történészek azon szabálya szerint, hogy egy-egy emberi település ke­letkezésének időpontját a róla szóló első hiteles írás kel­tében kell megjelölni, az új, a nagy Dabas tehát négy év hiúivá ünnepelheti , 700, éves fennállását. S ha erre a község elszánja magát, sem a vele egyesült Gyónt, sem Sárit nem éri sérelem. Mind a kettő szintén lakott hely volt már annakidején. Gyón neve először nem sokkal utóbb, 1274-ben kelt okmányban tűnik fel és­pedig Dabassal együtt. Ez az irat megerősíti IV. Béla király adománylevelét, amely-* ben az általa alapított tsuti monostornak Csepel szigetén és Pest megyében birtokokat ad, köztük Gyónt és Dabast. Sári egy 1366. május 10-én, a budai káptalannál elhelye­zett oklevél alapján idén ünnepelhette volna 600 éves ’ fennállását. Ebben az ok­iratban Besnyői Máté az or­szág számos helyén, többek között Sáriban és Dabason elterülő birtokai megosztá­sáról intézkedik. Uradalmai egynegyedét Gedrolt nevű lányának adja át, a fenn­maradott birtokok további egynegyedét Ilona és Anna lási, nézelődési lehetőséget biz- ^ tosít a programot keresőknek. § ~ — s Szokoiy Endre T. Gy. SZEPTEMBER TANÁR ÜR KÉ­REM ÉN BIZ’ ISTEN NEM KÉ­SZÜLTEM ÉS EGYÁLTALÁ­BAN NEM GON­DOLTAM AZ IS­KOLÁRA. SŐT ILYET IS MOND­TAM: ÁLMOM­BAN SE JÖJJÖN ELŐ. A CSUDA TUD­JA, HOGY VAN, MÉG SEM BÁ­NOM A CSENGE­TÉST: RÉGI TA­NÁROKKAL, ÜJ ISKOLÁBAN. MÉG EGY KIS TÜRELEM. MEG­ESSZÜK A TÍZ­ÓRAIT, S AZ­TÁN ÜSSE KŐ, VONULJUNK BE ÓRÁRA. (Folyt. 10. oldalon) I Egy pillanat asszonynak, míg a többit Óbudai Iván diáknak és Iván fia Andrásnak. Megszöknek a dabasi zsellérek További történelmi adat az egyesülő községekről: 1690- ből — tehát a török iga alóli felszabadulás után egy esztendővel — származó ösz- szeírás szerint Sári elha­gyott hely. öt évvel utóbb, részben Ráczkeve, részben Halász József birtoka, 14 zsellércsalád lakja. Ugyan­akkor a két Dabas és Gyón még lakatlan. Lakóik a török időkben nyilván elmenekül­tek, sok ezer más magyar faluhoz hasonlóan, mind a négy község elpusztult. Nyilván lakatlan lehetett már akkor is Alsódabas, amikor ura, Hartyáni János valamennyi birtokát Dabassal együtt 1641-ben kelt vég­rendeletével Babay Istvánnak adományozta. Hogy a török ezt a végrendeletet nem vette figyelembe, ahhoz két­ség sem férhet, amint ah­hoz sem, hogy Babay István sohase lett Dabas földesura. Minden bizonnyal már utó­dai sem éltek, mire Dabas szabaddá vált. így azután a nádorispán az Alsónémediben lakó Halász családnak ado­mányozta a falut. A XVIII. század közepén nagy gabonakonjunktúra ke­letkezett. Egyre több földet törtek fel, vetettek be. Ehhez pedig munkáskéz kellett és ezért a szolgasorban élő job­bágyoknál nagyobb szabadság­gal rendelkező zselléreket folytonosan több úrdolgával nyomorgatták a Pest megyei kiskirályok. Ennek következ­ményeképpen 1759-ben Dabas- ról 19 házas zsellércsalád kö­zül 15 megszökött. Miért Sári ? Gyón és Sári neve hamaro­san eltűnik a térképről, talán előbb-utóbb feledésbe is megy. Most lenne jó megtudni, mi­ként kapta szép nevét Sári? Erre a kérdésre a múlt század közepén a sári bíró azt adta elő, hogy az idős emberek sze­rint azért hívják a falut Sári­nak, mert a határban sok a turján, vagyis sárvirág. Az em­lített 1366-os latin nyelvű ok­levélben viszont a magyar ki­ejtést utánzó betűkkel N ougicharunák írták, azaz úgy hívhatták: Nagysár. Nyil­ván a környező mocsarak miatt. S a szép legendák iránt fo­gékony ember ezt sajnálattal kénytelen tudomásul venni. Pedig kétségkívül szíveseb­ben hallaná, hogy valami szépséges és jóságos Sári ne­vű tündérkirálynő, esetleg csu­pán hasonló tulajdonságok­ban bővelkedő, bár halandó leányzó volt a névadó és nem a sár. Amiből Sári és másik két falutestvére csak ezután fog igazán és végképpen ki­emelkedni. Idők múltán egy­szer majd talán várossá. Szokoly Endre A nő felháborítóan más volt, mint itt ezek az emberek. Ilyen nők nem szoktak soha­sem ide betérni. Valószínűleg nem ismerték a környéket, ta­lán színházból, moziból jöhet­tek ki és megszomjaztak egy pohár italra. Talán csak a fér­fi akart lehajtani egy pohár sört, talán a nő akart valamit igazítani ruházatán. Ezek az emberek, itt a pisz­kos lebujbán nem voltak sem elfogódottak, sem ostobák. Is­merték az életet, fütyültek sok mindenre, amit mások nagyra becsültek. Ismerték a szépsé­get, a fényt és a gazdagságot is. Voltak közöttük, akik — ahogy mondani szokás — jobb napokat láttak, mindenesetre nagyrészük szokott is dicse­kedni ilyesmivel. Ezeknek az embereknek kint nem volt feltűnő semmi, hidegen hagyta őket, ha ruha­költeményeket, luxusautókat láttak. A nő azonban megjelent, és az embereknek a torkukon akadt a szó. A férfiak szerettek volna fiatalok, erősek és gazdagok lenni, s tekintetük bűvölten simult a nő testére. A nők döbbenten nézték és torkuk elszorult, mert össze kellett magukat vele hasonlí­tani. A nő nyúlánk volt, haja dú­san hullott vállára, ruhájából természetes és elérhetetlen előkelőség áradt. Drága és tö­kéletes volt rajta minden. Ar­cának minden vonása, s alak­ja felháborítóan szép volt, s kíméletlenül kihívó is ebben a szürke környezetben. A nő egyébként szintén megérezte a hirtelen tá­madt feszültséget. Tekintete bizonytalanná vált, elpirult, s igyekezett a férfi mellett ki­csire húzódni. Szinte látni le­hetett rajta: kínos, sőt tán fájdalmas számára az a hely­zet, amelyet akaratlanul te­remtett. Az élet megbénult itt egy pillanatra. A zsivaj megszűnt, az emberek mozdulatlanok voltak, mintha várnának vala­mire. Mintha tudnák: itt -va­laminek most történnie kell. A férfi gyorsan megitta a megrendelt italt. Kezét kalap­jához emelte, s karjával jelt adott az indulásra. A nő mintha álomból riad­na fel. Szeme végigszalad az i arcokon. A szeme olyan, mint- % ha félénkséget és bocsánatké- ^ rést ültettek volna belé. Tán ^ egy pillanattal tovább marad, ^ mint kellene. A férfi rászól: ^ „menjünk szívem”. ^ Az ajtó becsukódik utánuk.^ Valaminek történnie kell. ^ De nem történik semmi. | Az emberek kiisszák a po- ^ harukat és kiabálni kezdenek § ismét. Valaki nagyot üt az ^ egyik asszony fenekére és za- ^ varja a söntéshez: hozzon, ha ^ jót akar, még egy pohárral. | Valaki ráförmed asszonyé- $ ra. hogy ilyenre szeretné elcse- $ rélni, mint akit az imént lát- § tak. Az asszony felnevet és ^ megmondja, hogy mi kellene $ már az emberének. D e ebben már nincsen sem- $ mi az előző pillanat fe- $ szültségéből, veszélyéből, koc- $ kázatából. S András László j A belkereskedelem elhatáro­zása egy rendkívül ügyes és gyakorlati hasznú gondolatot valósít meg. Jövőre, a nyári szezonban a vásárváros he­lyén üzletvárost rendeznek be. Ebben az időben jelentkezik a legtöbb külföldi, s indokolt, hogy a városi üzletek zsúfolt­ságát enyhítve demonstratív, a kiállítás szerepét is betöltő lé­tesítményt nyissanak meg a közönség előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom